| Találatok száma: 33 üzenet |
|
|
probatbikol
Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33
|
314.  Elküldve:
2007-01-01 20:26:37 |
[26.] |
Írtam egy sztorit, itt is van szó partnerkapcslatokról. Nem tudom, fel lehet-e tenni ilyen nagy anyagot ide, de ha látszik, akkor jó szórakozást hozzá, talán nem túl banális.
Noémi és Zsófi
Noémi nagyon jól érezte magát az irodában, ahonnan minden nap háromnegyed ötkor szabadult el. Magas, hosszú szőke hajú lány volt, aki után a fiúk már gimnazista korában megfordultak. Szüleivel nagyon jó volt a kapcsolata, anyukájával minden komoly problémáját meg tudta beszélni. Amióta apja hazajött hollandiai kiküldetéséből, a család az estéket rendszerint együtt töltötte, de sokszor hívtak meg barátokat, jó ismerősöket is a családi vacsorához. Noémi maga is szeretett főzni, szombatonként édesanyjával elmentek a piacra, ahol anyja jól elmagyarázta neki, mit érdemes venni, és mikor kell azt mondani, hogy ezt nem kérem, mert az olcsó ár silányabb minőséget takar. Alig várta, hogy a gazdagon elkészített vacsora után apja jóízűen megnyalja a szája szélét, mosolyogva megdicsérje, és esetleg még elismerően meg is veregesse vállát. Anyja mindig bátorította, hogy akkor főz, amikor csak kedve van hozzá. A lány szabad idejében sokat járt moziba, szinte falta a filmeket. Másik szenvedélye a biciklizés volt, jó érzéssel töltötte el, amint az út elsuhan a kerekek alatt, és az erős ellenszél hosszú haját fújja. Még nagyobb csodálattal töltötte el, amikor vakmerően száguldó motorosokat látott, és titkon abban reménykedett, egyszer lesz majd lehetősége, hogy kipróbálja a motorozást. Meleg nyári napokon gyakran kapta magát azon, hogy az asztal fölé görnyedve gondolatai elkalandoznak, nem tud a munkájára koncentrálni, mert lélekben a Balaton partján repeszt százhússzal.
Egy augusztus végi vasárnap délután Noémi nagyon szerencsésnek érezte magát. Úgy érezte, gyerekkori álma valósul meg. Két középiskolás barátnőjével kirándult, amikor egy nagyon jóképű srác ment arra motorral és megszólította őket. Először a lányok ügyet sem vetettek a fiúra, a tipikus vagány motorosra. Fekete bőrdzsekiben és bakancsban volt, hosszú haja ellenére volt valami keménység az arcában. Noémit persze azonnal meghódította a motorjával, főleg azzal, hogy a lány elképzelte, milyen bátran veszi be a kanyarokat. Szeptember közepén már teljesen magabiztos volt, egy szemernyi félelem sem volt benne, amikor a fiú mögött ült a motoron, egy héttel később pedig tudta, hogy a fiú nem csak a motorozáshoz ért. A lány minden tekintetben maximálisan megbízott Kareszben, mert így hívták a fiút. Karesz viszonylag keveset dolgozott, de így is jól keresett, a számítógépes tanácsadói munkát tudvalevően jól megfizetik. Nem telt el sok idő, amíg Noémi a torkában dobogó szívvel egy komoly kérdéssel szakította félbe az ellaposodó beszélgetést a családi vacsora alatt. Anyja egyből a férjére nézett, akinek a kanál egy pillanatra megállt a kezében. Néhány másodpercnyi időre kínos hallgatás következett, Noémi kezeit tördelte izgalmában.
