| Találatok száma: 197 üzenet |
|
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
4.  Elküldve:
2024-11-15 13:58:52 |
[1.] |
[26.]
KlausM 2024.11.15. 14:20:14
ITT és "Kronológia" topicban nyilvánosságra hozott felfedezésemmel kapcsolatosan megpróbálom tömören felvázolni ennek szükségszerű következményeit:
1, Korrigálni kell a Nagy Heródes krállyá kinevezésének és halálának elhibázott évszámait (i.e. 37 és i.e. 4.), a Josephus Flavius által megadott i.e. 44-re és i.e. 8-ra.
2, Ennek a korrekciónak, a hibás adatok abjurációjának feltétel nélkül meg kell történnie a tudományos körökben, ellenkező esetben szerintem nem hivatkozhatnak a továbbiakban megalapozottan és jogszerűen Josephus Flaviusnak a Nagy Heródessel kapcsolatos információira:
a, "Heródes az uralkodásának első napján Antonius vendége volt, és így magára öltötte azt az új méltóságot, amelyet a száznyolcvannegyedik olümpián szerzett, C. Domitius Calvinus második és C. Asinius Polliu első konzulsága alatt." (forrás: Die jüdische Alterthümer, Köln, 1853, 256. old. - ford.: K. L. Matefi)
b, "Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old. - ford.: K. L. Matefi)
c, "Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old. - ford.: K. L. Matefi)
4, A valótlan évszámok arra adtak lehetőséget hosszú évszázadokon keresztül számtalan kutatót megtévesztve, hogy a Dionysius Exiguus keresztény kronológus és szerzetes által helytelenül kikalkulált keresztény időszámítás kezdetét, az "anno Domini"-t, azaz az "Úr évét" képtelenség legyen korrekt módon helyreigazítania, revideálnia bárkinek.
5, Az általam napvilágra hozott helyénvaló adatok (Nagy Heródes királlyá kinevezése: i.e. 44; halála: i.e. 8) azért nagy jelentőségűek, merthogy Heródes halálának időpontja (i.e. 8, pontosabban Peszách ünnepet - i.e. 8.03.25. - megelőzően néhány nappal) után nem születhetett meg a történelmi Jézus... Azt hiszem, hogy ehhez ezután nem férhet kétség!
6, Tudtommal én vagyok a kutatók közül az egyedüli, aki mertem szembehelyezkedni a tudományos körök ezzel kapcsolatos megalapozatlan, általam vélt konszenzusával.
7, Mivel az itt publikált két évszám (Nagy Heródes királlyá kinevezése: i.e. 44; halála: i.e. 8) helyes megállapítása a saját szellemi termékem, ezért a korábbi hamis információk editálásakor elvárom a nevem feltüntetését, ellenkező esetben plagizálásnak fogom tekinteni.
Örülök, hogy hozzájárulhattam az Index Fórum "Tudomány" alfórumának sikeres tevékenységéhez!
KlausM
|
| |
|
|
[előzmény: (3) Klaus Matefi, 2024-11-14 19:44:39]
|
|
Haladó  |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 3. Elküldve:
2024-11-14 19:44:39 |
[2.] |
Voltak olyanok is, akik nem fogták fel ennek jelentőségét, ezért kénytelen voltam egy "Tudomány" alfórumon két helyen is ismétlésekbe bocsátkozni:
Idézet:
| [11.]
De kezdjük az elején.
Josephus Flaviustól értesültünk, hogy Augustus (Octavian) császár Nagy Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává. Köztudott, hogy az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.
Ha tehát meg szeretnénk tudni Heródes királlyá történt kinevezésének évét, akkor a 776-ból ki kell vonjunk a 183x4-et, azaz 732-t, ami által eljutunk a helyes megoldásig, azaz i.e 44-ig.
Valamelyik "okostojás" gyenge volt logikából, így a 776-ból 184x4-et, azaz 736-ot vont ki, ami értelemszerűen hibás kalkulációhoz vezetett. Ezt pedig megméretés nélkül átvettek a kronológusok, történészek, etc..
Josephus Flaviustól azt is tudjuk, hogy Heródes a királyságának 37. évében halt meg, ami azt jelenti, hogy i.e. 8-ban, mégpedig a Peszách ünnep előtt, ami abban az évben i.e. 8.03.25-ére esett. Ebből adódóan csak az általam megadott, i.e. 9.11.28-án megvalósult teljes holdfogyatkozás jöhet szóba, amiről szintén Flaviustól tudunk.
Bízom benne, hogy sikerült a kételyeidet eloszlatnom.
| |
Idézet:
|
[60.]
Mivel Jézus élete elválaszthatatlan bizonyos kozmikus történésektől, ezért születésének és kereszthalálának a korrekt dátumai csak azok figyelembevétele mellett tárhatóak fel a tudomány számára. Már pedig feltetelezem, hogy feltétlen érdeke a tudománynak is ezen a területen tisztán látnia.
Gondolj csak bele abba, hogy a Wikipédiák és számos "tudományos" munkák azt állítják Nagy Heródesről Josephus Flaviusra hivatkozva, hogy a királyságának kezdete i.e. 37-ben volt.
Mit olvashatunk Flaviustól?
Azt, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává. Köztudott, hogy az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.
Mi lenne ebből a tanulság?
Biztosan nem az, hogy a 776-ból kivonjunk 184x4-et, azaz 736-ot, mivel ez így hibás megoldás!...
Miért hibás?
Mert a 776-ból csak 183x4-et kell kivonjunk, azaz 732-t ahhoz, hogy megkaphassuk Nagy Heródes királlyá történt kinevezésének az évét. Ha pedig ezt korrekt módon megtesszük, akkor i.e. 44. évi dátum az, amire Josephus Flavius hivatkozott!
És mivel állítása szerint Heródes királyságának 37. évében távozott az élők sorából, ebből kizárólagsan az következik, hogy i.e. 8-ban halt meg, és nem i.e. 4-ben, mint ahogyan azt a hivatalos álláspont hangoztatja...
| |
|
| |
|
[válaszok erre: #4]
|
[előzmény: (2) Klaus Matefi, 2024-11-14 19:22:03]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 2. Elküldve:
2024-11-14 19:22:03 |
[3.] |
topicnyitó és az [5.] bejegyzésem
Szinte minden hivatalos álláspont azt sugallja, hogy Nagy Heródes i.e. 4-ben, a Peszách ünnepet megelőzően távozott az élők sorából, ami pedig nem állja meg a helyét:
"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." (Wikipédia-I. Heródes zsidó király)
"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)
Hol követhették el tévedésüket a kutatók?
A kronológusok ott követik el a legnagyobb tévedésüket, amikor azt állítják, hogy Nagy Heródes i.e. 4-ben távozott az élők sorából!
Heródes, Júdea királya zsidó vallású volt, de származását tekintve nem volt az. Nevéhez fűződik a jeruzsálemi Templom felújítása, ami által nagyobbá és díszesebbé vált az. Személyével kapcsolatosan részletes beszámolókat találunk a híres zsidó történetírónak, Josephus Flavius-nak (37 - 100) a könyveiben. Több, általa pontosnak vélt évszámra is hivatkozik némely történéssel kapcsolatban. Az 1853-ban, Kölnben, K. Martin professzor fordításában megjelent "Zsidó régiségek"-ben ("Die jüdische Alterthümer") azt írja, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává:
"Heródes az uralkodásának első napján Antonius vendége volt, és így magára öltötte azt az új méltóságot, amelyet a száznyolcvannegyedik olümpián szerzett, C. Domitius Calvinus második és C. Asinius Polliu első konzulsága alatt." (256. old. - ford.: K. L. Matefi)
Ennek az eseménynek i.e. 44-ben (776 - 183x4 = 44), azaz -43-ban kellett megvalósulnia, mert az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.
A hibás keresztény időszámítást alkalmazó kutatók is említést tesznek erről, de egyesek valamilyen indíttatásból mégis tévesen i.e. 37-re teszik Nagy Heródes királyságának kezdetét:
"Heródes a 184. olimpiai játékok évében, Domitius Calvinus konzul és Asinius Pollio idejében, Kr. e. 37-ben, Antonius és Octavianus kíséretében a Capitoliumba lett vezetve és ott egy bálványimádó áldozatbemutatásnál királlyá lett beiktatva." (Johann Jahn professzor: Biblische Archäologie, Band 2, Teil 2, Wien, 1825, S. 4; ford.: K. L. Matefi)
"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)
"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." (Wikipédia-I. Heródes zsidó király)
Vannak olyan források is, melyek i.e. 40-re taksálják Heródesnek Júdea királyává történt kinevezését és i.e. 37-re pedig Jeruzsálem elfoglalását, illetve tényleges uralkodásának kezdetét, de tudtommal egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a király i.e. 4-ben távozott az élők sorából...
Josephus Flavius megadása alapján Heródes a királlyá koronázását követő 37. évben halt meg, 34 évvel Antigonus (a Hasmoneus dinasztia utolsó uralkodója) meggyilkolása, és öt nappal fia (Antipater) kivégzése után:
"Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old. - ford.: K. L. Matefi)
Ugyanerre hivatkoznak tanulmányaikban a Heródessel foglalkozó írók és kutatók is, de mint láthattuk, hibás alapokra építették állításukat, merthogy a 184. olümpia éve nem i.e. 40-ben, vagy i.e. 37-ben volt, hanem i.e. 44-ben!
Josephus Flavius arról is beszámolt, hogy Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a Templom főbejárata fölé a király utasítására felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy teljes holdfogyatkozás alkalmával:
"Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old. - ford.: K. L. Matefi)
A ma még használatos történelmi kronológiát hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontoknak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozásra) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól.
Heródes a lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást i.e. 9.11.28-án égettette meg, egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából.
Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de mivel ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára, ezért visszatért Jeruzsálembe. Az említett teljes holdfogyatkozás és a rákövetkező i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtti halálának beállta közötti időszak folyamán vett részt az említett kúrán, Jézus i.e. 8.02.10-én megszületett (Bővebben itt: Jézus születése és kereszthalála) és Heródes még a halála előtt öt nappal kivégeztette saját fiát, Antipatert.
|
| |
|
[válaszok erre: #3]
|
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2024-11-14 17:45:54]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 1. Elküldve:
2024-11-14 17:45:54 |
[4.] |
Két nappal ezelőtt indítottam útjára az Index Fórum "Tudomány" alfórumán a "Kronológia" című topicot, majd a mai nap ugyanott a "Nagy Heródes i.e. 8-ban halt meg" topicot.
Mind a kettő létrehozatalakor az volt a célom, hogy felhívjam a tudományos körök figyelmét arra, hogy az általuk Nagy Heródessel kapcsolatosan propagált dátumok nem felelnek meg a valóságnak, és hogy Jézus keresztre feszítésének 2000. évfordulója 2025.04.01-én lesz.
|
| |
|
[válaszok erre: #2]
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 3. Elküldve:
2024-11-11 15:35:47 |
[5.] |
Visszatérve Jézus születéséhez, a Jakab-féle ősevangélium arról számol be, hogy Jézus egy barlangban (47-49., 51. old.) jött a világra. Nagy Konstantin édesanyja, Ilona (Flavia Julia Helena Augusta) császárnő akaratából i.sz. 326-333-ban felépült erre a barlangra a Születési bazilika. A 12 méter hosszú és 3 méter széles Születés barlangja felett helyezkedik el a bazilika oltára. Se Máté, se pedig Lukács nem tett említést erről a barlangról meglepő módon, aminek motivációja esetleg az lehetett, hogy elkerüljék a Mithrász mítoszhoz való hasonlóság gyanúját.
Már történt arról említés, hogy Mithrász is egy barlangban született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek. A jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai, egy szamár és egy ökör volt látható. Három "mágus" is jelen volt ott, akik arannyal, tömjénnel és mirhával ajándékozták meg a kisdedet. A gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott ugyanúgy, mint az újszülött Jézus esetében.
Ezzel kapcsolatos források:
- Alm, Richard von der: Theologische Briefe an die Gebildeten der deutschen Nation, Zweiter Band, Leipzig, 1863, S. 492-494.
- Bohlen, P. von (*Professor): Das alte Indien, mit besonderer Rücksicht auf Aegypten, Erster Theil, Königsberg, 1830, S. 258
- Dietrich, Eckhart: Vom Pietisten zum Freidenker - Unausweichliche Folge konsequenten Nachdenkens, Norderstedt, 2013, S. 54-55.
- Malten, H. Mr.: Neueste Weltkunde, Dritter Band, Frankfurt a. M., 1844, S. 146-147.
- Nork, Friedrich: Mythen der alten Perser als Quellen christlicher Glaubenslehren und Ritualien, Leipzig, 1835, S.81.
- Nork, Friedrich: Die Weihnachts- und Osterfeier erklärt aus dem Sonnencultus der Orientalen, Leipzig, 1838, S. 30-32.
- Nork, Friedrich: Etymologisch-symbolisch-mythologisches Real-Wörterbuch zum Handgebrauche für Bibelforscher, Archäologen und bildende Künstler, Zweiter Band, Stuttgart, 1843, S. 34.
- Nork, Friedrich: Etymologisch-symbolisch-mythologisches Real-Wörterbuch zum Handgebrauche für Bibelforscher, Archäologen und bildende Künstler, Dritter Band, Stuttgart, 1845, S. 174.
- Sepp, Johann Nepomuk (*Professor): Das Leben Jesu Christi, Erster Band - Chronologie des Lebens Jesu, Regensburg, 1853, S. 198. u. 209.
Egy kép Mithrász születéséről. (forrás)
A Magyar Katolikus Lexikonból egy korábban is már prezentált idézet:
"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk" (forrás)
Az arany (ami a Napot szimbolizálja), a tömjén és a mirha nem csak Mithrász és Jézus születésével kapcsolatos, hanem az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοινιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében azt hangoztatja, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban. A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár jön létre (forrás - Clementis Romani: Ad corinthios epistula, Leipzig, 1870, S. 61. és ITT).
Ez valójában egy véget nem érő és periódikusan ismétlődő kozmikus történéssorozat. A főnixmadár "élethosszára" vonatkozóan igen eltérő elképzelések láttak eddig napvilágot (100, 216, 461, 532, 540, 600, 651, 654, 660, 1000, 1461 év...). Egyesek úgy képzelik, hogy a főnix nem más, mint a Napnak és a Merkúrnak pontszerű együttállása, ami 651 évenként ismétlődik meg. A véleményem szerint a főnix a Schemhamphoras kozmikus forrásait jelképezi, az "önégetés" pedig akkor következik be, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak ∼136 évenként, szorosabb konjunkciót figyelembe véve pedig ∼272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát eredményezik, de ezt követően mindig "feltámad hamvaiból". A főnix az élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban.
