Klárcika
Tagság: 2007-03-11 23:08:26
Tagszám: #42685
Hozzászólások: 454
|
1.  Elküldve:
2007-03-11 23:13:29 |
[453.] |
Értzhangú visszatért Válasz erre (1) 2007. március 8. 11:28:51
Kívánok vele kellemes nőnapot az összes betonos hölgynek.
A Beton alkonya
Pars prima, gyámoltalan könyörgés músához, olvasóhoz
Euterphé, legdrágább músa,
Leheld csókodat égő homlokra,
Vezesd kezem által e sorokon,
Haladjunk általad a letűnt korokon.
S ti betonos olvasók
Amit mostan elbeszélek,
Figyelmezve hallgassátok,
Vagy a pofátokra lépek!
Pars secunda, hol trambitálnak népet halotti torra
A fék szól hozzátok, a Betonynak királa,
Országom azé lesz, ki próbámat kiállja!
Birodalmam rágja egy toportyánféreg,
Fúriának híjják e szörnyű fehérnépet.
Azé lesz a fórum, szanni és a kassza,
Aki ezt a kurvát a jobblétbe átbassza.
Így szólt népéhez a megzavardott pára,
S seggét vakarva felmászott a királi fára.
Szörnyű egy föladat, s veszélyekkel teli,
Kevés az esély, hogy a lelkét kileheli.
Ámde a jutalom mégis bátorságos fakaszt,
Meg is mozdul tűle minden helyi paraszt.
Gyűlnek a kastélyba a vitéz kalandorok,
Titkon reménykednek, nékik lesz ma mélytorok.
Elsőnek jő szürke, a legdelibb lovag,
Baszott ő már csirkét, tehenet és lovat.
Tódulnak utána a szedett-vedett népek,
Artz, Tomi, Defektes és alsórendű fékek.
Pars tertia, sok lovagok múlandó voltárú és dicsőségérű
Én löszök az első, kőkemény a dákóm,
Nyunyókám eccsét vele évek óta hágom!
Szól Artz, s lőn Fúrkát húzza, vonja, tossza,
Ám annak pinájában felcsendül a Tosca.
E harangjátékon csak kacagnak a népek,
Pakold tele fiam inkább te a béemvédet.
Látja ezt rémülten Fehérítő, a kishibás lovag,
Zsebében a kalapáts apró szöggé sorvad.
Hirtelen gyütt ötlettel eljátssza a buzit,
És Sándor fenekére rápattint egy puszit.
Szömük összevillan, s kéz a kézben otthagyják a népet.
Nem üldözik ők már tovább a kétes dicsőséget.
Harmadik a sorban a szilaj Szürkebarát,
Megszeppenve nézik irgalmatlan faszát.
Kúrja is rendesen, Furkának már eltorzul a feje,
Ám hűsünknek erről eszébejut a második neje.
Bánnya ezt gerjedelme s lehányja a bulát,
Aki mögkönnyebbűl, majd elmormol egy imát.
*
Pars quarta, ahun egy jó lovag fölszáll a mennybe örök dícsőségül
Tolakszik egy paraszt lopott nemesi göncében,
Bedöglött alkatrész az Lord Peter North álnéven.
Aktióba lendülve nekiáll szopatni, feszt bámulnak a vének,
Általuk nem ösmert metódusa ez a halálratöcskölésnek.
Remélik tán mögfujtja, de sunyin csak a pofájára élvez,
"Részemről ennyi gecik, pusztulástok engem nem feszélyez."
Xtomi jő most, ki rejtezett eddig egy paraván mögött,
Lemosni a szégyönt, mi a bordás suttyókon esött.
Világ elé tárja gatyája mindön mocskos báját,
Kezével bőszen smirglizi vörös lankadt buzogányát.
Ám az renyhe marad, mer' vérit elszíjják a tetvek,
Hiába kínlódik, e kúrásra ő már körösztöt vethet.
"Tisztulj el az utamból, kókadt farkú koma!"
Elégöli mög nyűglődését a nemes de Vegeta.
Jajj neked Fúria, a halál néköd fen most kaszát,
Gyilkosod közeleg, suhogtatva péklapátnyi faszát.
Csörtet az előre, a haragtól szikrát szór a szeme,
Ám az álnok befingik, s de Vegának lerobban a feje.
**
Pars quinta, ahun mindön kilátástalanságba fordúl
Most kerül sorra Sick_Boy, a tiszta farkú árja
Kezében sokszáz pinát mögjárt véreres kopjája.
Hogy mögmutassa ebbe nemcsak hálni jár a lélek,
Próbaképpen föltűz réá vagy féltucatnyi féket.
Köztük buzi x-et, mi királa szívin ejt mély sebet,
"Tömlöcben kancigányok kúrják szét ezért a segged!"
"Már csak én vagyok, ki számít!" - sóhajt defektes,
Kinek orcája biz nem a kéjvágytól oly szederjes.
Gatyáján nagy dudor, az ám legféltötebb kincse,
Mit rejtett még korábban a hűs királyi pincze.
Borosüveg az, miér száraz gigája nemhiába eped,
Mögúzza "Fenékig!" -, s a mája szép csöndben elreped.
Egységben az erő, okoskodik imposztor és exebola,
Lőcsüket így egyszerre nyeli be a repedt sarkú kurva.
Ezegyszer tán rábaszik, a világ forog vele,
Leprás dákótoktúl a vers végére kirohad a bele?
Ám nem csak a kérdés fogas, így jajj lett mindkettőnek,
"Ha mögnyúzzuk, - sóhajtanak - még jó löhet csipketerítőnek".
Pars sexta, hun mindönki... na majd a végin úgyis kiderül
"No hun a következő" - ingerkedik ez a büdös szajha,
De ki önként menne vágóhídra; nincsen olyan marha.
Sebtiben a Dögöt lökik előre, ki véletlen errefelé tévedt,
"Feleség s gyerök vár otthon királom, adj kegyelmet kérlek!".
Hogy meghassa urát előkerül zsákjábul a családi fényképalbum,
De a királ nem hátrál: - "Paraszt baszni fogsz és punktum!".
Fanyalgását látva Furkát mögtölti az alantas ösztön,
Felugrik s ott terem szegény bugris háta megett rögtön.
"Kibűl lösz ma özvegy, hadd nézöm a képet!",
Majd már csak annyit tud kinyögni: "Azt a kurva élet.".
Kifordul a szöme s holtan a padlóra nyekken.
Nesze neked hevessy, hatvan kiló flekken.
S életek tovább boldogan, ez a mesém vége,
Dög is hazament, várta otthon ronda felesége.
Szanni sem maradt egyedűl, mert nincsen olyan múzsa,
Kit lánglelkű költője szívesen halálra ne dugna.
Keresettek ti is valakit, kivel e nemes napon hágtok,
Ha jobb nem akad, hát legalább a saját anyátok...
lábjegyzetök
*Munkám van, így ennyi volt mára ez a két ének,
hétfőig bírjátok ki nélkűlem, ti imbecillis férgek.
**Ennyi elég, hősről zengjen ma e szomorú ének,
Majd holnap hozzálátok a vidám befejezéshez.
No, néköd még annyit, gyönge epigonom:
Ha stílusom másolod, a beled kitaposom.
|
| |
|
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
