nyikorgó háromkerekűs cangával rendelkező kiskrapekok a kedvencei

Tegnap este, amikor leheveredett és szinte elájult a fáradtságtól, odalopóztam, és előre megfontolt szándékkal leguggoltam mellé és felkészültem arra, hogy megrémül és ugat, de én majd jól megnyugtatom és megdögönyözöm.
Nem riadt meg, nem ugatott, hanem elkezdett csóválni, majd amit még nem csinált, fekve maradt és előkelően hasvakarásra invitált, hátsó lába megemelésével.
Erősen megörültem ennek, mert az a blöki, aki még az érintésünktől is összerezzent, ha a lábaihoz értünk akkor szinte tiltakozott, most engedte, hogy olyan helyen is megvakargassam, ami eddig tabu volt.
Kész, ezzel végérvényesen és kitörölhetetlenül kiradírozott minden olyan rossz gondolatot a fejemből, hogy félelemből megharapna minket. Olyan nagyon kedves kis jószág lapul a riadt burok alatt, hogy az maga a csoda.
Szép lassan, ahogy ő engedi, ezt a burkot eltávolítjuk és jól elássuk vagy olyan anyagba tesszük, amitől ez a csúnya felszíni takaró a lelkén huss, eltűnik örökre.