Szia!
Sári megy, úgy néz ki. Majdnem biztos. Október második hetére van tervbe véve az utazás.
Tudsz angolul?
Megadhatom a számodat nekik. Mert akkor Te is beszélhetnél velük. Nagyon aranyosak.
Életemben először írtam így ki kutya mellé nyilvánosan ki és mit fizetett bele és ki és hogyan juttatta el őt A-ból B-be. Csakis kizárólag emiatt a mondat miatt:
"Persze, Rufusznak ki lett a nagyja szamlaja fizetve, meg kaptunk tapot is, de elötte vittünk több zsak kajat es penzt se keveset, amit en gyüjtöttem."
Ami számlát én Rufuszra megkaptam, azt az utolsó fillérig kifizettem. És Rufusz gazdikereső képeit az én férjem készítette, aki, mindenki által köztudott ebben a klubban, hogy a legnagyobb ellensége a fajtamentésnek, mert felesleges idő és pénzpocsékolásnak tartja, de a kedvemért, ha megkérem, jön és segít. Igaz ő csak fotózni tud, nem tud kutyát ganajozni, ha kell, nem tud kutyát cipelni ha kell, nem tud kutyát sétáltatni, ha kell mert a fél oldala béna!
És nem csak 12 kutya fordult itt meg az elmúlt 4 év alatt, mint írtam. Minden kutya adatlapja, szerződése, számlái megtekinthetők bármelyik közgyűlésen személyesen is.
De ez szerintem már réges régen nem a kutyáról szól a részedről sem ez a dolog. Sokkal inkább, ha van a nyuszikán sapka, akkor azért ütjük, ha nincs rajta sapka, akkor azért ütjük!
Én igenis érdeklődtem Anyókáról, nem is egyszer. Mivel Vom Wolsmold belinkelte egyszer Anyóka lelences topikját az sfjk-s topikba, nem láttam értelmét mégegyszer megtenni ezt. Csupán rosszul esett nekem is, hogy azt mondtátok nem is érdeklődünk róla. És úgy, ahogy a balhé kitörése óta felhívogatnak a klubtagok, hogy tényleg senki nem érdeklődik a kutya iránt, az itt vádaskodók is felhívhattak volna azelőtt, mielőtt bántanak, hogy igazán megtehettem volna. Sajnos nem volt időm a tanévkezdés közepén a múlt héten ideülni és folyton folyvást leírni részletesen kivel és mit egyeztettem telefonon.
Most, szeptember 25-én, jövő szombaton lesz kiállítás, délelőtt 10 órakor kezdődik, fent a Magyar Várban, Pomázon (Majdán utca 1.)
Szeretettel várunk a kutyusoddal együtt. Ne felejtsd otthon az érvényes oltási könyvét. (Egy esetben ne hozd a szuka kutyusodat: ha nincs ivartalanítva és tüzel éppen, de gondolom ez nem áll fenn most.)
Szóval gyertek nyugodtan!
