| Találatok száma: 197 üzenet |
|
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
19.  Elküldve:
2023-04-09 16:31:21 |
[51.] |
Jézus kínhalálának nem csak az általam felfedezett tényleges időpontja esik április elsejére (i.sz. 25.04.01-re), de a néphagyományok szerint is Júdás április elsején, azaz Jézus keresztre feszítésének napján lett öngyilkos (Mt 27,3-5; Csel 1,17-18) [73].
Mint ahogy már utaltam rá, Pál a zsidókhoz írt levélében azt hangsúlyozta, hogy
"Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál
Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett." (9,11-12)
Mit szándékozott ezzel állítani Pál?
Egyszerűn csak azt, hogy ismerte a Jézus i.sz. 25.04.01-én történt keresztre feszítésekor kialakult kozmikus keresztet ("sátrat") és természetesen az Ezsdrás révén megalkotott és életre hívott ószövetségi misztérium alapkövét, egy bizonyos felépítésű kozmikus kereresztnek ("sátornak") a zodiákusban történt korábbi kialakulásait is, amelyekhez Ezsdrás a Tórában Ábrahám emberáldozat kísérletét (-1810.02.23.), a sínai szövetségkötést (-1335.10.16.) utalta, és természetesen egy ugyanilyen kozmikus kereszt i.e. 451-ben (-450.05.18.) történt kialakulása motiválta őt a Tóra (görögül Pentateuchus) megalkotására is, amit népével i.e. 445. év (?) hetedik hónapjának (tisri) elsején (Nehemias 8,2), azaz a polgári újév napján ismertetett meg, illetve fogadtatott el velük alkotmány gyanánt, ami napjainkban ist ugyanazt a szerepet tölti be Izraelben, ahol az egyház és az állam nincsen különválasztva. A Tóra létrehozatala után ilyen kozmikus kereszt i.sz. 364.01.20-án jött létre következőleg, aminek ismeretében I. Konstantin (272 - 337) római császár testvérének fia, Flavius Claudius Julianus (331 - 363) császár rövid uralkodása végén arra a következtetésre jutott, hogy a zsidóknak vissza kell térniük Palesztinába és Jeruzsálemben fel kell építsék a lerombolt Templomukat. A császár felhívására a zsidók a szélrózsa minden irányából tömegesen és határtalan nagy lelkesedéssel érkeztek Jeruzsálembe, eleget téve a római uralkodónak annak reményében, hogy az áhított messianisztikus korszak köszöntött rájuk, ami a megváltásukat (geula) kellene majdan eredményezze a messianisztikus célok megvalósulása által. A nők, hogy hozzájárulhassanak ezen messianisztikus igyekezet megvalósításához, ékszereiktől is megváltak a cél érdekében. Az alapkőletétel egy bizonyos naphoz volt időzítve, amit már előre dezignáltak. Azonban ezen a napon egy félelmetes földrendés történt, ami tűzvésszel és hatalmas szélviharral is párosult [5]. A bizar fantáziával megáldott Nazianzi Szent Gergely (329 - 390) teológus feltétlenül tisztában lehetett azzal, hogy a jeruzsálemi Templom alapkőletételét éppen az i.sz. 364.01.20-án létrejött kozmikus kereszt napjára ütemezték be, és az akkori természeti katasztrófát ezért egy "fényes kereszt" megjelenésével hozta kapcsolatba, ami az égen volt úgymond látható. Mi több, a keresztény teológus szerint a zsidók ruháin kitörölhetetlen és eltávolíthatatlan keresztek váltak láthatóvá... Az i.sz. 364-ben lefolytatott Leodicea-i zsinat megtiltotta a túlnyomó részben zsidókból álló kereszténység számára a szombati napnak ünnepkénti és munkaszüneti nap gyanánti alkalmazását, ami szerintem azért történt, mert Ezsdrást a Tóra megalkotására ösztönző i.e. 451.05.18-án létrejövő kozmikus kereszt egy szombati napon realizálódott és mint már ismeretes, Jézus valójában vasárnap halt kínhalált i.sz.25.04.01-én.
Az Ószövetségben hívők a legnagyobb megváltásnak az Exodust megelőzve a Purimot (ami egyértelműen az i.e. 451.05.18-án létrejött kozmikus kereszthez kötődik) tekintik valójában, és az elképzelések szerint a a messianisztikus időkben illetve azt követően se fog ennek megünneplése megszünni annak ellenére sem, hogy a tervek szerint akkoriban az eddigi ünnepek el lesznek törölve [43]:
"Ezért mondják Bölcseink, hogy a Messiás eljövetelekor minden ünnep megszűnik – az egy Purim kivételével, amely örökké fennmarad." (forrás)
Az említett keresztfajta további kialakulásaira itt nem térnék ki, viszont azt megemlíteném, hogy az ószövetségi misztérium a csúcspontját és egyben végkifejlettjét az 1999.08.11-én létrejött és teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt kialakulásával érte el, amely napon látta meg a napvilágot az Ezsdrás által megalapozott és létrehozott Ószövetség Messiása, akinek fellépése a közeljövőben várható, és akit a meglátásom szerint "Jézus második eljöveteleként" fog elfogadtatni a Pál-féle kereszténység.
1999.08.11-től időben visszafelé haladva az elmúlt ∼4000 év alatt összesen 14 azonos struktúrájú keresztet találtam az 1999.08.11-i keresztet is beleértve.
Megemlíteném még azt, hogy Pál (korábban Saul) Jézus követőinek és a jeruzsálemi egyháznak kíméletlen üldözője volt és az első keresztény vértanunak, Istvánnak a megkövezésével is egyetértett:
"És Saul helyeselte meggyilkolását.
Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamaria tájékára. Istvánnak az istenfélő emberek megadták a végtisztességet, s nagyon megsiratták. Saul ellenben csakúgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nőket, és börtönbe vetette őket." (Apostolik cselekedetei 8,1-3)
"Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz, s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket." (Apostolik cselekedetei 9,1-2)
Pál írja a Rómaiakhoz írt levelében:
"nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?" (6,3)
A keresztény keresztelkedési szertartás lényege voltaképpen a Jézus halálakor megvalósult kozmikus kereszt jelének felvétele, a homlok kereszttel történő megjelölése által. Ez nem Pálék találmánya volt, hanem az Ószövetségből vették át ezt a hagyományt:
"Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne." A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak.
És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak." (Ezékiel 9,3-7)
"A kereszt igéje Isten hatalma. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje" (A korinthusiakhoz írt levél 1,18).
A keresztény beavatás szentségei (keresztség, bérmálás, bűnbánat és utolsó kenet) egyaránt Jézus kereszthalálakor jelenlévő kozmikus kereszt szellemi hatásával ("Szentlélek") kapcsolatosak.
Az ószövetségi írástudók azt állították Jézusról, hogy benne Belzebub lakozott (Máté 9,32-34; 12,22-28; Márk 3,22-30; Lukács 11,14-20), mivelhogy számukra Isten jele egyértelműen a kereszt volt, ezzel szemben Jézus a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállása miatt úgymond "bűntelenül" jött a világra. A keresztény felfogás szerint Jézus a kereszthalálakor magára vette a "rossz egész terhét", a világ bűneit:
"Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!" (János 1,29)
A Pál-féle kereszténység az emberiség megváltását nem a Jézusnak tulajdonítható helyes etikai tanításokban és azok általános elfogadásában és betartásában jelöli meg, hanem "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15) megvalósult kereszthalálában (A rómaiakhoz írt levél 3,23-26; A galatákhoz írt levél 3,13-14; Az efezusiakhoz írt levél 1,7; A kolosséiakhoz írt levél 1,13-14; Péter I. 1,17-19). Pál magyarázatának értelmében erre azért volt feltétlenül szükség, mert "az első szövetség sem léphetett életbe vér nélkül" (A zsidókhoz írt levél 9,18), és a "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (A zsidókhoz írt levél 9,22). Jézus tehát egy páskabárány szerepét kellett betöltse (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) a tulajdonképpen véres áldozatnak szánt keresztre feszítése alkalmából, amit a Peszách ünnep előkészületi napjára időzítettek (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14). Ezen a napon a zsidó vallási szokások szerint évről évre egy hibátlan páskabárányt (Mózes II. 12,1-14; Mózes III. 23,4-5; Mózes V. 16,1-7) kellett feláldozzanak Istenüknek, JHVH-nak, az Ezsdrás által valóságos történelmi tényként feltüntetett Exodusra emlékezve.
|
| |
|
|
[előzmény: (18) Klaus Matefi, 2023-04-07 11:21:34]
|
|
Haladó  |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 4. Elküldve:
2023-04-08 22:41:16 |
[52.] |
Helyesbítés:
aminek az előlapján a könyv címe alatt az alábbi mondat olvasható:
|
| |
|
|
[előzmény: (3) Klaus Matefi, 2023-04-08 19:25:16]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 3. Elküldve:
2023-04-08 19:25:16 |
[53.] |
Oswald Gerhardt berlini teológus professzor 1922-ben Erlangen-ben jelentette meg a "Der Stern des Messias", azaz "A Messiás csillaga" című könyvét, aminek az előlapján a könyv címe alatt az alábbi montad olvasható:
"Das Geburts- und das Todesjahr Jesu Christi nach astronomischer Berechnung"
azaz
"Jézus Krisztus születésének és halálának éve asztronómiai számítás után" (saját fordítás)
Bárcsak olvashatta volna akkoriban a lelkes professzor a hamburgi planetárium jelenlegi igazgatójának, az asztrofizikus Thomas W. Kraupe professzornak az alábbi korrekt és intő mondatát:
"Die Astronomie allein kann das Rätsel des Weihnachtssterns nicht lösen", sagte der Planetariumsdirektor."
azaz
"Az asztronómia egymaga nem tudja megoldani a karácsonyi csillag (*betlehemi csillag) rejtélyét, mondta a planetárium igazgatója." (saját fordítás)
Mivel Oswald Gerhardt teológus professzor elegendőnek vélte akkoriban az általa ismert exoterikus (a beavatatlanok számára is hozzáférhető) ismereteket, ebből adódóan megalkotta a 140 oldalas munkáját, amire ugyan évekkel később, de bizonyos körök szorgalmasan és pozitívan reagáltak, hiszen szinte biztosra vehető, hogy többségüknek nem lehetett a célja az, hogy a bibliai misztériumok helyes megoldására valaha is úgy fény derüljön, hogy az általuk is elismerést nyerjen. Ez ami kizárt dolog...
Jézus élete egy kozmikus misztérium volt, ami a bűntelen világrajövetelekor vette kezdetét és a keresztre feszítésével érte el a csúcspontját. Számos képzőművészeti alkotáson a kis Jézust kereszttel a kezében ábrázolják, mivel azért kellett bűntelenül a világra jöjjön a Szanhedrin terve alapján, hogy 33 évesen egy megfelelő, a Peszách előkészületi napján realizálódó égi konstelláció létrejöttekor "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15) véresáldozat gyanánt kínhalált haljon, ugyanis:
"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (A zsidókhoz írt levél 9,22-23)
A Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásainak ismerete nélkül képtelenség bármely bibliai misztériumot helyesen feltárni. Oswald Gerhardt teológus professzor és a többi laikus próbálkozó ezért volt mindig eredménytelenségre ítélve...
Charles William Heckethorn (1826 - 1902) angol történész a "Geheime Gesellschaften, Geheimbünde und Geheimlehren" azaz "Titkos társaságok, titkos szövetségek és titkos tanok" című terjedelmes munkájának 12. oldalán olvashatjuk az alábbi néhány mondatot:
"A beavatottakat "Epopten"-nek hívta az ember, tehát olyan egyének voltak, akik a dolgokat a maguk valóságában nézték. Minden misztériumnak voltak "nagyobb" és "kisebb" titkai, egy exotérikus és egy ezotérikus tan, valamint három fokozata. Az árulás mindenhol szégyenletesnek számított, és a legsúlyosabb büntetések lettek kiróva. Ezért a felvételre jelentkezőknek a legfélelmetesebb eskükkel kellett a titoktartásra felesküdniük." (saját fordítás)
Teres Ágoston (1931 - 2007) jezsuita szerzetes, a Vatikáni Csillagvizsgáló néhai tudományos munkatársa, akivel nekem is volt szerencsém a kutatási eredményeimmel kapcsolatosan levelezni, az alábbiakat írja a "Biblia és Asztronómia" című könyvének 109. oldalán:
"Ilyen hagyományok alapján alakult ki az elképzelés, hogy a nagy Jupiter-Szaturnusz-konjunkció a Messiás csillaga. Ezt azonban egy jóhiszemű tévedésnek kell tartanunk, még akkor is, ha Krisztus tényleg egy ilyen konjunkció alatt jött a világra. A két vándorcsillag együttállása ugyanabban a jegyben időnként megismétlődik. Krisztus születése ellenben egyszeri esemény volt, tehát független minden ismétlődő csillagászati jelenségtől."
|
| |
|
[válaszok erre: #4 #5]
|
[előzmény: (2) Klaus Matefi, 2023-04-08 16:56:30]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 2. Elküldve:
2023-04-08 16:56:30 |
[54.] |
Nézzük meg közelebbről az említett újságcikket:
Függetlenség - 1934.01.06. szombat:
"1934, vagy 1941?
