| Találatok száma: 2475 üzenet |
|
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
79158.  Elküldve:
2016-12-11 05:48:21 |
[876.] |
"Exek" - kategóriában Túró is bejelentkezett, és boldog Mikulást kívánt mindenkinek!
|
| |
|
Kiváló dolgozó  |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79157. Elküldve:
2016-12-11 05:47:53 |
[877.] |
Cinculát háromszor látogatta meg az örökbe fogadó családja (ezeket a képeket is ide tettem). A második találkozáskor már rohant eléjük. Több kutyát nézek,több helyen,de a családfő érezte,hogy valahol vár rájuk az Ő KUTYÁJUK :) ez így is volt,itt várt nálam RÁJUK :) Szerelem volt első látásra mindenki részéről. Nagy izgalommal és szeretettel várták Cinculát,gyönyörű pihe-puha ágyat kapott,lesz két kis játszó pajtása a gyereke személyében,nagyon szép kert "őrzője" lett. Anyuka elment "gyesre",hogy vele lehessen és tejesen zökkenő mentessé tegyék számára a beilleszkedést. Legyél nagyon boldog kicsi Cincula :)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79156. Elküldve:
2016-12-11 05:41:16 |
[878.] |
Oldódik Winnie Diesel is. Egyenlőre - hiába a barátok - betegesen emberfüggő. Ez annyit jelent, hogy a kertbe SEM mehetek ki, ha ő bent van a házban, mert összejajgatja rákospalotát. Ezen dolgozunk, különben nagyon kicsi lesz a kör, ahol gazdásodhat, egyébként nagyon aranyos kedves kis jószág. Ma volt állatorvosunknál. Dr. István Nyomárkay István mindent rendben talált nála, így kombinált oltását megkapta. 2 hét múlva veszettség oltás következik
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79155. Elküldve:
2016-12-11 05:37:31 |
[879.] |
Mennyire más már ez a levegzőés, mint a tegnapi. Nekem már egyfolytában hastáncolnak, bár félnek is még. Elkezdtek játszani. A felderítésben már messze nem a félelem, hanem a kiváncsiság (mit lehet kihozni ebből?) dominál)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79154. Elküldve:
2016-12-11 05:35:23 |
[880.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79153. Elküldve:
2016-12-11 05:34:51 |
[881.] |
Yorki Fajtamentés: "Exek": Letti hírek:
"Szia Kata!
Eltelt az első hét. Eddig minden rendben. Letti jól van, eszik, iszik, csepegtetés is működik.
Lányok egész nap egyedül vannak. Időnként távolról rájuk kukkantok. Barátkozás még nincs, elvannak egymás mellett. Vagy az ágy két végén, vagy külön szobában fekszenek. Ha hazajövök nagy az öröm, akkor már felszabadultak. Letti is játszadozik, igaz még nagyon kezdetleges. Tegnapra jutottunk el odáig, hogy Zsebitől elveszi a játékot. A csipogósért, labdáért megy a harc. A labdát ha eldobom, előfordul már, hogy utána szalad. Még nem hozza vissza, de megy az edzés.
Röviden ennyi a heti történés.
Ildikó"
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79152. Elküldve:
2016-12-10 06:46:26 |
[882.] |
https://www.facebook.com/AllatesEmber/photos/gm.680564085454030/1150035785066078/?type=3
Irodalmi pályázat
december 7.–december 20
K.Évi:
Az Én Csodáim
Mióta az eszemet tudom, állatbolond vagyok. Már egész pici gyerekkorom óta szerettem volna kutyát. Ovis koromról van az első emlékem, mikor az óvónéni bejelentette, hogy gazdit keres egy kutyusnak. Én nagyon szerettem volna, de a szüleim nem.. Akkor nagyon csalódott voltam, és utólag is azt gondolom, micsoda kegyetlenség 6 éves gyerekeket kérdezgetni, szeretne-e kutyust. Naná hogy szeretne! A legtöbb gyereknél idővel elmúlik ez az érzés, talál magának hobbit, más elfoglaltságot, majd kihívásokat, elköteleződést az élet más irányaiba. Nálam nem így történt.
Kisgyermek koromban sokféle állatka megfordult nálunk. Bátyám kapott két tengeri malacot. Majd tartott egereket, hörcsögöket, papagájokat. Szerettem őket, érdeklődtem irántuk, de igazán nem kötődtem hozzájuk. Később cicáink is lettek, ők már sokkal inkább a szívemhez nőttek. Imádtam őket, bár haragudtam szüleimre, hogy míg bátyám mindenféle állatot haza hozhatott, én nem kaphattam kutyát. Sokszor mondtam otthon, hogy szeretnék, de apukám határozott, szigorú „nem”-et mondott. Anyukám engedékenyebb volt, sőt kiderült hogy neki is nagy vágya, de sajnos ő sem tudta apukámat „jobb belátásra bírni”.
Egész gyermekkoromat végig kísérte ez a vágyakozás, ami nem csak olyan „szeretnék otthonra egy ölelgetnivaló kisállatot” érzésre korlátozódott. Lassacskán rájöttem, hogy engem más nem is érdekel.
Körülbelül 10 évvel ezelőtt Bátyámnak volt egy barátnője, akinek volt egy yorki kutyusa, Liza. Sokszor volt nálunk vendégségben. Gazdival is jött, gazdi nélkül is sokszor vigyáztunk rá. Imádott nálunk lenni, és mi is imádtuk őt. Hiperaktív kisállat volt, állandóan játszani kellett vele. Mindig nagyon vártam mikor jön legközelebb, ha levittem sétálni dagadtam a büszkeségtől hogy „kiskutyám van” és le se tudtam venni a szemem róla, milyen csodásan szaglászik, milyen kis édes pofija van stb., stb.
Nem tudom csak azért, mert a legnagyobb vágyam volt, vagy megérzés, de én tudtam: nekem ez a kutya KELL!! Valahogy mindig azt vártam, mikor marad nálunk végleg..
Közben bátyámék szakítottak, de Liza még mindig nálunk vendégeskedett időnként 1-2 napot. Eltelt pár év és döntöttem, nem bírom tovább, nekem KELL EGY KUTYA. Anyut befűtöttem, kinéztem egy kutyát egy menhelyen, menjünk és nézzük meg! Apunak majd valahogy beadagoljuk. Elmentünk, de a kiskutya már nem volt bent. Kivitte egy állatvédő szervezet. Egy pici, griffon jellegű kutyus volt ő, Gizmo. (a sors fintora hogy a harmadik kutyám pont ilyen, csak feketében)
Ekkor már rajta voltam az ügyön, és tudtam, véghezviszem: felhívtam Katát, az Állat és Ember Áve vezetőjét. Elmondtam, hogy ki után érdeklődök, és azt is hogy sajnos apukám nem rajong az ötletemért. Biztos voltam benne hogy emiatt szóba sem fognak állni velem, DE Katával megegyeztünk, hogy közösen fogjuk apukámat meggyőzni arról, hogy ő is szeretne kutyát. Mert tudom, hogy imádja őket. Gizmoról ugyan rosszcsont, lopkodós természete miatt lebeszélt, de ajánlott egy másik kutyust. Bátort.
Egy fél év körüli, félénk, szőrös kiskutyát hoztak elém a panzióban. Csak ült a falhoz lapulva, meg sem mert mozdulni. Többször voltunk nála. Kivittük sétálni. Imádnivaló pofikája volt, bátortalan léptekkel kullogott mögöttünk. Próbált észrevétlen maradni.
Közelgett a szülinapom. Leültem apukám mellé. Elsírtam magam és elmondtam neki mi az én legeslegnagyobb vágyam. És megtörtént a csoda, amire egész addigi életemben vártam. Feltételek: nem ugat, nem pisil, nem kakil, nem jön be a szobába.. Mondtam: hát ez természetes, megköszöntem és a világ legboldogabb embereként hagytam el a szobát.
A mai napig nem értem, hogy és miért pont akkor tört meg a jég, és hogy esett meg az a csoda hogy Bátor az enyém lett! Az ÉN KUTYÁM! KUTYÁS LETTEM!
Bátornak azt tudtuk az előéletéről, hogy egy réten találták testvérével kb. 6 hónaposan. Valószínűleg nem volt előtte kapcsolata emberrel. Ezért annyira félős volt, hogy az első pár napban lefeküdt a sarokba és meg sem mert mozdulni. Lassacskán, mikor nem voltunk mellette,laposkúszásban kiosont a szobából. Nyakát hosszúra nyújtva óvatosan lesett be a konyhába, ahol ültünk, majd mikor ránéztünk visszarohant a szobába. Ezt nagyon sokszor játszotta el. Majd később már eljött a helyéről akkor is, ha hívogattuk, aztán mindig gyorsan visszaszaladt.
Az utcán mereven, lassan, óvatosan lépdelt, mindentől megijedt. A szobatisztasággal is volt kis gond az elején. Ahogy baleset történt gyorsan tűntettem el a nyomokat, hogy apu ne vegye észre. 1-2 hét után azonban már nem volt gond, mert egyre bátrabb lent odalent is, és a pisis rongyot is levittem neki hogy tudassam vele miként is kéne eljárnia.
