| Találatok száma: 364 üzenet |
|
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
2200.  Elküldve:
2010-03-06 21:49:17 |
[326.] |
Pár kép a kiállításról.
Fire Opal of Speed Hunter
Sweet Poison Daffodil Yellow
Devils & Fairies Eight of Hearts
Speed Hunter R. Kipling
|
| |
|
[válaszok erre: #2202]
|
[előzmény: (2195) Speed Hunter, 2010-03-06 20:05:44]
|
|
Törzstag  |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2195. Elküldve:
2010-03-06 20:05:44 |
[327.] |
Ma voltunk Grazban ( Ausztria )
Friss eredmények.
Itt csak a Magyar kutyákat találhatjátok, akit érdekel bővebben az az sbt-bt oldalán találhat majd infót a kiállításon részt vett kutyákról.
2010.03.06.
Graz CACIB
Bíró: Rui Oliviera ( P )
Nevezett kutyák száma 30
Fiatal kan:
Kit.2.:English Star Moonwalker
English Star Hocus-Pocus – Xanadu Fransimo Bohemia
T.:Szépréthy Zoltán t.:Sailer Ronny
Növendék kan:
CACIB,CACA,Kit.1.:Speed Hunter R. Kipling
Gadkey’s Sky Walker – Firebird of Uplander
T.:Bodor Zoltán t.:Farkas-Kertész
Fiatal szuka:
CAJC,Kit.1.: Fire Opal of Speed Hunter
Red Cayman of Speed Hunter – Red Storm of Speed Hunter
T.:Bodor Zoltán t.:Dana Bottova
Növendék szuka:
BOB,CACIB,CACA,Kit.1.:Devils & Fairies Eight of Hearts
Jollyjons Jiggery Pokery of Gadkey’s – Sweet Poison Daffodil Yellow
T.:Dr. Csikos Csaba t.:Csikos-Farkas
Champion szuka:
RCACA,Kit.2.: Sweet Poison Daffodil Yellow
Jethro Tull Daffodil Yellow – Kiss and Touch Daffodil Yellow
T.:Alexandra Lonova t.:Dr. Csikos Csaba
|
| |
|
[válaszok erre: #2198 #2199 #2200 #2205 #2208 #2213]
|
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2178. Elküldve:
2010-03-05 18:29:30 |
[328.] |
A standard változtatása
Írta:Juanita Hobbs
A fajta standard-nek változatlannak kéne maradnia. Azok, akik mégis javasolják a magasság/ súly témájának a változását, általában olyanok, akik problémákkal küszködnek, hogy a standard-nek megfelelő Staffordokat tenyésszenek.
Dél-Afrikában kevés magassággal kapcsolatos problémát tapasztaltunk. A legtöbb kiállított példány magassága 14 és 16 inch (1inch=2,54 cm) közé esik, kevés példány van mely efölé vagy ez alá sorolható. Gyakran az optikai csalódás szerepet játszik a súly és a magasság értékelésében. Például, ha valaki egy 16 inch egyeden azt látja, hogy hosszúak a lábai ( ami azt jelenti, hogy az állat a mellkas mélységében hiányt szenved), akkor a kutyus a valóságban túlméretesnek tűnhet, noha magassága megfelelő csak testének mélysége túl kicsi (terrier típus). Ugyan így ha egy 16 inch magas kutya rövidlábúnak tűnik, az azért van, mert a mellkas mélysége túl nagy (bulldog típus) és így az állat alacsonyabbnak hat valódi magasságánál.
Másrészt viszont Dél-Afrikában határozottan lehet súlyproblémákat észlelni. Az én black/brindle szukám igen keménykötésű, egyáltalán nem kövér, és még is 36 fontot nyom (1font=453,6g), mely 2 fonttal meghaladja a standard-t. Ezzel szemben a versenyeken a többi egyeddel összehasonlítva gyakran tűnik kicsinek és karcsúnak. Szörnyű, hogy egyik másik kiállított példányok mennyit nyomnak, és a gazdák inkább nem árulják el a valódi súlyukat. Miután nekem van egy Stafford szukám, az ő látványa alapján el tudom dönteni egy kiállított egyedről, hogy az megfelel-e a standard-oknak, vagy kívül esik rajtuk.
A túlsúly fő oka véleményem szerint abban a tendenciában keresendő, miszerint túlzásba viszik a fajta „bull” karakterét. Túl sokan szeretnék, ha kutyájuknak tömör, masszív feje volna (bulldog jellegű), de az ilyen típusú fej általában egy bulldog jellegű testtel párosul, míg egy staffordban mindkét jellegnek ( bull és terrier) tökéletes keveredése lenne az ideális. Meg kéne őriznünk a terrierek agilitását, fürgeségét és gyors észjárását és ezt kombinálnunk kellene a bulldogok erejével és energiájával. Ha mindig csak a bull karakter irányában tenyésztjük állatainkat, akkor nem csak egyszerű súlyproblémákkal találjuk szemben magunkat, hanem például vállproblémákkal is: egyenesen álló vállak által okozott hajlott elülső rész túl nagy súlyt tart fenn. És tessék, már meg is kaptuk a tökéletes bulldog típusú kiállást.
Sajnos a „könnyed lágyék” kifejezés az angol standard 1980-ban átdolgozott kiadásából eltűnt. S így az agilis kutya lényegi tulajdonságát veszítjük el. Az Angol Fajta Tanácsban jelenleg is vita tárgyát képezi az a kérdés, hogy a kifejezést újra bevezessék-e a standard-be.Ha ez megtörténik, akkor azt Dél-Afrika automatikusan el fogja fogadni. A bíró majd gyakran fogja megemelni a kutyák hátsóját, s ha az szép hátsóval büszkélkedik és oldalnézete is kicsit emelkedő, akkor a kívánatos könnyed ágyékkal rendelkezik. Ha ágyékban könnyed, akkor gyors és agilis kutya lesz belőle, mely képes úgy használni a hátsóját, mintha az egy rugó lenne, s nagyon fontos lenne ezt a tulajdonságot megőrizni, hisz ez egyike ennek a gyors és agilis fajta eredeti jellemvonásainak.
Aki nem akar fürge, agilis kutyát, annak bulldogot kell vennie. Aki pedig nem egy 16 inch magas bull-terrierre vágyik, az vásároljon inkább egy pitbullt vagy egy amerikai Staffordot.
Az erős testalkatú, bulldog típusú Staffordoknál a láb természetellenesen rövidnek tűnhet. Lemérésekor kiderül, hogy a láb rövidebb, mint a test mélysége – alig megközelítve az a látványt, melyet ki kellene alakítanunk – olyan, ahogyan a bulldog típus kb. 150 évvel ezelőtt kinézett, mielőtt az ember elkezdte megváltoztatnia bulldog standard-ot, hogy aztán eljusson a mostani kinézetig.
Számos Dál-Afrikai panaszkodik, hogy az itteni klíma problémát jelent a keményebb kötésű Staffordoknak, ami igaz is. De ne feledkezzünk meg arról, hogy egy szervezett kutyaviadal egy órás vagy akár hosszabb is lehet(igen, ez tény). Ha elképzelünk egy ilyen viadalt, mondjuk az Anktartiszon, ott az állat által felhasznált energia olyan nagy hőt termelne a szervezetében függetlenül a külső hőmérséklettől, amely nagyon messze van attól a mennyiségtől, amit mondjuk Dél-Afrikában egy nagyon meleg napon az állat le tud kötni. Vegyünk mondjuk egy erős testfelépítésű Staffordot, és küldjük harcba; 5 percen belül elájulna a nagy hő felhasználás miatt. Így a túlságosan erős felépítésű egyedek nem úgy képviselik a fajtát, ahogy kéne.
