videó beszúrása a youtube-ról:
[swf width=425 height=350]http://www.youtube.com/v/xxxxxxxxx.swf[/swf]
ezt a sort másold ki,az XXX-ek helyére másold a videó azonosítóját.
Leíratkozott felhasználó
|
88.  Elküldve: 2013-01-25 11:13:08, Irodalom. Fordítások.
|
[26.] |
|
| | | [válaszok erre: #89] |
[előzmény: (87) Leíratkozott felhasználó, 2012-09-03 22:05:28] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
87. Elküldve: 2012-09-03 22:05:28, Irodalom. Fordítások.
|
[27.] |
I. e. 8. évezred - a pásztorkodás és a földművelés terjedése
|
| | | [válaszok erre: #88] |
[előzmény: (86) Leíratkozott felhasználó, 2012-09-03 21:57:02] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
86. Elküldve: 2012-09-03 21:57:02, Irodalom. Fordítások.
|
[28.] |
érdekes anyag....
"érdekes" az,hogy a Qobustani sziklarajzok nem 5 ezer évesek,ahogy ez ebben a cikkben van írva,hanem min.10 000 évesek.
Qobustani sziklarajzok a mezolitikum korszakban voltak vésve ,akkor a "pásztor kutya" sehol sem volt még...
"Nagyon hosszú folyamat volt, amíg ebből az életformából a pásztorkodás kialakult."
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%A9ps%C5%91_k%C5%91korszak
|
| | | [válaszok erre: #87] |
[előzmény: (84) nivekogre, 2012-09-02 14:19:01] |
|
|
|
|
tothgabor100
Tagság: 2010-10-18 09:06:52
Tagszám: #89388
Hozzászólások: 5392
|
85. Elküldve: 2012-09-02 18:01:39, Irodalom. Fordítások.
|
[29.] |
 Jó anyag.
Ezt máshonnan, rövid részlet.
Plinius római természettudós és író, az időszámításunk előtti 326-ból származó feljegyzések alapján, az alábbi tudósítást hagyta ránk Nagy Sándor harci kutyájáról: Amikor Alexandrosz hadi népe élén India felé vonult, a Kaukázus déli lejtőin elterülő Albania (mai Dagesztán) királya félelmetesen hatalmas testű kutyát ajándékozott a hódítónak. Alexandrosznak tetszett a tagba szakadt eb, aztán előbb medvéket, majd vadkanokat, végül pedig antilopokat eresztett eléje a porondon".........
|
| | |
[előzmény: (84) nivekogre, 2012-09-02 14:19:01] |
|
Kiváló dolgozó 
|
|
nivekogre
Tagság: 2009-08-17 12:16:38
Tagszám: #76949
Hozzászólások: 7647
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
83. Elküldve: 2012-06-19 11:55:35, Irodalom. Fordítások.
|
[31.] |
Állattartás ás állatgyógyászat a régmúltban.
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Alsonemedi/pages/tort_es_neprajz_009_allattartas.htm
Pásztorkodás:
A pásztorok
Alsónémediben egykor valóságos pásztor-dinasztiák éltek. Így a Kovács család egészen az ükapáig tudja visszavezetni a gulyás foglalkozást. Sokan bujtárkodtak közülük a kiskunsági legelőkön, Ürbő- és Apaj-pusztán. Ma is található olyan egykori kupec, aki az apaji legelőn ette a bujtárok kenyerét, tanulta az öregektől a mesterséget. Mindez magyarázza, hogy az alsónémedi állattartás eszközkészlete, munkamódszere és műszókincse sok egyezést mutat a Kiskunság északi részével. 4
A gulya, nyáj nagyságának megfelelően a számadó mellett egy-két bojtár is dolgozott, akiket a számadó fogadott fel. Az ilyen jellegű emlékek azonban már elenyészőben vannak.
Az azonban kétségtelen, hogy a kinnháló (tehát kora tavasztól késő őszig hazahajtás nélkül kinn legeltető) gulyásnak nagyobb volt a becsülete, mint a mindennap hazahajtó tehén csordásnak. A kinnháló gulyása sajátot is tarthatott, sőt fejőre fogadhatott az urasági gulyába olyan falusi teheneket, melyek nem adtak annyi tejet, amennyiért érdemes lett volna naponta hazahajtani. Ez a gulyás külön hasznát is gyarapította.
A pásztorokat ősszel szerződtették. Azok a gazdák választották őket, akik legeltetési joggal rendelkeztek. Ez rendszerint Dömötör napján (október 26) vagy a környező napokon esett meg és az újonnan megválasztott pásztor állta az áldomást.
