| Találatok száma: 1498 üzenet |
|
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
745.  Elküldve:
2009-10-17 08:13:03 |
[1326.] |
|
| |
|
[válaszok erre: #746]
|
[előzmény: (744) Vadász, 2009-10-16 14:38:51]
|
|
Kiváló dolgozó  |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 721. Elküldve:
2009-10-14 15:37:05 |
[1327.] |
Mikó Diánát kellene megkeresned.
|
| |
|
|
[előzmény: (720) zsolt1982, 2009-10-14 13:47:00]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 710. Elküldve:
2009-10-13 13:30:48 |
[1329.] |
Hát remélem jobb idő lesz mint most, itt zuhog az eső, és 6 fok van.Be kellett gyújtanom a cserép kályhába.
|
| |
|
[válaszok erre: #712]
|
[előzmény: (708) Vadász, 2009-10-13 13:21:41]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 709. Elküldve:
2009-10-13 13:29:08 |
[1330.] |
Hát elég régen!
Ubul apa lett van 2 lógófülű, és 1 brit kölyke.
Az agár az bent hesszel az emeleten, fázik a sejhaja odakint.
Hajas uszi növeszti a bundiját.
A többiek meg szana-szerte szét az udvarban.
Sári vizslának keresek valakit akinél jó helyen lenne, sok a kutya a hívatal szerint, és Sári az akinek (csúnya ilyet mondani, de menni kell)
De csak jó helyre!!
Jó ez a kép
|
| |
|
[válaszok erre: #711]
|
[előzmény: (707) andrealin, 2009-10-13 13:15:51]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 438. Elküldve:
2009-10-13 12:32:51 |
[1331.] |
Én is tudok egy magyar vizsla szukát, igaz nem kölyök.
|
| |
|
|
[előzmény: (428) ricike, 2009-10-13 09:34:21]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 706. Elküldve:
2009-10-13 09:28:23 |
[1332.] |
sok sikert, és jó időt! 
|
| |
|
[válaszok erre: #707 #708]
|
[előzmény: (704) Vadász, 2009-10-13 07:45:23]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 3445. Elküldve:
2009-10-13 09:27:07 |
[1333.] |
Egyik ismerősöm keres gazdit egy 3 éves, labrador-golden keverék szukának.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 703. Elküldve:
2009-10-12 21:24:41 |
[1334.] |
nem kopó, de olyan megható történet.
REX, A VÉN VADÁSZKUTYA
Időnként felhangzott vadászkutyám izgatott csaholása odakünn, miközben hátizsákomat rendezgettem, és sietve öltöttem magamra a vadászruhát. Házunknak közvetlenül az utca felőli, magas ablakán ugrottam ki, nehogy a kutya észrevegye, amikor átmegyek az udvaron. De vajon szükség volt-e erre egyáltalán?
Mert minden bujkálás fölöslegesnek bizonyult. Jól tudta ő, hogy vadászatra készülök. A mai napig sem tudom megmagyarázni, honnan jött rá készülődésemre, amikor jó néhány vastag fal választott el tőle. Természetesen éreztem, hogy vétkezem ellene, hiszen ebben a vadászidényben még nem vittem magammal a terepre. Nem engedtem a vadak friss nyomát szimatolva futkározni, mert féltem kollégáim gúnyolódásától, akik szememre vetették, hogy a „fekete vénség" hamar kimerül, és fékezi a vadásztársaság mozgását.
Az utóbbi napokban növekvő türelmetlenséggel vártam a vasárnapi vadászkirándulást: csodaszép Mesés köszöntött ránk, és mindenki másnál jobban tudtam, hogy a kora reggeli órákban mit fog Rex érezni, ha megszimatolja a puskapor, a fegyverolaj és a bőr ismerős, átható szagát, amely a puskából és tokjából áradt.
Lehet, hogy ezért álltam meg egy pillanatra a fából készült kutyaháznál, míg a kapu felé mentem. A fekete Rex ott állt bejáratánál, szinte szakadásig feszítve a bőrszíjat, amely csaknem megfojtotta. Egyetlen hang sem jött ki a torkán, de a hajnali Szürkületben szeme csillogott a titkos reménytől, farka pedig idegesen meg-megremegett.