Nem csak Mithrász és Jézus születése kőtődik a főnixmadár halálához, hanem többek között Szt. Györgyé, Attiláé, Álmos vezéré, David Reubeni-é, Sabbatai Cví-é és Jiddu Krishnamurti-é is.
A megbízható és korrekt kronológiának a véleményem szerint nem Jézus születésének és egyben Heródes halálának évét kell az eddig hibásan megállapított és felépített időrendi adatokhoz igazítania, hanem éppen fordítva!
Lukács szerint Jézus a 30. életévében járt (3,23) (azaz már betöltötte a 29. évét, de a 30-at még nem), amikor hozzáfogott a közel 3 évig tartó nyilvános tevékenységéhez. Első lépése az volt, hogy megkereszteltette magát a Jordán folyó partjánál rokonával, Keresztelő Jánossal, aki kora leghírdesebb esszénusa volt. A Magyar Zsidó Lexikonból arról értesülünk, hogy a héber kabbalával kapcsolatos titkos ismereteket a chásszideusok, majd az esszénusok birtokolták (439. és 440. old.).
Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia). Annak érdekében, hogy a nép elfogadja Jézust Messiásnak, ahhoz a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit Keresztelő János prezentálni tudott Jézus megkeresztelése alkalmából.
Az égi jel a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égiestek által alkotott, i.sz.22.07.02-án létrejött X-kereszt volt, aminek alkalmából úgymond leszállt Isten lelke egy "galamb" formájában Jézusra.
Lukács azt állítja, hogy Keresztelő János a működését Tibérius császár uralkodásának 15. évében kezdte meg (3,1-2). A mai hivatalos álláspont szerint i.sz. 14-től uralkodott Tibérius, viszont amennyiben Lukács információja megfelelne a valóságnak, abban az esetben ezt i.sz. 7-re kellene korrigálni. A "Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti" állítása alapján Augustus császár i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben) tartott utoljára népszámlálást, lustrum-ot a római polgárok (cives Romani) számára, majd augusztus 19-én távozott az élők sorából, amiből logikusan következik, hogy Tibérius ezt követően még i.sz. 14-ben válhatott római császárrá. Jézus ekkor már 22. éves volt!
Amennyiben helytálló lenne Lukács információja ("Tiberius császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Júdea helytartója" 3,1), abban az esetben Keresztelő János Jézusnak a 37. életévében kellett volna elkezdje tevékenységét, ami egyértelműen kizárható. A korábbiakban (Lukács 2,1-2) is felmerült már Lukács által közölt adat hitelességével kapcsolatban jogos és megalapozott kétely. Szerény véleményem szerint ∼10 évvel túllőtt a célon, mondjuk figyelmetlenség következtében véletlenül egy egyes került az ötös elé... Annyi haszna azért csak volt ennek, merthogy hosszú évszázadokon keresztül egyetlen kutató se volt képes Jézus születése és kereszthalála időpontjainak helyes meghatározására, mivel nem ismerték a héber kabbala féltve őrzött titkák a Schemhamphoras-t.
Máté (3,1-12), Márk (1,1-8) és János (1,19-27) is beszámol Keresztelő János ténykedéséről, de tartózkodtak időrendi adat propagálásától.
Miután Jézus i.sz.22.07.02-án egy X-kereszt égisze alatt megkeresztelkedett a Jordán folyó partjánál, megkezdte nyilvános tevékenységét, amivel kapcsolatban János evangéliuma mindössze három Peszách ünnepről tesz említést:
1, a pénzváltók és kufárok kiűzése a jeruzsálemi Templomból (2,13),
2, kenyér- és halszaporitás (6,4)
3, Jézus elfogatása (11,55-57) és keresztre feszítése (19,14-16).
Mint ismeretes, a keresztény beavatás szentségei (keresztség, bérmálás, bűnbánat és utolsó kenet) kifejezetten Jézus kereszthalálával kapcsolatosak:
"nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?" (Rómaiakhoz írt levél 6,3)
Egy másik helyen eképpen ír Pál a keresztről, ami természetesen nem egy fából összetákolt kivégzőeszközről szól:
"A kereszt igéje Isten hatalma. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje" (Korinthusiakhoz írt levél 1,18).
Joseph Ratzinger (1927 - 2022) bíboros (a katolikus hitért felelős vatikáni Kongregáció néhai vezetője, a későbbi XVI. Benedek pápa) 2005-ben a nagypénteken megtartott esti meditációja folyamán a keresztút 12. állomásánál azt hangoztatta, hogy "Jézus keresztje egy kozmikus esemény." ("Das Kreuz Jesu ist ein kosmisches Ereignis", "La croce di Gesù è un avvenimento cosmico." (források: 1, 2)
A Magyar Kurír katolikus hírportálon található "A dicsőséges kereszt" című cikk félremagyarázhatatlanul kihangsúlyozza Jézus keresztjének kozmikus jellegét:
"A kereszt tehát igazán kozmikus jelkép, mégpedig a szépség, az erő és a dicsőség látható jele.
A négy világtájat, magát a teret, vagyis a kozmosz egészét átfogó kereszt nem kivégzőeszköz, hanem olyan titokzatos jelkép, amelynek megértéséhez, mint Pál apostol mondja, az Atya ajándéka, a Lélek és a hit szükséges, és amelynek hódolat jár. A kereszt ugyanis Krisztus mindent felülmúló szeretetének kozmikus jelképe:" (forrás)
Az emberek homlokának kereszttel történő megjelölése már az ószövetségi hagyományokban is kimutatható, ami természetesen nem Jézus keresztjével volt kapcsolatban, hanem az ószövetségi misztériumok keresztjével:
"Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne." A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak." (Ezékiel 9,3-7)
Jézus születési konstellációjának értelemszerűen utalnia kellett a kereszthalálára is, amire többek között egy XIX. század közepe táján megjelentetett könyv felhívja a figyelmet:
"A születése utal a halálára. A világba jövetele utal a világból való kimenetelére." (A. Casper: Christi Fusstapfen in vier Büchern, Leipzig, 1861, S. 3. ford.: Klaus L. Matefi)
Ezzel összhangban van a Magyar Katolikus Lexikonban olvasható alábbi idézet:
"A Legenda Aurea állítja, hogy a Háromkirályokat vezérlő csillagban a Kis Jézus kereszttel, fején töviskoronával tűnt föl, mintegy utalva az Ecce Homo eljövendő nagypénteki királyságára (Rogier van der Weyden képén: Berli, Áll. Múz. 15. sz.)." (forrás)
A kis Jézus, kezében a kereszttel.
A keresztény megváltás alapfeltétele, Jézusnak a kereszten kiontott vére:
"Megváltásunkat vére árán nyertük el." (forrás)
Számos templomban és képtárban találkozhat az ember olyan szakrális képzőművészeti alkotással, melyen a keresztre felszögezett Jézus sebeiből kihulló vért angyalok fogják fel kelyhekben; más alkotásokon a kereszt egy kis "medence" közepén áll és a kifolyó vére a kereszt alatt gyűlik össze, amiből a kereszt körül állók isznak, vagy vérében megmártóznak (1, 2, 3)
A Jézus kiömlő vérének tisztelete valójában a kereszt szellemi hatásának, "Isten ereje" kiáradásának tisztelete.
Zakariás pap, aki Máriát 9 éven keresztül készítette fel Jézusnak a világra hozatalára, tisztában kellett legyen azzal is, hogy majdan, a Peszách ünnep előkészületi napján kialakuló Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) következő kozmikus forrása alkalmával ennek a bűntelen gyermeknek kereszthalált kell halnia "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Zsidókhoz írt levél 9,15), páskabárány gyanánt (Korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19), véres áldozat céljából, mivelhogy
"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (Zsidókhoz írt levél 9,22).
Az újszövetségi könyvek szerint, Jézus maga is tudatában volt sorsával:
"Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik." (Máté 5, 17-18)
"Akkor félrevonta a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: "Most felmegyünk Jeruzsálembe, s beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról megjövendöltek. Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpdösik. Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad." (Lukács 18,31-33)
"Most azonban - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik." (Lukács 22,36-37)
"Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg." (János, 18,32)
A Babiloni Talmud olvasatában Jézust 33 éves korában (Szanhedrin 106. b.) végezték ki a Peszách ünnep előkészületi napján (Szanhedrin 43. a.).
Jézust a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14) a Peszách ünnep előkészületi napján feszíttették keresztre azért, mert a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek, melyek születésekor (i.e. 8.02.10-én) együttálltak, közel 33 év elteltével viszont egy kozmikus T-keresztet alkottak a zodiákusban i.sz. 25.04.01-én.
A Jézus szülését szignáló együttállás az ún. "kozmikus kígyónak" azon állapota, amikor "erőtlen", viszont már az itt bemutatott T-kereszt esetében "erőben" van, ami JHVH erejének egyik kozmikus forrása.
A népi hagyományok szerint Júdás április 1-én, Jézus kinhalála napján lett öngyilkos (Máté 27,3-5; Apostolok cselekedetei 1,17-18).
A Názáreti Jézus világra hozatala és keresztre feszítése tehát bizonyítottan egy kozmikus misztérium keretében zajlott le a BETELJESEDÉS céljából.
(I.sz. 23 - 36 közötti Peszách ünnepek kozmikus hátterei - GIF)
A Magyar Katolikus Lexikon és más forrás (Erich Haupt Professor: Der Brief des Johannes, Colberg, 1869, S. 254; etc.) is arra figyelmeztet, hogy a Keresztelő János-féle keresztelés nem azonos az egyház által elfogadottal, ugyanis értékében illetve jelentőségében is lényegesen elmarad a Jézus keresztjére hivatkozva praktizált keresztelés mögött:
"Jézus keresztsége Jánosnál a Jordánban nem tekinthető úgy, mint ami összefügg az egyházi keresztséggel." (forrás)
"János keresztsége nem elegendő az Isten országának elnyerésére és a Szentlélekben való részesedésre (ApCsel 19,1-6). Az evang-ok és az ApCsel a különbséget a vízzel, ill. a Szentlélekkel való keresztelés ellentéte révén emelik ki (Máté 3,11; Márk 1,8; Lukács 3,16; Jn 1,33; ApCsel 1,5; 11,16). Ebből következően János keresztsége értékben mögötte áll a későbbi ker. keresztségnek, ahogy az előfutár János is kisebb, mint a Messiás, akire leszállt és rajta is maradt a Szentlélek (Jn 1,33)." (forrás)
Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy Jézus kereszthalálának jövőre, 2025.04.01-én lesz a 2000. évfordulója, a héber naptár szerint pedig 2025.04.12-én.
|
| |
|
|
[előzmény: (2) Klaus Matefi, 2024-11-11 15:27:45]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 2. Elküldve:
2024-11-11 15:27:45 |
[6.] |
Jézus megfogamzásával kapcsolatosan javasolnám feltétlenül a Pécs melletti, kővágószöllősi, középkori rk. templom főoltára mögött elhelyezkedő szakrális festmény gorcső alá vételét, ami Mária találkozását ábrázolja Erzsébettel (Visitatio Beatae Mariae Virginis). Ezt a képzőművészeti alkotást azért tartom rendkívül különlegesnek és sokatmondónak, mert Mária, Erzsébet és Zakariás fölött az égen a "Szentlelket" jelképező galamb mellett jelen van egy másik, sárkánynak tűnő mennyei lény is, ami szerintem az akkorra létrejövő és általam szemléltetett T-keresztet hivatott szimbolizálni.
Fontos vallásfilozófiai kérdéshez érkeztünk itt el, nevezetesen, hogy az emberbe tulajdonképpen mikor költözik bele az "isteni lélek"? Nem szándékozom itt felsorolni az ezzel kapcsolatos teóriákat, hanem a saját véleményemre hivatkozom csak, ami megegyezik a lubavicsi rebbének, Menáchem Mendel Schneersonnak (1902? - 1994) az állásfoglalásával:
"– De hát miért ünneplünk, mikor még nem is tudjuk, mi lesz belőle, ha felnő? –kérdezte a Rebbe.– A születés az a pillanat, amikor a testbe lélek költözik – válaszolta meg saját kérdését. – És mivel a lélek közvetlen kapcsolatban áll az Örökkévalóval, ez elegendő ok az örvendezésre." (forrás)
Azért tartom ezt esszenciális kérdésnek, mivelhogy Jézus esetében a Szentlélek általi fogamzásra igyekezett Máté (1,18) és Lukács (1,35) a hangsúlyt fektetni azért, hogy ne merülhessen fel a biológiai apa kiléte, pedig a gyermek lelki adottsága bizonyos szempontból a születése pillanatában dől el. Egy egyszerű, szemléletes és empirikus megfigyeléseken alapuló, de nem tudományosan megalapozott példa erre: ha valaki az Oroszlán jegyében jön a világra, arra nem nagyon illenek mondjuk a Rák, vagy a Szűz jegyében születettekre sok esetben jellemző tulajdonságok. Ezzel a megjegyzésemmel kapcsolatosan nem szándékozom senkivel vitába szállni, már csak azért sem, mivel a tárgyaltak szempontjából ez irreleváns.
A keresztény vallási magyarázatok értelmében Jézus bűntelenül (Zsidókhoz írt levél 7,26; Péter I. levele 2,22) jött a világra, aminek következtében az áltam prezentált, i.e. 9.05.20-án megvalósult Schemhamphoras egyik kozmikus forrása eleve nem lett volna alkalmas, hogy erre bazírozva ki lehessen jelenteni Jézus bűntel mivoltát. Ebből viszont értelemszerűen adódik, hogy a születési dátumakor fennálló helyzetet kell tovább vizsgálni.
Mint tudjuk, a gyermek általában a fogamzást követően ∼266 nap elteltével jön világra:
"Ha valaki mégis pontosan ismeri a fogamzás idejét, a szülés várható ideje onnan számított 38 hét vagy 266 nap." (forrás - Dr. Zatik János: A szülés)
Jézus esetében is így kellett ez történjen, és mivel úgymond Isten fia (Filius Dei) volt a keresztény vallási elképzelések és dogmák olvasatában, ezért a születése nyilvánvalóan elválaszthatalan a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme") azon kozmikus forrásától, ami alapján ki lehetett jelenteni róla, hogy bűntelen.
A Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek (Nap, Hold, Mars, Szaturnusz, Uránusz) 72-féle konstellációt képesek közösen alkotni együttállást, oppozíció és kvadrát figyelembevétele mellett. Ezek közül viszont csak egyről állítható, hogy a Földről nézve negatív hatásoktól mentes, nevezetesen az 5 égitest együttállásáról, mégpedig azért, mert az ősi asztrológia szabályzói szerint a negatív hatasúnak tartott planéták (Mars, Szaturnusz, Uránusz) a Nap mögött felsorakozva nem tudják kifejteni ez idő alatt a Földre és a születő gyermekre a nekik tulajdonított hatásokat. Ilyen együttállások ∼136 évenként történhetnének meg a zodiákusban, de (<10°) kritérium mellett az elmúlt 4000 év folyamán csupán 15 alkalommal realizálódott csak.
