GÖDÖLLÖRÖL SZADA FELÉ A BOROSTYÁN VENDÉGLÖVEL SZEMBEN EGY LETÉRÖ UTON EGYEDÜL MÁSZKÁL EGY SZÜRKE MUDI FIATALNAK TÜNIK. MEGAKARTUK FOGNI DE NAGYON FÉLT IGYHÁT NEMSIKERLT. NAGYON SOVÁNY ÉS APOLATLAN SZEGÉNY. NEMHIANYZIK VALAKINEK???
Ne haragudj meg, nem akarok vitába szállni veled ebben a kérdésben, hisz te sokkal többet tettél az asztalra vizsu kérdésben.
Én azt tudom, hogy 6 éven keresztül éltem együtt 4 vizsuval, akikből 3-nak erőteljesen csánk alá ért a farka.
2 soha nem hordozta ezeket a tüneteket, 1 volt akinél néha előfordult, 1 akinek vágva volt a farka.
Ezen kutyák egyike sem volt sem otthonülős fajta, sem olyan gyenge karakter, hogy fogat mosson a farkával és így ne tudott volna sérülni.
Engedd meg, hogy nekem továbbra is az legyen a véleményem amit leírtam.
Ez csak egy vélemény és senkit nem akarok róla meggyőzni.
Most külön-külön nem kérdeznék bele a hozzászólásokba, mert az időm az nem elégséges, de kicsit így egyben:
Amikor azt mondjuk, hogy egyes fajtáknak vannak típus sérülései (pl: Magyar vizsla - farok probléma), és egyes fajtáknak vannak típus betegségei (pl: Spanci - fülgyulladás), akkor felmerül-e az a kérdés, hogy mi ezeknek az eredete?
Szerintem pl: a vizsuknál könnyelműség lenne azt mondani, hogy azért van, mert idáig vágták a farkát, most meg valami hülye kitalálta, hogy nem kell (nem lehet) és erre mindent felöltöztetünk.
A kérdés az, hogy lehet az, hogy az egyik kutya folyamatosan szétveri a farkát a másik pedig nem, pedig ugyan azt a fajtát képviselik?
A válasz számomra elég egyértelmű, és nem a "családban nőtt-e fel vagy kennelben" válasz a nyerő!
Szerintem nagyrészt ez egyszerűen a genetikai jellemzők összességén múlik, kisrészt a tartási körülményeken és még kisebb részt a szerencsén (nem csaptam oda a wc ajtóval a farkát).
Genetika azért, mert vannak olyan egyedek, akik egészségesek, és vannak olyan egyedek, akik hordozzák mondjuk a puhább, sérülékenyebb bőrszövet jellemzőit, tovább örökítik (esetleg generációkon keresztül úgy, hogy a tenyésztő nem is gondolva erre a problémára, nem szelektál rá (vagy nem tud mert nincs farka), fedeztet a szép és jól dolgozó kannal, de senkinek nem jut eszébe megkérdezni, hogy ennek a kutyának miért sebes-véres mindig a farka).
Ha kicsit hátrébb kutakodunk a törzsfejődésben, akkor pontosan tudhatjuk, hogy az ilyen egyedek bármely fajt tekintve, nem élhették túl!
Leegyszerűsítve, ha a "magyar vizsu" mondjuk vadászott, és állandó sérülései közepette legyengült szervezettel elvitte egy jó kis baci, vagy vírusfertőzés, akkor ott nincs tovább, már az ivarérettség elérésének kora előtt elpusztul. A vonal nem öröklődik tovább.
De az ember úgy gondolta, hogy … ezt meg már ismeritek ti is!
A spanci esete dettó, összeraktak először két hasonló küllemű, jól vadászó kutyát …. Majd még sokat, idővel elnevezték, hogy neve is legyen a „gyereknek” de ki tudja miért talán a tetszetőség kedvéért, vagy valami másért olyan egyedeket is bevontak a tenyésztésbe akik hordozták a fülproblémát, és lassan kialakult a típusbetegség. Már nem volt visszakövethető, és az emberek elfogadták idővel, hogy van ilyen, ezt így kell szeretni.
De természetesen ez nem mindig, tartott ilyen átláthatatlan időintervallumokban és eseményekben.
Lásd Briard fajta, amit a háború tépázott meg, és az egész világon 400 egyeddel kezdték el az újratenyésztést. Ennél a fajtánál nagyon sok ember, nagyon kemény munkája kell, vagy kellett ahhoz, hogy pl: a genetikailag hordozott szembetegségből kigyógyítsák a fajtát és így haladjanak tovább.
És ez még semmi, mert sajnos még mindig itt van a lehetősége annak, hogy igyekezetünkben, valamire megint nem fogunk elég figyelmet fordítani, megint hibázunk, és megint korrigálhatunk.
A felmérések elvégzése szerintem is jó ötlet lenne!
De kérdezem én mit mérjek fel ha nincs összhang a fajtákkal kapcsolatban?
Merthogy igen van valamink, ami irányadó egy fajtával kapcsolatban: ez lenne a standard, nagyon hiányos ugyan, nem írja le az „általános” részeket, de mégis valamicske útmutató!
De ha már ez is kérdéses a tenyésztők között?, és nem is lesz megállapodás soha, mert ott a „nekem ez tetszik” mondat is… akkor mit mérjek fel és mihez?
És a végén eljutottunk a kit tiszteljek? az embereket vagy a standardot témához.
Részemről ezt nem lehet kettéválasztani!
Én akkor és avval tisztelem meg az embereket, ha megpróbálom legjobb tudásom szerint azt adni nekik ami a standard-be le van írva.
Ugyan nem mindig sikerül, - de ha megpróbálok, a fajtára meghatározott küllemű, karakterben, ösztönökben, munkabírásban és egészségben korrekt, genetikai betegségektől mentes, egyedekkel tenyészteni, azért hogy esélyes legyek válogatni ezen tenyészállatok – úgy mondván „jól sikerült” – szaporulatából. De csak abból, ami tényleg jól sikerült (megfelel a standardnek, stb, stb)! És hogy a továbbiakban is ezt tudjam nyújtani nekik.
Megtisztelem az embereket azzal, ha bizonyítottan hibák merülnek fel egyes egyedekkel kapcsolatban, azt megbeszélni velük, értékelni együtt, és kitalálni együtt hogy hogyan tovább.
Megtisztelem Őket azzal, ha tudok egy fennálló problémákról azt nem hallgatom el, nem próbálok szépíteni, vagy elodázni.
Nekem ez az emberek „tisztelete”, de ez bizonyosan mindenkinél másképp van, vagy erre is lehetne egy statisztikát csinálni.
Viszont,
én meg elvárom azt az emberektől, hogy tiszteljék a fajtát, a standardet.
Ezt hívnák Kölcsönös Tiszteletnek.
Akinek ez nem megy, annak semmiféle tisztelet nem jár ki részemről.
Elküldve:
2009-08-12 21:21:08
még nem is láttam ilyennek 