Hasra feküdt a hóban, tompa, figyelmeztető vakkantásokkal, mint az elmúlt, játékos, gondtalan régi szép időkben, amikor nem gondolt még az öregkorra. Ezzel próbált meglágyítani. Várta, hogy odalépjek, -kikapcsoljam és levegyem a szíjat, de én makacsul vállat vontam, és továbbmentem a kapu felé. Az ördög vigye el, hiszen férfi vagyok, nem illik elérzékenyülnöm. Siralmas vonítás kísért az utcán, s csak az első kanyar után némult el, de tudatomban tovább visszhangzott, mint szemrehányás, hiszen nagyon szerettem ezt az öreg kutyát.
A megbeszélt helyen gyülekeztünk, és megvitattuk a vaddisznóvadászat tervét. Úgy döntöttünk, hogy meghajtjuk a városkánktól nem messze kijelölt, hepehupás erdős hegyhátat. Két felderítő előrement, hogy becserkésszék az első leshelyet. Meg kellett vizsgálniuk minden vadcsapást, és megállapítaniuk, hogy a kis erdőből kifelé vagy abba befelé haladtak-e a vaddisznók.
A magaslat lejtőjén a meredek ösvény görbe tölgyek és göcsörtös gyertyánfák közt kanyargott. A havat itt-ott, akár tarka hímzésminta, nyulak jellegzetes lábnyomai, mókusok talpának finom láncolatai és rókatalpak egyenes vonalú, gyöngysorszerű csapásai csipkézték. A tiszta, hideg levegő oxigénnel dúsította nekiheviflt vérünket, és mintha új erőt öntene belénk, úgy sarkallt előre.
Odafönn a vadászat irányítója kihallgatta a visszatért felderítőket. A vaddisznók a fennsík fölött, egy nem nagyon magas gyűrődésnél tanyáztak, valahol a bozótosban. Suttogva kijelölte mindenki leshelyét, mi pedig nekivágtunk, hogy elfoglaljuk, mielőtt a hajtók a kutyákkal meg nem kezdik a zajongást.
Nem várt frisseséggel törtem utat a bozótban. Könnyedén, egyenesen haladtam a repedezett kérgű tölgyfák és sima vesszőjű mogyoróbokrok közt, hason csúsztam át a csipke-bokrok összefonódott tüskés ágai és az iszalagok teljesen összekuszálódott, szívós indái alatt. Ziháltam, az izzadság patakokban csorgott a homlokomról, de nem álltam meg, mintha az életem függne attól, hogy mielőbb elfoglalhassam a leshelyemet.
Végre-valahára megérkeztem a fehér kőhöz - a számomra kijelölt pontra. Letettem a hátizsákot, megtörtem a duplacsövűt, és megtöltöttem. Aztán lihegve körülnéztem. Tőlem jobbra egy kanyargó, keskeny kis völgy ereszkedett lefelé, teknőjében patakocska folydogált, most jéggel és hóval takarva. Balra meredek, erdős hegyoldal emelkedett, hosszúkás szakadék szelte ketté, benne hófoltok csillogtak. .
A fehér követ tölgyfák nőtték körül, koronájuk laza bOltírét alkotott. Itt-ott csomókban megmaradtak rajtuk a múlt esztendei hajvány, sárgásbarnára színeződött levelek. Teljesen kézenfekvő volt, hogy a kutyák és hajtók által megzavart vaddisznók ott, a völgy mentén jönnek majd. A leshelyek vonalán keresztül erre a helyre csupán azon az alig észrevehető ösvényen juthattak át, amelyen kevéssel ezelőtt én is idejöttem, és ez nagyon megkönnyítette számomra a leskelődést.
Kényelmesen elhelyezkedtem egy görbe, öreg tölgyfa törzsénél. Kis tisztást tapostam magamnak a hóban, téptem fentről néhány maréknyi száraz levelet a talpam alá, hogy az egy helyben való hosszú álldogálásban a lábam meg ne fagyjon. Körülöttem szokatlan csönd uralkodott. Csupán a patak jég alatti halk csobogásában, a száraz levelek gyönge suttogásában és szívem dobogásában érzékeltem a természet érverését.