-Hát… Pomáz innen kocsival sincs több fél óránál, bökte ki az apja. Azzal a házzal meg amúgy sem tudtunk volna mit csinálni, albérletbe kiadni nem lehet ilyen állapotban, ha pedig télre fűtés nélkül marad, az árthat a padló kövezetének. Lehet, hogy neje arcán a gondos, alapos külső megfigyelő enyhe megrökönyödést fedezett volna fel, de ilyen ember nem ült az asztalnál. A következő pillanatban viszont már Noémi puszilgatta az apját cuppanós puszikkal, úgy, mint kislány korában, két karjával átölelve az enyhén kopaszodó férfit. –Tudtam, tudtam, tudtam, sírta, hogy nem tesztek keresztbe! Más férfi nem kell, és soha nem is fog kelleni, Karesszel nagyon szeretjük egymást! -az örömtől potyogtak könnyei… A lányt kedvesével együtt a karácsonyi vacsorán szülei izgatottan várták, még nem szokták meg annyira, hogy milyen az élet nélküle, annak ellenére, hogy a lány sűrűn felhívta anyját az irodából. Egy szó mint száz, Noémi életében új korszak kezdődött. Izgatottan figyelte, hogy írja a srác a számítógépes programokat, mennyire ügyes, milyen komoly problémákat old meg egy-két perc alatt. Ennek a jártasságának megvolt az a hátránya, hogy előfordult, hogy a fiúnak este tíz után kellett motorra ülnie, amikor egy kuncsaftja könyörgött, hogy jöjjön azonnal, mert a diplomamunkáját másnap reggelre ki kell nyomtatnia, de a számítógép meghalt. Az idő múlásával egyre jobban tombolt a szerelem, és Noémi meg volt róla győződve, hogy ismeri a fiú minden rezdülését. Ahogy közeledett a tavasz, egyre jobban kezdett kikristályosodni benne a gondolat, hogy megvalósítja egy régi álmát: megtanul motorozni. Kareszon kívül volt még egy régi barátnője, akinek volt már motorja, de még nem volt meg az „A” kategóriás jogosítványa. Nagyon jó barátnők voltak, és elhatározták, hogy együtt fognak gyakorolni. Nagyon jó hangulatú edzések következtek, sokat nevettek együtt, és Zsófi kis irigységgel hallgatta a barátnőjét, amikor a lány élettársáról mesélt neki. Ugyanakkor örült is annak, hogy legjobb barátnője végre ennyire jóképű és ügyes, okos barátot talált magának.
Zsófit leginkább a pénz motiválta, nagyon igyekezett, hogy harminc-harmincöt éves korára mindent meg tudjon venni magának, amit szeretne. Gyerekkorában sokat nélkülözött otthon, és fejébe vette, hogy az nem élet, ahogy szülei élnek, hogy minden fillért be kell osztaniuk. Nagyon ügyesen vezette vállalkozásait, mindenféle kínai árut forgalmazott nagy tételben szupermarketeknek. Jól tudott már motorozni, és most célul tűzte ki, hogy levizsgázik, együtt Noémivel. Egyedül lakott, szüleit két-három havonta látogatta meg, sőt, pénzzel is segített nekik, könnyített a család terhein.
A magányos nőkre depresszió néha rá is rátört. (Nem mintha nem lenne jellemző a depresszió minden nőre valamilyen mértékben, de ha valaki egyedülálló, akkor sokkal hajlamosabb rá.) Nemegyszer előfordult, hogy áthívta a házába Noémiéket, hogy ne legyen egyedül. Ilyenkor jókat beszélgettek, vigasztalták, biztosan hamarosan rátalál valaki! A két lány együtt főzőcskézett, együtt alkottak vacsorát. Sok-sok filmet vettek ki a közeli tékából, Zsófi filmek nélkül el se tudta volna képzelni az életét. Egyre többet voltak együtt, és mivel a ház elég nagy volt, elég sok üres szobával, sokszor nála is aludt a pár. Majdnem teljesen otthon érezték már magukat. Aztán Zsófi jobban lett, nem félt már, sokat utazott keletre, Kínába, Indiába, Hong Kongba, ahol az üzleti munkája mellett nagy érdeklődéssel hallgatta a helyi zenét, figyelte az ősi néptáncosokat, és ez mind örömmel töltötte el. Mikor hazajött, megint felvették a kapcsolatot a párral. Most már ők keresték az alkalmat, hogy átmehessenek Zsófihoz. Volt olyan, hogy egy hétvégére fél tucat videofilmet vagy DVD-t vettek ki és néztek meg együtt.
