ÚTKÖZBEN (tanmese)
.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Eklézsia.
Ébredés városából indult, nála volt az első szeretet.
Útközben tolvajok környékezték meg: az Élet Gondja, a Gazdagság Csábítása és a Világ Élvezetei, úgyhogy szegény Eklézsia elveszítette az első szeretetét.
Ezt látva, Okos Testvér fölmérte a helyzetet, de mivel benne is kihűlt a szeretet, segíteni nem tudott.
Meggondolatlan Testvér igazából föl sem fogta, hogy mi történt.
Amikor este lett, azt a kijelentést kapták a tanítványok, hogy menjenek át a túlsó partra.
A hajók elindultak.
Útközben nagy veszekedés támadt közöttük, a vita hullámai átcsaptak a fejük fölött. Már nekik is kezdett elegük lenni a viszályból, úgyhogy térdre esve fohászkodtak:
- Urunk, nem törődsz azzal, hogy vesztünkbe rohanunk?
Az Úr meghallotta, és kiadta a parancsot:
- Hallgassatok rám!
Elült a perpatvar, zavart csend lett.
Akkor így szólt hozzájuk az Úr:
- Miért nem féltek Engem? Miért nincs hitetek?
Nagy félelem fogta el a tanítványokat, és így szóltak egymáshoz:
- Jó az Úr! Neki tartozunk engedelmességgel mindnyájan. Mi együtt.
APOKRIF TÖRTÉNET
.
Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba.
Útközben találkozott egy sebesült pappal. Kérdezi, ki bántotta.
- Két hívem.
- És miért?
- Egyikük azért, mert szerinte hosszan prédikáltam. A másik azért, mert szerinte röviden.
Emberünk, mikor ezt hallotta, könyörületességre indult, bekötözte annak sebeit, szívhez szólóan beszélve hozzá.
Az útján tovább menve, találkozott egy sebesült lévitával. Kérdezi tőle, ki bántotta.
- Két atyafi bántott.
- Vajon miért?
- Egyikük azért, mert szerinte hangosan zenéltem. A másik meg azért, mert szerinte halkan énekeltem.
Emberünk, ezt hallván és könyörületességre indulva, bekötözte annak sebeit, szívhez szólóan beszélve hozzá.
Tovább menvén, találkozott egy sebesült samáriaival is. Őt is kérdezi, mi történt vele, ki bántotta.
- Két jóember.
- Miért?
- Egyikük azért, mert nem jártam templomba. A másikuk azért, hogy mit keresek én a templomban.
Megsajnálva őt, emberünk ennek a sebeit is bekötözte, szívhez szólóan beszélve hozzá.
A samaritánus hálálkodva érdeklődött:
- Kihez van szerencsém irgalmas személyedben?
- Megtért rabló vagyok...
.
(Á.E.)
IRGALMAS TÖRTÉNET
.
Történt egyszer, hogy útban hazafelé a gyülekezetből, Szerencsétlen testvérnek elrabolták az örömét és békességét, ráadásul a türelmét és önuralmát is elvesztette, úgyhogy kihűlt benne még a szeretet is.
.
Szent Életű testvér, mellette elhaladván, azt a tanácsot adta neki, hogy térjen meg és teremjen megtéréshez illő gyümölcsöket.
.
Később Nagyon Lelkes testvér érte utol; ő futtában azzal biztatta, hogy gyönyörködjék az Úrban, aki majd megadja szíve kéréseit.
.
Végül a nem sokra tartott Irgalmas tesó ért a nyomába. Megsajnálta, mert mintha magát látta volna benne; szóba elegyedett vele, lelket öntött belé.
.
Ezt az öntögetést csak folytatták a gyüli egyik házicsoportjában, olyan sikerrel, hogy ma már mint Szerencsés testvér látogatja újra szeretett gyülekezetük alkalmait. És jobban vigyáz magára (is).
.
(Á.E.)
