[SZERVEZETEK] Zakuszka-tanya Alapítvány A Rászoruló Lovakért

Legújabb lakónk, a jóképű cirmos a körülményekhez képest jól érzi magát, bár kicsit megviselte a tény, hogy az orvosi magánzárkából átkerült az óvodai részleg dühöngőjébe. Széna és Szalma óbégatva körbetotyogják, Cserép és Pala mindenáron barátkozni akarnak, őrület.

Újoncunk elképesztő dorombolási technikájának köszönhetően a Sir Moraj nevet nyerte el a tanyasi keresztségben, igazi marcona, férfias jelenség, kell ilyen is a házhoz (persze kiherélve, höhö.) Jut eszembe, nagyon köszönjük a támogatást annak az anonim állatbarátnak, aki kifizette Sir Moraj kasztrálását.

Képes helyszíni közvetítés Zongora járólapon megejtett kéjes, pocakvakarás-provokátor vonaglásáról.

Kezdőpozíció, hatásvadász engemsenkisemszeret-pillogás...


Fészkelődésből átfordulás és kigöngyölödés...




Azt hiszem, kijelenthetjük: Zongora remekül érzi magát, sőt annál is jobban. Puszit osztogat ismerősnek-ismeretlennek, boldogan felkapaszkodik az ember lábán egy kis simogatásért (mintha egyébként nem jutna...), rohangál, gond nélkül felpattan a neki fenntartott fotelbe, a szőre csak úgy ragyog, nagyon kikupálódott a csaj. Ma reggel azért meglepődtem, mikor kiderült, hogy az éj leple alatt egy háromlábú kutya nőtt a lábamra térdhajlatban.

Ismét teltház van az Illatos úton. Nem először, és nem utoljára...

Magunkkal vittük Zongorát is, aki jót heverészett Petivel egy meseszép réten, szépen utazott (a beszállást még gyakorolni kell, de ekkora kutyánál ez nem áthidalhatatlan probléma), és összességében nagyon jól viselkedett. Sajna néha ráun a pórázon sétálásra, ilyenkor egyértelműen a tudomásunkra hozza, hogy bocs, a továbbiakban nem óhajt a saját, limitált példányszámú lábkészletén közlekedni. Eldobja magát, aztán a többit oldja meg az, akinek nála is kevesebb lába van.

Mit tehet ilyenkor az érző szívű gazdi, felnyalábolja a nyavalyást és ölben viszi tovább, miközben az ominózus háromlábú elégedetten vigyorog a válla fölött a bámész tömegre, és vígan odakacsint: né’már, micsoda balekot fogtam. Mindenesetre megállapítottam, hogy egy háromlábú kutya sétáltatása igenis kőkemény fizikai megpróbáltatás, baromi macerás úgy tartani, hogy feltételezhetően a kutyának is kényelmes legyen két kilóméteren keresztül – pardon, helyesbítek, a kutya kényelme volt az egyetlen szempont.