| Találatok száma: 2475 üzenet |
|
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
79184.  Elküldve:
2016-12-13 06:46:17 |
[851.] |
|
| |
|
Kiváló dolgozó  |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79183. Elküldve:
2016-12-13 06:46:03 |
[852.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79182. Elküldve:
2016-12-13 06:45:23 |
[853.] |
Karácsonyi jótékonysàgi licit2 (2016.12.11 20.00-2016.12.18.12:00
A Yorkie Fajtamentés csodálatos,egyedi bögréjére lehet licitálni. Figyelem égetett gyurma díszítés! Speciális használatot igényel! Vintage Ékszerhàztól rendelte a felajánlónk😊
Kikiáltási ára: 2900-Ft
Licitlèpcső: 100-Ft
postaköltség a licitálót terheli. Személyes átvétel megbeszélés alapján a Strázsa kutyapanzióban (X. ker. Népliget), XV. kerben az 5-ös busz végállomásánál (Katánál), XIII. ker. külső Váci úton 0-24 órás portaszolgálattal, Campona mellett önkéntesünk lakásán.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79181. Elküldve:
2016-12-13 06:43:21 |
[854.] |
Új ejlemény sivikééknél, hogy már keverednek a "pórnéppel" is ( = nem-csivavák)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79180. Elküldve:
2016-12-13 06:42:00 |
[855.] |
Hatalmas élmény nézni, hogyan változnak a csivik, ezért megosztom Veletek. Három napja lettek szabadlábra helyezve, három napja minden nap teszem fe a képeket, ahogy fedezik fel a kertet a többi embert. Ahogy az elején a félelem és gyanakvás volt az arckifejezésükre jellemző, most a kiváncsi huncutság, és már játszanak, kergetőznek! Sőőőőt - de ez már a következő történet.
Kerti buláj csiva módra
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79179. Elküldve:
2016-12-13 06:39:06 |
[856.] |
Nagyon nagy öröm: kezd a falkába integrálódni Winnie. Korábbi ideiglenes befogadója írta, nem szereti a többi kutyát, mert egyszer kuya támadta meg. Ehhez képest már nem csak külön ülve szemlél, hanem beszállt a közös tevékenységekbe, elhagyta a "leshelyét" :) :) :) Vagy magaslest keres, és onnan követi a Cérnarajcsúrt.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79178. Elküldve:
2016-12-13 06:37:36 |
[857.] |
Szerintem Ti is élvezitek nézni, hogy változik egy-egy gyerek a gondozásunkban. Mivel szerény, és szerintem mi is azok vagyunk. Krókusz, hogy stílusos legyek - szép csendben "kivirágzott, ", gyönyörű lett és LÁT. Ő a harmadik aki novemberben vakból látó lett. Élvezi az életet, bóklászik a kertben, barátkozi, de visszafogottan.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79177. Elküldve:
2016-12-12 07:37:02 |
[858.] |
https://www.facebook.com/AllatesEmber/photos/gm.680564085454030/1150035785066078/?type=3
Irodalmi pályázat
december 7.–december 20
Olajos Eszter:
Zaya hercegnő eljövetele:
A mi történetünk több mint húsz évre nyúlik vissza. Oda, amikor először elkezdtem hajtani édesanyámnak, hogy nekem bizony kell egy kutya. Mindig imádtam az állatokat. Gyakorlatilag mindegy volt, hogy mi, csak szőrös legyen és négylábú, én eldédelgettem őket napestig.
Persze a szokásos válaszokkal pattantam vissza a szüleimről: lakásba nem való kutya. A kutya szenved a lakásban, szabad levegő kell neki és udvar, ahol szaladgálhat. Nem fogok miatta korán kelni, a végén rájuk marad majd ez a teher is, ha elmúlik az első varázsa az új jövevénynek.
Hajthatatlanok maradtak. Eltelt jó sok év. Ma már én vagyok felnőtt. Lehetnék akár már én is anyuka.
Egész eddigi életem minden pontján hangoztattam, nekem lesz kutyám.
