"aki kicsi/ tud helyesen írni magyarul/ért a kutyákhoz/nem ért, de szereti őket/kopasz/ iszik/ ismeri a szabályokat/beszél/mást beszél/telefonál/van rajta sapka/vagy nincs/nem tőlem vett kutyát/attól vett, akit utálok... "
Hát én úgy gondolom, ez itt egy kicsit másról szól.... Alapvető viselkedési normákról, legfőképpen. Lehet itt a fórumon vagy az életben nem szeretni - akár utálni is - egymást. De semmi, mégegyszer mondom SEMMI nem jogosít fel senkit arra, h éjszaka zaklasson kisgyerekes családokat, embereket, telefonon trágárságokat fröcsögjön, és a belei kiontásával fenyegessen. Már nem is először.
A "másság" egy bizonyos szintig tolerálható. Azon túl NEM.
Az, h 11 nevezett kutyából 4 származik egyazon tenyészetből?(és nem egy másikból.... )Vagy az, h a többi tenyészetekből származó kutyák miért nem voltak nagyobb számban nevezve? Vagy Mindenki előtt ott a lehetőség, tessék nevezni, menni, aztán pattogni...
Na igen. De szerencsére vannak, akik tudják, milyet kell csinálni - akik nem ötletszerű tákolásokat csinálnak. Nekem Bartus -féle nyergem van, ő még egy öreg nyerges mestertől tanulta a nyeregkészítést. '96-ban 1 szezont lovagoltam ilyen nyeregben lovasbemutatóban (napi 2x1 órát, nem épp lépésben a többségét... ), soha nem törte fel se a lovat, se engem, pedig még a birkabőrt se tettük rá, hogy lássa a közönség, milyen. Akkor rendeltem én is egy ilyet, igaz, egy évet vártam rá, de maximálisan megérte! Volt, h egész nap használatban volt, ráadásul problémás hátú lovon, gond nélkül. Nagyon ritkán használok más nyerget.
"...egyébként német oldalakon is simán ezek szerepelnek" - és a német menhelyek jól meg vannak rakva szerencsétlen kangalokkal, akiket elkoboztak vagy leadtak, h aztán egy roppant EU-konform 2x3 m -s kennelben éljék le az életüket, mert még sétálni sem merik kivinni őket...
"De valamivel piacot kell nyitni. " - nem hiszem, h a kangal erre a piacra való....
.... és a romániai tenyésztők már alapítottak egy Sivas nevű falut.... ott terem a Sivas kangal... Remélem, nagy segítségükre lesz az a török papír, amit a múltkor bemásoltunk.
Színház az egész világ, ebben Vitkónak igaza van. Csak még hozzátenném, h ez itt a kufárok országa. És szokás szerint senki nem tud semmit, mégis mindenki tud mindent..... És vannak akik mégis azt hiszik, h bármi titok maradhat.
Köszi, de sztem a lovak nagyon off lenne itt. Meg aztán ez a kedvenc "vesszőparipám", még elragadna a lelkesedés, és az meg főleg off lenne. Nemsokára kész lesz a lovas honlapunk, majd ott ...
Egyébként itt van pár kép róluk, remélem, így nem zavaró:
Ami nem is meglepő, hiszen a kangal a "legtisztább káj" - hiszen a XI. sz elején Anatóliába települt türkmének leszármazottainak kutyája. Így az oroszok nem tették rá a mancsukat.... Egyébként ő is tetszik, de az apukája viszi a pálmát, alig várom, h élőben is láthassam.
Napi harcunkSzLenke, 2009, július 15 - 14:35 Országos hírek
Aggasztó a helyzetünk. Politikai elitünk eladta közös vagyonunkat, s mivel már alig maradt belőle elosztható, most szemet vetettek személyes vagyonunkra is. Ivóvizünket és ingatlanjainkat készülnek elvenni tőlünk... Valamit tennünk kell! Hát harcoljunk! Harcoljunk – de hogyan?
Magát társadalmi összefogásnak álcázva számos szerveződés szólít utcára, Budapest utcáira. Álságos mivoltukat onnan lehet felismerni, hogy megkapnak minden médiatámogatást: televízió, újság, óriásplakát. Azonban ezzel az utcára szólító „harccal” mégsem érnek el semmit. Okos emberek okosakat mondanak, mi örülünk, hogy valaki végre ki meri mondani az igazságot – aztán hazaküldenek. És otthon vár a sok kifizethetetlen számla, a mára már megfizethetetlenné vált élet... Szavakkal nem tudjuk etetni gyermekeinket. A rezsi számlát sem tudjuk velük kifizetni.
