[SZERVEZETEK] Váci gyepmesteri telep és menhely

Üdvözlök mindenkit!

Idén, március 19-én örök befogadtunk egy tacskó kutyust, akit a menhelyen Boncának neveztek el, de mi Tacsinak hívtuk. Sajnos múltidőben kell már róla írnom, mert ma délután el kellett altatni, mivel lebénult a hátsó két lába és már nem lehetett rajta segíteni. Jártunk vele kezelésre, de nem vezetett eredményre. Nagyon szerettük őt!!!! Ő volt a legjobb Tacsi a világon. Nagyon keveset volt velünk sajnos. Hiányzik. Ezeket a sorokat is könnyek között írom. Imádott labdázni, szerette a gyerekeket, szobatiszta volt és rettegett a vihartól valamint a hangos szótól. Mikor idekerült még a küszöbön sem mert átlépni. Sem akkor amikor kifelé mentünk, sem akkor, amikor befelé jöttünk. Át kellett őt emelni rajta. Egy hónap alatt annyira megszokott minket, mintha mindig mi lettünk volna a gazdái. Igaz a hirtelen mozdulatoktól az utolsó pillanatig összehúzta magát, ebből gondolom, hogy nem a legjobb sora lehetett azelőtt. Nagyon szomorúak vagyunk miatta. Egy kicsit az vigasztal, hogy a utolsó hónapjait nyugodtan és szeretetben élhette meg. Köszönöm, hogy a miénk lehetett, még ha csak ilyen nagyon rövid időre is. Küldök néhány képet róla.