Az évek így teltek el. Aztán amikor lett saját lakásom, elő is került a téma. És ezzel együtt az unalomig hallgatott „tanácsok” az ismerősöktől, családtagoktól: a kutya nem lakásba való. Most vettem, szét fog rágni mindent, - nem ezért dolgoztam. A benti tartással szenvedni fog, egész nap csak várakozik majd ránk. És ezzel a lendülettel, amikor már sokadjára hallottam a hasonló mondatokat, elhintődött a kétely magva.. mi van ha igazuk van?! Ismét parkoló pályára került a téma.
Maradt a vágyakozás. A közösségi oldalakon az ismerősök fotóinak nézegetése, ahogyan élik a kutyás mindennapjaikat. A szívszorító érzés egy-egy gazdi kereső árvaság láttán..
Aztán az élet ismét más útra terelt.. Kiderült, hogy egy óvodás társam meghalt. Egy 31 éves, ereje teljében lévő férfi. Megrázott az utolsó sejtemig. Felkúszott a torkomon az érzés: bármikor lehetek én a következő. Ez volt az a pont, ahol eldöntött nem vágyakozom egy olyan élet után, amit akár élhetnék is. Kijelentettem, hogy senki véleménye nem érdekel tovább, örökbefogadunk egy kutyát.
Ez az egy sosem volt kérdéses. Tudtam, hogy ha egyszer végre leszek elég bátor, hogy meglépjem, akkor mindenképpen mentett kutyánk lesz, hogy valakinek egy új esélyt tudjunk biztosítani.
Mivel egy másfél szobás lakásban élünk az volt az elképzelésünk, hogy egy kistestű, közepes energiaigényű, kölyök, rövidszőrű szuka kutyát fogadunk majd örökbe.
Ki is néztünk egy családot: tacskókeverék kiskutyák voltak, akik a Noé Állatotthon gondozásába kerültek. Fogtuk magunk, és elmentünk meglátogatni őket.
Mivel nem érdeklődtünk előre, a helyszínen derült csak ki, hogy még a karantén idejüket töltik, így nem látogathatóak. Viszont ha már ott voltunk, akkor végig mentünk a kennel soron.
Én még életemben nem jártam addig menhelyen. Úgy képzeltem, hogy mindenütt majd ujjongó, nedves kis orrocskák csaholnak, hogy: Engem vigyél haza!
Ehhez képest a valóság nagyon más. Van olyan kutya, aki még csak közelebb sem jön. Kiábrándult, reményvesztett, nem igyekszik már meggyőzni senkit. Borzasztó végig menni azzal az érzéssel a torkodban, hogy legszívesebben az összeset elhoznád. Mi alapján is válogatnánk közöttük? Hisz valamennyi megérdemli, hogy szerető otthona legyen!
Ezzel a félelemmel, szorongással teljes érzéssel érkeztünk az ő ketrecéhez. Háttal feküdt a kennel közepén egy kivájt gödörben. Két társa aktívan csóvált, és igyekezett a kedvünkben járni.
És akkor ő is felkelt, pedig nem szóltunk egy szót sem. Odajött és azzal a mérhetetlenül szomorú szemével megállt előttünk. A ketrechez szorított tenyerünket nyalogatta: hol az enyémet, hol a páromét.
Egymásra néztünk, azzal a teljes bizonyossággal, hogy ő a MI kutyánk. Pedig közepes termetű, nagy energiaigényű, hullós szőrű és felnőtt kutya. Az eredeti elvárásokból annyi stimmelt, hogy szuka. De nem számított. Abban a pillanatban együtt ígértük meg neki, hogy hazavisszük.
A bibi annyi volt, hogy másfél héttel később elutaztunk nyaralni. Amit végig rettegtünk, mert nem lehetett lebeszélni, hogy mindenképpen tartsák fent nekünk az örökbefogadás lehetőségét.
Minden egyes nap megnéztük a Noé honlapján, hogy ott van-e még a gazdi keresők között. Életemben először azért szurkoltam, hogy egy kutya ne kelljen senkinek. A nyaralás alatt is bújtuk a könyveket, tippeket, hogy hogyan is váljunk jó és felelősségteljes gazdává.