AZ ÖRÖM NAPJA (kitalált történet)
.
Egy király számot akart vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezdett vetni, hoztak eléje egyet, aki rengeteggel, tízezer tálentummal volt adósa. Nem tudván pedig fizetni, türelemért esedezett.
Akkor az Úr, megszánva őt, elengedte az adósságát.
.
Amikor eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki neki volt adós, jóval kevesebbel.
Megkérdezte tőle:
- Mennyivel tartozol nekem, tesó?
- Száz dénárral - válaszolta ő.
.
Erre azt mondta neki:
- Vedd az írásodat, húzd át gyorsan, tépjed el!
Szolgatársa meglepődött:
- Mi ez a nagylelkűség? Nem értem!
.
Társa nagy boldogan magyarázta:
- Öröm napja van ma, drága barátom, elengedés napja! Ünnepelünk!
.
Mert az Úr eltörölte a követelésével engem terhelő adóslevelet, amely engem vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára!
.
.
(Máté 18. rész, Lukács 16. rész, Kolossé 2:14 felhaszálásával.)
Ellenőr:
- Szabálysértést követett el, büntetést kell fizetnie.
Bliccelő:
- Jaj nekem.
Ellenőr:
- A büntetés mértékét különböző módokon csökkenthetőnek állítják be (vezeklés, kompenzálás).
Bliccelő:
- Jaj nekem!
Ellenőr:
- Úgy látom, fizetésképtelen. Egyetlen megoldást tudok felajánlani. Én fizetem ki ön helyett a büntetést.
Bliccelő:
- ??? Ez komoly?
Ellenőr:
- Halálosan.
.
(Á.E.)
CSAKUGYAN 2. (képzelt beszélgetés)
.
Kísértő:
- Csakugyan azt mondta az Isten, hogy bűn minden vágy, minden sóvárgás?
Ádám:
- Nem. Isten után vágyódik a lelkem, sóvárgom az élő Isten után.
Kísértő:
- Nem erre gondoltam! Emberi vágyakra!
Ádám:
- Igen. Szomjazom az élő vízre, éhezem mennyei kenyérre.
Kísértő:
- Mit szenteskedsz? Korgó gyomorról, szerelmes szívről szólj nekem!
Ádám:
- Jól van. Megmondatott: Keressétek először Istennek Országát, és mindazok megadatnak nektek.
Kísértő:
- Vallásos duma! Szemfényvesztés, délibáb!
Ádám:
- Tóvá lesz a délibáb! *
.
(* Ézsaiás 35:7a)
CSAKUGYAN 1. (képzelt beszélgetés)
.
Kísértő:
- Csakugyan azt mondta az Isten, hogy minden bűnöst gyűlölnötök kell?
Ádám:
- Nem. Isten azt mondta, hogy minden BŰN gyűlöletes előtte.
Kísértő:
- Ne mondd! És miért?
Ádám:
- Azért, mert elválaszt Őtőle.
Kísértő:
- Na bumm! Egy ilyen gyűlölködő-kirekesztőtől...
Ádám:
- Nem tűnik annak.
Kísértő:
- Ó, kis naív! Te még hiszel neki?
Ádám:
- Igen. MÁR hiszek.
.
(Á.E.)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Gyülekezet.
Történt egyszer, hogy a közösség egy része, többre vágyván, kikérte a vagyon rá eső részét és elköltözött egy távoli vidékre. Lelkes indulás után, sajnos nem bizonyultak életképesnek, úgyhogy nélkülözni kezdtek.
Az otthon maradt közösségről annyit, hogy tovább fáradoztak, állhatatosak maradtak, terheket viseltek és nem fáradtak meg. Csakhogy nem volt meg már bennük az első szeretet.
Senki sem értette a Pásztort, (aki minden bűnt gyűlöl,) hogyan tud mégis mindenkit szeretni.
/ 10 
Elküldve:
2025-03-04 07:10:33