A pásztorok bére az első háború előtt egy köpőce rozs és 15-20 krajcár volt. A hivatalos köpőcét, melyet fenekén a község pecsétje hitelesített, kétfélét is használtak. A nagyobb a véka negyedrésze (kb. 8 liter), a kisebb ennek fele, vagyis a véka nyolcadrésze (kb. 4 liter). A gulyásnak a naggyal, a kanásznak a kicsivel mértek, éppen úgy, mint a mezőőrnek. Arra is emlékeznek, hogy a rádai gulyás régen minden héten kapott sonkát, oldalast vagy kolbászt, lebbencset, és egy nagy kenyeret. Mindezt a soros elöljáró vasárnap vitette ki neki és egyben ellenőrizte a gulya állapotát. Ennek 2-300 ökör volt a kezén és 3-4 bojtár segítette munkáját. A kisbojtár az avatásig csak a többiek mögött ehetett, vagy ha hagytak neki a bográcsban, az ételt úgy vetették neki.
A pásztor ember úgy aludt, mint a nyúl, rátette a fejét egy hantra és úgy szundított. A gulyát egy öreg ökör vezette egy, sokszor 40-50 literes, kolomppal a nyakán. Ebben néha nem is egy, hanem két ütő járt. A vezető ökör a gulya elé feküdt le, nem engedte, hogy a többiek elébe menjenek. A hosszú éjszakákon a bojtár is pihenhetett a subára ledőlve, de mélyen nem alhatott. Volt olyan, aki fejét egylábú fejőszékre tette. Ha az álmosságtól megbukott a feje és nem ült fel elég gyorsan, a szék úgy megütötte, hogy azon az éjszakán aligha tudott aludni.
A pásztor jobb keze, leghűségesebb segítője a kutya. Segít a hajtásban, megérzi a veszélyt, jelzi az időt és társa a hosszú éjszakákban. A kutya azt ette, amit a pásztor. „Többet ér egy jó kutya, mint tíz bujtár" - mondják még manapság is a visszaemlékezők. A puli hajt, ha kell elállja a jószág útját vagy oldalaz. A pásztor fejével irányítja és a jó kutya pontosan tudja mit kell tennie. A fej intéséből tudja, hogy az elejére vagy az oldalára kell mennie a nyájnak. De szóval is bíztatják: told vissza, eredj a hátuljára, hagyd abba, gyere ide kiskutyám adják meg a feladatot, illetve annak befejezését.
. A kutya legel, ha szelet vár vagy beteg. Bújik vagy gyűrűbe fekszik, ha hideg jön vagy időt (vihart) érez. Szűköl, ha veszély közeleg és arra felé vakkant, ahonnan az közeledik. Ha becsukja a szemét, még nem jelenti, hogy alszik, mert a legkisebb neszre talpon van és jelez. A kutya elszégyelli magát, ha merően a szemébe néznek, ezért nem arra néz, akire figyel, hanem mereven egy másik irányba, de figyelme azon van, aki számára gyanús és annak mozdulására morog. Lebecsülés, ha segget fordít valaki vagy valami felé, és kaparja a földet. Mikor lehasal nagyon feszülten figyel, valamire készül (pl. harapni akar). A kutya idősödvén bölcsebb lesz, ésszel végzi munkáját, úgy hogy'minél kevesebbet kelljen mozogni. A jó kutya csak csípi a jószágot, de sebet nem ejt rajta.
Az emlékezet úgy tartja, hogy a pásztorok sem idegenkedtek más jószágának megszerzésétől. Ha a gulyás vissza akarta szerezni szarvasmarháját a másik gulyástól, aki elkötötte tőle, akkor föjhőzni mentek. Az állatok visszaszerzésének ez a módja onnan kapta nevét, hogy rendszerint borús, zivataros időben végezték. Ha a látóhatáron este sötét felhők jelentek meg a főszámadó néhány bujtárt vett maga mellé. Ilyenkor jól betanított, lehetőleg sötét színű vagy éppen fekete lóra ültek. A főszámadó kutyáját szíjra fogta és nyergéhez kötötte, megelőzte a többieket vagy ötszáz méterrel. Amikor legjobban zörgött, csattogott, villámlott, akkor közelítette meg az idegen gulyát. Ha nem vették észre, akkor elengedte a jól betanított kutyát és az 6—8 marhát kiszakított. Ezt most már valamennyien közrevettékés kerülő úton hazaterelték. A billyogokat eltüntették és a szerzett jószágot belekeverték a gulyába.
Kutyák herélése s elidegenítése :
A kutyát is a malacherélők herélték. A fejét az ajtóba szorították, a farkát húzta a gazdája és közben kiherélték. A herélt kutya ellustult, elhízott, de igen mérges volt. Nem vette be még a szomszédot sem. A kutyát meg is verették a szomszéddal, meg idegennel, hogy mérges legyen.
|
| | | [válaszok erre: #84] |
|
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
82. Elküldve: 2012-04-18 10:11:49, Irodalom. Fordítások.
|
[32.] |
http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/magyar-neprajz/magyar-neprajz-legelteto-081201
A terelés és őrzés eszközei. Marhapásztorok a kihajtás, a terelés és őrzés munkáját hangos terelő szavakkal, kutyák segítségével végzik. Régi pásztorok az Alföldön komondort, a Felföldön és Erdélyben kuvaszt tartottak a marha mellett. A nagy testű pásztorkutyák a tolvajoktól, ragadozóktól őrizték a jószágot. Csupán a 19. század második felében jelent meg a csordák mellett a terelést végző puli. Kiskunsági gulyások még az 1930-as években sem látták szívesen, mert ;hirtelen szaladt rá; a legelésző marhára (Tálasi I. 1936b: 51). Somogyban, mint a Dunántúlon általában a 19. század folyamán még komondorok őrizték a gulát, a borjúfókát farkastól, betyártól (Takáts Gy. 1986: 93). Később a pulit kedvelték meg, majd a bagópulinak is nevezett pumit, ;mert az úgy szállt a berekben, mint egy kis dongó;. A pásztorok egymástól szereztek kölyökkutyát és azt maguk tanították be nagy türelemmel a legelésző marha mellett.
