| Találatok száma: 202 üzenet |
|
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
115.  Elküldve:
2007-01-03 17:15:21 |
[126.] |
Árvai Emil:
LEGENDA
Süllyed a Titanic. Kegyetlen köd van.
Segítség messze. Kevés a csónak.
Valaki mégis, utolsónak,
énekbe kezd, már elhalóban...:
"Hadd menjek, Istenem, mindig feléd..."
Hullámok csapnak, roncsok süllyednek;
örvénylő vízből ím legendák születnek...
Csillagok hallgatják énekét.
...Elsimul víztükör; felszáll a köd;
gyászol a könnyes-sós némaság...
Szél kap föl, dúdol új balladát...
Alszik egy dal lenn a roncsok közt...
"HADD MENJEK, ISTENEM, MINDIG FELÉD...!"
|
| |
|
Haladó  |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 54. Elküldve:
2006-12-25 11:53:50 |
[127.] |
FENT ÉS LENT
Kincses napkeletről mágusok és bölcsek
királyfi-nézőbe Júdeába jönnek.
Fent a fővárosban mit se tudnak róla;
Betlehembe mennek, ős-próféta-szóra.
Megtelik a kis hely vendégfogadója,
dörzsölheti markát boldog fogadósa.
Sok külföldi vendég arannyal is penget;
csillagászok talán? égre gyakran lesnek!...
Egy szegény ácsmester, Názáretből jövet,
benn a panzióban nem talál már helyet;
pedig menyasszonya gyermeket vár éppen.
Krízis-helyzetben most hajléktalan-szálló
kinn a faluvégen egy csöndes istálló.
Gyermek lenn a szalmán; csillag fenn az égen.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 53. Elküldve:
2006-12-21 15:29:58 |
[128.] |
HAJLÉKTALAN KARÁCSONY
Sötétedik, és nincs még szállás.
Erősebb, gyakrabb már a fájás.
Hiába no, ha több a vendég,
a gazdagoké az elsőbbség.
József már ideges; Mária nem,
sóhajtozik csak csöndesen.
Végül egy koldus ad tanácsot:
istállót mutat, benne jászolt.
Bölcsőnek jó lesz; törlik a jászlat,
mégiscsak titkon királyfit várnak...
...Csillagot gyújt aztán fölöttük az ég:
királyok királya, üdvözölve légy!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 52. Elküldve:
2006-12-12 15:39:40 |
[129.] |
BETLEHEMTŐL NÁZÁRETIG
(karácsonyi gyermekvers)
Téblábolok ma Betlehem körül:
mit kezdjek jászollal, gyermekkel,
pásztorral, bölcsekkel;
angyalok kara is minek örül?
...Egyszer csak mindez eltűnik:
menekül József, Mária,
velük a kincs: Isten Fia;
Heródes-hadsereg feltűnik:
üldöz a gonosz egy igazat;
ölné, de mégsem teheti:
küldetés vár rá, így Neki
meghalni most még nem szabad...
...Csöndes lesz újra Betlehem;
csoda, majd gyász, s majd hétköznapok...
...De Názáretben már titkot csattog
a szerszám egy szerény ácsműhelyben!...
(2006.XII.11.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 113. Elküldve:
2006-12-12 15:32:33 |
[130.] |
Herjeczki Géza:
KARÁCSONYI TÖREDÉK
Miért is születtél?
Ember miért lettél?
Átkot, gyalázkodást
magadra mért vettél?
Szívünk az emberszív
tele gyűlölettel.
Ember az emberrel
kezet fogni sem mer.
Miért is születtél?
Ember miért lettél?
Átkot, gyalázkodást
magadra mért vettél?
(1979.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 112. Elküldve:
2006-12-02 17:21:33 |
[131.] |
Füle Lajos: TE VAGY A CÉL
Békességed, mint a folyóvíz,
körülvesz és ölelve ringat.
TE vagy a Cél, TE vagy a partja
az álmaimnak.
TE jössz felém a holnapokban,
TE integetsz tűnt napjaimból,
Hozzád fogok elérni egyszer
a földi lét határain túl,
szegényen is gazdag reménnyel,
fáradtan is örömre frissen.
Lelkem kitör únt börtönéből,
hogy szüntelen ujjongja: ISTEN!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 111. Elküldve:
2006-11-29 15:49:36 |
[132.] |
Füle Lajos: ADD ÚJRA!