Soha nem felejtem el azt a pillanatot, mikor először elengedtük pórázról. Egy nagy füves területet választottunk, távol minden veszélyforrástól. Bátor olyan boldog volt, hogy percekig villámgyors köröket rótt a réten. Kicsit megijedtünk, hogy hogyan fogjuk leállítani, megfogni. Csodás pillanat volt azt az örömet látni.
Bátor lassan de biztosan fejlődött, a legjobb, legszerethetőbb, és legértelmesebb kutyus vált belőle. Igazi családtag, szemünk fénye. Sokat foglalkoztunk vele. Sok-sok séta, játék, tanítgatás. Nagyon okos, könnyen tanul. Minden ismerősünk oda volt tőle, milyen kis értelmes, figyelmes, bájos kutyus.
Tökéletes, hibátlan, megismételhetetlen, életem első csodája, amiért hálás vagyok a sorsnak és mindenkinek, aki hozzá segített hogy az enyém lehessen.
A kutyák iránti szeretetem és elhivatottságom ő általa teljesedethetett be, ő az aki által elhittem, eldöntöttem hogy nekem ez az utam. A kutyázás az életem, a hobbim, a mindenem. Ez az életérzés közelebb hozott a családommal, szereztem ezáltal igaz barátokat, találtam hivatást.
Azóta tehát teljesen elkutyulódtam, megindult egy megállíthatatlan lavina, ami elragadott és végig kíséri az életem. Kutyákkal foglalkozom a munkám során, a szabadidőmben, azaz mindig. Kutyáknak segítek és próbálok boldogabbá tenni. Elhagyott, meggyötört lelkű ebeket rehabilitálni és „gyógyítani”, ezáltal a saját lelkemet is ápolni.
Mióta Bátor az életünk része, a kutyám, és mostmár a kutyáim a legfontosabbak. Ők az elsők, mindig, mindenben.
Kb. két évvel az örökbefogadás után Bátor is megismerhette Lizát, hiszen még mindig járt hozzánk. Nagyon jóban lettek, bár Liza inkább az emberek közelségét, a labdázós játékot részesíti előnyben. Teltek múltak a hónapok, Liza egyre ritkábban járt hozzánk, majd 2012 karácsonya előtt kaptam egy telefonhívást a gazdijától. Lizának gazdit keres sürgősen, mert külföldre utazik. Nem is nagyon mondtam semmit, csak meghallgattam. Miután letettük a telefont, kavarogtak bennem az érzések és gondolatok. Hamar de kissé még bizonytalanul döntöttem, hogy teszünk egy próbát mit szólna ha nálunk lakhatna.
Aggódtam, hogy egy 9 éves kutya vajon mit szól a környezet változáshoz. Bár ismer minket, de ez most egészen új és más lesz. Miután megérkezett hozzánk hozományával: egy darab hám és egy zacskó kutyaeledel, hamar eldőlt a sorsa. Immár 2 kutyánk van.
Tökéletes, és még tökéletesebb, mint egy kutyával volt. Hiszen már ők is itt vannak egymásnak. A második kis csoda, tündérhercegnő! Soha nem akartam pici, fajtatiszta (az vagy nem, nem tudom, de nem is érdekel) kutyát. Nem vágyom az emberek cukiskodó megjegyzéseire az utcán, miközben a nagyobb termetű keveréket észre sem veszik.
Ugyanúgy ahogy a menhelyről elviszik a kis cukikat, mert jaj de édike, a nagy, idősebb keverék pedig ottmarad.
De mivel én nem a külső alapján döntök és ítélek, hagytam hogy természetével és bájával varázsoljon el Didike. Szigorú akartam lenni, kutya nem jön az ágyba.. 4-5-ször letessékeltem már az első éjszakán, majd mikor elaludtam győzött a kisasszony.. Azóta a világ legjobb érzésének tartom, hogy egy kis lény szuszog mellettem az ágyban. Imádom, hogy hozzám kucorodik, hogy szuszog, hogy vigyáznom kell rá, hova teszem kezem-lábam, hogy ne zavarjam az álmát.
A kis házsártos vénasszony, aki bár szerencsére nem a tipikus pórázon hörcsögösködő terrier, de igenis a nagykutyákkal szemben ő a főnök, s ha a labdájára pályáznak, odaszól! Akinek mindig kell egy puha párna, vagy egy másik kutyatest a popója alá, mert nem ülhet a földön. A legnagyobb természetességgel fogadja el ha elmegyek itthonról és ő nem jön, vagy ha a 20.kutyát vagy tengerimalacot hozom haza ideiglenesbe. Bújós öleb, muszáj babázni, de ugyanúgy kutya, akinek van 4 lába az utcán való sétához és ugyanúgy vonatkoznak rá szabályok.
Bár már 13 éves. Picit tompul a látása, hallása, vannak „öregasszonyos” rigolyái. (imádom) De még mindig órákig tud labdázni. Valószínűleg minimum 20 évig fog élni.
Voltak nehéz pillanataink, időszakaink. Pl. a toklász sztori, amikor egy hetekig elhúzódó mindenre kiterjedő vizsgálatsorozat után sem találták fájdalmai okát, mikor szó szerint az utolsó pillanatban, a halál torkából megmenekülve kiderült a baj forrása. Vagy fél évvel ezelőtt egy daganat eltávolítása a szájából.
De mindent átvészeltünk, és megerősödve, okosodva éljük tovább közös, boldog életünket együtt.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79151. Elküldve:
2016-12-10 06:41:24 |
[883.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79150. Elküldve:
2016-12-10 06:40:52 |
[884.] |
Szabadlábra kerültek a csivavák. Később majd emlékezzetek ezekre a képekre. Bár engem szeretnek és bíznak bennem, az arcukon még mindig ott a félelem, a rettegés minden újtól. Jelen esetben ez a fényképezőgép, és zsigerből bennük van, hogy félnek, ha valaki feléjük lép mozdul. Közben izgatja őket a kinti világ és habzsolnák az új élményeket, a szabadaságot. Majd meggyógyulnak ők is, és mindent megteszünk, hogy új életük boldog és örömteli legyen!
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79149. Elküldve:
2016-12-10 06:37:00 |
[885.] |
Mai hírek: Bentley-kénk egyre közelebb kerül a költözéshez. Tibor, a - most már jól esik mondanom - leendő gazdiapu naponta látogatja, és mennek együtt sétálni. Bentley hatalmas örömmel fogadja mindig. A legközelebbi talin már beszerzik a felszerelést is. Tibor tudja
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79148. Elküldve:
2016-12-10 06:36:30 |
[886.] |
december 8., 14:42 ·
Exek: Bogyesz:
"Sziasztok!
Remélem Ti is olyan jól érzitek magatokat, mint mi :) Elnézést, hogy kb csak alvós képeket küldök a hölgyről, de szerencsére még mindig olyan aktív, hogy telefonnal esélyem sincs lefotózni, amikor játszik :)
Szép napot Nektek,
Ági és Bogyó"
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79147. Elküldve:
2016-12-10 06:32:39 |
[887.] |
Yorkie FAjtamentés: exek: Csonti :) :)
"Bocsánat, csak most olvastam, nem kapcsoltam be napok óta a gépem.
Kontroll megvolt, kapott még 10 szemet az előző gyógyszerből, szedi rendesen, javulgat már.
Jövő héten megint megyünk kontrollra. Levágatom akkor a körmeit is, mert így nem tud belebújni a cipőjébe, viszont reggelente deres a talaj, és fázik a talpa, kell neki.
Viszont csavarogtunk a városban, és vidéken is jártunk, nagyon tetszik neki, és mostmár felcsapott farokkal jön haza, tudja hogy ez a haza.
Tetszik Neki ahogy az emberek fogadják Őt, és Ő is nagyon barátságos mindenkivel. Az utcán más kutyákkal tartózkodó, nem viszonozza a közeledésüket , az ismerkedést elhárítja.
Az viszont még nem oldódott meg, hogy szem elöl tévesszen, ha kimegyek vagy a másik szobában vagyok, akkor azonnal felpattan és köhögve, fuldokolva ugat, vonyít, és amikor meglát, úgy örül, mintha egy hete nem látott volna.
Ezen még dolgozunk.
Üdvözlettel"
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79146. Elküldve:
2016-12-10 06:31:04 |
[888.] |
Exekről: Eszter rendszeresen küldi Carmen képeit. Ezt kivételesen nem küldte, de szembe jött velem. És különleges. A különlegessége az, hogy Carmen kivételesen nem pörög, hanem nyugton van :) :)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79145. Elküldve:
2016-12-09 07:46:04 |
[889.] |
Horváth M. Zsuzsanna
Kicsi kutyám...
Kicsi kutyám rád találtam,
szemedben szomorúságot láttam.
Szőröd borzolt, szemed sérült,
- Mit vétettél, hogy utcán éltél?-
Megláttalak, szívem súgta,
nem maradhatsz kitaszítva.
Ártatlan szempár, megbabonáz,
csillagfényes szeretetvarázs.
Ragaszkodva hozzám bújtál,
simogatásra, jó szóra vágytál.
Azóta is együtt vagyunk,
boldog percek, órák, napok.
Habos-babos szőrpamacs,
ragaszkodó, játékos, kis Maszat.