Tettekre, cselekvésre van szükség! De nagyon nehéz a dolgunk... Ezt a problémát ugyanis nem lehet néhány utcai megmozdulással megoldani! Nem vízágyúkkal, rendőr sorfallal szembeszállva kell harcolnunk, hanem egy sokkal nehezebb és keményebb ellenféllel: saját megszokásunkkal, saját kényelmünkkel. Higgyük el: ezt a harcot mindenkinek a saját otthonában kell megvívnia!!! Hogyan állhatunk ellen annak az erőnek, ami az elpusztításunkra tör? Állítsuk vissza a család egységét, működtessük a kisközösségeket! Nehéz és sokak szemében megvalósíthatatlannak tűnő feladat. Mi legyen hát az első lépés?
• Kapcsoljuk ki a TV-t! Menjünk át a szomszédba és vigyünk ajándékba néhány szem gyümölcsöt, pár szelet magunk sütötte süteményt! Beszélgessünk el közös gondjainkról, örömeinkről.
• Ne járjunk többet bevásárlóközpontokba vásárlásainknál a kisboltokat, a magyar kereskedőket részesítsük előnyben! Figyeljük meg, hogy kevesebbet fogunk költeni, hiszen így csak annyit vásárolunk, amennyire valóban szükségünk van, míg a nagy bevásárlókocsiban nem érezzük a vásárlásunk „súlyát” és csak a kasszánál ocsúdunk föl, milyen sok pénzt adtunk ki!
• Ne dőljünk be a multik árcsábításának, mert lehet, hogy egy-két termékhez olcsóbban jutunk hozzá, de nagyon sok termék jóval drágább, mint a sarki kisboltban – ahová nem is kell autóval mennünk, tehát a benzinköltséget is megspórolhatjuk!
• A lakóhelyünkhöz legközelebb eső helyi kereskedőnél vásároljunk, segítve őt abban, hogy meg tudjon élni és akár még alkalmazottat is foglalkoztathasson!
• Figyeljünk oda táplálkozásunkra! Nézzük meg a fogyasztott élelmiszer összetevőit! Bár gyanítjuk, hogyha erre sor kerül és minden alkotórészt valóban be is tudunk azonosítani, akkor nem is kívánjuk majd a reklámmal hatékonyan megtámogatott termékcsodákat, és egyéb „nyalánkságokat”!
• Négy-öt szomszédos család fogjon össze és együtt oldja meg a napi élelmiszer szükségletét. Keressünk egy-egy vidéki termelőt, aki el tudja látni a vásárlói csoportunkat hússal, tejjel, mézzel, zöldségekkel, gyümölccsel. Közösen írjuk össze szükségleteinket és havonta legalább kétszer tőlük vásároljuk meg kisközösségünk számára a terményeket!
• Egy-egy család felváltva süssön kenyeret, tegyen el lekvárt, befőttet, készítsen sajtot, tejfölt, vajat. Ezzel a munkát is megosztjuk és mindenki azt a feladatot vállalhatja, amit szívesen csinál, amihez ért. A lehetőségek határtalanok!
• Éljünk energiatakarékosan! Figyeljünk oda a feleslegesen égő villanyra, bekapcsolt számítógépre és egyéb technikai eszközökre. Fontos, hogy tudjuk, ezek az eszközök akkor is fogyasztanak áramot, ha ún. standby üzemmódban vannak, de a transzformátoros készülékek sokszor már azzal is, hogy egyáltalán be vannak dugva a konnektorba! Tisztítsuk meg az elektroszmogtól otthonainkat! Használjunk minél kevesebb elektromos készüléket!
• A mikrohullámú sütő ártalmairól már rengeteg cikk jelent meg. Mivel teljesen átstrukturálja az élelmiszereket, jóval nagyobb veszélyt jelent a szervezet számára, mint azt ma egyáltalán felmérhetjük! Szabaduljunk meg a készüléktől!
• Ne folyassuk feleslegesen a vizet! Mosogatáshoz sincs mindig szükség mosogatószerre! Ha fahamut szerzünk, leforrázzuk, fél napig állni hagyjuk, majd üvegbe töltjük, akkor a víz kiold annyi lúgot, amennyi az edények tisztításához hónapokra elegendő. De mosószódával is pótolhatjuk a mosogatószert. Sokkal olcsóbb és a környezetet is kevésbé szennyezi!
• A mosáshoz használjunk darált háziszappannal kevert mosószódát! A mosógép dobjába téve
gyönyörűen visszaadja a ruhák színét, nem optikai fehérítőkkel végeztet látszattisztítást!