Ahová mindig visszatérünk,
ahová mindig visszahullunk,
akármilyen magasba értünk...
Ahol szétnyílik kapzsi markunk,
és minden érték semmivé lesz,
mit lázasan űztünk, akartunk...
Ahol lehull rólunk az álarc,
ijesztő pőre lesz a lelkünk,
s a látszatért sincs már tovább harc...
Ahol nincs vég, csak drága kezdet:
Ó add, URUNK, add újra nékünk
ajándékul örök Kereszted!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 109. Elküldve:
2006-11-25 18:03:44 |
[133.] |
Füle Lajos: EGYETLENEGY
Szétzüllik a vágyak csapatja,
ez erre, az amarra megy,
szívem mind, mind magára hagyja,
csak egy marad, egyetlenegy:
Egy lábnyomot követni végig,
célomhoz egyre közelébb,
egy ölelést szívemre zárni
s megőrizni a melegét,
egy látomást kísérni végig,
sötét, sivatag helyeken,
egy álomért küszködni égig,
míg valóság lesz odafenn.
|
| |
|
[válaszok erre: #110]
|
|
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 108. Elküldve:
2006-11-10 15:28:38 |
[135.] |
A kőszívű Jerikó falai
Farkasszemet néznek Jerikóban
eldőlt sorsukkal; elszakadóban
életük fonala: hét napja már,
hogy kerülgeti őket a halál...
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 107. Elküldve:
2006-11-02 18:55:29 |
[136.] |
Füle Lajos:
VÁNSZOROG EGY SÓHAJ...
Vánszorog egy sóhaj utánam,
valakié, ki itt vagy ott
fázik, szorong, szenved magában:
"Simogass meg, mert meghalok!"
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 106. Elküldve:
2006-09-29 15:54:16 |
[137.] |
Túrmezei Erzsébet: ÉSZREVÉTLEN
Ki vette észre csillogó Athénben,
egy szürke barbár hogy jő-megy, tanít.
A bajnok győzni acélozta testét,
a művész kőbe véste álmait.
A bölcsek eszmék utait keresték,
a lantot dalra hangolták az esték.
Lágyan illatozó virágok lepték
a márványistenek oltárait.
És Pál ott járt-kelt szürkén, észrevétlen.
Történetírók büszke stílusa
miért jegyezte volna a napot?
De láng lobogott szavában, szívében,
és szívről-szívre égve átcsapott.
Kigyúltak, mint az Úrnak csipkebokra.
S porladás várt a márványtemplomokra.
Nőtt a kereszt s a kereszt Krisztusa,
Aki halott világokat lerombol.
Új világ és új Athén született
az észre sem vett Evangéliomból.
Ma se jegyezd fel, ó történelem,
ha sebzett szívünk csendesen kitárul,
és közöttünk a Krisztus van jelen.
Titkon jön el és észrevételen.
Hadd számoljon tovább a porral, sárral,
vassal és arannyal a vak jelen!
Bábeltornyai semmivé omolnak.
Mi Reá nézünk, Akié a holnap,
a mindent újjá tévő győzelem!
(1946.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 105. Elküldve:
2006-09-28 06:06:04 |
[138.] |
Túrmezei Erzsébet:
Utolsó idő!
Utolsó idő! Történelmi kor!
Néha, mint gyermekek színes kockájuk,
e súlyos szavakat játszva dobáljuk,
pedig egy is mi mindent eltipor!
Hiszen elbíbelődni még lehet
kicsi magunkkal! Mi fontosabb nálunk?!
Ha szalmaszál az útban, már megállunk.
S évek suhannak el fejünk felett.
Nem érjük fel az óriás napok
titkát: kisgyerek a koránkapott
kincsét... csak vesztegetjük tékozolva!
Nem halljuk, hogy ezekben a napokban
az Eljövendő súlyos lépte dobban.
Pedig még annyi megbízása volna!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 104. Elküldve:
2006-09-21 16:29:50 |
[139.] |
Martin Luther King
Leteszem a fegyvert, az erőszakot,
levetem a harci orgiát:
legenda nélkül is hős vagyok.
Halkan lépdelek mögötted...
Harcunktól megbékél a világ,
ha megnyitunk átkos öklöket.
Napot csókolunk fekete égre,
nagy napot, lelkesen.