A fajtamentésben eddig megfordult kutyák közül néhány:
1., Doris (Semmi balhé nem volt, Zsuzsival ketten halásztuk ki a nádasból és vittük új családhoz) 2007
2., Bubu (semmi balhé nem volt, én hoztam el a Duna partról, ott csövezett, fizettem hónapokig a kajáját, oltását, lakását, kerestem új családot, majd visszaadták, megint kerestem új családot) 2007
3., Bero (semmi balhé nem volt, én hoztam ki az Illatosról, ketten fizettük Zsuzsival a panzióját, úgy tűnt vakvezető lesz belőle, Darinka foglalkozott vele, de végül elbukott a vizsgán, ma Németországban él, Marcsi keresett neki gazdát) 2007
4., Herceg és Liz (semmi balhé nem volt, Éva gondoskodott róluk, Pilis-budaisok szedték össze őket az árokpartról, Éva intézett és fizetett mindent körülöttük, Németországba juttatta őket Marcsi ismét) 2007
5., Lucy (semmi balhé nem volt, Budaörsi menhelyről vettük át, imunbetegnek titulálták, közben csak allergiás volt a fertőtlenítőre, én fizettem a panzióját egy hónapig, utána Zsuzsi fizette egy hónapig. Marcsi segítségével ő is Németországba költözött) 2008
6., Lajos (vele már komoly anyagi gondok voltak, mert nagyon problémás volt a természete, sokáig panziózott, de végül, amikor minden pénzünk elfogyott, nem bírtuk tovább a panzióztatását a szentendreiek átvették és az ő segítségükkel ment Németországba) 2008
7., Alex (semmi balhé nem volt, a saját gazdája tette be az illatosra, én hoztam ki onnan, majd onnan 2 nap panzió után ideiglenesbe ment, aki később annyira megszerette, hogy megtartotta) 2008
8., James Bond (semmi balhé nem volt, én hoztam ki az illatosról, később DNS vizsgálattal bebizonyítottuk, hogy Áron édes testvére, valószínűleg Ábel, csak átütötték a tetkóját. Ketten fizettük Zsuzsival a kajáját. Darinka szerzett neki ideiglenest, majd találtam neki gazdát, ma a Balaton partján él egy kisebb villában.) 2008
9., Rocko (semmi balhé nem volt, Irén szólt, hogy Tatabányán van a kutyus a gyepin, később, amikor felhoztam a parvó járvány kellős közepén, majdhogynem éjszaka mentem érte, már este 11 volt mire a pesti panzióba értem vele. Ő volt az a kutyus, akinek a csípőműtétjére Annagret is adott 10000 forintot, de Hz is a zsebébe nyúlt keményen. Végül családot is én találtam neki, Budakeszin lakik, remek élete van.) 2008
10., Momo és a kicsinye (semmi balhé nem volt, karácsony előtt került vemhesen utcára a szegény pára, Max hívta fel rá a figyelmünket, végül az illatosra került be, ahonnan a Kutyasegélyszolgálat vitte ki a mi kérésünkre. Lajos finanszírozta a panzióját, de érte már azzal a táppal is és abból a pénzből is fizettünk, amit tőletek kaptunk. Végül a kicsinek Lajosék találtak gazdát, Momó pedig Gabó segítségével Svájcba került) 2008
11., Rocko (semmi balhé nem volt, egy vidéki szervezettől vettük át, érte is az éjszaka közepén autóztunk le Zsuzsival az Isten háta mögé, nyolcvanszor eltévedtünk, majd szintén az Isten háta mögött találtunk neki egy családot, Kisbéren. Természetesen őt is a Ti adományotokból finanszíroztuk. Ebben az időben kezdődtek a gondok a kocsival, nagyon neccesen tudtunk csak Kisbérről hazajönni, alig bírtuk beindítani amikor hazaindultunk, ezért még pisilni sem mertünk megállni, Zsuzsiéknál is úgy mentem el wc-re 100km vezetése után, hogy járt a motorja közben.) 2009
12., Keksz (semmi balhé nem volt, Gabót hívták ki a III. kerületbe. Közös mentvény volt, Zsuzsi talált neki gazdát és igen, őérte is a tőletek kapott táppal fizettünk) 2009
És nagyon nagyon sok kutyát felsorolhatnék még, átvettük más szervezettől, elhelyeztük, gazdát kerestünk neki (Miú, Atos, Vuk, Tobi, Jakab királyfi, Panda és Barni, Macika, Porti és a többiek.). Mi hoztuk el őket út széléről, halásztuk ki erdőből vagy más szervezetek kérésére mentünk értük. És akkor még ott vannak azok a kutyák, akiket nem vettünk át, csak vagy a gazdakeresésben segítettünk (Pl amelyiknek kivágták a füléből a tetoválást, vagy ugyanarról a kaposvári menhelyről azután még egy fajtatiszta fehérjuhásznak is mi találtunk gazdát), vagy volt olyan eset, amikor egy kutya tartási költségeibe szálltunk be, mert nekünk éppen volt pénzünk.
