[SZERVEZETEK] Ebremény Kutyavédő Egyesület

Horbi jol van. nagyon vedlik, de szep fenyes es selymes a szore.
Sokat haladtunk a behivassal, ami eddig problema volt. Probalkoztam jutifalattal, erelyesen, szep szoval, de nem vett komolyan. Jo, hogy sokat talalkozunk egy kedves allatorvos novel, aki szinten gyakran jarja az erdot a gyerekeivel es a kutyaival. O mondta, hogy neki is volt egy ilyen kutyaja es o mindig otthagyta, ha nem fogadott szot. Mar ugy ertette, hogy amint a kutya elfutott az erdoben tole, iranyt valtott.
Na gondoltam kiprobalom. elmentunk egy eldugott helyre, ahol harom fele agazik az osveny. Termeszetesen Horbi elottem, neha jo elore futott. elertunk a ponthoz, elindultam az egyik osvenyen, Horbi elemfutott, en megfordultam es mentem a masik osveny fel. Horbi kovetett es boldogan futott, elhagyott, mire en megint megfordultam es mentem a harmadik osveny fele. Aztan o megint elem ment, megfordultam es megint mentem mas fele. Eltelt kb fel ora, amikor azt vettem eszre, hogy nagyon ovatos es nagyon figyel ram es probalja kitalalni, hogy merre megyunk. Mar nem futott elem, velem egyvonalban lefekezett es baktatott velem. De amint a feje elorebb volt, megint iranyt valtottam. Aztan egyszer csak mogottem marad.
Nagyon erdekes tapasztalat volt.
Aztan napokig ismeteltuk kulonbozo helyeken. Egy ido utan, amikor iranyt valtottam futtyentettem egyet. Es Horbi jott labhoz. Azutan kimentun a forgalmasabb osvenyekre, ahol amint meglattam egy ember vagy biciklist, futtyentettem, irany valtottam es Horbi jott hozzam vissza. En olyan boldog voltam!
Azert egy maradt, ha kutyat lat, akkor azonnal erdeklodne es menne. Na akkor biztos, hogy a futtyentes nem eleg, ott rogton iranyt kell valtanom es akkor jon utanam.
mindig jatszani akarna, de azert o mar egy kifejlett kan es mas kutya nem szivesen fogadja a kozeledeset. Horbi olyan, mint egy nagy bebi, csak jatszana es jatszana. A csajok sem erdeklik, csakis jatek szinten. Keson ero.
Egyebkent meg egy rendkivul o kutya, nagyon szeretjuk!

Rit | ma 18:57 | Válasz | #110

Ma délután megérkezett hozzánk Caspi (Mofli). HURRÁÁ HURRÁÁ! Az elválásnál úgy trükköztünk Beáékkal, hogy míg én adtam neki egy könnyű kis uzsonnát, addig ők kisurrantak Kamilla barátnőmmel a lakásból. Úgy gondoltuk, így lesz a legegyszerűbb és talán a legfájdalommentesebb ez a kicsit sem könnyű búcsú.
Miután Beáék elmentek, hazaért Ádám is, Mofli jó jelző módjára először okosan megugatta, hiszen mégiscsak egy "idegen" próbált meg bejönni a lakásba. Megköszöntem neki a jelzést, majd mikor újból elkezdte Ádámot vakkantgatni, erélyesebben rászóltam, hogy "elég". Erre rögtön abbahagyta, amit megerősítettem egy jutalomfalattal. Két három ismételt próbálkozás után világossá vált számára, hogy az első jelzés utáni próbálkozások már nem kívánatosak. Egy kicsit labdáztunk és játszottunk, hogy az esetleges új hely és idegen emberek okozta feszültséget avagy stresszt le tudja vezetni, miközben klikker segítségével megerősítettem minden pozitív cselekedetét. A korábban kijelölt jövőbeli fekhelyét azonnal elfoglalta, ahol pihent is egy kicsit, amit jutalomfalattal és dicsérő szavakkal nyugtáztam.
Az ebédünkből eleinte kunyerált, viszont határozott fellépéssel a tudtára adtuk, hogy az a mienk és ebből ő most még nem kaphat. Tudomásul is vette.
Mofli nagyon nagyon okos, bájos, szeretnivaló kiskutya, már most rengeteg örömteli percet és boldogságot okozott!:)
A hám felrakásával mondjuk megszenvedtünk, képtelen voltam rájönni, minek hol kell lennie, hogy kéne rajta állnia, ezt ő sem viselte túl jól, viszont egy kis jutalomfalattal abszolút lekenyerezhető:)
Képeket majd később rakunk fel róla!!
Azt mondanom sem kell, hatalmas a szerelem részünkről, neki azért kell még egy kis idő, hogy megszokjon bennünket és annyira ragaszkodjon hozzánk, mint ahogy mi most hozzá, hiszen Beáéknál nagyon nagyon jó volt neki!