Amúgy én ezt a módszert "sokkterápiának" hívom, nem túl szakszerűen. A lényeg, hogy szembesítem a kutyát azzal a dologgal, amitől fél, amíg rájön végre, hogy az a valami egyáltalán nem veszélyes. Volt egy félős, ijedős kutyám, amelyik kölyök korában ismeretlen helyeken járva megijedt minden nagyobb tárgytól, legyen az farönk, egy darab rongy, horgászbot, falnak támasztott bicikli. Mindegyikhez odavonszoltam és amikor megnyugodott és megszagolta azt a dolgot, akkor megdicsértem. Félős maradt, de már nem pánikolt be minden ismeretlen, hirtelen a szeme elé kerülő tárgytól, ma már úgy sétál az utcán vagy bárhol, hogy nem látszik rajta, hogy megijedne vagy félne.
Mudimentés Kennelem Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van
CM hasonlóan járt el két olyan kutyával, amelyek a tengertől pánikoltak. Egyszerűen nem lehetett levinni őket a vízig, így a gazdik nem sétálhattak velük a parton, pedig nagyon szerették volna. Ugyanígy fokozatosan egyre közelebb mentek a vízhez, míg a végén már ott álltak, ahol a hullámok érték a lábukat.
Mudimentés Kennelem Egy jó kutyának halála után a legjobb helye a gazdája szívében van
Nálunk van egy mára már 2. éves sarplaninac. Mikor még csak 10 hónapos volt, meg akartam vele ismertetni a vonatozást, mondván, a szocializáció fontos akkor is, ha később fix, hogy nem utazik vonaton.
CM módszerével próbáltam, ott láttam, hogy sok gazdi csak ott rontja el, hogy egyrészt idegeskedik, ezzel feszültté teszi a kutyát, másrészt nem elég türelmes, és nem várja ki, hogy a kutya kellően felkészült legyen.
Nos, Szvetla akkor már jóval 40 kg fölött volt, így ereje volt rendesen, viszont elég nyuszi volt. Annyira, hogy majdnem berántott a vonat alá (csak majdnem).
Egy full üres, félreállított kocsiba akartam felvinni. Kerek 20 percembe telt, de megérte! Felpakolni nem akartam, elvégre nem malac, hogy fülét-farkát megfogva megemeljem (én alig vagyok több 50 kg-nál), no meg a bizalmát akartam még jobban megszerezni.
Ha a kutya odaszagolt, nagy dicséret járt érte, ha pánikolt, nyugtattam, meg nem engedtem hátrébb, mint ahol már látta, hogy biztonságos. Úgy voltam vele, hogy csak azért se adom fel. Eltelt egy bő negyedóra, és Szvetla magától döntött úgy, hogy felugrik. Hatalmas dicséret.
Követő héten ismétlés következett. Itt már egy működő, de várakozó szerelvényre mentünk fel. 3 perc nem telt el, a kutya a vonaton volt. Még aznap megcsinálta, hogy beérkező, majd onnan induló IC mozdony utáni (zajos volt ám, de nagyon) kocsijába előttem, utasításra felugrott, majd utánam leszállt. (biztonsági okokból sosem engedtem neki, hogy előttem szálljon le)
Azóta bárhova elvihetem, pórázra veszem, és olyan helyekre is gond nélkül jön velem, ahova jóanyámék azt mondják, hogy nem hajlandó menni a kutya. (Elvégre tudja, hogy rossz helyre nem viszem, no meg ha vinni akarom, akkor úgyis viszem)
Szóval CM módszere elég jól működött.
Hasonlóan jártam én is egyszer, bár Jágóval, a német juhászkutya kanommal és "tanyasi" rotival. 3 másodperc alatt hanyatt volt a roti. Ő is eltűnt egy idő után...