"A pásztorok egymástól szereztek kölyökkutyát és azt maguk tanították be nagy türelemmel a legelésző marha mellett. "
|
| | |
[előzmény: (81) Leíratkozott felhasználó, 2012-04-18 10:08:31] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
81. Elküldve: 2012-04-18 10:08:31, Irodalom. Fordítások.
|
[33.] |
pásztorkutya
a kutya a finnugor eredetű eb szó tanúsága szerint valószínűleg a magyarok első háziállata volt. A pásztorkutyának évszázadokon keresztül folytatott kiválasztás következtében két, őrző és terelő típusa alakult ki. Az őrző- és védőtípust a komondor és a kuvasz képviselik. A komondor (C. familiaris pastoralis villosus hungaricus, Raisitsi) nagytestű, 60&70 cm marmagasságú kutya, szőre fehér vagy fehéres szürke, gubancos. Első említése 1519-ből való, a 17. sz. elején kunok ebe értelemben használták. Fehér színét tervszerű tenyésztés és kiválasztás révén nyerte, így éjjel a pásztor a támadó ragadozótól jobban meg tudta különböztetni. Elsősorban a farkasok ellen, a nyáj védelmére tartották. Újabb időben a 19. sz. elejétől fogva csupán a gulyások és csikósok a tanyahely körül tartották és az alföldi tanyákon házőrzőképpen volt belőlük egy-kettő. A szó török, közelebbről kun eredetű népnév emlékét őrzi. ; A kuvasz (C. familiaris undulans hungaricus, Abonyi L.) a komondorral kb. azonos nagyságú, kissé hegyesebb fejű, fehér és szürkés színű, nem gubancolódó szőrű, őrző és vadászó kutya. A pásztorok nemcsak a nyáj védelmére, hanem terelésre is betanították. Első említése 1511-ből származik, parasztkutya jelentéssel. A név bizonytalan, talán török eredetű. Mindkét fajtaváltozat a honfoglaló magyarság által a D-orosz síkságon és a középázsiai pásztornépeknél hasonló célokra kitenyésztett kutyafajták valamelyikének hazai típusa. – A terelő kutyák közül a pulit (C. familiaris ovilis, villosus hungaricus, Raisitsi) főleg a kisebb állatokat őrző pásztorok (juhászok és kondások) tartották és tartják ma is. A fehér és fekete szín közt minden árnyalatban előforduló gubancos szőrű, kistestű, lógó fülű, rövidfarkú kutya. A 18. sz. elejétől emlegetik, nagyobb arányú elterjedése eddigi kutatások szerint ; összefüggésben van a nyugati, lomhább juhfajták elterjedésével a 18. sz. végétől kezdve. ; A másik terelő kutyaváltozat a pumi (C. familiaris ovilis villosus terrarius, Raisitsi, Anghi) a puli és valamely nyugati terrier jellegű terelőkutya kereszteződéseként az újabb időben jött létre. Szőre rövidebb és nem olyan fürtös mint a pulié, füle felálló, figyelő, ma ez a juhászok legkedveltebb hajtó kutyája. Az alföldi tanyás vidéken ébersége és bátorsága miatt kedvelt házőrző, a tanyakörnyéken tartott állatok rendbentartója. ; Irod. Anghi-Csaba Geyza: A magyar pásztorkutyák jellegleírása (Debrecen, 1947); A kutya tenyésztése, tartása és kiképzése (szerk. Sárkány Pál, Bp., 1972).
"Első említése 1511-ből származik, parasztkutya jelentéssel. A név bizonytalan, talán török eredetű. Mindkét fajtaváltozat a honfoglaló magyarság által a D-orosz síkságon és a középázsiai pásztornépeknél hasonló célokra kitenyésztett kutyafajták valamelyikének hazai típusa."
LÉNYEGES 60-70cm
"A komondor (C. familiaris pastoralis villosus hungaricus, Raisitsi) nagytestű, 60&70 cm marmagasságú kutya, szőre fehér vagy fehéres szürke, gubancos. "
|
| | | [válaszok erre: #82] |
[előzmény: (80) Leíratkozott felhasználó, 2012-04-18 10:04:56] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
80. Elküldve: 2012-04-18 10:04:56, Irodalom. Fordítások.
|
[34.] |
Kissé elhanyagoltan a fajtaáttekintős bejegyzéseket, de semmi sem késik, jöjjenek a juhász- pásztorkutyák és/vagy terelőebek. Az FCI alapvetően két típust különböztet meg: a juhászkutyákat, melyek őrzik a nyájat, és a terelő-, hajtó- (vagy pásztorkutyákat), amelyek terelik. Én még hozzácsapnám a "ma munkakutya, de régen juhász/pásztor volt" típust.