Többek között Édesanyádnál lévő kutya is fajtamentős volt. A Gaia nevű kutyát is Zsuzsi és Geri vitte el annak idején anyukádhoz.
Balhék azóta vannak, amióta 2010 január-február környékén be kellett látnunk, hogy ez az autó nem biztonságos, ezzel menteni már nem lehet. Azóta folyton rá vagyunk szorulva mások segítségére, nem tudunk azonnal rohanni a kutyáért, ha beesik egy. Akkor bizony rá vagyunk szorulva mások segítségére és azt már sokkal nehezebb összesakkozni, mint beülni az autóba és elmenni érte.
Akkor félreértettelek!
Bocsánat!
Teljesen úgy jött le nekem, hogy a lakással van a probléma. (Utálom az írásban kommunikálást, mindig csak a vita van a végén meg a félreértés!!!)
Meg beszéltem Anikóval és ő mondta, hogy énekelgetős a kutyus.
Tehát!
Attól még hogy lelences marad a kutya, továbbra is fenntartom a felajánlást neki, tehát ha úgy látjátok, hogy jobban gyógyulna, ha ideiglenesbe kerülne, akkor ide jöhet.
Nekem az a véleményem, hogy jobban gyógyulna, ha lelkileg stabilabban érezné magát, tehát lenne saját falkája, még ha csak átmeneti.
Apolló egy 11 éves, szeretni való édes tündérvirág, kicsi, süket, öreg manócska. Tuti nem bántaná és nem ugrándozna a fején.
Ha ez vigasztal én sem tudom, csak sejtem.
Valószínűleg azért mert így lehet vitázni...
Nem tudom.
Sokáig két fajtagondozó klub volt Magyarországon. Vicces!
Kérdezd meg Timit vagy Ilonát!
Nem tudom és nem is értem miért van kettő. Tudom, hogy tenyésztési szempontokból voltak viták, de nem tudom mi volt pontosan.
Mi az FBBSI-hez tartozunk.
Amit nagyon kevesen tudnak már ebből a társaságból:
Ez a fajtamentés mindig kicsi volt, sosem voltak annyian benne, mint más helyeken. Minden feladatra csak egy-egy ember volt.
Eredetileg Zsuzsi, Márti, Darinka és én voltunk benne.
Az egész Zsuzsi ötlete volt, és akkor kezdődött, amikor én találtam Áront és szinte reménytelenül kerestem a gazdáját.
Még akkor megbeszéltük, hogy mit hogyan kellene, mire vannak anyagi és emberi lehetőségeink.
Akkor született egy megállapodás, illetve ez volt a szomorú valóság, hogy egyszerre 1, legfeljebb 2 kutyát tudunk istápolni. (Ehhez képest most, amikor már szinte senki nincs, aki csinálja, 3 kutya volt bent a programban.)
Zsuzsi csinálta a honlapot illetve ha kellett valami információt megosztani másokkal, azt ő tette közzé.
Darinka és Márti általában a kutyák jellemének feltérképezésében vett részt, illetve foglalkoztak velük, mivel mindketten kiképzők.
Én szerveztem a panziókat, próbáltam pénzt gyűjteni a munkához, illetve szállítottam a kutyákat, mivel nekem volt akkor még olyan az időbeosztásom, hogy ezt bármilyen napszakban megtehettem és a feladatra befogható autóm is nekem volt.
És szépen lassan támogatóink is akadtak. (Adrenalin Kft, Politech Kft, Euroclass Kft, Vakok kutyakiképző iskolája és sok sok magánszemély, akik vagy anyagilag támogattak minket vagy befogadták ideiglenesen a kutyusokat.)