Sosem leszel többé árva,
amíg élek lesz puha ágyad.
Kölcsönös a szeretet, érzem
ezt adod, minden nap nekem.
Rád találtam, sosem bánom,
családtag vagy látod-látod.
Velem maradsz örökre,
nem vagy árva érzed-e?
Minden napunk csodaszép,
köszönöm, hogy velem élsz.
2016.
|
| |
|
|
[előzmény: (79143) Facebookról másolva, 2016-12-09 07:42:29]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79144. Elküldve:
2016-12-09 07:44:32 |
[890.] |
Horváth M. Zsuzsanna
Rátaláltam Maszatkámra.
Reggel jó kedvvel ébredtem. Kinéztem az ablakon. A táj gyönyörű hófehér. Nagy pelyhekben hull a hó. Az első napsugár fénye játszadozik a kristályos hópihéken. A madáretető is benépesedett. Ázott kis szürke veréb bukdácsol a hóban. Mosolyt csal az arcomra, ahogy nézem. A sok próbálkozás után szárnyat bontva sikerül felrepülnie. Boldogan szárnyal. Felöltözöm és indulok én is. Szeretem a telet, szeretek a hóesésben sétálni. Akkor még nem sejtettem rátalálok a legdrágább kincsre, ami számomra a legszebb ajándék: Maszat Az emlékek frissen élnek bennem.
Kicsit távolabb...
A városszéli parkban egy csontig lesoványodott kiskutya vívja élet-halál harcát. Fáradt, meggyötört a teste. Látszik, hogy egy lépés is mekkora erőfeszítésébe kerül. Fájdalmas nyüszítését nem hallja senki. Néptelen, csendes a környék. Összeszedi magát, hajtja az életösztön. Fejét felemeli, testét vonszolja tovább a jeges, hideg hóban. Nem adja fel...
Élteti egy reménysugár, élni akar mindenáron. Valaha szerették, jól bántak vele. Most kegyetlen módon kidobták, sorsára hagyták. Éhesen átfagyva folytatja útját.
El-eltűnik a hóban, kicsi fejét felemeli. Vár, pihen, ismét új erőre kap. Mintha érezné, menni kell, nem szabad megállni. Nehéz minden mozdulat, fájdalom hasít apró testébe. Istenem a kicsi kutyaszív is nagyon tud fájni. Menj! Menj, ne add fel! Halkan suttogom. Odaérek hozzá, szívszorító a látvány.
Szólongatom, megérintem az élettelennek tűnő testet. A kutyus szemhéja megremeg, próbálná kinyitni a szemét, de nem tudja. Már sírni sincs ereje. Óvatosan felemelem. Beteszem a kabátom alá. Testemmel próbálom melegíteni. Sietve indulok hazafelé. Reménykedem, csak bírja ki szegényke addig. Új élet vár rá nálam. Szél fújja arcomba a havat, de nem törődöm vele. Minél előbb haza kell érnem. Közben beszélgetek a kutyushoz, biztatom.
- Ne add fel, nálam új otthonra találsz, új életed lesz. - Szorítom magamhoz. Kicsit mocorog, mintha mondani szeretne valamit. - Maszat! Igen így foglak hívni. Tetszik, jó lesz ez a név? Mit szeretnél, csinálok neked egy kényelmes kis kuckót. Szegénykének csúnya volt a szeme. Rám nézett, ártatlan kis pofikájával. Édesem, de sokat szenvedhettél. Beszédes tekintete megbabonázott, összeszorult a torkom. Megsimogattam kócos kis fejecskéjét, maszatos kis pofikáját.
Beszélgetek vele, észre sem veszem, hogy hazaértem. Kinyitom az ajtót. A tűz ég a kandallóban. Mellé teszek egy puha szőnyeget, arra lefektetem. Megfürdetem, sebeit kitisztítom. Örömmel látom, hogy nincs komoly baja, csak a szeme nyugtalanít. Vajon mi lehet az a piros dudor. Vajon fáj neki? Holnap elviszem, és az orvosnak megmutatom. Akkor már eldöntöttem nem adom senkinek, ő már hozzám tartozik. Bevallom sosem volt még kutyám. Tudom a döntésem, ha végleges, mindig felelősséggel tartozom érte. Szeretni fogom, és nem taszítom el magamtól. Szívem súgta jól döntöttem. Maszatka az ártatlan fiúcska, örökre az én kis társam lesz. Hozok neki meleg ételt. Fejecskéjét felemeli, nyelvével lassan lefetyel. Ízlik neki, éhes volt szegény. Jóllakottan, odabújik mellém, orrocskáját dörzsöli hozzám. Nevetek, a szája körül a szőrén még látszik az étel nyoma. Felemelem, jóleső érzés tölt el. Ideje lefeküdni, a mai nappal új élet kezdődik mind a kettőnknek. Megsimogatom, a kis szőrgombócot és így szólok hozzá.
- Maszat gyere, feküdj le, betakarlak, aludjál szépen. Jó éjszakát! - Hálásan rám néz, kicsit megcsóválja a farkát, így köszön nekem.
Teltek a napok, Maszat egyre jobban van. A szemműtéten túl vagyunk. Megerősödött, már nagyokat sétálunk, ragaszkodunk egymáshoz. Örülök, hogy rátaláltam. Odabújik hozzám, hízeleg.
- Gyere Maszat menjünk futkározni, játszani.
Boldogan szalad, előre, majd vissza hozzám. Látom, jól érzi magát. Hempereg a puha hóban. Tappancsai látszanak csak, ahogy ide-oda mozgatja. A szomorúság is eltűnt a szeméből. Mosolyogva figyelem, önfeledt játékát. Szívembe melegség költözik. Örülök, hogy egymásra találtunk.
Két éve együtt vagyunk, ragaszkodó, hű társam, drága kicsi Maszat.
|
| |
|
|
[előzmény: (79143) Facebookról másolva, 2016-12-09 07:42:29]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79143. Elküldve:
2016-12-09 07:42:29 |
[891.] |
https://www.facebook.com/AllatesEmber/photos/gm.680564085454030/1150035785066078/?type=3
Irodalmi pályázat
december 7.–december 20
Jeszenszky Zsuzsanna:
Mentett kutyám van, büszke vagyok rá!
Egyik nyáron eldöntöttem, hogy a két kutyám mellé befogadok egy mentett kutyust. Kimondottan olyan kutyust kerestem, aki lelkileg sérült és rossz körülmények között mentett. Így eset Lilyre a választásom. Akkor 1 éves volt és egy szaporító telepről hozták el. Szegénykének az egyik szeme hiányzott. A volt gazdája olyan későn vitte el orvoshoz, hogy már nem lehetett megmenteni a szemét, így kivették. A megismerkedésünk napján elrabolta a szívemet, annyira édes volt. Egyből ugrálni kezdett rám, én meg felemeltem magamhoz és kaptam tőle sok sok kutya puszit az arcomra. Akkor tudtam, hogy jól döntöttem. Kicsit féltem, hogy hogy fog beilleszkedni, de bíztam, hogy a sok sok törődés, szeretett meghozza a várt eredményt és minden rendben lesz. Mivel előző gazdái nem bántak vele szépen, így az emberektől félt, főleg a férfiaktól és a hangoktól is megrettent. Amikor félt hangos ugatásba kezdet, ezért az első hónapunk úgy telt, hogy minden mozgásra el kezdett ugatni. Tudtam, hogy ez azért van, mert még nem ismeri a helyét, nem érzi magát biztonságban és fél. Azon dolgoztam pozitív megerősítésekkel, hogy megszokja az új környezetét és az embereket, és hogy ne féljen tőlük. A sok foglalkozás és szeretett hatására alább hagyott a félelme és az ugatása is. Már csak akkor ugatott, ha vad idegenek jöttek. Én szerencsésnek mondhatom magamat, mivel a szomszédok nem szóltak rám, hogy miért ugat egyfolytában a kutya, így emiatt nem volt senkivel konfliktusom. Ők is jól tudták, hogy egy sérült kutyusnál idő kell, hogy lelkileg rendbe jöjjön és, hogy újból bízzon az emberekbe. Fokozatosan szoktattam hozzá Lilyt az emberekhez és az új dolgokhoz. Mindig pozitívan erősítettem meg a viselkedését, főleg a hasán keresztül, mivel imádja a hasát, így sok jutalomfalattal elértem, hogy bízzon újból az emberekben. Ez nem ment egyik napról a másikra, de napról napra mindig ügyesebb volt, és én meg türelmes voltam hozzá, ami szerintem elengedhetetlen. Semmit sem szabad siettetni. A két másik kutyám is sokat segített a rehabilitációban. Nagyon sokat tanult tőlük, és nagyon jó volt látni őket együtt. Minden szokást átvett a másik két kutyámtól, és én ennek nagyon örültem. Első perctől nem volt probléma, még féltékenykedés sem volt. Nagyon büszke voltam rájuk, hogy ők is ilyen nagy türelemmel vannak Lily iránt, mert volt olyan is mikor bosszantotta a kutyáimat, de ők csak tűrték. Fantasztikus volt, nem kellett rájuk szólnom. Kellett azért idő, hogy ők is összecsiszolódjanak, de mára már elválaszthatatlanok. Együtt játsszanak, alszanak és esznek.