Ahogy hazaértünk, még aznap rohantunk, hogy meglátogassuk.
Akkor sétáltattuk meg először. Úgy húzott, mint a veszedelem, gyakorlatilag hólyagosra törte a tenyerem. De amikor ránéztem, nem volt kérdés, hogy akarom-e. 3 nappal később hazahoztuk. Már amikor a kocsiba beszállt, fülig ért a szája.. Megérkezett az otthonunkba, az életünkbe, és családdá tett két, addig csak párkapcsolatban élő embert.
Az első napokban szinte lábujjhegyen járt, egy hangja sem volt. Igyekezett mindent úgy csinálni, hogy a lehető legkevesebb gondot okozza.
Az addig hetente egyszer, összesen húsz percre megsétáltatott kedvtelen kutyából egyszerre egy barátkozós, futkározós, erőteljes, boldog kutya lett. Azóta is naponta háromszor járunk vele sétálni, hogy minél többet lehessen a szabadban és hogy lemozgassuk az azóta megnövekedett mozgásigényét.
Emlékszem azért még az első hetek szorongására. Aggódtunk, hogy mindent jól csináljunk, hogy vajon biztosan jól érzi-e magát, hogy nehogy baja essen. Emlékszem, hogy szoktattam fokozatosan hozzá, hogy magára hagyjuk napközben. A szeparációs szorongás volt talán a legrosszabb. Rettenetes volt nézni, ahogy járkál a lakásban és sír utánunk. Amikor így láttam őt, én is vele sírtam. Szerencsénkre aztán két hét alatt beszokott, és ma már teljesen nyugodtan fekszik a helyén, amikor eljövünk.
És egyáltalán nem követelőzik. Vannak barátai, akikkel rendszeresen játszik, birkózik és szaladgál. A futtatóban a szerelem is megtalálta egy fajtatárs személyében. Zaya ugyanis labrador keverék. Nem teljesen tiszta, hogy valamilyen bull vagy terrier van-e még benne. És a szerelme is labrador keverék, éppen ezért nagyon egyhúron pendülnek bármilyen disznóságról is legyen szó.
Azt mondjuk most magunkról, hogy megmentettünk egy kutyát, akinek új életet és otthont, új jövőképet adtunk. De arról sokszor nem beszélünk, hogy ő mit adott nekünk?
Mióta az életünk része, azóta megannyi napfelkeltét és napnyugtát éltünk meg együtt, amennyit egész addigi életemben összesen nem láttam. Olyan emberekkel ismerkedhettem meg általa, akikkel valószínűleg sosem találkoztam volna máshol, és kötettek így új barátságok. Olyan köteléket jelent ő, amilyenre nem is számítottam: senki nem tud nekem úgy örülni, ahogyan ő teszi azt mindennap, amikor hazaérek. Ahogyan a nyakamig pattan helyből és a legváratlanabb pillanatokban képes arcon nyalni csak mert hálás. Imádom, ahogyan ma már elvárja, hogy pont annyit simogassam, amennyit ő elégnek ítél. Imádom, hogy mindig ott van nekünk, hogy a bolond dolgaival mindig megnevettet.
Képtelen vagyok másképp nézni rá, mint a gyerekemre. Pontosan ugyanolyan jó és rossz. Mert néha kiakaszt persze. Amikor nyolcvanadjára sem képes laza pórázon jönni, vagy amikor ismét durván megugat egy idegenkutyát. De amikor rám néz azzal a barna bogár szemével, és meglátom benne azt az elkötelezett, végérvényes hűséget és rajongást, amellyel körbevesz, akkor minden haragom elszáll.
