Köszi, íveket kipróbálom, S alakot más is javasolta.
Video egyelőre nincs, egyedül vagyok ilyenkor a kutyával. Na meg a fél faluszéle, aki azt nézi, vajh mit csinálok a szántásnál
Elmesélem hétvégi sztorit.
Reggel 7, nyomterületre ki, szántás, sarjadó növényzettel.
Kiraktam a kiskutyának cca 150 lépést, 1 töréssel.
Tök büszke voltam magamra, hogy milyen jó nyomot raktam.... És hogy fog majd rajta végighasítani a kiskutya....
Erre megjelent a terület tulajdonosa, akit ezidáig nem is láttunk, és közölte, hogy azonnal hagyjuk el a szántót, mert mekkora talajsérülést okozunk......
Na itt egy kicsit ideges lettem Okéoké, tudom ,hogy övé a föld, meg minden, de sírva könyörgöm, kultúráltabb módon is elő lehet adni.....
Aztán felment traktorral megtrágyázni a földet Az mekkora talajsérülés?????
Mindenesetre a szemben lévő terület, ami sem nem szántás, hanem inkább ugar, oda "véstem" kiskutyának egy egyenes szárat...... Igaz kicsit ökörhugyozás jellege lett az egyenesnek, de a kiskutya úgy ment végig rajta, mintha egész idáig ilyen nyomot raktam volna neki. Lett volna benne több is, de mivel még nem voltunk ilyen területen, és a kaja is elfogyott, így sikeresen abbahagytuk.
Mi is kezdők vagyunk, de ez ismerős. Tipp: nehezíts: ívek, a szem elől jobban elrejtett falatok.
De majd a többiek biztos tudnak még írni.
Ha tudsz, hozz videót, úgy könnyebb tanácsot adni.
Van ötletetek, pörgős dobinál hogy érjem el, hogy nyomnál lassabb, pontosabb legyen? Nemrég kezdtük el, végül most már jobb híján egyedül, de ez így halál, rohan, kihagy, a kutyát meg nem akarom bestresszelni.
Ötlet, esetleg, látatlanba?
Sziasztok tudtok ajánlani egy oylan sulit pesten ahol foglalkoznak nyomkövetéssel? Vagy vmi kiinduló pontot hogyan is kellene elkezdeni?
Köszi a segítséget előre is
Újabb érdekes cikkre akadtam az egyik cseh kutyás újságban, amelyik a jelenlegi sportkinológiát vette célba és hasonlítja össze a „valamikori kinológiával“. Nos erről a valamikori sportkinológiáról azt kell tudni, hogy nagyon közel állt a szolgálati kinológiához, amelyik a világon az egyik legjobban átdolgozott volt. Sokak szerint a legjobb volt! Ebben lehet vlm féle részlehajlás is, de most nem az a fontos, hogy eldöntsem kinek van igaza.
A cikk több mindennel foglalkozik, többek között nyomkövetéssel is. Gondolom, hogy jól jön az a kis „több minden” is a nyomkövetés mellett.
Tudni kell még azt is, hogy csehországban alakítottak egy TART nevű szervezetet, amelyik a „valamikori jól bevált elvek” szerint működik. Komoly tagsággal rendelkezik, saját szabályzattal. Versenyeiken a civil tagságon kívül, állandó résztvevők a fegyveres erők tagjai.
Kiáltás a sötétségbe.......
Tudom, hogy minket idősebbeket az ifjabb kinológusok már az öregvasba dobtak. Nem egyeznek nézeteink (talán azért nem mindenkivel), ami a kutyák kiképzését illeti, arról, hogy egykor mi volt a jó és talán a kiképzésben ma is jó lenne. Nekünk idősebbeknek nem tetszik a kinológusok nagy részének a brutalitása. Csak az összehasonlítás kedvéért a Határőrségnél (Pohraniční stráž) a kiképzéskor, bőrnyakövret viseltek a kutyák. Fém, sima, fojtó nyakörveket a sportkinolóogusok (Svazarm) hozták.
Régebben törvény volt, hogy a kutya egy éves korában letette az egyes sz. vizsgát (ZVV1), tizennégy hónaposan a kettes sz. (ZVV2), és tizennyolc hónaposan a hármas sz. (ZVV3) vizsgát. Ezeket a vizsgákat tizenöt éves kislányok is letették kutyáikkal és versenyeztek is, ezek szerint. És mikor teszik le ezeket a vizsgákat átlagban ma, ráadásul könnyítve az akkori vizsgaszinthez mérve?