Hogy-hogy nem, Noémi beiratkozott egy értékesítői tanfolyamra. A helyszín Pest volt, és ezért sokat kellett utazgatni át a városon. Mindig nagyon várta a találkozást párjával, Karesszel. Mivel Zsófi háza félúton volt Pomáz és a pesti színhely között, eleve adta magát, hogy a magányos lánynál legyenek minél többet. Zsófi természetesen igent mondott, és folytatódtak a közös filmnézések sok-sok kajával. Zsófinak akkoriban sok számlát kellett megírnia és számítógépen elutalnia, hosszú órákat ült a számítógép előtt, nem kímélve szép, világosbarna szemeit. Néha összetalálkozott a fiúval az előtérben vagy a ház teraszán, és mintha valami mélyen ülő, ki nem mondott szomorúságot vélt volna felfedezni barna szemeiben. Mivel nem tudta mire vélni dolgot, nem tulajdonított különösebb jelentőséget neki. Máskor mintha villámok cikáztak volna a fiú szemében.
Egy szombat délutáni közös motorozás alkalmával nagyon jól érezte magát mindkét lány. Olyanok voltak, mint két kiskamasz. Karesz valahogy nem vállalta magára a vezető szerepét. Inkább olyan volt, mintha valamelyik lánynak a kisöccse lenne. Az április végi nap kellemesen cirógatta a lányok pofiját. Ha felnéztek az égre, békésen úszkáló bárányfellegeket láttak, alig-alig lehetett észrevenni, hogy mozognak. Mikor párszáz évvel ezelőtt őseink lovon nyargaltak végig a budai hegyvidéken, valószínűleg ugyanezt látták. A fellegeket meg nem nagyon zavarta sem a lovak nyerítése, sem a motorok búgása. Ha az ember hanyatt fekszik, és kezét az arca elé helyezi, és nem lát mást, csak az égboltot, olyan érzés keríti hatalmába, hogy a világtól el tud zárkózni, el, el az örökkévalóságba. A társaság hamarosan tűzgyújtásra adta a fejét. Karesz itt sem volt különösebben szervezője a dolgoknak, mintha még szótlanabb lett volna. Zsófi lehajolt egy gallyért, és amikor felegyenesedett, kis szorítást érzett a könyöke fölött. Megijedt, majdnem fel is sikoltott. -Szeretlek- hallotta a lány. -Szeretlek- hasított a magyarban egyetlen szóban összegezhető körülmény, helyzetkép a tudatába. Lehajtotta a fejét, nem szólalt meg egy ideig. Nem nagyon tudta, mi történik most, mintha egy mély álomból ébredt volna hirtelen, és azon járna az elméje egy rövid pillanatig, hogy hol is van most, hogy került ide? Aztán elkezdtek agyában zakatolni a gondolatok. Egyszerre sok mindent megértett, amit addig nem…
…hamarosan magasra csaptak a lángok, hallatszott, hogy ropognak az elszáradt ágak a tűzben. A pirosas-sárgás lángnyelvek önzetlenül ontották a meleget, és az arra járók megcsodálták a nagy tüzet.
-Mégis hogy képzeled??? Hogy gondoltad?? Nagyon jóképű pasas vagy, de neked nem én vagyok a kedvesed! Képzeld csak magad az én helyembe! – hallotta Karesz. Ezt most, itt felejtsük el, jó? A lány meg a fiú az újonnan vásárolt családi ház tornácán váltotta e szavakat, amit Karesz a spórolt pénzéből vett részletre, miközben Noémi mit sem sejtve járta a környékbeli kisvárosok orvosi rendelőit.