A Staffordokat négyzet alakú dobozokból kellene felépíteni. A pofa egy doboz, mely a „fej-dobozhoz” van illesztve; a test is egy doboz (a mélység megegyezik a hosszúsággal) a test alatti űr is egy doboz (a láb hosszúsága megegyezik a mellső és a hátsó láb közti hosszúsággal); a mellkas is egy doboz; a törzs is egy doboz és a far is egy doboz. Ezeket a méréseket egy jó felépítésű egyednél el lehet végezni. A koponya mélysége meg fog egyezni annak hosszúságával; a pofa mélysége annak hosszúságával, a mellkas mélysége annak szélességével, a láb hosszúsága a két láb közti szélességgel és így tovább.
E dobozok mindegyikében szigorú definíciókra és pontos áttekintésre bukkanunk – megtaláljuk a fej formáját a „fej-dobozba”, a vállak meredekségét a „váll-dobozban”, a törzs oldalnézetét a „törzs-dobozban”, a térd megfelelő hajlásszögét a „hátsó fertály dobozban” és így tovább. Ezek a meghatározások, kontúrok egy hullámvonalas, agilis körvonalat adnak. A túl nagydarab ebek paraméterei pedig kilógnak a dobozokból.
A túl méretes egyedek még egy nagy problémát okoznak a fajtán belül: a szukáknak egyre nehezebb a kölykezésük, pusztán a kölykök méretének köszönhetően. Mindig amikor valakitől azt hallom, hogy az ő kutyakölykei szépnek és nagynak születtek, ordítani tudnék. Egy kis szerencsével talán az alom legkisebb kölyke meg is felel majd a standardnak. Ha ez a divat a nagyobb és testesebb irányába tolódik el, és egyre nagyobb és nagyobb kölyköket fogunk tenyészteni, akkor oda fogunk jutni, ahová a bulldogok már eljutottak: rutin császármetszés a szukákon, melyeknek a medencéje már túl kicsi ahhoz,
hogy ennyire nagy fejű és masszív kölykök átjuthassanak rajta – hála a tenyésztők generációjának, akik az idők során csak egyre nagyobb testméretet akartak elérni ugyanazzal a csontfelépítéssel. Jó üzlet az állatorvosoknak, rossz magának a fajtának.
Az én véleményem szerint a kölyök súlya megbízhatóan előrejelzi az egyed végleges méretét, természetesen eltekintve az olyan szélsőséges esetektől, ahol ezt helytelen táplálás befolyásolja. Sajnos azonban túl sok tenyésztőnek van olyan szukája, mely soha nem fog 400 g-os kölyköknél kisebbet elleni, s ezzel a súllyal szinte biztos, hogy a kifejlett állat túl méretes lesz majd. Különös, hogy pont ezek a tenyésztők javasolják a legjobban a standard megváltoztatását.
Juanita Hobbs (Crossbow Kennel Dél-Afrika)
Fordította:Havasi Hajnalka
Stafford'shírek 2000.Októberi számából.
|
| |
|
[válaszok erre: #2181 #2197 #2206]
|
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2147. Elküldve:
2010-03-05 14:12:59 |
[329.] |
Valamiért válaszként nem tudtam írni neked.
Mindenben egyetértek veled, csak mikor olyan minőségű kutyákról ( színes ) van szó amik szinte kifogástalanok, te írtad jó fül, mozgás, anatómia és még látványos is a ringben olyan helyzetbe kerül hogy a bíró még arra sem méltatja hogy rá nézzen ( pedig ugyanannyi nevezési díjat fizettünk mi is ).Ezzel már többünk szembesült.
Azokból a kutyákból pedig akiket felsoroltál biztos hogy nagyobb karriert is befuthattak volna. A színnél megvannak azok melyek háttérbe szorítandók, a méretnél elvileg az összkép kell hogy számítson ( persze a túl nagy eltérések itt lehetnek befolyásolható tényezők ).A származás ismételten nem szabadna hogy befolyásolható legyen a bíró szempontjából, állítólag erre irányuló próbálkozások már lesznek. A handler megjelenése már kutyától független ( mindenkinek dudni kellene hogy, hogyan is jelenjünk meg egy kiállításon ).Nállunk kissebb a populáció, kevesebb a jó minőségi staffi, ezért nagyon fontos hogy milyen állományt alakítunk ki magunknak hisz a jövőben rájuk kell hogy támaszkodjunk.
Írásommal csak azt szerettem volna kifejteni hogy a felelősség a miénk hogy mijen staffordokat hozzunk létre, ha valóban minőségi és egészsgéges staffordokat születnek akkor ezzel a Magyar kutyák hirnevét öregbíthetjük.
|
| |
|
[válaszok erre: #2151 #2167]
|
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2143. Elküldve:
2010-03-05 13:00:59 |
[330.] |
Ezek a cikkek 1999 Agusztus és 2009 December között mind meg található a Stafford'shírek Magazinban.
Ezek a cikkek 1999 Augusztus és 2009 December között mind meg található a Stafford'shírek Magazinban.
Gondoltam időnként be-be teszek párat az érdekesség kedvéért.
|
| |
|
|
[előzmény: (2142) george kiss, 2010-03-05 12:50:13]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2141. Elküldve:
2010-03-05 12:01:26 |
[331.] |
És egy cikk így a Cruft's előtt.
Crufts 1998
Írta:Mrs.Audrey Hubery
1999 exclusive tudósítás
Crufts 1998: egy nap, amit soha nem felejtek el. Már majdnem megy év telt el azóta, de még most is érzem ugyanazt az izgatottságot, a zsongást, a reszketést, a fájdalmat és azt az élményt, amit a Crufts Fajtagyőztessége jelent, a Crufts, amely a világ legnagyobb kutyakiállítása, ablak a világra, hogy megmutathasd állományodat, és ez volt a szándékom nekem is CH Judael Both Barrels at Nozac-kal (a barátainak csak „Gus”).
Micsoda fantasztikus öt év volt, Top Puppy (az év kölyke), Top Stafford (az év Staffordja) lett.Szerepelt majdnem minden Championship Shown. Clive és én nagyon büszkék vagyunk rá, és köszönjük George és Betty Earlnek, hogy úgy döntöttek, hogy használják az én CH Rellim Black Ace-emet CH. Judael Magie Noire nevű szukájukhoz. Született tőle egy szép alom, ebből három Interchampion lett, kettő tragikusan elpusztult – egy közúti balesetben-, és a mi választásunk Gus volt.
Visszatérve a Crufts előestéjéhez. A kiállítást több hónapos felkészülés és tréningezés előzte meg. Clive, a lányunk, az ő férje és én úton voltunk Birminghambe, ami kb. 3 órás út tőlünk. Többnyire a kutyákról és az unokákról beszélgettünk, hogy vajon hány kutya lesz ott, fog-e Gus viselkedni, vagy nem? Végül 7.30 körül megérkeztünk. Ha tudtam volna, hogy ennyit kell gyalogolnunk a parkolótól a körökig, valószínűleg nem törődtem volna a több hónapos gyakorlással! Sebaj, a szándékunk, hogy felvezessük őt, még megvolt. Végül is bezártuk Gus-t a boxába, megittunk egy csésze teát, beszélgettünk a többi Staffordossal, akik ott gyülekeztek a boxok és a ring körül. Igazi volt a zsongás! Én állítottam ki Gus egy kölykét Special Puppy osztályban, és micsoda osztály volt az! A kanokat aznap Mr. Trevor Rowe bírálta.