A múlt.
1977 óta az akkori világhírű csehszlovák kinológia, mélyen a színvonala alá esett. A Határőrség Domažlicei és a Libějovi tenyésztelepein a nj. kutyaállomány világszínvonalú volt. A mai napig, szerte a világból a Határőrség tenyészet-ből (Z Pohraniční stráže) való ősöktől, keresik a kutyáinkat. Az 1975 évben a nj. kutya tenyészete a katonai tenyésztelepeken megtisztult az izületi dyspláziától. Átlagban egy éves korukig megsemmisítették a kutyákat, amelyeknél csupán az egyes fokozatú dysplázia is feltűnt. Csakhogy ekkor jöttek a sportkutyás szakemberek (Svazarm) akik a tenyészetbe megengették a hármas fokozatú dyspláziát is. Annak ellenére, hogy egy év múlva a tenyészetben visszacsökkentették a fokozatot kettesre a mai napig előjönnek még esetek. A hármas fokozat engedélyezése elgyomosította a tenyészetet, és nemcsak a mi országunkban.
Több ezer kutyán kikisérletezték a kiképzési metódusokat. Egy bizonyos gyakorlaton belüli,ismétlések számának, pontos gyakorlási óraszáma, átlagkutyára kidolgozva, ahol a csoporton belül voltak cholerikus-sangvinisták, sangvinikus-choleristák és sangvinikus-flegmatisták. A flegmatista típusok 30% többet dolgoztak. A táblázatokban, pontosan szét volt írva az intenzíven végzett munkaidő, gyakorlatonként, pl. nyomkövetés, egy km hosszú, egy óra öreg nyomon, két sorozattal számolt egy nap, öt napig a héten. A sorozatok közt min. két óra pihenő, majd újabb nyomkövetés hasonló nyomon, melyet újabb két óra pihenő követett.Úgyhogy ezek a munkakutyák keményen dolgoztak éjjel,nappal. Csak a nyom végén kaptak, olyan ennivalót, amit másképp nem kaptak a rendes étkezéskor. Vlm abnormálisan finom dolgot. Az olyan pástétom, puhasajt, olajos halkonzerv, vagy egyszerűen nyers marhahús a kutyákkal csodákra volt képes a nyomkidolgozásban. Semmi esetben, nem volt szabad a kutyákat büntetni! A kutyavezető és a kutya között, sok komunikációra volt szükség, nyomatékosan odafigyelve a hangintonációra. Nem úgy mint ma, amikor is a kutya keménységgel van figyelmeztetve a kutyavezetőtől.
Libějovicében sokat kísérleteztek a kutyákkal pl. meg akarták tudni, mennyit lát a kutya abszolult sötétben, milyen messziről érzékelnek és hasonló dolgok. Rendőrségünktől az egyesült államokba kerültek bizonyos módszerek, mint pl. a szagmentes Semtex, vagy a szagmentes fegyver felkutatása, amelyet előzőleg egy hétre vastörmelékes konténerbe zártak. Ma nyugatról abszolult badarságok érkeznek, amik a kutyák kínzásához vezetnek és a modern kinológusok ezt tanulják.
A kiképzés ma
Ma a tudatlanok lefektetik, jobban mondva kigyúrnak egy ösvényt, amit nyomvonalnak neveznek. Lehintik táppal, mint nagyanyó a baromfiudvart szemestakarmánnyal és amíg a nyomvonal megöregszik-kihűl, gyakorlatoznak egy kis engedelmességet, szögesnyakörvvel, buta szemkontaktust követelve , esetenként, megrugdosva az ebet, ha az félre tekint s nemegyszer a behívást is győzik elektromos nyakörvvel. Mindehez még győznek a nyomkidolgozás előtt egy kis ő-v gyakorlatokat is, ahol a sátorban a segéd, elősször megveri a kutyát, nehogy idő előtt fogjon. A kutyavezető elektromossal eligazítja az ebet, hogy leüljön és ugassonn, miközben a segéd a pórázzal jól megrángatja a kutyát, hogy ne távolodjon el tőle, és még jól ráordít a reszkető kutyavezetőre, hogy milyen hibákat csinál. Ha mindezek után az eb kibírja pár másodpercig, hogy nem támad idő előtt, jutalmul kap a sátorban harapni. Stereotípusos kiképzés, ismerős segéddel, ugyanazokkal a mozdulatokkal, egyazon környezetben, azonos időtartammal. És ami a legrosszabb, jutalmul a kutya egy összenyálazott, gyakorlókart kap, amivel hátatfordít a segédnek. A segédek ma a kutyát simogatják, igazítják és büntetik, ahelyett, hogy csibészként viselkednének. Praktikusan a kutyát ők csinálják.
