Örömmel jelenthetem, hogy az első éjszakán és első napon túl máris
elmondhatom, korábbi megállapításunk, miszerint vannak a kutyák és
vannak a vizslák, továbbra is áll. Mindazoknak, akik ajánlották nekünk
Tornyot, és állították, hogy nem nyugdíjasnak való kutya, üzenem:
valóban nem az. Úgy játszik, mint egy kölyök. Bár az arcalkata
komolynak tűnik, hihetetlen lelkes és mozgékony.
Mind a hárman gyönyörűen leültethetők egymás mellé, falatka osztásra,
úgy, hogy nincs vita, melyik kié. Torony második szóra értette, akinek
a nevét mondom, azé a falat, a többiek várnak és természetesen kapnak.
Öreg lány kutyusunk hamarabb zárta a szívébe, mint a fiatalabb kanunk.
Rafi fél Toronytól, mert fel kell nézzen rá... de ma délután már egy
jó öt perces fergeteges rohangálásnak is tanúi lehettünk kettőjüktől.

Fél órával Evelinék távozását követően Torony szemmel láthatólag
felfogta és elfogadta, hogy itt kell maradnia. Már első este sem
óhajtott bent aludni, kint a falkával töltötte az éjszakát. Ami nagyon
érdekes, a párom öreg kutyájának régi kedvenc helyeit
használja!!! Bálint négy éve pusztult el nagyon szép kort megérve,
azóta sem Töfi, sem Rafi, de a fiatalon elment Jurta sem használta
ugyan azokat a helyeket pihenésre az udvaron.

A fiam és a férjem is egyként imádják Tornyot, bár tegnap a párom öt
perc után egy kissé elbizonytalanodott, felmerült benne Jurta emléke,
és beleállt a gyomrába az a rossz érzés ami néha ok nélkül elkapja az
embert. Amikor szeretnél valakit a szívedbe zárni, de már előre félsz,
hogy fáj majd, ha elveszíted. Néhány óra múlva bújt csak elő a
"barlangjából" és kezdte a mi lelkes beszámolóinkat hallva a
kapcsolatfelvételt. De mára már nagy a barátság.

Tegnap kétszer sétáltunk (Matyi fiam büszkén vitte az utcán Tornyot),
aki nem élt vissza azzal, hogy egy kisfiú vezeti. Ma már a kisbolt
előtti várakozást is kipróbáltuk. Nagyon szépen megy (persze itt
könnyű, mert egyetlen percről van szó, és kilátok rá).

Azért van még mit tanulnia (bőven) de valóban nagyon szeretne
megfelelni. Kissé nehezen fogadta, hogy ha nyílik a kapu, nem mehet
azonnal az utcára, legalábbis nem minden alkalommal, de már ebben is
sokat fejlődött. A falusi kutyalét gyönyöreiben egynesen lubickol. A
hűsölő gödrök, a sok érdekes impulzus (kutyák, lovak, biciklisek,
gyalogosok...) nomeg látogatónk is volt bőven, hiszen az egész család
látni akarta. A házikoszttal ízesített prémium táp (amit magában,
jutifalatként is szívesen ropogtat). A nagymamák, akiknek palacsinta,
vagy pogácsa illatuk van (mert sosem jönnek üres kézzel), a kutybarát
szomszédok rajongása...

Már tudjuk: szereti a zongora muzsikát, az énekhangot, nem fél a
fűnyírótól és a seprűtől, de a legkisebb bottól is halálra válik, így
a fiúk most nem kardoznak. Nem eszi, rágcsálja, és nem borítja fel az
élőképekbe felállított LEGO figurákat. Őrzi a területet. A bátyám
elől, aki lendületből jött be az udvarra, felálló bundával mély
torkhangon ugatva zárta el az utat. Amikor azonban kiléptem és örömmel
üdvözöltem a tesómat, rögtön közelebb lépett és barátságosan fogadta.
Imádja a süti illatú nagyikat. Nem szedi le a teregető állványról a
ruhát, akkor sem, ha a szél kecsegtetően lengeti.

Szóval még egyszer köszönet, hogy ajánlottátok nekünk. Gyönyörű,
hatalmas kutya, akit máris a szívünkbe zártunk. Lehet, hogy a kosarat
amit neki választottam, csak télen használja majd, de nem baj. A
lényeg, hogy máris jól érzi magát.