Krisztus hét évvel „Krisztus születése előtt” született - egy tudós berlini egyetemi tanár megállapítása szerint
Az utóbbi napokban az egész világ sajtóját befutotta az az érdekes hír, hogy tulajdonképpen óriási tévedések vannak időszámításunkban és már hosszú évszázadok óta minden naptár rossz. Az egyik berlini teológiai tanár, O. Gerhardt kiszámította és bebizonyította ugyanis azt, hogy Krisztus nem a 0-ik év december 25-ik napján született, hanem már hét évvel azelőtt, még pedig annak az évnek áprilisában, ami azt jelenti egyben, hogy igazság szerint most nem 1934-et, hanem már 1941-et írunk.
A keresztrefeszítés igazi dátuma
A hetvenéves professzor, aki az erlangeni egyetemnek teológiai tiszteletbeli doktora és a németek egyik legnagyobb egyházi költőjének, Paul Gerhardtnak a leszármazottja, már évtizedek óta foglalkozik különböző biblikus dátumoknak a megállapításával.
Az első meglepő eredménye az volt, hogy helyesbítette Krisztus keresztrefeszítésének a dátumát és ez a megállapítása olyan döntő fontosságú volt, hogy nemcsak az összes felekezetek teológusai, hanem 1931-ben még a Népszövetség is foglalkozott vele, sőt Pacelli pápai nuncius ennek a berlini tudósnak korszakalkotó felfedezését még XI. Pius pápas elé is terjesztette.
A vatikáni csillagvizsgáló intézet ezután értesítette Gerhardt professzort arról, hogy a keresztrefeszítés dátumának helyesbítése tényleg helytálló.
Genfben is sokat tárgyaltak ezzel a megállapítással kapcsolatosan arról, hogy ezen az alapon egy fix napra tegyék a mostani mindig váltakozó Husvétot, A Szentszék azonban a Husvét fixirozásához csak úgy akar hozzájárulni, ha előbb meghallgatja egy külön erre a célra összehívott zsinat véleményét, mert a Husvétnak egy állandó napra való fixirozása katolikus szempontból rengeteg liturgiai változást is von maga után."
------
"A mai naptár szerint tudvalevőleg Husvét dátuma folyton váltakozik, még pedig március 22. és április 25-e között, mert úgy van megállapitva, hogy Husvét ünnepe a tavaszi holdtöltét követő első vasárnapra esik. Gerhardt ezzel szemben megállapította, hogy Krisztus keresztrefeszítésének napja pontosan a Krisztus születése utáni harmincadik évben, április hó 7-én volt.
Ennek a megállapításnak az alapján hozta a Népszövetség 1931 október 19-én azt a határozatot, hogy valamennyi egyház és népszövetségi tagállam részére előterjesztést küldött azzal a kéréssel, hogy Husvét ünnepét mindig április második vasárnapjára, vagyis április 9. és 15-e közötti időpontra tűzzék ki.
Mikor halt meg Heródes?
Ennél sokkal fontosabb azonban Gerhardtnak az a megállapítása, hogy a keresztény időszámítása hét teljes esztendővel téves.
Tudvalevően Krisztus a biblia szerint még Heródes életében született. Egykori írásokból és pénzérmékből azonban megállapítható, hogy Heródes már a Krisztus születése előtti negyedik év tavaszán meghalt.
Már ebből az egy tényből megállapítható, hogy Krisztus legalább is „Krisztus születése előtti” ötödik évben született
A második támpont az, amit Lukács evangéliumának második fejezetében találunk és amely szerint Augusztus császár közvetlenül Krisztus születése előtt az egész római birodalom területére adóösszeírást rendelt el. Egykorú eredeti okmányokból meg lehet állapítani, hogy az ilyen általános adóbevallásokat minden tizennégy esztendőben rendeltel el. Londonban, Bonnban és Berlinben még olyan okmányokat is őriznek a múzeumok, amelyek arról tanuskodnak, hogy már abban az időben is rengeteg adófellebezés volt. A berlini múzeumban például őriznek egy északegyiptomi földbirtokostól származó és az ottani proconsulhoz intézett panaszt, amely arról szól, hogy túlmagasra becsülték a vagyonát és ezen az alapon túl magasra srófolták fel az adóját. Ha már mostan az akkori ilyen okmányok dátumait figyeljük, akkor megállapíthatjuk, Augusztus császár ezt a rendeletét a Krisztus születése előtti kilencedik évben bocsátotta ki. Ebből viszont az következik, hogy Krisztusnak a mi időszámításunk előtt, tehát a Krisztus születése előtti 8. és 5. évek között kellett megszületnie.
Máté evangéliumának második fejezetében tudvalevően az áll, hogy egy csillagot láttak a napkeleti bölcsek. Gerhardt professzor kutatásainak legfontosabb eredménye az, hogy pontosan megállapította, hogy tulajdonképpen melyik csillagról is van szó. Megállapította azt, hogy a Saturnus bolygót a zsidó nép a maga védőcsillagának tekintette, Saturnus „ikertestvérét”, Jupitert viszont az igazság csillagának nevezték és a Halak csillagképe Izraelé volt és fordítva, Izrael népe ebbe a csillagképbe tartozott. (Az ókorban valóságos asztrológiai földrajz volt.)
Chiun, Izrael rejtélyes csillaga
Héber nyelven Chiun volt Saturnus neve. Ámosz próféta például szemrehányást tesz a zsidóknak, „a ti Istenetek csillagát, Chiunt vittétek körül!” Chiun csillagot tekintették a zsidók a világ teremtő csillagának. Máténak akkoriban nem is kellett közelebbről megjelölnie, hogy melyik csillagról van szó a napkeleti bölcsek eseténél, mert akkoriban mindenki úgyis tudta, hogy melyik csillagot értse.
Amikor a napkeleti bölcsek Jeruzsálembe érkeztek, rörtön aziránt érdeklődtek, hogy „hol van a zsidók most született királya, mert mi láttuk az ő csillagát felkelni”.
Saturnus, Jupiter és Halak konstellációja
A Saturnus, a Jupiter és a Halak csillagképe egy asztrológiai komplexumot alkottak és Gerhardt rendkívül komplikált számítások alapján megállapította, hogy az a konstelláció, amikor a Saturnus a Jupiterrel együtt a Halak csillagképében látható volt, a Krisztus születése előtti hetedik év áprilisának első hetében volt. Máté evangélista az írja, hogy ez a csillag haladt a napkeleti bölcsek előtt és ott állt meg az istáló felett, amelyben Krisztus megszületett. Gerhardt kiszámította azt is, hogy ezek a napkeleti bölcsek az ismert útvonalon haladtak, akkor milyen hónapokban láthatták ők maguk előtt ezt a csillagot.
Pontos számításai alapján megállapítható, hogy Krisztus születése előtti 7. évben október közepétől december 15-éig láthatták a napkeleti bölcsek ezt a csillagot útjuk alatt. Szóval ezek az adatok is bizonyítják, hogy Krisztus hét évvel korábban született, mint eddig tudtuk.
Gerhardt számításait F. K. Ginzel, P. V. Neugebauer és más ismert német egyetemi tanárok is lekontrollálták és helyesnek találták."
|
| |
|
[válaszok erre: #3]
|
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2023-04-07 19:57:10]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 1. Elküldve:
2023-04-07 19:57:10 |
[55.] |
Kezdeném ezt a témát a Budapesten 1934 január 6-án szombaton a "Függetlenség" nevű napilapban megjelent hosszú cikkel, ami Oswald Gerhardt berlini teológus professzornak a Jézus keresztre feszítésével foglalkozó új teóriáját taglalta.
Az írás szerint erre még a Népszövetség is figyelmet fordított. A vatikáni csillagvizsgáló helyesnek találta Gerhardt professzor által megadott i.sz. 30.04.07-i időpontot, ami egy pénteki napra esett. Ennek apropójából tett javaslatot a Népszövetség 1931.10.19-én az egyházak és a Népszövetség tagjai számára a jövendő húsvéti ünnepek naptári vonatkozásával kapcsolatosan. Gerhardt professzor további következtetése szerint a "betlehemi csillag" a Jupiternek és Szaturnusznak a Halak jegyében történt együttállása volt i.e. 7-ben, október közepétől december közepéig. Ezeket a megadásokat Friedrich Karl Ginzel (1850 - 1926) osztrák és Paul Viktor Neugebauer (1878 - 1940) német asztronómusok és más professzorok is ellenőrizték és helyesnek ítélték meg...
Saját megjegyzés: Nem csoda, hogy a vatikáni csillagvizsgáló helyesnek tartotta a hibásan pénteki napra kikalkulált dátumot, hiszen a misztériumok védelme ezt elvárja az érdekeltektől... Gerhardt professzornak a betlehemi csillaggal kapcsolatos ötlete ugyanolyan helytelen volt, mint a Jézus keresztre feszítésének az általa vélt időpontja... Ezek ellenére a Népszövetség is foglalkozott a professzor minden alapot nélkülöző elképzeléseivel.
|
| |
|
[válaszok erre: #2]
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 18. Elküldve:
2023-04-07 11:21:34 |
[56.] |
Ma nagypéntek van a keresztény tradíciók értelmében, amely naphoz ezek a názáreti Jézus keresztre feszítését utalták. A bibliafordításokban Máté (27,62), Márk (15,42) és Lukács (23,54) úgy szólnak erről a napról, hogy az szombat előtti nap volt. János evangéliumában már a pénteki nap szerepel, pedig azokban az időkben a zsidók számokkal jelölték a hét napjait. A 7. nap volt a pihenőnap, amit a korábbiakban még nem neveztek Sabbath-nak, ellenben az újhold (Ros Chodes) napjára, telihold (járéách málé) napjára és ünnepnapokra alkalmazták a Sabbath kifejezést. A következő idézet jól szemlélteti, hogy a Sabbath (szombat) szót a zsidók az Ószövetségben se a mi általunk megszokott szombati napra használták:
"Mózes III. könyve, 16. fejezet
29. és legyen nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedikén sanyargassátok magatokat, semmi semmi munkát ne végezzetek, a benszülött és az idegen, aki tartózkodik köztetek.
30. Mert ezen a napon szerez engesztelést érettetek, hogy megtisztítson benneteket; minden vétkeitektől megtisztultok az Örökkévaló színe előtt.
31. Szombatok szombatja legyen az nektek, sanyargassátok magatokat; örök törvény ez." [71]
A héber naptár hetedik hónapjának tizedik napja minden évben más napra esik (2009.09.28-án, hétfőn volt; 2010.09.18-án, szombaton volt; 2011.09.29-én, csütörtökön volt; 2012.09.26-án, szerdán volt, etc.), tehát egyáltalán nem számít kritériumnak, hogy a mi fogalmaink szerinti szombat legyen. Amennyiben a mai értelemben vett pénteki napon feszíttették volna keresztre Jézust, abban az esetben egyértelműen meg tudták volna már az idők folyamán pontosan határozni annak időpontját, hiszen aznap volt Peszách ünnep előkészületi napja is. Ez logikus módon nem lehetett érdeke se az Újszövetség megalkotóinak, se a bibliafordítóknak és legkevésbé a keresztény egyházaknak... Jézust egy mai naptári rendszer szerinti vasárnapon ölették meg, és nem azért szedették le még aznap a keresztről, mert másnap Peszách volt (János 19,31), hanem eleve tiltotta az Ószövetség az akasztott embert éjjelre fennhagyni a kivégzőeszközön:
"Ha valakit halálra ítélnek a vétkéért, és kivégzik, ha fára akasztod, ne maradjon hotteste éjjelre a fán. Temesd el még aznap, mert átkozott Isten előtt az akasztott ember. Ne tedd tisztátalanná földedet, amelyet Isten, az Úr ad neked örökségül!" (Mózes V. 21,22-23)
Ezekre kizárólagosan csak azért tértem ki, mert a valóságban Jézust nem egy pénteki napon feszíttették keresztre. Az elmúlt hosszú évszázadok alatt számos próbálkozás volt Jézus kínhalála napjának a meghatározására is, de mivel ezek hogy úgy mondjam a misztérium védelme érdekében életre hívott dezinformációkra bazíroztak, ebből adódóan sikertelenségre voltak ítélve.
