Tbetyárkincsem
Tagság: 2009-10-23 19:48:31
Tagszám: #78934
Hozzászólások: 602
|
38054.  Elküldve: 2012-05-03 23:31:34, Társalgó
|
[301.] |
Ezek a képek pedig Erdélyországból Zetelakáról származnak. Azt hiszem, hogy a képek magukért beszélnek.
Hétvezér Őre Kennel
A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk. Azon állunk.
/ Hidvégi gróf Mikó Imre /
|
| | | [válaszok erre: #38055 #38056] |
[előzmény: (38053) karchasz, 2012-05-03 09:26:57] |
|
Törzstag 
|
|
karchasz
Tagság: 2008-01-16 18:36:20
Tagszám: #54459
Hozzászólások: 2504
|
38053. Elküldve: 2012-05-03 09:26:57, Társalgó
|
[302.] |
Az ilyesminek azért nézz utána több forrásból...
"Ezeket a kutyákat a körülmények hozták létre, és nem az emberek. Ahhoz, hogy ilyen kutyákat tudj produkálni, ahhoz a körülményeket is biztosítani kell. A tenyésztés önfeláldozó tevékenység, egy misszió, és nem üzlet."
|
| | | [válaszok erre: #38054] |
[előzmény: (38052) Tbetyárkincsem, 2012-05-02 21:48:31] |
|
Kiváló dolgozó 
|
|
Tbetyárkincsem
Tagság: 2009-10-23 19:48:31
Tagszám: #78934
Hozzászólások: 602
|
38052. Elküldve: 2012-05-02 21:48:31, Társalgó
|
[303.] |
Világszenzáció!
Világszenzáció látott napvilágot nemrégiben , ám sem a Blikk, sem az RTL klub, sem a TV2 nem számolt be róla, holott a magyarság ügyét régen látott módon ragyogja be ez az új remekbe szabott régészeti felfedezés.
A világ legrégebbi ismert piramisáról tudniillik most már 100%-os bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a hun-magyarok, azaz elődeink, a mag (tudás) urai építették. A hüledezéskeltő hír röviden ismertetve a következő: a szénizotópos mérések alapján 34.000 évesre saccolt híres boszniai Nap Piramisban székely-magyar rovásírással íródott feliratokat találtak a szláv kutatók, s már egyértelműen azonosítottak húsz rovásbetűt is, melyek egy az egyben megegyeznek a manapság általunk is ismert székely-magyar ABC jeleinek vonásaival. A helyi régészek azonnal kapcsolatba léptek a rovásírás kutatás honi mestereivel, nemsokára pedig megindul a rendkívüli izgalmat, s talán historikus paradigmaváltást hozó pontos vizsgálódás. Remélhetőleg nem fogják elhallgatni, eltüntetni a valós eredetünket ország-világ elé táró, kárpát-medencei életterünk ősiségét bizonyító táblákat és rovásmaradványokat a szélsőséges globális eszmeiség jegyében.
Hétvezér Őre Kennel
A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk. Azon állunk.
/ Hidvégi gróf Mikó Imre /
|
| | | [válaszok erre: #38053] |
|
|
| Törzstag
|
|
Istvánszékely
Tagság: 2011-09-01 15:49:15
Tagszám: #95030
Hozzászólások: 8
|
38051. Elküldve: 2012-04-21 11:05:38, Társalgó
|
[304.] |
Szóval képet nem tudok csatolni.
|
| |
|
Zöldfülű 
|
|
Istvánszékely
Tagság: 2011-09-01 15:49:15
Tagszám: #95030
Hozzászólások: 8
|
38050. Elküldve: 2012-04-21 10:57:05, Társalgó
|
[305.] |
A kép.
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
Istvánszékely
Tagság: 2011-09-01 15:49:15
Tagszám: #95030
Hozzászólások: 8
|
38049. Elküldve: 2012-04-21 10:55:15, Társalgó
|
[306.] |
A csajszi 10 hónapos.
|
| |
|
| Zöldfülű
|
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
38048. Elküldve: 2012-04-21 07:06:35, Társalgó
|
[307.] |
Kutyavilág (Szente Cs. Janos)
Nagy divat ám a kutyaélet mostanában. Úri dolga van a kegyetlen embernek, viszont az annál szerényebb mulatság, a szenvedés, megmaradt a szegénynek. Keresett szó lett a dicséret és jó pénzért el is adják az embereknek na de úgy, hogy semmit nem érez belőle csak annyit éppen, hogy ez is pénzébe került. Ínséges időkben gazdagok ám a lelki szegények mert ők nem tudják miről maradtak le na de nem így egyesek, kik már a saját epéjüket is képesek eladni egy csepp kényelemért pontosan mint a kárörvendők kik irigységből, kenyér hián' megélnek a mások megszolásából.