A későbbiekben látni fogjuk, hogy a keresztény világ nem Jézus bűntelen születésére helyezi a hangsúlyt, hanem a 33. életévében bekövetkezett kereszthalálára.
Lukács evangéliumából értesülünk arról, hogy Augustus császár utasítására az egész Római Birodalom területén népszámlálást, lustrum-ot tartottak a római polgárok (cives Romani) részére, de ugyanekkor tartották meg a nem római állampolgárok (no cives Romani) részére is az összeírást, a census-t, aminek következtében a várandós Máriának és férjenek, Józsefnek a galileai Názáretből a judeai Betlehembe kellett menniük, ahol aztán elérkezett Jézus születésének ideje.
Ankarában, a Római templom előcsarnokában egy kőbevésett ténybeszámoló (Monumentum Ancyranum; Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei) hirdeti az utókornak, hogy Augustus császár (i.e. 63 - i.sz. 14) az egész Római Birodalom területén három alkalommal tartott lustrum-ot, éspedig i.e. 28-ban (ab urbe condita: a. u. c. 726-ban), i.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban) és i.sz. 14-ben (a. u. c. 767-ben).
Lukács feladta a leckét a későbbi idők kutatói számára, ugyanis azt állította, hogy Publius Sulpicius Quirinius (Czirénius) hajtatta végre a census-t, aki akkor Szíria helytartója volt:
"Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják." (Lukács 2,1-3)
Csakhogy Quirinius nem i.e. 8-ban volt Szíria helytartója, hanem a. u. c. 759-től 764-ig. I.e. 8-ban (a. u. c. 746-ban, azaz Róma alapítása után 746-ban) Sentium Saturninum (a. u. c. 744 - 748) töltötte be a helytartói tisztséget Szíriában..
Mire gondolhat ilyen esetben a kutató? Tévedett volna Lukács, vagy talán a misztériumok védelme érdekében szándékosan dezinformált?
Egy harmadik akceptálható variációval rukkolt elő Friedrich Christian Carl Heinrich Münter (1761 - 1830) német luteránus püspök, a koppenhágai egyetem néhai teológus professzora (aki a koppenhágai "Friedrich zur gekrönten Hoffnung" szabadkőműves páholy mestere volt 33 éves korától 13 éven át) az 1827-ben Koppenhágában megjelent "Der Stern der Weisen - Untersuchungen über das Geburtsjahr Christi", azaz "A bölcsek csillaga - Krisztus születési évének vizsgálata" címet viselő könyvének 99-101. oldalán. Történelmi példákkal is igyekezett igazolni azt, mi szerint nem zárható ki, hogy akkoriban Augustus császár a census lebonyolítása idejére Quiriniust rendkívüli hatalommal ruházta fel annak lefolytatása céljából, de Szíria helytartója nem ő volt akkoriban, hanem Sentium Saturninum.
Ezt hangoztatta a Boroszlóban (Breslau; ma: Wrocław) professzorként tevékenykedő Georg Philipp Eduard Huschke (1801 - 1886) is, az 1840-ben megjelent "Ueber den zur Zeit der Geburt Jesu Christi gehaltenen Census", azaz "Jézus Krisztus születése idején megtartott népszámlálásról" című alapos tanulmánya 64. oldalán, és ugyanezt tette Johann Nepomuk Sepp professzor is az 1853-ban kiadott "Das Leben Jesu Christi, Erster Band - Chronologie des Lebens Jesu", azaz "Jézus Krisztus élete, Első kötet: Jézus életének kronológiája" könyvének 145-146. oldalán.
Amennyiben tévednének a professzorok, abban a esetben csak arra tud az ember következteni, hogy Lukács vagy tévedésből, vagy szándékosan dezinformált...
A Názáreti Jézus az i.e. 9.05.20-án történt fogamzását követő ∼266. napon látta meg a napvilágot, mégpedig i.e. 8.02.10-én, amikor a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak a zodiákusban. Kizárólagosan ez alapján tarthatják a keresztény hagyományok és dogmák bűntelennek és Isten fiának, azaz Filius Dei-nek Jézust, ami persze nem jelentheti, hogy Isten lett volna földi halandó létére.
Nagy Heródes azért döntött úgy, hogy 2 éves korig mészárolják le parancsára a környéken az összes fiúgyermeket, mert az itt tárgyalt együttállás minden esetben 2 alkalommal jön létre a Mars periódusából adódóan. Az egyik egzaktabb, szabályosabb együttállás, a másik viszont kevésbé az. Ez volt a helyzet Jézus születésekor is, ugyanis 2 évvel korábban, i.e. 10.02.03-án egy nem szabályos együttállás volt látható a zodiákusban, de mégis azért dönthetett úgy Nagy Heródes, hogy biztosan közte legyen az a gyermek is, aki majdan esetleg veszélyt jelenthet leszármazottja hatalmára.
A napkeleti bölcsekkel kapcsolatosan Máté által előadott történet egy emberbőrbe bújtatott exotérikus, azaz kivülállók számára is hozzáférhető formában megalkotott kozmikus történés, amiben a 3 bölcs a Mars, Szaturnusz és Uránusz planétákat szimbolizálják. Nem véletlenül napkelet felől érkeztek Jeruzsálembe (2,1) és "más úton" távoztak (2,12), azaz napnyugat felé az égbolton...
A "bölcsek" hárman voltak, amit nem csak a szakrális képzőművészeti alkotások (1, 2) sugallnak, hanem az ókeresztény teológus, író és egyháztanító Órigenész (i. sz. 184 - 254) is azt nyilatkozta:
"Possunt quidem isti tres, qui pacem requirunt a Verbo Dei, & prævenire cupiunt pacto societatem ejus, figuram tenere Magorum, qui ex Orientis partibus veniunt eruditi paternis libris, & institutionibus majorum, & dicunt: Quia videntes vidimus natum regem, & vidimus, quia Deus est cum ipso, & venimus adorare eum. Sed & si quis ille est, qui hujuscemodi eruditionibus institutus, videns quia Deus erat in Christo, munderum reconcilians sibi, & admiratus operum ejus majestatem, dicat: Videntes vidimus, quia est Dominus tecum, et diximus: Fiat conjuratio inter nos." (Origène: Origenous Ta heuriskomena panta, Paris, 1733, 98. old)
A betlehemi csillag egy nyolcágú, de nem valóságos, hanem kiszerkesztett csillag, ami nem látható az égbolton, ugyanis a csillag 8 csúcsa 8 együttállás helyeit adják meg a zodiákusban. A "bölcsek" számára ez egy kozmikus térképnek, utitervnek tekinthető.
A Magyar Katolikus Lexikonban olvashatjuk az alábbi megjegyzést:
"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk" (forrás)
Most nem szándékozom ennek részletesebb magyarázatába belemélyedni, csak annyit erről röviden, hogy egyes elképzelések szerint Mithrász egy barlangban született (mások szerint egy sziklából...) egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; a három "mágus" is jelen volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba; a gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott...
Jézushoz hasonlóan a Mithrász mítosz főhőse szintén a Schemhamphoras kozmikus forrásait felepítő égitestek együttállásakor látta meg a napvilágot i.e. 280.12.09-én.
Egy kép Mithrász születéséről. (forrás)
Akit a betlehemi csillag mibenléte behatóbban érdekel, annak ITT van lehetősége tanulmányozni.
A kronológusok ott követik el a legnagyobb tévedésüket, amikor azt állítják, hogy Nagy Heródes i.e. 4-ben távozott az élők sorából...
Heródes, Júdea királya zsidó vallású volt, de származását tekintve nem volt az. Nevéhez fűződik a jeruzsálemi Templom felújítása, ami által nagyobbá és díszesebbé vált az. Személyével kapcsolatosan részletes beszámolókat találunk a híres zsidó történetírónak, Josephus Flavius-nak (37 - 100) a könyveiben. Több, általa pontosnak vélt évszámra is hivatkozik némely történéssel kapcsolatban. Az 1853-ban, Kölnben, K. Martin professzor fordításában megjelent "Zsidó régiségek"-ben ("Die jüdische Alterthümer") azt írja, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává:
"Heródes az uralkodásának első napján Antonius vendége volt, és így magára öltötte azt az új méltóságot, amelyet a száznyolcvannegyedik olümpián szerzett, C. Domitius Calvinus második és C. Asinius Polliu első konzulsága alatt." (256. old. - ford.: Klaus L. Matefi)
Ennek az eseménynek i.e. 44-ben (776 - 183x4 = 44), azaz -43-ban kellett megvalósulnia, mert az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.
A hibás keresztény időszámítást alkalmazó kutatók is említést tesznek erről, de egyesek valamilyen indíttatásból mégis tévesen i.e. 37-re teszik Nagy Heródes királyságának kezdetét:
"Heródes a 184. olimpiai játékok évében, Domitius Calvinus konzul és Asinius Pollio idejében, Kr. e. 37-ben, Antonius és Octavianus kíséretében a Capitoliumba lett vezetve és ott egy bálványimádó áldozatbemutatásnál királlyá lett beiktatva." (Johann Jahn professzor: Biblische Archäologie, Band 2, Teil 2, Wien, 1825, S. 4; ford.: Klaus L. Matefi)
"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)
"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." (Wikipédia-I. Heródes zsidó király)
Vannak olyan források is, melyek i.e. 40-re taksálják Heródesnek Júdea királyává történt kinevezését és i.e. 37-re pedig Jeruzsálem elfoglalását, illetve tényleges uralkodásának kezdetét, de tudtommal egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a király i.e. 4-ben távozott az élők sorából...
Josephus Flavius megadása alapján Heródes a királlyá koronázását követő 37. évben halt meg, 34 évvel Antigonus (a Hasmoneus dinasztia utolsó uralkodója) meggyilkolása, és öt nappal fia (Antipater) kivégzése után:
"Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old. - ford.: Klaus L. Matefi)
Ugyanerre hivatkoznak tanulmányaikban a Heródessel foglalkozó írók és kutatók is, de mint láthattuk, hibás alapokra építették állításukat, merthogy a 184. olümpia éve nem i.e. 40-ben, vagy i.e. 37-ben volt, hanem i.e. 44-ben!
Josephus Flavius arról is beszámolt, hogy Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a Templom főbejárata fölé a király utasítására felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy teljes holdfogyatkozás alkalmával:
"Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old. - ford.: Klaus L. Matefi)
A ma még használatos történelmi kronológiát hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontoknak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozásra) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól.
Heródes a lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást i.e. 9.11.28-án égettette meg, egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából.
Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de mivel ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára, ezért visszatért Jeruzsálembe. Az említett teljes holdfogyatkozás és a rákövetkező i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtti halálának beállta közötti időszak folyamán vett részt az említett kúrán, Jézus i.e. 8.02.10-én megszületett és Heródes még a halála előtt öt nappal kivégeztette saját fiát, Antipatert.
Amennyiben Josephus Flavius zsidó történetíró megadásai korrektek és hitelt érdemlőek, amivel kapcsolatban nincsennek kételyeim, abban az esetben Heródest a halálát megelőző 37. évben koronázták királlyá Rómában, azaz i.e. 44-ben, a 184. olümpia évében, három év elteltével, i.e. 41-ben pedig ténylegesen birtokba vette királyságának központját, Jeruzsálemet, majd i.e. 8. márciusában elhalálozott.
Folytatás köv.
|
| |
|
[válaszok erre: #3]
|
[előzmény: (1) Klaus Matefi, 2024-11-11 15:02:51]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 1. Elküldve:
2024-11-11 15:02:51 |
[7.] |
A történelmi Názáreti Jézus élete tudatosan egy kozmikus misztériumra épült fel, ennek következtében születésének és kereszthalálának dátumait a héber kabbala féltve őrzött titkának, a Schemhamphoras-nak tekintetbevételével lehetséges csak sikeresen feltárni.
A tudatos kifejezést azért merem itt alkalmazni, mivelhogy szerintem ezt bizonyítani tudom. Ezt az állításomat arra alapozom, hogy a nem kanonizált Jakab-féle apokrif ősevangélium manifesztációja értelmében a 3 éves Máriát, amikor szülei, Anna és Joákim elvitték a jeruzsálemi Templomba, hogy születési adottságából adódóan JHVH szolgálatába állítsák, Zakariás pap (Erzsébet férje) azt hangoztatva fogadta a kislányt, hogy a Megváltót neki lesz a feladata világra hoznia. Ennek érdekében 9 éven át tartózkodott a Templomban, felkészülve a neki szánt szerepre.
A kanonizált Újszövetségben nem találjuk Mária életének bemutatását, márpedig enélkül a kutatónak problémás Jézus születése és kereszthalála időpontjainak autentikus és korrekt meghatározása.
A tradíciók szerint Máriára születésekor rászállt a Szentlélek, amiből joggal arra lehet következtetni, hogy a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) egyik kozmikus forrásának égisze alatt kellett meglássa a napvilágot. Ez tehette eleve alkalmassá a kislányt a jeruzsálemi Templom beavatott papjai szemében a Megváltójuk megfelelő időben történő majdani világra hozatalára.
Azok a kutatók, aki munkáik folyamán elzárkóznak attól, hogy a vallások misztériumainak, vagy Jézus életének feltárása során figyelembe vegyék azt a tényt, hogy ezek elválaszthatatlanok az ősi asztrológiától, azok nem járhatnak sikerrel ezen a téren. Ne tévesszen meg az senkit, hogy az ezzel való foglalatosságot ezen vallások egy része szigorúan tiltotta hívő tömegei számára. Ez joggal tekinthető hitvédelemnek és misztériumok védelmének.
Zakariás pap tehát Máriával már 3 éves korában tudatta, hogy neki kell majd kihordania a Megváltót a Jakab-féle apokrif evangélium interpretációja értelmében. Ebből adódóan joggal jut az ember arra a konklúzióra, miszerint Zakariás azzal is tisztában kellett legyen, hogy a Megváltójuknak mikor kell megszületnie, amit Máté elmondása szerint a "betlemi csillag" jelzett (2,9).
Feltétlenül megszívlelendő ezzel kapcsolatosan a hamburgi planetárium igazgatójának, Thomas W. Kraupe professzornak a véleménye: "Az asztronómia egymaga nem tudja megoldani a karácsonyi csillag rejtélyét. Mindenekelőtt annak értelmezése meghaladja minden tudomány kompetenciáját." (forrás)
Teljes mértékben igaza van a professzornak, mert annak ellenére, hogy tudományos körökben az ősi asztrológia áltudománynak számít, attól még arra épültek fel igazolhatóan a vallások misztériumai, akárminek nevezzük is azt... Ebből az következik, hogy a tudomány ilyen irányú álláspontja indifferens, merthogy ezt figyelmen kívül hagyva csak hibás eredményekre juthatunk!
