Zselé kutyáról szeretném elmondani a teljes igazságot, mert a (w)ebnaplóban leírtak erősen bántóak.
Nővérem és férje hét évvel ezelőtt magukhoz vették a kis Zselét. A kutyus lelkét nem volt egy szerű meggyógyítani, mivel óriási trauma érhette előző életében. Hat évig minden rendben is volt,de amikor sógorom meghalt, Zselé nagyon magányos lett, egész nap sírt.Nővérem mindent megtett, hogy megnyugtassa, de a munkahelyét mégsem adhatta fel. Néhány hét után rendeződtek a dolgok.No, de ezután jött csak a neheze!Nővérem három héttel ezelőtt a szokásos reggeli sétára vitte a kutyát.Zselé meglátott egy számára nem szimpatikus ebet, majd nekilendült és a nővérem elé ugrott. Ebből egy óriási esés, combnyaktörés lett, kórházzal, műtéttel, s amivel ez még együtt járhat.Szóval Zselé teljesen egyedül maradt. Nővérem gyerekei jártak etetni , sétáltatni és próbáltak JÓ helyet keresni Zselének.Nagyon nehéz hirtelen megtalálni a megfelelő családot.(Hozzá teszem nekem három kutyám van, s ezek közül egy menhelyről való.Szóval tudom miről beszélek.)Visszatérve Zselére! Nagy nehezen sikerült egy befogadót találni. Már az egész család kezdett megnyugodni,amikor derült égből villámcsapás,visszahozták a drágát,hogy vicsorog és morog a gyerekre. Na , ilyenkor Ön ,kedves cikkíró, mit tenne? Biztosan van más megoldás ,de unokahúgomnak sürgősen meg kellett oldani Zselé helyzetét.Nem az utcára került, bíztunk a kedvező hozzáállásban, de sajnos nem ezt tapasztaltuk, vagyis nem ezt olvastuk a (w) ebnaplóban. NAGYON SAJNÁLOM! Sajnálom Zselét is, hogy így alakult a sorsa! Nem a GAZDÁJA kívánta így!!! Önök mit tettek volna a helyükben?