Néhány hét múlva Noémi mondani szeretett volna valamit Zsófinak, áthívta őt magukhoz. Persze a lány torkában dobogó szívvel ment át… -Fontos változásra határoztam el magam, de ez már úgyis a levegőben lógott, mondta Noémi titokzatos mosollyal a szája a sarkában. –Otthagyom az állásom, kilépek, egy kenyérkereső úgyis elég, és mire jönnek a babák, teljesen hozzászokom a főállású háziasszonyi szerephez, na ehhez mit szólsz?
-Hát, azért, most egyből gondoltad? Mindig azt mondtad, szereted a melót… Figyelj, te így vagy teljes ember, ahogy vagy! Egy szó mint száz, én várnék vele, ha majd babázol, az más lesz!
-Te csak ne irigykedj! Picinyem, nem irigykedsz Te véletlenül? Figyelj, Karesznak van egy jó barátja, majd bemutatlak neki…
Egy szóval, Zsófi nem tudott a barátnőjére hatni, de ezt nem is nagyon csodálhatjuk, aki így beadta a felmondását.
Telt múlt az idő, megint közeledett az ősz, az éjszakák egyre korábban köszöntöttek be. Az egyszerű ember azt gondolná, hogy kevésbé nyomasztó ez azoknak, akiknek van kivel tölteniük az éjszakát…
Zsófi egyszer késő éjjel, már éjfél után volt valamivel, arra ébredt, hogy csörög a telefonja. Ingerülten felkapta.
-Iszonyúan kivagyok, ezt nem élem túl!- hallotta, majd csak zokogás, hosszú, kétségbeesett zokogás következett.
-Te figyelj, a férfiak sosem tudják, hogy mit akarnak, ma ezt mondják, holnap meg azt- mondta Zsófi, és vigyázott, nehogy gépiesnek tűnjön, amit mond.
-De ez így a legrosszabb!! Ha elküldene, még az se lenne ennyire szar…! Hogy itt maradhatok, lakhatunk együtt, de nehogy azt higgyem, hogy ő szeret engem…. Zokogások, szipogás következett megint…
A következő hetekben Zsófi nagyon igyekezett barátnője kedvében járni, többször volt, hogy egy nagy adag dobozos csoki fagyival állított be hozzá, vagy hívta át magához.
Aztán újabb telefonhívás. Ezúttal pont éjfélkor vagy kicsivel előtte:
-Gyere ide, gyere, Te annyit segítettél a múltkor is, gyere, nélküled ezt most nem oldjuk meg! –hallotta Noémi hangját, aki a könnyeitől alig tudott beszélni.
Nem kellett sok hozzá, Zsófi pár perc múlva már motorján robogott az aszfalton az éj sötétjében. Mikor megérkezett, barátnője szeretettel és nagyon nagy bizalommal ölelte őt át. Úgy is maradt egy kicsit, a zokogása alig csillapodott. Noémi besétált a szép új ház nappalijába. Még nem kellett fűteni, de már érződött, hogy itt van az ősz. Karesz a padlón ült, szótlanul, kicsit gondterheltnek tűnt.
-Ez csak valami átmeneti dolog lehet, higgyétek el, minden kapcsolatnak vannak nehezebb szakaszai! … és ezt még elismételte aznap este néhányszor. Két szempár meredt rá. Noémi reménykedve, nagyon várta a biztató folytatást. De Zsófi látta a férfi reménykedő szemeit is. Néha néztek csak rá, lesből, olyanok voltak, mint az éhes kutya sóvárgó szemei…
A férfiak gyávák, nagyon gyávák - gondolta Zsófi magában a motorján hazafelé.