Diktatúra helyett nem
diktatúra kell, hanem béke.
(Árvai Emil, 1972.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 103. Elküldve:
2006-08-18 12:36:37 |
[140.] |
Abdiás próféta intelme
(prófécia Edom ellen)
Magasan, sziklán laksz, tudom,
biztonságod ez adja.
De nincs tebenned irgalom,
hogy megsegítsd a bajba
jutott testvéredet, sőt
még örülsz is bukásán.
Nem szánsz szegény szenvedőt,
nem sírsz veszte láttán:
utolér hát téged is.
Kőből van a szíved is.
Azt hiszed, hogy jobb vagy másnál,
mert az most épp porba hull?
Fölsegíti őt az Úr
kegyelme, s teszi áldássá!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 102. Elküldve:
2006-08-07 17:06:46 |
[141.] |
Jóel próféta nyomán
Miféle fegyver szerencsés, midőn
bús sáskahad, felhőzve napot,
éji gyászt borít ránk délidőn,
s varázsol kertből sivatagot?
Élő víz mikor s hogy árad
életre kelteni kiszáradt
mezőkön elalélt nyájat?
Minden kéz hiába fárad,
erőt merítni nincs mivel.
Halálos álom borulhat ránk,
ha bajba kerülve hallgat a szánk.
Ó, ha nincs ébredés, sírni kell!
szívet szaggatón, mígnem eljő
könnyeink kamatja: áldás-eső.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 101. Elküldve:
2006-07-24 06:09:36 |
[142.] |
Hóseás könyvéből
Elhagyott a saját népem,
akit szerettem, nem szeret!
Nem vagyok fontos, nem kellek
nekik; kidobva Kincsük az útfélen.
Kit illet barátság, tisztelet?
Bizodalmát odadta másnak.
Elfeledkeztek rólam, már csak
én hordom szívemben népemet:
mint férj búsul hűtlen társa után,
gyászolom őt, aki csalfán s bután
nélkülem próbálna boldogulni...
Egyszer, ha szíve fog megfordulni,
s meglátja, mennyire szeretem őt:
térdre hull hűséges Ura előtt...
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 100. Elküldve:
2006-07-18 18:03:01 |
[143.] |
Noé
Csak esett az eső
már napok óta...,
már hetek óta!...
Bárkába menekült be
nyolc ember,
rengeteg állat...
Tengernyi szenvedés,
tenyérnyi remény...
Most még a ború;
holnap szivárvány,
galamb hoz csőrében
friss olajágat
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 99. Elküldve:
2006-07-17 16:22:35 |
[144.] |
ÁMÓS PRÓFÉTA
Csend van és béke a nyáj körül...
Valami nógat itt belül,
Valaki szóra ösztökél;
hallgat a nyáj, a csönd beszél...:
...Fáj paloták nagy nyugalma,
naponként való lakodalma;
árnyékában szép falaknak
koldus örülne két falatnak...
...Szomszéd nép közt nincs egy barát,
amelyik ne uszulna rád,
amikor épp bajba kerülsz...
Mint ingoványba, úgy merülsz
el lassan, jön ítéleted;
bűnt szaporít csak itt életed.
(Á.E.2006.VII.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 98. Elküldve:
2006-06-20 17:03:29 |
[145.] |
Füle Lajos: KRISZTUSBAN
Ha egyszer bűneim
elvonulhatnának előttem
vég nélküli, sötét sorokban,
s kikiabálnának komiszmód:
"Én is tehozzád tartozom!
Meg én is, én is, én is, én is!!"
Ó, hogy pirulnék a haragtól,
hogy nem tudom - beléjük fojtva
a szót - elhallgattatni őket,
s a szégyentől tán - hogy igaz mind -
lángra lobbanna a ruhám is.
De bűneim
nem vonulhatnak el előttem,
nem szólhatnak már, mert halottak,
s én - megváltott -
KRISZTUSBAN élek...
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 97. Elküldve:
2006-06-02 15:55:29 |
[146.] |
Füle Lajos: PÜNKÖSD FÉNYÉBEN
Pünkösd... Fényedben élek,
teremtő égi LÉLEK,
erőd gerjeszti lelkem.
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.
Az Ige, mint zsarátnok,
hűlt szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a KRISZTUS vére.