_ No csak, a távolban lövés dörrent! A hajtók tehát megindultak. Három serény férfi volt a hajtó, kutyát vittek magukkal. Évekkel ezelőtt én is beálltam közéjük Rex kutyámmal, és hangos kiáltozással csörtettem a fák közt - szertelenül, lihegve, egymás mellett futkosva a kutyával, amely minden pillanatban megszimatolhatta a vadkant. Ekkor el kellett oldozni és elengedni a nyomon, hogy a vadászok leshelyei felé űzze a vadat.
A megriadt vaddisznók minden pillanatban felbukkanhattak, hiszen semmilyen körülmények közt sem várták be, hogy az emberek és a kutyák egészen közel kerüljenek hozzájuk. A völgy első kanyarulatára szegeztem tekintetemet, gyakran végigpásztázva a fatörzsek között, de sehol sem bukkant fel a vad.
A hajtók kiabálása egészen tisztán hallatszott, amint fel- feltűntek a magaslat gerincén, és elnémult, amikor leereszkedtek a mélybe, a völgyek felé. Az elhalkuló zajba belehasított az egyik kutya erős, felgyorsult ugatása - megszimatolta a vaddisznókat. Rekedt kiáltozással röppentek föl a megriadt szajkók, és eltűntek hátam mögött a sűrűségben.
Felkaptam a töltött puskát, és vállamhoz illesztettem. Az ugatás egyenesen felém közeledett. Éreztem, hogy testem megfeszül, akár a húr. Szinte egész lényem tekintetemben összpontosult a puska irányzékára tapadva, ujjam hegye pedig a hajlított ravaszon. Néhány feszült pillanat múltán az ugatás váratlanul elfordult a leshellyel párhuzamosan, és jobb felé távolodni kezdett. Mély lélegzetet vettem, a vaddisznók az erdős magaslat 'Írányába futottak, ott a többi vadász fogadja őket.
Egy perc múlva éles lövés csattant a fák közt, aztán dörrent a második. A visszhang hosszan verődött a meredély mentén, majd elült a sűrűségben, elcsöndesedett az ágak és fatörzsek sűrű hálójában. Leengedtem a puskát, és megmozgattam zsibbadó kezemet.
A hajtóvadászat véget ért. Előttem üresen szürkéllett a völgy, a vaddisznók elkerülték. Egy futó pillantást vetettem az erdőre - ott is ugyanilyen nyugalom honolt. Lép- tem egy-kettőt, hogy fölmelegedjek, és pontosan ebben a pillanatban halk zörej ütötte meg a fülem - a jobb oldali
• cserjés felől. Megfordultam, és láttam, amint úgy tízlépésnyire a mogyoróvesszők szétnyílnak, kibukkan közülük egy disznó, kerek, nedves orra, majd hosszúkás, bozontos fe-je, kétoldalt pedig görbe agyarak meredeznek ki a szájából.
„A kutya fölvert néhány disznót - villant át az agyamon -, és ez errefelé futott ..."
Majd azonnal észrevettem, hogy a bozótból már teljesen kibújt, a vadkan útja a fehér kő mellett halad el. Mindenáron meg kell állítanom! Eléggé megtermett állatnak látszott, borzas, égnek meredő sörtéi még tekintélyesebbé tették. Puskám után kaptam, s szinte célzás nélkül meghúztam a ravaszt. A golyó felsüvített, és láttam, hogyan szakít ketté egy vastag mogyoróágat pontosan a vadkan feje fölött. A lövédéknek szörnyű ereje volt, de kárba veszett.
„Ezt elhibáztam!"
A vadkan felkapta a fejét, foga félelmetesen megcsikordult, hátán még magasabbra meredtek a sörték, és csörtetni kezdett felém. A második lövés is csak súrolhatta a lapockáját, s a nyomában járó fájdalom nem állíthatta meg a vadkant.
Ezt követően igen gyorsan peregtek az események. Csak zavarosan emlékszem rá. A vad egyetlen lépésnyire volt a lábamtól, fejbe csaptam a puskatussal. Mintha csak fatönkre ütöttem volna. Hatalmas vállával megtaszított és belelökött a hóba. Teste a lendülettől még öt-hat lépésnyit továbbvitte, mielőtt megállt volna.