Amit tanultam a mentett kutyusomtól az a türelem, hogy nem szabad semmit sem siettetni és, hogy a szeretettel a pozitív megerősítésekkel meg lehet változtatni egy sérült kutyus életét, viselkedését. Vissza lehet nyerni egy bántalmazott kutyus bizalmát, és ez számomra szívbe markoló érzés. Látod kinyílni a kutyus lelkét és látod őt felhőtlenül játszani, és ezeket a változásokat te idézed elő, ez számomra leírhatatlan érzés. Boldog vagyok és egyben büszke is, hogy végigcsináltam. Voltak nehéz napok, de nem adtam fel, bíztam, hogy sikerülni fog. Kívánom mindenkinek, hogy ezt az érzést megtapasztalja, mert csodába illő. Ezentúl én csak menteni fogok kutyusokat, mert minden lélek megérdemli, hogy olyan helye legyen, ahol szeretik és megbecsülik őt, ahol nem kell félnie semmitől, mert biztonságban van az otthon melegében. Hálás vagyok Lilynek, hogy felnyitotta a szememet, és, hogy ő általa megtapasztalhattam, hogy mennyire fantasztikus érzés rehabilitálni egy sérült lelkű kutyust. Azon vagyok, hogy másoknak is segítsek a tapasztalatommal.
UI.: MENTENI KUTYÁT ÖRÖM ÉS BOLDOGSÁG
|
| |
|
[válaszok erre: #79144 #79145]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79142. Elküldve:
2016-12-09 07:38:40 |
[892.] |
Mai hírek: Bentley-kénk egyre közelebb kerül a költözéshez. Tibor, a - most már jól esik mondanom - leendő gazdiapu naponta látogatja, és mennek együtt sétálni. Bentley hatalmas örömmel fogadja mindig. A legközelebbi talin már beszerzik a felszerelést is. Tibor tudja
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79141. Elküldve:
2016-12-09 07:38:10 |
[893.] |
Exek: Bogyesz:
"Sziasztok!
Remélem Ti is olyan jól érzitek magatokat, mint mi :) Elnézést, hogy kb csak alvós képeket küldök a hölgyről, de szerencsére még mindig olyan aktív, hogy telefonnal esélyem sincs lefotózni, amikor játszik :)
Szép napot Nektek,
Ági és Bogyó"
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79140. Elküldve:
2016-12-09 07:35:07 |
[894.] |
Yorkie FAjtamentés: exek: Csonti :) :)
"Bocsánat, csak most olvastam, nem kapcsoltam be napok óta a gépem.
Kontroll megvolt, kapott még 10 szemet az előző gyógyszerből, szedi rendesen, javulgat már.
Jövő héten megint megyünk kontrollra. Levágatom akkor a körmeit is, mert így nem tud belebújni a cipőjébe, viszont reggelente deres a talaj, és fázik a talpa, kell neki.
Viszont csavarogtunk a városban, és vidéken is jártunk, nagyon tetszik neki, és mostmár felcsapott farokkal jön haza, tudja hogy ez a haza.
Tetszik Neki ahogy az emberek fogadják Őt, és Ő is nagyon barátságos mindenkivel. Az utcán más kutyákkal tartózkodó, nem viszonozza a közeledésüket , az ismerkedést elhárítja.
Az viszont még nem oldódott meg, hogy szem elöl tévesszen, ha kimegyek vagy a másik szobában vagyok, akkor azonnal felpattan és köhögve, fuldokolva ugat, vonyít, és amikor meglát, úgy örül, mintha egy hete nem látott volna.
Ezen még dolgozunk.
Üdvözlettel"
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79139. Elküldve:
2016-12-09 07:34:35 |
[895.] |
Exekről: Eszter rendszeresen küldi Carmen képeit. Ezt kivételesen nem küldte, de szembe jött velem. És különleges. A különlegessége az, hogy Carmen kivételesen nem pörög, hanem nyugton van :)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79138. Elküldve:
2016-12-09 07:34:11 |
[896.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79136. Elküldve:
2016-12-08 08:23:29 |
[897.] |
F. Mendi:
Szimat
Ez a nap is úgy kezdődőt mint a többi Laci Zoli és Ádám iskolába indultak .A fiúk annyira nem szerették az iskolát igy ha telhették húzták az időt ,aminek az anyukájuk annyira nem örült .
-Laci Zoli Ádám! -kiáltott anyukájuk - Irány az iskola!
Már éppen indulni akartak mikor valami mozgást vettek észre és mintha valami nyüszített valami a bokorba.-kiáltót Zoli
-Anya van valami a bokorba!.-mondták a gyerekek
-Most már elég legyen nincs ott semmi megint elfogtok késni!-mérgelődőt az anyukájuk
- jó megyünk pedig ténylég van ott valami - mondták a gyerekek.
Elindultak az iskolába.
-Szerintetek mi lehetet ott?-kérdezte Laci
-Nem tudom de remélem ott lesz még mikor haza jövünk.-felelt Ádám
A gyerekek alig várták már hogy vége legyen ennek a napnak és induljanak haza .Végre kicsengetek olyan gyorsan tekertek haza hogy percek alatt ott voltak a bokornál ahol reggel hallották a nyüszítést .De most semmit nem hallottak .Nagyon csalótan érezték magukat. Indulni akartak mikor újra halk nyüszítést halottak ,közelebb léptek a bokorhoz és egy ijedt kiskutya lépet ki .
-Jaj de aranyos -mondta Zoli
A kiskutya először csak figyelte a fiúkat majd oda sétált Ádámhoz és hozzá bújt .
A fiúknak nagyon megtetszett a kiskutya úgy döntöttek megkérik anyukájukat hagy tarthassak meg.
- Anya ugye megtarthatom? - kérdezte Ádám már a kapuból
- Hol találtátok fiúk?-kérdezte anya
- Itt a bokorba -felelte Ádám
-Megtathatjuk ? -kérdezte izgatottan Ádám
-Ha nincs gazdája ,de még ne örüljetek neki lehet valaki keresi a kiskutyát. Az állat nem játék felelősek vagyunk érte ezt jegyezétek meg!
-És mi lesz a neve -kérdezték
-Hm ... szerintem Szimat .-mondta Ádám
- Elsőnek vegyél neki nyakörvet és bolha irtót - szólalt meg az anyukájuk
Erre kutyus úgy megijedt , hogy a gazdája ölébe ugrót, mintha csak értet volna miről beszélnek
-Szegény hogy fél-szólalt meg Laci
-Nyugodt lehetsz mindig vigyázók rád!-simogatta Ádám Szimatot a kutyus meg bujt új gazdája ölébe.
Elmentek venni Szimatnak nyakörvet és játékokat. Amikor haza értek Szimat ugrált fel alá örömében Ádám kezébe mászót és elégedetten sóhajtott . Föl rakták a nyakörvet és odaadták a játékokat is . Szimat már játszott is . Késő estig játszottak a gyerekek.
- Na most már irány lefeküdni- szólt az anyukájuk
Le is feküdtek persze Szimat Ádám mellé bujt perceken belül elégedetten horkolt. Reggel már alig várták hogy játszani menyenek még szerencse hogy szünet volt az iskolában
- Anya kimehetünk Szimattal játszani-kérdezték
- Igen de először reggelizettek.-felelte anya-De délután állatorvoshoz megyünk.-mondta anya erre Szimat bebujt az ágy alá a gyerekek alig tudták kicsalni.
-Milyen okos látjátok.-mondta Laci
-Igen ö egy szuper kutya
Gyorsan ettek és már mentek is játszani . Szimat boldogan ugrálta körbe gazdáit , hogy végre játszanak vele.
A közeli parkba mentek ami egy erdő mellet volt futkároztak labdáztak mindenki jól érezte magát. Egyszer csak Szimat furcsán kezdet viselkedni.Megált az erdő szélén és ugatni kezdet türelmetlenül csóválta a farkát és közben Ádámra nézet.
-Mondani akart valamit.
-Mit szeretnél Szimat mi a baj?.-kérdezte Ádám
-Beakar menni az erdőbe.-mondta Laci
-De nekünk nem szabad anya nem engedi .-felelte Zoli
Ahogy ezt kimondta Szimat elkezdet rohami az erdőbe.
-Szimat! Szimat !-kiáltották a fiúk
Ádám rohant utána
-Ádám gyere vissza nem szabad bemenni az erdőbe.!
-De muszáj és ha baja lesz az én felelősségem .-kiáltotta vissza
A fiúk is utána mentek .Nemsokára utol is érték .Szimat a domb tetején állt és nézet lefelé.
- Mit látsz Szimat?-kérdezte Ádám
Szimat egyre jobban ugatót közben Ádámra nézzet
-Ádám nézd van ott valami.-kiáltotta Laci
-Igen látom! Lemászok megnézem!-mondta Ádám -Ti hozatok segítséget !-mondta Ádám
A fiúk már rohantak is .Ádám óvatosan elkezdet mászni de nagyon kellet vigyázni mert csúszott a talaj. Szimat mellette .