Mint ahogy azt már a korábbi bejegyzésekben olvashattuk, Jézus bűntelen világrajövetelére, majdan pedig egy megfelelő, Peszách-kor realizálódó égi konstelláció létrejöttekor "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15) véresáldozat gyanánti kínhalálára tudatosan készült a Szanhedrin, mivelhogy
"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (A zsidókhoz írt levél 9,22-23)
Ahogy Pál is írta, "magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal" kellett "megtisztítsák" annak érdekében, hogy úgymond bűnbocsánatot nyerhessenek "az első szövetség alatt elkövetett bűnök" miatt az Ezsdrás által i.e. 450 környékén megalkotott és i.e. 445-ben életre hívott ószövetségi vallási hagyományok értelmében.
A názáreti Jézunak tehát nem a későbbi emberiség által elkövetett bűnök váltságáért kellett az életét adja, hanem kizárólagosan az addig, "az első szövetség alatt elkövetett bűnök" miatt, mint ahogy arról Pál, a korábbi Saul rabbi is szemléletesen és félremagyarázhatatlanul beszámolt.
Jézus maga is tisztában volt a közelgő végzetével, hiszen az alábiakat mondta Máté szerint:
"Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék." (Máté 26,2)
A Magyar Katolikus Lexikonban olvasható alábbi mondat:
"A Legenda Aurea állítja, hogy a Háromkirályokat vezérlő csillagban a Kis Jézus kereszttel, fején töviskoronával tűnt föl, mintegy utalva az Ecce Homo eljövendő nagypénteki királyságára (Rogier van der Weyden képén: Berli, Áll. Múz. 15. sz.)."
József Jézussal (kezében kereszt), szentkép
Ezen idézet a Háromkirályokat (Mars, Szaturnusz és Uránusz planétákat) vezérlő betlehemi csillagot (lásd a 13. bejegyzést!) jogosan hozza kapcsolatba Jézus kereszthalálával, ugyanis a Jézus születését szignáló Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestek együttállása, ami a bűntelenség zálogaként volt nyilvántartva, közel 33 év múlva egy olyan kozmikus keresztté alakult a zodiákusban, aminek kialakításában még a másik két negatív hatásúnak tartott bolygó, a Neptunusz és a Plútó is részt vettek a Peszách ünnep előkészületi napján:
Jézus keresztre feszítése
25.04.01. 22:19 UT +2.00 Jeruzsálem, vasárnap (3785. Nisan 14/15. - Peszách ünnepe!)
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:9,8°/10,8°/4°Kos; -Hold oppozíció:9,8°Mérleg; -Uránusz quadrat:9,7°Rák; -Neptunusz-Plútó oppozíció:12,9°/9°Bak (6,8°/8,9°)
Jézus keresztre feszítését az alkímiai háttérrel rendelkező alkotások egy szabályos, vagy T-keresztre feltekeredett, illetve felszögezett kígyóvál ábrázolják, ami abból ered, hogy a születését szignáló kozmikus kígyó (Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció) kínhalálakor egy T-keresztet alkotott a zodiákusban:
St. Goar, Evangélikus templom
Máté (27,45-52), Márk (15,33-35) és Lukács (23,44-46) elmondása szerint déltől három óráig "sötétség lett az egész földön". Mivel Peszách ünnep előkészületi napja volt, ami minden esetben teliholdkor van, ezért teljes napfogyatkozás esete szóba se jöhet. Többek között Johann Joseph Ignaz von Döllinger (1799 - 1890) teológus professzor, a müncheni egyetem egykori rektora inkompetens módon mégis összepárosította a zsidók Peszách ünnepét (Nisan 15.) a teljes napfogyatkozással [69]... Phlegon által prezentált alaptalan kommentárt Sextus Julius Africanus (160 - 240) keresztény krónikás is határozottan elutasította. Az említett sötétség kizárólagosan "szellemi sötétség" lehetett csak, ami Jeruzsálemben délben érhette el a csúcspontját, amikor a kozmikus kereszt egyik ága, a Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció az "ég csúcsához", a Zenithez (M.C.) ért. Jelen esetben ezt az együttállást máshogy kell elbírálni, mivel egy kozmikus kereszt egyik ágát képezte.
Amennyiben kizárólagosan csak a Schemhamphoras kozmikus forrását vennénk itt figyelembe, akkor csak egy T-kereszttel lenne dolgunk, de ebben az esetben ezt a T-keresztet a Neptunusz és Plútó planéták egy szabályos keresztre egészítették ki. Hogy ismerhették-e akkoriban ezeket, azt igazolni nem lehet, de ennek ellenére mégis részt vettek akkor a konstelláció kialakításában. Szinte biztosra vehető Pál alábbi sorai alapján, hogy legalább a Neptunusz jelenlétével tisztában lehettek, amire egyes forrásokban [23] is utalás található:
"Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál
Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett." (A zsidókhoz írt levél 9,11-12)
Biztosan állíthatom, hogy Jézus nem egy pénteki napon lett keresztre feszíttettve a Szanhedrin követelésére (Máté 27,15-25; Márk 15,6-15; Lukács 23,18-25; János 18,38-40; 19,4-16) Poncius Pilatus által, aki bűntelennek találta Jézust (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) és ezért jelképesen mosta kezeit, mégis jóvá hagyta külső nyomásra a 32. életévét betöltött és a 33-ban járt Jézus kivégzést i.sz. 25 április elsején vasárnap, a Peszách ünnep előkészületi napján. A Katolikus Egyház története III. kötetének 42. oldalán Szántó Konrád a Babiloni Talmudból vett idézetekre hivatkozva írja, hogy Jézus a 33. életévében távozott az élők sorából.
Az általam prezentát egyetlen valódi és helyes megoldást természetesen lehet tagadni, vagy kételkedni benne, de ez mit sem változtat a tényeken, mivel nem lehet más Jézus élete kozmikus misztériumának a megfejtése...
Akinek az érdeklődését sikerült felcsigázzam a kozmikus misztériumok iránt és szeretné kifejteni saját meglátásait is, azt szeretettel várom az általam létrehozott Vallás-Filozófia-Ezotéria Fórumon.
Befejezésnek az alábbi találó és megszívlelendő idézetett választottam, ami a hamburgi planetárium igazgatójától, Thomas W. Kraupe professzortól származik:
"Az asztronómia egymaga nem tudja megoldani a karácsonyi csillag (*betlehemi csillag) rejtélyét." (saját fordítás)
|
| |
|
[válaszok erre: #19]
|
[előzmény: (17) Klaus Matefi, 2023-04-06 18:52:30]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 17. Elküldve:
2023-04-06 18:52:30 |
[57.] |
[17.]
Jézusról az Újszövetség szinte semmit nem tudósít (kivétel Lukács 2,41-51) közel 30 éves koráig. Lukács ekkorra teszi Jézus nyilvános fellépésének kezdetét:
"Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését." (Lukács 3,23)
"Jézus pedig kezd vala lenni mintegy harmintz esztendős, ki (a` mint állítják vala) József fija vala, ki Héli fija volt." (Lukáts Evangyélioma III. rész 23 - KÁROLI, Gáspár: Szent Biblia, Kőszeg, 1840)
Lukács közlése szerint Jézus a 30. életévében járt, tehát már betöltötte a 29. évét, de az idézetből még nem következik, hogy a 30-at is betöltötte volna. Jézus ekkortájt kezdte meg közel (nem teljesen) 3 évig tartó nyilvános tevékenységét [60], nevezetesen a Jordán folyó partjánál nem régóta tevékenykedő Keresztelő Jánossal (aki lehetséges, hogy Jézus féltestvére volt Zakariás által) megkereszteltette magát. Lukács közlése alapján Keresztelő János a működését Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte meg. A mai hivatalos álláspont értelmében i.sz. 14-től uralkodott Tibérius, viszont amennyiben Lukács információja megfelelne a valóságnak, abban esetben ezt i.sz. 7-re kellene korrigálni:
"Keresztelő János - Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Judea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme, Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt, Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Ő pedig bejárta a Jordán egész környékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: "Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"" (Lukács 3,1-4) [1]
A "Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti" állítása alapján Augustus császár i.sz. 14-ben ben (a. u. c. 767-ben) tartott utoljára népszámlálást (lustrum-ot) a római polgárok (cives Romani) számára, majd augusztus 19-én távozott az élők sorából, amiből logikusan következik, hogy Tibérius ezt követően még i.sz. 14-ben válhatott római császárrá. Jézus ekkor már 22. éves volt. Amennyiben helytálló lenne Lukács megadása ("Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében,..."), abban az esetben Keresztelő János akkor kezdte volna el tevékenységét, amikor Jézus már 37 éves lett volna... Ez pedig egyértelműen kizárható... A korábbiakban (Lukács 2,1-2) is már felmerült Lukács megadásának hitelességével kapcsolatban jogos és megalapozott kétely.
Máté (3,1-12), Márk (1,1-8) és János (1,19-27) apostol is beszámol Keresztelő János ténykedéséről, de nem közölnek időrendi adatot ezzel kapcsolatosan. Amikor Keresztelő János Jézust a Jordán folyó partján megkeresztelte, leszállt rá az Isten lelke egy "galamb" formájában:
Umag (Horvátország), Mária Mennybevétele plébániatemplom
"Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt. János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám? Jézus ezt válaszolta: Engedj most, mert így illik minden igazságot betöltenünk. Akkor engedett neki. Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." (Máté 3,13-17)
"Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." (Márk 1,9-11)
"Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." (Lukács 3,21-22)
"Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én nem ismerem őt, de azért jöttem, é azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt. Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mert egy galamb, és megyugodott rajta. Én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, ő mondta nekem: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, és megnyugszik rajta, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és bizonyságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia." (János 1,29-34)
Isten Lelkének kozmikus forrása gyanánt kizárólagosan az alábbi konstelláció jöhet ekkorra számításba annak ellenére, hogy ez nem tartozik a Schemhamphoras kozmikus forrásai közé:
22.07.02. 11:57 UT +2.00 (Jordán folyó mellett, Jerikó környékén)
Nap-Uránusz konjunkció:7°/0,6°Rák; -Hold-Neptunusz-Plútó oppozíció:7°/4,9°/1,3°Bak; -Mars trigon:3°Szűz; -Szaturnusz oppozíció:3,2°Halak; -Vénusz quadrat:7,8°Iker (7,2°)
A Magyar Zsidó Lexikon tudósít minket arról, hogy a kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok (chaszidim, akik a Makkabeus-korszakban komoly befolyással rendelkeztek a politikai életben) birtokolták, majd az ezekből lett esszénusok is:
"Mégis a titkos tanokkal való foglalkozás, melynek jegyében a Kabbala megszületett s amely az egész Tórának csak keveseknek érthető misztikus jelleget adott, már az ókori zsidóságnál, főképpen a chásszideusoknál meglehetett. Ezért az igen régi, de apokrif Jézus Szirach már óv a titkos tanokkal való foglalkozástól (3.22., v. ö. Chaggiga 13 a és Gen. Rabb. 8.). Josephus szerint az esszénusok őrizték a titkos tant (De bell. Jud. 2.8), de Philo (De Vita Contemplavita 3.), úgyszintén a modern K.-kutatók közül A. Jellinek, Plessner, Hilgenfeld, Eichhorn, Gaster és Kohler és még sok más tudós is, szintén őket tartják a K. megalapozóinak. Hogy a titkos tanokat azok őrzői titkolják, azt már Ezra is állítja (14.45-46, v. ö. Szóta 15.3)." (439-440. old.)
A leghíresebb esszénus Keresztelő János volt, aki az újszövetségi magyarázatok szerint Jézust is megkeresztelte a Jordán folyónál. Joggal feltételezhető, hogy ő azzal is tisztában volt, hogy Jézus megkeresztelésére a Jordán folyónál melyik nap lenne a legalkalmasabb. Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia, azaz Immánuel). Annak érdekében, hogy a nép elfogadja Jézust Messiásnak, ahhoz a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit Keresztelő János prezentálni tudott Jézus megkeresztelése alkalmából.
A Magyar Katolikus Lexikon és más források [61] is arra hívják fel a figyelmet, hogy a Keresztelő János-féle keresztelés nem azonos az egyház által elfogadottal, ugyanis értékében illetve jelentőségében is lényegesen elmarad a Jézus keresztjére hivatkozva praktizált keresztelés mögött:
"keresztség (lat. baptismus): az első és legfontosabb szentség, mely megnyitja az utat a többi szentségek felé, általa az ember megszabadul a bűnöktől, Isten gyermekévé születik újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagja lesz.