Az Isten bizonyosan nézegeti ezeket a kínlódásokat onnan fentről és nagyon gondolkodhat azon, hozza e előbbre a világvégit vagy hagyja még, hátha végre kialakul az emberek között a „csízió”, ami által békében tudnának élni egymás mellett. De mivel csodák csak Őfelsége által keletkeznek, és most épp tanulási időszak vagyon a Földön, nem úgy nézett ki, hogy egyelőre a szeretet legyőzné az egyesek epéjét.
Megtörtént, hogy régebb az emberek megfogták a kaszákat, kimentek a hegyoldalba és szépen, kaszáltak egész nap. A gyűjtött szénából, sarjúból pénzben ugyan kevés haszon, az állatoknak annál nagyobb kincs keletkezett. Értéke volt a tárgynak, érdeme a munkának és nem került sokba. Összefogott a falu, erdőre menet pár terű fával visszajött és a fiatal házasoknak házakat építettek. Nem ment kárban az erdő, hasznos érték volt a fa és nem adódott el, kifele, messzire. Az a vicces, hogy pár fából szép ház lett. Most az emberek elkényelmesedtek és inkább nem mozdulnak, várják, hadd legyenek irányítva mások által és eladják a fát. Eladják bizony de ház sem lesz belőle mert kicsi árat adnak érte. Elúszik kérem egy egész családi örökség ahhoz, hogy abból annyi pénz jöjjön, ház legyen belőle. Ha lesz. Bizony kaszáltak az emberek, állatokat tartottak és napi rendszerességgel kertjeiket gondozták. Mert a kert olyan mint a gyermek. Ha nem gondozzák, elvadul, kócos lesz. A gondozott kertek pedig valahogy olyanok voltak mint a családtagok. És egy adott szinten, a szükségelteket is kielégítették. Mostanában olvastam az újságban, hogy lopják az erdőt. Biztos valakié. Most az erdő ideiglenes megélhetési forrás lett. Régebb szükséglet volt. És bizony ha úgy marad, akkor nem kerülne oly sokba egy új ház és a munkaerő is értékesebb lenne. Most ugyanahhoz a munkához nem elég az ember és a megrendelő. Van hozzá személyzetis, irodafonók, szerszámkezelő, eladási ügynök, külföldi kapcsolattartó, belföldi ellenőr . fizetésben verik azt ki dolgozik és azt is ki lassacskán eladja erdejét. Fájdalmasan olvashatjuk, hogy legtöbb embert segélyeken él, segélyeket vár. Gy van ez különösképpen egyik falun élő családdal is. Ilyen segély, olyan segély. Az erdejüket eladták már rég, mert jött az ügynök és rábeszélte okét. Kiforgatta okét olyan jussukból mely generációk hagyatéka. Aztán mivel, elfogytak az erdők, fogytak a lehetőségek. A fiataloknak házat kell építeni, nincs miből, a tégla nem mindenütt van mert megszoktuk, hogy azt már gyárak készítsék, jó távol tőlünk. S ez a család várja most, hogy segélyeket kapjon mert munka sincs, ugyanis régebb volt még kertészet vagy talán egy másik gyár a közelben ami megszűnt mert már nem osztott olyan jövedelmet amit már nem lehetett elfeketézni. Ez az a világ, hogy az a család ül és vár. Mert egy olyan évszázadban nőtt fel, hogy megváltoztak az értékek. Megváltozott, mi az amit megtanítanak az embereknek és mi az amit nem. Megtanítottak arra, hogy mi emberek nem vagyunk képesek egyedül előteremteni javainkat. Nem hiszünk saját ereinkben és nem tudjuk mihez kezdjünk ha megszűnik a munkahelyünk. Mi az, hogy munkahely ? Elmosta ez a szó azt a szavunkat, hogy lehetőségek ? Ez a család várja, hogy valaki munkahelyet adjon nekik, de addig is segélyeket. És erre vár télen. Figyeli ahogy a turisták végigmennek télen a gerinceken, sietve síelnek az erdők között, drága szállodákban laknak a közeli városokban és nem vizek észre mennyire lehetne ezzel valamit kezdeni. És olvasom az újságban, hogy emberek verekedtek a községháza előtt, mert rizst meg kekszet osztogattak, valaki külföldi szervezet jóvoltából. Azok, kik az iskolában is azon perlekedtek, hogy