Októberben Karesz barátnője lelkére kötötte, hogy kerülje el a belvárost, mert veszélyes a környék, huszonharmadikán pedig egyenesen megtiltotta neki még azt is, hogy kimenjen a házból.
|
| |
|
[válaszok erre: #322]
|
|
|
Zöldfülű  |
|
probatbikol
Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33
|
| 313. Elküldve:
2007-01-01 16:54:26 |
[27.] |
Boldog Új Évet Hölgyeim!
Kinga 14: Ha nem vagy biztos benne, hogy igaz, hogy szeret Téged a lovagod, akkor próbálkozhatsz azzal, hogy teszteled őt, persze csak korrekt keretek között, és csak akkor, ha részedről ő a nyerő. Alapjában ez bizalmi kérdés, jól látom?
Süti86: Olvastam a történetedet, és eléggé nem normális, ahogy viselkedett Veled a volt szerelmed! Sajnos van ilyen, elég sok is. De jó, hogy túltetted magad rajta!
Aki miatt fájt a szívem, engem sem értett igazán, bár én próbáltam korrekt lenni vele, de hát, ahogy mondani szokták, hallgattassék meg a másik fél is! Szóval valószínűleg nem sikerült nekem, ő teljesen másképp látta a dolgokat, mint én.
|
| |
|
| Zöldfülű |
|
probatbikol
Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33
|
| 303. Elküldve:
2006-12-23 00:12:59 |
[28.] |
sziasztok!
Novalis: drukkolok én is Nektek! 
Trancsír: Ami a leányzót, fórumos hozzászólásait illeti, alapjában véve nem normális, ha valaki ezekből akarja megismerni a másikat, nem pedig a normál egymással való beszélgetésből, levelezésből. Én a fórumnak a nevét, azonosítóját nem kértem tőle. És ha rendesen kommunikáltunk volna egymással, akár csak levelezés formájában is, akkor talán egyáltalán nem is olvastam volna semmilyen hozzászólását!
Ezen kívül igaz, hogy húsvétkor tényleg felhánytorgattam neki egyvalamit, de aztán ajánlottam, elfelejtem azt a fórumot, amire ő nem reagált semmit. Nem ezen múltak a dolgok főleg, gondolom!
Több mindent nem mondtam el neki, és ezek furcsa kombinációja miatt alakultak így a dolgok, gondolom.
folytatás köv.
|
| |
|
|
[előzmény: (301) trancsír, 2006-12-22 22:39:41]
|
|
| Zöldfülű |
|
probatbikol
Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33
|
| 298. Elküldve:
2006-12-15 00:13:41 |
[29.] |
Szia(sztok)!
Nem olvastam vissza mindent, amit írtál ebben a fórumban Novalis, de jópár hozzászólást igen, amiből azt látom, nagyon beleszerelmesedtél valakibe! Fáj, hogy nem figyelnek Rád, az érzéseidre!
Én is csak az eszemmel tudom, hogy az az igazi érzelem, az visz előbbre, amikor valaki mást is boldoggá tudunk tenni, mert nekem is jópár álmatlan éjszakám volt. November eleje óta viszont nem történt már semmi, nem közeledtem a leányzóhoz. Hadd ne írjam ide, mit mondott nekem utolsó csevegésünkkor! Visszagondolva, a balladai homály jellemezte a kapcsolatunkat, mondjuk úgy, az ismeretségünket. Nagyon sok mindent nem mondtam el neki, és ez visszaütött. Most talán tudom őt feledni, legalábbis kapok ehhez segítséget. Árpi
|
| |
|
[válaszok erre: #299]
|
[előzmény: (294) novalis, 2006-12-14 18:27:13]
|
|
| Zöldfülű |
|
probatbikol
Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33
|
| 293. Elküldve:
2006-11-07 11:43:31 |
[30.] |
Ez után már olyan sok fontos dolog nem történt, de azért van, amit vagy nem értek vagy zavaróan hat, továbbá PÜ-ben biztatást kaptam, hogy folytassam...