Mondhatjuk, hogy a pásztokutyák (ezentúl ezt a kifejezést fogom használni az összesre) a vadászkutyák után a legősibb kutya típusok. Szinte az összes valaha élt népnek van saját pásztorkutyája, hiszen ritkán van olyan, hogy egy embercsoport csak növényen éljen, illetve mindenki rájött már, hogy egyszerűbb megtermelni a husit, mint állandóan levadászni. Könnyebben is megy, meg olyan is lesz, amilyet akarunk.
Színük, méretük, felépítésük hihetetlen változatosságot mutat, hiszen mind az angol királynő által tenyésztett Welsh Corgi Pembroke, mind eredetleg a Rottweiller, de ugye még a Kaukázusi juhászkutya is jószágokkal foglalkozott. Közös ismertetőjegyeik az ellenálló szőr, hiszen legtöbbször a szabad ég alatt kellett éjszakázniuk a legmostohább körülmények között is, a nagyfokú intelligencia, hiszen azon túl, hogy ösztönszerűen beléjük ivódott a jószág védelme, még a pásztorral való együttműködést is tökélyre fejlesztették. Mint már említettem, alapvetően kétféle típusuk létezik, de én majd háromról fogok beszélni:
1. Juhászkutyák
Nagyobbak, erőteljesebbek, nekik a nyáj őrzése volt a feladatuk, de természetesen a juhásszal együtt, ha az otthon volt, védték annak házát családját és mindenét. Magyar kutyafajták közül ilyen a Komondor és a Kuvasz. Talán ősibbek még a pásztorkutyáknál is, hiszen előbb kellett egy őrző, mint egy terelő kutya. Gondolom. Sokszor fehér színűek, mert a juhászoknak könyebb volt megkülönböztetni őket a farkastól, amikor éppen összeverekedtek. Sőt, a komondor zsínóros szőre az időjárás viszontagságai elleni védelem mellett egy másik előnnyel is bírt. Tudvalevő, hogy az eredeti magyar birkák a rackajuhok voltak, amiknek nagyon hasonló, zsinóros-nemezes szőrük van, mint a komondornak. Na most, ha a farkas rá akart támadni az egyik birkára, néha kellemetlen meglepetés érte, hiszen az visszaharapott :)
Nagy, (többségében) fehér juhászkutyák gyakorlailag minden országban vannak, ahol valaha is valamilyen patás állatot (többségében birkákat) nagy területen ridegen tartottak. Legnyugatabbra az Atlasz hegyikutya, azaz az Aidi , a keleti sztyeppéken pedig többek között a Közép Ázsia Juhászkutya védelmezi a farkasktól, medvéktől, és egyéb emberi tolvajoktól a nyájat.
Érdekesség még, hogy sokak szerint létezik egy tizedik elfeledett magyar kutyafajta, ami szintén a nagy-fehér-juhászkutya vonalba tartozik, ez pedig a gyimesi Kaliba kutya. A gyimesi csángók kutyája viszonylag elkülönül a töbi, románok által tartott juhászkutya típustól, így elképzelhető, hogy egy noha küllemében eléggé heterogén, de génállományában és felhaszálási módjában egységesi régi-új magyar kutyafajtát találtak kint az erdélyi havasokban.
A juhászkutyáknál általában kisebbek és mozgékonyabbak, ugatósabbak is, mondhatnók. Egy terelőkutyácska mindenre odafigyel, mindenre reagál, mindenütt ott van, olyan tipikus minden lében kanál. Szintén majdnem minden népnek van ilyen kis ugrabugra, csupa fül-csupa szem kutyája. Minekünk ugye három is van, a puli, pumi és mudi. De mondom, az ausztráloktól (kelpie) kezdve az oroszokig (délorosz juhászkutya), mindenütt megtalálhatóak.
Náluk már nem annyira fontos és jellemző az ellenálló szőr, hiszen nem kellett annyira hóban és fagyban őrizniük a nyájat, sokszor mentek be a barikkal az akolba, vagy aludtak a juhász szűre alatt. Azért természetesen ők sem olyan anyámasszony katonái. Sokszor őrzési feladatot is elláttak juhász nagytestvérükkel együtt, a feladatuk annyiból állt, hogy az imént említett nagy szőröst, föl kellett ébresztenük. Igen, erre pedig a legalmasabb eszköz az ugatás volt, nem elfeledkezve annak járulékos előnyeiről, hogy a házbeliek is fölbredhettek, és segíthettek nekik elkergetni a betolakodót. Manapság urbanizált világunkban sokkal közelebb vannak egymáshoz a high-tech tanyáink, ezér sokkal gyakoribb, hogy idegen kerül a ház közelébe. Bocsássuk tehát meg szegény kis védelmezőinknek a folyamatos ugatást, hiszen csak a dolgukat végzik, föl akarnak minket ébreszteni, hogy közösen megvédhessük javainkat.