Jézus életének fontosabb dátumait csak az asztronómia, kronológia, vagy bármi más tudományág kizárólagos figyelembevételével képtelenség feltárni, ezért kívánatos és elvárható lenne, hogy a tudományos álláspont ezen a téren ne legyen akadályozója a sikeres megoldásnak, azaz ne legyen kontraproduktív.
Az Újszövetségnek Mária élete bemutatásával kapcsolatosan hiányosságát köszöböli ki a II. században készült Jakab-féle ősevangélium. Mária édesanyja Anna, és édesapja Joákim idős emberek voltak ugyanúgy, mint Keresztelő János szülei, Erzsébet és Zakariás. Annának egyszer megjelent JHVH angyala és tudtára adta, hogy lánygyermekük fog születni, akit majdan az egész világ ünnepelni fog:
"És íme, az Úr egyik angyala hozzálépett és így szólt: "Anna, Anna, Isten az Úr meghallgatta könyörgéseidet, te megfogansz és szülni fogsz majd, és áldott kell legyen ivadékod az egész földkerekségen." (26. old.)
Itt megjegyezném, hogy a Jakab-féle evangéliumból származó összes idézet német nyelvről történt fordítása a Németországban élő mitológiakutatónak, Klaus L. Matefinek a tanulmányából származik Karl Friedrich Borberg professzornak a "Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte, Stuttgart, 1840" könyve alapján.
A hagyományok szerint Máriára születésekor "rászállt a Szentlélek", aminek időpontját kizárólagosan csak a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) figyelembevételével lehet meghatározni. Ennek alapján Mária i.e. 23.12.18-án jött a világra.
Amikor Mária egy éves lett, Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából mondtak áldást a papok a kislányra, amiben Máriának az örökre szóló szakrális elhivatottságára hívták fel az ott lévők figyelmet:
"Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: ,"Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék." - És az egész nép mondta: "Úgy legyen, úgy legyen, Amen!'" - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: "Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást." (30. old.)
Anna fogadalmat tett arra, hogy Máriát JHVH szolgálatába fogja állítatni, ezért amikor a gyermek 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Erzsébet férje, Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:
"Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását." (32-33. old.)
Az eddigi három idézet ismeretében minden további nélkül ki lehet jelenteni, hogy Mária a születési adottsága következtében lett kiszemelve a papok által a Megváltó majdani világra hozatalára. Az itt prezentált három idézet és magyarázat szerintem nélkülözhetetlen Jézus élete kozmikus misztériumának további feltárásához
Mária 3 éves korától Zakariás pap védőszárnyai alatt nevelkedett a jeruzsálemi Templomban:
"Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve." (forrás)
Mária 9 évet töltött ott JHVH szolgálatában, majd 12 éves korában a papok szerint eljött az ideje, hogy eljegyezzék egy általuk kiválasztott férfivel annak érdekében, hogy a Megváltó jövendőbeli anyja ne válhasson időközben érdemtelenné erre a neki szánt nem éppen hétköznapi szerepre. A vőlegény kijelölését a főpap Zakariásra bízta, akinek a választása a galileai Názáretben élő idős és özvegy Józsefre esett. A főpap arra kérte meg Máriát és másik hat szüzet, hogy az "istenháza" számára készítsenek függönyt, amit joggal feltételezhetően egy megadott időpontra kellett Máriának eljuttatnia Názáretből Jeruzsálembe. József ács volt, és mivel foglalkozása következtében hosszab időre távol tartózkodott otthonától, ezért a fiatal menyasszonyát fiaira bízta. Közben Mária elkészült a főpaptól kapott feladattal és Jeruzsálembe utazott, hogy átadja a kész függönyt. Nincs információnk arra nézve, hogy milyen körülmények között történt meg az említett függöny átadása. Miután a Templomból távozott, azonnal rokonához, Erzsébethez ment látogatóba:
"Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek (*Keresztelő János), maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel." (Lukács 1,41)
Ez a mondat ismét egy rendkívül fontos információt tartalmaz. Erzsébetnek a Szentlélekkel történt "eltelését" kizárólagosan a Schemhamphoras i.e. 9.05.20-án létrejött egyik kozmikus forrásának szellemi hatásával lehet csak magyarázni.
A Jakab-féle ősevangélium az alábbi módon írja le Mária találkozását Erzsébettel:
"A köszöntést követően elment innen a rokonához, Erzsébethez, és kopogott az ajtaján. És amikor Erzsébet meghallotta, eldobta azt ami a kezében volt, és futva kinyitotta neki az ajtót; megáldotta és mondta: "Áldott vagy te a nők között, és áldott a te testednek gyömölcse. És hogy jutok én ahhoz, hogy az én Uramnak anyja látogat meg engemet? Lásd hát, megmozdult bennem a gyermek, és üdvözölt tégedet." - Azonban Mária nem értette a titkokat, melyekről neki Gábriel beszélt; és felpillantva az égre mondta: "De ki vagyok én, hogy a Föld minden nemzedéke engemet kell áldjon?" - Három hónapot töltött el Erzsébetnél, aztán visszament a házukba. Azonban napról napra teltebb lett a teste, és elrejtőzött Izrael fiai elől."
Erzsébet úgy köszöntötte Máriát, mint aki már akkor a méhében viselte Izrael jövendő Megváltóját. Az alábbi bibliafordítás nyújtja tán ezzel kapcsolatosan a legtalálóbb magyarázatot:
"Aldot vagi te asszonioknak közötte mert aldott az te mihednek giümölcze." (Szilveszter János: Új Testamentum, Bécs, 1574, Lukács I,42)
Erzsébet itt félremagyarázhatatlanul azt állította, hogy tudott Máriának a teherbe eséséről, ami aznap kellett megvalósuljon, ugyanis az "áldott magzat" kifejezésből arra kell az ember következtessen, hogy a magzatot kizárólag csak az előbb bemutatott konstelláció miatt nevezhette áldottnak, aminek alapján lehetett Máriát is annak szólítania.
JHVH egyik szellemi hatásának égisze alatt fogamzott meg tehát Jézus i.e. 9.05.20-án, ami a jeruzsálemi Templomban kellett megtörténjen, hiszen erre készítették fel a papok 9 éven keresztül. A vallási mítosz szerint a testi megtermékenyülés a Szentlélek által valósult meg...
Folytatás köv.
|
| |
|
[válaszok erre: #2]
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 1. Elküldve:
2024-09-03 13:38:09 |
[8.] |
Immánuel, az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiása 1999.08.11-én látta meg a napvilágot az ezen a napon létrejött, teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt égisze alatt.
A Gergely-naptár szerint Immánuel 2024.08.11-én töltötte be a 25. életévét.
Mivel 1999.08.11-e a héber naptár (holdnaptár) szerint 5759 Av 29-e volt, ezért Immánuel csak 2024.09.02-én (5784 Av. 29-én) lett 25 éves.
Viszont amennyiben ragaszkodnánk ahhoz, hogy újhold legyen Immánuel születésnapja, akkor a mai napot, azaz 2024.09.03-át kell figyelembe venni, mivelhogy a Nap-Hold konjunkció 03:57-kor valósult meg.
|
| |
|
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 3. Elküldve:
2024-02-23 00:14:05 |
[9.] |
Jézus biztosra vehetően pontosan tisztában volt azzal, hogy a bűntelen születési adottságából adódóan a 33. életevében (Babiloni Talmud Szanhedrin 106. b.) éppen Peszách ünnepekor (lásd: Máté 26,2), i.sz. 25.04.01-én kialakuló, a Schemhamphoras tárgykörébe tartozó T-kereszt kialakulásakor neki a páskabárány (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) szerepét kell betöltenie és kereszthalált halnia "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15), ugyanis a "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (A zsidókhoz írt levél 9,22). Édesanyját, Máriát is éppen ebből a célból szemelték ki és készítette fel Zakariás pap 3 éves korától arra, hogy megadott időre (i.e. 8.02.10-re) világra hozza gyermekét (forrás: Jakab-féle apokrif evangélium), Izrael fiainak megváltása érdekében, ugyanis akkor álltak együtt a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait felépítő égitestek a zodiákusban. Ilyen ritka égi esemény korábban ∼272 évvel azelőtt fordult elő, nevezetesen i.e. 280.12.09-én, amihez Mithrász születését utalták, Jézus születése után pedig i.sz. 264.05.13-án, amikor Szt. György jött a világra, akinek a grúz vallásos népi hagyományok hasonló szerepet szántak a szentek hierarchiájában, mint Jézusnak.
A néphagyományok szerint Júdás a keresztre feszítés napján lett öngyilkos (Mt 27,3-5; Csel 1,17-18) egy április elsejei napon (forrás: 1, 2, 3, 4, 5). Mennyivel többet tudtak már a néphagyományok is Jézus kereszthalálának pontos dátumáról, mint az elmúlt évszázadok kutatói!...
A kabbala titkos ismereteit az ókori chásszideusok, majd az ezekből lett esszénusok is birtokolták. Az utóbbiak közül a leghíresebb Keresztelő János volt, ennek következtében joggal feltételezhető, hogy Keresztelő János azzal is tisztában kellett legyen, hogy Jézus megkeresztelésére a Jordán folyónál i.sz. 22.07.02. nap a legalkalmasabb, amikor a majdani keresztre feszítés napján kialakult kozmikus keresztet felépítő égitestek egy X-keresztet alkottak a zodiákusban. Az esszénusok két Messiás eljövetelében bíztak. Az első egy tanító Messiás (Mashiach ben Josef - Messiás, József fia) kellett legyen, a második viszont majd az "idők végén" fellépő Messiás-király (Mashiach ben David - Messiás, Dávid fia), aki i.sz. 1999.08.11-én látta meg a napvilágot. Annak érdekében, hogy a nép elfogadja Jézust Messiásnak, ahhoz a hagyományok értelmében egy égi jelre volt szükség, amit Keresztelő János prezentálni tudott Jézus megkeresztelése alkalmából.
A Magyar Zsidó Lexikon 439 - 440. oldalán olvashatjuk az alábbiakat:
"Mégis a titkos tanokkal való foglalkozás, melynek jegyében a Kabbala megszületett s amely az egész Tórának csak keveseknek érthető misztikus jelleget adott, már az ókori zsidóságnál, főképpen a chásszideusoknál meglehetett.
Josephus szerint az esszénusok őrizték a titkos tant (De bell. Jud. 2.8), de Philo (De Vita Contemplavita 3.), úgyszintén a modern K.-kutatók közül A. Jellinek, Plessner, Hilgenfeld, Eichhorn, Gaster és Kohler és még sok más tudós is, szintén őket tartják a K. megalapozóinak. Hogy a titkos tanokat azok őrzői titkolják, azt már Ezra is állítja (14.45-46, v. ö. Szóta 15.3)."
Akik kételkednek továbbra is abban, esetleg konokul negálják, vagy ne adja az ég, céltudatosan ignorálják azt a tényt, hogy Jézus i.e.8.02.10. napján jött volna a világra, azok Jézus bűntelen születését tagadják és azt, hogy a Jóisten (Ormuzd, etc.) inkarnációja lett volna...
Tehát 2025.04.01-én, vagy ha ragaszkodnánk a zsidó naptárhoz, abban az esetben 2025.04.12-én, azaz 5785 Niszán 14-én kell kegyelettel megemlékeznie minden kereszténynek Jézusról, a keresztre feszítésének 2000. évfordulóján. Remélhetőleg figyelembe fogják ezt venni az érintett egyházak vezetői is.
|
| |
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 2. Elküldve:
2024-02-21 20:18:25 |
[10.] |
Vizsgáljuk meg alaposabban Jézus életét:
1, A jeruzsálemi Templom féltve őrzött titka a Schemhamphoras (forrás: Toledoth Jeshu), azaz Isten 72 szelleme (72 angyal) nem más, mint 72 fajta égi konstelláció szellemi hatása, aminek a kozmikus forrásai a Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestek konstelláció-variációi Nap-Hold konjunkció illetve oppozíció figyelembevétele mellett. Csak ez a 72-féle konstelláció alkalmas a vallások által dédelgetett jó (agathodémoni, ormuzdi, etc.) illetve gonosz (kakodémoni, ahrimáni, luciferi, etc.) szellemi hatások szemléletes prezeltálására.
2, Mária i.e. 23.12.18-án látta meg a napvilágot, a Schemhamphoras egyik kozmikus forrásának létrejötte alkalmából, ugyanis egyes magyarázatok szerint ekkor rászállt a Szentlélek.
A Jakab-féle apokrif evangélium (*Prof. Carl Friedrich Bornberg: Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte. Stuttgart, 1840) szerint amikor Mária 1 éves lett, a beavatott papok már jelezték Annának és Joákimnak, hogy a leányuknak kell majdan megszülnie Izrael fiainak a Megváltóját, Jézust (*30. old.).
3, Mária 3 éves korától 12 éves koráig a Templomban nevelkedett, Zakariás pap felügyelete alatt, aki Máriát az alábbi szavakkal fogadta: "az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását" (*32/33. old. - saját fordítás). Máriát a Templomban töltött évek folyamán Zakariás felkészítette a Jézussal történő közelgő terhességére.
4, Mária áldott állapotának kezdete, azaz Jézus testi megfogamzása egybeesik Máriának a jeruzsálemi Templomban történt látogatásával, ahova elvitte az általa elkészített függönyt, amit az ottani főpap korábbi kérésére csinált a Templom számára. Ezt követően ment vendégségbe Erzsébethez (*36-39. old.), akinek a férje volt Zakariás. Ez i.e. 9.05.20-án történt, a Schemhamphoras egyik kozmikus forrásának kialakulásakor.
5, Mária és József Betlehembe mentek, mivel Augustus császár utasítására i.e. 8-ban Publius Sulpicius Quirinius a nem római polgárok részére is népszámlálást tartott. Jézus születése ez idő alatt következett be i.e. 8.02.10-én. Aznap a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak Betlehem felett.
6, Heródes király utasítására az összes fiúgyermeket 2 éves korig lemészárolták Betlehemben és annak környékén, ugyanis az említett együttállás minden alkalommal a Mars planéta periódusából adódán kétszer valósul meg 2 év eltéréssel. Jézus születése előtt 2 évvel, i.e. 10.02.03-án egy kevésbé egzakt konjunkció jött létre. Tehát azért döntött így Heródes, mivel nem lehetett biztos abban, hogy korábban nem született meg egy Jézushoz hasonló lelki adottságokkal felvértezett gyermek, aki esetleg szintén veszélyt jelenthetne majdan királyságára.