A keresztség kezdettől fogva az Egyházba való beiktatás szentsége volt, még ha nem is nevezték mai értelemben vett szentségnek. Úgy szolgáltatták ki, mint ami bekapcsolja a hívőt a megváltás misztériumába (Róm 6,4), Krisztus testének tagjává teszi (Gal 3,27), és megjelöli a Szentlélek pecsétjével.
Jézus keresztsége Jánosnál a Jordánban nem tekinthető úgy, mint ami összefügg az egyházi keresztséggel." [62]
"János keresztsége nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Mt 3,11; Mk 1,8; Lk 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően őértékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33)." [63]
Ezek az idézetek tehát megnyugtató válasszal szolgálnak arra nézve, hogy az itt bemutatott X-kereszt mégiscsak szóba jöhet (egyéb híján!) Jézus megkeresztelkedésekor leszálló "Lélek" kozmikus forrása gyanánt. A következő találó és tömör vélemény ezzel kapcsolatosan Matthias Schneckenburger (1804 - 1848) német evangélikus teológustól származik:
"János megkeresztelt és megtartott Jézus fellépése után is maga körül tanítványok egy csoportját; igen, ő kétséget kizáróan a Messiás tulajdonképpeni ragyogó fellépését várta, mint a tanítványai Act. 19,23 csak később, ő az utat akarta csak előkészíteni. A János-tanítványok ismét meg lettek keresztelve, és megjegyezve mellette határozottan, hogy a János-keresztelés csak egy utalás volt a jövendő Messiásra." [64]
A János-féle keresztelés a csúcspontját Jézus megkeresztelésekor érte el, aminek hatására Jézusra leszállt Isten Lelke. A későbbiekben látni fogjuk, hogy az ekkor leszálló isteni Léleknek a kozmikus forrását ugyanazon égitestek alkották, mint a Jézus messiási mivoltát megpecsételő kozmikus keresztet, aminek égisze alatt halt kínhalált, de az X-kereszt szellemi hatása lényegesen elmaradt az utóbbihoz viszonyítva. Röviden összegezve: a Keresztelő János-féle keresztelés és az azzal párosuló X-kereszt előjele, előhírnöke volt Jézus keresztre feszítésének és az akkor létrejövő messiási keresztnek.
Jézus megkísértésének napja szinte biztosra vehetően 22. augusztus 11-re esett. 1977 évvel később ezen napon látta meg a napvilágot Immánuel, az Ószövetség Messiása. Az "ördögi megkísértés" kozmikus háttereként az alábbi konstelláció jöhet számításba:
22.08.11. 14:25 UT +2.00
"MC"-Mars:28,8°Szűz; -Uránusz quadrat:2,8°Rák; -Neptunusz-Plútó oppozíció:3,9°/0,4°Bak; -Szaturnusz sextil:1,1°Halak (5,1°)
János az evangéliumában mindössze három Peszách ünnepről tesz említést:
1, Jézus megkeresztelését követően (2,13), amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a jeruzsálemi Templomból;
2, a "csodálatos kenyér- és halszaporitással (6,4) kapcsolatosan;
3, Jézus elfogatásával (11,55-57) és megölésével (19,14-16) összefüggésben.
Vannak akik tévesen azt hiszik, hogy János az evangéliuma 5. fejezetének elején is egy Peszách ünnepére utalt. Amennyiben arra akart volna célozni, értelemszerűen meg is nevezte volna azt konkrétan, mint ahogy azt az említett három esetben tette.
Jézus megkeresztelkedése és a kereszthalála között nem telt el három év, hanem csupán 2 év és 9 hónap.
|
| |
|
[válaszok erre: #18]
|
[előzmény: (15) Klaus Matefi, 2023-04-04 15:48:26]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 16. Elküldve:
2023-04-04 18:12:16 |
[58.] |
Helyesbítés:
A "Zsidó régiségek"-ben ("Die jüdische Alterthümer") írja, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olympias (olimpiai játékok) évében nevezte ki Rómában Júdea királyává =[33], ami i.e. 44-ben (776 - 183x4 = 44), azaz -43-ban kellett megvalósuljon.
|
| |
|
|
[előzmény: (15) Klaus Matefi, 2023-04-04 15:48:26]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 15. Elküldve:
2023-04-04 15:48:26 |
[59.] |
Jézus világrajövetele idején a zsidó vallású Nagy Heródes volt Júdea királya, aki származását tekintve nem volt ugyan zsidó, ennek ellenére például a jeruzsálemi Templom átalakítása kifejezetten neki volt köszönhető, aminek következtében nagyobbá és díszesebbé vált. Személyével kapcsolatosan részletes beszámolókat találunk a híres zsidó történetírónak, Josephus Flavius-nak (37 - 100) a könyveiben. Több, általa pontosnak vélt évszámra is hivatkozik némely történéssel összefüggésben. A "Zsidó régiségek"-ben ("Die jüdische Alterthümer") írja, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olympias (olimpiai játékok) évében nevezte ki Rómában Júdea királyává [urlhttps://www.klausmatefi.lima-city.de/6.html]=[33][/url], ami i.e. 44-ben (776 - 183x4 = 44), azaz -43-ban kellett megvalósuljon. A hibás keresztény időszámítást alkalmazó kutatók szintén említést tesznek erről, de némelyek valamilyen indíttatásból tévesen kalkulálják ki az esemény évét:
"Heródes a 184. olimpiai játékok évében, Domitius Calvinus konzul és Asinius Pollio idejében, Kr. e. 37-ben, Antonius és Octavianus kíséretében a Capitoliumba lett vezetve és ott egy bálványimádó áldozatbemutatásnál királlyá lett beiktatva." (saját fordítás) [34]
Mások Heródesnek Judea királyává történt kinevezését i.e. 40-re taksálják és ezt követően három évre pedig Jeruzsálem elfoglalását, illetve Heródes tényleges uralkodásának kezdetét [35]. Josephus Flavius megadása alapján Heródes a királlyá koronázását követő 37. évben halt meg, 34 évvel Antigonus (a Hasmoneus dinasztia utolsó uralkodója) meggyilkolása, és öt nappal fia (Antipater) kivégzése után. Ugyanerre hivatkoznak kalkulációikban a Heródessel foglalkozó írók és kutatók is [36].
Josephus Flavius rendkívül lényeges információval szolgált a kutatók számára azzal, hogy említést tett a Heródes halála előtt valamennyivel (néhány hónappal) bekövetkezett holdfogyatkozásról és arról is, hogy a zsidó Peszách ünnep előtt röviddel távozott el az élők sorából. A ma még használatos "történelmi kronológiát" hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál kizárólagosan csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontnak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozás) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól. A hetvenedik életévében járó Heródes már súlyos beteg volt [37], ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a király utasítására a Templom főbejárata fölé felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy holdfogyatkozás alkalmával [38]. Ennek ismeretében az utókor kutatói szándékosan, vagy kellő ismeretek hiányában téves holdfogyatkozásra hivatkozva igyekeztek és igyekeznek még napjainkban is korrigálni a Dionysius Exiguus által megalkotott amúgy is hibás keresztény időszámításra felépített történelmi kronológiát:
"Mi azonban nem csupán az évet ismerjük, hanem az évszakot is, amibe mi Heródes halálát helyeztük. Mint Josephus tudósít (Antiqq. XII. 6,4), az utolsó betegsége folyamán egy lázadás támadt, aminek az élén az írástudó Mátyás állt. A bűnösöket megégettette, és amelyik éjszakán ez történt, egy holdfogyatkozás volt. Közvetlenül a (*Heródes) halála után, mint ahogy az a zsidó történetíró elbeszéléséből fennmaradt, a Peszáhot ünnepelték (VII, 9,3.). A római időszámítás szerint 750-ben, vagy i.e. 4-ben március 12-ről 13-ra virradó éjjel egy részleges holdfogyatkozás következett be, amit én pontos számításoknak vetettem alá." (saját fordítás) [39]
"Ezeket 40 társukkal hagyta Heródes egy éjjel megégetni, amikor egy teljes holdfogyatkozás volt, amit nemsokára a húsvét követett. Ez a fogyatkozás a római időszámítás szerint 750-ben, március 12-ről 13-ra virradó éjjel történt, és se az elkövetkező illetve megelőző években nem történt Palesztinában látható holdfogyatkozás, ezért Krisztusnak a római időszámítás szerint 750-ben kellett megszületnie." (saját fordítás) [40]
"Heródes már halálos beteg, néhány vezetőt megégettetett και ή σεληνη τη αυτη νυκτι εξελιπεν (*és a Hold ezen az éjjelen elsötétült) Archaeol. 17,6. 4. ezt követően Heródes a Jordánon túli Kallirhoë fürdőhelyre utazott, visszatért még Jerikóba, 5 nappal fiának, Antipater-nek a kivégzése után meghalt, 7 napig (17,8.4.) gyászolták, a Peszách közel volt. Az esemény, amelyik még a rendkívüli esemény és Heródes halála között történt, megkívánja, hogy ez a holdfogyatkozás január végére essen." (saját fordítás) [41]
"Az időszámításunk ellen ezen a ponton irányul a főcsapás, mivel az ember bizonyítani akarja, hogy Heródes már 2, 4 vagy 7 évvel az időszámításunk előtt meghalt. Heródes halála évének kezdeményezéseihez a támpontokat az ember Flavius Josephus művéből kölcsönzi." (252-253. old.)
"Heródes király halála évének eddigi vizsgálataiban Josephus által felhozott holdfogyatkozás központi szerepet játszott." (255. old.)
"Tehát az összes ellenvetés kimutathatóan megalapozatlan, melyeket az ember Josephus közlései alapján az időszámításunk helyessége ellen emelt, úgyhogy mi Lukács evangélista tanúvallomásához kell ragaszkodjunk, miszerint Jézus időszámításunk előtti év december 25-én született." (258. old.) (saját fordítás) [42]
"Heródes nem sokkal egy holdfogyatkozás után halt meg Krisztus születése előtt 3-ban, amikor 37 éve volt király, 34 éve pedig a teljes uralmat birtokolta." (saját fordítás) [43]
"Heródes röviddel a Peszách ünnepet megelőzően halt meg, halála előtt született Krisztus, és ahogy Josephus részletesen elbeszéli, néhány hónappal egy holdfogyatkozás után. Csak két ilyen holdfogyatkozás volt azokban az időkben húsvét előtt: az egyik a Dion éra előtt 1-ben január 9-én; a másik egy jelentéktelen, 4 évvel korábban, március 12-én. Az utóbbi nem jöhet számítása, mert húsvéttól nem néhány hónap, hanem csak néhány nap választotta el; és következésképpen szükségszerűen Heródesnek, mint már Scalinger észrevette, a Dion éra előtt 1-ben kellett meghalnia, ami sok más híren keresztül szintén kimutatható." (saját fordítás) [44]
Még néhány idézet található ezzel kapcsolatosan a "Források" [44] alatt, mint például Johannes Kepler (1571 - 1630) alaptalan véleménye a Josephus Flavius által megadott holdfogyatkozás időpontjáról. A kutatók túlnyomó többsége valamilyen oknál fogva nem merészelte az i.e. 7. év előtti holdfogyatkozásokat számításba venni, mintha titokban az ösztönözte volna őket, hogy nehogy véletlenül is rávezzesék a misztérium megoldására éhes olvasókat a helyes megfejtésre, pedig csak egy-két hónapnyi távolság választotta el őket ettől... Magától értetődően ebben az esetben is létezik szerencsére kivétel, habár az a másik végletet képviselte, de legalább követendő példával szolgált arra nézve, hogy i.e. 7 előtt is létezett holdfogyatkozás, ami esetleg szóba jöhetne Josephus által említett égi esemény azonosításával kapcsolatosan. Nevezetesen W. D. Block-nak a "Das wahre Geburtsjahr Christi oder wir sollten 1862 anstatt 1843 schreiben" ("Krisztus valódi születési éve, avagy 1843 helyett 1862-t kell írnunk") könyvéről van szó, amiben teljes mértékben joggal állítja pellengérre azokat a kronológusokat és filozófusokat, akik megméretés nélkül magukévá tették azt a dezinformációt, ami szerint a Josephus-féle holdfogyatkozás a római időszámítás szerint 750-ben, március 12-ről 13-ra virradó éjjel történt volna. De mivel a könyv írója maga is egy hibás megoldással hozakodott elő, mégpedig azt állítva, hogy az említett holdfogyatkozás a római időszámítás szerinti 739. év október 16-án valósult meg [45], ezért értelemszerűen őt is megilleti a jogos kritika...