Az ő-vét nem lehet játékosan csinálni! Semmilyen állat a természetben a védelemre nem játszik, külömben a fejében, agy helyett, gulyás van. Ha a szó zsákmány, ma miért mondják – hadd a kutyát jól ráharapni? Minden zsákmány vonaglik és igyekszik elmenekülni. A rossz harapás velejárója, hogy aznap a vadász nem eszik. Manapság a kutyát felhergelik, harapni majd legközelebb kap!
Csak most jött el az ideje a nyomkidolgozásnak. A modern kutyavezető csodálkozik azon, hogy a kutya, ha beakad a hosszú póráz egy fűcsomóba, miért tér vissza gazdájához. Ez még a hülyének is világos. A kutya a póráz elakadását összeköti az engedelmességből tanult, kemény rántással. Ehhez a kutya a nyomkövetésen kap még fejhámot, testhámot, szöges és elektromos nyakörvet. Ezekkel a segédeszközökkel kezdik el tanítani a tárgyjelzést, lefekvéssel. Következő modern metódus az, hogy segéddel mennek nyomkövetni, aki egy kutyához kötött zsineget tart a kezében, amivel majd ő fogja, jókora rántással, büntetni a kutyát és nem a kutyavezető. Azt gondolják, ebből majd a kutya rájön, hogy nem a kutyaveztő bünteti.
Egy könyvre való adattal rendelkezem farkasaimról, hogy mit okozott,hosszú éveken és hónapokon át, csupán a felcsatolt póráz, sima kézben tartása és a vele járó szabadságvesztés. Semmi esetben, mégcsak nem is köhinthettem, nemhogy megrántottam volna a pórázt. Kapcsolatom az olyan félénk álattal mint a farkas, egy szempillantás alatt, tönkre ment volna.
A modern, kemény módszerekkel kiképzett kutyák, csupán pázsitszerű tertepeken dolgoznak. Az életben nem kerülnek ki, hosszú, nehéz terepnyomokra, vagy frekventált, extrém, esetekre, ahol is a valamikori kutyák 80% dolgozott.
Az eredményes nyomkövetéshez, egy pár szabály is tartozott, pl. a kutyának, semmit sem volt szabad felvennie a földről. Ma egy tyúkkal is végigmehetek a nyomon, póráz nélkül. Ha azt akartam, hogy a kutya a földhöz szegezze az orrát a nyomkatlantól kezdve, hátszélben mentem végig a nyomon. A nyomtárgyról fújó szelet a kutya néhányszáz méterről is érzi, emelt fővel. Hiszen szagazonosítás volt menet közben és álló helyzetben is és a kutyák jelezték a tárgyakat és a személyeket, akár nagy távolságból is a szagkoncentráció és az idő függvényében. Egy ügyes nyomkereső eb a maga egyszerűségével,néhányórás nyomon, kedvező széljáráskor, több tízméterrel is lerövidítheti a nyomot. Ilyen törvény volt a szolgálati kutyáknál. Minnél hamarébb megtalálni az elkövető személyt, vagy tárgyat és nem körbejárkálni a bokorban rejtőzködőt, hogy természetellenesen, pontosan, sportosan, végigszimatoljuk a nyomvonalat.
Hasonlóan mint amikor a sport ő-v-és kutyaveztő, szorosan elsétál a bíró mellett és kutyája pofájába bámul. Az ilyen kutyavezetőnek kívánom, hogy a csibész jól fenéken rugdossa. A szolgálati kutyánál az volt a jó, hogy megjelölje a köpetet, cigarettacsikket, almacsutkát, inggombot és minden egyéb dolgot-helyet, ahol megállt az elkövető, vagy a csibész. Minden, aminek erősebb szaga van, ezek a cérnadarabok, amik elhullottak a zsebkendő kivevése közben a zsebből, mindent meg kellene jelölnie a kutyának. Káromra az egyik TART, országos bajnokságon a kutyám megjelölte a nyomfektető lábszárára ragadt , tisztítás közben lehullott sarat. Nem jelentett gondot számára megtalálni a fűbe esett tűt, mélyen a sárba taposott töltényhüvelyt, vagy az elveszett fülbevalót. Ez természetes tulajdonsága a kutyának, amelyik természetes módon lett kiképezve.
