Ne szeresse meg, viselje el, a kedvemért. Mert velem meg jól érzi magát, én pedig kutyák között vagyok, együtt dolgozok más kutyásokkal, kutyákkal.
Gant domináns kan, aki kifejezetten érzékeny tud lenni a privát szférájára. Alap esetben nem is játszik a legtöbb kutyával, és elküldi magától a közeledőket.
Mindemellett nem tudnám elfogadni, hogy a csapatunkat (amibe én és ő tartozunk bele elsősorban) veszélyeztesse azzal, hogy fűbe-fába beleköt, támad, az akaratom ellenére lép bele más privát szférájába stb.
De ezzel együtt azt sem, hogy pórázon, mindenkit nagy ívben elkerülve kelljen léteznünk.
Nem tudom honnan ered az, hogy mindenki az ő falkája. A kutya sokkal bonyolultabb szociális rendszereket ismer fel, mint hogy falkatárs és idegen. Sokféle alkalmi csapathoz, közösséghez képes tartozni. Tapasztalataim szerint ebben sokkal jobban hasonlít az emberre (nem mi "emberiesítjük"). A pitek (épp most van egy kan vendégségben Gant mellett egy hétre) és a staffok is, amikkel nekem volt dolgom, ugyanúgy felismerték és elfogadták az alkalmi társaságokat, ahol pedig szocializációhiánnyal, illetve brutálisra hizlalt egóval találkozunk, ott jöhet a terápia.
Egy kulcs van, ez pedig a GAZDA. Ahol a gazdának nem elvárása ez, ott nincs miről beszélnünk. Akinek viszont igen, annak általában tudunk segíteni.
A többiek maradnak pórázon, szájkosárban.
Az pedig alap kutyás etikett kellene, hogy legyen, tükör vagy nem tükör, tök mindegy, hogy a kutyámat nem engedem ráfutni idegen kutyára.
Vitázni nem szeretnék, csak nem tudtam megállni, hogy ne oszlassam el a félreértést, bocsánat.
Jack egy éve hagyott itt minket. Gant tavaly júniusban jött.
Lili, az ordas nj pedig öcsémé, idén 3 éves.
Dzsinn nyugdíjas éveit tölti, sokat pihen, de ha kell fel tud pörögni.
Árpikutya se fiatal, de ez rajta egyáltalán nem látszik. Minden lehetőséget kihasznál egy kis rosszalkodásra.
Hétvégén agilityversenyen jártunk és Árpikutyával sikerült egy első (A1 agility) és egy második (A1 jumping) helyet is begyűjtenünk. Emellett voltak kevésbé sikeres futamaink is, de azokat nekem köszönhetjük, Árpikutya megtette, ami tőle tellett.
Mondjuk, hogy igen.
Van olyan nap, hogy rengeteget dolgozunk, és van olyan, amikor szinte egyáltalán nem jut rá időm. És ez általában hetente ismétlődik, így összességében azt mondhatom, hogy igen, mert ha rákényszerül, bármikor képes naphosszat nyugodtan heverészni, nem rágja magát, nem tombol és máshogy sem vezeti le a feles energiáit...