Hát a legeslegelső időben nem volt, mert ugye annyi idős volt Iván, mint most Szonja(15 hónapos) ,mikor a kishúgi megérkezett...vagyis el volt a maga kis világában, jókat játszott magában. Inkább az volt a baj, hogy nagyon igényelte volna az ölemben ülést-játszást (a mai napig nagyon kontakt és sokat van ölben, olyan mint a dobermannok... ) de mivel Szonja hasa az első 5 hónapban nagyon fájt így vele egész nap járkálnom kellett fel-alá, rugózni stb...borzasztó volt...még így egy év távlatában is...
Na szóval ennél fogva Iván nem igen tudott az ölembe jönni, nem tudtunk úgy és annyit összebújni, mint előtte..nagyon sajnáltam...de a kisasszony ordítását csak az egész napos járkálással lehetett csitítani, elhallgattatni alig-alig...ha már nagyon fáradt volt aludt egy fél órát és nyomatta tovább...
Na de mikor kinyílt Iván csipája kb 20 hónaposan...na onnantól nálunk nagyon nagy féltékenység jelent meg...Szonja is nőtt, fél éves lett, már nem feküdt, mint egy darab fa, hanem ülve játszott és utána tudott nyúlni játékoknak, majd mikor elkezdett mászni na akkor aztán elszabadult a pokol, ami a mai napig tart Mindig, de mindig az kell, ami a másiknál van...főleg Ivánnak persze...de a kiscsajt sem kell félteni...egész álló nap valami harc van..hiába van mindenből kettő...játéktelefonból speciel 5 darab van, de akkor is az kell Ivánnak, ami épp Szonjánál van...komolyan mondom borzasztó!!!!!! Mindenféle trükköt bevetettem már, ideig-óráig beválnak az ilyen-olyan tippek...de összességében a helyzet változatlan lassan egy éve...Remélem idővel kinövik....
Anyukám nagyon kedvesen megnyugtatott, hogy majd akkor múlik el, ha felnőnek...hihi...közte és keresztapám között 18 hónap van és azt mondja, hogy ahogyan ő emlékszik és amiket mamám mesélt neki anno abból azt lehet leszűrni, hogy igen sokáig gyepálták egymást...hurrá....
Hát nem nagyon volt testvérféltékenység az elején, de ugye 2 éves korig nincs Én tudat, ebben az egyben szerencsésebb a kis korkülönbség.
Most azért vannak egymás kezéből kiszedjük a játékot dolgok, de inkább csak Levente veszi el Lillától.
Sétánál meg Levente megfogja Lilla kezét és vezetné, ha a kicsi nem olyan lenne mint egy rakéta. Pedig Levente mutatná a bogarakat stb.
Nem lesz könnyű,de ez van. Így legalább összenőnek! A gyerekeknek ez jobb!
Szülőnek meg talán annyiban, hogy lehet őket együtt vinni majd iskolába, nekünk Emőkével még oviba is.
Nem riasztottatok el, már tudom kb mi várhat rám...vannak közeli barátoknál második gyerekek akik kb 1 évesek és hát látom mi ment....most már jobb, ők is azt mondják 1 év után jobb.
Kicsit tartok az egésztől, de nincs visszaút :D
Dalton hasfájós volt, hát emlékszem nem volt egy élvezet....
EZ az utolsó pár hét már elég fárasztó, minden éjjel 2-3x kelek fel, sosem tudom végigaludni az éjszakát. Ráadásul most beteg is vagyok 2 hete és nagyon lassan javulok...a hangom is teljesen elment.
Hűha, akkor egy hónap és bármikor kibújhat Nem lesz könnyű az első idő...főleg ha hasfájós lesz...Ha nem lesz az csak eszik, alszik típusú baba akkor szerintem az első 3 hónap nem lesz gáz, mert csak utánakezd neki kinyílni a világ.
Igazából szerintem ideális korkülönbség nincs...ugyanis minden korban van valami nehézség abban, ha megérkezik a kis trónfosztó.... Szerintem onnantól lényeges könnyebb, mikor a kicsi is elkezd járni, ez valakinél 1 éves korban valakinél 14-15 hónaposan jön el. Én határozottan onnantól érzem azt, hogy könnyebb.
De nálunk pl az nem igaz, hogy milyen jól eljátszanak egymással...Szonja koránál fogva még még inkább magában játszana el, Iván meg nyilván már gyerekek közt érezné jól magát...de őszig már nem változik ez a felállás...Szóval nálunk elég sok harc megy, mert mindig az kell ami épp a másiknál van. Leginkább Iván akarja elvenni Szonjától, de persze ő meg nem hagyja magát...és jön a visítás, ütés, harapás...mindent bevetnek
Harmadik...nálunk biztosan nem lesz... én még egy ilyen típusú gyereket, mint Szonja nem élnék túl Amilyen szép annyira nehéz eset
Lányok mások! Kinyílt a csipa, az eddig mintagyereknél is és magas c-n kapjuk a magunkét. Visít ha kell valami, de mosolyog kacag mindenen.
Harmadik... ha lenne 2 egészséges gyerekem lehet, de se éjjelünk se nappalunk, minden kaját 20x meggondolok, mindent mérlegen mérek, számítok. Levente eleve felér a betegségével 2 gyerekkel...
Nem fogsz unatkozni az tuti 2 gyerekkel. Nekünk több ismerősnél született kis tesó, hát a 4 éves és a 2 éves nagy tesó is kikel magából. Az első félév ... a bűntudat a rettentő fáradság, de belejössz, mert nincs megállás. Kicsit robottá válsz. De 1 évesen már jókat játszanak!