Később, amikor Darinkát egy-két jól irányzott sértéssel elkergették olyanok, akik még csak klubtagok sem voltak, akkor egy darabig még hárman voltunk, illetve Darinkát követte a kiképzőiskola is, tehát fogyni kezdtek a támogatók is. Két évvel ezelőtt meghalt Márti, így már csak ketten maradtunk Zsuzsival. Zsuzsi akkoriban már kezdett megcsömörleni a dologtól, az állandó piszkálódásoktól, hogy: "ezt nem így kellene csinálni, nem úgy". Persze azt soha nem hallottuk hogyan kellene, csak azt hogy nem így.
Sokszor már annyira fáradt és mérges volt, hogy nem úgy szólt emberekhez, ahogy kellett volna. Ebből adódóan még több embert sikerült elfordítani a fajtamentéstől, és tovább fogytak a támogatások is.
Ekkoriban csatlakozott Zsófi, aki egy nagyon helyes, nagyon pörgős lány. Bevallom ez az én bűnöm, hogy ő lelépett, mivel nem tudtam felvenni az ő ritmusát, nagyon zavart, hogy 200%-on forog, miközben én már akkor jóindulattal sem tudtam még a 100%-ot sem kihozni magamból.
Mivel megszoktam, hogy mindig olajozottan mennek a dolgok és mindenki tudja a dolgát és nem szól bele a másikéba és hagytam én is mindenkit a saját tempójában dolgozni, ezért nem tudtam alkalmazkodni hozzá. Illetve ha elhelyeztünk egy kutyát valahol átmenetileg, soha nem zargattam napi szinten azt, akinél volt. 3-4 naponta beszéltem telefonon vele, ha valami sürgős dolog volt, akkor úgyis felhívott. Illetve a beszámolókat küldtük Zsuzsinak, aki kitette a honlapra.
De mivel már ekkor nem volt sem Márti, sem Darinka, akik napi szinten jártak a kutyákhoz sétáltatni, így ezek a feladatok elmaradtak.
Kb egy éve kezdődtek a komoly gondok az autóval, megbízhatatlanná vált, volt olyan, hogy reggel semmi gond nem volt, azután délután már nem indult be.
Így ezek a szaladgálós dolgok is kezdtek szétcsúszni.
Végül Zsuzsi, megunva az állandó hajtépést, püfölést, lemondott. Így gyakorlatilag május óta teljesen egyedül vagyok a fajtamentés szokásos szervezési dolgaira.
Be kell látnom, ezt egyedül nem lehet csinálni. Bár most 1 hete ismét van egy megbízható autónk a munkához, de ez önmagában kevés.
Észrevettem magamon, hogy sokszor már én is pont úgy kezdek viselkedni, amiért én is haragszom. Ezt úgy szoktam mondani, ha megharapnak, azonnal visszaharapok.
Ehhez a munkához legalább három ember kellene.
Egy, aki tartja a telefonos kapcsolatot, érdeklődik lelkiismeretesen, nem csak tűzoltásszerűen a kutyák után.
Egy aki az információkat összegyűjti és közzé teszi.
Egy meg aki a beszerzést intézi, az anyagi hátteret megteremti.
Szerintem így, most, jelenlegi állapotában ez nem megy.
Nincs ebben semmi szégyen! Nálunk sokkal nagyobb klubok nem csinálják, pontosan azért mert nekik sincs rá emberi erőforrásuk.
Ezt kell átgondolnia mindenkinek, hogy akar-e fajtamentést és ha akar akkor mit vállal belőle.
Én jelenleg reménytelennek látom a dolgot.
A jelenleg kialakult helyzetért én is felelős vagyok, mivel nem tudtam lenyelni a nyelvemet, amikor igazságtalanok voltatok velem. Hibáztam, mert nem érdeklődtem úgy a kutyus iránt, ahogy elvárták volna tőlem.