Szeretem őt. Ma már nem tudom, hogy hogyan is élhettünk nélküle. Tudom, hogy lenne mit fejlődnünk, mert nem mi vagyunk a legkövetkezetesebb gazdik a világon. De semmiért nem adnám azt az érzést, amikor a kanapén fekve éppen átbeszéljük a napunkat, és a maga természetességével közénk pattan és a párom mellkasára hajtva a fejét a magának kikövetelt helyen pár perc múlva hangosan szuszogva alszik. Mert tudom, hogy most már ő is otthon van közöttünk. Tudom, hogy mégis megérte eddig várni, mert igazán ő a mi kutyánk. Már akkor is az volt, amikor még nem ismertük. Amikor még csak vágyakoztunk utána.. és soha többé nem akarok nélküle élni.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79176. Elküldve:
2016-12-12 07:34:56 |
[859.] |
KIS FIGYELMESSÉG - NAGY SEGÍTSÉG! Ha úgy érzed, részt vállalnál munkánkban, adományozz egyesületünknek 250 Ft-ot telefonhívással vagy SMS küldésével, és támogass minket védenceink mentésében, orvosi kezeléseiben, újra szocializációjában, gazdihoz kerülésében, és így közvetlenül abban, hogy új esélyt adhassunk nekik egy boldog életre! Adományaitokat védenceink és mi is nagyon köszönjük!
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79175. Elküldve:
2016-12-12 07:33:31 |
[860.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79174. Elküldve:
2016-12-12 07:33:06 |
[861.] |
Karácsonyi jótékonysàgi licit2 (2016.12.11 20.00-2016.12.18.12:00)
Ismét van lehetőség licittel segíteni mentett kutyusaink gondozását, ellátását.
Sok érdekes dolog van az albumban, bátran nézzetek szét!
A licit ma 20:00órától indul. A licit 2016.12.18-án 12:00 órakor zárul!Köszönjük! A licittárgyak átadása: Személyes átvételre előzetes egyeztetés alapján a Strázsa kutyapanzióban (X. ker. Népliget), XV. kerben az 5-ös busz végállomásánál (Katánál), XIII. ker. külső Váci úton 0-24 órás portaszolgálattal van lehetőség. Valamint kérhetitek postai úton, mely esetben a postaköltség titeket terhel. Kérjük, hogy az átadás gördülékeny lebonyolítása érdekében figyelem Karàcsonyra a licit zárása után 2016.12.19-én hétfőn reggel 07:00 óràig a licittárgy mellett kommentben jelezzétek hogy kívánjátok átvenni. A részleteket majd privát üzenetben pontosítjuk. Mivel a tárgyak több helyen vannak, ezt követően szükségünk lesz pár napra, hogy eljuttassuk a megfelelő helyre. Ehhez türelmeteket kérjük. Amint átvehető, az oldalon kiposztoljuk.
Figyelem!
A közeledő Karácsonyra tekintettel elsőbbségi ajánlott, esetleg utànvétes küldemènnyel nagy valószínűséggel a nyeremények Karácsonyig eljutnak a nyertesekhez! A postára adás 12.19-én hétfőn délutàn! Ajànlott levél 3-5 munkanap! Köszönöm hogy elolvastad! Ági
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79173. Elküldve:
2016-12-12 07:28:59 |
[862.] |
Kedvenc képem a mai "idegenes csiviszelidítésről :) :) :)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79172. Elküldve:
2016-12-12 07:28:32 |
[863.] |
A csivikék öles léptekkel szocializálódnak. Már nem különülnek el a falka többi részétől, sőőőt, ma az "oroszlánok elé vetettem őket" (bocs Tamás és családja Butcher és Karak már ismerik Tamásékat, ők adták le a viselkedésükkel, hogy nix para!!! Jó fejek!!!
Aztán persze a jutifalat is megtette a magáét.... hihetetlen, amilyen tempóban az öt kislány fejlődik. És persze Tigrincs - a legkisebb - a legvagányabbb.
Rettentően szomjaznak rá, hogy szeressék őket. Butcher látogatása alatt - amit így az ő gyógyulásuk érdekében is kihasználtunk - hatalmasat fejlődtek :) :) :)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79171. Elküldve:
2016-12-12 07:26:10 |
[864.] |
Kedves Támogatóink!
A Karácsonyi liciten nyert termékek személyes átvétellel biztosan a Karácsonyfa alá kerülnek!