Aztán megfordult, és agy-arait felém irányozta. Lehet, hogy állva bizonyos tiszteletet ébresztettem benne, de a földre esve gyámoltalannak ítélt. Lapockáját valószínűleg égetni kezdte a fájdalom, és a-fenevad apró szemében boszszúvágy ébredt. Mivel combom az erős ütéstől görcsöt kapott,. és megmozdítani se tudtam, könyökkel hátrafelé kúsztam a hóban a puska felé, amely kétlépésnyire esett le tőlem. Vonszolódásom olyan hatást tett a megsebzett vaddisznóra, mint az ellenfél arcába vágott kesztyű: felhívás párbajra. Erős fogai megcsikordultak, kúpos fejét előreSzegte a hó fölé, és a szürkésfekete tömeg felém lódult.
Mit meg nem tesz az ember, amikor végzetes pillanatban veszedelemmel találja szemben magát?! A párbaj kezdetétől első ízben kiáltottam teljes erőmből segítségért. Nem tudnám megismételni, hogy mit üvöltöttem teli to-;, rokból, de úgy látszik, hangom megriasztotta a vadállatot; és ez késleltette támadását.
Ebben a pillanatban szinte elképedve vettem észre valamilyen fekete alakot. Kiugrott a cserjéből, és késedelem nélkül a vadkanra vetette magát. Egy kutya hegyes fogai villantak, megragadták a fenevadnak mélyen a sörték közt ülő, lapos fülét. Hátgerince megfeszült, a disznó pedig lerogyott két hátsó lábára. Az eb erősen húzta lefelé, hogy eldönthesse, de a vad igen nehéz volt, és megingathatatlanul állt.
A vadkan dühében felvinnyogott, felocsúdván a váratlan támadás után, és igen erősen megrázta a fejét. A kutyát egy pillanatra 'lerázta magáról, de az újra nekirontott. A végsőkig feldühödött vadkan megfeledkezett rólam
az új támadóval kellett harcba szállnia.
A két állat egyetlen nagy gubancos gombolyaggá olvadt össze a szemem előtt, ide-oda hánykolódott, és valóságos kis hóvihart kavart a levegőben. Mély horkantások, a fe-: szülő tüdők ziháló lihegése és szinte fültépő fogcsikorgatás hallattszott. Mintha csak álmomban hallanám és látnám az egészet. A két állat küzdelme mintha nem is engem érin-. tene, és csupán kíváncsi nézője lennék távoli idők kegyetlen ösSzecsapásainak.
Egyszeriben magas, vinnyogó, segélykérő ugatás ütötte meg a fülemet, olyan ismerős és meghitt hang, hogy azonnal felrázott makacs kábulatomból. Felkaptam a puskát, felültem a hóban, elővettem egy patront, a jobb oldali csőbe töltöttem, és megcéloztam a vadkan fejét. Fülsiketítő volt a dörrenés, s a golyó erejétől a hatalmas állat súlyosan elzuhant, rúgott néhányat és mindörökre elcsöndesült.
Minden eshetőségre számítva, lázas sietséggel újra megtöltöttem a puskát, amikor a vaddisznó teste mögül kimászott a fekete kutya. A nyakát előrenyújtotta; időnként
fel-felszűkölt és felém kúszott, közben véres nyomot hagyott a havon.
- Rex, Rex! - kiáltottam fel, és alig hittem a szememnek. - Hát te vagy az?
Ledobtam a puskát, előrehajoltam és hasra feküdve csúszni kezdtem a kutya felé. A kis tisztás közepén találkoztunk. Rex borostyánfényű szeme könnybe lábadt a tűrhetetlen fájdalomtól, melle zihálva emelkedett és süllyedt, de forró, piros nyelve hegyével mégis megnyalta a kezemet, amikor a feje után nyúltam.
Keservesen leültem melléje, és csak akkor vettem észre, hogy a vadkan nehéz feje mennyire összezúzta a testét. A görbe, végükön éles és hegyes agyarak, akár a háromszögletű lándzsahegyek, két helyen felszakították Rex bőrét, sebeiből ömlött a vér, és korallpirosra festette a havat.