A kutya, akit felvezettem Rystaff Follow Yer Pa, egy fantasztikus fiatal kutya. A bíró körüljárt mindnyájunkat és aztán minket jelölt ki az első helyre! Nos ez nagyszerű volt. „Tyson” gazdái sírtak örömükben, ő az első kiállítási Staffordjuk! Micsoda nap volt ez a számukra! Ezután egy kicsit megpihenhettem, megnéztem néhány osztályt, amelyekben néhány Gus kölyök ugyancsak nyert, vagy helyezett lett. Ezután a bíróknak elérkezett a „lunch” ideje, mert idáig nem volt megállásuk. Ezalatt tudtunk vásárolni egy kicsit, és hagytuk, hogy a külföldi látogatók elkészítsék fotóikat a kutyáról, mert ők igyekeznek mindig annyi fénylépet készíteni, amennyit csak lehet. Amikor a bíró visszatért Gusnak egy másik kölyke is megnyerte az osztályát. Mostanra már nem voltam biztos semmiben. Úgy éreztem ez már nem jön össze, Gusnak több kölyke is nyert, így én már biztos nem kapok semmit. Végül bementünk a körbe. Micsoda osztály! Néhány Champion is volt bent és izgatottan néztem végig mikor a bíró elkezdte körbejárni a kutyákat. Röviden 15 kutyát sorolt be a szűkítésbe. Az idegek pattanásig feszültek…A végső mozdulattal az ujjával rám mutatott először, hogy jöjjek ki. El sem tudtam hinni! A bíró kiemelt még másik öt kutyát, a többieknek pedig megköszönte a részvételt. Úgy gondoltam, hogy meg fog minket cserélgetni, de nem , ő úgy hagyott minket, ahogy voltunk és megnyertük az első helyet a nyílt kanok között. Ezután bementünk konkurálni a CC-ért. Mostanra a lábaim úgy remegtek, mint a kocsonya. Végignéztem a sorban, hogy lássam az ellenfeleimet, a kilenc kutya közül négy Gus-tól volt. Nagyon büszke voltam rájuk! Aztán a bíró megmozgatott bennünket a CC.-ért. Még mindig Gus-ra koncentráltam, de a szemem sarkából láttam, hogy a bíró felém jön! Azt gondoltam „Ó, Istenem, nekem adja aCC.-t!” Visszatartottam a lélegzetem-egy örökkévalóságnak tűnt. És ez az álom valóra vált:Gus CC győztes a crufts-on! Nos, én még nem láttam annyi fényképezőgépet villogni, mindenki sok szerencsét kívánt és gratulált, „mindenféle” emberek öleltek át!
Teljesen ledermedtem, így most megpróbáltam magam lenyugtatni a Fajtagyőztes összevetésre. Egy csinos „vörös hölgy” volt az ellenfele itt, de ez már mindkettőnknek csak egy „bonus” volt. Én nem hiszem, hogy a szukák bírójának annyira tetszett volna az én kanom, mint a szukagyőztes, mert mindkét bíró végignézett mindent, és megvitatták pontról-pontra, újra meg újra. És végül rám bólintott, ez a fajtagyőztességet jelentette! Nos ekkor nagy zűrzavar keletkezett, a rendezők rohantak velem a terrier csoportba. Én kimerült voltam, és Gus is, már 14 órája talpon volt. Gus már csak az ágyát akarta, ás nekem is az utolsó gondolatom lett volna 5 mérföldet keresztülgyalogolni a N.E.C. kiállítási csarnokain fel és le, de hát meg kell mutatni a fajtát a díyzkörben! Gus sem érezhette magát a mennyországban, ezek között az ugrándozó vattapamacsok között. A terrier csoport bírója jól átvizsgálta őt – de nem volt az esete. De végül is kit érdekel? Fajtagyőztesek lettünk a Crufts-on be kellett jönnünk
ebbe a nagy körbe. Szóval mikor nem úgy mozgott, mint a többi terrier (amit nem is kell!), de mi büszkék voltunk rá!
Stafford'shírek Magazin 2000.Októberi számából
|
| |
|
[válaszok erre: #2142 #2146]
|
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2140. Elküldve:
2010-03-05 11:24:22 |
[332.] |
Lehetséges, nem lesz egyszerű olyan kutyát találnia mint Governor !
Pár régi kép.
|
| |
|
[válaszok erre: #2179]
|
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2126. Elküldve:
2010-03-04 20:17:36 |
[334.] |
Na igen, de megjegyezted?!
|
| |
|
|
[előzmény: (2125) ricardo1109, 2010-03-04 20:04:24]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2122. Elküldve:
2010-03-04 18:32:22 |
[335.] |
Pár régi fotó.
|
| |
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2121. Elküldve:
2010-03-04 18:21:28 |
[336.] |
Akkor viszont nem értem a problémát!
Így is úgy is elrohangál az udvaron, az a lényeg hogy szeresd!
|
| |
|
|
[előzmény: (2118) laccy, 2010-03-04 18:17:28]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2116. Elküldve:
2010-03-04 17:59:49 |
[337.] |
Igen igazad van, egyre több a vörös kutya és remélem ez csak nőni fog. 
|
| |
|
[válaszok erre: #2131]
|
[előzmény: (2110) Iby, 2010-03-04 17:47:40]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2115. Elküldve:
2010-03-04 17:58:39 |
[338.] |
Ez olyan mintha csak az anyagi oldalát néznék !
|
| |
|
[válaszok erre: #2118]
|
[előzmény: (2111) laccy, 2010-03-04 17:49:47]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2114. Elküldve:
2010-03-04 17:56:50 |
[339.] |
Mi említettük neked, én is azt írtam hogy kedvencnek vetted.
A genetikáját illetőleg pedig még ne vonj le messzemenő következtetéseket.
Akinek Crossguns vonalú szukája van nyugodtan használhatná !
A bírók pedig csak a fajta hozzá nem értésüket bizonyították, ( a színes kutyákhoz ? )
Hollandiában egész más a helyzet, igaz több is a színes kutya.
Beszélhetnék erről naphosszat de amíg nincs megfelelő számú és minőségű stafford addig ez marad a helyzet.
Ezen kellene és kell is változtatni !
|
| |
|
|
[előzmény: (2109) laccy, 2010-03-04 17:45:53]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2106. Elküldve:
2010-03-04 17:40:52 |
[340.] |
Szia!
Ahhoz képest hogy kedvencnek vetted szerintem nem jártál rosszul.
Sajnos a színes kutyákhoz elkötelezettség kell ( persze Angliában más hogy állnak ehhez )
Aki itthon színes kutyát próbál tenyészteni az szerintem jól tudja mind ezt, csak kérdezd meg a Krisztit !
Velük nehezebb elérni bármit is, de ha vannak a színes kutyáknak rajongó, tenyésztői akkor előbb utóbb talán majd változik a megítélésük.
Nehogy már egy bíró döntse el hogy milyen színű kutyákat tenyésszenek az emberek.
Épp ez a szép a fajtában hogy ennyi szín változata van, ezt meg is kellene tartani !
De mielőtt megvetted mindezt jól tudtad.
|
| |
|
[válaszok erre: #2109]
|
[előzmény: (2101) laccy, 2010-03-04 17:03:40]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2099. Elküldve:
2010-03-04 16:35:36 |
[341.] |
Nos pár kép, hátha még jobban meg szereted őket !Ha tudtok még szép vörös kutyákat tegyetek fel ti is.
