Sok vita folyik arról, hogy szeretett fajtáinkat eredeti feno- és genotípusokban kell-e megtartani, vagy úgynevezett „korszerűsítés”-nek kell, lehet őket alávetni? Nehéz, rendkívül nehéz kérdés. Sorolhatnánk azt hiszem hosszan a példákat, de úgy gondolom ennyiből is világos, egy adott fajta alakulásáért a mindenkori tenyésztőket, s az őket irányítani hivatott szerveződéseket terheli a felelősség. Mert felelősen kell dönteni, hogy a fajta eredeti, vagy korábbi tenyészcélja fennáll-e, avagy a kor változó viszonyai között új funkciót kell-e ellátnia, s ha igen, ez milyen külső, illetve belső tulajdonságok változását igényli, úgy, hogy még a fajtaazonos karakter alapvetően meghatározó legyen. Magam, tekintettel arra a körülményre, hogy a kutya a legnagyobb variabilitással rendelkező, több mint négyszáz fajtát felölelő háziállatunk, s ebben a választékban mindenki fellelheti a neki legjobban megfelelőt, azt a véleményt vallom, hogy lehetőleg eredeti, vagy közel eredeti formában kötelességünk megőrizni elődeinktől örökölt fajtáinkat, s káros minden olyan tevékenység, mely „korszerűsítés” címen szélsőségesen megváltoztatja azokat. Ekkor jönnek ugyanis a divattenyésztés áldásai, mint például: a fogazat problémái, a légzési-, mozgásszervi és egyéb egészségügyi gondok halmaza, az idegrendszeri rendellenességekről nem is szólva.

Elsőrendű célként kell tehát szemünk előtt lebegjen mindenkor az általunk tenyésztett fajtától elvárt mindazon tulajdonságok összessége, melyek ebeinket alapfunkciójuk ellátására képessé teszik;

● Nem lehet kutyát tenyészteni a fajta standard-jében felsorolt kizárásra okot adó hibákkal, valamint rejtettheréjűséggel (kryptorhizmus), félheréjűséggel (monorhizmus), illetve örökletes, vagy az életvitelt lehetetlenné tevő betegségekkel.

Abban is tévedsz, hogy törzskönyvvel mennek olaszba a szaporított ebek. A törzskönyvet odaát hamisítják valahol, hányszor előfordult, hogy küldték a hamis papírt a MEOE-ba honosítás végett, aztán volt nagy meglepi, mikor kiderült, hogy az a papír hamis.

Ott, ahol kicsit „szellősebben” voltak elhelyezve az állatok, 2-3 négyzetméterre jutott 14-16 eb. (Előírás szerint egy kutyának 10 négyzetméter a helyigénye). Minden kennel és nyúlketrec „úszott” az ürülékben, az állatok egy része pedig legyengülve, megfázva, szőrbetegen, kiszáradva ugatta az idegeneket.

– Kedvtelésből tartjuk őket – mondta a nagy állatlétszámhoz képest megdöbbentő magyarázatot az „őstermelő” gazda, aki nem sokkal később, amikor már látta, hogy nem tréfa a hatósági intézkedés, „finomított”. Elismerte, hogy hat éve foglalkoznak csivavákkal. Állítása szerint rendszeresen oltja és felügyeli a több száz kutyát egy jó hírű kecskeméti állatorvos.

Az ügyészség szerint viszont éppen ezt a jogszabályt szegte meg a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete a fajtiszta kutyák származási igazolásainak kiállításával és a kutyakiállítások megrendezésével. A rendeletet úgy értelmezte mind az ügyészség, mind a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Szakigazgatási Hivatala, hogy ezekre a tevékenységekre csak az "államilag elismert tenyésztő szervezetek" engedélyével van joga az egyesületnek. A váltakozó ítéletekkel majd tíz éve zajló pereskedés legutolsó állomása a decemberi, nem jogerős fővárosi bírósági ítélet volt, amelyben egyesületi biztost kapott a MEOE az új alapszabály megalkotásáig. Aztán a bíróság két héttel ezelőtti ítéletében megsemmisítette a kutyakiállítások miatti állattenyésztési bírságokról szóló határozatokat. Most pedig az Alkotmánybíróság ítélte az ominózus rendelet egyes, erről szóló pontjait alkotmányellenesnek.

Az AB szerint nem volt hatásköre a miniszternek szabályozni a tenyésztő szervezet feladatait és a származási igazolások kiadásának a feltételeit sem, így nem lehetséges a kutyakiállítás-rendezési tevékenységet az engedélyükhöz kötni.

Az AB nem semmisítette meg azonban a rendelet egészét. A jogszabályok betartásával így minden kutyatenyésztő egyesületnek joga van az állattenyésztésre.

Érzékeléséhez elég ha csak arra gondolunk, hogy ma magyarországon különböző statisztikák szerint 2,3-2,7 millió kutya él. A fajtatiszta ebek éves, törzskönyvezett szaporulata 90.000. A szomszédos Ausztriában ez a szám 9-10.000, Németországban a maga 83 millió lakosával 100.000 körüli. A kóbor ebek száma többszázezer. Ismerjük meg azokat az innen-onnan összeszedhető statisztikákat miszerint az ebek jelentős része vélhetően nem jelenik meg az évenkénti kötelező veszettségoltáson. tudjuk, Magyarországon közel 3600 önkormányzat szabályozza az ebtartást, időnként alkotmányba ütköző össze-vissza rendeletekkel. Nincs egységes ebrendelet.