Kinyújtózkodott, egész teste megremegett az erőfeszítéstől, mellső lábával kapaszkodva közelebb csúszott, és fejét az ölembe fektette. Mindkét kezemmel átfogtam, és a szemébe néztem. Gyötrelmet lehetett kiolvasni belőle, de mégis fellobbant benne egy kicsi láng. Talán a bátortalan reményé, hogy segítek rajta, hogy megszabadítom szenvedéseitől.
ó, bárcsak megtehettem volna!
Rex azonban halálos sebeket kapott. Átöleltem a fejét, és a mellemre szorítottam, hogy ne lássam tekintetében a kínt és a reményt. Beletúrtam összekuszált bundájába, és újammal éreztem, hogyan rándulnak össze görcsösen megszabdalt, megtiport izmai, hallottam sebesült mellének sípolását. Lassan, gyötrelmesen múlt ki vadásztársam. És egyáltalán semmit nem tudtam rajta segíteni azonkívül, hogy térdeimen tartottam lassan elnehezedő fejét.
Egyre közelebbről hallatszott barátaim hangja, kik erejük végső megfeszítésével rohantak a cserjésen keresztül, hogy segítsenek nekem. Lám, meg is érkezett az első, a második; körülvettek, fölemeltek, hogy ráüljek valakinek a szolgálatkészen leterített kabátjára, forró teát töltöttek a hőpalackból, elképedve járták körül a vadkant. Aztán újra hozzám beszéltek, kérdezgettek, de nem értettem a szavukat, úgy néztem rájuk, mintha álom lenne az egész, pedig a fogaim kocogtak a műanyag pohár szélén.
Szemem folyton a kutyára révedt, amint ott feküdt a lábam előtt, már mozdulatlanul. Barátaim véletlenül vagy szándékosan, de odatették az élettelen Rex testét, ahová hajdan az ősi vadászok helyezték a kutyát, a hű barátot, gazdája temetésekor. Szokásaik szertartása megkövetelte, hogy együtt legyenek mindketten, és újra együtt vadászhassanak a túlvilág gazdag vadászmezőin.
Végtére is összeszedtem magamat, megráztam a fejemet, hogy kitisztuljanak gondolataim. Nagyon mélyen merültem a szomorúságba. A kutyát néztem. Rex nyakán ott barnállott a széles nyakörv, arról pedig hosszabb szíj csüngött. Odahajoltám, kioldottam és levettem. A vékony bőrszíjat a kutya fogai egyenetlenül rágták el. Tehát otthon az enyéim közül senki sem engedte el, hogy utánam jöjjön az erdőbe.
Talán egész életében. most először nem engeclelíneskedett Rex az akaratomnak. Mi ösztönözte arra, hogy elrágja az erős szíjat, elinduljon a nyomomban, és a döntő pillanatban érkezzék meg?! Vajon, csak a legyűrhetetlen vadászösztön megnyilatkozááa volt ez, vagy pedig valamilyen, számunkra, emberek számára ismeretlen módon megérezte, hogy szörnyű veszély fenyeget?
Sem fatalista nem vagyok, sem csodákban vagy babonás jóslatokban nem hiszek, de nem szeretem, ha azt mondogatják a fülem hallatára, hogy Rex egyszerűen csak a saját kutyaösztönének a hatása alatt mentette meg az életemet! Úgy vélem, hogy az ösztönnél valami nagyobb és felemelőbb érzés késztette arra a kutyát, hogy elharapja a szíját, és elinduljon lépteim nyomán a hóban.
Itt temettük el, a mélyen berepedezett törzsű évszázados tölgyfa közelében. Sírja fölé tekintélyes kőhalmot raktunk, levettük a kalapunkat hallgatag tiszteletadásként. A természetre bíztuk, hogy idővel szépen földíszítse a hantot.
Amikor ezen a környéken vadászunk, máig sem engedek mást a fehér kő melletti leshelyre. A fárasztó ösvénytől lihegve elhelyezkedem az előkészített puskával, és türelmesen várok. Lehet, hogy más„,számára különösnek tetszik, de a vén tölgyfa mellett mindig határozottabbnak és nyugodtabbnak érzem magam, mint bárhol másutt. Mintha régen holt kutyám újra segítene, ha a völgyhajlat mentén veszélyes ellenfél bukkan elő ..