A posta leterheltsége miatt nem tudjuk garantàlni a portékák Karácsony előtti érkezését.
Hagyományos ajànlott küldemény biztos nem ér oda Karácsonyig, elsőbbségj felárral, extra szolgáltatással van rá esély.
Kérem ennek tudatában licitáljatok!
Köszönjük!
Ági
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79170. Elküldve:
2016-12-12 07:25:51 |
[865.] |
Ma Argoszon volt a sor a Strázsa Panzióba, hogy egy jó sétába részesüljön.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79169. Elküldve:
2016-12-12 07:25:04 |
[866.] |
Mivel multkori látogatója vissza sem jelzett, új látogató járt ma Hobbitnál. Miután megismerkedtem a hölggyel, kezdtem átvinni hozzá, hogy kulturált körülmények között ismerkedhessenek, a szóba jövő ktuyákat: Mikor meglátta Hobbitot (először Vitézt mutattam meg neki), hosszasan visított. Amikor a mobilját megnéztem, akkor én is: hihetetlen a hasonlóság korábbi kutyusával. Folytatjuk a barátkozást a jövő héten. Fotók majd már a második látogatás UTÁN, babonából :) :) :)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79168. Elküldve:
2016-12-12 07:24:25 |
[867.] |
A hidegben nagyon megfogyatkoztak (pedig még nincs igazán hideg), azok, akik a kutyák sétáltatásában segítenek, pedig az alakformálás egyik legjobb módja. Köszönettel várjuk a kutyasétáltatás iránt kedvet érzőket Rákospalotán (Kata: 06 70 223 64 76, [email protected]), a Strázsa Kuyapanzióban (Morvai Kriszti: 06 30 355 18 97, [email protected]), Örkényben (Zsófi 06 70 364 73 40, [email protected]). Ahhoz, hogy örökbeadhatók, elengedhetetlen, hogy kutyáink magabiztosan sétáljanak pórázon! Várunk szeretettel! Aki már csinálja, igazolhatja: ÉLMÉNY!
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79167. Elküldve:
2016-12-12 07:23:57 |
[868.] |
Ma sem unatkoztunk! Köszönjük Bencének, Hajninak és a párjának valamint Tündének (érkezési sorrendben), hogy segítettek és sétáltattak. Így ma viszonylag sok gyerekünk kijutott sétálni. Nagyon fontos lenne azonban, hogy ebben többen segítsetek, különösen, hogy a rákospalotaiak között nagyon sokan - köztük a csivik - nem tudnak pórázon közlekedni. A kinti gyakorláshoz elengedhetetlen, hogy számukra idegenek is jöjjenek.
Ez egy szerelemfotó. Hajni és Coopernek
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79166. Elküldve:
2016-12-12 07:22:56 |
[869.] |
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79165. Elküldve:
2016-12-12 07:22:14 |
[870.] |
Mimike kb. 2016 áprilisban születhetett. Apró kölykeivel ki akarták dobni, így került a gondozásunkba.
Emberrel nagyon kedveskedő, keresi a társaságot, halkan beszélget. Korábban több másik macskával, sőt kutyával élt együtt gond nélkül. Jelenlegi cicatársaival időnként kissé ellenséges, de ez valószínűleg a kölykei miatt van. Ahogy lazul a kötelék, kevesebb a konfliktus a társakkal. Így feltételezzük, hogy másik cicával összeszoktatható de némi türelem biztosan kell hozzá.
FIV/FeLV negatív, 2 kombinált oltása van, ivartalanított.
Szerető, felelős gazdát keres ahol családtagként, lakásban élhet.
Érdeklődni: [email protected]
Osszátok légyszíves! Hadd kapjon Mimike gazdit karácsonyra!
A cica nem az egyesület gondozásában van.
https://www.facebook.com/Mentett-Gazdikeres%C5%91-Macsk%C3%A1k-119807251434678/?hc_ref=PAGES_TIMELINE&fref=nf
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79163. Elküldve:
2016-12-11 06:12:15 |
[871.] |
https://www.facebook.com/AllatesEmber/photos/gm.680564085454030/1150035785066078/?type=3
Irodalmi pályázat
december 7.–december 20
Vidák Cecília:
Kicsi mancsom
Szerelem volt első pillantásra.