Épp emiatt az energia miatt kitűnőek mindenféle kutyás sportban, főleg az agilityben jeleskednek. A kisebb méretűekkel pedig nekünk sem kell annyit sétálni. (Természetesen ez még mindig jelent nap egy órát, de legalább nem bringázni kell.)
3. Őrző-védők
A fentebb említett aglis, védelmező és gazdaközpontú természetük miatt a legtöbb terelőkutya őrző-védőnek is alkalmas. Itt most nem a rendőrkutyának is bevált pulikról fogok egy kis szót ejteni, hanem arról a néhány fajtáról, amelyekről nem is gondolnánk, hogy valaha nyájat tereltek.
Azt mindenki tudja, hogy a német juhász valaha juhász volt, ma pedig a legsikeresebb rendőrkutya, őrző-védő és úgy egyátalán, a legnépszerűbb munkakutya. A képen látható, juhokat terelő kutya viszont egy rottweiller. Igen, a félelmetes fekete-cser pitbull is valaha terelőkutya volt. Khmm... most kicsit csúsztatok kicsit, mert azért a roti sem volt az a kifejezett pásztorkutya, inkább cattle dog, a szó szoros értelmében. Ugyanis ennek a fajtának a feladata a marhák terelése volt, leginkább a vágóhidakra, a Rottweil városi piacról. Egy megtermett tehénnek pedig nem elegendő csak "odacsattintani" a lábához, mint azt többek között a mudi is teszi. Nekik keményen bele kellett harapni a lábukba, hogy hajlandóak legyenek a végzetük felé indulni. Hasonló okokból nem lehetett kisméretű kutyákat sem alkalmazni.
A fenti fajtákon kívül őrző-védővé átvedlett juhász még a belga malinois, beaucheron, stb.
|
| | | [válaszok erre: #81] |
[előzmény: (79) Leíratkozott felhasználó, 2012-04-18 10:01:44] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
79. Elküldve: 2012-04-18 10:01:44, Irodalom. Fordítások.
|
[35.] |
Kuvasz.
Buffon francia természetrajzának 1773-ban kiadott német fordításában Martini a mi kuvaszunkhoz hasonló kutyát parasztkutya néven ír le, mely egész életét a szabadban tölti. Ezekhez hasonló jellegű kutyák az ó-kor népei előtt sem lehettek ismeretlenek, mert róluk számos ábrázolás maradt. Földy János szerint (1801) a kuvasz a farkaskutyával egyenlő, valószínűen nem azért, mert talán a farkashoz volt hasonló, hanem a farkasjárta időkben minden olyan pásztor- vagy juhászkutyát, mely a jószágot a farkasokkal szemben megvédte, farkaskutyának neveztek. Pethe (1815) írja: „Nállunk fejér legtöbb van, mellyeket mi általjában Kovasznak hívunk. Ez az a legközönségesebb házi- vagy tanyai kutya.” Páriz Pápay szótárában kuasz vagy kuvasz nagyobb kutyával, pásztorkutyával egyenlő. A kuvasz szó alatt pásztorkutyát, nem pedig korcs, keresztezett fajtát ért. Raitsits már jelzett könyvében kimerítően bebizonyította irodalmi adatok alapján, hogy a kuvasz nem korcsot jelent, hanem különálló kutyafajtát, mely a hegyvidékeken és azok lankáin elterjedten él. Keller Konrád („Studien über die Haustiere der Kaukasusländer.” 1913.) könyvében a mai magyar kuvaszunkhoz nagyon hasonló kutyafajtát kaukázusi hegyikutya, vagy tatár-juhászkutya név alatt írt le. Ha kelet felé még tovább haladunk, akkor a tibeti kutyával találkozunk, mely a szőrzet elrendeződésében és hosszúságában szintén nagyon hasonló kuvaszunkhoz, csupán színben tér el, mely Strebel szerint egész testén főleg fekete, de a szemek, a pofák, a végtagok egyes részein levő jegyek vöröses kukorica- vagy szürkéssárgák is lehetnek. Előfordulnak barnák és kékszínűek is. Magasságuk 56–78 cm. Úgy a tibeti, mint a kaukázusi kuvaszjellegű kutyák, valamint a ki kuvaszunk elterjedési helyétől távolabb eső campagnei és pyrenei nagytestű juhászkutyák hasonlósága a legjobban jelzi, hogy a pusztaságokon lakó komondorjellegű kutyákon kívül, a különböző földterületen, az erdős magaslatokon élő kutyák, mind kuvaszjellegűek. Ezek szerint joggal írhatják a kutatók, hogy a nevezett hullámosszőrű, de fejükön és a végtagjuk elején rövid szőrrel borított pásztor- és juhászkutyák a tibeti kutyától, illetőleg a kaukázusi kutyától származnak s fokozatosan egyre tovább terjedtek el. Varga (1872) kuvaszunkat már a fentjelzett használati mód szerint magyar farkasebnek nevezi, mely rendkívül nagy, izmos, erőteljes fajta. Farka dús szőrzete végett vastagnak, hosszúnak és bozontosnak látszik, testének szőrzete (kivéve a rövid és síma szőrzetű pofát és lábakat) hosszú, puha és fénylő, többnyire egyszínű fehér vagy sárgásfehér, fülei gyakran sárgásszínűek.