Arnhen ready to rumble
BRITTSTAFF BY JOVE OVER DUMBRITON
Ch.Staffmaster Flash Point
Conlliermans Lionheart at Dazmarnic
Pennsmith Billy Boy
Penshannel Wicked William
Pnnsmith Master Billy Boy
Ringmaster Quest
Staffjoy`s Magnum PI
Ezek csak úgy hirtelen.
|
| |
|
[válaszok erre: #2100 #2101 #2124]
|
[előzmény: (2092) ricardo1109, 2010-03-04 14:38:33]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2090. Elküldve:
2010-03-04 13:36:22 |
[342.] |
Az oldal szerint nagyon úgy néz ki a dolog ?!
|
| |
|
|
[előzmény: (2084) laccy, 2010-03-04 13:21:05]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2089. Elküldve:
2010-03-04 13:32:18 |
[343.] |
A fajta híres kanjai II.
/folytatás/
Azok a gazdák és tenyésztők, akik sok energiát fordítanak a kutyáikra, és tanulmányozták azok eredetét, arra a következtetésre jutottak, mint Danomnál, hogy magához hasonlatos példányokat nemzett. Sok más fedező kannak is megvolt ez a képessége. Ezek közül a kanok közül az első nyílvánvalóan CH. Gentleman Jim volt, aki 1937-ben született, és a kik – Joe Mallen irányítása melett – a fajta első CH.-ja lett. Két kan és egy szuka CH.-t nemzett, de az még fontosabb, hogy a minősége is nagyon magas volt. Ez idő alatt, hogy legtöbb leszármazottját már megismerték, eljött a háború hat éve, amikor is a kiállításokat nem engedélyezték…
A háború utáni közvetlen években pedig, díjakat pedig csak nagyon kevés kiállításon adtak át. Bizton állíthatjuk, hogy nem a háború miatt lett Jim, fajtája vezető kanja, hanem a számos fedezése, és az azokból született CH.-kölykök miatt. Az ő leghíresebb fia Wedneyland Kim névre hallgató, sötét brindle kan volt, aki befedezte Wychbury Kimbo-t, aki pedig nagyon jó egyedeket szült. Kim másik bajnok fiai Wychbury Pied Wonder és Godfrey Pride’s, nem voltak annyira potenciális fedező kanok. Egy másik kan , mely említésre méltő Jim fiai közül, az Son O’Jim, aki bár nagy győztes volt, sose vált CH-ná. Ennek ellenére, nagyon jó minőségű törzsállományt nemzett, beleértve például Jolly Roger-t, aki maga is egy potenciális fedező kan volt, és akinek az ivadékai között három CH. kant találunk. Sun O’jim egy fehér-tarka (white-pied) brindle volt, az ő fia Jolly Roger pedig, egy brindle, fehér mellkassal. Gentleman Jim egyetlen CH. szuka ivadéka CH. Eastbury Lass volt, akitől Colleen of Killyglen-en keresztül született CH.Linda of Killyglen. Linda volt Eastaff Danom anyja, apja pedig CH. Goldyns Leading Lad. Goldyns Leadin Lad tenyésztőjét és gazdáját Mr. Jack Altoft-nak hívták és folyamatosan tenyésztett nagyon jó minőségű Staffordokat, évekig pedig az egyik legkiemelkedőbb angol tenyésztőnk volt.
Bill Boylen, háború előtt élt CH. Game Laddie-je, egy másik kiemelkedő tenyészkan volt. Három CH. szukát nemzett. Egyikük CH. Brinstock Sandy Bridget, szerintem a valaha tenyésztett legjobb szukák egyike volt. Noha sajnálatos módon, néhány jó pédány született ebből a vonalból, de igazán kimagasló nem, s a vonal fokozatosan eltűnt. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy még most is létezik. Az ’50-es évek másik figyelemre méltó kanja CH. Golden Boy of Essira, akit a délen élő Mrs. Nancy Weller tenyésztett. Az ő apja CH. Goldyns Leading Lad, ahogy Danomé is, anyja pedig egy saját tenyésztésű szuka., Titan of Essira. Amikor Golden Boy befedezte Mr. G. Down CH. Weycombe Cherry-jét, az alomból két szuka és egy kan CH. lett. A két szuka tulajdonosa, a skót Mr. A. Harkness, és kétségtelenül ők ketten voltak a későbbi híres Senkrah Staffordjainak az „alapkövei”. A Senkrah Staffordok, időről időre jönnek elő, és nyerik meg a legmagasabb díjakat. Egy másik jelentős kan volt CH. Wychbury Diamond King. Ő nemzette a későbbi CH. Major in Command of Wychbury-t, aki zsinórban 4 szuka és egy kan CH.-t nemzett, és az ő ivadékainak a mai napig befolyása van a fajta fejlődésére.
Egy másik kan, melyet meg kell említenünk a régi idők csillagai között, az CH. Head Lad of Villmar. Sok ember szerint ő volt korának a legjobb példánya. Mr. Beilby aztírta róla, hogy a kívánt standardhoz igen közel állt, és valóban egyike volt a legjobbaknak, egy fehér- világos barna brindle kan . Tulajdonságai olyanok voltak, hogy ha manapság mutatnák őket be, akkor is valószínűleg tartaná az osztályon felüli egyed pozícióját.
Sajnos, az utódai soha nem örökölték az ő nagyszerű jellemét, és úgy gondolom, valószínűleg legeredményesebb fia Milkern Guardsman volt, aki egy CH. kant nemzett, Gillcroft Guardson-t, és ezután gazdája Új-Zélandra vitte. Head Lad fontos kutyaként maradt meg, a Staffordok történetében fián, Georgecroft Mandunas-on keresztül, akit ha jól emlékszem, sosem láttam. Head Lad utóda CH. Bandits Brintiga is, aki nem volt annyira jó tulajdonságú szép Stafford, de amikor pároztatták egy nagyon jó, sötét brindle szukával, Topcroft Tarbaby-vel, akkor az utódok közül CH. Topcroft Toreador (kan) és CH: Topcroft Temptress (szuka) Championok lettek. Mindkettőnek, de különösen a kannak, nagy befolyása volt az egész fajtára.
Sandra’s Boy, egy nagyszerű Stafford volt, de valószínűleg nem vették annyira igénybe, mint amennyire kellett volna. Ő fehér volt, és akkoriban, de bizonyos szinten még ma is vannak előítéletek a fehér Staffordokkal kapcsolatban. Joe Dunn egyszer azt mondta nekem, elég komolyan, hogy minden fehér színű kölyköt születésekor el kellene pusztítani. Akár így van, akár nem, Alf Tryhorn nem így tett, hanem használta Sandra’s Boy-t, és egy fedezésből megszületett CH. tawny of Dugard, aki véleményem szerint a valaha tenyésztett legszebb szuka volt, akit láttam. Milyen kár, hogy ez a nagyszerű állat (sandra’s Boy) csak igen kevésszer tudta bizonyítani értékét. Bellerophon Billy Boy, Mr. Allan Greenwood tenyésztéséből amellett, hogy sokszor nyert, első osztályú törzsállományt nemzett. Utódai között öt CH: volt, egyikük egy saját tenyésztésű szuka, CH.Judy of Branderburg, aki egy igazán jó Stafford szuka volt. Talán legjobb fia CH. Son of Billy Boy, aki végig fenntartotta fedezéseinek magas színvonalát, és 3 CH-t adott.
CH. Rellim a Boy, Mrs. T. Miller tenyészetéből CH. Wychbury Red Riband (kan) és CH. Wychbury Middly Girl szintén nagyon nagyszerű példány volt, sok jó utód mellett. CH. Rellim Ferryvale Viktor apja is ő. CH.R.F. Viktor kiváló győztességei mellett, nagyszerű törzsállományt nemzett.