Udvarból kiszabadult rotival nekem is volt egyszer esetem, csak nekem jóval nagyobb mázlim volt. Egyik szukámmal sétáltam, mikor hallom ordítozása az egyik udvarból, üvöltik a kutya nevét, de már a roti kan mint a gőzgép rohant felénk. Én először lesápadtam, majd hirtelen ötletből ráköszöntem a kutyára a nevével. Kicsit viccesen hangzik, ellenben ez elég volt ahhoz,hogy a kutya nem csapódott bele az enyémbe, hanem egy pillanatra letorpant és rám nézett honnan ismerjük egymást. Addigra én már fordítottam is a kutyámon egyet, hogy biztosan feltünjön neki szukával vagyok.
Gazdik nem győztek elnézés kérni tőlem....mondjuk ha az egyik kanommal vagyok vagy éppenséggel csak nekünk jön a roti hát nem tudom mi lett volna ott.
Pár hét múlva amúgy eltűnt a roti az udvarból....
nagyon gáz volt...én nem istenítem cm-et semmi ilyesmi de nem találtam még okot józanul h miért kéne fikázni vagy utálni...a józan a gondolkodásra utal nem vagyok alkoholista
Dee Dee's Bull Power
Meg kellene tanulni kutyázni és utána ugatni...
Gyerekek...mit láttam tegnap
Egy kutyit agazdija bökdöséssel próbált " nevelni" de istenem ,mennyire félreérti...nem véletlen mondják az elején h nem kell neki kezdeni otthon...csak úgy ész nélkül...a kutya már rég nem ingernek vette hanem félt mert közben üvöltött vele a gazdika h takarodj előre később a kutyi odaoldalgott mellé lábhoz és póráz nélkül ott slattyogott mellette majd gazdika ismét az üvöltve takarodj vezényszót alkalmazva hajtotta a kutyáját, ja a bökés meg ennyi erővel oldalba is rúghatta volna izomból k b olyan volt és majd mondja hogy de szar ez a cm mert hiába bökdösöm ...nem működik
Dee Dee's Bull Power
Meg kellene tanulni kutyázni és utána ugatni...
Sokan beveszik a dumáját pont úgy mint vikinek. Most meg sír a nép....
Én össze vissza sok mindenkitől tanultam. Egyik kutyánál ez válik be a másiknál meg más módszer.
Persze biztos van sok minden ami jó dolog, de a tv.- ben bemutatott összevágott filmecske csak mese habbal. :-D
,,gyere velem kis barátom, Te leszel a BŐRkabátom." :-D
hehe, tényleg, mehetne a Caesar is 20 centis tűsarkú lakkcsizmában házhoz, mint a Victoria, úgy biztos még nehezebb lenne bernáthegyiket emelgetni
Judit
"The major difference between a thing that might go wrong and a thing that cannot possibly go wrong is that when a thing that cannot possibly go wrong goes wrong it usually turns out to be impossible to get at or repair
Azért ez egy elég elbaltázott akció volt...
Annak idején Dr. Kovács Zsolt mondotta volt, hogy a kutyakiképzés nem receptgyűjtemény. Vagyis, ami bejön az egyiknél, az nem biztos, hogy a másiknál is. Azért jó az, ha minél több módszert ismer meg az ember, mert össze tudja gyúrni, ami neki és a kutyájának megfelelő lesz. Szóval úgy gondolom, hogy mindegyikben van használható dolog is, meg elvetendő is, legyen szó akár hagyományos, akár klikkeres, akár CM-féle (vagy Jan Fennell, Victoria Stilwell) kutyakiképzési módszerről.
Az első évadot a szomszédom fordította, életében nem volt kutyájuk, se macskájuk, pedig kertes házban lakik. Úgyhogy csak angolul tud, viszont a kutyákról halvány lila gőze sincs. :)
Én C.M. gondolkodás módjának segítségével képzem a kutyáimat és a hozzám hordott kutyusokat.
A módszert beépítettem a kiképzési elméletembe.
Az új könyvem is erről szól.
www.ordogistvan.hu
Itam olyat, hogy nem érdekel. Nem emlékszem erre. De azért még lehet, hogy irtam. Viszont azért véleményem ugye szabad, hogy legyen, még akkor is ha nem dicsőitem.
"Ha meghalok ne kérdezd, hogy miért hideg a lábam"