[SZERVEZETEK] Váci gyepmesteri telep és menhely

...Buksi valóban egy tünemény és nagyon okos. Az első éjjel még hajnal 3-kor is levittem sétálni, mert nyalogatta a kezem, felébresztett, azt hittem dolga van. Bevallom kicsit tartottam attól, hogy a szobatisztasággal gond lesz, de nagyon intelligens, még egy pötty pisi sincs a lakásban. Enni eszik, de csak itthon, akkor is csak este. Séta után viszont hatalmas mennyiségű vizet megiszik. A sarka szent, annyira, hogy odahordja a papucsomat, szemüvegemet, zoknimat. Nem rágja meg, csak körbebástyázza a tárgyaimmal magát.
Nagyon tanulékony, tud már pacsit adni, hagyja, hogy séta után letöröljem a lábát, még egy-két alkalom és maga fogja tartani. Pacsit örömmel ad, ülni még nem akar. A pórázt is kezdi megszokni, csak néha nem tartja velem az iramot. Vagy behúzza a kéziféket, vagy rohanna, főleg amikor már a lépcsőnél vagyunk. Hát bírom én rohanva a lépcsőket? :) Talán jövő héten már levehetem a pórázról, hogy kedvére rohangáljon, szaglásszon a fűben. Szerencsére van egy kutyafuttató terület a ház mellett, rengeteg szaggal. És már barátkozunk is a többi kutyával, bár még bizalmatlan; egy labradorra, aki játszani akart vele, rá is morgott. Érdekes, akinek kutyája van, mindenki azt mondja, milyen helyes kutyus, akinek nincs azt monta, hogy nem tudtam szebb kutyust hozni. :( Pedig komolyan szép, igazi sármos kutyus.)

Tegnap kifésültem a szőrét, élvezettel hagyta magát. Egy zacskónyi szőr kijött a bundájából. Fürdetni még nem mertem a félénksége miatt, bár "mellbevágó" az "illata" főleg itt a sarokban. Talán ma megkockáztatom. Neki is, nekem is jobb lenne.

Muszáj volt tegnap itthagynom a lakásban pár percre. Azt hittem hisztizni fog, de nem. Hangja nem volt (mondták a szomszédok), semmit nem rágott meg, csak a papucsaimat vitte a szőnyegére, de nem rágta, csak - gondolom - úgy érezte magát biztonságban.

És tényleg hálás minden simogatásért, jó szóért. Meg is kapja.
A közös sétátára is hamar sor kerülhet, ha már teljes biztonságban érzi magát mellettem és feloldódik benne ez a rengeteg félelem.

Mégegyszer köszönöm, csodakutya gazdája lettem.