Nem, a miért korszak még várat magára. De király lesz, már így is annyit beszél néha, hogy csak győzzem okosan megválaszolni.
A csúnya beszéddel az lett, hogy pár nap múlva mondtam neki, hogy ilyet nem mondunk stb mert ezzel megbánt és néhány nap után abba is hagyta. Azóta sem hallottam tőle.
Most a bölcsibe beszokást gyakoroljuk, már egész jó, de mindig sír amikor visszük és átadjuk és akkor is sír örömében egy pár mp-ig, amikor elhozom. De ahogy ott hagyjuk, abba hagyja és elvan. Az evés még annyira nem kifogástalan persze de reméljük azt is megszokja majd. Jövő héttől marad ott ebédre. Alvásra meg majd valamikor egyszer....
Most vagyok 33 hetes, szóval igyekeznünk kell, mindennel el vagyunk maradva. A felső szintre költözünk, de a festés alatt kiderült, hogy a szigeteléssel is vannak nagy gondok, így csúszik az egész, mert azt is csinálják még.... Dalton meg kap új ágyat és szobát is szóval kissé sok lesz ez az egész attól tartok...érdekes lesz, hogy kezeli majd...
Szobatisztasággal sehogy nem állunk, az is izgi lesz.
Írjátok, hogy milyen mások a csajcik, kíváncsi lennék, de hát nekünk 2 kispasink lesz. Tervez még valaki harmadikat?
Roli már 2 éve bejár Egerbe dolgozni, a munkahelye gyalog 10-15 perc, bicajjal meg 5.
Én területi képviselő voltam eddig, kocsival mindegy hol lakunk, de szeretnék Egerben laborban dolgozni, ha gond van Leventével ne legyek másik megyében. Igazából 3 szóba jövő hely közül a legtávolabbi, a kórház a férjem munkahelyétől kb 5 perc sétára, de a belvároson keresztül bicajjal max plusz 1 perc, a másik kettő gyalog a háztól és az ovitól 5 perc.
Sokáig kerestünk házat, hogy ott legyen ahol szeretnénk.
Anyumék is mondják, hogy felújítás után adjuk el és építsünk egy újat, de az a gond, hogy azon a környéken a telek is horror áron van ezzel szerencsénk volt (kedden feltették a hirdetés szombaton már megállapodtunk ) telekár alatt vettük. Férjem kedvenc utcája mögötti utca, szóval nagyon jó helyen van.
Indokolt esetben lehet másik oviba adni és a munkahelyet elfogadják indoknak. Bálintot se a körzeti oviba szeretném adni, hanem a piac mellettibe. Remélem sikerül.
Pár hete mikor összefutottunk az irodaház előtt. Gyorsan beszáltatok az autóba.
Annyira mások a lányok. Lilla is dumál egy csomó mindent mond. Ha bekakil jön és kiabál, kb hogy bekakiltam, tegyél tisztába. inni is kér, bár mostanában mindenki Mama és Papa, még az utcán az emberek is, de keke a kecske, kakast is mondja, de egy kicsit furán, tyutya a kutya stb.
A csúnya beszéddel ne csinálj semmit, ne reagálj rá, mert ha van reakció akkor mondja, ha nem csinálsz semmit akkor nem mondja, mert felesleges! Levente azt mondja, hogy buta, de már alig mondja, mert nem érdekel. Nem tudják mit jelent csak azt érzik, hogy ha ezt mondom mindig van valami. Majd közösségben ragad rá csúnyább szó is...
Eddig nem vészes. Normális mestereink vannak (szinte mind Após betege, így nem vernek át minket- annyira-)
Amúgy szerintem egy vizsgaidőszak sokkal stresszesebb, mint a felújítás. Tudjuk mit akarunk, tudjuk mennyi a pénzünk és mindent megbeszélünk. A férjem és csakis a férjem ad utasításokat a mestereknek, így nincs gubanc. Szinte minden nap kimegy ebédszünetben és ellenőrzi őket és megbeszélik a dolgokat.
Árajánlatot kérünk mindenre vagy 5 helyről. Így pl a nyílászárón 1 milliót spóroltunk és 3 réteg üvegünk lesz. A csempét is kinéztük szépen lefotóztuk az adatait és neten megkerestük a legolcsóbbat, de mindent így veszünk!
Levente szeptemberben megy oviba, de csak fél napra egyenlőre, mert Lillussal úgy is itthon vagyok és nem akarom őket leterhelni annyira (óvónőket). Amúgy ő lesz a 3.-ik diabéteszes gyerekük, de azért még kicsi, bár jelez, de azért jobb nekem is ha otthon tudom.
Én engedem a tv-zést de egyáltalán nem tv-sek.... kb 5-10 perc amíg esetleg leköti őket a mese reggel az M2-n. Addig elmegyek pisilni, adok a kutyáknak enni, bekutyulom a kakójukat...ennyi...utána egyáltalán nem nézik. Pedig télen egész nap ment a tv...most ugyíe fél 9 körül kimegyünk, kint ebédelünk, aludni jövünk csak be, majd alvás után megint kint vagyunk fürdésig szinte... Szóval lecsökkent a tv nézős órák száma...de mondom, mikor nézhették volna ők akkor sem nézték....pedig néha nagyon jó lenne ha csak fél órára oda lehetne őket ültetni. De amúgy meg nem bánom, hogy nem függők