A kuvasz név a magyar juhászat példabeszédeiben is előfordul, mint Hermann írja: „amely kuvasz egyszer átalússza a Dunát, másszor is megpróbálja. Kuvasz szénán fekszik, de abból nem eszik, de azért morog az ökörre.” Egyébként legrégibb költőink a kuvasz név alatt pásztorebet értettek. Két jellegzetes s egymástól teljesen különálló nagytermetű pásztorkutyánk közül a szőrápolást alig igénylő, csinosabb és tetszetősebb külsővel bíró tulajdonképpeni kuvaszainkból Németországba „komondor” néven vittek ki és tenyésztőik „Komondor Verein”-ben egyesültek és a legutóbbi korig tulajdonképpen nem komondorokat, hanem kuvaszokat tenyésztettek. Ily alapon nem csodálkozhatunk azon, hogy Strebel hatalmas nagy művében a komondor neve alatt valójában kuvaszunkat ismerteti, s „Düllő” kan és „Pici” nőstény komondor jelzésű sajátkezű rajzának reprodukcióján, tulajdonképpen jellegzetes kuvaszpárt látunk. Stefanitz volt az első, aki a német juhászkutyákat tárgyaló nagyértékű könyvében a komondor és a kuvasz helyes képét közli. Magyar kutyáinkra vonatkozólag, mint az eddig előadottakból kitűnik, a legnagyobb zavarosságot az okozta, hogy a hazánkban élő őseredetű kutyafajtákat nem a fajtajellegek szerint nevezték el külön-külön névvel, hanem a használati mód szerint. Pásztor-, juhász-, vagy őrzőkutya volt a komondor éppen úgy, mint a kuvasz. Az egyik régibb szerző jobban ismerte a komondort és ezt írta le pásztorkutya elnevezés alatt és a kuvaszt helytelenül vagy csak mellesleg említette meg. A szerzők másik része viszont a kuvasz jellegűeket emelte ki. A kutyatenyésztés fejlődésével a fogalmak tisztultak és hazánk kutyafajtáinak csoportosítása a vele rokon külföldi kutyafajták nézőpontjából is helyes irányba terelődött.
A mi kuvaszaink tekintete nyilt és okos. Barna szemének tükrében a legönzetlenebb hűség tükröződik. A komondornál rendszerint hatalmasabb termetével és határozott felléptével az idegent elriasztja és ha az illetőben ellenséget nem lát, azzal szemben nem is bizalmatlan. Veszély esetében szemtől-szembe támad. Különösen a pusztákon és a havasokon élő kuvaszok bátorsága határtalan. Emberismerte bámulatos. Hűséges ragaszkodása példátlan. Megjelenése tetszetős, az életben igénytelen, az idő viszontagságait kitünően tűri s legszívesebben a szabad levegőn tartózkodik. Éjjel éber, minden neszre figyel, de ok nélkül soha sem ugat. Fejének arcorri hajlása a komondoréhoz viszonyítva sekélyebb. Közép, nagy V-alakú fülei lelógóak, úgy a fej, mint a fülek, valamint a végtagok eleje rövid, síma szőrrel borított. A test egyéb részein a szőr hosszú, hullámos, vagy tömöttebben birkabundajellegű. Az utóbbi szőrzet a legkívánatosabb. Marmagassága 55–80 cm között ingadozik. A kuvasz rendszerint hófehér színű a fiatalabb korban, az idősebb korban eleinte mérsékelten, később sötétebb sárgásfehér vagy krémsárga színű árnyalatú. A gyengén világos sárgásfehér szín nem hiba.
Az eddig a nyáj őrzésére tartott kuvasz jelenleg, mint a legkitünőbb házőrző teljesíti szolgálatát. Jó szaglásánál, hallásánál, valamint felette nagy tanulékonyságánál fogva rendőrkutya-szolgálatra is felette alkalmas. Egyik svájci rendőrkutyaversenyen ki is tüntették. Vagyonőrző tulajdonsága felbecsülhetetlen. Az utóbbi időben kuvaszaink a helyes irányú tenyésztés folytán nemcsak hazánkban, hanem a külföldi államokban is elterjedtek.
A campagnai olasz juhászkutya kuvaszunk rokona, egy példánya Ten-Scotto felírású nyaklánccal a világháború idején hősi halált halt olasz tiszt mellől hozzánk került.
|
| | | [válaszok erre: #80] |
|
|
|
|
|
gergokovacs
Tagság: 2008-03-25 18:12:10
Tagszám: #57485
Hozzászólások: 2311
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
nivekogre
Tagság: 2009-08-17 12:16:38
Tagszám: #76949
Hozzászólások: 7647
|
77. Elküldve: 2012-04-11 15:17:50, Irodalom. Fordítások.
|
[37.] |
A domesztikáció és logó fül megjelenésének kapcsolatához:
"D. K. Beljajev az 1950-es évek második felében egy szibériai telephelyen szelídségre szelektáltan kezdett rókákat tenyészteni, és mintegy 40 év alatt teljes sikert ért el: rókáit a kutyákhoz hasonló mértékben domesztikálta. A szelídségre szelektált rókákban felerősödtek az infantilis jegyek: a lógó fül, a felkunkorodott farok és rövid, kerek pofa."