Radi Carev-A sánta farkas
|
| |
|
[válaszok erre: #705]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 702. Elküldve:
2009-10-12 21:23:49 |
[1335.] |
Mi jót csinálsz ott?
|
| |
|
[válaszok erre: #704]
|
[előzmény: (701) Vadász, 2009-10-12 21:20:38]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 700. Elküldve:
2009-10-12 19:40:17 |
[1336.] |
Jó estét!
Ki jön a hétvégén Nógrádba?
|
| |
|
[válaszok erre: #701]
|
[előzmény: (699) Vadász, 2009-10-12 11:24:22]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 8591. Elküldve:
2009-10-10 21:36:15 |
[1338.] |
Gratulálok!
Mag eredmények?
|
| |
|
[válaszok erre: #8592]
|
[előzmény: (8586) kocka123, 2009-10-10 19:33:31]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 1858. Elküldve:
2009-10-10 18:08:47 |
[1339.] |
Köszönöm!!!
|
| |
|
|
[előzmény: (1855) hadzs, 2009-10-10 18:03:05]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 1853. Elküldve:
2009-10-10 17:57:04 |
[1340.] |
Erdélyi kopókat valaki!!!
|
| |
|
[válaszok erre: #1855]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 8564. Elküldve:
2009-10-10 09:43:50 |
[1341.] |
|
| |
|
|
[előzmény: (8552) maros, 2009-10-09 21:58:05]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 8532. Elküldve:
2009-10-09 13:03:01 |
[1342.] |
Mi is gratulálunk! 
|
| |
|
|
[előzmény: (8531) K. Zsófi, 2009-10-09 12:58:58]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 386. Elküldve:
2009-10-05 17:51:39 |
[1343.] |
Remélem, hogy bele nevelem az agár szeretetet.
|
| |
|
[válaszok erre: #389]
|
[előzmény: (384) Sace, 2009-10-05 14:24:14]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 383. Elküldve:
2009-10-05 13:53:49 |
[1344.] |
Volt kint az ismerősöm, és mondta, hogy nem talált magának megfelelőt,de látott egy agarat.
lehet tudni, hogy ő honnan való, esetleg kicsoda?
|
| |
|
[válaszok erre: #384 #387]
|
[előzmény: (382) Korpásné Ildikó, 2009-10-04 18:15:02]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 8291. Elküldve:
2009-10-04 20:47:07 |
[1345.] |
Annyira ilyen  amiket itt írtok egymásnak, egymásról, tudom nem az én dolgom, de olyan sokan olvassák ezt a fórumot, megint meg lesz a véleményük az agarasokról, főleg hogy magyar agarasok, ez szégyen !!!!!!!!! 
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 382. Elküldve:
2009-10-04 18:15:02 |
[1346.] |
Köszi!
Szólok az illetékesnek, hátha!
|
| |
|
[válaszok erre: #383]
|
[előzmény: (381) Sace, 2009-10-03 20:28:58]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 380. Elküldve:
2009-10-03 19:55:12 |
[1347.] |
Sziasztok!
Egyik ismerősömnek elpusztult a német jucija, szeretne helyette egy másikat, nem baj ha nem fajta tiszta.
Van nálatok valami hasonló?
|
| |
|
[válaszok erre: #381 #385]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 1574. Elküldve:
2009-10-03 09:58:40 |
[1348.] |
erdélyi kopókat légyszi!
|
| |
|
[válaszok erre: #1581]
|
[előzmény: (1573) Stüncike, 2009-10-03 07:41:10]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 8067. Elküldve:
2009-10-01 12:17:37 |
[1349.] |
Köszönjük
|
| |
|
|
[előzmény: (8053) HoneyFoto, 2009-09-30 23:16:15]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Korpásné Ildikó
Tagság: 2007-08-27 14:10:16
Tagszám: #48538
Hozzászólások: 1498
|
| 7882. Elküldve:
2009-09-29 19:54:16 |
[1350.] |
|
| |
|
|
[előzmény: (7873) Dongi, 2009-09-29 19:15:33]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