• Figyeljünk oda az egészségünkre! Ne rohanjunk minden apró-cseprő bajjal a patikába! A megfázás magától is elmúlik, csak adjunk a szervezetünknek lehetőséget a pihenésre! De számos betegség gyógyításakor sokkal hasznosabb például a gyógynövény, mint bármilyen gyógyszer. Szánjuk időt rá, hogy a ma már egyre szaporodó szakkönyvekből kiműveljük magunkat e téren is!
A harcot otthon kell megvívnunk! Csak így tarthatjuk meg otthonainkat, csak így adhatunk örökül földet és vizet gyermekeinknek, hogy azon és azzal gazdálkodva élhessenek ebben a hazában. Ne dőljünk be annak, hogy kivonulva az utcára bármire is hatással lehetünk! Ott csak a hatalmasok játékszerei vagyunk...
A rákos sejt is csak ott tud pusztítani, ahol a legyengült szervezet, a közeg ezt engedi! Erősítsük hát meg nemzetünk alapját, a családot, döntéseinkkor családi életünket tartsuk szem előtt, és ne engedjük hogy a médiából beáradó szenny, a töméntelen hulladék engedje elburjánzani a „rákos sejteket” és megbontsa egészséges ösztöneink egységét! Csak és kizárólag így tudunk hatékonyan fellépni a rontás erőivel szemben! Vívjuk meg napi harcainkat, és fogjunk össze mindazokkal, akik itt élnek velünk, mellettünk – hiszen a változás csak saját akaratunkon és kitartásunkon múlik!
Kedves DEJAN...
Szintén minden sértő és bántó szándék nélkül....
Nem téged akartalak oktatni, pusztán a te hsz.-dra válaszoltam...
Lehet, h 360 órát dolgozol havonta - hidd el, én sem kevesebbet - ezt senki nem vonta kétségbe.... Csak ha pl a Tescoban teszed, akkor ne csodálkozz... Az erdei kunyhó/lapulevél/bogyó és a lakóparki kéró/lízingelt kocsi/személyi kölcsönből nyaralás között számtalan más megoldás létezik... Egyébként azt szidsz, akit akarsz, de attól csak gyomorfekélyed lesz, más nem. Helyzetedből adódóan...
Na igen, minden egyes egyén megteheti a maga kis lépéseit ez ellen. Baromi nehéz, egy csomó "kényelmetlenséggel" jár, de mindenki előtt ott a lehetőség.
1. SEMMIT nem szabad hitelre venni, akármit reklámoznak mindenféle 0 %-ról. Persze, tudom, h sz.. dolog végignézni, h a szomszéd már felépített, a másik szomszédnak új autója van, a 3. meg világkörüli útra megy.... Na de ki alszik nyugodtan? Mi van, ha holnap kirúgnak, v betojik a vállalkozásod? Miből fizetsz? A bank fütyül a bajaidra, elárverez, azt jó napot. Vagy "nagylelkűen" ad egy újabb hitelt....ami arra elég, h még jobban eladósodj, és csak akkor kapod, ha van még lehúzható bőröd.... Van egy német vállalkozó barátunk. Nem megy neki rosszul, mégis évek óta ugyanazzal a régi, bár nagyon jó állapotú autóval jár. Megkérdeztük tőle, miért? Erre azt felelte: "Old car, but paid" - azaz régi autó, de ki van fizetve... vagyis nem a banké.
2. El kell menni egymásnak segíteni, ki mihez ért a családi / baráti körben. Régen is kalákában épült- készült el egy csomó minden. Nem volt pénzforgalom, mégis minden meglett. Igaz, a hétvége és az esték nem a TV /Internet magányos bámulásával teltek, fotelban ülve, nasit rágcsálva. Dolgozni - úgy értem, adott esetben komoly fizikai munkát végezni tartósan - baromi kényelmetlen és fárasztó a hitelfelvétel és a mesterek szidása helyett. Főleg ha minden orgánum azt harsogja a fülünkbe, h vegyük meg, mert ez nekünk "jár".
Ez a probléma rákfenéje, kényelmesek és lusták vagyunk, ellenben igényeink a csillagos égben... A bankok csak kihasználják a helyzetet.
Elküldve:
2009-08-03 08:39:32
egy bizonyos szintig tolerálható. Azon túl NEM.
Az, h 11 nevezett kutyából 4 származik egyazon tenyészetből?(és nem egy másikból.... 
És vannak akik mégis azt hiszik, h bármi titok maradhat. 
Van egy német vállalkozó barátunk. Nem megy neki rosszul, mégis évek óta ugyanazzal a régi, bár nagyon jó állapotú autóval jár. Megkérdeztük tőle, miért? Erre azt felelte: "Old car, but paid" - azaz régi autó, de ki van fizetve... vagyis nem a banké.