-Óvatosan ne hogy leess -szolt Ádám a barátjának
A két barát ügyesen másztak lefelé Ádám látta hogy egy kislány fekszik a földön .
Végre leértek !
-Jaj de jó hogy itt vagy .-mondta a kislány
-Már alig bírtam kiabálni!!!
-Fáj valami? Hogy kerültél ide?.-kérdezte Ádám
-A lábam . Én csak virágot akartam szedni anyának és leestem és nem tudok felkelni nagyon féltem.-mondta a kislány.
Ekkor hangokat hallották
-Ádám !!!!!!Ádám!
-Itt vagyunk kiabált Ádám! Szimat is elkezdet hangosan ugatni!
De már látta is a rendőr bácsit és az anyukáját.
-Megsérült a kislány -kiáltót fel! - Nem tud felállni!.-mondta Ádám
-Már jön a segítség.-mondta a rendőr bácsi
-Nagyon ügyes vagy Szimat!- dicsérte meg Ádám a kutyust aki ezt egy igazi kutya puszival köszönte meg .
-Köszönöm hogy megmentettél!-hálálkodót a kislány
-Nem én hanem Szimat!-mondta büszkén közbe Szimat fejét simogatta.
-Neked is köszönöm Szimat! Erre Szimat egy puszit nyomot az arcára.
Közbe a mentők felvitték őket .Szerencsére a kislánynak sem lett nagy baj a dr bácsi szerint a lába tört el.Nagyon megdicsérték a fiúkat és persze Szimatot is .A rendőr bácsi szerint kiváló kereső kutya lenne.A fiúk anyukája kicsit mérges de nagyon büszke is volt rájuk.
-Bajotok eshetett volna!-mondta kicsit mérgesen anyukájuk
-De mi csak segíteni akartunk!-felelte Zoli
-Tudom és büszke is vagyok rátok!-mondta-Rád is Szimat! Erre Szimat elégedetten vakkantot.Mindenki nagyot nevetett ezen.
Telt múlt az idő persze Szimat a fiúkkal maradt minden nap elkísérte az iskolába őket és persze haza is.A fiúk és Szimat kitüntetést kaptak hősies viselkedésükért.
Évekkel később Szimat és Ádám már a mentő kutya csapatban dolgozott .
|
| |
|
|
[előzmény: (79134) Facebookról másolva, 2016-12-08 08:21:46]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79134. Elküldve:
2016-12-08 08:21:46 |
[898.] |
W.Madgi:
Mesélek. Tuki vagyok, a mozgásérült spánielfiú. nem kellettem senkinek, de a SpánielFarmon befogadtak, itt barátokat és szerető családot találtam.
Néha, az éjszaka közepén a Gazdám, Manyus arra ébred, hogy álmomban sírok, nyüszítek és remegek. Ilyenkor magához ölel és addig simogatja ki belőlem a rettegést, amíg el nem lazulok, addig, amíg fel nem fogom, hogy ez már csak egy rossz álom és már nem ott vagyok...
Egyszer volt, hol nem volt.... Tuki meséje <3
Csillaghullós, finom, meleg augusztusi éjszaka volt. A sovány, erőtlen anyakutya fáradtan ejtette le a fejét a szakadt, koszos pokrócra. Öt pici szőrgombóc nyüszögött már körülötte, apró szájukkal az emlőjét keresték, éhesen, fázva húzódtak volna a meleg anyaölbe, de ő még nem tudott velük foglalkozni. Apró, meggyötört testét a fájdalom hullámokban hasogatta, túlontúl régóta ahhoz, hogy ez jót jelentsen! Az utolsó kölyök nehezen jött, mintha érezte volna, hogy ez a világ nem tartogat számára túl sok jót. Maradt volna inkább a meleg anyaméhben, boldogan úszkálva a biztonságban, jóleső elégedettséggel meg-meg rángatva a köldökzsinórt, jelet adva vele anyjának, hogy "jól vagyok, boldog vagyok, minden rendben". Anyja fájásai őt is megviselték, a kín menetrendszerűen érkezett, csepp testén átszaladt, mint egy nyílvessző, valami a nyakára tekeredve fojtogatta, pici testét préselte, nyomta egy erő, tele volt minden fájdalommal, majd egy örökkévalóság múlva elsötétült a világ és ellobbant a tudata...
Nyöszörgős, tejszagú melegben ébredt, egy érdes nyelv nyalogatta, egy nedves orr terelgette a többiek közé, ösztönösen a telt emlők felé fordult, csöpp szája rácuppant az egyikre és az életösztön késztetésére csak szívta, szívta kifulladásig. Nem hallotta még a recsegő, durva hangot, ami megszólalt felettük, a hangot, amitől anyján végigfutott a remegés és nem érezte még a rettegés szagát sem.
-Ez a nyeszlett is megmarad!-mondta a recsegő hang. -Hat puja! Hatot ellett az öreglyány, pedig azt hittem má belepusztú.Remílem megmarad minn, jó pízt fognak hozni! Na, aggyatok neki a moslékbú egy tállal, hadd egyen, föl is kő nevejje őket!
Nem ezt ő még nem hallotta, csak cuppogott a tejszagú, biztonságos ölben, elégedetten, hogy újra minden rendben van!
Teltek-múltak a napok, majd a hetek, cseperedtek a kölykök, egyre bátrabban, egyre messzebb merészkedtek anyjuktól, bár a szűk, sötét és mocskos disznóólban, nem túl nagy mozgásterük volt. Kicsi is bekapcsolódott néha a játékba, de testvérei mind nagyobbak és erősebbek voltak nála, maguk alá gyűrték, tépték a fülét, húzták a farkát és kicsúfolták, mert fura volt a testtartása, hátsó lábait nem tudta kiegyenesíteni, háta púposan görbült, csámpás kis lábain lassan haladt, amikor visítva visszamenekült anyja ölébe. Ilyenkor befúrta magát az öl melegébe, sorra újra próbálta a már szinte üresen lógó emlőket, hátha sikerül még kipréselni valamelyikből néhány csepp anyatejet. Neki soha nem jutott elég. Nagyobb és erősebb testvérei ellökték onnan, mint ahogy a moslékos tányér mellett sem volt helye. Sovány volt, gyenge és mindig éhes. A Recsegő egyszer azt mondta róla, hogy ő egy alomvakarék, egy nyomorék, aki nem kell majd senkinek, oda kellett volna inkább csapni a falhoz, amikor megszületett.
Mindannyian megtanultak félni a Recsegőtől. Ha meghallották nehéz lépteinek a zaját, rémülten menekültek remegő anyjukhoz. Amikor erős, lapát kezébe fogta őket, nem figyelve kezének az erejére, szorítása olyan fájdalmat okozott nekik, hogy visítva, vergődve próbáltak szabadulni. De ismerték már rúgásának az erejét is.
Hat hetesek lehettek, amikor egy őszi délután kinyílt az ajtó és a Recsegő egy idegennel lépett be az ólba. Összeszedte, kivitte a családot az udvarra, ahol az idegen egyenként szemügyre vette őket, majd testvéreit mind betette egy dobozba, de Kicsit visszadobta anyja mellé. -Ez nem kell! Nyomorék. Nem megy ez el sehun. Méé nem dobtátok a pöcííbe inkább?
-Nincs azza baj, drága testvírem,-mondta a Recsegő -kinövi az a csámpáját, meglátod! No, várjá, figyejjé ide! Odaadom én neked a cukát és a kölket is, egy áráír! Jójjársz, hidd el!
-Nem kell. Vén az a cuka máán, nem ellik sokáig! Az a puja meg kripli, mondom én! Haggyá velük! Itt a pííz a többiért, oszt jó van! Ezekkel meg jobban jársz, ha elpaterolod őket a portádró, mer kár beléjük a moslék!
Majd az idegen felkapta a dobozt, amiben testvérei kétségbeesetten nyüszítettek és elment. A Recsegő behajtotta kettejüket az ólba, becsukta az ajtót, rátolta a reteszt, fogai közt mormolva, hogy "veletek majd holnap foglalkozok" és Kicsi magára maradt a sötétben, fáradtan, csendesen sírdogáló anyjával.
Reggelre az anyja nagyon rosszul lett. Egész teste forrón tüzelt a láztól és olyan gyenge volt,hogy a fejét is alig bírta megemelni. Altestéből zöldes genny szivárgott, sötét légyraj zümmögött körülötte. Kicsi lefetyelt egy kicsit a poshadt ivóvízből, majd nedves nyelvével nyalogatta anyja kiszáradt száját. Nem tehetett semmit. Lefeküdt mellé és csendesen nyüszögve sírdogált. Délelőtt megkapták a maradék moslékot, de anyja már nem evett belőle. Csak feküdt, meggyötört kis teste volt már csak a mocskos ólban, lelke már készült rálépni a Szivárványhídra, amin túl nincs több fájdalom, nincs több verés, ott véget ér a szenvedés. Ahogy közeledett az este és a sötétség lassan leszállt a tanyára, úgy iramlott el az élet, a sovány, sokat szenvedett testből.
Kicsi egyedül maradt.Egyedül egy disznóólban, egyedül anyja biztonságot nyújtó tejszagú öle és testvérei meleg érintése nélkül.