a gyermek nincs hol tanuljon mert nem ad az állam. És azt hiszik igazuk van. Ezek az emberek várnak és frusztráltak lesznek egyre jobban. Hazamennek nagy bosszúsan, és arra gondolnak, nincs a kamrájukban semmi. Mert az állam nem segít. De a saját kertjeiket sem használják ki. Nem fognak össze senkivel mert mindenkiben ellenséget látnak. Pedig nem rossz ember az ki falun, közösségben éli életét. Az ilyen ember igényli a szeretetet és a törődést de tudna is alkotni. De ez a világ, hej, elveszi tolunk a hitünket önmagunkban, és nem vesszük észre a lehetőségeket. Mert nem vagyunk erre felkészítve. Mert úgy ment át rajtunk pár rendszer, hogy megtanított arra, hogy majd így meg úgy kell legyen. Kutya világ ez mikor azt látjuk, a falvak zömében, a kertek gondozatlanok, pedig kikerülne onnan sok, elegendő, több mint ami segély várható. De már nem ezt a példát látjuk. Az emberek nagy része saját falvaikban kegyetlenül magányosak lettek mert nem bírnak alkalmazkodni. Lassan eladogatják legelőiket mert nincs pénz lovat tartani, nincs hit földet művelni, azt is eladják, az erdő egy nyűg az adó miatt. Mert nem tudjuk használni.
Két ember ment a minap végig az utcán. Egyik szürkés barna kalapban, zekében. Talán erdész volt. Másik vastagon bélelt mellényben. Mentek és egyik folyamatosan mondogatta : - Kutya világ ez Gyuri. Kutya világ ez. Kezében egy háló narancsot vitt majd beült egy régi fehér Ladába. Mire az utcasarokhoz értem, a Lada lefordult mellettem és tovament. Az autó hátsó ablakában egy plasztik kutya lógatta a fejét és csodálkozott talán azon, hogy azon a kicsi szűk utcában egy nagy terepjáró leszorítja gazdája Ladáját az útról. Abban a pillanatban két kutya morogva szalad el az úton, majd a nagyobbik utolérve a vékonyabbikat annak szájából kivette a csontot és elfutott vele a fekete terepjáró után...
|
| | |
[előzmény: (38046) Haromszeki-Gobe, 2012-04-20 11:38:22] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
virányos
Tagság: 2008-10-11 22:17:08
Tagszám: #64420
Hozzászólások: 3199
|
38047. Elküldve: 2012-04-20 18:15:18, Társalgó
|
[308.] |
Sajnos a szomszéd települések is nagyon szennyezettek velük.
Fésüs Károly
|
| | |
[előzmény: (38046) Haromszeki-Gobe, 2012-04-20 11:38:22] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Haromszeki-Gobe
Tagság: 2006-08-07 12:48:49
Tagszám: #33467
Hozzászólások: 1038
|
38046. Elküldve: 2012-04-20 11:38:22, Társalgó
|
[309.] |
Nem ez a pisztrang tap alapanyaganak lehetne a fellegvara és ez egy Haromszeki telepules amit mar nagyon elleptek az Orkok
H-Góbé
Kattints ide a képért
[email protected]
www.puli.ro
|
| | | [válaszok erre: #38047 #38048] |
[előzmény: (38045) virányos, 2012-04-20 09:03:09] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
virányos
Tagság: 2008-10-11 22:17:08
Tagszám: #64420
Hozzászólások: 3199
|
38045. Elküldve: 2012-04-20 09:03:09, Társalgó
|
[310.] |
Talált! Azt hittük,komondoros fellegvár.
Fésüs Károly
|
| | | [válaszok erre: #38046] |
[előzmény: (38044) Haromszeki-Gobe, 2012-04-20 08:39:41] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Haromszeki-Gobe
Tagság: 2006-08-07 12:48:49
Tagszám: #33467
Hozzászólások: 1038
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
38043. Elküldve: 2012-04-18 21:44:28, Társalgó
|
[312.] |
Igazad van bocsi !Igen lubickoltunk is ! :)
|
| | |
[előzmény: (38042) karchasz, 2012-04-18 18:38:12] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
karchasz
Tagság: 2008-01-16 18:36:20
Tagszám: #54459
Hozzászólások: 2504
|
38042. Elküldve: 2012-04-18 18:38:12, Társalgó
|
[313.] |
Helyesen: Barlangfürdő:). Legalább megmártóztatok benne?