7, A Máté evangéliumában részletezett napkeleti bölcsek látogatásának története egy emberbőrbe bújtatott kozmikus misztérium exoterikus elbeszélése. A hagyományok szerint ugyanezek a bölcsek ugyanilyen ajándékokkal (arannyal, tömjéntnel és mirhával)kedveskedtek Mithrász születésekor is (források: 1, 2, 3, 4), aki szintén Isten fiaként bűntelenül született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek. A jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak. Nem véletlenül olvasható a Magyar Katolikus Lexikonban az alábbi megjegyzés: "A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk".
Annak ellenére, hogy Máté nem említette a bölcsek számát, az ókeresztény teológus, író és egyháztanító Órigenész azt nyilatkozta, hogy hárman voltak, amire logikus módon az ajándékok száma is utal.
A három napkeleti bölcs valójában a Mars, Szaturnusz és Uránusz planétákat szimbolizálták, testesítették meg és ezért érkeztek napkelet felől (Máté 2,1) majd távoztak más irányba (Máté 2,12), azaz napnyugati irányába az égi mechanika törvényszerűségéből adódóan. A betlehemi nyolcágú csillagról bővebben ITT.
8, Heródes i.e. 9.11.28-án máglyára küldött néhány lázadót egy teljes holdfogyatkozás alkalmából (forrás: Josephus Flavius), majd néhány hónap múlva a Peszách ünnep környékén a királyságának 37. évében eltávozott az élők sorából.
9, Jézus "mintegy harminc esztendős korában" (Lukács 3,23) kezdte el a működését, pontosabban még nem töltötte be a 30. életévét, amikor Keresztelő János megkeresztelte a Jordán folyónál i.sz. 22.07.02-én, majd ezt követően i.sz. 22.08.11-én megkísértette a pusztában az Ördög.
János az evangéliumában mindössze három Peszách ünnepről tesz említést Jézussal összefüggésben: Jézus megkeresztelését követően (2,13), amikor kiűzte a kufárokat és pénzváltókat a Templomból; a csodálatos kenyér- és halszaporitással (6,4) illetve elfogatásával (11,55-57) és megölésével (19,14-16) kapcsolatosan. Ez összhangban van azzal, hogy Jézus működése nem tartott három teljes évig.
10, Jézust a 33. életévében a Peszách ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) i.sz. 25.04.01-én "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15) feszíttették keresztre páskabárány (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt, véres áldozat céljából a Szanhedrin követelésére, ugyanis "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (A zsidókhoz írt levél 9,22). Ezen a napon a születésekor együttállt égitestek egy T-keresztet alkottak a zodiákusban, amit rádásul a Neptunusz és a Plútó egy szabályos keresztre egészített ki.
Az érdekesség kedvéért itt érdemes feltétlenül megemlíteni, hogy Jézus megkeresztelése alkalmával a születésekor együttállt égitestek egy X-keresztet alkottak a zodiákusban, melynek egyik ágához az előbb említett Neptunusz és Plútó is csatlakozott.
A Magyar Katolikus Lexikon és más források is arra hívják fel a figyelmet, hogy a Keresztelő János-féle keresztelés nem azonos az egyház által elfogadottal, ugyanis értékében illetve jelentőségében is lényegesen elmarad a Jézus keresztjére hivatkozva praktizált keresztelés mögött.
11, Hom, Zoroaster, Mithrasz, Jézus, Szt. György, Ámos, Sabbatai Cví, Jiddu Krishnamuri ugyanolyan konstelláció alatt született, mint Jézus.
Jiddu Krishnamuri 1897.11.24-én látta meg a napvilágot, majd 102 évre rá, i.sz. 1999.08.11-én ezen égitestek egy szabályos keresztet alkottak a zodiákusban, teljes napfogyatkozás kíséretében, aminek égisze alatt jött világra Immánuel, az Ószövetség Messiása, akinek a fellépése legkésőbb 2032.06.08-ra tehető. Izrael állam megalakulása 1897 és 1999 között félútot valósult meg. A Messiás fellépése előkészítésének alapfeltétele a Szanhedrin, ezért közel 1600 év elteltével ismét megalakult 2004 októberében.
|
| |
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 1. Elküldve:
2024-02-21 10:21:59 |
[11.] |
Jézus születésének és kínhalálának időpontjára nézve az elmúlt évszázadok folyamán számtalan elmélet látott már napvilágot. Talán a legnagyobb figyelem a néhai berlini evangélikus teológus professzornak, Oswald Gerhardtnak a teóriájára irányult, amiről a Budapesten megjelent Függetlenség nevű napilap 1934 január 6-i, szombati kiadása is beszámolt egy terjedelmes cikkben. A lényege röviden az volt, hogy Gerhardt professzor szerint Jézus nem a nulladik évben született, hanem 7 évvel korábban áprilisban, és ebből adódóan 1934 helyett már 1941-et kellene írjanak. A keresztre feszítés "igazi dátuma" szerinte i.sz. 30.04.07-én kellett megtörténjen... Erre itt csak azért tértem ki kezdésnek, mivelhogy Pacelli pápai nuncius ezt a "korszakalkotó felfedezést" még XI. Pius pápa elé is felterjesztette, sőt 1931-ben még a Népszövetség is foglalkozott ezzel a valójában hibás hipotézissel...
A Schemhamphoras, azaz Isten 72 szelleme (72 angyal) az 72 fajta égi konstelláció szellemi hatásai. Ezeket a konstellációkat a Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestek konstelláció-variációi alkotját Nap-Hold konjunkció illetve oppozíció figyelembevétele mellett. Csak ez a 72-féle konstelláció alkalmas a vallások által dédelgetett jó (agathodémoni, ormuzdi, etc.) illetve gonosz (kakodémoni, ahrimáni, luciferi, etc.) szellemi hatások szemléletes prezeltálására. Ennek ismeretében Jézus születése kizárólagosan csak i.e. 8.02.10-én történhetett, amikor a már említett Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak Betlehem felett. Ennek köszönhette Jézus a bűntelenségét.
Jézusnak Niszán hónap 14-én, a peszách ünnep előkészületi napján i.sz. 25.04.01-én a 33. életévében kellett kereszthalált halnia "az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (A zsidókhoz írt levél 9,15), páskabárány (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt egy véres áldozat céljából a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ugyanis "törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat" (A zsidókhoz írt levél 9,22). Ezen a napon a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek a születése óta első alkalommal egy T-keresztet alkottak a zodiákusban, amit rádásul a Neptunusz és a Plútó egy szabályos keresztre egészített ki. Poncius Pilatus bűntelennek találta Jézust (Máté 27,24; Lukács 23,4; János 19,4) és jelképesen mosta a kezeit.
|
| |
|
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 23. Elküldve:
2024-02-10 13:00:37 |
[12.] |
Az Újszövetségben hívők számára a mai nap ismét egy alkalom és lehetőség, hogy a Názáreti Jézus tényleges születésnapján, azaz február 10-én megemlékezzenek a 33. életévében keresztre feszíttetett Megváltójukról.
Mint ismeretes, a karácsonynak valójában nincsen köze Jézus világrajöveteléhez.
|
| |
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 5. Elküldve:
2024-01-06 23:19:54 |
[13.] |
Az előző bejegyzésben megemlített Shlomo Yehudah Beeri rabbi nem lehet azonos az ószövetségi beavatottak által közel 2400 éve betervezett és várt Messiással, Immánuellel. Shlomo Yehudah Beeri rabbi ugyanis körülbelül 35 éves, ezzel szemben Immánuel 10 évvel fiatalabb, mivelhogy 1999.08.11-én kellett a világra jönnie.
Nem zárható ki, hogy Shlomo Yehudah Beeri rabbit azért részesítik mégis olyan megkülönböztetett tiszteletben (öreg rabbik is kezet csókolnak neki!), mert az 1999.08.11-ét megelőző olyan konstelláció szülöttjének számít, ami szintén a Schemhamphoras kozmikus forrása volt, nevezetesen:
1989.09.29. 23:47 UT +2.00 Jeruzsálem (5750. Tisri 1. - Ros Hásáná; a zsidó újév újholdja, ami már szombatnak számított)
"IC"-Nap-Hold-Mars konjunkció:6,7°Mérleg; -Szaturnusz-Uránusz-Neptunusz quadrat:7,6°/1,5°/9,6°Bak; -Jupiter oppozíció:9,5°Rák (6,1°/8,1)
Emlékeztetnék arra, hogy másnap este közölte Dietrich Genscher nyugat-német külügyminiszter (FDP) a prágai nyugat-német nagykövetségen tartózkodó kelet-német menekültekkel, hogy kiutazhatnak az NSZK-ba.
Immánuel kiléte a fellépéséig feltételezhetően titokban lesz tartva, de már számtalan jele és utalás van az esemény közelségét illetően. Egyáltalán nem zárható ki, hogy a 2032.06.08-ra kalkulálható Messiássá történő felkenését megelőzően már meg fogják ismertetni a világgal, ugyanis egyes rabbinikus elképzelések szerint a jelenleg 74 éves Benjámín Netanjáhú miniszterelnöknek kellene átadnia a "kormánypálcát" Immánuel számára.
A tervek értelmében a Templom-hegyen rövid időn belül fel kellene épüljön a Templom a jelenlegi Sziklamecset helyén.
|
| |
|
|
[előzmény: (4) Klaus Matefi, 2023-12-24 00:33:49]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 22. Elküldve:
2023-12-24 00:45:31 |
[14.] |
A Názáreti Jézus élete megkérdőjelezhetetlenül egy kozmikus misztériummal párosult, ugyanis születésekor, i.e. 8.02.10-én a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttálltak a zodiákusban, aminek a "bűntelen" születési adottságát köszönhette éppúgy, mint a korábbiakban Hom, Zoroaster (Zarathustra) és Mithrász is. Mithrász születésekor szintén jelen voltak ugyanazok a "napkeleti bölcsek", melyek közel 270 év elteltével Jézus születésekor is "aszisztáltak". A betlehemi csillag és a "napkeleti bölcsek" mibenlétének egyetlen helyes és megcáfolhatatlan magyarázatát ITT lehet behatóbban megismerni és tanulmányozni.
Nem csak Jézus születése, hanem az i.sz. 25.04.01-én történt kereszthalála is a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) egyik kozmikus forrásának kialakulásával esett egybe a Szanhedrin jóvoltából.
|
| |
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 4. Elküldve:
2023-12-24 00:33:49 |
[15.] |
Jelenleg 24 éves az ószövetségi Messiás, Immánuel aki már Izraelben él, és nagy valószínűség szerint Yanuka Rav Shlomo Yehuda (Videó 1, Videó 2, Videó 3, Videó 4, weboldal) személyével azonos, amennyiben ő 1999.08.11-én jött a világra. Viszont ha a születése nem esett egybe az itt megadott dátum napján létrejött teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt létrejöttével, abban az esetben nem az ószövetségi beavatottak által várt valódi Messiás a véleményem szerint.
Annyi még ismeretes, hogy az itt említett személy részleges felkenése 2021. év elején megtörtént a hírek szerint, ami joggal feltételezhetően 2021.01.28-ra tehető, amely napon a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait felépítő égitestek egy T-keresztet alkottak a zodiákusban, mint ahogy másfél év múlva, azaz 2022.08.12-én ismét létrejött egy T-kereszt. Különösen figyelemreméltóak az 1999.08.11-ét követően 23 év elteltével rendezett ünnepi események a még romos állapotban lévő Kővágóőrsön található zsinagógában, ugyanis 1999.08.11-én közel azon a területen "landolt" a "mennyei Jeruzsálem". Szinte biztosra vehető, hogy Immánuel részleges felkenésének egy következő stádiuma történt meg 2022.08.12-én, ami aztán a 2032.06.08-i Messiássá történő felkenésében éri el a tetőfokát. Ekkorra egyes elképzelések értelmében a betervezett Templomnak is fel kellene épülnie Jeruzsálemben a Templom-hegyen [1], [2], [3].
|
| |
|
[válaszok erre: #5]
|
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 4. Elküldve:
2023-09-18 11:01:25 |
[16.] |
MADÁCH IMRE - AZ EMBER TRAGÉDIÁJA
(Hatodik szín)
Rómában. Nyílt csarnok, istenszobrokkal, díszedényekkel, melyekben illatok égnek, kilátással az Apenninek felé. - Középen terített asztal három lecticával *. Ádám mint Sergiolus, Lucifer mint Milo, Catulus, mind megannyi kéjenc. Éva mint Júlia, Hippia és Cluvia kéjhölgyek, ledéren öltözve dőzsölnek. Egy emelvényen gladiátorok harca foly, rabszolgák állnak parancsra készen, fuvolások zenélnek. Alkony, később éj
LUCIFER
Nehány őrültet most feszítenek fel,
Testvériségről, jogról álmodókat.
CATULUS
Úgy kell nekik, miért nem ültek otthon,
Élvezve és feledve a világot,
Miért vitatták mások dolgait?
LUCIFER
Koldús a dúst testvéreűl kivánja,
Cseréld meg őket, és ő von keresztre.
CATULUS
Hagyd hát kacagnunk a nyomort, hatalmat,
Dögvészt, mi a várost tizedeli,
Az isteneknek minden végzetét.
Új jajszó
.
.
.
.
LUCIFER
No majd hivok uj vendéget közénk,
Talán megifjúlt kedv is tér be véle.
Hej! hozzátok be, szolgák, ízibe.
Ki fáklyafénnyel erre útazik.
Csak megkináljuk egy pohár itallal. - -
A halottat nyílt koporsóban behozzák, s az asztalra helyezik. Kísérete a háttérben marad. Lucifer ráköszönt
Igyál pajtás, holnap nekem, ma néked!
HIPPIA
Talán inkább csókot kívánsz?
LUCIFER
Öleld meg
És lopd ki szájából az obulust.
HIPPIA
Ha tégedet csókollak, őt miért ne?
A halottat megcsókolja. Péter apostol a kíséret közül kilép
PÉTER APOSTOL
Megállj, a döghalált szivod magadba.
Mindnyájan visszaborzadva helyeiken felemelkednek
MIND
A döghalál - rettentő - félre innen!
PÉTER APOSTOL
Te nyomorú faj! - Gyáva nemzedék,
Míg a szerencse mosolyog feletted,
Mint napsugárban a légy, szemtelen.
Istent, erényt, gúnyolva taposó - -
De hogyha a vész ajtódon kopog,
Ha Istennek hatalmas újja érint,
Gyáván hunyász, rútúl kétségb'eső.
Nem érzed-é, hogy az ég büntetése
Nehezkedik rád? Nézz csak, nézz körűl,
A város pusztúl, durva idegen nép
Tiporja el arany vetésidet,
Szétbomlik a rend, senki sem parancsol,
S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás
Emelt fővel jár a békés lakok közt,
Utána a halvány gond, rémület,
S égből földről se' részvét, sem segély.