Dicsőítsd ŐT ma bennem,
KI nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
KI - érte mit se várván -
megváltott vére árán
ISTENNEK, az ATYÁNAK.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 95. Elküldve:
2006-05-09 06:36:22 |
[147.] |
Vörösmarty Mihály:
A SZEGÉNY ASSZONY KÖNYVE
(részlet)
Egy szegény nő, Isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban...
Hajh azóta csak bút látott,
Hogy a gazda sírba szállott:
Gyermekei szétfutottak
Napkeletnek, napnyugotnak,
S a szegény nő elhagyatva
Úgy maradt, mint a szedett fa...
Most ott ül az asztal mellett,
Imakönyvében keresget...
Régi, jó, de kopott jószág,
Melyet még csak a barátság
S egypár ernyedt szál tart össze,
Oly igen meg van viselve.
S ím kopognak, és köhentve
Az öreg jó Sára lép be:
"Isten áldja meg, nagyasszony!
Most ugyan csak legjobb itthon.
Jó, hogy ilyenkor ki nem jár,
Majd elvesztem, oly nagy a sár."
'Hát mi jót hoz, Sára néni?'
"Istenem! bár tudnék hozni.
Egy kéréssel jöttem volna,
Ha miatta meg nem szólna.
Oly nehéz most a szegénynek,
Tán jobb volna, ha nem élnek.
Imádságos könyvet kérnék,
Higgye meg, most oly jólesnék.
Mert hiszen ha már az ember
Szépszerint jóllakni sem mer,
Már ha szűken él kenyérrel,
Éljen Isten Igéjével,
Így legalább árva lelkünk
Az imádság tartja bennünk.
Itt, tudom, van heverőben:
Adjon az Isten nevében."
'Jó asszony, felelt az özvegy,
Könyvem nincs több, csak ez az egy,
De ha már úgy megkivánta,
És ettől függ boldogsága,
Vegye egy felét jó névvel,
Én beérem más felével.'
S fele ide, fele oda,
Könyvét kétfelé osztotta.
Most a két jó öregasszony,
Hogy semmi jót ne mulasszon,
Fél könyvből, de nem fél szívvel,
Imádkoznak este, reggel,
S ha van Isten mennyországban,
Nem imádkoznak hiában.
(1847.)
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 94. Elküldve:
2006-04-16 15:54:56 |
[148.] |
Füle Lajos:
Az eltemethetetlen
Temették ólom-csüggedésbe,
hitetlenség rongyába rakva
a félelem sivatagába.
Harmadnapon feltámadott!
Temették tornyos templomokba,
szertartások gyolcsai közé,
imákból készült szemfedője.
Harmadnapon feltámadott!
Temették ideológiákba,
tagadás útszéli árkába,
tudomány sziklái alá.
Harmadnapon feltámadott!
Temették gyilkos hitvitákba,
szent háborúk szennyes vizébe,
sötét élet-cáfolatokba.
Harmadnapon feltámadott!
Temetgetik ma is... H i á b a.
Nem rejti el se föld, se ég már,
szív bűne, vagy ész érve, semmi,
mert Ő MAGA AZ ÉLET!
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 92. Elküldve:
2006-03-17 15:44:26 |
[149.] |
TEMPLOM
Csend van, és angyalok;
pislog a gyertya lángja;
kísértés alszik a küszöbön,
szája
a Jelenlét-től kulcsra zárva.
|
| |
|
| Haladó |
|
Árvai Emil
Tagság: 2004-08-31 18:33:00
Tagszám: #12345
Hozzászólások: 202
|
| 88. Elküldve:
2006-02-02 17:05:23 |
[150.] |
Rónay György:
A tékozló fiú hazatérése
A messzeség sugárzó pitvarában
angyalok jönnek-mennek, kék csuporban
tejet hoz egy, a másik nagy kosár
gyümölcsöt, fehér lenvászonnal asztalt
terít egy harmadik, nagy szárnyukat
becsukva szorgoskodnak -
egy pedig
a korlátnál, szemét ernyőzve néz
a távolba, ahol a domb alatt
kanyargó úton csapzottan, soványan,
kimerültségtől meg-megtántorodva,
de azért mégis egyre szaporább
léptekkel, ahogy egyre közelebb ér,
már jön a Vendég...
|
| |
|
[válaszok erre: #89]
|
|
|
| Haladó |
|
|