Egy jól ismert egyed Hydiamond King is, aki sajnálatos módon soha nem érte el a CH. státuszt. H.K. azonban kivívott magának egy jó pozíciót a Stafford történelemben, mivel pl. utódai között volt CH. Game Flash (Mr. A. Baxter tenyésztő és tulajdonos), aki számos CH-t nemzett. Közülük az egyik CH. Rapparee Renegade (Mr. és Mrs. Jim Bolton tulajdona). CH.R.R. volt az első tagja,a rapparee kanok és szukák folyamatos vonalának, amelyek közül néhány – itt elsősorban Rapparee Rothersyke Vow-ra gondolunk – olyan sokszor fedezett, és olyan sok nyertes kant és szukát nemzett, hogy meggyőződéssel állíthatjuk: a mai nyertes kanok és szukák nagy százalékának Rapparee vér is csörgedezik az ereiben.
Nagyon sok más tenyésztő is van, akik –az általuk tenyésztett állatot nagyon magas színvonala folytán – a fajta show történelmének legelejétől kezdve, a legjobbat nyújtják, s nemcsak azért, hogy fenntartsák, hanem hogy tökéletesítsék a Show Staffordok minőségét. Ahogy mennek az évek, és generációk halnak ki, vagy megöregednek, egy másik már mindig ott van, hogybiztosítsa a folytonosságot a standard fennmaradása érdekében.
Az első generáció – Joe Mallen, Bill Boylan,Jack és Joe Dunn, Rueben Timmins és Gerald Dudley, s még számos kortársunk már eltávozott közülünk. De még mielőtt elmentek volna, sokan mások folytatták a fajta minőségének fenntartását, mint például a Hemstock család, a Lee család, akik Nap Carinsék híres Constones kutyáival folytatták a tenyésztést. Vagy itt van A. Waters, Ashtock és Fensomék „Pit Bulljai”, Malcolm Boam.
Egyébként Malcolm Boam idős barátjával Brian Bates-sel együtt, bemutatott egy kant 1976-ban, melynek az lett a sorsa, hogy fontos szerepet játszott a fajta történetében. Ez a kan, egy fekete brindle volt, CH. Black tusker névre hallgatott. A kutya Black King és Lady bella Madonna utóda, ÉK-en látta meg a napvilágot. Tizennégy CC.- díjat nyert, és negyedik éve első felében, a show ringból ment „nyugdíjba”. Lehetséges, hogy meg tudta volna dönteni Mr. Ken baitey, Benext Beau nevű kutyája 18 CC.-díját, de Tusker kapott egy olyan díjat, mely véleményem szerint, sokkal nagyobb fontossággal bír. Ez pedig az, hogy 16 CH. kutyát nemzett, ami egy olyan rekord, melyet még senki nem tudott megdönteni. Azt hiszem talán CH. Eastaff Danom közelíti meg legjobban ezt a rekordot 11-el, és összehasonlítást végezni a kettő között buta dolog lenne. Elég az hozzá, hogy mindkettő kiváló bajnok volt, és tekintve fedezési képességeiket mindig tisztelet fogja őket övezni a fajta történetében.
A ’80-as évekbe ugorva, Black Tusker utódai nagy befolyással voltak a fajtára nézve. Más tenyésztők, akiknek közreműködése jelentős volt Mr. és Mrs. Berry, akiknek Rendorn „prefixe”, a „legjobb minőségű törzsállomány” szinonímája lett;Mr. K. Brown tette kiválóvá, a Moekens prefixet. Les Aspint a Scartwaite prefix tulajdonosát pedig, igazán nevezhetjük „mindenbe belekóstolónak”, mint tenyésztő és mint bíró is, mivel több fajta terriert tenyésztett sikeresen, és a terrierek minősített bírájaChampionship kiállításokon.
De mi úgy gondoljuk, hogy az ő igazi szerelme és kedvence a Stafford volt, és számos nagyszerű egyedet tenyésztett. CH. Scarthwaite Coachman anyja és apja Mr. Aspin tenyésztése és tulajdona voltak. Tehát az utód abszolút saját tenyésztésű, ami elég szokatlan.
W. Watson is olyan tenyésztő, aki éveken keresztül nagy „ásza” volt a fajtának, és például éveken át, következetesen tenyésztette igazán gyönyörű és jó minőségű szukák csapatát. Ha egy katalógust nézegetek, biztos, hogy meg akarom nézni, ha van benne Sanville-i Stafford, akár CH. (és gyakran az), akár nem. Lawlorék, Fred és Rod Phillips, Tom Fletcher, Brian Gratidge, Alf Tittle, Pringle-ék és még sok más tenyésztő, mint Harry Latham és derek smart, ahogyan idáig tették, úgy fogják közreműködésükkel a jövőben is támogatni a fajta fejlődését. Még most is próbálnak vegyülni az egyre újabb generációkkal. Bill McKnight, észak ír tenyésztő például éveken át tartott és tenyésztett Sztaffordokat, és az ő Belnite „prefix”-ét figyelemre méltóvá tette. Például az ő tenyészetéből egy kan nyerte meg, 1989-ben a Cruftot a terrier osztályban. Ez volt az első alkalom, amikor egy ilyen tekintélyes díjat egy Stafford nyert el, ezen a világhírű kiállításon. Ez a kutya, CH. Belnite Dark Huntsman aki ezzel az elért eredményével, biztossá tette McKnight részére, hogy a Belnite prefixre addig fognak emlékezni, amíg csak a fajta létezik. Amennyire tudjuk, a Stafford fajtájú kutyák már 1939 óta vesznek részt ilyen Championship kiállításokon az országban, de ez idáig csak egyetlen Stafford volt olyan szerencsés, hogy elnyerhette a Best In Show díjat, egy olyan kiállításon, ahol mindenféle fajtájú kutyák versenyeztek. Ez a kutya CH. Wystaff Warfare, a néhai Gwen Gallimore tenyészetéből való kutya volt, és ezt a megtisztelő díjat a Leichester-i Championchip kiállításon nyerte el, a ’70-es évek elején. Warfare egy mid-brindle kan, kiváló mind típusban, balanszban és egyszerűen minden minőségben vonzó volt egy alapos bíró szemében.
Igazán reméljük, hogy annyi évnyi igyekezet után, a Staffordot jobban elfogadjákaz „alapos” bírók, hogy jobban elismerik majd, és megértik ezt a fajtát.
Észre kellene venni azt, hogy az esetek, csak nagyon kis százalékában nyeri egy Stafford, a terrier csoport díját Championchip szinten.
Az első fejezetben megemlítjük, hogy miért van ez így, amikor több terrier fajta verseng egy bajnokságon. Ch.Curfen’s white orchid-ot például (akinek első gazdája Fred Clark, majd később Brian Barnes) egy nagyszerű egyed volt, aki a déli megyék SBT.társasáfgának Championchip kiállításain, háromszor is elnyerte a Towlinson Emlékdíjat, valamint megnyerte egyszer a Best In Show díjat is. Semelyik másik Stafford nem nyerte ezt meg több, mint egyszer. Egyébként annak ellenére, hogy őt tartják az egyik legkiválóbb Staffordnak, sosem nyert díjat saját csoportjában, All Breed Championchip kiállításokon, noha számos elnyert CC.-díját több fajtát minősítő bíró ítélt meg neki. Egy bizonyos szinten, ez a vélemény marad az uralkodó, legalább is addig, amíg egy „all round” bírónak, a Terrierekről kialakult képe, nem egyezik a Staffordok, például fizikai felépítésével. Ahogyan az évek múlnak, és a Staffordokat inkább a Bull típus irányában tenyésztik, nem pedig a terrierek felé, addig a győzelem esélyei inkább csak remények maradnak, mint lehetőségek. Régi nyertesekről, mint például Game Laddie-ről készített fotókat, és a mai kor bajnokainak képeit egybevetve, jól tudjuk illusztrálni a különbséget.