A kutyának természetellenes dolgozni a nyomon, ha tele van aggatva mindenféle irányítgató eszközzel. A mai kutyavezetők a nyomkövetéskor a kutya helyett gondolkoznak. A szigorlat a felelős a nyokövetési gyakorlatok minőségének a csökkenéséért, amikor is egy bajnokságon, csupán egy órás, de rövid nyom van kidolgozva, nagy pontossággal. Ha azt akarom, hogy a kutyám felkészült legyen, bármilyen feladatra, extrém körülmények között is, amilyen nehézségeket, azelőtt a katonaságnál csináltak, nem szabad a kutyát kényszerrel kiképezni, kínozni. Ha a mai bíró értékelni akarja a kiegyensújozott teljesítményeket, a kutyavezetőknek távirányítású robotokat kell csinálniuk kutyáikból. Elég lenne visszaállítani az igényes, nehéz feladatokat, nem pedig az ideális talajviszonyokat keresni, jóhogynem a focipályán, zárt kapuk mögött, nehogy a szellő is befújjon, legjobb lenne tetővel is ellátni, hogy még csak az eső se permetezzen. Milyen lenne, ha a nyonvonal a patakon is keresztülmene, hogy a másik parton, újra kellene keresni a nyomvonalat, amelyik bevezetne a kocsmába is, ahol a kutyának, azonosítania kellene a nyomfektetőt. Na, de itt már elérkeztem a valamikori nyokövetéshez.
Azelőtt úgy volt: Gyorsan és magasan tartott orral megy a kutyád? Növeld meg a nyomkidolgozás előtti időt, nehezísd meg a terepet, mindezt hátszélben! Nem mindenki alkalmas a nyomkövetésre. Rákényszeríteni a kutyát nyomozni, olyan mint rákényszeríteni az elefántot inni. A vízig erőszakkal elhúzzuk, erőszakkal a fejét is meghajtja, de hogy igyon is, ahhoz elősször egy ideig forró kemencébe kellene zárni.
Sziasztok! Nyomkövetésben jártas segítséget keresünk egy dolgos weboldalra készülő cikk megírásához! Nem kell hozzá mély szakértelem, de az se baj, ha profi valaki benne! A lényeg, hogy szeretnénk a kutyás tevékenységek ezen ágát, a nyomkövetést is bemutatni! Alapokat arról, hogy mi is ez, mire jó és hogyan lehet elkezdeni.. aztán a részleteket már megkapják az erre specializálódott szakemberektől vagy weboldalakról. Inkább egy általános kedvcsinálás és tájékoztatás lenne! Aki benne van és segítene, pü-ben megbeszéljük a részleteket! Előre is köszönöm a segítséget, szerintem érdemes, mert jó kis oldal lesz és szeretnénk, ha a tehetséges kutyák, gazdik megtalálnák életük értelmét : ) és munkáját! Vagy segíti őket az elindulásban, közös ötletelésben, tapasztalatcserében! Köszönöm a figyelmet!
Tudod én ilyenkor azon elmélkedem, hogy ha ez "akkor" ilyen természetes módon vizsga követelmény volt, voltak kutyák akik ezt teljesíteni tudták. Márpedig ez , akkor nem olyan elvont tudomány, mint ma beállítani akarják.
Vagy annyival rosszabb képességű kutyák vannak? Vagy az emberek ügyetlenebbek?
Mindenesetre érdekes, hogy itthon miért nem építkezünk a régi dolgokra?
Nekem az az érzésem, hogy mindig az alapok ásásánál tartunk, az építkezés helyett .
Elküldve: 2010-03-24 13:43:59, 
Okéoké, tudom ,hogy övé a föld, meg minden, de sírva könyörgöm, kultúráltabb módon is elő lehet adni.....
De a lényeg, hogy mintha megfontoltabb lett volna a kutya 