Egy fotón láttam meg, és azonnal éreztem, hogy nekem ő kell. Olyan végtelen
szomorúsággal nézett, hogy összefacsarodott a lelkem - tudom, hogy ez minden mentett
állat sajátja, benne mégis különösen megfogott valami - egyszerűen tudtam, hogy ő lesz
az én kutyám, és kész.
Persze nem volt olyan egyszerű… Albérletben lakunk, egy lift nélküli ház második
emeletén, az én szívem választottja pedig egy mopsz - egy szuszogó, szörcsögő kismalac,
aki bár képes lépcsőzni, hiszen minden lába megvan és mind a földig ér, mégsem igazán
alkalmas rá. Nem tesz jót a gerincének, ezt figyelembe kell venni - a kutyát pedig ölbe.
És ez még csak a legkisebb volt a megoldandó feladatok közül.
Legeslegelőször Kedvesemet kellett meggyőznöm. Akkor már nyolc éve rágtam a
fülét (eszméletlenül türelmes vagyok), ez idáig elméleti síkon, hogy mennyire nagyon
szeretnék kutyát. Nem mondanám, hogy odavolt meg vissza a lelkesedéstől… A
következő kifogásokat vonultatta fel rotációs rendszerben: megvan a napi rutinunk, fel
fog borulni - mi lesz a reggeli együtt kávézással? Hova tesszük, ha elutazunk? Mit fog
szólni a főbérlőnk? A mopsz nem kutya. (Ezt kikérem magamnak, meg a kutyának is.)
Ugye tudom, hogy nekem kellene sétáltatni, ellátni, stb.? Önmagában egyik sem
megoldhatatlan tényező - inkább jelentéktelennek nevezném, de sok kicsi, mint tudjuk,
képes sokra, más szavakkal az ember agyára menni.
De nem is ezek tartottak vissza - ami miatt valójában hezitáltam eddig, azok a saját
aggodalmaim voltak: azt tudtam, hogy mopszot szeretnék, régebben voltak már ilyen
típusú ebzeteim, és imádtam őket - azzal a szilárd tudattal éltem azóta is, hogy
mindenképpen lesznek még. Igen ám, de ez egy kifejezetten társaságkedvelő fajta, nem
szeret egyedül lenni. (Ki szeret?) Tehát, ha mopsz, kettőről indulunk. Itt úszott be a
lelki szemeim elé a kép, amint elutazom valahova pár napra - ami évente többször
előfordul a munkámból kifolyólag -, Kedvesem pedig, azon külső kényszertől hajtva,
hogy ne a lakásban végezzék el a dolgukat, mégis leviszi őket (szó szerint). Naponta
háromszor nekiindul kétoldalt a hóna alá gyűrve két kis kapálózó, röfögő négylábúval,
foga között két flexi pórázzal, nem lévő szabad kezében a kulccsal, gondolatban sűrű
tömött sorokban szidva minden létező és kitalált felmenőmet… Hááát… Minden
alkalommal remekül szórakoztam ezen a vízión, de gyorsan beláttam, hogy ilyen soha
nem lesz. Őt ismerve, kizárt.
A másik nagy kérdés valóban a főbérlőnk volt. Évek óta itt lakunk, és meg kell,
hogy valljam, óriási szerencsénk van vele - végtelenül kedves és korrekt, azt véletlenül
sem szerettem volna megkockáztatni, hogy emiatt megromoljon a viszonyunk. De hát
aki nem mer, az nem nyer, mint tudjuk - vettem egy nagy levegőt, és megkérdeztem (a
bérleti szerződésünkben nincs szó kisállatról, tehát nincs egyértelműen megtiltva -
alapon). Kis vacillálás után belement. Azt nem állítanám, hogy örömmel, de
megszavazta nekem a bizalmat hála Istennek.
