Skuckó ilyen jól fésült (köszönet érte Boginak!!) és egy igazi álomkutya! :)

Jól van az öregúr, bizony. A látása és a hallása nem az igazi már, de ez őt egy cseppet sem zavarja. Jönmegy, intézkedik. A nagyokkal is tökéletesen kijön. Egész pontosan: mindenkivel tökéletesen kijön.

Sziasztok Futrinkások!

Pénteken volt 3 hónapja,hogy Rozsdás nálunk talált otthonra ezért gondoltam mesélek kicsit….

Mondanom sem kell,hogy eb úr érkezésével teljesen megváltozott a család élete.Már nem akarunk elmenni itthonról „csak úgy”…ha Rozs nem jöhet akkor meg egyáltalán nem akarunk elmenni…még vásárolni sem!!! JŐt viszont nem kell győzködni,hogy ugorjon be a kocsiba.Mire bezárom a házat, már vagy az anyós ülésen dekkol,vagy épp ő a sofőr. Pár hete be is zárta magát a kocsiba,a víz levert,hogy hogy szedem ki onnan…sem egy ablak lehúzva,kulcs bent…cukikám meg ráfeküdt a központi zár gombjára!Bentről nézett ránk értetlenül,hogy mi a francot rohangálunk,mint fing a gatyában,miért nem indulunk már??????Aztán egy jutifali megtette a hatását…ahogy elindult az ablak felé -isteni szerencsének köszönhető-de megint megnyomta a gombot és KINYÍLT !!!!

Ez a sztori nem is lett volna olyan gáz,ha kint nincs 35 fok és a kocsi nem a tűző napon áll,mert szerintem percek alatt volt bent legalább 60 fok…a kutyák nem szeretnek szaunázni ,ugye?

Amúgy a helyzet változatlan,Rozs még mindig álomkutya.Szófogadó,béketűrő,bármeddig elviseli,hogy ajnározzuk.Tökéletesen kerttiszta,a napi 2 séta alatt kipakol minden felesleget.Imád labdázni,és végre megtaláltuk azt „a labdát”,amit nem amortizál le 2 hét alatt….és még csipog is!!Kötélhúzás közben úgy morog és vicsorit,hogy ha nem ismerném biz isten betojnék tőle.

Egyetlen változás van…ROZSDÁSBÓL HÁZŐRZŐ LETT!!!!Hatalmas lendülettel rohan a kapuhoz,ha postás,szórólapos, járókelő,gyanútlan szomszéd néni vagy gyanús „blackman” kóricál felénk. Amikor befejezi a balhézást peckesen megjelenik a teraszajtóban,és várja a dicséretet,hogy ő micsoda frankójankó volt! JA hatalmas kukásautóval persze csak addig vagizik,amig elénk nem ér…akkor úgy tép hátra,hogy csak úgy porzik! Ja és még valami!Imádom a hangját!Férfiasan búgó gyönyörűség,vizslalányok álma!

Úgy rémlik,hogy tőletek azt az infót kaptuk,hogy Rozs macskabarát!Cáfolom!A balatoni vízisíelők bármelyike megirigyelné a technikámat,amikor a „macskás réthez” érünk és az eb megindul a 34 kilójával a flexis pórázon!Brutál ereje van!

Ezt az állatorvos „hölgyike” is megtapasztalta,amikor le kellett vágnia a körmét….szájkosár kellett(na nem a dokira J),mert annyira morgott,hisztizett,nyávogott ,ha csak a körméhez ért,hogy ketten nem bírtuk egy helyben tartani …aznap már nem kellett felmosni a rendelőben…

Mindent egybevetve egy bújós „öleb”,aki mindig keresi a fizikai kontaktot,de kívűl-belül egy igazi férfi!Bár ez annyira nem látszik amikor a pöttyös labdájával a szájában ,döglött kenguru pózban fetreng a kert közepén…



Egy szó mint száz KÖSZÖNJÜK NEKTEK,HOGY ROZSDI VELÜNK LEHET!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Drága Lányok!

Bocs, hogy csak most jelentkezem, de eléggé lefoglalnak a teendőim; példának okáért a különböző színű és minőségű textilek kóstolása, a napi kétszeri étkezés, a tiltott kanapé megmászása, a séták (és a sétával járó őrjítő illatok elemzése), a lefetyelés, az unatkozás és a kötelező hülyülés. Remélem, megértitek.
Egyébként egész jól vagyok. Az a két magas ember, akihez hoztatok, napi kétszer adnak nekem enni, ráadásul a kisebbik magas, a szuka, állandóan sétáltat, csak nem mindig bírja a strapát, és mindenféle buta módszerrel próbálkozik, ha teljes erőmből húzom. Jókat röhögök rajta, de néha engedelmeskedem, hadd örüljön. A nagyobbik magas, a kan (asszem Gábor a neve), keményebb dió, vele már nem merek szórakozni, mert szakálla van, mint a drótszőrű rokonaimnak. Szerencsére csak az esti sétáknál ér rá.
Képzeljétek, kicsit híztam, és szétszedtem a vadiúj ágyamat! Remélem, velem örültök, mert a szuka (asszem Bori a neve) kiakadt. Pedig én mondtam neki, hogy szét fogom szedni, csak nem figyelt. Éppen a vacsorámat csinálta.
Na mindegy, szóval megvagyok. Van masszírozó kefém, kétnaponta új játékom, és rájöttem, hogy jól nézek ki. Borit (asszem így hívják a kisebbik magasat) minden nap megállítják, hogy megsimogathatnak-e. Ebből gondolom, hogy jóképű lehetek.
Ja, még annyit, hogy ne keressetek nekem gazdát, mert teljesen belém vannak zúgva. A magasak. Mindkettő. (Beállítottak háttérképnek a mobiljukon. nem normálisak.)
De azért írjátok meg nekik, hogy mit csináljanak velem, ha telehányom a kocsijukat. Egy nyalintásnyi félelmet érzek bennük ilyenkor. Nem tehetek róla, ha hányok, és ők nem tehetnek róla, ha nem értik, miért.
Ugye írtok?
Majd elfelejtettem, hogy új nevem van. Olyan régi új. Czukor Kornél. Egyetértettem a magasakkal abban, hogy a Czukor nekem már kevés, így a Kornélra is hallgatok. Na, milyen? Czukor Kornél. Höhö. Hö.

Köszönöm, hogy vigyáztok rám. Köszönöm, hogy segítettetek rajtam, és a többieken. Mikor randizunk?

Jaj, bocs, most lelépek sétálni. Rohanok, mert talán üres a futtató, és elengednek, hogy bejelölhessem a haverokat. Tudjátok, a DogBook így megy.

Slötty.

Cz. K.

U.I.: A szuka csatol képeket, mert az nekem még nem megy. Ha olyan képet küldene, amin hülyén nézek ki, ugye fotosoppoljátok?