(Sőt kék vagy felemás szemek, mint a huskyknál)
Állítólag a kutya, a kommunikációjában is infantilis jegyeit őrizte meg, az ugatást csak a kölyök farkasok használják, a felnőttek hangadása ilyenformán már elüt, a házi kutyáétól.
|
| | |
[előzmény: (75) nivekogre, 2012-03-23 15:08:03] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
76. Elküldve: 2012-03-26 18:11:30, Irodalom. Fordítások.
|
[38.] |
Grúz pásztorkutyák. Érdemes nézni már csak a kutyák véget is. Típusok.
http://www.youtube.com/watch?v=K0oXel_2PEU&feature=related
As the most desirable is recognized Georgian type of the Caucasian Shepherd.
The Georgian dogs are divided into the large, longhaired and often multicoloured Mkinvartsveri Kazbek type and the slightly smaller wolf-grey Nagazi dogs of medium-length coat with longer muzzles, but there is also a separate breed known as Tushetian Nagazi or Georgian Caucasian Sheepdog in Georgia, which represents the original Georgian population of the breed, with the pure white dogs being the most valued.
|
| |
|
|
|
|
nivekogre
Tagság: 2009-08-17 12:16:38
Tagszám: #76949
Hozzászólások: 7647
|
75. Elküldve: 2012-03-23 15:08:03, Irodalom. Fordítások.
|
[39.] |
Ha valaki "körülnéz", amúgy spicc típusú,általában álló, hegyesfülű, a legendák szerint hébe-hóba farkassal keveredő, de amúgy az FCI által el nem ismert, csak a teljesítmény alapán szelektált (szánhúzás)"falusi" indián kutyák közt, nem ritka a logó fül megjelenése. Persze felmerülhet idegen vér is, de annak a kegyetlen, szélsőséges körülmények közötti "fennmaradásának" esélye nem túl nagy.
Itt most nem a rövid távú versenyek
sprinterjeire, modern hound tipusú vadászkutya keverékeire gondolok, hanem az eredeti életformát élő aborigin szánhúzókra.
|
| | | [válaszok erre: #77] |
[előzmény: (74) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-23 06:18:28] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
74. Elküldve: 2012-03-23 06:18:28, Irodalom. Fordítások.
|
[40.] |
Leültünk beszélgetni Gábor kollegámmal.
"A beszélgetés ugyanis jóval többet ér a vitánál, mert a vitában legfeljebb meggyőzni igyekszünk egymást, míg a beszélgetésből okulni szeretnénk."
Jaroslav Dietl
Szóval leültünk erről a témáról beszélgetni. Ide likadtunk ki, hogy az elszigetelt farkas populáció, ahogy maga A FARKAS is változott , genetikai mutációk jöhettek létre. Melynek következménye a logó fül, elszigetelt populációk esetében, melyek már az emberek mellett voltak domesztizálódva kialakulhatott ez a "2"génes öröklés, vagy akár több is játszhatott közre. S Gábornak volt egy érdekes mondata. Lehet, hogy pont az emberek hagyták meg ezeket a hibás "logó" fülű egyedeket , hogy szaporodjanak, mert az akkori embernek ez tetszett. "divat" tudatos szelektálás:) vagy pedig a másik lehetőség amiről tudunk, hogy a munka előbbre valóbb volt, semmint, hogy ezzel törődjön. Pont ezen egyedek utódai, sokkal inkább voltak rátermettebbek az életben maradásra, a vadászatra, az állatok védésére, a vagyon, otthon, ember védelmében.
Szóval játszani lehet a gondolatokkal.
Szép reggelt kívánok mindenkinek.!
|
| | | [válaszok erre: #75] |
[előzmény: (73) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-22 21:42:20] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
73. Elküldve: 2012-03-22 21:42:20, Irodalom. Fordítások.
|
[41.] |
Elszigetelve az ős "farkas" populációk(akik nem a mai farkasok voltak), az emberek körül telepedtek le és egymással szaporodtak.
a 15-20 000 évvel ezelőtti szoros inbreeding az akkori faj destabilizációjához vezetett - a fenotípusban megjelentek a domesztikáció jelei : megváltozott a csontozat,megjelentek a lógó fülek,változatos lett a szőr színe...
Ez csak egy feltételezés...csak egy teória.
Semmi sincs bizonyítva....ahogy az sem,hogy : a FARKAS a kutya őse.
|
| | | [válaszok erre: #74] |
[előzmény: (72) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-20 18:37:13] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
72. Elküldve: 2012-03-20 18:37:13, Irodalom. Fordítások.
|
[42.] |
Ruszlán , átolvasom, ismét s ismét. S nem hagy nyugodni egy kérdés. A Kutya füle. Ha a kutya származik a Farkastól, illetve azon alfajaitól s beszélünk Ős kutyákról. Hol lép bele a képbe a logó fül. Engem ez a pont zavar.