"Ezeket a kutyákat a körülmények hozták létre, és nem az emberek. Ahhoz, hogy ilyen kutyákat tudj produkálni, ahhoz a körülményeket is biztosítani kell. A tenyésztés önfeláldozó tevékenység, egy misszió, és nem üzlet."
|
| | | [válaszok erre: #38043] |
[előzmény: (38041) joskakomondor, 2012-04-18 07:34:04] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
38041. Elküldve: 2012-04-18 07:34:04, Társalgó
|
[314.] |
Miskolc Tapolcán voltunk és találtunk két komondort ha tud valaki a származásukról az jól jönne.Csonakházat őriznek Miskolctapolcán a bányafürdő mellett.
http://youtu.be/-SAIcaPLDUU
http://youtu.be/XjWvGagNyhE
|
| | | [válaszok erre: #38042] |
[előzmény: (38039) joskakomondor, 2012-03-17 19:14:04] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
virányos
Tagság: 2008-10-11 22:17:08
Tagszám: #64420
Hozzászólások: 3199
|
38040. Elküldve: 2012-04-12 18:14:39, Társalgó
|
[315.] |
Felismeri-e valaki,hol készültek ezek a képek?
Fésüs Károly
|
| | | [válaszok erre: #38044] |
[előzmény: (38032) virányos, 2012-03-07 12:26:44] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
38039. Elküldve: 2012-03-17 19:14:04, Társalgó
|
[316.] |
Az idősek bölcsessége (Benczi Boglárka)
Mi fiatalok mindig mindenből problémát csinálunk. Nem így az idősek, akik élettapasztalatuk után már jól megválogatják, hogy min is érdemes idegeskedni. Lássuk a példát. - Jegyzet
Reggel egymást érték az esőcseppek. Zuhogott. Utálom, ha esik. Pontosabban utálom, ha az utcán vagyok, amikor esik. Ha a villamoson ülök és bámulom az ablaküvegen ömlő esőt, nem zavar. Vagy ha otthon vagyok, és az ablakból nézem az utcát, nézem, ahogy a frissen leesett cseppek ugrálnak az utca tócsáiban, nos, akkor sem zavar. Most viszont átázott a kabátom. Hurrá. Drága volt, és mégis beázik! A hajam is eléggé nedves már, és kezdem érezni az esőszagot, de nem azt, amelyiket mindannyian szeretünk. Ez nem frissítő. Ettől az esőtől koszosnak érzem magam. A villamos természetesen nem akar jönni. A számrendszer összes számú villamosan jött már. Kétszer. De az én egyesem sehol. Mire végre megérkezik, már utálom az egész napot. Utálom, hogy esik, ellenszenves mindenki az utcán, sáros lett a cipőm, fázom, de legjobban a hülye kabátomat utálom!
Duzzogva szállok fel a villamosra, levágom magam egy székre és percek múlva veszem csak észre, hogy fáj az arcom, olyan erősen húzom össze a szemöldököm. Valószínűleg mindenkinek vannak ilyen napjai. Amikor mindenki ellenség.
A következő megállónál felszáll egy néni. Pontosabban egy hatalmas meggyszínű kabát, kicsi, kopott, szebb napokat látott, fekete táskával. A néni ki sem látszik kabátja, és széles karimájú, kötött, zöld sapkája alól. Ülünk a fűtött székeken, egymással szemben, némán, majd kicsit később a néni leveszi nagy sapkáját. Ősz haja a szemébe hull, szépen manikűrözött, tiszta, ráncos kezével visszanyomja kontya alá a kíváncsi hajszálakat. Vonásain látszik, valaha szép nő volt. Nézem őt. Valamiért. Csak úgy nézem, és tulajdonképpen szerintem most is szép. A cipője is kopott, de patyolat tiszta. Az enyém mocskos. Nem is értem. Ekkora esőben is kifogástalan a cipője. Ha jobban megnézem, a kabátja is száraz. Fakó és a cipzár sem jó. Nincs felhúzva, csak a kézzel visszavarrt gombok fogják némileg össze a kabátot. A nénike nyugodtan ül, pedig biztosan fázik. Vékony a cipője, vékony a kabátja, ritkásra kötött sapkáján biztosan átfújt a szél. Pici a néni, régen volt már lány, de szégyellem magam mellette. Az eső miatt nem festettem ki magam. Azért sem. Minek? A hajam össze-vissza, és barátságtalanul pislogok ki saját dacom mögül. Ezzel szemben a néni, aki olyan hatvan évvel lehet idősebb nálam, nem volt rest, kicsi, vékony száján piros rúzs virít. Kicsit kiment a vonalból. Akaratlanul is elmosolyodom. Én is ilyen szeretnék lenni majd. Azt hiszem egy nő addig nő, amíg a piros rúzsa reggelente felkerül a szájára.