Szóval hónapokig alig kommunikáltunk egymással a nyáron, (amikor lett volna rá időnk mindkettőnknek). Szeptember végén kezdtem el maileket küldözgetni, és kezdtünk csevegni megint. Ő nagyon kérte, áruljam el, mit akarok tőle. Továbbá konstatálta újfent, hogy nem ismerem őt... Azt írta október közepén, amikor biztattam, ne legyen kishitű:[/quote]Kishitű? Az nem vagyok. Te meg nem ismersz.[quote] Ezt ha összevetjük a kettővel ezelőtti hozzászólásomban írottakkal, idézettekkel, akkor azért egy igazán nehezen kiszámítható hölgy képe sejlik fel előttem is. Valamennyire felmerült a kérdése az angolórák folytatásának is. De aztán nagyon türelmetlen lett, miért nem árulom el, mit akarok tőle. Folyt. következik.
|
| |
|
[válaszok erre: #294 #301]
|
[előzmény: (292) probatbikol, 2006-11-05 19:26:42]
|
|
| Zöldfülű |
|
probatbikol
Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33
|
| 292. Elküldve:
2006-11-05 19:26:42 |
[31.] |
Sziasztok!
Szóval elkezdtük az angolórákat, mindketten nagy lelkesedéssel. Lelkesen írta a házi feladatokat, az órák után ott maradt nálam beszélgetni, sokszor több órára. Most azt mondja nekem szívem csücske, hogy nem éltem a lehetőséggel. A kérdés felmerül, hogy az jön be nála, aki él a lehetőséggel, és nem az kap lehetőséget, aki bejön? Erre azt mondja, hogy ő jó volt velem, mert ennyi lehetőséget senkinek nem adott. Szerintem a társtalálás kölcsönös dolog... Szóval volt egy-két randi is, megmutatta azt is, hogyan kutyázik. A netes csevegést is folytattuk, elmondtunk egymásnak elég sokat az életünkről. Április közepén volt az utolsó óránk, de akkor persze nem fixáltuk, hogy ez az utolsó. Pontosan két hónapot járt. Húsvétkor nagyon ki volt borulva, mert a szeme láttára gázoltak kersztül egy kutyán.
Fontos, hogy az első angolóránk után megadta kedvenc internetes fórumának a címét, ahova sokat szokott írogatni, azt mondta, olvasgassam a hozzászólásait, így jobban megismerem őt. Ha vissza tudnám csinálni a dolgokat, megmondanám neki, hogy nem olvasom, amit másnak ír, csak amit velem közöl! Ugyanis egy idő után elkezdte őt idegesíteni, hogy olvasom a hozzászólásait. Ebben én is hibás voltam, mert húsvétkor számonkértem rajta egy hozzászólását, meg nem is kifejezetten a netikett szabályai szerint szóltam hozzá a fórumon. Alapjában azonban ő ajánlotta ezt, én nem kértem a fórumos azonosítóját. Április végén tehát közeledett a vizsgaidőszak számára, egyre inkább a tanulással volt elfoglalva.
Ő végig azt mondta, emiatt nem találkozunk. Én éreztem, hogy itt valami nincs igazán rendjén. De még pénkösd hétfőn is ezt mondta MSN-en, amikor fagyizni hívtam:
"Te annyira tehetséges vagy, amikor el akarsz hívni valahova, de komolyan! Nem megyek sehova a vizsgaidőszak kellős közepén."
Aztán, néhány részletet mellőzve, a következő az volt, hogy a fórumon feltett egy irodalmi kérdést, amit megfejetettem, amire ő nagyon lecseszett, hogy hogy merek én ott írni neki?! Végképp nem értettem, miért volt attól kiborulva, hogy kedves ismerősöm keverék kutyusainak gazdit kerestem azon a fórumon (itt szintén átugrok néhány részletet). A lényeg azonban az, hogy ő valószínúleg úgy érezte, ki akarom őt figyelni, kémkedek utána, mert tudtára jutott, hogy jelentkeztem egy zártkrű felhasználói körbe, ahova ő is tartozott (olyan, mint itt a fekete lista). Pedig csakis azért olvasgattam a hozzászólásait, mert nem nagyon kommunikált velem! Szerinte viszont a kommunikáció hiánya is okozat, következmény: Azt mondta, hogy zavarja, hogy nagyon nem ismerem őt. De szerintem pont úgy lehet valakit megismerni, hogy megmutatja magát előttem, kommunikál velem!
