amúgy még nagyon nem. Ma voltunk kutyaoviba. Udvariasan megkértek mindent, hogy a kerítésen kívül szokjuk a terepet (=szokjunk le a folyamatos ugatásról ).
Na úgy tűnik a következő pár hét ezzel fog telni. Nagy áttörés lesz, ha már bemehetünk az oviba...
ja, vittem fényképezőt, de memóriakártyát nem , úgyhogy mindenki képzelje el, ahogy Dodó büszkén feszít a bányászemlékmű előtt, aztán a Pádimentom kőbánya előtt is. Örülök, hogy tetszik
amúgy meg a kutyát és magamat is kidöglesztettem ma a Naszályon (ez itt a mi hegyünk).
az egy dolog, hogy mindketten elmerültünk a sárba, de valaki gondolt egyet és átrakta a turistautakat (én hülye meg gondoltam egyet, és kipróbáltam). Csak sajnos az újak még nincsenek kijárva, így szegény Dodónak az ágakkal is küzdenie kellett. Jópár meredek és sáros vízmosást keresztezett az út. Vicces volt, amikor azért kellett visszacsúsznom majdnem a tetejéről, mert Dodóka elindult lefelé, én meg nem akartam felakasztani.
De összességében jó célt tűztünk ki. Megvalósítottuk. Én jól éreztem magam. Szóval biztos Dodó is
Nem egyszerűsíteném túl a dolgokat, de azért megpróbálom .
Hogy milyen tervet, milyen célokat kell megvalósítani... Korábban már elhangzott, hogy a jó célok tapasztalatok, tudások, állapotok, aztán, hogy ebből se mind.
Ezek már mind az emberre magára vonatkoznak, tehát nem külső célok. Még eggyel továbblépve nekem a jó cél a megfelelő hozzáállás (később kifejtem), amiből már alapból jó tapasztalatok, tudások, állapotok születnek.
Ezt a megfelelő hozzáállást nem nagyon tudom körülírni, de nem olyan más ez tán mint a kutyákkal. Következetesség és kedvesség. Talán.
Persze ahhoz, hogy ezt elérje az ember, még lehet részcélokat kijelölni. valakinek türelem, valakinek kifelé megy a kedvesség, de magával szemben nem annyira, valakiben a kényelem legyőzi a következetességet, stb. stb. De alapvetően nekem ez jó vonalvezetőnek tűnik.
Tegnap úgy csinálta meg, mint egy stréber kisdobos a zászlófogadást balról. A parancs után olyan gyorsan csinálta meg, hogy szinte belefarolt az ülésbe. Ma meg ez a helyzet. Persze nyilván én definiálom az "ül"-t és én definiálhatom úgyis, hogy 5 másodpercen belül ülsz, akkor kapsz jutalmat. Csak kérdés, hogyha ez az első gyakorlata, és a félénksége miatt a generalizálás rész egy kicsit lassabban megy, mint gondoltam, nem fogom-e összezavarni azzal, ha a későn végrehajtott megoldásokat nem fogadom el. De most, hogy mondom , meg ahogy te is , valószínűleg nem.
A feladat végrehajtására mennyi időt hagyhatok neki? Avagy mit jutalmazok, ha az "ül" parancs után a kis rohadék komótosan körbesétál, átmegy a másik szobába, el van ott is kicsit, visszajön, majd leül elém?
hmm.. kedv kérdése, de még mindig póráz sugarú körben kerül bármilyen embert, és úgy kb 20 méteren át gyakorlatilag menekül (Fennel ide vagy oda - ha látom, hogy nem teljesen K.O., akkor azért meg szoktam állni vele, és le is nyugszik, de néha meg se próbálom, mert látom, hogy csak rontanék a helyzeten.).
Az etetőtálból pl. már eszik, sőt , de csak lerakva. Ha azzal közelítünk, még mindig előfordul, hogy menekül tőle, de bútor mögé meg minden, ahogy soha máskor. Az állatorvos szerint ilyen csak akkor van, ha a tállal verték. Hát ezt nem tudom, de furcsa.
3 hét alatt eljutottunk odáig, hogy hívásra, biztonságosnak ítélt helyekre követ, de még mindig előfordul, hogy hátrál egy-két métert mielőtt bevár.