Akkortájt az alábbi teljes holdfogyatkozások jöhettek csak számításba:
1, -8.06.04. 00:51 UT +2.00 Jeruzsálem
2, -8.11.28. 20:46 UT +2.00 Jeruzsálem
3, -4.03.23. 20:16 UT +2.00 Jeruzsálem
4, -4.09.15. 22:05 UT +2.00 Jeruzsálem
5, 0.00.10. 01:04 UT +2.00 Jeruzsálem
Jézus születése előtt két és fél hónappal, i.e. 9.11.28-án (-8.11.28-án) egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából égettette meg Heródes az említett lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást. Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de merthogy ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára [46], ennek köszönhetően végérvényesen feladva, visszatért Jeruzsálembe. Az említett holdfogyatkozás és a halálának beállta (ami az i.e. 8.03.25-i Peszáh ünnepet megelőzően történt) [47] közti körülbelül három és fél hónap folyamán az alábbi események zajlottak le:
1, i.e. 8.02.10-én megszületett a Názáreti Jézus;
2, ez alatt az idő alatt vett részt a Holt-tenger mellett az említett kúrán;
3, halála előtt öt nappal még kivégeztette saját fiát, Antipater-t, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy meg akarta mérgezni apját.
Amennyiben Josephus Flavius zsidó történetíró megadásai korrektek (amivel kapcsolatban e könyv írójának nincsennek kételyei) és hitelt adunk azoknak, abban az esetben mint írta, Heródest a halálát megelőző 37. évben koronázták királlyá Rómában, nevezetesen i.e. 44-ben (amit a zsidó történetíró a 184. olympias idejére tett), ezt követően három év elteltével, i.e. 41-ben vette gyakorlatilag is birtokba királyságának központját, Jeruzsálemet. Amennyiben i.e. 44-ben volt a 184. olympias, akkor ebből adódóan az első olympiasnak 183x4 évvel korábban, tehát i.e. 776-ban kellett lezajlania. A hivatalos görög kronológia értelmében is ez i.e. 776-ban történt [48], amiből azt a konzekvenciát vonhatjuk le, hogy azt etalon időszámításnak tekinthetjük, ellentétben a keresztény időszámítással.
Josephus Flavius elmondása értelmében Heródes a jeruzsálemi Templom átalakításához, uralkodásának 18. évében, tehát i.e. 27-ben fogott hozzá [49]. Ezzel szemben a zsidó történetíró egy másik könyvében a Templom átépítésének kezdetét Heródes királyságának 15. évében jelölte meg [50]. A Josephus-tól származó két egymástól 3 évre eltérő információ valószínűleg annak a három évnek tudható be, ami Heródes Rómában történt megkoronázása és Jeruzsálem elfoglalása (királyságának tényleges kezdete) között telt el, ezért joggal feltételezhető, hogy ugyanarra az évre célozhatott az író, mégpedig az i.e. 27. évre, ami 19 évvel előzte meg Júdea királyának halálát. A jeruzsálemi Templom felavatására ∼i.e. 17-ben kerülhetett sor, Jézus születése és Heródes halála előtt 9 évvel. A Templom átépítésének tényleges kezdete feltételezhetően 2-3 évet eltolódott, mivel a zsidók attól tartottak, hogy a nem zsidó származású király esetleg megszegi a nekik tett ígéretét, és átépítés helyett lebontja azt. Heródes a megnyugtatásuk érdekében csak akkor adott engedélyt a bontási munkálatok megkezdésére, miután már a teljes átalakításhoz szükséges összes anyagot a helyszínre szállították, a kőfaragáshoz és egyéb építési tevékenységhez szükséges ismeretekre kellőképpen felkészítették a mestereket, és 1000 zsidó pap számára pedig beszerezték a papi ruhákat [51].
János evangéliumában is találunk utalást a Templom építésére:
"Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?"
A fenti kérdést a zsidók Jézusnak a megkeresztelése utáni Peszách ünnep környékén (János evangélium 2,13) tették fel, amikor már megközelítőleg 46 éve építés alatt állt a Templom János állítása szerint, mivelhogy ∼i.e. 17-ben a felavatásakor még nem volt befejezve. A Templom átalakításának tényleges kezdete ∼i.e 24-re (-23-ra) tehető a korábban elmondottak miatt, és után 46 esztendővel tették fel Jézusnak a fenti kérdést, nevezetesen i.sz. 23-ban, amikor Jézus már betöltötte a 30. életévét. A félreértések elkerülése végett feltétlenül fontos itt nyomatékosan kihangsúlyozni, hogy a megbízható és korrekt kronológia nem Jézus születését és Heródes halálát igyekszik a hibás időrendi adatokhoz igazítani, hanem éppen fordítva, tehát az egyedüli lehetséges Jézus születési és Heródes elhalálozási évhez a korábbi történések alaptalanul megállapított időpontjait korrigálni.
Az eddigi adatokból következően a Heródes uralkodásának 7. évében lezajlott actiumi csata a jelenlegi hivatalos állásponttal (i.e. 31.09.02.) ellentétben ∼i.e. 35-ben kellett történjen [52].
Elkerülhetetlenül szükséges a Heródessel kapcsolatos időpontok szeriőz tisztázása annak érdekében, hogy Jézus születésének és kereszthalálának kozmikus misztériumához kötődő kozmikus események dátumai ez által szintén igazolást és megerősítést nyerhessenek, mivelhogy nem mondhatnak és nem is mondanak semmiképpen ezek egymásnak ellent. Jézus születésének és keresztre feszítésének időpontjai nem tartoznak a "kívánságműsor" kategóriájába, hanem kronológiailag és asztronómiailag is egyértelműen igazolható események kell legyenek, amit ennek a könyvnek a szerzője a legjobb tudása szerint igyekszik az olvasó elé tárni.
Caesareai Eusebius (263 - 338?) keresztény püspök és történetíró az "Egyháztörténet" című művében azt írja, hogy Jézus, Augustus császár uralkodásának 42. évében született, 28 évvel Egyiptom legyőzése (Antonius és Kleopátra halála) után [53]. Amennyiben Eusebius megadása megfelelne a valóságnak, abban az esetben i.e. 49-re (-48-ra, a. u. c. 705-re) kellene essen Augustus császár uralkodásának első éve; Egyiptom veresége, illetve Antonius és Kleopátra halála (a jelenlegi hivatalos kronológia szerint Kleopátra i.e. 30.08.12-én halt meg) pedig i.e. 35-ben (-34-ben, a. u. c. 719-ben), történhetett.
Dr. Szántó Konrád ferences rendi főiskolai tanár és egyháztörténész az alábbiakat írja Jézus születésével kapcsolatosan "A katolikus egyház története" első kötetében:
"Az időszámítástan szempontjából fontos volt Dionysius Exiguus munkássága. Krisztus születésének, születési évének kiszámításával ugyanis ő határozta meg és vezette be a keresztény időszámítás kezdetét. Dionysius Exiguus ab urbe condita, Róma alapítása után 754-re tette Krisztus születését. Ez a számítás azonban biztosan téves. Valószínű, hogy Krisztus a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt négy, öt vagy hét évvel előbb született: 747, 749 vagy 750-ben ab u. c., Róma alapítása után." (I. kötet, 24. old.)
"Így (csak a legfőbb eseményekre utalva) történetileg biztos tény, hogy Jézus Krisztus a júdeai Betlehemben Szűz Máriától született a Dionysius Exiguus által bevezetett időszámítás kezdete előtt 4 vagy 5, esetleg 7 évvel." (I. kötet, 42. old.) [54]
Az idézettek azt tükrözik, hogy "A katolikus egyház története" írója se lehetett tisztában Jézus valódi születési időpontjával, ami kizárólagosan csak egyetlen napra eshetett, nevezetesen i.e. 8.02.10-re (-7.02.10-re). Ez nem az időszámítás kezdete előtti 7. évben (-6-ban) volt, hanem a hibásan feltételezett Jézus születése előtti 8. évben, azaz i.e. 8-ban (-7-ben).
Az eddigiekből értelemszerűen az is következik, hogy Caius Julius Caesar nem távozhatott el i.e. 44.03.15-én az élők sorából, mint ahogy azt a még érvényben lévő kronológia hirdeti számunkra, hanem öt évvel korábban, tehát i.e. 49.03.15-én, akit Augustus császár követett a trónon. Azon vélemények, melyek szerint akkor napfogyatkozás lett volna [55], megalapozatlanok kell legyenek, ugyanis az i.e. első évszázadban egyáltalán nem történt március 15-én semmiféle napfogyatkozás. I.e. 44.03.20-án, i.e. 45. 03.01-én és 30-án, i.e. 46.03.12-én, ; i.e. 47.03.23-án, i.e. 48. 03.04-én és i.e. 49. 03.14-én volt újhold, de nem párosult egyik se napfogyatkozással. Itáliából megfigyelhető napfogyatkozás akkoriban csak i.e. 48.01.04-én (részleges napfogyatkozás); i.e. 49.08.09-én (gyűrűs napfogyatkozás); i.e. 50.08.21-én (gyűrűs napfogyatkozás) valósult meg. Ezek az adatok tehát kizárják azt a lehetőséget, hogy amennyiben Julius Caesar-t március idusán (15-én) ölték meg 23 szúrt sebet ejtve rajta [56], ez egy napfogyatkozással esett volna egybe, vagy annak tájékán napfogyatkozás lett volna megfigyelhető. A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek i.e. 43. márciusában alkottak egy szabályos kozmikus keresztet, de ekkor már közel hét éve Augustus volt a császár Rómában:
-42.03.23. 19:14 UT (péntek)
Nap-Hold oppozíció:0,2°Kos/Mérleg; -Uránusz konjunkció:1,3°Mérleg; -Mars quadrat: 2,3°Rák; -Szaturnusz oppozíció: 0,5°Bak (2,1°)
(penumbral holdfogyatkozás)
|
| |
|
[válaszok erre: #16 #17]
|
[előzmény: (13) Klaus Matefi, 2023-04-03 08:33:57]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 14. Elküldve:
2023-04-03 08:35:46 |
[60.] |
Helyesbítés:
Már ez is egyértelműen bizonyítja, hogy Immánuel nem lehet "Jézus második eljövetele" annak ellenére, hogy az érdekeltek várhatóan az ő közelgő fellépését fogják beállítani "Jézus második eljövetele" gyanánt...
|
| |
|
|
[előzmény: (13) Klaus Matefi, 2023-04-03 08:33:57]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 13. Elküldve:
2023-04-03 08:33:57 |
[61.] |
Az utóbbi idézet annyiban helyesnek mondható, hogy ténylegesen Jézus születésének időpontjához képest kell a ∼2 évet kikalkulálni, de a Máté 2,9-ben említett betlehemi csillag nem egy valóságos csillag, ugyanis amennyiben a ∼136 évenként létrejövő együttállásoknak a helyeit ha sorrendben összekötjük a zodiákusban, akkor kapunk egy aránylag szabálytalan nyolcágú csillagot, ami a Máté által említett tényleges betlehemi csillag:
A csillagot meghatározó pontokhoz tartozó konstellációk:
1,
-1096.02.21 2:22 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:22°/22°/26,7°/24,7°/25,3°Vízöntő (4,7°)
2,
-960.10.10. 15:02 UT
Nap-Hold-Mars konjunkció:8,7°/8,7°/7,3°Mérleg;-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:25,3°/20°Mérleg (18°)
3,
-852.05.23. 10:41 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:22,2°/22,2°/22,5°/23°/18°Bika (5°)
4,
-688.01.11. 9:06 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:14,3°/14,3°/10,2°/8,1°/13,6°Bak (6,2°)
5,
-554.08.24. 3:51 UT
Nap-Hold-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:23,8°/23,8°/19,1°/19,8°Oroszlán; -Mars:11,4°Oroszlán (12,4°)
6,
-417.03.15. 12:05 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz konjunkció:19,1°/19,1°/22,7°/25,8°Halak; -Uránusz:2,8°Kos (13,7°)
7,
-279.12.09. 17:49 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:14,5°/14,5°/15,9°/14,9°/8,1°Nyilas (7,8°)
8,
-146.06.15. 6:32 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz konjunkció:19,5°/19,5°/17°/22,1°Iker; -Uránusz:27,5°Iker (10,5°)
9,
-7.02.10. 10:11 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:20,1°/20,1°/29,3°/27,8°/27,4°Vízöntő (9,2°)
A csillag megszerkesztésénél minden esetben a legszorosabb együttállásokat vettem figyelembe. Ha a fenti dátumokhoz plusz illetve mínusz írányban 1089 évet, vagy ennek a többszörösét adjuk, akkor ráakadunk a későbbi, ill. korábbi "kozmikus kígyók" helyeire és időpontjaira is a plusz ill. mínusz ∼2 év figyelembevétele mellett.