Kedvesem, aki ekkorra már - látván, hogy nem viccelek - arra az álláspontra
helyezkedett, hogy ha megkapom a tulajdonos beleegyezését, egye fene, jöjjön a kutya,
erre végül beadta a derekát.
Most már csak egyvalakit kellett megnyernem az ügynek: magát a kutyát.
Azt tudtam, hogy számtalan megpróbáltatás után jelenleg egy panzióban várja az
igazit. Bejelentkeztem, és egy szombati napon szépen kitömegközlekedtem Óbudáról
Mogyoródra, hogy meglátogassam. Egyedül. A képek és a háttérinfók alapján egy
összetört szívű, félős, bizalmatlan kis szőrmókra számítottam - a valóságban egy kicsit
még szomorúbb volt a helyzet. Gyakorlatilag mintha kőből lett volna - még a kezemet
sem akarta megszagolni, a barátkozási céllal magammal vitt jutalomfalatokat is csak
többszöri próbálkozásra fogadta el, azt is csak messziről. Amikor megpróbáltam
megsimogatni, elhúzódott. Nem jelenteném ki, hogy elsöprő sikerrel jártam volna…
De nem adtam fel. A következő szombaton ismét nekivágtam, újabb finom falatok
kíséretében. Mondhatnám, hogy most jobban sikerült a dolog, de nem lenne igaz - pont
ugyanannyira hatástalan voltam rá, bármennyire is igyekeztem, mint az első
alkalommal.
Aztán a panziós lány felvetette, hogy vigyem el sétálni - szerencse, hogy egy
mopszról beszélünk, és nem egy bernáthegyiről, azt nem tudom, hogyan húztam volna
el… Végül felemeltem, hogy kivigyem a kapun - azt a rémületet, szegény maga volt a
pánik. Magamhoz öleltem, és próbáltam megnyugtatni, suttogtam a fülébe, hogy ne
féljen, minden rendben lesz, nem bántom, szeretném szeretni. Esküszöm, megértette.
Kis idő múlva éreztem, hogy már nem feszül meg annyira, mint eddig, még levegőt is
kezdett rendesen venni.
Letettem. Azt tudtam, hogy nincs a pórázhoz szokva, az alap vezényszavakat sem
ismeri, és mivel a lakott terület szélén voltunk, gondoltam, rábízom, menjen, amerre
szeretne - elbóklászott, nézelődött, én meg mentem utána. Egyszer csak feltűnt egy
közeledő autó - ő erre lemerevedett, és megállt az út közepén. Hívtam, húztam, de meg
se mozdult, gyakorlatilag lefagyott. Az autó nem látszott lassítani, úgyhogy felkaptam,
és kivittem az út szélére - nézett rám, aztán az elsuhanó kocsira, majd megint rám.
Komolyan mondom, felfogta, hogy ha nem teszem arrébb, jó eséllyel kivasalják. Ezután
egész szépen visszajött velem, pár méterről már majdnem olyan volt, mint egy igazi
kutya. De ekkor még mindig nem vihettem haza, várnom kellett egy újabb hetet.
A következő szombaton Kedvesemmel mentünk érte. A kutya faarccal fogadott, még
nem tudta, hogy el fogjuk rabolni. És végül csodák csodája, nem esett újra pánikba. Az
autóban meglepően szépen utazott, nyugodtan elvolt velünk egész délután, pedig elég
mozgalmas napunk volt. Itthon már készen várta a kis motyója: tálka, ágy, plüssállat...
Lefényképeztem, a mai napig az az egyik kedvenc képem, amikor betettük az ágyába, és
megértette, hogy ez az övé. Vigyorgott. Szabályosan, jól láthatóan örült, és ekkor már
tudtam, hogy megérte.
Hazaért. Elfogadott.