Csak Recsegőt ismerte a világból.akitől rettegett és a Fiút,aki néha összetakarított az ólban és eléjük tette a moslékot. A tíz év körüli, árva kislegényt öreganyja "nevelte". Recsegő tanyája melletti düledező viskóban laktak és a gyerek szolgálni járt át ide, elvégeztették vele a piszkos munkákat, takarította az ólakat,fiatal kora ellenére keményen csicskáztatták. A Fiúban nem volt gonoszság. Egyszerű kisember volt, a saját kis világában élt, szeretett ő mindenkit, aki nem bántotta. A többiek Süsünek vagy Gügyének hívták, nehézkes felfogása miatt. Amikor ideje engedte, beosont hozzájuk és eljátszott a kiskutyákkal, megsimogatta az anyakutyát, ölbe vette Kicsit és ringatta.
Aznap reggel, amikor a Fiú benyitott az ólba, Kicsi keservesen nyüszítve elé szaladt és sírva próbálta elmagyarázni, mi történt, hogy milyen félelmetes volt az éjszaka és milyen rossz az egyedüllét. A Fiú odalépett az anyakutya kihűlt testéhez, végigsimította, majd könnyes szemmel Kicsihez fordult:-Most aztán mi légyen veled te Kicsi? Mit is csináljunk,hogy megmaradj?
Hirtelen kicsapódott az ajtó és Recsegő félelmetes alakja bukkant fel. A fiú rémülten hátralépett és remegő kézzel letette Kicsit.
-Mi a fene van itt, he? Méé nem jár a kezed te kölek? Hogy mi? Megdöglött az öreglyány? Na akkó jó. Egy gonddal kevesebb. Úccse tartottam vóna tovább. Mennyé, oszt ássad el a kert vígíbe, ezt a kriplit meg vágd nyakon az ásóval, oszt dobjad mellé! Igyekezzé ha mondom!
A Fiú odatolta az ólhoz a tajigát, belefektette az ásót,majd az anyakutya megmerevedett testét, majd egy kis dobozban Kicsit is melléjük tette és mivel a parancs az parancs, elindultak a kert végébe, ahol a halál már vigyorogva fente a kaszáját...
Telt-múlt az idő, évszakok jöttek, mentek és Kicsi 1 éves lett.
Nem volt könnyű év. Miután a Fiú úgy döntött, hogy Recsegő parancsa ellenére, Kicsinek élnie kell, átvitte magukhoz a viskóba, de Öreganyja amikor meglátta, éktelen óbégatásba kezdett:
-Eltakaríccsad nekem innet ezt a pusztulatot! Mit gondósz te, majd egy ilyen mihasznát etetek? Ne lássam meg itten,mert agyoncsaplak vele együtt!
A Fiú állt a remegő Kicsivel a kezében és nem tudta mi legyen. A viskó mögötti területen volt egy düledező pajta és egy romos disznóól, a fiú betette oda Kicsit és a lelkére kötötte, hogy ki ne jöjjön onnan, majd visszament Recsegőhöz dolgozni.
Reggelente találkoztak, mielőtt a Fiú elment az iskolába, olyankor előkerült a táskájából egy kis kenyér, jól megzsírozva, majd iskola után a Fiú átment Recsegőhöz és onnan mindig hozott neki egy kis moslékot. Napközben Kicsi lassan és óvatosan, félve felfedezte a tanyát és a környékét, megtanulta, hogy a viskó előtti udvarra soha ne menjen, mert arra jár a vén banya, aki fájós lába miatt, még bottal is nehezen tudott közlekedni, ezért nem is járt hátra a pajtához, meg oda volt kikötve egy láncra Kormos, a csontsovány, mindig mérges, hatalmas, fekete kutya is. Megtanulta, hogy a tyúkketrecbe sem túl jó ölet bemászni a finom tojásokért, mert bizony a kakassal meggyűlt a baja néhányszor. A vénasszony a viskóban tárolta a takarmányt, így azt sem tudta megdézsmálni, így maradt a Fiú, aki próbált minden nap valamilyen ételt keríteni Kicsinek.
Ahogy cseperedett,egyre kíváncsibb lett, csámpás kis lábaival szép lassan bejárta a tanya közeli földeket, erdőket, néha elmerészkedett a Fiú után Recsegő tanyájának a közelébe is, de az ottani félelmetes kutyák hangjától inába szállt a bátorsága és visszabotorkált inkább a pajtába. Egyszer-egyszer, amikor a lába bírta, elkísérte a Fiút az iskolába és amíg várt rá, elcsámpázott a faluszéli kisbolthoz, ahol ismerték és tudták, hogy a Fiúhoz tartozik, kivárta hogy a boltos néni egyedül legyen, odament az ajtóhoz, nyüszögött egy picit, majd behabzsolta azt a néhány falatot, amit kapott. Nagy ritkán, amikor a Fiú egy kis pénzizét szerzett kisebb munkákkal, vett a boltban finom, frissen sült süteményt, kiültek a falu szélén az árokpartra és az utolsó morzsáig bepuszilták a kincset!
De jelenléte nem maradhatott örökké titokban és kis idő múlva a vénasszony is tudomást szerzett Kicsiről és bár Ő nem is sejtette, de onnantól, így vagy úgy meg voltak számlálva a napjai a tanyán...
Most, amikor itt az ágyban fekszem a Gazdám, Manyus mellett, nagycsaládosként, három nagy műtét után, egészségesen, gyorsan futó, működő lábakkal és visszagondolok az akkori önmagamra, ahogy csámpásan, soványan, magányosan vegetálok a tanyán, most összecsücsörödik a szívem! Bajbansz@rban mit kibír a testünk és a lelkünk!
És csodálom a Fiút! Ezt a kedves, félénk, nem túl okos, csupaszív Emberkét, akinek talán az a küldetése, hogy pislákoló fényt vigyen a pokolba! Mert a Magasságos AtyakuttyFőnök mindenhová, ahol fogytán a jó és a remény, küld egy kis szentjánosbogarat, egy haloványan izzó apró sugarat, hogy érezzük, hogy nincs veszve minden!
Teltek-múltak a tanyán a napok, lassan végéhez közeledett a nyár és egy augusztus végi napon hallottam, ahogy egy autó áll meg a tanyán. Férfihangokat hallottam és a banya rikoltozását. Óvatosan előrébb lopakodtam a hangok felé, amikor a viskótól nem messze mennyei illat csapta meg az orromat és észrevettem egy húsdarabot a porban!
Nem szépítem. Spániel vagyok és a bélpoklosságom lett a végzetem. Az éhség legyőzte az óvatosságot és amikor már a számban éreztem a zsákmányt, becserkésztek! Hátulról elkapták a nyakam és egy gyors mozdulattal belegyömöszöltek egy nagy zsákba!
Most már tudok róla lazán beszélni, de akkor rettenetesen be voltam szarva! Bekötötték a zsák száját, bedobtak egy autó hátsó ülésére, átvették a banyától az üveg bort, amit a likvidálásomért kaptak és elindultunk. Üvöltöttem, kapartam, téptem a zsákot, félelmemben alig éreztem a rám zúduló ütéseket és a saját visításomtól nem hallottam a hangot sem: -Kussojjál te dög, meer agyonverlek!
Talán a maradék életösztön vagy a józan eszem (Manyus most mosolyog, hogy az tuti nem , mert azt kifelejtették a spánielekből ) diktálta, hogy nyugodjak le és gondolkodjak kicsit (ismét mosolyog ), mindenesetre ahogy lekushadtam a verés és az ordítás abbamaradt. Nem tudtam mennyi időm van. Csak azt éreztem, hogy először is a zsákból kell kiszabadulnom, a többire majd aztán gondolok. Csendben nekiálltam rágni a zsákot, kapartam, téptem szálanként, rostonként az anyagot, nagyon ügyelve arra, hogy ne csapjak nagy zajt. Lassan kifért az orrom, majd a fejem is a lukon, amit folyamatosan tágítottam, aztán már a mellső lábaim is kint voltak.... És akkor megállt az autó... Rémülten hallgattam a gyűlölt hangokat: -Ne menny tovább, mer arább mán házak vannak! Jó lesz itt a bozótosba! Vedd ki az ásót háturúl!
Hallottam, ahogy nyikorogva nyílik a kocsiajtó, majd mielőtt kiszálltak volna, az egyik elkezdett ordítani: -Vájjá, Komám! Ott gyün egy biciklis! Megvárjuk, míg elmegyen, nem kő, hogy lássák!
Biciklis??? Na, most Kicsi, most próbáld meg, -mondtam magamnak.- Ez az utolsó esélyed! Kimásztam a zsákból és ugatva, őrjöngve nekiugrottam az ajtónak, a szabadulás reményében. Nem gondolkoztam! Visítva kapartam az üveget, hátha észrevesznek! És akkor éreztem, hogy az autó elindul velem és én végső kétségbeesésemben és dühömben nekiugrottam a sofőrnek és beleharaptam a karjába! Marcangoltam, téptem az üvöltő férget, ahogy csak tudtam! Az autó rángatózva megállt és a másik pondró egy hatalmas ütést mért a fejemre, az állkapcsom elernyedt, elengedtem a kart és éreztem, ahogy a nyakamnál fogva megrántanak és iszonyatos erővel kihajítanak az autóból!