Ez a folyamat minden ágon véges (azaz volt kezdete és vége!), tehát a konjunkciók "szorossága" csökkenő tendenciát mutat az idő múlásával, ha egy "szoros" konjunkciót veszünk kiindulási alapnak. Idővel átveszi ennek az "ágnak" a szerepét egy ∼45,375 évvel eltolódott újra kiépülő "ág".
A fentiek alapján jönnek létre a Jézus születését is fémjelző konjunkciók. Két egymást követő pont között ∼136,125 év az időeltérés, és miután ∼1089 év elteltével létrejött ez a szemmel nem látható csillag, egy-két fok eltolódással ismétlődik a folyamat a zodiákusban. Ennek a csillagnak a kiszerkesztéséhez minden esetben a korábbi, vagy a ∼2 évvel később megvalósult együttállást kell tekintetbe venni. A Názareti Jézus születési konstellációja, a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek egzakt együttállása (<10°) nem gyakori jelenség, ugyanis mint ahogy említettem, legfeljebb 134 - 136 évenként jöhet létre a zodiákusban. Az elmúlt 4000 év alatt összesen 15 alkalommal realizálódott.
Számos képzőművészeti alkotáson megjelenik a nyolcágú betlehemi csillag ábrázolása, de ezek közül is a leghíresebb az olaszországi Ravenna városában található S. Apollinare Nuovo bazilikában látható mozaik:
A pécsi székesegyház altemplomában egy freskón, a szegedi Fogadalmi templom egyik festett ablaküvegén, és hosszasan sorolhatná tovább az ember, hogy hány helyen látható még a betlehemi csillag nyolcágú csillagnak ábrázolva:
Pécs, Székesegyház
Szeged, Fogadalmi templom
Jézus születésének napját a nyugati keresztények az i.sz. 4. század második felétől december 25-én ünnepelték, ugyanis ellensúlyozni akarták a Római Birodalomban közkedvelt és praktizált Mithrász-kultuszt, ami ezen a napon emlékezett meg Mithrász világra jöveteléről. Mithrász a legendák szerint szintén egy szűz gyermekeként jött a világra, tehát az effajta születés nem a Pál-féle kereszténység találmánya volt, mivel Mithrászon kívül Hórusz, Krisna, Dionüszosz, Attis, etc. is szűz gyermekeként volt számontartva. Mithrász édesanyját ugyanúgy Isten anyjának tartották és nevezték, mint Jézus édesanyját, Máriát. A december 25-i születési dátum magától értetődően Jézus és Mithrász esetében egyaránt nem helytálló.
Josephus Flavius (37 - 100) római zsidó történetíró nem tett említést írásaiban a Heródes nevéhez fűződő gyermekmészárlásról, ellenben caesareai Eusebius (∼265 - 339) keresztény történetírónál találunk utalást erre nézve [8].
Jézus életbenmaradása annak volt köszönhető Máté elmondása szerint, hogy nevelőapját, Józsefet álmában isteni sugallat figyelmeztette az újszülöttet fenyegető veszélyről és még időben sikerült Egyiptomba menekülniük, ahol Heródes haláláig maradtak (Máté 2,13-15). A testet öltött Mitrász a perzsa hitvilág Jóistenének (eredetileg nem Istenként tisztelték, hanem jó szellemként, "Ized"-ként és közvetítőként, akit a görög mitológia "Agathodémon"-ként tartott nyilván), Ormuzd-nak volt az inkarnációja, Jézus úgyszintén. Immánuel és Jézus születési adottságai közt az eltérő különbség az, hogy Immánuel Lucifernek, azaz "Kakodémon"-nak (κακοδαιμων), a gonosz szellemnek az inkarnációja, Hom, Zoroaster, Mithrász, Jézus etc. viszont "Agathodémon"-nak (αγαθοδαιμων), a jó szellemnek. Immánuel a legnegatívabb szellemi hatású kozmikus kereszt égisze alatt jött a világra, ezzel szemben Hom, Zoroaster, Mithrász, Jézus etc. az említett keresztet felépítő égitestek (Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz) együttállásakor. Már ez is egyértelműen bizonyítja, hogy Immánuel nem lehet "Jézus második eljövetele" annak ellenére, hogy az érdekeltek várhatán az ő közelgő fellépését fogják beállítani "Jézus második eljövetele" gyanánt...
|
| |
|
[válaszok erre: #14 #15]
|
[előzmény: (12) Klaus Matefi, 2023-04-02 13:15:40]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 12. Elküldve:
2023-04-02 13:15:40 |
[62.] |
Jézus születésének hírét nem Mihály arkangyal (a kozmikus kereszt szelleme) hozta tudomására Jézus édesanyjának, Máriának, hanem Gábriel arkangyal (Lukács 1,26), aki a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásának a szellemi hatása úgymond.
Az újszövetségi Jézus története megkérdőjelezhetetlenül a legmegragadóbb és etikailag a legemelkedettebb misztériumvallásnak a fundamentuma, a benne fellelhető néhány ellentmondás ellenére is. Már a testi fogantatásának magyarázata is mesés elemekkel tarkított, ugyanis az ezzel kapcsolatos tanítások szerint nem egy biológiai apától származott, hanem kizárólagosan csak a "Szentlélektől", helyesebben kifejezve, a "Szent Szellemtől", azaz Isten által történt meg a testi fogantatása (Máté 1,20; Lukács 1,26-35; János 1,13), biológiai apa beavatkozása nélkül. Ennek értelmében a keresztény hitvilágban Jézus édesanyja, Szűz Mária néven vált ismertté és úgymond férfi érintése nélkül került áldott állapotba. Mivel az ember Jézust Istenként tisztelik és imádják a keresztények, ezért Máriát értelemszerűen Isten anyjának tekintik.
A Mithrász-kultusz misztériumvallásának főszereplője Jézushoz hasonlóan Isten fiaként ("quod Filius Dei") "bűntelenül" született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek.
Az illetékesek állásfoglalása szerint Jézus születésének nem csupán az évét, de a hónapját és napját sem ismerték, ami számomra elképzelhetetlen, ezért ezt az álláspontot inkább a Jézus személyét körülövező misztériumok védelmének tudja be az ember. Aki tisztában van a Schemhamphoras mibenlétével és lényegével, abban fel sem merülhet a kétség azzal kapcsolatosan, hogy a "bűntelenül" világra jött Hom, Zoroaster (Zarathustra), Mithrász és természetesen Jézus egyaránt a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor kellett megszülessen, ugyanis kizárólagosan csak ez a konstelláció biztosíthatta számukra a "bűntelen" születési adottságot. Ekkor a Nap mögött felsorakozott negatív hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz bolygók nagyfokú hatáscsökkenést szenvedtek el a Földről nézve.
Az ilyen együttállás minden esetben ∼2 év eltéréssel két alkalommal realizálódik a zodiákusban. Az egyik magától értetődően szorosabb, a másik pedig kevésbé egzakt konjunkció. Ugyanez volt a helyzet Jézus születése tájékán is, amit az igazol számunkra megkérdőjelezhetetlenül vissza, hogy amikor a zsidók királyának, Nagy Heródesnek tudomására jutott feltételezhetően az asztrológus tanácsadói (akik jártasak kellett legyenek a Mezopotámiából származó héber kabbalában is) révén, hogy egy olyan gyermek született, aki veszélyeztetheti a saját, illetve a leszármazottjainak uralmát, nemcsak az újszülöttek megölését rendelte el:
"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe és azt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kellett megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: "Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és azt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük mennt mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy nem menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba." (Máté 2,1-12)
A napkeleti bölcsek számát illetően evidens módon az általuk adományozott ajándékok (arany, tömjén és mirha) szolgálnak kellő felvilágosítással. Annak ellenére, hogy ezt Máté nem hangsúlyozta így ki, már az ókeresztény teológus, író és egyháztanító Órigenész (i. sz. 184 - 254) is azt nyilatkozta, hogy hárman voltak:
"Hi ergo omnes in hujuscemodi eruditionibus instituti, veniunt ad legem Dei, & dicunt: Videntes vidimus, quia est Dominus tecum, et diximus: Fiat conjuratio inter nos et inter te, et constituamus tecum pactum, ne facias nobiscum mala, sed quemadmodum nos te non somus execrati, ita et tu benedictus Domino. Possunt quidem isti tres, qui pacem requirunt a Verbo Dei, & prævenire cupiunt pacto societatem ejus, figuram tenere Magorum, qui ex Orientis partibus veniunt eruditi paternis libris, & institutionibus majorum, & dicunt: Quia videntes vidimus natum regem, & vidimus, quia Deus est cum ipso, & venimus adorare eum. Sed & si quis ille est, qui hujuscemodi eruditionibus institutus, videns quia Deus erat in Christo, munderum reconcilians sibi, & admiratus operum ejus majestatem, dicat: Videntes vidimus, quia est Dominus tecum, et diximus: Fiat conjuratio inter nos." [2]
"Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott." (Máté 2,16-18)
Schwäbisch Gmünd, Münster - bejárat
Máté evangéliumának utóbbi mondata perdöntő Jézus születése misztériumának feltárása szempontjából! A napkeleti bölcsekkel kapcsolatos leírása egy exotérikus köntösbe bújtatott kozmikus történés. A három bölcs (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) a Mars, Szaturnusz és Uránusz planétákat kell, hogy megszemélyesítsék. Az újszülött Jézusnak aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba. Emanuel Swedenborg (1688 - 1772) svéd keresztény misztikus és teológus megpróbálta az említett ajándékok valódi jelentését megfogalmazni, nevezetesen, hogy az arany a mennyei jót, a tömjén a szellemi jót, a mirha pedig a természetes jót szimbolizálja [3], de ez esetleg egy képletes, exotérikus magyarázatnak felelhet csak meg, pontosabban használhatatlan... A Magyar Katolikus Lexikon ad hírt arról, hogy
"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk" [4]
Mithrász ∼272 évvel korábban jött a világra, mint Jézus. Hagyományok szerint Mithrász egy barlangban született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; három perzsa öltözékű mágus is jelen volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba; a gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott [5]. Ezekből az következik, hogy ezek a napkeleti bölcsek (mágusok, királyok, etc.), akik Mithrászt és Jézust egyaránt meglátogatták születésükkor és ugyanazon ajándékokkal kedveskedtek nekik, nem lehettek hús-vér emberek...
Az arany (ami a Napot szimbolizálja), a tömjén és a mirha nemcsak Mithrász és Jézus születésével kapcsolatos, ugyanis az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοινιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében arról ír, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban [6]. A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár válik. Ez valójában egy örökké tartó és periódikusan ismétlődő asztronómiai történéssorozat. A főnixmadár "élethosszára" vonatkozóan igen eltérő adatok láttak eddig napvilágot (100, 216, 461, 532, 540, 600, 651, 654, 660, 1000, 1461 év...). Egyesek úgy képzelik, hogy a főnix nem más, mint a Napnak és a Merkúrnak a pontszerű együttállása, ami 651 évenként ismétődik meg. A véleményem szerint a főnix a Schemhamphoras kozmikus forrásait jelképezi, az "önégetés" pedig akkor történik, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak a Nappal, ami ∼136 évenként valósulhat meg, de ha szorosabb együttállás a kitétel, abban az esetben ∼272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát jelentik, de ezt követően mindig "feltámad hamvaiból". Az eddigiekből az következik, hogy a főnix élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban:
Saját római pénzérmék (előlapon II. Konstantin császár, hátlapon a főnix)
Heródes nem csak az újszülötteket ölette le Betlehemben és annak környékén, hanem a három "bölcstől" megtudott születési időpont előtt 2 évvel korábban megszületett gyermekekkel együtt az addig világra jött apróságokat egyaránt. Erre kizárólagosan azért volt szüksége, mert ekkortájt, mint ahogy már említettem, kétszer jött létre a Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz konjunkció, mégpedig a Mars periódusából adódóan -9.02.03-án és -7.02.10-én.
Feltétlenül érdemes itt arra felhívni a figyelmet, hogy a napjainkig napvilágot látott teóriák közül egyetlenegy se ad ezen legfontosabb bibliai információra kielégítő és elfogadható magyarázatot, de nemcsak erre, ugyanis Jézus "bűntelenségének" indoklása és igazolása se történt meg eddig.