"Dél Türkmenisztánba a juhok kb.7 000 évvel ezelőtt érkeztek meg,észak Kínába 4 000 éve.
Azt, hogy a közel keleten végeztek volna kutatásokat,csontok DNS vizsgálatát a "pásztor kutyák"származását illetően,nem tudunk róla.Az akkori kutyák nagy testűek, nagy fejűek,lógó fülűek voltak, és pásztor,őrzési és valahol harci feladatot végeztek . "
HONNAN A LOGÓ FÜL???
S emlékezzünk vissza, "sem nem kutya, sem nem farkas" .. s a farkas alfajai is álló füllel rendelkeznek.
KÁJ, AKBASH, KANGAL, KUVASZ stb, stb. pedig mind "Ősi" genetikával rendelkezik, rendelkező fajta.
|
| | | [válaszok erre: #73] |
[előzmény: (6) Leíratkozott felhasználó, 2012-02-10 13:06:56] |
|
|
|
|
nivekogre
Tagság: 2009-08-17 12:16:38
Tagszám: #76949
Hozzászólások: 7647
|
71. Elküldve: 2012-03-10 20:53:05, Irodalom. Fordítások.
|
[43.] |
Érdekes, hogy amíg a pásztor szakma, román nemzeti sajátosság, addig az erdélyi uradalmak kopó falkáit, agarait gondozó pecérek általában roma származású emberek voltak, akik állítólag szintén nagyon ügyesen látták el feladatukat.
|
| | |
[előzmény: (70) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-09 09:47:57] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
70. Elküldve: 2012-03-09 09:47:57, Irodalom. Fordítások.
|
[44.] |
Igen , én is így tudtam meg, mikor kint voltam anno Konok profnál. Tarik :) mesélte meg Konok, hogy a Székelyek nem foglalkoztak pásztorkodással, mert erre tartották a román munkásokat, pont ezen okok és indokok alapján. Jobban értettek a Pásztorkodáshoz, olcsó munkaerő, igénytelenek, s az itt keresett pénzből Ők odahaza igen szépen megélnek, éltek.
|
| | | [válaszok erre: #71 #71] |
[előzmény: (67) putnaszeme, 2012-03-09 09:24:24] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
69. Elküldve: 2012-03-09 09:45:42, Irodalom. Fordítások.
|
[45.] |
81.
82.
83.
84.
85.
86.
87.
88.
89.
90.
|
| | |
[előzmény: (68) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-09 09:42:28] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
68. Elküldve: 2012-03-09 09:42:28, Irodalom. Fordítások.
|
[46.] |
71.
72.
73.
74.
75.
76.
77.
78.
79.
80.
|
| | | [válaszok erre: #69] |
[előzmény: (66) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-09 09:23:48] |
|
|
|
|
putnaszeme
Tagság: 2012-01-24 19:44:06
Tagszám: #98550
Hozzászólások: 927
|
67. Elküldve: 2012-03-09 09:24:24, Irodalom. Fordítások.
|
[47.] |
Érdekes ezeken a képeken, melyek a román pásztorok, és melyikek a magyarok.
A 13.-as kép például Sepsiszentgyörgyi esztenát mutat be, ahol a bal felőli 3 személy a pásztorok (nagy valószínüséggel apa és 2 fia), akik románok, a pocakos lehet a főgazda pedig helybéli magyar.
Ma is nagyon sok esztenán román pásztorokat alkalmaznak, a hegyen túlról, mert jó pásztorok (nekik ez nemzeti sajátosság), igénytelenek (elfogadják a mostohább körülményeket is), szeretik ezt a mesterséget és sokkal olcsóbbak, mint a magyar pásztorok.
Putnaszeme mindent lát!
putnaszeme.5mp.eu
|
| | | [válaszok erre: #70] |
[előzmény: (61) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-08 13:23:25] |
|
Törzstag 
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
66. Elküldve: 2012-03-09 09:23:48, Irodalom. Fordítások.
|
[48.] |
61.
62.
63.
64.
65.
66.
67.
68.
69.
70.
|
| | | [válaszok erre: #68] |
[előzmény: (65) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-09 09:21:37] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
65. Elküldve: 2012-03-09 09:21:37, Irodalom. Fordítások.
|
[49.] |
51.
52.
53.
54.
55.
56.
57.
58.
59.
60.
|
| | | [válaszok erre: #66 #78] |
[előzmény: (64) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-09 09:02:44] |
|
|
|
|
Leíratkozott felhasználó
|
64. Elküldve: 2012-03-09 09:02:44, Irodalom. Fordítások.
|
[50.] |
41.
42.
43.
44.
45.
46.
47.
48.
49.
50.
|
| | | [válaszok erre: #65] |
[előzmény: (63) Leíratkozott felhasználó, 2012-03-09 08:59:00] |
|
|
|
|
|