Nagyot puffanva értem földet az útszéli bozótosban és minden erőmet összeszedve, támolyogva csámpáztam beljebb és beljebb. El innen, elbújni, csak ez járt a fejemben! Hallottam, amikor az autó elhajtott és azt is, hogy valaki más, nem a Zsákosok, füttyögve, cuppogva szólítgat: -Kiskutya! Gyere ide! Nem bántalak! Gyere, no!
Vánszorogva fúrtam magam egyre mélyebbre a bozótban, majd egy sűrű bokor alján lévő gödörbe húzódva lefeküdtem és füleltem. Nem hallottam emberi zajokat. Úgy tűnik, feladták! Feszülten hallgattam egy darabig az erdő és a bozótos neszeit, majd a végsőkig kimerülve álomba ájultam.
Egy teljes napig gubbasztottam a bozótosban sebeimet nyalogatva és teljes bizonytalanságban a jövőmet illetően. Hallottam, hogy emberek a közelben füttyögnek és keresnek valamit, de nem mertem előbújni, rettegtem, hogy elkapnak a Zsákosok. Füleltem, hátha meghallom a hangok között a Fiú hangját, reméltem, hogy megtalál és "haza"mehetünk, de hiába vártam, nem csendült fel az ismerős kiáltás: "Gyere ide, Kicsi!" Gyötört az éhség és a szomjúság, féltem egyedül, ezért másnap reggel óvatosan kimerészkedtem a búvóhelyemről és elindultam arra, amerre a falut sejtettem. Nem a mi falunk volt, idegen kutyák ugattak és nem sodorta felém a szél a tehéntelep jellegzetes illatát sem, de élelmet és vizet kellett találnom, így egyre közelebb osontam a falu szélén álló nagy fehér házhoz. Valami nagyon finomat sütöttek a kertben, szabad tűzön, az illatától összefutott a nyál a számban, beszélgetést, nevetést hallottam, meg gyermek zsivajt. -Bátorság, Kicsi! Próbáld meg! - győzködtem magam és óvatosan belestem a nyitott kapun. Sokan voltak bent, de nem tűntek félelmetesnek, nevetgéltek és arról beszélgettek, hogy mindjárt elindulnak a bozótosba megkeresni valami "szegénykét". Annyira lekötötek az illatok és a nyüzsgő emberek látványa, hogy megfeledkeztem az óvatosságról és meglepett hátulról egy hang. -Szia Kutyus! Hát te ki vagy? Csak nem téged keresünk?
A dolog olyan hirtelen ért, hogy esélyem nem volt a menekülésre, hátulról finoman megfogták a grabancomat, pórázt kanyarítottak a nyakamra és a Hang óvatosan felemelt. Teljesen ledermesztett a rémület néhány másodpercre, majd amikor felfogtam mi történt, éktelen visítással próbáltam kiszabadulni! Erősen, határozottan tartott és megnyugtatóan beszélt hozzám egy férfiember és a mellette álló néni puhán, finoman megsimogatott és elmondta, hogy nem akarnak bántani, ők olyan állatvédőizék és azért jöttek, hogy engem megtaláljanak és segítsenek rajtam! Kaptam inni és enni is finom husikat és Puhakéz le sem rakott az öléből, a kezéből etetett és csak simizett egyfolytában! Sűrűn emlegettek valami "spánielfarmot", ahová elvisznek és ott nekem jó dolgom lesz és szerető családot találnak nekem. Ezt ugyan nem tudtam mit jelent, de ha ott is ilyen sok finom husi van, akkor mehetünk! Az útra nem emlékszem, bár szerintem jó hosszú lehetett, mert miután elindultunk, összegömbölyödtem az ülésen és ezerméter mélyen aludtam addig a pestig. Arra riadtam fel, hogy valaki azt kiabálja, hogy: -Úristen, de cukiii! Kiváncsian felnéztem és egy hatalmas, csillogó szemű mosollyal találtam magam szemben, a mosoly tulaja pedig azonnal ölbe kapott és becézgetve simogatott. :D Hmm, azt hiszem kezdenek jól alakulni a dolgok! Vannak pillanatok az ember kutyájának az életében, amikor rájön, hogy jó irányba halad a sínekje és nem fog kisiklani a szerelvényizéje egykönnyen, mert stabilan támogatják az útját! Ezt a pillanatot ki kell élvezni, örömmel el kell merülni benne, mint ahogy én tettem, amikor Mosolygós karjaiban landoltam, aki megölelt, puszit nyomott a kobakomra és belesuttogta a fülembe, hogy: -Üdvözöllek a Spánielfarmon, Kislegény!
Majd Puhakézhez fordult és feltette a kérdést: -És mi legyen a neve az új farmlakónknak?
Mii? De hát nekem van nevem! Nyüszögve próbáltam elmagyarázni nekik, hogy Kicsinek hívnak, de nem értettek. Puhakéz elmélázott egy pillanatig, majd határozottan rávágta: -Tuki! Tuki legyen a neve! Tegnap láttam egy mesét, amiben egy sérült, bicebóca tukán madár végül is rendbejött és minden jóra fordult! Ezt kívánom én is ennek a kiskutyának, a név kötelez, gyógyuljon meg és menjen boldogan élni!
Mosolygóssal beléptünk a Spánielfarm kapuján és éreztem, hogy innentől minden megváltozik, elkezdődik életem hátralevő része, ami olyan lesz, mint a kajafutár kocsija, tele minden jóval!
Karrierem lett és boldog családom én lettem a Spánielfarm szóvivője, a rikkancs Tukkancs megmondókutya, Tukker a blogger, aki elmondja milyen is Tuki szerint a világ és aki nap, mint nap osztja az észt a fészbukon. Persze, tudom, hogy ehhez egy Manyus is kellett, egyszer majd azt is elmesélem, hogy mi történt, amikor először megpillantottuk egymást és mennyi mindenen mentünk keresztül, amíg beadtam a derekam és engedtem, hogy egy szép őszi napon felkapjon, mint bálnaszart a monszun és meg se álljunk a közös életünkig! Hihihi!
Itt a vége? Fuss el véle!
|
| |
|
[válaszok erre: #79136]
|
[előzmény: (79133) Facebookról másolva, 2016-12-08 08:20:51]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79133. Elküldve:
2016-12-08 08:20:51 |
[899.] |
Cs. Szilvi:
MORISZ
Morisz nem menhelyi kutya, ettől függetlenül azt hiszem, megmentettük egymást.
Öt évvel ezelőtt lett az életem értelme.
Nem értettem még akkor a kutyákhoz, a származásukhoz, csak tudtam, nekem kell egy kutya. Annyira vágytam rá, mint ahogy gyerekre vágyik az ember.
Albérletben laktunk a párommal, a lányommal és egy fél év körüli süldő macskával. És akkor megtaláltam őt. Illetve először csak egy hirdetést.
Egy kora este a „tenyésztőnek” a környékünkön akadt dolga, hát értem jött és elvitt magához, de legfőképpen a kutyákhoz. Gondoltam én...
Kedvesen leültetett minket a nappaliban, majd térült-fordult, és egyszer csak az ölembe tett egy nyirkos-sáros szőrcsomót. Szó sem volt róla, hogy majd én megnézem az eladósorba került kutyákat, hogy kölcsönösen egymásba szeretünk valamelyik kutyussal. Javára szól, hogy ott, előttem megfürdette a kutyát, megszárította, szem- és fülcseppett kapott, meg egy ampulla kullancsírtót.
Engem akkor csak a kutya érdekelt, és csak később, amikor egyre többet olvastam a témáról kezdett tisztulni a kép, hogy szaporítóval volt dolgom. Ezért aztán azt gondolom, ugyanúgy megmentettem egy kutyát, mintha örökbe fogadtam volna.
Hát így került hozzánk, hogy aztán teljes jogú családtag legyen.
Morisz. Morisz fajtáját tekintve biewer yorkshire terrier, amúgy meg a kisebbik gyerekem. Fél éves volt, amikor a családba került. Fél éves volt, amikor elhoztuk a szaporítótól. Három oltása és földig érő haja volt. Másnap házhoz jött a kutyafodrász, és kiderült, enyém a világ legszebb kiskutyája. Morisz érkezésekor még volt egy macskánk is. Nagy hancúrokat rendeztek együtt, díszpárna díszpárnán nem maradt. Morisz megtanult mosakodni, és bútorokhoz dörgölőzni. Morisz amúgy akkora, mint egy macska. Ha kinyújtja a lábait, pont végigér a nagypárnán. Amikor hazavittem, este volt. Letettem a konyhában egy kispárnát, rá a kutyát, és megmagyaráztam neki, hogy az lesz a helye. Szerintem megértette, mert ottmaradt. Én elmentem ágyazni, zuhanyozni, lefeküdni. Fél óra fetrengés után magam mellé vettem Moriszt is. Nem én vagyok az, aki következetes, Morisz viszont azóta is következetesen röhög rajtam.