A következő megállónál leszállt a néni, és én is lassan hazaérek. Lehet, hogy a néni azért nem volt vizes, mert ő már túl van ezen. Túl van a hisztin, az értelmetlen morgáson. Magasabb szinten van. Szereti magát, kibékült a világgal.
Én még megérdemlem, hogy elázzak… bár… annyira már nem is haragszom a kabátomra…
|
| | | [válaszok erre: #38041] |
[előzmény: (38036) joskakomondor, 2012-03-16 21:17:15] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Gáborkoma
Tagság: 2009-08-02 15:43:55
Tagszám: #76582
Hozzászólások: 1809
|
38038. Elküldve: 2012-03-16 21:41:33, Társalgó
|
[317.] |
Én is gratulálok! 
www.szaboreti.hu
|
| | |
[előzmény: (38035) karchasz, 2012-03-16 19:00:35] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
38036. Elküldve: 2012-03-16 21:17:15, Társalgó
|
[318.] |
Gratulálok!
|
| | | [válaszok erre: #38039] |
[előzmény: (38035) karchasz, 2012-03-16 19:00:35] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
karchasz
Tagság: 2008-01-16 18:36:20
Tagszám: #54459
Hozzászólások: 2504
|
38035. Elküldve: 2012-03-16 19:00:35, Társalgó
|
[319.] |
Tavaszodik
"Ezeket a kutyákat a körülmények hozták létre, és nem az emberek. Ahhoz, hogy ilyen kutyákat tudj produkálni, ahhoz a körülményeket is biztosítani kell. A tenyésztés önfeláldozó tevékenység, egy misszió, és nem üzlet."
|
| | | [válaszok erre: #38036 #38038] |
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
38034. Elküldve: 2012-03-08 07:13:50, Társalgó
|
[320.] |
http://www.youtube.com/watch?v=ZGTZvbTs2Sk&feature=related
|
| | |
[előzmény: (38033) joskakomondor, 2012-03-08 07:08:07] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
38033. Elküldve: 2012-03-08 07:08:07, Társalgó
|
[321.] |
Minden nőnek boldog napot kivánok!!!
http://www.youtube.com/watch?v=TGowrS55ZhY&feature=related
|
| | | [válaszok erre: #38034] |
[előzmény: (38032) virányos, 2012-03-07 12:26:44] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
virányos
Tagság: 2008-10-11 22:17:08
Tagszám: #64420
Hozzászólások: 3199
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
joskakomondor
Tagság: 2008-01-14 22:03:04
Tagszám: #54387
Hozzászólások: 2539
|
38031. Elküldve: 2012-03-04 20:00:49, Társalgó
|
[323.] |
Bársony István
Magyarul
A nagy hegyek között lakott Lira Tógyer.
Olyan szívós volt, mint a fiatal tölgy, ámbár nem nőtt valami nagyra. Inkább zömöknek látszott, kivált báránybőr bekecsében, amit tán sohasem vett le. Télen jó volt a bekecs, mert meleget tartott; nyáron jó volt, amikor lefeküdt a sziklára, mert puhát érzett a háta. A fák közt, a mozgó árnyékban nem nagyon izzadhatott a pásztor.
Magyarul mindig vele volt.
Egyetlen igaz társa, hűséges barátja volt Magyarul, a nagy fehér komondor, a nyáj őre, védelmezője. Magyarul, az okos, a bátor; vakmerő Magyarul, a fáradhatatlan, az álmatlan; a világ minden kutyájának a királya. Magyarul a szép, a jó, a bölcs. A pópa, odalent a faluban, nem tudott annyit, mint Magyarul. Olyan csengő, szép hangja, mint neki, nem volt a rigónak sem. Magyarul volt a hibátlan és a tökéletes. A nézése beszéd, az érintése hízelgés. Csak egy volt rettenetes: a harapása.
Lira Tógyer ismerte a kutyáját, és valósággal szerelmes volt bele. A nagy állat olyan tiaszta volt, mint a hattyú. Mindennap megfürdött a hegyi patakban, s aztán kifeküdt a napra. A nap megszárította, meggöndörítette a szőrét, amely a nyakán s a hátán valóságos sörénynek látszott. Magától vált kétfelé ez a sörény, s mintha fésülték volna, oly szépen hajlott le kétoldalt a kutya vállára. Csak a szeme meg az orra volt fekete Magyarulnak. Az okos szeme, amely mindig figyelt. De az orra sem igen pihent. Tógyer láthatta, hogy amikor úgy tetszik, mintha a füvön elnyúlva pihenne a barátja, akkor is folyvást mozgott fekete orrcimpája, akkor is szaglálódott.