Nem bírod, úgy-e kéjek mámorával
Elandalítni azt a szózatot,
Mely a kebelnek mélyét felveri,
S jobb cél felé hiába ösztönöz?
Kielégítést, úgyebár, nem érzesz,
Csak undort ébreszt szűdben a gyönyör,
S aggódva nézsz körűl, ajkad rebeg:
Hiába mind, a régi istenekben
Nincs már hited, kövekké dermedeztek.
Az istenszobrok szétporlanak
Elporlanak, s új istent nem találsz,
Mely a salakból újra fölemelne. -
Nézz csak körűl, mi pusztít városodban
Hatalmasabban mint a döghalál,
Ezren kelnek fel a lágy pamlagokról,
Hogy Thébaisznak puszta téreit
Vad anakhórétákkal * népesítsék,
Ottan keresve tompúlt érzetöknek,
Mi még izgassa, ami még emelje. -
El fogsz pusztúlni, korcsúlt nemzedék,
E nagy világ most tisztuló szinéről.
HIPPIA
az asztal előtt összeroskadva
Oh jaj nekem, mi szörnyű fájdalom.
Hideg veríték, orcusnak tüze ** -
A dögvész, oh a dögvész, - elveszek!
Nem gyámolít ki sem közűletek,
Kik annyi élvet osztátok velem?
LUCIFER
Ma néked, holnap nékem, édesem. -
HIPPIA
Hát öljetek meg, átkom ver különben.
PÉTER APOSTOL
hozzálépve
Ne átkozódjál, lányom, sőt bocsáss meg -
Majd gyámolítlak én és a nagy Isten,
A szent szeretet örök Istene.
Emelkedjél fel hozzá, ím e vízzel
Lelked kitisztúl menten a salaktól,
S hozzá siet. -
Megkereszteli az asztalról vett edényből
HIPPIA
Atyám - megkönnyülék.
Meghal
.
.
PÉTER APOSTOL
Az Úr meghallgatott. - Tekints körűl,
Az elkorcsúlt föld újra kezd születni.
E medvebőrös barbár harcfiak,
Kik üszköt vetnek fényes városokra,
Kiknek lova múlt századok vetését
Tiporja el, s istállót elhagyott
Templomfalak közt lél, új vért hozand
Az elsilányúlt, megfogyott erekbe.
S kik a cirkuszban himnuszt énekelnek,
Míg a bősz tigris keblöket kitépi,
Új eszmét hoznak, a testvériséget,
És az egyénnek felszabadulását,
Melyek meg fogják rázni a világot. -
(Tizenötödik szín)
ANGYALOK KARA
Szabadon bün és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsúl áll Isten kegyelme.
Tégy bátran hát, és ne bánd, ha
A tömeg hálátlan is lesz,
Mert ne azt tekintse célúl,
Önbecsét csak, ki nagyot tesz,
Szégyenelve tenni másképp;
És e szégyen öntudatja
A hitványat földre szegzi,
A dicsőet felragadja. -
Ámde útad felségében
Ne vakítson el a képzet,
Hogy, amit téssz, azt az Isten
Dicsőségére te végzed,
És ő éppen rád szorúlna
Mint végzése eszközére:
Sőt, te nyertél tőle díszt, ha
Engedi, hogy tégy helyette. -
.
.
AZ ÚR
Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!
|
| |
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 3. Elküldve:
2023-06-30 08:58:43 |
[17.] |
Helyesbítés:
Az ország határos lenne a Fekete-tengerrel és a Azovi-tengerrel is.
|
| |
|
|
[előzmény: (2) Klaus Matefi, 2023-06-18 18:50:20]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 2. Elküldve:
2023-06-18 18:50:20 |
[18.] |
Az Új Jeruzsálemmel kapcsolatosan négy elképzelést érdemes megvizsgálni:
1, Ahmed Yassin (1937 - 2004) palesztin sejk és Hassan Rahimpour Azghadi (1965 -) iráni politikus Izrael megsemmisítését jósolta 2022-re [1][2]. A Jeruzsálemben élő ultra-ortodox rabbi, Yosef Berger 2017 januárjában azt állította, hogy a Messiás elövetele 2022-ben fog bekövetkezni, ami egyben az apokalipszis kezdetét is jelenti majd [3][4][5][6][7][8][9][10][11][12].
Mint tudjuk, ez eddig nem történt meg, viszont 2022.02.21-én elismerte az Oroszországi Föderáció elnöke, Vlagyimir Putyin (1952 -) a Donyecki és Luganszki Népköztársaságot, mint szuverén államokat, majd utasítására 24-én bevonultak az orosz csapatok Ukrajnába és megkezdődött a mai napig tartó véres háború, melyben Ukrajnát a NATO tagállamok hatalmas anyagi, hadi- és irányítástechnikai eszközökkel, információkkal támogatják az USA-val az élen. Egyes források szerint, az ukrán földek közel egyharmada amerikai nagyvállalatok (Cargill, DuPont, Monsanto) tulajdonába ment át Volodimir Zelenszkij (1978 -) eddigi elnöksége alatt.
2, 2008 június 22-én az USA-ban született jeruzsálemi lakos, Ronen Eidelman egy "Medinat Weimar" elnevezésű mozgalmat hívott életre abból a célból, hogy a németországi Türingia tartománya egy második Izraellé alakulhasson át, aminek a fővárosa, az Új Jeruzsálem pedig Weimar kellene legyen [13][14][15][16][17][18][19][20][21][22].
3, Kievet, a mai Ukrajna fővárosát már az i.sz. 7. században Új Jeruzsálemként, illetve Második Jeruzsálemként emlegették [23][24].
4, 2017 januárjában Igor Berkut (Igor Gekko) vezetésével egy újabb ötlet látott napvilágot az Új Jeruzsálemmel kapcsolatosan. Az izraeli Haifaból érkezett 183 bevándorló Dél-Ukrajna területén lerakta az Új Izrael alapkövét, amit Dnyipro (korábban Dnyipropetrovszk, a jövőben pedig Új Jeruzsálem) , Zaporizzsja, Herszon, Mikolajiv és Odessza régiók alkotnának. Az ország határos lenne a Fekete-tengerrel és a Kaszpi-tengerrel is. 2022 végére már 6 millió bevándorlóra számítottak Izraelből, és 12 millió bevándorlóra pedig az USA-ból, az EU-ból és Oroszországból. Az elképzelésük szerint 12 vezetőből álló Jótevők Tanácsa kellene majdan vezesse az új államot. A miniszterelnök Benjámín Netanjáhú lenne; a pénzügyminiszter a Federal Reserve Kormányzótanácsának korábbi elnöke, Ben Shalom Bernanke; a hadügyminiszter Avigdor Lieberman; a külügyminiszter Avigdor Eskin; a belügyminiszter Natan Sharansky; ...; a Tanács elnöke pedig Jevgenyij Szatanovszkij kellene legyen, aki az Oroszországi Zsidó Kongresszus korábbi vezetője volt [25][26][27][28][29][30][31][32][33].
|
| |
|
[válaszok erre: #3]
|
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 1. Elküldve:
2023-06-17 16:46:33 |
[19.] |
A Jelenések könyvében az alábbit olvashatjuk:
„És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (21,2-4)
II. János Pál pápa Berlinben, 1996 június 23-án, vasárnap délben az úrangyala elimádkozásakor jelentette be hogy:
„Európa történelme, az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan, az Úrral való találkozás felé halad.” (Távlatok- A Magyar Jezsuiták Folyóirata, 1998/4, 631. old.)
A fent említett „mennyei Jeruzsálem”/„Isten sátora” nem volt egyéb, mint az 1999.08.11-i, teljes napfogyatkozassal hatásfokozott kozmikus kereszt, amire már az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas, zsidó származású Nostradamus (1503 - 1566) is felhívta az utókor figyelmét:
„L` an mil neuf cens nonante neuf sept mois, Du ciel viendra un grand Roy d` effrayeur,” (Centurie X., LXXII.) (Les Propheties de M. Michel Nostradamus, Dont il y en a trois cens qui n`ont encore jamais été imprimées; A Lyon, 1566; S. 164)
„Ezerkilencszázkilencvenkilenc hetedik havában az égből megérkezik a rettegés nagy királya.” (Centuriák X. 72.)
Erről a kozmikus sárkányról (a Föld köré tekeredett kozmikus kígyóról) és ennek szellemi hatásáról állítja a Jelenések könyve, hogy ez maga az Ördög, a Sátán, aki tévútra vezeti az egész világot (12,9). Erre a napra lett időzítve Postdamban az „Abraham Geiger Kolleg” alapkövének Dr. Walter Jacob (1930 -) főrabbi általi lerakása, amely a II. világháború óta Németországban az első felépített Rabbiképző Intézet. Rómában II. János Pál pápa egy helikopterben ülve követte figyelemmel a napfogyatkozás árnyékának elhaladását.
A teljes napfogyatkozás árnyékának centruma az európai szárazföldet a normandiai tengerparton fekvő Dozulé (é.sz.: 49°13´57˝, ny.h.: 0°02´31˝) nevű helyiségnél érte el. Egy 1984-ben német nyelven is megjelent francia kiadvány („Dozulé-Botschaft Christi, Einzig und endgültig - Das Glorreiche Kreuz - Zeichen des Menschensohnes” - „Dozulé-Krisztus üzenete, egyedüli és végérvényes - A dicsőséges kereszt - Az Emberfiának a jele”) Dozulé-t tekintette ennek a kozmikus misztériumnak központjául:
„Ez a kereszt uralkodik a világon, és a világ ezt nem sejti, vagy nem ismeri, vagy elfelejtette. És mégis ez az egyetlen reményük.” (10. old.)
„Mondd a papnak, hogy ez a dicsőséges kereszt, ami ezen a helyen kell felállítódjon, Jeruzsálemmel azonos kell legyen.” (12. old.)
A napfogyatkozást követően több kisebb és nagyobb keresztet állítottak fel Dozulé-ben, ennek ellenére nem ez a helyiség játszott kiemelkedő szerepet, hanem sokkal inkább a Bakonyban található Kab-hegy (é.sz.: 47°2´51˝, ny.h.: 17°38´58˝) és annak környezete. A teljes napfogyatkozás árnyékának középvonala helyi idő szerint 6 másodperccel 12 óra után, délben érte el a hegyet:
10:49:30 UT = 11:49:30 CET/MEZ = 12:49:30 CEST/MESZ = 12:00:06 Helyi idő
Az árnyék haladási sebessége északnyugattól délkeleti irányba hozzávetőlegesen 710 m/s volt, ebből adódóan helyi idő szerint pont délben még körülbelül 4 kilométerre északnyugatabbra volt megfigyelhető, mégpedig a közel 2000 lélekszámú Úrkútnál. Itt ért földet „Úr kútjánál” az úgynevezett „mennyei Jeruzsálem”.
„Azon a napon - így szól az én Uram, az Úr - naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal.” (Ámósz 8,9)
A Babiloni Talmud az Ószövetségben hívők megváltásának jövendőbeli megvalósulásával kapcsolatosan áv hónap 15. napját említi (forrás [17]). Mivel a XXI. század folyamán még létrejövő Schemhamphoras kozmikus forrásainak egyike se lesz kapcsolatban áv hónap 15-vel, ennek következtében csak a 2022.08.12-én (5782 áv 15-én), pénteken realizálódott „T” kereszt jöhetett volna erre vonatkozóan számításba. Aznap csak annyi történt a legjobb tudomásom szerint, hogy világszerte ünnepségeket tartottak az érdekeltek. Az ünnepségsorozat 11-én este kezdődött és 12-én délután 16:00-kor folytatódott. Különösen figyelemre méltóak voltak az 1999.08.11-ét követően 23 év elteltével rendezett ünnepi események a még romos állapotban lévő Kővágóőrsön található zsinagógában, ugyanis 1999.08.11-én közel azon a területen „landolt” a „mennyei Jeruzsálem”.
|
| |
|
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 3. Elküldve:
2023-06-17 09:16:30 |
[20.] |
A farkas és a bárány kapcsolata
Mint tudjuk, a farkasnak farkas kölykei, a báránynak pedig bárány kölykei lesznek a természeti adottságokból adódóan. Ezen se a farkas, se pedig a bárány nem tud változtatni. A farkas ragadozóként jön a világra, nem a dús füvű legelőkre fáj a foga, mint a báránynak, hanem a bárány húsára. Ezzel szemben, mivelhogy a bárány növényevőként születik, nem a farkasra fog vadászni, hanem füvet és más, javát szolgáló hasznos növényeket fog legelni egész életében. A farkas a bárányra úgy tekint, mint a számára adatott táplálékra, a bárány viszont a farkasban egy rá veszélyes ragadozót lát, aki a saját és utódai életére tör.
A természet egy étkezési láncolatra épül, melyben az élőlények kénytelenek egymást felfalni a túlélésük érdekében. Sokkal több a növényevő állat, mint a ragadozó, mert ha ez nem így lenne, akkor az ökológiai egyensúly felbomlana, és idővel a ragadozók egymást kellene felfalják...
A nyájba tartozó bárányok teljes mértékben ki vannak szolgáltatva pásztoruknak. Amennyiben jó a pásztor, a nyáj folyamatos szaporodást, testi gyarapodást fog mutatni, ellenkező esetben viszont permanens létszámcsökkenést és testi fogyatkozást.
A német Grimm testvérek jóvoltából jutott el hozzánk a „Piroska és a farkas” című igen tanúlságos mese, amiből csak az ide illő lényeget emelném ki. A farkas, miután megette Piroska nagymamáját, beöltözött annak ruhájába és befeküdt az ágyába és úgy várt Piroskára, akit meg tudott téveszteni majd ezt követően őt is felfalta. Ha nem lett volna egy vadász, aki erre rájöjjön és megmentse őket, akkor vége lett volna Piroskának és a nagymamának is...
Biztosan mindenki ismeri a „birkatürelmű” kifejezést, amit olyan személyekre alkalmaznak, akik a külső negatív behatásokat békésen és türelemmel képesek elviselni. A „báránybőrbe bújt farkas” szókapcsolatot viszont olyan valakire vonatkoztatják, aki egy szelíd, jóindulatú embernek tettei magát, álcázva gátlástalan gonoszságát és önző rosszindulatát, szándékosan megtévesztve ezzel embertársait.
Miért nem létezik vajon olyan kifejezés, hogy „farkasbőrbe bújt bárány”? Ezt gondolom azzal lehetne magyarázni, hogy a jónak mondható egyének képtelenek magukat gonoszként feltüntetni, de miért is tennék ezt egyáltalán? Ezzel szemben a gonosz ember csak úgy tud mások rovására előnyökre, haszonra szert tenni, hogy beférkőzik bizalmukba, álcázza magát, megtévesztve ezzel embertársait, környezetét.
