a miheztartás végett avagy hogyan fogjunk oroszlánt a sivatagban, némi útmutató:

I. A geometriai megoldás: Állítsunk hengerszerű ketrecet a sivatagba!
1. eset: Az oroszlán a ketrecben van. A megoldás triviális!
2. eset: Az oroszlán a ketrecen kívül van. Álljunk a ketrecbe és invertáljuk a falait! Így magunk a ketrecen kívülre kerülünk, az oroszlán pedig a ketrecbe. Figyelem! Az utóbbi esetben feltétlenül ügyeljünk arra, hogy ne álljunk a ketrec közepén, mert különben eltűnünk a végtelenben!

II. A vetítéses módszer: Az általánosság korlátait figyelmen kívül hagyva tegyük fel, hogy a sivatag sík. A síkot egy a ketrecen átmenő egyenesbe vetítjük, majd az egyenest egy ketrecben lévő pontba. Így az oroszlán bekerül a ketrecbe.

III. A topológiai módszer: Topológiailag az oroszlánt tóruszként is felfoghatjuk. Transzformáljuk a sivatagot a négydimenziós térbe. Így lehetőség nyílik a sivatag olyan deformálására, melynél a visszatranszformáláskor az oroszlán összecsomózódik a háromdimenziós térben. Ilyenkor magatehetetlen. Eszközölhetjük az elfogást.

IV. A valószínűségelméleti módszer: Ehhez a módszerhez szükséges egy Laplace- kerék, néhány kocka és egy Gauss-harang. A Laplace-kerékkel a sivatagon át furikázva kockákat dobálunk az oroszlán után. Amikor már rohan felénk, a dühtől zihálva, borítsuk rá a Gauss-harangot. Ez alatt nagy valószínűséggel fogságban van.

V. Newton-féle módszer: A ketrec és az oroszlán a gravitáció miatt vonzzák egymást. A súrlódást természetesen elhanyagoljuk. Ily módon az oroszlán előbb-utóbb a ketrecben fog csücsülni.

VI. A Heisenberg-módszer: A mozgó oroszlán helye és sebessége egyszerre nem határozható meg. A sivatagban mozgó oroszlán tehát nem foglalhat el fizikailag értelmes helyet, ezért vadászata szóba sem jöhet. Következésképpen az oroszlánvadászat csak a nyugvó oroszlánokra korlátozódhat. A nyugvó, mozdulatlan oroszlán befogását az olvasóra bízzuk.

VII. A Schrödinger-módszer: Annak a valószínűsége, hogy az oroszlán a ketrecben van, nagyobb, mint nulla. Üljünk le a ketrec elé és várjunk. Mindenki tudja: "A türelem rózsát terem!", itt viszont oroszlánt.

VIII. Az Einstein- vagy relativisztikus módszer: Közel fénysebességgel repüljünk a sivatag felett. A relativisztikus hosszkontrakció miatt az oroszlán papírvékonyságú lesz. Vegyük fel, tekerjük össze és húzzunk rá egy befőttes gumit. Az egyik legveszélytelenebb módszer!

IX. A kísérleti fizikus módszer: Vegyünk egy olyan féligáteresztő membránt, amely csak az oroszlánokat nem ereszti át. Szitáljuk át vele a sivatagot. Az eredmény garantált!

"Tegnap teszteltük.

Látszik rajta hogy jobban van, bár a fülét/farkát még mindig behúzva tartja, sokszor bámul a semmibe, de azért látni hogy javult, a doki szerint is.
Nagyon örült annak a barátnőmnek, aki 10 napig etette, megismerte és boldog volt hogy újra látja.
Jobban érdeklik már az emberek, a simit is kezdi értékelni.
Az emberekkel nagyon aranyos kutya, szótfogadó, mindent megcsinál amit kérünk tőle.

Sajnos 1 cseppet sem hízott még. A doki szerint az ennyire lefogyott/éhes kutyáknak sok több idő kell ...

Imádja a kocsit!

A macskákkal nem kompatibilis.

Nem szobatiszta és panzióban ezt nehéz lesz megtanulnia.

Pórázon húz, de azért figyelmes a parancsokra.

A "kutyateszt" elég jó lett.
Ott volt Leo (idős kan) és Gin (2-3 éves tacsimix szuka).
Mind 2 kutyát megszagolta de nem nagyon érdekelte, inkább annak örült hogy kint lehetett. Nem volt egy morgás sem, 0 negatív reakció, csak megszaglászta őket és tovább ment sétálni.
De semmi aggresszivitás jelét nem láttam benne.
Kb 30 percet voltak el így 3an, pórázon, az udvarban.
Teljesen normális kutya találka volt ez az egész, senkit nem érdekelt igazából senki, csak megvoltak.
Még a jutalomfalat osztogatás közben is."