Mint mondtam tőlem ennyi telik most.
Ez kevés!
Novemberben a közgyűlésen várom a javaslatokat, arra vonatkozóan: HOGYAN KELL CSINÁLNI? (Nem azt, hogy ez így nem jó, meg ezt meg ezt szarul csináltam.)
Ezért mondtam, igaz privátban írtam, nem itt, hogy hazahozom, mert csak lakásos befogadók jelentkeztek. Itt viszont hatalmas kert van, egész nap kint lehet, szabadon. És talán a sebe is gyorsabban gyógyulna, ha úgy érezné saját falkája van.
Bár, a mostani kutyám is 10 évig kint élt, ő is telepőr volt. Az első napokban frászt kapott a lakástól, de 1 hét alatt megszokta, sőt, ma már követeli, hogy engedjem be éjszakára. Reggel megy csak ki. Ha nem vagyok otthon, kint van a kertben, hogy nézelődhessen, szaladgálhasson. Ha otthon vagyok, akkor ki-be jár, ahogy kedve tartja.
De volt már olyan 8 éves mentvényünk, két évvel ezelőtt, aki soha egy napig nem élt lakásban, nem is értette az egészet, de három nap alatt nemcsak megszokta a lakást, de ma már furkós bottal sem tudod kikergetni a meleg nappaliból.
És mindegyik első pillanattól mintaszerűen viselkedik a lakásban.
Még Natasa is, a tavalyi utcakölyök is, aki két hónapig nálunk lakott, előtte meg utcán élt, pillanatok alatt megszokta a lakást még nálunk és igazi kanapékutya egy holland családnál a 7. kerületben. Sőt, februárban, a nagy hóesésben úgy kellett ölben levinni, hogy legalább a dolgát végezze el, mert nem akarta az orrát sem kidugni a lakásból.
Ennél a fajtánál szerintem ez lelki dolog.
Hatalmas lelkük van és nagyon igénylik a saját családot. Ha nincs saját családjuk, akkor hamar bekattanhatnak.
Ha viszont van saját családjuk, bármilyen helyzethez képesek alkalmazkodni.
Elment orvoshoz. Tudod, ott most nappal van.
De nem ment át, jó fiú volt.
Ha átmegy, akkor csak fiú VOLT, 39 évig!
Utána mehet a templomi kórusba énekelni.
Köszönöm, hogy betetted a képeket!
Majd holnap beszélünk, most lefekszem.
Legyetek jók, ha tudtok!
Ezt vidd a másik topikba, légyszíves!
Most raktam fel a képeket a gallerysite-ra, onnan linkeld be őket.
Aranyos gyerekeknek tűnnek. Biztos nem gyepálnák a kutyát.
Most megint ott tartunk mint az elején.
Nem bántani akartalak, sem téged, sem mást, csupán beírtam két nappal ezelőtt, hogy mielőtt elmentem osztálykirándulásra felhívtam Max-ot, tehát nem jogos, hogy fel sem hívtuk/tam.
Az igaz, hogy nem mentem el meglátogatni.
Ezt nem is tagadtam.
Csupán kértem, hogy ne tegyünk egymásra folyton nyilvánosan sértő, epés, gonosz (kinek melyik szimpatikusabb jelző) megjegyzéseket.
És kértem, miután valaki megjegyezte, hogy megint megy az sfjk-s topikban a balhé, hagyjuk abba.
De nem, mindenki folytatta tovább.
Nem bántottam senkit, csupán szóvá tettem, hogy lehetett volna előtte telefonálni vagy sms-t dobni, hogy hé, mi van már, mielőtt nevemen nevezve beírni egy ilyet: "ursula elintézhette volna".
Annyira rossz, hogy állandóan csak sértegetik egymást az emberek, és amikor valakinek elege lesz és szól, akkor még ő a hülye.