Azóta sok minden történt, de a szerelem töretlen. Szépen megtanult pórázon és
anélkül sétálni, a járdaszegélynél megállni, leülni, és nem utolsósorban nagyon hamar
szobatiszta lett - közben pedig fokozatosan kinyílt: kiderült, hogy egy végtelenül jó
természetű, kedves és türelmes ebecske, és példaszerűen rendes is: nem rongál, nem
pakol, nagyon igyekszik jó lenni és alkalmazkodni. Ez utóbbi csak és kizárólag az ő
érdeme, nem én tanítottam neki - én csak nagyon hálás vagyok érte.
Meg azért is, amilyen kitörő örömmel fogad minden reggel, amikor felkelünk, és
délután, amikor hazaérünk, majd szétesik a lelkesedéstől, édesen, zajosan szaladgál felalá,
ugrabugrál, szuszmákol, és közben magyaráz - mondja, mondja, mondja... Egy perc
alatt zsebrevág. Imádom. Ha leülök hozzá, gyakorlatilag fejest ugrik az ölembe,
befészkeli magát, és boldogan horkolni kezd - kevés ilyen megnyugtató dolog létezik,
bármi bajom is volt napközben, pár perc alatt elfelejtem. Akármilyen nyűgös is voltam,
ő mindig örül nekem, lehetetlenség mellette szomorúnak lenni.
Sokat gondolkodtam, vajon jól tettem-e, hogy elhoztam egyetlen kutyának, mert így
napközben egyedül van, amíg dolgozunk - és mint tudjuk, a mopszok nem szeretnek
egyedül lenni. Az viszont biztos, hogy nagyon jót tett neki, hogy csak vele foglalkoztunk
az első hónapokban. Rettenetesen félős volt, ezt a mai napig nem nőtte ki teljesen -
szépen alakul, de még lesz vele munka. Közben látom, hogy ő is akarja, dolgozik rajta
velem együtt, megbízik bennem, és ez nagyon sokat jelent nekem is - figyelünk
egymásra, és tanulunk egymástól. Én is tőle - határtalan szeretet és bölcsesség kis
szőrösbe csomagolva.
Persze amint lesz lehetőségünk, nagyon szeretnék mellé még egy - vagy több - kis
szörcsögő, szuszmákoló, kunkori farkú pockot örökbe fogadni: napközben legyen kivel
szélhámolnia, éjszaka meg összebújnia. Már kezdem puhítani Kedvesemet… Nem
meglepő módon azóta nagyon megszerette a kis lököttet: teljes jogú családtag lett.
Része az életünknek - mint a reggeli kávézás, ragaszkodunk hozzá, mert így jó nekünk.
Együtt.
U.i.: Nagyon-nagyon köszönök mindent a Mopsz Fajtamentésnek, visszaadtátok a hitemet az állatmentésben!
|
| |
|
[válaszok erre: #79164]
|
|
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79162. Elküldve:
2016-12-11 06:08:27 |
[872.] |
Kedves Licitálók!
Megérkeztek Rákospalotára a licittárgyak! Jöhettek megbeszélt időben átvenni őket! (Kata, 06 70 223 64 76)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79161. Elküldve:
2016-12-11 06:06:47 |
[873.] |
"Exek", avagy Pannacotta: a képeket látva én azt gondolom, nem kell kommentár, mert ordít a kölcsönös szerelem és az összhang 
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79160. Elküldve:
2016-12-11 05:59:16 |
[874.] |
Austin és Madison még mindig cuki kölyökkutya kinézettel és hiperaktivitással várják a leendő nagy ő-ket.
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
Facebookról másolva
Tagság: 2016-03-28 09:03:57
Tagszám: #132728
Hozzászólások: 2475
|
| 79159. Elküldve:
2016-12-11 05:53:04 |
[875.] |
Ma a panziósok közül Austin-Madison, és Dixie-Jackson páros sétált, és felhívnám a figyelmet arra, hogy az egyik varázslónőnk, Kitti Jacksont már arra is rá tudta venni, hogy nem hogy leüljön egy fél pillanatra, vagy megálljon, de eddig sosem látott örömmel vigyorogjon rá, és várja a megérdemelt falatkát. Lehet, hogy ez így nem tűnik nagy dolognak, de Jacksonnál igenis az. :)
|
| |
|
| Kiváló dolgozó |
|
|