Volt a hegyek között elég kutya, de ilyen több egyetlenegy sem.
Az emberek közt is van, aki minden érthető ok nélkül különösen megnő óriásnak, és naggyá fejlődik, mint a jegenyefa. Kaszap Petru is olyan, pedig semmiféle rokonsága se volt valami nagy. S Petrut bátran lehetne mutogatni. Magyarul is így született, ilyen óriásnak. Félesztendős korában már a legerősebb komondorokat verte földhöz. Amikor a második esztendejét betöltötte, akkor fojtotta meg az első farkast.
Lira Tógyer sohasem fogja azt elfeledni.
Az első hó kezdett szálldosni akkor. Fújt a szél, és kedvetlenül bújt össze a nyáj. Tógyer sehogy sem tudott tüzet rakni, mert elvesztette a tarisznyájából a kovát meg az acélt. Tapló akadt a fa derekán elég, de mit ért az így magában?
S ekkor jött egy szürke, komor árnyék a hegyek közül.
Magyarul fölemelte a fejét, és szimatolt. A pásztor csak azt látta, hogy szinte a szeme láttára nő meg a kutyája. Úgy fénylett a szeme zöldes tűzzel, mint a vadmacskáé. Minden szál hófehér szőre egyszerre vált külön, de nem húzta be a farkát, tehát nem félt.
Tógyer csak azt látta, amint a nyáj megriadva csörtet le valami sejtett rém elől a völgybe, Magyarul berohan a bokrok közé, és anélkül, hogy csak egyet is vakkantana, dühös hörgéssel kapaszkodik bele valamibe.
A pásztornak egy szekerce volt minden fegyvere. Az éppen elég a hegyek között. Fát döntögetni lehet vele. Támadást visszaverni lehet vele. Futott oda, ahol a kutya hörgött, vergődött a sűrűségben.
Olyat még nem látott ember, ami ott volt.
Magyarul is a földön fetrengett, az igaz, de azt a nagy szürke fenevadat is lehúzta magához, amelyikbe belemélyesztette a fogát. Valósággal összeölelkeztek. Olyanok voltak, mintha egy test lettek volna. Tógyer látta, hogyan forognak egymás körül, gyorsan; hol az egyik van fölül, hol a másik. Hallotta, hogy fulladozik Magyarul a dühtől, amint ellenfelét marja. Nagy ügyességgel, de talán egy kis szerencsével is, az első rohammal éppen a farkas torkába ragadt bele. A bestia borzasztó erővel görbítette lefelé a nyakát, s éles, hosszú fogával belemélyedt Magyarul tarkójába. A hófehér kutya már csupa vér volt, de az éppúgy lehetett a farkas vére is.
A farkas a legkisebb hangot sem adta. Hozzá lehetett szokva a csöndben lefolyó küzdelmekhez, amire nem szükséges figyelmessé tenni az erdő lakóit. Csak bozontos farkával suhintott jobbra-balra, mintha zászlót lobogtatott volna. Az ümmögő, morgásszerű és a mardosásban elvegyülő hangok a Magyarul torkából jöttek. Úgy verdesték-csapkodták földhöz egymást, mint a cirkuszi erőművészek. A farkas gyakorlott birkózó volt, s hozzá csupa acél; sok párbajt vívhatott társaival, csikorgó téli éjszakákon. Talán egy agyonhajszolt őzért, talán egy szerelmet kínáló farkasdámáért folytak a véres harcok. Mi lett volna neki egy közönséges kutya? De most Magyarullal gyűlt meg a baja. Magyarullal, a komondorok királyával, az óriással, amilyen csak egy van a világon.
Lira Tógyerbe belefagyott a vér.
Elfelejtette, hogy itt a szekercéje, segíthetne barátjának.
Vagy talán nem tudott egy olyan pillanathoz jutni, amikor az ördögmotollaként forgó két állat közül biztosan kiválaszthatta volna a farkast, hogy végighasítsa a koponyáját. Lira Tógyer egészen megbolondult zavarában. Fütyölni kezdett a kutyájának, s egyéb jó gondolat híján megragadta a farkas csápoló zászlaját; lerángatni próbálta a fenevadat barátjáról.
Egyszer csak érezte, hogy nem mozog már olyan nagyon a farkas; látta, hogy mindig a fehérség van fölül. A fehérség, amely már csupa vér volt.
