Sziasztok !

Jó ideje nem jelentkeztünk, egyszerűen azért, mert minden rendben volt/van, és az nem hír, hogy van itt egy boldog kutyi...

Most azonban az történt, hogy elköltöztünk.
Mikor elkezdtünk összepakolni, akkor Pöszke elkezdett nyugtalanná válni. Jött, ment, panaszos szemekkel nézett ránk, és naggggggggyon, naggggyon aggódó boxer benyomását keltette.
Amikor nyilvánvaló lett, hogy itt bizony komoly változások jönnek, akkor már láthatóan félt. A sétákon lépésenként visszafordult, hogy lássa történik e valami, sem zárt térben, sem az utcán nem ment tőlünk 1 méternél messzebbre, és még a barátaival sem akart játszani, csak állt a közvetlen közelünkben, és szívszaggatóan bánatos szemekkel nézett ránk. Ezt kérdezte.: UGYE NEM?!?!?!
Odáig fejlődött ez, hogy nem akart enni, és a szerencsétlen jóformán nem mert elaludni...
Bármit tettünk nem sikerült megnyugtatni. Persze beszéltünk hozzá, símogattuk, próbáltuk éreztetni vele, hogy semmi baj, még az új lakásba is elvittük, de ez a kiskutya csak FÉLT, és FÉLT, és FÉLT.
Eljött a költözés napja. És Pöszke NEM AKART beszállni a kocsiba !!!
Meglett férfiember vagyok, és nem vagyok túl érzelgős, de nem kellett sok ahhoz, hogy elfussa a szememet a könny, amikor láttam, hogy mennyire retteg ez a kedves lény...
(Mondjuk eszembe is jutott, hogy szívesen eltöltenék azzal a köcsöggel némi időt egy csendes helyen, aki ennyire meggyötörte Pöszkét... ...Nem emelne kezet többet semmire, ami él...)
Beköltöztünk, és Pöszke rájött, hogy nem akarjuk bántani, nem akarjuk kidobni, nem akarjuk eldobni... HA LÁTTATOK MÉG ÖNFELEDTEN BOLDOG KUTYÁT!!!!!!!!!!
NAGYON J Ó Ó Ó Ó Ó Ó volt látni, ahogyan befeküdt a foteljába, és örült annak, hogy itthon van.

Bye,
D.

Sziasztok!

Köszönjük az érdeklődést jól vagyunk. A nyarunk sajnos egy balesettel kezdődött, mert Kalaf a Dunába belelépett egy (valószínűleg) üvegbe és elvágta a jobb hátsó lábát. El kellett altatni és 3 öltéssel össze varrták. Ezt követően kötözésekre jártunk és közel 1 hónapunk ezzel telt.Sikerült 5 orvossal vagy sintérrel? megismerkednünk... hát ez hosszú történet....szerencsére megtaláltuk végül is az "orvosunkat" Biztosan naivak vagyunk, de azt gondoltuk aki állatorvos az szereti is az állatokat.
A nyár további része az már jól alakult sokat kirándultunk és találtunk jó kutyis szállást is a Balatonon.Kutyabarátokat is szereztünk.Az úszásra nem sikerült továbbra sem rávennünk, úgy sem hajlandó ha mi is bemegyünk.Ameddig leér a lába addig szívesen, de tovább nem.A partról aggódva vonyít ha nem marad valamelyikünk vele, így aztán részletekben fürödtünk. Ja, el ne felejtsem aludtunk vele sátorban is illetve előtte mert egy igazi házőrző és amikor mi aludni mentünk volna, akkor ő hajnalig ugatással jelzett minden kis gyanús hangot.Ráadásul ez egy szőlőhegyen volt közel az erdőhöz (Káli medence)ott aztán meg volt mire figyelni
Egyébként szépokosügyes továbbra is!!!Nagyon örülünk hogy a gazdái lehetünk.
A sokorvos látogatás során lemértük és akkor 26 kg volt.A járása továbbra is mint egy igazi Hercegé és a labda imádata is változatlan és természetre is inkább ő a békebíró, még sosem támadott meg senkit.
Szóval egy igazi csodabogár.
Az ivartalanításról már beszéltünk az dokival és hamarosan valóban itt lenne az ideje. (Csak nehezen vesszük rá magunkat mert sajnáljuk)
Képeket rakok fel a nyárról gallery sitera.