Ebben az évtizedben, nagyon sok első osztályú állat született, és a Stafford populáció nagyon megugrott. A nyilvántartások szerint ma a Staffordok száma évente 6000-rel nő, és a kiállításokon részt vevő Staffordok száma is emelkedik, különösen Championchip szinten. Challenge Certificate-ért folyó versengés napjainkban nagyon kiélezett, és elmondhatjuk azt is, hogy manapság sokkal nehezebb felkészíteni egy leendő bajnokot, mint bármikor azelőtt a fajta történetében. De ha ebből a szemszögből tekintjük a dolgokat, akkor a mai versenyek, úgymond „nagy nyomása” jót tesz, bár arra is emlékeznünk kell, hogy a fajta populációjának ezen a csúcspontján, a kölykök nagyon keresettek és igen magas áruk van. Ez a megállapítás, azoknak az embereknek kedvez, akik se nem lelkesek, se nem érdekli őket a fajta minőségének javítása, vagy akárcsak a kutyák fenntartása, hanem az érdekli őket, hogy minél hamarabb, minél több pénzt tudjanak keresni. Ezek az emberek a fedezéseket minden felkészültség és figyelem nélkül fogják lebonyolítani. Ha ez ilyen vaktában, találomra történő tenyésztés eléri a Stafford populáció nagy százalékát, akkor sok nemkívánatos jellemvonás fog előjönni. Sok, ezek közül nemkívánatos jellemvonások közül ( egy olyan erőteljes kutyánál, mint a Stafford ) nagyon gyorsan, úgymond „rossz nevet” ad a kutyának a közönség tudatában, és a fajta mostani igen magas pozíciója gyorsan eltűnne. Tudjuk, hogy sok ember a valódi értékei miatt tartja ezt a fajtát, olyan népszerűnek napjainkban s, evvel egyet is értünk, de ugyanakkor egyetlen lelkes Stafford rajongó sem szeretné, ha a fajta rossz/téves okok miatt veszítene közkedveltségéből. A népszerűség, egy másik balszerencsés aspektusa, hogy elkerülhetetlenül vannak kölykök, olyan gazdák kezében, akik nem képesek, vagy nem hajlandók foglalkozni velük. A fajta mentőszolgálatának, így aztán sok nemkívánatos Staffinak az életét kell megmentenie vagy meghosszabbítania, azoknak az életét, akiket majdnem megöltek, vagy elhagytak.
Manapság jellemző, hogy a legtöbb kutyafajtának szüksége van mentőszolgálatok segítségére, de a Staffordot,egy ilyen erős akaratú, magas intelligenciájú kutyát sokkal nehezebb tartani, mint más „érzelmesebb” fajtákat. S ennek következménye az, hogy többnyire sokkal több Staffordnak kell új gazdit, otthont találni, mint más fajtabeli társainak. Nagyszerű teljesítmény lenne, a felelős tenyésztők többségétől az, ha az elkövetkező években olyan alapos teszt alá vetnék a lehetséges vásárlókat, hogy ezeket a mentőszolgálatokat feloszlathatnák. S ez, egy piros betűs nap lenne a fajta történetében.
Ez ugyanannyira vonatkozik a fedező kan gazdáira, ha nem jobban, mint a szukák gazdáira. Hiszen tudjuk, milyen kellemes pénzt elfogadni egy fedező kan teljesítményéért, csakhogy a kan gazdájának feladata, hogy meggyőződjön arról – már amennyire lehet – hogy a szuka gazdája elég felelősségteljes-e annak tekintetében, hogy szerető, gondos gazdit találjon a kicsinyeknek. Másrészt viszont, a probléma igazán az lenne a mentőszolgálatokkal, hogy ha a nemkívánatos kutyák száma nő, akkor a szolgálatoknak egy idő után teljesen egészséges állatokat kell majd elaltatniuk. S ez a helyzet, pont az ellenkezője lenne azoknak, melyekért eredetileg a szolgálatokat alapították, s így tulajdonképpen akár be is zárhatnának.
Jelenleg 17 speciális tenyésztői klub működik az UK-ban, melyek mindegyike teljes szívvel támogatja a mentőszolgálatokat, sőt van, amelyiket egy klub maga működtet. Tudjuk, hogy ezek a klubok mindent elkövetnek annak érdekében, hogy képezzék tagjaikat a Staffordokkal való bánásmódra, törődésre, és annyi publicitást, segítséget nyújtsanak amennyit csak tudnak. De a probléma inkább rosszabbodik, mint javul, s a közvélemény jelenlegi tükrében, melyet a veszélyesen növekvő számú kutyaviadalok miatti ellenséges hírverés jócskán befolyásol – minden Bull-tenyésztésű kutya ki van téve a legkisebb vétségek miatti igazságtalan kritikának. Sőt növekvő tendencia az a véleménye is, miszerint a Staffordot egy szűkebb társadalmi csoport meghatározott rétege vásárolja, de ez a megállapítás egyáltalán nem igaz és nem szerencsés.
Noha mi inkább, az ezzel ellentétes és optimista szemlélők közé tartozunk, ahogyan azt már korábban említettük, sok jó tenyésztő tenyészt még mindig kiváló, tipikus Staffordokat, melyek rendelkeznek azokkal a kívánatos jegyekkel, hogy ellássák egy társ vagy barát feladatait, s ez az, ami igazán biztosít minket affelől, hogy ennek a fantasztikus, de mostanában eléggé bemocskolt fajtának van jövője.
A cikket eredetiből fordította:
Havasi Hajnalka
Vic Pounds & Lilian V. rant:Staffordshire Bull Terriers (1991) című könyvéből.
Utóirat:
Úgy gondolom, hogy az előző és mostani számban, leközölt cikk, sokak számára rengeteg ismeretlen kutyanevet, és tenyésztők, kennelek nevét tartalmazza. Ez talán elsőre, így kicsit sokkoló lehet, de aki komolyan foglalkozik, vagy foglalkozni kíván a fajtával a jövőben, előbb-utóbb óhatatlanul találkozik a fentebb említettekkel, akár a különböző szakirodalmi kiadványokban vagy egyszerűen egy régi törzskönyvön.
De amiért utóirat címén tollat ragadtam, az a cikk utolsó negyedében leírtak miatt van.
Majd 10 év távlatából is megdöbbentő erejű az aktualitása, a fajtát tartók és tenyésztők felé. Ugye nem kell senki figyelmét felhívni, a MIÉRTRE? VAGY IGEN?
Üdvözlettel:Balásfalvi Gábor
Stafford’shírek 2000. Júliusi számából
|
| |
|
[válaszok erre: #2096 #2098]
|
[előzmény: (2074) Speed Hunter, 2010-03-04 12:28:38]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2074. Elküldve:
2010-03-04 12:28:38 |
[344.] |
A fajta híres kanjai
Mostanában bármilyen vonalon történő tenyésztés csak igen kevés jelét adja a születendő kölykök tulajdonságainak. A legtöbb jó tenyésztő pedig visszatért ahhoz a módszerhez, melyet családi tenyésztésnek neveznek. Ez azt jelenti, hogy olyan kanokat használnak, melyek hasonlítanak, vagy valamilyen kapcsolatban vannak a sajátjaikkal. Következésképpen a mai tenyészkanok még ha le is nyomozhatók, akkor is csak kis segítséget nyújtanak a tenyésztőknek.