Mikor letette az utolsó vizsgáját júniusban, azt írta: "feledjük el egymást!" Azt is írta, hogy nincs közös témánk, érdeklődési körünk, MSN-en se tudnánk csevegni semmiről. Csakhogy még pár héttel korábban azt magyarázta, arra kért, hogy értsem meg, a vizsgaidőszak neki olyan stressz, hogy nem tud mélyen kommunikálni semmiről. Korábban pedig hajnali 2-ig, néha 3-ig is cseteltünk. Hosszú ideig nem is léptem vele kapcsolatba...ahogy javasolta.
|
| |
|
[válaszok erre: #293]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
probatbikol
Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33
|
| 291. Elküldve:
2006-11-03 20:00:05 |
[32.] |
Szia!
Már kicsivel több, mint egy éve ismerjük egymást. Volt két találka, aztán sok levelezgetés, majd a lány nagyon finoman elküldött. Javaslatomra felújítottuk az ismerkedést, sok-sok levél, csevegés a neten. Februárban az ismerkedés olyan formáját választottuk, hogy angolra tanítom őt, ami egyébként a foglalkozásom. Nagyon jó volt vele találkozni több hónap után, sokat beszélgettünk is, ám az óra végeztével leszögezte, a barátitól különböző kapcsolatot nem tud elképzelni. Kicsit elszomorodtam, de egy nap múlva jött egy mél, amiben azt írta, hogy ezt azért ő nem látja biztosan. Az nyelvóráról a következőt írta:Idézet:
| Az angolórád maga volt a csoda, de komolyan, ennyi nekem kb.
pontosan elég, hogy rájöjjek, milyen kishitű vagyok, és mehet ez
nekem. Értettem, úgy érzem, sacc per kb. a dolgokat, tetszett, ahogy
tanítasz, de nagyon, sőt, nagyon nagyon. Összes, mindenféle
nyelvtanáraimat ennyi idő alatt számomra überelted.
Szóval innentől (már tegnap is) úgy érzem, már nem csak akarok,
hanem szeretnék is angolt tanulni... Azaz már valami belső késztetést
is érzek lassan magamban minderre, ilyen meg rég volt (ha valaha volt
egyáltalán).
| |
Szóval folytattuk a tanulást, ismerkedést. Ha érdekel a történet, folytatom!
|
| |
|
|
[előzmény: (290) fulesbo, 2006-11-03 15:16:00]
|
|
| Zöldfülű |
|
probatbikol
Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33
|
| 289. Elküldve:
2006-11-01 22:18:16 |
[33.] |
Sziasztok!
Szeretek/szerettem valakit, aki szerintem nem volt korrekt velem, ő pedig rólam gondolja ugyanezt.
Az ismeretségünk kezdetén én hoztam fel, hogy fontos az egy húron pendülés, ő pedig időről időre azt mondta, ez nincsen köztünk meg. Az előbbi mondat fényében, ez talán nem is alaptalan.
Nagyon vonzó és okos nő, és van benne valami, ami vonz(ott) engem, noha a korkülönbség sem olyan kicsi köztünk, és teljesen más területen dolgozunk, ill, ő tanul.
Igazából sosem voltunk együtt, azt mondja, nem éltem a lehetőséggel.
Látom, régen nem írtak semmi jelentősebbet ebbe a topikba, ha érdekel Titeket, folytatom, kiírom magamból!
|
| |
|
[válaszok erre: #290]
|
|
|
| Zöldfülű |
|
|