Magyarul hosszan elnyúlva feküdt a farkason, s látszott, mint nyomja le, hogyan feszíti meg hozzá a derekát, hogy támaszkodik erős lábával a földnek. És még folyvást ümmögve,
hörögve fulladozott, minthogy tele volt a szája a farkas gégéjével, s attól nehezen vett lélegzetet.
Egyszer csak fölemelte fejét egy pillanatra, még egyszer nekikapott a farkas torkának, de megint abbahagyta a vérengző munkát. A farkas nem mozdult.
Magyarul elterült rajta, s lihegett.
Lira Tógyer lefeküdt a kutyája mellé, és elkezdte a sebeit csókolgatni. Jajgatva sírt hozzá. Magyarul megcsóválta a farkát, s azután véres nyelvével végignyalta a gazdája arcát.
Együtt mentek le a patakhoz mosdani, gyógyulni. Lira egyre sírt, amikor a borzasztó sebeket mosogatta. De Magyarul jókedvű volt. Csak éppen hogy elfáradt egy kicsit.
Akkor éjszaka a pásztor betakargatta a bekecsével, s maga anélkül virrasztott a hideg éjszakában. A kalapjában hozott föl vizet Magyarulnak a patakból, mert látnivaló volt, hogy megdagadtak a sebek, s a kutya nem szívesen mozdul.
Ez a nap életre-halálra szövetségesekké tette őket.
Lira Tógyer látott egyszer az erdész kutyáján valamit, egy nyakkendőt, vagy mit, egy vastag szíjat, amely tele volt verve szöggel.
Hetekig settenkedett a nyakravalós kutya körül, míg le tudta róla lopni a szöges szíjat. Jó lesz az Magyarulnak. Hisz a vadállat, amelyik harap, a torkát keresi mindennek. Pedig a Magyarul torka drága.
Nappal a szöges nyakdísz mindig ott volt elrejtve a Tógyer tarisznyája legfenekén. Csak éjjelre került elő, amikor senki sem láthatta, amikor a nagy bestiák mozognak, amikor a farkast mindig közel tudhatta.
Az erdő szélén, a völgyben, volt egy rozoga pajta a nyáj számára; a pajta egyik sarkában vályogból emeltek egy öles falat, hogy legyen a pásztornak is hol meghúzódnia, amikor a suhogó szárnyú vihar végigtombol a rengeteg erdőkön.
Ez volt a Tógyer rezidenciája. Innen hallgatta éjente, hogyan búg odakint a szél. Figyelte, nyugodtan pihen-e a jószág. Sokszor hallatszott messziről az a búgó, vonító bőgés, amit olyan jól ismertek már ketten. Magyarul fölemelte rá a fejét, s úgy nézett, mintha riadó kürtszót hallana, amely csatára hívja. Az ott a farkas, az bőg.
Ilyenkor megsimogatta a pásztor a kutyáját, s csitította:
- Tudhatnád, lelkem, hogy ahhoz semmi közünk. Amelyik ránk feni a fogát, az annál csöndesebbé válik, minél közelebb van!
Néha nesztelen téli éjszakákon is fölriadt Magyarul. Gazdája érezte, amint megsimogatta, hogy égnek áll rajta minden szál szőr. Magyarul jelzi a farkast!
A bitang itt van valahol, nem messzire.
Ilyenkor történtek azok a dolgok, amikről, még aki élő szemével látja is, azt hiszi, hogy mese.
Tógyer meg Magyarul értette egymást.
A pásztor megvizsgálta a sötétben, hogy jól be van-e kapcsolva kutyája nyakán a szöges szíj, azután fölkeltek együtt a szalmáról. Tógyer megmarkolta a szekercéjét, s csöndesen halkan nyitotta ki a vályogfal ajtaját.
Magyarul kisurrant rajta, mint a kígyó.
A pajtában persze sötét volt; de odakint az éj derengésében elég jól látott az olyan szem, mint a Lira Tógyeré. Újholdkor, vaksötétben, bizony nem is vállalkozott volna éjjeli farkaskalandra.
Magyrul megült a pajta előtt, és várt, mintha könyvből tanulta volna. Várta a farkast, amely néha elég vakmerő volt, hogy a sűrűségből kijöjjön a pajta elé, a párbajnak való sík területre.
Már régen volt, mikor Magyarul vad szenvedélyében megfojtotta az első farkast. Azóta idősebb lett. Azóta tapasztalt lett, akár egy hadvezér, vagy mint a kitanult párbajhős.