A legnagyobb veszélyt nem a „farkas” jelenti a „bárányra” nézve, hanem a „báránybőrbe bújt farkas”, aki befurakodik a gyanútlan és védtelen „bárányok” közé, hogy „felfalhassa” őket.
Vajon milyen pásztornak lehet az olyat titulálni, aki megtűri nyáján belül a „báránybőrbe bújt farkast”, vagy akár ennek bentlétét proponálja és nem a nyájának betegségtől, vagy külső támadástól való megvédése, illetve nem azok szaporodásának és testi gyarapodásának biztosítása a célja?
A nagymama ruhájába öltözött rafinált farkas gyomrába került Piroska és annak nagymamája csak egy rátermett, okos és leleményes vadász segítségével szabadulhatott meg, a farkas bundája pedig felkerült végül a vadász egyik szobájának falára trófea gyanánt.
Hogy mi ebből a tanúlság? A „báránybőrbe bújt farkas” biztosan azt mondaná, hogy abszolúte semmi...
|
| |
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 21. Elküldve:
2023-06-10 17:28:57 |
[21.] |
Jézus és a kígyó
Hogy a cím két szereplőjének egymáshoz való viszonyát, elválaszthatatlan kapcsolatát megérthesse bárki, ahhoz elkerülhetetlen Jézus születése idejének korrekt meghatározása és magának a bibliai kígyó rejtett jelentésének az ismerete. Aki az utóbbiban egy földi hüllőt gyanít, az máris tévúton jár.
Azt hiszem, hogy Ferenc pápa (1936 -) a 2016.03.15-én tartott, „Jézus szeretetből megsemmisül és legyőzi a kígyót” szónoklatát feltétlenül érdemes gorcső alá venni:
„A kígyó a pusztító hatalom jelképe, de egyúttal a megváltás titokzatos szimbóluma is”
„Értünk bűnné lett, mint gyógyító kígyó mentett meg bennünket
„A kígyó a bűn jelképe, a kígyó öl. De a kígyó másfelől megment. És ez Krisztus titka. Pál, amikor erről a titokról beszél, azt mondja, hogy Krisztus kiüresítette önmagát, megalázta magát, semmivé lett, csak hogy megmentsen bennünket. De még ennél is erősebb ez a kifejezés: „Értünk bűnné lett”. Az előző képet használva, így lehetne mondani: értünk kígyóvá lett. Ez a prófétai üzenete a mai olvasmányoknak. Az Emberfia, mint kígyó, bűnné lett és felemeltetett, hogy ezáltal üdvözítsen bennünket” – állapította meg a pápa.”
Nem kevesebbet állít itt Ferenc pápa, mint azt, hogy Jézus kígyóként bűnné változott és ez által mentett meg bennünket... Esetleg felmerülhetne bárkiben, hogy az akkor már 80. életévében járó katolikus egyházfő az előrehaladott korából adódóan nem tudta már, hogy mit beszél? Természetesen szó sincsen erről, sőt meggyőződéssel állíthatom, hogy a jezsuita rendi pápa teljes mértékig tisztában van hite kozmikus misztériumával, amit feltárni képtelenség az ősi asztrológia figyelmen kívül hagyása esetén. Akár azt is kijelenthetem, hogy azok, akik az asztrológia tudománytalan mivoltára hivatkozva utasítják el Jézus élete kozmikus misztériumának feltárását, azok hitvédelmi okokból teszik azt. Ennek kutatása nem tudománytalan, hanem mitológiakutatás.
Mint tudjuk, Jézus egy hús-vér halandó volt, aki a júdeai Betlehemben született (Máté 2,1) és a 33. életévében pedig Jeruzsálemben halt kínhalált az „első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért” (A zsidókhoz írt levél 9,15) a Peszách ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) páskabárány (A korinthusiakhoz írt I. levél 5,7; Péter I. 1,19) gyanánt, véres áldozat céljából a Szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,1; Márk 14,1; 15,1; Lukács 22,2; 23,1; János 11,45-53; 18,14), ugyanis „törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, a vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (A zsidókhoz írt levél 9,22). A közelgő keresztre feszítésével Jézus maga is tisztában volt:
„Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a páska ünnepe, és az Emberfia átadatik, hogy megfeszítsék.” (Máté 26,2)
Jézus a Máté evangéliuma szerint már előre közölte tanítványaival az Olajfák-hegyén, hogy keresztre fogják őt feszíteni a Peszách ünnep előkészületi napján, azaz másnap, mivelhogy Pászka ünnepe (Peszách) alkalmából a zsidók egy hibátlan páskabárányt (Mózes II. 12,1-14; Mózes III. 23,4-5; Mózes V. 16,1-7) kellett feláldozzanak Istenüknek, JHVH-nak évről évre, az Ezsdrás által i.e. 445-re megalkotott Tórában olvasható történelmi tényként feltüntetett exodusra (egyiptomi kivonulásra) emlékezve.
De milyen alapon lehetett Jézus ezzel már az elfogatása előtt tisztában?
Pál megadása szerint Jézus keresztre feszítésekor Krisztus (JHVH) egy „nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg” ami „nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való” volt és „a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal” kellett megtísztítsák a hagyományok szerint, mint az átlagos, mennyei dolgok nélküli Peszách ünnepek alkalmával:
„Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál - Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.” (A zsidókhoz írt levél 9,11-12)
„Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.” (A zsidókhoz írt levél 9,15)
„A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.” (A zsidókhoz írt levél 9,22-23)
Az eddig leírtakból az alábbi következtetéseket tudjuk levonni:
- Jézus tudta, hogy keresztre lesz feszítve a Peszách ünnep előkészületi napján
- Ez a Peszách egy különleges, rendhagyó ünnep volt, mivelhogy Krisztus (JHVH) egy „nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való” volt
- Az előbb taglalt okok miatt nem egy hagyományos, bakok és bikák vérével bemutatott véresáldozatot akartak bemutatni az érdekeltek, hanem egy ezeknél különb áldozatot, egy emberáldozatot, aminek a szenvedő alanyául a Názáretben született Jézust szemelték ki.
Felmerül a jogos kérdés, hogy a Szanhedrinnek ez a döntése egy akkori ötlet volt-e vajon, vagy pedig erre az emberáldozat bemutatására már jóval korábban is készültek?
Erre csak akkor kaphatunk választ, amennyiben a kanonizált Újszövetségből szándékosan kihagyott Jakab-féle ősevangéliumot (protoevangéliumot ) tanulmányozzuk át tüzetesebben, amelyben Mária életével ismerkedhetünk meg. Itt most csak az ide elkerülhetetlenül fontos részekre térnék ki. Amikor Mária egy éves lett, édesapja Joákim ünnepi lakomára hívta meg a papokat, írástudókat, véneket és a népből sokakat. Ennek alkalmából a főpap és a pap áldást mondott a gyermekre, amiben Máriának az örökre szóló isteni elhivatottságára hívták fel a figyelmet:
„Joákim odavitte a leánykát a papokhoz, és a papok megáldották őt mondván: „Atyáinknak Istene áldja meg ezt a leánykát és adjon neki egy nevet, amit örökké emleget minden nemzedék.” - És az egész nép mondta: „Úgy legyen, úgy legyen, Amen!” - Joákim odavitte a leánykát a főpapokhoz, megáldották őt mondván: „Dicsőséges Isten áldja meg ezt a leánykát, és adjon neki vég nélküli (örökké tartó) áldást.”” (saját fordítás) [1]
Mária édesanyja, Anna fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét JHVH szolgálatába fogja állítani, ezért amikor Mária 3 éves lett, elvitték a jeruzsálemi Templomba, ahol Zakariás pap az alábbi szavakkal fogadta a leánykát:
„Az Úristen naggyá tette nevedet a Föld minden nemzedéke között: az utolsó napokban nyilvánvalóvá teszi benned az Úristen, Izrael fiainak megváltását.” (saját fordítás) [2]
Zakariás pap (Erzsébet férje) már ekkor jelezte, hogy Mária lesz Izrael megváltójának az édesanyja. A kislány három éves korától a jeruzsálemi templomban nevelkedett, Zakariás védőszárnyai alatt:
„Későbbi hagyomány, hogy Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.” [3]
Ebből a három rövid idézetből jól kitűnik, hogy Máriát már kisgyermekként kijelölték valamilyen oknál fogva a jeruzsálemi Templom beavatott papjai arra, hogy Jézust majdan világrahozatalára. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy a skolasztika alapítójaként, atyjaként tisztelt Canterburyi Szent Anzelm (1033 - 1109) állítása értelmében Máriára a születésekor rászállt a Szentlélek [4]. Máriát ezért tartották tehát alkalmasnak arra, hogy a bűntelen Jézust, a majdani hibátlan páskabárányt a világra hozza, csakhogy Jézusnak is egy bizonyos napon kellett ehhez megszületnie... Ennek a részleteibe itt nem szándékozom belemenni, akit viszont érdekel, az megtalálja a készülőben lévő négykötetes könyvem „Jézus születése és kereszthalála” fejezetében.
Most visszakanyarodnék a Ferenc pápa által kinyilatkoztatott sorokhoz. A Názáreti Jézus i.e. 8.02.10-én született, amikor a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait felépítő Nap, Hold, Mars, Szaturnusz és Uránusz égitestek együttálltak az „ég csúcsán” (MC - Medium Coeli) Betlehem felett. Az itt említett öt égitestet a Genézis kígyója (Mózes I. 3,1-24), az uroborosz szimbolizálja, amit farkába harapó kígyóként, vagy sárkányként ábrázolnak.
Jézus születésekor együttállt égitestek a Földről nézve az „erőtlen” kígyó szerepét töltötték be, ugyanis a negatív szellemi hatásúnak tartott Mars, Szaturnusz és Uránusz planéták a Nap mögött tartózkodva nem tudták hatásaikat a Földre nézve kifejteni. Ezt az „erőtlen” kígyót Károlyi Gáspár (1529 - 1592) a bibliafordításában a „kígyó magvának” illetve „gyökerenek” nevezi:
„Ne örvendezz te Filiszteusoknak egész országa, hogy annak veszszeje megromlott a` ki téged ver vala: mert a` kígyónak magvából basiliskus származik, és annak magva lészen tüzes szárnyas sárkány!” [5]
A Jézus születésekor jelenlévő „erőtlen” kígyó, ami által bűntelen lelki adottságokkal felruházva jöhetett úgymond a világra, közel 33 év elteltével, i.sz. 25.04.01-én egy „T” keresztté alakulva már negatív szellemi hatás forrásaként könyvelhető el az ősi asztrológia szabályainak értelmében. A kereszt többek közt a bűnnek és a halálnak a jelképe a keresztény hitvilágban, az ősi asztrológia szabályzói értelmében pedig negatív szellemi hatásúnak számít. Jézus keresztre feszítésekor a JÓ meghalt a kereszten, amit az alkímiai háttérrel bíró alkotások egy szabályos, vagy „T” keresztre feltekeredett, illetve felszögezett kígyóként ábrázoltak.
Jézus születésének és keresztre feszítésének konstellációja egyaránt a Schemhamphoras kozmikus forrásának számít a Babilonból származó kabbalah értelmében.
Amennyiben a szintén negatív szellemi hatásúnak tartott Neptunusz és Plútó planétákat is figyelembe vennénk, úgy tényleg elmondható lenne, hogy magára vette Jézus a világ összes bűnét kereszthalála alkalmából...
Jézus nem egy pénteki napon, hanem vasárnap halt kínhalált. Ehhez tudni kell azt, hogy akkoriban a zsidók számokkal jelölték a hét napjait. A 7. nap volt a pihenőnap, amit még nem neveztek Sábát-nak, viszont az újhold (ros chódes), telihold (járéách málé) napjára és ünnepnapokra alkalmazták a Sábát kifejezést.
A néphagyományok Iskarióti Júdás öngyilkosságát (Máté 27,3-5) szintén április elsejére, azaz az általam prezentált Jézus keresztre feszítésének napjára teszik [6][7].
Befejezés gyanánt megemlíteném, hogy az ókor embere hitt az asztrológiában, az uralkodók többsége asztrológus tanácsadókkal rendelkeztek, a Szanhedrin tagjai pedig kötelesek voltak mágiát, jövendőmondást, fizikát, matematikát, nyelveket és asztrológiát is tanulni.[8][9][10][11][12][13]
[1] Karl Friedrich Borberg (*Professor): Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte (Stuttgart, 1840), S. 30
[2] Karl Friedrich Borberg (*Professor): Die apokryphischen Evangelien und Apostolgeschichten, Erste Hälfte (Stuttgart, 1840), S. 32-33
[3] KISBOLDOGASSZONY - MÁRIA SZÜLETÉSE
[4] Franz Joseph Schermer: Sämmtliche Werke des Antonio Bieira (aus der Gesellschaft Jesu), Siebenter Band (Regensburg, 1858), S. 100
[5] Károlyi Gáspár: Szent Biblia - Ésaiás XIV. rész 29 (Kőszeg, 1840)
[6] Újváry Zoltán: Népszokások és népköltészet - Válogatott tanulmányok (Debrecen, 1980) - (474. old.)
[7] Toeppen Max: Geschichte Masurens. Ein Beitrag zur preußischen Landes- und Kulturgeschichte (Danzig, 1870) - (506-507. old.)
[8] Newton Brown: Newton: Encyclopedia of Religious Knowledge (Brattleboro, 1844) - (1048. old.)
[9] Emanuel Deutsch: Der Talmud (Berlin, 1869) - (27. old.)
[10] Encyclopaedia Britannica - Vol. XVIII. (Edinburgh, 1823) - (493. old.)
[11] George Robert Gleig: The History of the Bible - Vol. II. (New York, 1831) - (171. old.)
[12] John Lightfoot: The Whole Works of the Rev. John Lightfoot, D. D. - Volume IX.: The Temple-Service: and the Prospect of the Temple (London, 1823) - (338. old.)
[13] John Wilkes: Encyclopaedia Londinensis; or Universal Dictionary of Arts, Sciences, and Literature XXII. (London, 1827) - (649. old.)