Ez nem ego kérdése. Ha mi nem tiszteljük egymást annyira, hogy ne veszekedjünk nyilvánosan, egy mindenki által hozzáférhető topikban, akkor mit várunk a társadalomtól?
Hogyan várhatjuk el az emberektől, hogy támogassák a törekvéseinket, ha állandóan azt olvassák, hogy nyilvánosan püföljük egymást.
És igen, igazad van, megint a kutya tűnt el a dologból, akinek segítségre, otthonra, törődésre van szüksége. Megint róla nem szól a dolog, csak a civakodásról.
Ti megtettétek amit vállaltatok, én meg keresek neki pár napon belül helyet, ha nem maradhat a másik műtétig a klinikán. Ha nem találok jobbat, akkor hazaviszem.
"Es megertem, hogy megkerdezte Anna, hogy miert nez a kutya se a beteg Anyokara!
Nem Julianak kellett volna, hanem az ideiglenesnek....
Nem is tudom, hogy ilyen foku "nem erdeklödes" utan mit is varhatunk el... "
Még mindig az a problémám, hogy tudják, hogy nem voltam itthon, tudják, hogy nem voltam internet közelében sem 4 napig, de gonosz megjegyzéseket kell tenni.
Hogy "igazán elintézhette volna"
Meg "ilyen fokú nem érdeklődés után mit várhatunk"
TELEFON NINCS???
NEM LEHETETT VOLNA ENGEM FELHÍVNI???
Hogy figyelj, nem akarja meglátogatni?
Akkor elmondtam volna, hogy MOST, ezen a hétvégén biztosan nem, mert...
Vagy tovább megyek. El lehetett volna kérni tőlem a hölgy számát. Nem azért nem raktam ki a számát, mert hadititok, hanem egyszerűen nem illik valakinek kitenni nyilvánosan a számát. De ha valakit annyira érdekelt volna, tényleg a hölgy személye, megkérdezte volna. De annyira senkit nem érdekelt, csak addig, ameddig csesztetni lehetett érte engem.
Lehetett volna nekem egy sms-t küldeni, ami kb 20 ft, a kérdéssel, amire akkor válaszoltam volna és nem lett volna megint a gonoszkodás.
Mert ez, és csak ez a problémám!
Hogy anélkül, hogy engem személyesen megkérdezett volna bárki is megint nyilvánosan mennek a megjegyzések!
Akkor rendben!
Tőlem ennyi telik. Ha valaki jobban tudja ezt csinálni ilyen hátérrel (értsd tényleg csak én lakom az egész klubból Pesten), ennyi idővel, akkor szabad a pálya!
Lehet csinálni!
De a nyilvános, gonosz megjegyzésekből elegem van!
Ha nem nekem szólt akkor mégis kinek???
Gaiának?
Vom Wolsmoldnak?
Vagy mégis kinek?
Ennyien vagyunk, kész!
Nincs több ember a fajtamentésben.
Beszéltem Árész leendő gazdival. Pénteken pontosítunk és szombaton meg fogom látogatni. Felajánlotta, hogy ha gondolom, vigyem Apollót is, neki sem árt egy kis kiruccanás.
Megjegyzem, ő is olvasta a másik topikot...
Sőt! Viki is olvasta a másik topikot.
Ő az a lusta trehány három gyerekes anyuka, aki egész héten szülőiről szülőire járt ezért elmaradt a házimunkával, így a hétvégéjét erre áldozta, nem Anyóka meglátogatására.
A három kiskamasz gyereket meg nem engedte el egyedül, keresztül a városon. (Nem is tudom miért nem, ejnye!)
Szóval, kikérte magának a stílust, meg azt hogy őt ismeretlenül számon kérték és fájó szívvel lemondott Anyóka befogadásáról!
Mindenkinek köszönöm a közreműködést, így tovább!
Végül tényleg soha senki nem fog nekünk segíteni!
Elküldve:
2010-09-17 22:01:37