A Magyar Katolikus Lexikonban az alábbit olvashatjuk a betlehemi gyermekgyilkosságokkal kapcsolatosan:
"A 2 éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a →betlehemi csillag feltűnésének ideje segített (2,7)." [7]
|
| |
|
[válaszok erre: #13]
|
[előzmény: (11) Klaus Matefi, 2023-04-02 13:12:45]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 11. Elküldve:
2023-04-02 13:12:45 |
[63.] |
Lukács evangéliuma arról számol be, hogy Mária és József Betlehemben tartózkodott Jézus születésekor, mivel Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius; i.e. 45? - i.sz. 21?) népszámlálást tartott a nem római polgárok (no cives Romani) részére is (Lukács 2,1-6), és ezért mindenkinek a saját városában kellett összeírásra megjelennie. Ankarában, a róma templom előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63 - i.sz. 14) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott népszámlálást (lustrum-ot) a római polgárok (cives Romani) számára, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben) [9]. I.e. 8-ban tartották meg a Publius Sulpicius Quirinius (Lukács szerint akkor Szíria helytartója volt) által végrehajtott népszámlálást (census-t) is azok számára, akik nem voltak római állampolgárok, mint Mária és József:
"Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó." (Lukács 2,1-2)
Lukács ezen információja csak részben felelhet meg a valóságnak. A probléma abból adódik, hogy Quirinius a. u. c. 759-től 764-ig volt csak Szíria helytartója, i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban, azaz Róma alapítása után 746-ban) viszont Sentium Saturninum (a. u. c. 744 - 748). Ezt látszik igazolni Tertullianus ókori egyházi író és gondolkodó következő mondata is azt állítva, hogy információja megbízható forrásból származott:
"Sed et census constat actos sub Augusto nunc in Judaeam per Sentium Saturninum, apud quos genus ejus inquirere potuissent." [10]
Lukács megadása történhetett tévedésből, de sokkal inkább a misztérium védelme érdekében dezinformáció gyanánt, illetve az se zárható ki, hogy Quirinius nem volt ugyan akkoriban Szíria helytartója, ámde mivel Augustus császár őt bízta meg a census lebonyolításával, ezért mint tejhatalmú császári megbízott azonos, vagy akár nagyobb hatalommal is rendelkezhetett arra az időre, mint az akkori szíriai helytartó, Sentium Saturninum. Erre a felmerült problémára igyekezett megoldás gyanánt reagálni a Boroszlóban (Breslau; ma: Wrocław) professzorként tevékenykedő Georg Philipp Eduard Huschke (1801 - 1886), az 1840-ben kiadott "Ueber den zur Zeit der Geburt Jesu Christi gehaltenen Census", azaz "Jézus Krisztus születése idején megtartott népszámlálásról" című alapos tanulmányában:
"Egyesek szerint azt mondja Lukács: "Ez a népszámlálás volt az első és akkor történt, amikor Quirinus tisztviselő volt Szíriában", és az lesz elfogadott, hogy Quirinus kétszer szolgált császári hivatalnokként Szíriában, először Krisztus születésekor, amikor Sentius Saturninus Szíria hivatalos kormányzója volt. Akkoriban Augustus rendkívüli hatalommal küldte Szíriába - ahogy a legtöbben ezt elfogadják, hogy ő a birodalmi népszámlálás lebonyolítására kinevezett húsz rendkívüli biztos közül az egyik volt -, hogy amellett a palesztin királyság népszámlálását is elvégezze; másodszorra tizenkét évvel később, Szíria hivatalos kormányzójaként, és egyúttal ellenőri hatalommal felruházva tartotta meg az ismert népszámlálást.
A másik szemlélet, hogy az első (πρώτη) az első programm (πρώτη πρό) értelemben áll Lukácsnál, vagy ahogy mások megfogalmazzák, az előzőtől (πρoτέρα) és a rész így szól: "ez a népszámlálás Quirinus kormányzósága előtt történt Szíriában"." (saját fordítás) [11]
Friedrich Christian Carl Heinrich Münter (1761 - 1830) német luteránus püspök, a koppenhágai egyetem néhai teológus professzora (aki a koppenhágai "Friedrich zur gekrönten Hoffnung" szabadkőműves páholy mestere volt 33 éves korától 13 éven át) a "Der Stern der Weisen - Untersuchungen über das Geburtsjahr Christi", azaz "A bölcsek csillaga - Krisztus születési évének vizsgálata" címet viselő könyvében korábbi és későbbi történelmi példákkal igyekszik alátámasztani az említett teória helyességét Quirinius-sal kapcsolatosan [12]. Mindent összevetve, Jézus az i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) megtartott lustrum és census idején látta meg a napvilágot (ellentétben más egyéb elképzelésekkel szemben!), amikor Sentium Saturninum volt Szíria hivatalos helytartója a. u. c. 744 - 748-ig, de Augustus római császár joggal feltételezhetően a census lebonyolítását Publius Sulpicius Quirinius-ra bízta, aki Szíria helytartói tisztségét csak a. u. c. 759-től töltötte be, azaz Jézus születését követő 13. évtől.
Itt célravezető most az időben visszafelé haladni egészen Mária születéséig annak érdekében, hogy tisztábban láthassunk Jézus valódi származását illetően. Máté az alábbi módon számol be Jézus testi fogantatásával kapcsolatosan:
"Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűn, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsájtja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme az Úr angyala megjelent neki álmában, és azt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből." (Máté 1,18-21) [1]
Két hibás megfogalmazást is felfedezhetünk a fenti idézetben, ugyanis miképpen tűnhetett az ki, hogy Mária éppen a "Szentlélektől" került volna áldott állapotban; a másik ellentmondás pedig, hogy az első mondatban József a vőlegényeként van feltüntetve, a második mondatban pedig a férjeként annak ellenére, hogy még nem voltak összeházasodva... Ezek tulajdonképpen szóra sem érdemes apróságok, sokkal problémásabb viszont már az az állítás, hogy Mária férfi érintése nélkül esett volna teherbe. Minden anya szülte hús-vér embernek van egy hús-vér biológia apja is, de a lelki adottságaival ellenben születése pillanatában lesz csak felvértezve. Jézus esetében se történhetett ez másképpen.
|
| |
|
[válaszok erre: #12]
|
[előzmény: (10) Klaus Matefi, 2023-03-31 20:20:15]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 10. Elküldve:
2023-03-31 20:20:15 |
[64.] |
Eduard Preuss (1834 - 1904) professzor a "Die römische Lehre von der unbefleckten Empfängnis" című könyvében többek között a szentté avatott Alexandriai Kelemen (150 - 215) görög teológus és egyházi írót, a szentté avatott Ambrus (339 - 397) római püspököt és egyháztanítót, a szentté avatott Hippói Ágoston (354 - 430) latin egyháztanítót és filozófust, Fulgentius Ferrandus (i.sz. VI. évsz.) kánonjogászt és teológust, és a mártírhalált halt, szentként tisztelt Dorottyát (i.sz. III. század vége - 305) említette meg a "szeplőtelen fogantatás" elutasítóiként. Ezen személyek álláspontja az volt, hogy Mária ugyanúgy, mint más halandó, bűnben fogantatott ("in peccato est concepta") [26].
|
| |
|
[válaszok erre: #11]
|
[előzmény: (9) Klaus Matefi, 2023-03-31 20:10:33]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 9. Elküldve:
2023-03-31 20:10:33 |
[65.] |
Holnap, április elsején lesz Jézus kínhalálának az 1998. évfordulója, de erről majd a későbbiekben részletesen.
Eltérő megadások léteznek arra vonatkozóan, hogy Mária hány éves lehetett akkor, amikor áldott állapotba került. Mint láthattuk, a Jakab-féle ősevangélium fordításai 15 illetve 16 évesnek taksálják Mária életkorát, de valójában tizenhárom és fél éves volt ekkor, ugyanis 3 évesen került a jeruzsálemi Templomba, ahol 9 évet töltött. 12 éves korában a papok tanácsára eljegyeztették az idős áccsal, Józseffel, tehát Mária megtermékenyülése minden további nélkül megvalósulhatott tizenhárom és fél éves korában. Mária és Erzsébet találkozásáról Magyarországon "Sarlós Boldogasszony" ünnepén emlékeznek meg, de a II. Vatikáni Zsinat határozata alapján május 31-én kellene. Az utóbbi dátum már közelít az előző bejegyzésben említett időpontjához, és ha figyelembe vesszük azt, hogy 1582-ben a naptárreform alkalmából a csütörtöki 1582.10.04-ét követő napot pénteket már 1582.10.15-re korrigálták, akkor ez az eltérés kiküszöbölődik. Amennyiben Zakariás volt Jézus édesapja, abban az esetben Jézus és Keresztelő János féltestvérek voltak, Máriát pedig nem Gábriel arkangyal készítette fel a Jézussal történő másállapotosságra, hanem Zakariás pap. Mária "szeplőtelen fogantatásának" ötletét IX. Piusz pápa (1792 - 1878) öntötte végleges formájába az 1854.12.08-án kelt "Ineffabilis Deus" bullájában, amiben dogmaként jelentette ki Máirának és Jézusnak a "szeplőtelen fogantatását" egyaránt:
"IX. Piusz pápa 1854-ben a szeplőtelen fogantatás dogmáját nemcsak Márián keresztül Isten fiára, hanem Annán keresztül Máriára is kihirdette." (saját fordítás) [24]
Ez a magyarázat nem bibliai eredetű. IX. Piusz pápa ellentmondást és kritikát nem tűrő, sőt fenyegető hangnemben igyekezett ezt a reális alapokkal nem rendelkező dogmát ráerőltetni a hívő tömegekre és elfogadtatni velük, "Isten haragjával" is megfenyegetve őket [25]. Ennek a pápai bullának még a befejezése se nevezhető helytállónak, ugyanis az i.sz. 1854-ben elhangzott pápai állítás szerint Jézus 1854 évvel korábban inkarnálódott, amit ma már teljes biztonsággal tudunk, hogy az nem a keresztény időszámítás kezdetén történt. Ha a pápa Jézus pontos születési dátumával nem volt tisztában, akkor vajon milyen alapon lehetett biztos Máriának a "szeplőtelen fogantatásában", amit annyira ellentmondást nem tűrően bizonygatott? Másfél évtizeddel később az I. Vatikáni Zsinat kimondta a pápai tévedhetetlenség dogmáját... Érdekes lenne mindenesetre tudni, hogy IX. Piusz katolikus létére miért kellett levédjen egy alaptalan ötletet Isten haragjára hivatkozva...
A "szeplőtelen fogantatás" gondolatát voltak akik támogatták, voltak viszont olyanok is, akik kifejezetten ellenezték azt, mivel szerintük ez nem volt összeegyeztethető a valósággal.
|
| |
|
[válaszok erre: #10]
|
[előzmény: (8) Klaus Matefi, 2023-03-25 14:39:08]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 8. Elküldve:
2023-03-25 14:39:08 |
[66.] |
Lukács szerint azért mozdult meg Erzsébet méhében ekkor a magzat, mert betelt "Szentlélekkel". Máriát feltétlenül áldottnak lehetett tekinteni, hiszen a majdan "bűntelenül" születő Jézus fogantatott meg a méhében. A várandós nőkre eleve használatos az "áldott állapotban vannak" kifejezés. Jézus megfogamzása azon a napon kellett megvalósuljon, amikor Mária Jeruzsálembe érkezett. Miután Mária leadta a Templomban a papoknak elkészített függönyt, eljött az ideje annak, hogy Mária állapotossá váljon, amire Zakariás pap Máriát már 3 éves kora óta folyamatosan felkészítette, hiszen nem véletlenül fogadta 3 évesen a leánykát a Templomban a már idézett mondattal:
"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását.".
Valószínűleg Mária a megtermékenyülését követően érkezhetett Erzsébethez, amiről Zakariás a feleségét már előre informálhatta. Szóba jöhet biológiai apaként akár maga Zakariás is, hiszen öreg létére fél évvel korábban sikeresen megtermékenyítette feleségét, Erzsébetet, aki Keresztelő Jánost hozta a világra. Mária másállapotba jutását egyértelműen időzítenie kellett Zakariásnak annak érdekében, hogy a ∼266 nap letelte után születendő gyermek "bűntelenül" jöhessen a világra i.e. 8.02.10-én. Máriának már Jézus születése előtt ∼266 nappal meg kellett érkeznie a Templomba, azaz i.e. 9.05.20-án annak érdekében, hogy megtörténhessen időben a sikeres megtermékenyülés, majd azt követően ment csak Erzsébeték házába, ahol Lukács elmondása szerint "Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel,". Ez a "Szentlélekkel betelés" is május 20-án valósulhatott csak meg.