Nem szolgáltatta ki magát vakon a farkasnak; megvárta, amíg az éhes rabló odamerészkedik a nyílt harc mezejére.
Akkor egy nyiffantás nélkül megrohanta.
Sík mezőségen egy bátor puli csaholása is zavarba hozhatja a farkast. A födetlen terület nem az ő hazája. A síkon inkább ólálkodó tolvaj a farkas, semmint bátor rabló. De bent a vadonban félelmes, vakmerő tud lenni, kivált, ha embert nem érez. Azok a farkasok, amelyekkel Magyarulnak volt baja, mind ilyen vad legények voltak.
A farkas látta a nagy kutyát, s gondolta magában: „Szükségből te is jó leszel vacsorára.” – Egy sem ismerte Magyarult. Amelyik egyszer megismerte, az nem vitt hírt többet a pajtásainak.
Nem úgy folytak le már a párbajok, mint régen, ahogy lefolyt az első. Az nagyon keserves volt. Még Magyarul is sokáig sínylette azt. Összetanult azóta a gazdájával; együtt csinálták meg a hadicselt.
Amint Magyarul rávetette magát a farkasra, jött Tógyer.
Az óriás kutya olyan volt, minta a párduc. Biztos ugrással kapott neki a farkas torkának, s ha abba belemart, el nem eresztette. A farkas dühében-kínjában nem látott, nem hallott. Pedig Tógyer is rögtön jött a szekercéjével.
Már nem cibálta a farkast; hozzá sem nyúlt. Csak egyet suhintott a koponyájára, biztos, erős kézzel. Magyarulnak azután alig akadt dolga. Még arra sem igen ért rá az erdők rablója, hogy egy valamirevalót harapjon rajta.
Ezt csinálták, így csinálták sokszor.
A környéken híre ment, merthogy sok farkasbőrt adott el a zsidónak Lira Tógyer.
Magyarulnak csudájára jártak, s a pópa levetette a kalapját, ha látta: úgy köszönt neki.
És egy este mégis szomorú hír jött a hegyek közül. Még akkor történt a dolog, amikor nagy volt a hó.
Magyarulnak megborzongott a szőre egy éjjel, s Tógyer a rendes módon készült neki, hogy farkast ölnek ketten.
Kieresztette a nagy kutyát, s ő maga lesben állt. Elég világos éjszaka volt. Amint kinézett a tisztásra, megdöbbent. Három farkas épp akkor rohanta meg Magyarult.
A nagy fehér kutyát alig lehetett látni, úgy körülvették az ordasok. De azért nem szűkölt, nem ijedt meg.
Élethalálharc kerekedett köztük. Tógyer egyszerre hallotta a Magyarul ismert, morgó fulladozását is meg a szegény kutya csontjainak ropogását is.
Futott a szekercéjével, mint az őrült. Nem törődött vele, él-e, hal-e. A barátját, hű társát, halálveszélyben tudta. Ordítva, bőgve, mint a dühös állat, csapkodott éles fegyverével a szürkeség közé, ami Magyarult elnyomta tömegével.
A tömeg szétnyílt, s két megszabdalt farkas a fogát csattogtatva, súlyos sebektől vérezve loholt az erdőbe. Egy ott maradt a tisztáson, Magyarul alatt, holtan.
De Magyarul sem mozdult már. Csak szép fehér farka rándult egyet-egyet. Tógyer leborult rá, s akkor látta, hogy át van harapva a torka. A vasszöges szíj nem volt rajta. Azt most az egyszer – először és utoljára – bent felejtette Tógyer a tarisznyájában.
A nagy hegyek között egy félbolond pásztor jár-kél a nyájával; kiáll a hegyoromra, ott kiáltja együtt a visszhanggal: Magyarul! Magyarul!
A völgyben is csak Magyarult hívja mindig. A gyönyörű, szépséges, okos, bátor Magyarult, a hű kutyák királyát. Amelyhez fogható nem volt a világon, és sohasem lesz többet.
|
| | |
[előzmény: (38030) Baliházi, 2012-02-22 09:20:21] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Baliházi
Tagság: 2006-03-11 19:18:44
Tagszám: #28282
Hozzászólások: 9028
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
virányos
Tagság: 2008-10-11 22:17:08
Tagszám: #64420
Hozzászólások: 3199
|
38029. Elküldve: 2012-02-21 17:34:17, Társalgó
|
[325.] |
Összehasonlításképpen felnőtt mudi szuka szemfogak a Virányosból:
Fésüs Károly
|
| | | [válaszok erre: #38030] |
[előzmény: (38015) Baliházi, 2012-02-20 11:33:46] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
|