Valójában néhány vérvonal – és itt különösképpen az „L”-re Game Lad vonalra gondolok, több, mint húsz éve kihaltak. E vonal utolsó ismert képviselőjét Dél Afrikába vitték 1963-ban és Boylan, aki folyamatosan ellenőrzés alatt tartotta a vonalat /hisz az ő saját kutyája volt annak alapítója/ bizonyos volt abban, hogy ez volt az utolsó közvetlen „L” vonalú kutya.
Bármilyen esetben, amennyire a mai tenyésztést érinti, a mai tenyésztőket nem segíti az alapító kanok iránti érdeklődés, noha ezek történelmileg igen érdekesek és a mai értelmes tenyésztőknek igen tanácsos lenne, hogy ezeknek a régi kanoknak bármely fennmaradt fényképét tanulmányozzák, valamint, hogy a feltűnő különbségeket illetően összehasonlítást végezzenek az elődök és a mai nyertes példányok között.
Jóllehet nyilvánvalóan az ugyanabból a fajtából származó hajdani kutyák felépítésén alapos változás történt az évek alatt. A mai tenyésztők szemmel láthatóan nem képesek olyan nyertes példányokat tenyészteni, melyek 42 cm magas, és 19-20 kg súlyúak.
Vajon miért? Bírák, tenyésztők, vagy a divat?
Emlékeznünk kell arra, hogy az uralkodó vonalak név szerint J és M anyai ágon nagyon közeli kapcsolatban álltak egy szukán keresztül, akit Silvers Queenie-nek hívtak. Úgy gondoljuk, hogy valószínűleg ez a szuka volt a legnagyobb hatással a fajta történetére, mert amikor Fearles Joe-val / a J vonal első tagjával / pároztatva lett, nemzett egy kutyát, melyet Vindictive Monty-nak hívtak, aki szintén olyan kutyákat nemzett, melyeknek jelentős befolyásuk volt a fajtára nézve.
Az ő legfigyelemreméltóbb fia, Spring Heeld Jack, többek között nemzett két kutyát, melynek óriási és maradandó hatásuk volt a fajtára. Ez a két kutya: The Great Bomber /tul.: Joe Malle/ illetve Boy Dan /tul.:Bill Boylan/. Így hát a két legjobb példány közvetlenül a háború után, amikor is nagy igény volt rájuk, elérhetőek voltak a tenyésztők számára: egy Közép Angliában, egy pedig London mellett. Mindkettőt alaposan kihasználták a tenyésztők, és kiváló példányokat nemzettek.
Talán az előbbi volt a jobbik kettőjük közül, noha természetesen az igazán érvényesülő /uralkodó jegyű/ szukák akkor, ahogyan most is inkább Közép Angliában voltak találhatók, mint délen és ugyebár a jó szukák jó kutyákat szülnek.
De térjünk csak vissza egy kicsit Queenie-re. Az M vonal alapítója, mely 1948-ra határozottan kiemelkedő vonal lett, a bejegyzett utódok számát tekintve, egy Brindle Mick nevű kan volt. Pernys Tiger és Brave nell fia. Ez a szuka /Brave Nell / a korábbiakban már említett Silver Queeni lánya volt, tehát az M vonal alapítójának anyja, egyben Vindictiva Monty anyja is volt, aki a J vonal legbefolyásosabb kanjait nemzette.
A ’40-es évek végére, e két vonal – a Mister beilby által megnevezett hat vonal közül messze a legbefolyásosabb – annyira kapcsolódott egymáshoz az anyai ágon, hogy mindent összevetve biztonsággal össze lehetett őket keverni, bármely értelmes tenyésztési programban.
Beszéljünk, most az „L” vonalról. Bill Boylan 1934 táján 4 fontért vásárolta meg Game Lad nevű kutyáját Wolverhamptonban, törzskönyv nélkül, az elődökre vonatkozó ismeret nélkül. A kutya egy jó felépítésű, egészséges, tipikus stafford volt. Ahogy már korábban említettük, Game Lad bármely vonal leszármazottja lehetett, kivéve a „B” vonalat /Western/ mivel ez földrajzilag egészen máshol volt található és egészen 1935-ig el volt szigetelve a stafford tenyésztők csapatától. Mr. Beilby úgy gondolta, hogy a B vonal kutyái mutatnak némi különbséget a Birminghamiekkel szemben, főként a fej adottságait tekintve az arcorri rész gyengébb, mint a Black Country kutyáké, de persze nem lehetünk teljesen biztosak és határozottak abban a kérdéásben, milyenek voltak a staffordok sajátságos jegyei, különösen a korai egyedeket tekintve.
Az „L” vonal első egyede, melyet láttam, Eager Lad névre hallgatott és Mrs. Roebuck tulajdona volt. Szép kutyának tartottam, noha a sajátomat még szebbnek. Abban az időben a staffordokkal kapcsolatos véleményem és tudásom alapjában véve egy kezdőé volt, noha azt állítottam magamról, hogy megfelelő a felépítésről alkotott véleményem kielégítő, de a fajta finom, apró részleteiről azonban még nem volt jó a tudásom. Eager Lad fia Tornádó azonban egy olyan kutya volt, melyről még egy kezdő is megmondhatta, hogy nagyszerű balansz típusú egyed volt és főleg nem volt gyenge az előarca.
A kutya Mr. Harry Towlin tenyésztése volt. Az ő szukája harandon Folly volt Tornádó anyja. Harando Folly pedig annak a CH. Midnight Gift-nek volt a lánya, aki háború előtti három CH szukák egyike volt. Érdekességként említem meg, hogy ennek a szukának a marmagassága jócskán 43 cm volt. Számos példányt láttam, melyeknek ő volt az anyja és elmondhatom, hogy mindegyik a fajta standardjának kitűnően megfelelt, ami akkor egy 15-18 inch-es magasságot jelentett, nem úgy, mint ma.
A championok tehát úgy változnak, ahogy a kiállítások. Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetünk, az hogy az a kutya, mely fajtája championja lett az Egyesült Királyságban, az változatlanul tipikus egyede a fajtának és testileg is egészséges. S itt azokról a staffordokról beszélek főleg, melyek azt a felbecsülhetetlen ajándékot jelentik tenyésztőiknek, hogy ivadékaik nagy része örökli tőlük jellemvonásaik nagy részét.Hogy ezt érzékeltessem, itt van például Eastaff Danom, aki mind temperamentumában, mind felépítésében a valaha tenyésztett championok egyik legjobbika. Neki megvolt a genetikai képessége arra, hogy utódai nagy százalékának továbbadja minőségi jegyeit. Még fontosabb, legalább is a mai véleményünk szerint, hogy a vele fedeztetett szukák kölykei majdnem minden esetben magukon viselik az ő jellemvonásait, jegyeit. Az ivadékai közül igen kevés /ha van egyáltalán/ rendelkezett rossz borda boltozattal 6rib-cage/, mind a rugalmasságot, mid a mélységet tekintve. Amikor tehát van egy olyan állat a tenyészetben, amely át tudja adni testi-lelki adottságait az utódnak, anélkül, hogy bármi különlegeset nyújtana, az a gazdának /persze csak ha felismeri kutyájának ilyen tulajdonságát / nagyon nagy segítségére lehet. Voltak és vannak is olyan championok,
akiket az igazat megvallva jó nagy adag szerencsének hívnak. Van, úgy, hogy a tenyésztő elvárásainak a kutya törzskönyve kevéssé felel meg. Az ilyen kutyák nagyon jó egyedei a fajtának, de közülük csak nagyon kevesen rendelkeznek azzal a páratlan tehetséggel, hogy genetikailag örökíteni tudja jellemét és felépítését.