Kővágószöllősön a középkori rk. templom főoltára mögött látható az alábbi festmény, ami Mária és Erzsébet találkozását (Visitatio Beatae Mariae Virginis) ábrázolja:
A véleményem szerint ez egy rendkívül sokatmondó alkotás, ugyanis Mária, Erzsébet és Zakariás fölött az égen a "Szentlelket" jelképező galamb mellett jelen van egy másik, sárkánynak tűnő mennyei lény is, ami az éppen bemutatott T-keresztre kell utaljon.
|
| |
|
[válaszok erre: #9]
|
[előzmény: (7) Klaus Matefi, 2023-03-15 18:05:14]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 7. Elküldve:
2023-03-15 18:05:14 |
[67.] |
Mária tehát három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:
"Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve." (forrás
Mária kilenc évet töltött a Templomban a papok és Isten szolgálatában. 12 éves korában a papok szerint eljött az ideje annak, hogy eljegyezzék egy kiválasztott férfivel annak érdekében, hogy a Megváltó jövendőbeli anyja ne válhasson időközben érdemtelenné erre az elhivatottságára. A vőlegény kijelölését a főpap Zakariásra bízta, akinek a választása a galileai Názáretben élő idős és özvegy Józsefre esett. A főpap arra kérte meg Máriát és másik hat szüzet, hogy az "istenháza" számára készítsenek függönyt, amit több mint valószínű, hogy egy megadott időpontra kellett Máriának eljuttatnia Názáretből Jeruzsálembe. József ács volt, és mivel foglalkozása következtében hosszab időre távol tartózkodott otthonától, ezért a fiatal menyasszonyát fiaira bízta. Ez idő alatt Mária elkészült a főpaptól kapott feladattal és Jeruzsálembe utazott, hogy átadja ott a kész anyagot. Miután a Templomból távozott, azonnal rokonához, Erzsébethez (Zakariás feleségéhez) ment látogatóba.
A Jakab-féle ősevangélium az alábbi módon írja le Mária találkozását Erzsébettel:
"A köszöntést követően elment innen a rokonához, Erzsébethez, és kopogott az ajtaján. És amikor Erzsébet meghallotta, eldobta azt ami a kezében volt, és futva kinyitotta neki az ajtót; megáldotta és mondta: "Áldott vagy te a nők között, és áldott a te testednek gyömölcse. És hogy jutok én ahhoz, hogy az én Uramnak anyja látogat meg engemet? Lásd hát, megmozdult bennem a gyermek, és üdvözölt tégedet." - Azonban Mária nem értette a titkokat, melyekről neki Gábriel (*arkangyal) beszélt; és felpillantva az égre mondta: "De ki vagyok én, hogy a Föld minden nemzedéke engemet kell áldjon?" - Három hónapot töltött el Erzsébetnél, aztán visszament a házukba. Azonban napról napra teltebb lett a teste, és elrejtőzött Izrael fiai elől. Tizenöt (*a latin szöveg szerint tizenhat) éves volt, amikor ezek a titkok történtek." (saját fordítás) [22]
Erzsébet úgy köszöntötte Máriát, mint aki már a méhében viselte Izrael jövendő Megváltóját. Szilvester János (1504 - 1551 után) bibliafordítása nyújtja szerintem az alábbi mondatával a leglogikusabb magyarázatot:
"Aldot vagi te asszonioknak közötte mert aldott az te mihednek giümölcze." (Lvkacz evangelium I. rész 42)
|
| |
|
[válaszok erre: #8]
|
[előzmény: (5) Klaus Matefi, 2023-03-08 12:35:02]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 5. Elküldve:
2023-03-08 12:35:02 |
[68.] |
Az Ézsiás (Izajás) nevével fémjelzett, i.e. 450 után Ezsdrás kezdeményezésére megalkotott ószövetségi (Tanakh) könyvben találunk már utalást egy olyan ember sorsáról, akit majdan véres áldozat gyanánt "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15), azaz "bűneink miatt halállal sújtották" (Ézsaiás 53,8):
"Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk." (Ézsaiás 52,10)
"Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották" (Ézsaiás 53,8)
""Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. "Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért."" (Ézsaiás 53,10-12)
Tehát a bűntelenül születendő Jézus sorsa már Mária világrajövetelekor meg volt pecsételve a fenti végrehajtási operatív programnak tekinthető sorok értelmében, ami természetesen a Schemhamphorash ismeretére kellett bazírozzon.
Itt megjegyezném, hogy az i.e. 450 körül Ezsdrás által megalkotott Tóra kozmikus motivációjához köthető még az ószövetségi SUSÁN-PURIM ünnepe is, amit éppen ma (2023.03.08. - 5783 adar 15.) ünnepelnek az érintettek, majd egy holdhónap múlva pedig a PESZÁCH ünnepe következik, amely ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) Jézust a Szanhedrin követelésére páskabárány gyanánt (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) keresztre feszíttette Júda római helytartója, Poncius Pilatus, aki bűntelennek találta Jézust (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) és jelképesen mosta kezeit.
Ezen a napon a vallási szokások értelmében évről évre egy hibátlan páskabárányt (Mózes II. 12,1-14; Mózes III. 23,4-5; Mózes V. 16,1-7) kellett feláldozzanak Istenüknek, JHVH-nak, az Ezsdrás által történelmi tényként feltüntetett Exodusra emlékezve.
|
| |
|
[válaszok erre: #7]
|
[előzmény: (4) Klaus Matefi, 2023-03-04 09:42:35]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 4. Elküldve:
2023-03-04 09:42:35 |
[69.] |
Az előző idézet alapján egyértelműen állítani lehet, hogy a jövendőbeli Jézus születésére már a 3 éves Mária idejében számítottak a jeruzsálemi Templom beavatottjai, egy korábbi idézet szerint pedig már Mária világrajövetelekor.
Mint ahogy már utaltam rá, mivel Mária a Schemhamphoras ("Isten 72 szelleme") egyik kozmikus forrásának égisze alatt kellett a világra jöjjön, ezért válhatott ő alkalmassá a beavatottak szemében annak a bűntelen születési adottságokkal bíró Jézusnak a világra hozatalára, aki Pál (Saul rabbi) elmondása szerint
"meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15)
ugyanis
"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (A zsidókhoz írt levél 9,22-23)
Az eddigiek alapján nem lehet kétséges, hogy Jézusra, mint a Schemhamphoras bűntelen inkarnációjára már jóval Jézus születését megelőzően készültek az érintettek abból a célból, hogy majdan egy megfelelő másik kozmikus konstelláció égisze alatt egy véres áldozat szerepét tölthesse be.
De vajon honnan tudhatta a jeruzsálemi Templom papja, Zakariás (Keresztelő János jövendőbeli édesapja), hogy a Schemhamphoras egyik kozmikus forrásának égisze alatt megszületett Mária fog életet adni annak a gyermeknek, akinek a későbbiekben meg kellett a kereszten halnia "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért"?
|
| |
|
[válaszok erre: #5]
|
[előzmény: (3) Klaus Matefi, 2023-02-22 18:15:26]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 3. Elküldve:
2023-02-22 18:15:26 |
[70.] |
Jézus megszületésének előzményeivel kapcsolatosan édesanyjának, Máriának az életét kell tanulmányoznia a témában tisztán látni szándékozóknak.
A II. században készült Jakab-féle ősevangéliumból értesülhetünk arról, hogy Mária szülei, Anna és Joákim gyermektelen idős emberek voltak ugyanúgy, mint Erzsébet és Zakariás, Keresztelő János világrajövetele előtt. Egy alkalommal Annának úgymond angyali jelenésben volt része, aki tudtul adta számára, hogy leánygyermekük fog születni, akit az egész világ ünnepelni fog majdan:
"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen." (saját fordítás - forrás: [17])
Ez a mondat már szinte garancia kell arra legyen, hogy Mária a Schemhamphoras ("Isten 72 szelleme") egyik kozmikus forrásának égisze alatt kellett a világra jöjjön. Egyes magyarázat szerint Máriára a születésekor rászállt a Szentlélek [18], amellyel kapcsolatosan a későbbi történések ismeretében kizárólagosan két időpont, illetve az akkor realizálódott két konstelláció jöhet csak számításba, nevezetesen i.e. 23.12.18. és i.e. 19.07.09.
Diós István, a Magyar Katolikus Lexikon főszerkesztője az 1990-ben Budapesten kiadott "A szentek élete" című könyvében arról ír, hogy a hagyományok szerint Mária "eredendő bűntől" ("peccatum originale") mentesen, azaz negatív szellemi hatásoktól mentesen jött a világra:
"A hitünk hagyománya tanítja, hogy Mária eredeti bűn nélkül lépett be az életbe, s ennek következtében szabad volt minden rossz ösztönösségtől." (442. old.)
Mivel Jézus születését megelőzően ilyen jellegű születés utoljára ∼272 évvel korábban volt csak lehetséges, amikor Mithrász meglátta a napvilágot (i.e. 280.12.09.), ezért Máriára ez semmiképpen nem vonatkozhat.
Amikor Mária egy éves lett, édesapja Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:
"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." - És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást."" (saját fordítás - forrás: [19])
Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap (Keresztelő János jövendőbeli papája) az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:
"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását." (saját fordítás - forrás: [20])
|
| |
|
[válaszok erre: #4]
|
[előzmény: (2) Klaus Matefi, 2023-02-14 11:12:19]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 2. Elküldve:
2023-02-14 11:12:19 |
[71.] |
Kizárólagosan csak a kanonizált könyvek (a Biblia újszövetségi része) tanulmányozásából nem lehet teljes és tiszta képet alkotni Jézus korabeli szerepéről a népéhez való kapcsolatának tükrében.
Mint ismeretes, az újszövetségi könyvekben egyáltalán nem találunk utalást Jézus édesanyjának, Máriának a várandós állapotba kerülését megelőző életéről, pedig ennek hiányában képtelenség korrekt módon feltárni Jézus személyének akkori és későbbi jelentőségét.
A félreértés elkerülése végett nem a "betlehemi csillag" (Máté 2,1-12) igazodott Jézus világrajöveteléhez, mint ahogy azt Máté az evangéliumában lefesti, hanem ez fordítva kellett megtörténtjen:
"Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe és azt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kellett megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: "Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és azt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük mennt mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy nem menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba."
Jézusnak egy bizonyos időpontban kellett ahhoz bűntelenül, azaz "eredendő bűntől" ("peccatum originale") mentesen megszületnie, hogy Őt a későbbi hívei, követői Messiásként, Megváltóként részesítsék vallásos tiszteletben, aki aztán a keresztre feszítésekor magára vette a "világ bűneit" ami által úgymond megváltotta a világot.
Hogy tisztábban láthassunk ezzel kapcsolatosan, gorcső alá kell vegyük Jézus megszületésének körülményeit és előzményeit, amiről viszont mindössze a kanonizált Újszövetségből szándékosan kihagyott apokrif írásokból értesülhetünk.
|
| |
|
[válaszok erre: #3]
|
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2023-02-10 12:10:59]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 1. Elküldve:
2023-02-10 12:10:59 |
[72.] |
A mai napon, azaz február 10-én kellene valójában ünnepelje a Jézusban hívő hívek népes tábora az i.sz. 25 április 1-én, Peszáh ünnep előkészületi napján, az első szövetség (i.e. 451/445) alatt elkövetett bűnök váltságáért (A zsidókhoz írt levél 9,15) keresztre feszíttetett názáreti Jézus i.e. 8-ban (-7-ben) történt világrajövetelét.
Mint ismeretes, az idők folyamán számos teória látott már napvilágot Jézus születésével kapcsolatosan, de egyik se állta ki a kritikus, pártatlan és elfogulatlan analízis próbáját, ugyanis egytől egyig hibásak és alaptalanok voltak...
Abban a kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kitartó és konzekvens kutatási tevékenységemnek köszönhetően nem csak Jézus születésének és kínhalálának megcáfolhatatlan időpontjait tudom prezentálni a valódi információkra vágyóknak, hanem az ábrahámita vallásokkal kapcsolatos sarkalatos vélt, vagy valós események pontos dátumait is az általam megfejtett Schemhamphoras ("Isten 72 szelleme") kozmikus forrásainak az ismeretében. Célom ezzel egyáltalán nem a személyem elismertetése, mivelhogy eleve tisztában vagyok azzal, hogy az általam feltárt rejtett tudás a vallások és titkos társaságok hosszú évszázadokon át féltve őrzött kincse volt, amihez a meglátásom szerint azonban a "végidők" legvégére célszerű a beavatatlan, laikus, de ismeretekre éhes átlagembernek is megadni a hozzáférési lehetőséget.
|
| |
|
[válaszok erre: #2]
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
|
| Haladó |
|
|