Most már mondjuk szívesen veszi a simogatást séta közben, amit írtam, hogy régen nem igazán működött, mert elhúzódott.
Engem is érdekelne az előéletük? Amúgy mit tudunk róla? Konkrétan verték őket?
Dodó amúgy alakul, de még mindig nagyon félénk. Tegnap valami azt súgta, hogy az utcánkba hazaérve sprinteljünk egyet hazáig. Na jó, az a hang súgta ezt, hogy már én is haza akartam érni, és a hátam közepére se kívánkozott a szokásos Fenneles szopatás, mert egyébként szépen jön Dodó mögöttem, de az utcánkban már mindig előreszaladna, én meg próbálok következetes lenni ebben, ami azt jelenti, hogy az utolsó 100 métert 10 perc alatt tesszük meg. Na, ehhez nem volt kedvem, ezért gondoltam sprintelünk egyet, kiscsávó jön mögöttem. Terv bevált, kapun be, Dodóka is, behúzom a kaput, koppant az utca végi harcikutya feje (akkor vettem észre, ő szemből futott). Ő az akiről írtam, hogy egy nagy testű frusztrált harcieb, akit önsétáltatni szoktak kiengedni a 2x2 méteres kenneljéből, és már az utca összes kutyáját megharapta. De durván.
Szóval 2 mp-en és egy jól sikerült sprinten múlott, hogy Dodó nem lett egy újabb életre szóló traumával gazdagabb.
Beszélek majd ezzel a "gazdival", hogy ne legyen még egy ilyen véletlen...
Voltunk állatorvosnál, kedvesek, jófejek. Mondták, hogy maradjunk még kicsit, mert nem volt más, hadd szaglásszon körbe Dodó. Nem szaglászott, feküdt a lábamnál. De lelazult kicsit.
ma evett valami tonhalas tésztát, amit a Barna nem kért már (szétdobálta az etetőszékből a szélrózsa minden irányába). Nem volt baja vele. Igaz az avokádóval sem.
Részünkről pörkölt Marha, borjú, vagy ha jön Vackor, birka is lehet. Itthon az úgyis ki van tiltva.
Dodó nem eszik édességet. Én beérem egy kis madártejjel. Azt lehet bográcsban is csinálni.
Valójában az alatt a kevesebb mint 2 hét alatt, amióta itt van Dodó rohamos a fejlődése, és valószínű emiatt az én elvárásaim is az egekbe szöktek. Csináljuk, amiket írtál, a tegnapi közös sétán már talán kicsit túl határozottan is rángattam a sok "nem szabad" alatt. Estére mintha lett is volna egy kis bizalomvesztés, ami mára elmúlt, és ma úgy viselkedett mint a kisangyal. Megjegyzem Barna is fejlődik. Valami elemi ösztön dolgozik benne, hogy tépje-cibálja, de ha még kicsit észnél van, felismeri ezt, és olyankor megkér minket, hogy mi simogassuk meg helyette :).
Ma is voltak gyerekes vendégek (kutyás antitalentumok egyébként... sípitozva, csapkodva frontálisan közelítik a kutyát, meg hasonlók - mármint a felnőtt) 28 hónapos gyerekkel, de nem volt semmiféle gond. Mikor megjöttek, mondjuk elvittem egy lefárasztós sétára Dodót, és mire megérkeztünk a helye tele volt legózva (ezt a visszavonuló hely problémát ma megoldjuk :) ), de megcsináltam gyorsan a helyét, és elvolt a gyerekekkel.
Szóval köszi.
Ja, és a profi szakértelem jövő hétvégétől lesz hetente kutyaoviban. Sokat várok ettől is.
Elküldve:
2014-01-11 17:49:55
).
, úgyhogy mindenki képzelje el, ahogy Dodó büszkén feszít a bányászemlékmű előtt, aztán a Pádimentom kőbánya előtt is. Örülök, hogy tetszik 
.
komótosan körbesétál, átmegy a másik szobába, el van ott is kicsit, visszajön, majd leül elém?
, de csak lerakva. Ha azzal közelítünk, még mindig előfordul, hogy menekül tőle, de bútor mögé meg minden, ahogy soha máskor. Az állatorvos szerint ilyen csak akkor van, ha a tállal verték. Hát ezt nem tudom, de furcsa.