A feltüntetett forrásokhoz tartozó utalások ITT megtalálhatók.
|
| |
|
|
[előzmény: (20) Klaus Matefi, 2023-05-02 11:43:29]
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 2. Elküldve:
2023-06-09 08:20:14 |
[22.] |
Szellemi erőszakszervezetek
A maguk által létrehozott konvencionális gondolkodásmódtól való akár legkisebb eltérést is akadályozzák, elhallgatják és elhallgattatják, nevetségessé teszik, többek között tudománytalan jelzővel bélyegzik meg és akár szankcionálják is, ha már szükségesnek vélik. Az általuk kialakított, elvárt, sugallt gondolkodásmódhoz foggal körömmel ragaszkodnak, még ha az köszönőviszonyban sincsen sok esetben a valósággal, illetve a racionális gondolkodással. A velük valamilyen módon kapcsolatba lépőktől konzekvensen és kompromisszumkészségre semmi hajlandóságot nem mutatva elvárják, sőt megkövetelik az általuk felkínált és előírt szellemi sodorban történő mozgást. A karmaik közé került, többnyire gyanútlan egyénnek semmi esélyt nem adnak olyan saját gondolatok hangoztatására, melyeket ők nemkívánatosnak ítélnek meg, ezzel is igyekezve áldozataikat az általuk gondosan megtervezett és felépített szellemi akolba terelni és ha lehet, végérvényesen fogvatartani ott, szellemi rabszolgasorba süllyesztve ezáltal őket. Mivel az egyén szabad akarattal rendelkezik, ebből adódóan a szellemi rabszolgaságának időtartama kizárólagosan csak az áldozaton múlik. Amennyiben opportunista, abban az esetben a számára létrehozott, egyéni gondolatokat korlátozó, vagy akár tiltó szellemi akol állandó lakójának lehet tekinteni őt, ahol persze nincsen kizárva, hogy jól és biztonságban is érezheti magát...
Ha az ismeretek szerzése akadályozott, onnantól fogva nem beszélhetünk valódi ismeretterjesztésről sem. Már csak az a kérdés, hogy képes-e feladni önmagát, az itt felvázolt szellemi akol valamelyikébe bevonulni és alárandelni szellemiségét? Mindenkinek szabad akarata és döntési joga van ezzel kapcsolatosan, tehát nem az akolok üzemeltetőit kell hibáztassa majdan, amennyiben idővel esetleg rádöbben arra, hogy számára ez alkalmatlan volt...
|
| |
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 1. Elküldve:
2023-06-09 08:18:51 |
[23.] |
Feltétlenül érdemes behatóbban gorcső álá venni a hinni, elhinni és elhitetni igék jelentését és azok kapcsolatát. Hinni bármiben hihet az ember, hiszen azt a szabad akaratunk biztosítja számunkra. A hit feltétlenül ösztönzőleg hat az egyénre, ennek hiányában viszont képtelenség lenne a hétköznapok nehézségeivel megbirkóznunk. Az emberi hit saját belső indíttatásból ered. A valamibe vetett reményünk valóraválásának vágya például az egyéni hitünk, amire hatással lehet külső sugallat, befolyásolás, szuggeszció is. Ha ennek a vágyunknak nincsen semmilyen jellegű reális alapja, abban az esetben nem vonhatunk másokat azért kérdőre, vagy felelősségre, ha az soha nem teljesedik be, ugyanis saját magunkat áltattuk olyan hiú, alaptalan reménnyel, ami eleve arra volt ítélve, hogy ne válhasson valóra. Tehát a hitünk tárgya tömören kifejezve irreális volt. Érdemes-e vajon példának okáért abban hinnünk, hogy netán megfelelő lélegeztető segédeszközök nélkül kibirnánk a víz alatt mondjuk negyed órát? Ez egy irreális elképzelés és eleve kivitelezhetetlen. Amennyiben tehát bárki a megvalósíthatatlanban bízva hozná magát helyrehozhatatlan, vagy akár tragikus végkimenetelű helyzetbe, következményeiért egyedül és kizárólag őt terheli a felelősség.
A hitnek számtalan tárgya illetve formája lehetséges, ami egy szó mint száz, lehet reális, illetve irreális is. Hihet valaki pl. egy lottó főnyereményben, ami reálisnak mondható ugyan még akkor is, ha egészen minimális rá az esély, de mégis bekövetkezhet. Ezzel szemben lehet a hit tárgya abszolút irreális is, ami helyett célszerűbb reálisabbat választani magunk számára, merthogy lehetetlen, nonszensz dolgokban hinni értelmetlenség, sőt ostobaság... Ha pedig rájövünk hitünk tárgyának megvalósulhatatlanságára, akkor a továbbiakban az már eleve nem jelentheti számunkra a belső erő forrását.
A hit egy adottság, ami erőt kölcsönöz a tulajdonosának, függetlenül a hite tárgyától. Ebből adódóan lehet ennek tárgya tulajdonképpen bármi. A találékonyabb vallásalapítók nem véletlenül rejtik a hit köntösébe a politikai és világi céljaikat, mivel ez által lényegesen nagyobb sikerre számíthatnak annak megvalósítása terén, a hívő tömegeik által. Így lehet Istenre apellálva olyan vallásetikai követelményeket is hangoztatni és elfogadtatni, melyeket esetleg egy normális, jóérzésű egyén máskülönben értelemszerűen elutasítana. De ugye ha azt úgymond maga "Isten" (...) várja el és követeli meg tőlünk a tanítások szerint, akkor bizony kétely és habozás nélkül meg kellene cselekedjük, még ha az embertársunk életének kioltására, vagy tönkretételére vonatkozik is...
Elhitetni azt jelenti, hogy valakivel, vagy valakikkel elfogadtatni egy reményt, vagy bármit. A remény alapja, mint már jeleztem, lehet teljesíthetetlen (irreális) és teljesíthető (reális) is. Azért, mert egy valamire irányuló remény reálisnak tűnik, az még nem jelenti azt feltétlenül, hogy meg is valósulhat, hiszen a külső tényezők hatása döntő lehet ezen a téren a végeredményre nézve. Ha egy teljesíthetetlen (irreális) reményt próbál valaki bárkivel teljesíthetőként elfogadtatni valamilyen indíttatásból, úgy tudva, vagy tudtán kívül, akarva, vagy akaratlanul dezinformál, és az esetleges következményekért (legyen az anyagi kár, személyi sérülés, vagy egyéb más) vállalnia kell a felelősséget. Erre szintén említenék egy extrém példát. Némely vallások a soha be nem váltható túlvilági ígéretek reményében olyan tettekre sarkallják vakon hívő lelkes követőiket, melyek helyrehozhatatlan következményekkel járnak magára a hívő személyre nézve is. Az iszlám például a férfiak számára 72 szüzet helyez kilátásba túlvilági jutalom gyanánt arra az esetre, amennyiben haláluk után a mennybe jutnak. Lehet-e vajon ennél nagyobb ösztönző jutalma egy egészséges, vagy esetleg túlfűtött nemi ösztönökkel felvértezett férfiúnak? Ennek legegyszerűbb megvalósulása az iszlám tanítások értelmében a mártírhalál által lehetséges, amit az ellenség ellen elkövetett öngyilkos akciókon keresztül is ki lehet érdemelni úgymond...
Mint láthatjuk, hatalmas eltérés mutatkozik a hinni és elhitetni igék jelentésében. Az elhinni ige az elhitetninek az esetleges következménye, nevezetesen a valaki, vagy valakik által elhitetésre szánt információt készpénznek, igaznak könyveli el az ember, következésképpen megméretés, kétkedés nélkül elhisszi, készpénznek veszi azt. Az elhitetésre szánt információ lehet megalapozott és megalapozatlan, valós és valótlan. Gondoljunk például napjaink politikai pártjainak választási programjaira... Naív választóként hiszünk ezekben a célkitűzésekben, ígéretekben, de amint hatalomra jut bármelyik, általában megfeledkeznek a tömegeknek tett fogadalmukról és szemrebbenés illetve jogi következmények nélkül folytatják tovább "áldásos tevékenységüket" (tisztelet a kivételnek)... A megalapozatlan és valótlan információ elhitetése, azaz dezinformálás történhet tudva, vagy tudatlanul, akarva, vagy akaratlanul.
Az eddig felsoroltakkal nem az emberi hitetlenséget szándékoztam ösztönözni, hanem sokkal inkább arra szerettem volna a kedves olvasó figyelmét felhívni, hogy az ember jól felfogott érdeke kell legyen, hogy ne higgyen el nyilvánvaló valótlanságokat, mert az által maga is hajlamossá válhat azok elhitetésére, azaz mások dezinformálására.
|
| |
|
|
(TÉMANYITÓ)
|
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 13. Elküldve:
2023-06-03 18:40:26 |
[24.] |
Dr. Kereszturi Endre és Dr. Kereszturi Valéria Svájcban élő asztrológusok Jézus élethosszát 41 évre taksálják...:
Asztromókus fórum (Már nem elérhető)
JÉZUS horoszkópok
Sulamit Szerd Jan 11, 2006 9:48 am
JÉZUS SZÜLETÉSE Kereszturiék szerint:
Betlehem (35E12; 31N42) Kr. e 7. (pogramban 6) december 12. 0 óra 10'
JÉZUS KERESZTHALÁLA Kereszturiék szerint: Jerusalem (35E12; 31N43) i.sz. 36. március 30. 14 óra 37'
JÉZUS FELTÁMADÁSA Kereszturiék szerint: Jerusalem (35E12; 31N43) i.sz. 36. április 1. 5 óra 27'
|
| |
|
| Haladó |
|
Klaus Matefi
Tagság: 2005-10-05 20:38:13
Tagszám: #22580
Hozzászólások: 197
|
| 12. Elküldve:
2023-05-31 12:11:28 |
[25.] |
Ponori Thewrewk Aurél (1921 - 2014) magyar csillagász, kronológus, szakíró, természettudós szerint Jézus i.sz. 30.04.07-ben halt kínhalált:
"Ez a nap (*Niszán 14-e) csak Kr. u. 30-ban és 33-ban esett péntekre. És ami a legérdekesebb, 33-ban - április 3-án - valóban volt (részleges) holdfogyatkozás!
Van azonban még egy adatunk Jézus halálának időpontjára nézve. Alexandriai Kelemen ui. megírja, hogy Jézus halála idejétől a jeruzsálemi templom lerombolásáig 40 év és 3 hónap telt el. Minthogy Titus katonái Kr. u. 70 nyarán foglalták el Jeruzsálem fellegvárát és a templomot, innen is kiadódik a 30. év tavasza.
Nagy valószínűséggel jelenthetjük ki tehát, hogy részben csillagászati meggondolások segítségével a bibliai adatokból kikövetkeztethető Jézus halálának napja." (forrás: Ponori Thewrewk Aurél: Csillagok a Bibliában (1993) - 295-296. old.)
Ponori Thewrewk Aurél szerint tehát Jézus keresztre feszítését az alábbi konstelláció előzhette meg...:
i.sz. 30.04.06. 21:42 UT +2.00 Jeruzsálem Csütörtök
Nap-Hold oppozíció:14,3°Kos/Mérleg; -Plútó quadrat:18,8°Bak
------------------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------------------
A keresztény felfogás szerint Jézus a kereszthalálakor magára vette a "rossz egész terhét" (forrás: [1505]), azaz a világ bűneit:
"Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!" (János 1,29)
A keresztény megváltás alapfeltétele Jézusnak a kereszten kiontott vére:
"Megváltásunkat vére árán nyertük el." (forrás: Krisztológia)
Számos templomban és képtárban is találkozhat az ember olyan képzőművészeti alkotással, melyen a keresztre felszögezett Jézus sebeiből kihulló vért angyalok fogják fel kelyhekben; más alkotásokon a kereszt egy kis "medence" közepén áll és a kifolyó vér a kereszt alatt gyűlik össze, amiből a kereszt körül állók isznak, vagy vérében megmártóznak:
Straßdorf, Alte Kirche
Szeged, Alsóvárosi templom
Kép
Jean Bellegambe (1470 - 1535): A lelkek misztikus fürdője Jézus vérében (1526)
Jézus kiömlő vérének tisztelete valójában a kereszt szellemi hatásának, "Isten ereje" kiáradásának, a kozmikus sárkány "vérének" a tisztelete, ami ószövetségi eredetű (Ezékiel 9,3-7). A mítikus sárkányok Kínában pozitív jelentéssel bírnak, ezzel szemben a keresztény mitológiában negatív szerepet képviselnek, a bűn és a halál kozmikus forrásainak tekintik őket, de a kozmikus Krisztus (JHVH) tőlük nyeri az erejét.
Pál a Krisztus keresztjének ellenségeire hívja fel a figyelmet, mintha azok gonosz emberek lennének:
"Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtamnektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek." (A filippiekhez írt levél 3,18-19)
Jézus kereszthalála valódi dátumának (25.04.01) látszólagosan ellentmond a napjainkban még érvényben lévő és elfogadott kronológia által meghatározott Poncius Pilátus júdeai helytartóságának időtartama, ugyanis ezt tévesen i.sz 26 - 36-ig datálja. Mint Nagy Heródes esetében, úgy Poncius Pilátussal kapcsolatosan is korrekcióra szorulnak a nevéhez fűződő időpontok, azért legalább 4 évvel korábban kellett elfoglalnia a Júdea római provinciában a helytartói hivatalát, amiből az következik, hogy azt i.sz. 19/22 - 29/32-ig kellett betöltse (bővebben ITT).
Amennyiben kizárólagosan a Schemhamphoras kozmikus forrásait vennénk csak figyelembe Jézus kínhalála alkalmával kialakult kozmikus kereszttel kapcsolatosan, abban az esetben egy T-kereszttel lenne dolgunk, de valójában ezt a T-keresztet a Neptunusz és Plútó planéták egy szabályos keresztre egészítették ki. Hogy ismerhették-e akkoriban ezeket, azt igazolni nem lehet, de ennek ellenére mégis részt vettek akkor a konstelláció kialakításában. Szinte biztosra vehető Pál alábbi sorai alapján, hogy legalább a Neptunusz jelenlétével tisztában lehettek (Alan Leo és Ernst Tiede is utal erre a könyvében [23]):
"Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál
Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett."[/i] (A zsidókhoz írt levél 9,11-12)
"Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét." (A zsidókhoz írt levél 9,15)
"A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal." (A zsidókhoz írt levél 9,22-23)
Pál a zsidókhoz írt levél 9,11-ben azt írja, hogy "Krisztus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál - nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való" volt, tehát félremagyarázhatalanul az ószövetségi illetve az újszövetségi misztérium keresztjeit hasonlította itt össze, melyek nem voltak azonos felépítésűek.
A Názáreti Jézus az ezeket a kereszteket felépítő égitestek (kivéve a Neptunuszt és Plútót) együttállásakor látta meg a napvilágot i.e. 8.02.10-én, amikor a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait alkotó égitestek negatív hatásúnak számító Mars; Szaturnusz és Uránusz planétái a Nap mögött erős hatáscsökkenést szenvedtek el a Földről nézve az ősi asztrológia szabályai értelmében.
Ez az egyetlen reális és korrekt megfejtése Jézus élete kozmikus misztériumának.
|
| |
|
| Haladó |
|
|