Victounvs nyomán (1991) Folyt.köv
Stafford’shírek 1999.December
|
| |
|
[válaszok erre: #2078 #2089]
|
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2065. Elküldve:
2010-03-04 12:00:13 |
[345.] |
Egész jók a rajzaid, miért nem teszel fel párat ?
|
| |
|
[válaszok erre: #2071]
|
[előzmény: (2063) Iron Kid, 2010-03-04 11:38:29]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2064. Elküldve:
2010-03-04 11:58:07 |
[346.] |
Ezek tavalyi képek Vinneről.
|
| |
|
[válaszok erre: #2069 #2162]
|
[előzmény: (2063) Iron Kid, 2010-03-04 11:38:29]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2062. Elküldve:
2010-03-04 11:28:52 |
[347.] |
Sziasztok!
Egy kis olvasni való a 'Casanova' rajongóknak !
Vinne story:
UK CH Valgo Casanova At Crossguns
Írta:Jo Blacker „Crossguns”,UK
Korábban már megkérdeztük Val és Mandy Pickett-et, hogy előjegyezhetünk-e egy kiskutyára. Amikor azonban a kölykök megszülettek a körülményeink olyanok voltak, hogy nem tudtunk egy kiskutyát vállalni. De megkérdeztük Val-t, hogy ehelyett lehetne-e a barátunknál a mi kiskutyánk. Ő egyetértett ezzel, és ha a feltételek is adottak a barátunknál, hogy vállalja a kiskutyát, akkor megkapjuk őt. Így Vinne elkerült az új otthonába. Ő nem az első választású volt, hanem a harmadik az alomból, mivel Val és Mandy is kiválasztották az övékét.
Vinne gyakran meglátogatott minket otthon. Mi is átestünk az összes normális Staffis érzésen: „remélem jó lesz a foga”; „remélem jó lesz a füle”; „remélem jó lesza frontja” ezt remélem, azt remélem…”Tulajdonosa” folyton azt mondta, hogy nem biztos benne, hogy tovább tudja tartani őt, mivel neki van egy másik idősebb staffija, és úgy gondolta, hogy túl sok 2 staffordot tartani.. Mi tartottuk azon álláspontunkat, amit mindig is tartottunk, hogy nekünk kell ő. Megegyeztünk a pénzben, és már üdvözölhettük is Vinnet az otthonunkban. Bizonyára elégedett volt, mert berohant a kertbe, és egyenesen beleugrott a kerti tóba, hogy ússzon a pontyokkal.
Amikor hozzánk került, akkor még nevezhető volt a kölyök osztályba, így nekiláttunk, hogy jó kondícióba hozzuk őt. Tréningezni vittük, és alapjában véve készítettük fel őt a show ringre.
Mivel a láb és körömfájás járvány elhatalmasodott a vidék felett, sok kiállítást eltöröltek vagy elhalasztottak. Így az
egyetlen kiállítás, amiben mi még kölyök osztályban indulni tudtunk az a Nemzeti Terrier kiállítás volt.
Megnyerte a Best Puppyt. Rengetegen suttogták: „Láttátok Blacker-ék kutyáját?”, „Nagyon jó.”, „Ő egy nagyon ígéretes kölyök.” és még sok hasonlót.
Otthon folytattuk Vinne-vel a munkát, és ezzel előjött Vinne személyisége is – „ő a főnök, és mindent úgy csinál, ahogy neki tetszik.” „Anyu, megmondanád a kutyának…” – hangzik el, amint látjuk, hogy a kutya ott van a megvetett ágyon. Egy reggel bejött a hálószobába, egyenesen az ágyba, beugrott kettőnk közé, és elhatározta, hogy rám veti magát. Ha nem veszünk tudomást róla, akkor odateszi a mancsát vagy megnyal. Ha ülsz a díványon és fel kell állnod valamiért, ő egyenesen a helyedre ugrik és nem tágít.
Van egy szabály a házunkban „Ne egyél, ha Vinne a közelben van!” Úgy gondolja, hogy nincs semmi rossz abban, ha egy kis kolbászdarabot vagy sült krumplit elcsen a tányérodról. Ha egy szuka érkezik hozzánk, akkor ő „vakkant egyet és megy a szerelméhez”. Ha csintalan volt, akkor nagy szomorú szemeket mereszt rád. Neki valamilye mindig hozzád kell hogy érjen. Ha állsz, ő melletted áll. Ha ülsz ő úgy fekszik el, hogy a feje vagy a mancsa a lábadon nyugodjon.
Vinne megvéd. Ha egyedül vagyok, ő mindig mellettem van. A postás a nevén szólítja, mielőtt bedobná a leveleket a postaládába, máskülönben ő szétszaggatná a küldeményeket. Mint amikor a barátunk berakott egy csekket a postaládába, hogy adjuk oda egy másik
barátunknak, azon a napon rájöttünk, hogy egy csekket milyen apró darabokra lehet szaggatni. Még jó, hogy nem nyelte le a darabokat mert az Abby Nationalnak szüksége volt rá, mielőtt kiállított volna egy másik csekket.
Megtámadja a porszívót és a fűnyírót. Elmegy Bill-el dolgozni, ő egy valódi kamionsofőr. Az anyósülésen ül, és megeszik egy MacDonaldS-os reggelit, mielőtt elkezdi az egész napos munkát.
Megváltoztatnánk bármit is Vinne-ben? Soha! Ő a legszeretetreméltóbb, leggyengédebb, legrakoncátlanabb tagja a családunknak, akiért az egész család rajong. Egy igazi öröm, hogy ő van. Szeretjük őt. Casanova a nevében, Casanova a természetében, ő egy valóságos charmer!
A szerző megjegyzése:
2004. Dec. 31-ig 36 CC-t nyert UK Ch Valgo Casanova At Crossguns
Tommy Taylor: SCSBTS01
Audrey Hubery: NESBTC 01
Roger Pugh: SBTC 01
Jim Beaufoy: NISBTC 02
Richard Vann: WELKS 02
Lesley McFadyen: Bath 02
Bill McKnight: EASBTC 02
George Earle: Border Union 02
Brian Foy: SWKA 02
Betty Earle: Leeds 02 & Group 4
George O’Sullivan: Welsh KC 02
Mansel Frayne: SKC 02
Maureen Ward: Darlington 02
Anne Goddard: Crufts 03
Les Knowles: National Terrier 03
John Hemsley: Birmingham 03
Ivor Keyes: Border Union 03 & Group 1
Dave Harrison: Blackpool 03
Eric Galvin: Paignton 03 & Group 3
Monty Edwards: SWKA 03
Rob Drummond: East of England 03
Lee Rhodes: SBTC 03
Dave Lee: Notts & Derby 03
Len Kell: Darlington 03 & Group 4
Jimmy Devine: Belfast 03
Tony Lee: Midland Counties 03
Stafford'shírek 2005. Jújiusi számából.
|
| |
|
[válaszok erre: #2063 #2070 #2072 #2163]
|
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2055. Elküldve:
2010-03-04 09:52:55 |
[348.] |
Szia!
Jó képek !
|
| |
|
|
[előzmény: (2052) Iby, 2010-03-04 09:49:33]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2054. Elküldve:
2010-03-04 09:52:23 |
[349.] |
Szia!
Igen, Waystaff Strikes Back.
|
| |
|
|
[előzmény: (2051) attila11, 2010-03-04 09:46:23]
|
|
| Törzstag |
|
Speed Hunter
Tagság: 2006-06-21 20:55:55
Tagszám: #31880
Hozzászólások: 364
|
| 2053. Elküldve:
2010-03-04 09:50:43 |
[350.] |
Ez az a szín ami nagyon bejön !
|
| |
|
[válaszok erre: #2060]
|
|
|
| Törzstag |
|
|