Ha otthon vagyok, a szobámban alszik. Este a párnámon tér nyugovóra, később lekúszik a lábamhoz. Ha melege van, lemegy a szőnyegre, ha fodrászolás után fázik, mint a vakond befúrja magát a takaró alá. Szóval jön-megy egész éjjel. Ha én is jövök-megyek éjjelente, elfoglalja a helyem és csak röhög a markába, amikor megkérdezem, hogy hát az anyája most hol fog aludni. Reggelente, ha kinyitom a szemem, csillogó kutyatekinteteket látok. Olyan "na, mi lesz már, hasadra süt a Nap, menjünk sétálni" tekintetet. Ilyenkor kezdődik a játék: hanyatt dobálja magát, hogy vakargassam meg puszilgassam a pocakját. Ha nyúlok a kávéscsészéért, sorban áll az ajtónál, mert tudja: kávé+cigi, tehát kimegyünk. Ha sétálunk, és produkál, közben kérdőn néz rám, hogy büszke vagyok-e.
Morisznak csak egy tálkája van, amiből vizet iszik. Enni nem eszik tálból, mert az zörög és ő fél tőle. Anyámasszony kutyája...
Reggelire száraz tápot kap. A világ legjobb játéka a reggeli. Szerinte. Ugyanis szemenként kell neki dobálni a kaját, mert milyen vicces már egyesével levadászni a tápot!? Délben ül az asztal mellett és morog. Bármit eszünk, olyan neki is kell, de kedvence a sült répa. Este a dohányzóasztalon kucorog, amíg anyu a tévével sugároztatja magát és vacsorázik - Morisz türelmesen vár, hátha neki is jutnak falatkák.
Morisz nincs elkényeztetve. Van egy kosara a konyhában, egy párnája a nappaliban a konvektor előtt, hogy akkor se kelljen a puszta szőnyegen hevernie, amikor éppen nincs ölben. És nyitva hagyjuk neki a lányom szobájának ajtaját, hogy délelőtt a kanapé csücskén fekhessen, amikor éppen odasüt a Nap.
Morisz bátor és vad kutya: egyszer majdnem megkergetett egy macskát, amelyik csak egy kicsit volt nagyobb nála, és egy másik alkalommal megugatta a közelben lakó rotit. A házban élő apróbb termetű állatkákat is mindig megmorogja.
Házőrzőnek is tökéletes: Ha jön valaki, jelez: veszettül ugat. Aztán, amikor bejön valaki, örömében pattog, mint a bolha.
Amikor otthon vagyok, jön utánam, mint a kiskutya. Ha nem vagyok otthon, anyuval teszi ugyanezt.
Minden jel arra vall, hogy enyém a világ legokosabb, legszebb és legaranyosabb kiskutyája.
|
| |
|
[válaszok erre: #79134 #79135]
|
[előzmény: (79131) Facebookról másolva, 2016-12-08 08:19:34]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79132. Elküldve:
2016-12-08 08:19:56 |
[900.] |
Cs.Szilvia
TITOK
A Tiszából fogták ki. Menhelyre került. Daganatai voltak, meg kellett operálni:kivették a méhét. Aztán befogadó családhoz került.
Anyu akkor már nagyon nehezen ment. Csípőműtétre várt. Gondolta, jó lenne egy kutya, mert akkor egyrészt nem lenne egyedül, másrészt a jövevény miatt kénytelen lenne mozogni akkor is, ha nehéz.
Keresgélni kezdett, felvette a kapcsolatot egy menhellyel. Végül ezt a fekete csodakutyát ajánlották neki, mondván, ő egy nyugodt kutyus, sétáltatható, nem ugrabugrál, nincs láb alatt, tehát anyu nem fogja a kutya miatt kitörni a nyakát.
Mindez neten intézősött, mert anyu akkor már nem tudott utazni.
És egyszer csak megérkezett. A menhelyről odavitték anyu lakására. Frissen mosva-szárítva, piros pórázzal, papirokkal.
Mudi keverék. Fekete, puha félhosszú bundával, fehér mellénnyel. Okos, csillogó kutyatekintettel.
Már órák óta anyunál volt, mire én is találkoztam vele. Hiába kérdezgettem, mi a neve, anyu következetesen mondogatta, hogy titok. Mire rájöttem: Ő Titok.
Titok nagyon kedves, nyugodt kutyus volt. Őröm volt sétáltatni. Egy az egyben felvette anyu ritmusát, aprókat lépegetve totyogott mellette. A lakásban is. Ha anyu egyet jobbra lépett, akkor Titok is. Feküdt a konvektor előtt a párnáján, feküdt anyu lábainál és a konyhában a kövön, lényeg, hogy a gazdi közelében legyen.
Utált egyedül lenni: ha anyu magávl vitte a bevásárló körútra, akkor a bolt előtt üvöltött, ha otthon hagyta, a szomszédok legnagyobb örömére a lakásban művelte ugyanezt. Amíg csak kulcs nem zörrent a zárban. Olyannyira ragaszkodott az ő Number One gazdijához, hogy egyszer, amikor magunkkal vittük a strandra, a parton ugatott igen hangosan és határozottan, amíg anyu ki nem jött a vízből.
Reggelire megette a tápokat, aztán ha napközben lepottyant valami az asztalról, a falatkákat egyesével behordta a nappaliba és a szőnyegen fogyasztotta el.
Nagyjából mindent szeretett, mindent megevett, amit a gazdi is. Szerette a szőlőt, a húst, a Balaton szeletet, meg a húst, meg a virslit, meg még a húst is.
Jelzett ha sétálni akart menni, toporgott az ajtónál.
Nagyon jól összeszoktak. Szerelem volt ez első látásra.
Aztán eljött az idő, hogy anyunak kórházba kellett vonulnia.
Titok addig tálkástól-párnástól hozzánk költözött.
Néha, amikor Findusz (a macskánk) elfoglalta a helyét, döbbenten nézett, hogy hát ez mit keres az én párnám közepén, de nem zavarta el. Le sem feküdt, csak állt megrökönyödve.
Tulajdonképpen azt hiszem, a maguk módján összebarátkoztak. Amikor nagymama lettem (Findusz lebabázott), Titok vendégségbe jött és amolyan tiszteletbeli keresztanyaként őrizte a két apróságot.
Két hétig élt velünk, aztán hatalmas megkönnyebbüléssel költözött vissza a gazdihoz. Se macska, se folyton mászkáló három ember, se nyüzsgés, csak a gazdi.
Amikor Morisz (az én kutyám) hozzánk került, vele is összebarátkozott. Általában jóban volt a többi kutyával. Egyetlen-egy kutya volt a környéken, akit nem szeretett: messziről észrevette és mély torokhangon morgott. Olyankor másfelé mentünk sétálni.
Eljött a tél és vele a hó. Titok határtalanul boldog volt. Hanyatt dobálta magát és fetrengett, fürdőtt a hóban, belefúrta az orrát. Imádta a havat.
Igazi, nagy kegy volt tőle, ha simogatáson kívül egy ölelést is engedélyezett. De a legboldogabb akkor voltam, amikor egyszer lehekhettem mellé a szőnyegre és összebújtunk néhány percre.
Tényleg nem volt egy ugribugri fajta. Akkor láttam csak szaladni, ha a gazdija nélkül, velem kellett sétálnia és hazaérve a négy lakás hosszúságú folyosó elején levettem róla a pórázt. Akkor szaladt végig a folyosón, mint a szél, hogy minél előbb a gazdival lehessen.
Néha sántikált, néha megbotlott. Nem tudtuk, hány éves. Más véleményen volt a menhely és mást mondott az állatorvos.
Négy szép évet töltöttek együtt. Négy év séta, szeretgetés, kényeztetés. Négy év falatka dobálás, reggeli virsli, Balaton szelet. Négy év gazdi-követés, ragaszkodás hűség.
Aztán egyszer csak elkezdett nagyon sántikálni. Nehezére esett a séta. Lefelé még lejött a lépcsőn az első emeletről, de felfelé már ölben kellett vinni. Anyunak, a Gazdinak még megtette néha, hogy egyedül próbálkozott felmenni, de ha én sétáltattam, akkor nem szégyellte, hogy milyen gyenge és fáradt. Ha pisilt és végzett, már nem ment odébb, csak leült, és várta, hogy menjünk már haza.
Az utolsó pár napban már nagyon rosszul volt. Még eljött hozzá az állatorvos, anyu kérésére gyógyszereket adott, még próbálkoztak, hátha...
Aztán pár nap múlva együtt mentünk az rendelőbe. Elkísértem őket. Titok az én ölemben ült a kocsiban és nem győztem bocsánatot kérni tőle, mert tudtam, mennyire utál autózni.
Még megpuszilgattam, el tudtam köszönni tőle. Aztán hazamentem.
Anyu vele maradt, végig fogta a kezét....
Szerintem azóta is gyászolja. Titok nem volt nagyon bújós, nem szeretett ágyban feküdni, meg ölben lenni, de igazán jó barátja volt anyunak: nagyon szerették egymást.
Anyu kapott egy barátot, Titok pedig az álomgazdit és néhány szép évet.
Most nyulakat kerget az örök vadászmezőkön, vagy csak fekszik és néz maga elé, de én bízom benne, hogy fognak még találkozni és megismerik majd egymást.
|
| |
|
|
[előzmény: (79131) Facebookról másolva, 2016-12-08 08:19:34]
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
