/ 23

Lista:

Kép:

Smile:

Szerelem: no comment

(üzenet: 563, Ismerkedés)

probatbikol

Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33

338. Elküldve: 2007-01-30 13:07:51, Szerelem: no comment	[226.]
A saját dolgaim helyett egyelőre ide teszek még egy kitalált történetet, ezt korábban írtam, mint a másikat: Szerelem az iskolában Október eleje van, vonattal jövök haza egy csütörtök délutáni napon Debrecenből. Megcsörren a telefonom, egy ismeretlen számot jelez ki. Felveszem. Azt mondják, az Állatorvostudományi Karról keresnek, és nagy bajban vannak. Már egy ideje elkezdődött a félév, de egy orosztanárral kevesebb van, a BGF Vendéglátóipari Karáról Molnár Rezső tanár úr ajánlott engem. Nagyon kérnek, ha egy mód van rá, mindenképpen menjek be másnap. Péntek délután az István utcai épületbe elsétálok, könnyen megtalálom az idegen nyelvi lektorátust. Ott sebtében felvázolják a helyzetet, nagyon értelmes és ambiciózus csoportot bíznak rám, de az intézmény magas követelményei miatt félő, hogy elhanyagolják majd a nyelvtanulást, pláne, hogy van, akinek már németből van nyelvvizsgája. Azt a tankönyvet választom, amelyiket szeretném, de ne legyen túl drága. Hétfőn jó későn, este hatkor kezdődik is a tanulás. A teremben okos, érdeklődő tekintetekkel találkozom. Mindenki tanult már valamennyi oroszt, az ábécét jól ismerik, de azért még kellene gyakorolni az írást. Bemutatkozunk, egy ’mit visz a kishajó’ játékkal indítjuk az órát. Ekkor besétál egy hosszú göndör hajú lány, és a leghátsó padsorban leül, nem kér elnézést a késésért. Ekkor szólok a csoportnak, hogy mindenki írja ki egy hajtogatható cédulára a nevét, amit majd néhány hét alatt megtanulok. Folyik az óra, rátérünk a diktálásra. Négysoros egyszerű szöveget diktálok. A hosszú hajú lány hirtelen hangosan megszólal: lassabban! A papírján a Sarolta név áll. Kicsivel lassabban folytatom. Az óra végén szemmel láthatóan mindenki úgy érzi, tanult valami újat. Ekkor térünk rá a tankönyv megbeszélésére, kiválasztására, hogy miből is fogunk tanulni. Javaslom a Sag za sagom-ot, a kevés lehetőség közül a legjobb. Ekkor Sarolta megszólal, hogy ők tanultak egy másik tankönyvből, és annál nincsen jobb. Én felvetem, hogy az egy egykötetes munka, és ha azt befejezték, akkor nincs ”hova” folytatni, de úgy látszik, ez nem nagyon tetszik neki. Ilyenkor érzem, mit tesz a lustaság, és ha Szabó Gábor barátom ösztökélésének engedek, már a könyvesboltokban lenne a könyvünk… Ránézek a lányra, és mintha ismerős lenne valahonnan… De nem, nem láttam még, biztosan nem, egyszerűen csak nagyon szép, és van benne még valami érdekes… A szemében a dac mellett komoly értelem tükröződik… A következő órán a házi feladatok ellenőrzése következik. Majdnem mindenki megcsinálta, és örömmel adják be. Zoli három sűrű oldalt írt, ráadásul szép, olvasható kézírással. Sarolta pedig két változatot is készített. Nyugodt hangon és stílusban azt kérdezi, hogy beadhatja-e mindkettőt. Természetesen beszedem mindkét munkát, és elismerő mosollyal jutalmazom a készítőjét. Ő ezt rezzenéstelen arccal fogadja. Otthon látom, hogy a házi feladata nagyon magas színvonalú, önálló munka. Szeretem az ilyen diákokat. Nem azt lesik, hogy mit kellene csinálniuk, hogy mit vár el a tanár, hanem írnak, úgy ahogy tudnak, és utánamennek a nyelvi kifejezéseknek, szótáraznak, egyszóval, autonóm nyelvtanulók. Lelkiismeretesen készülök az óráimra, és örülök neki, hogy ilyen jó csoportot kaptam. Itt van a társaságban a nagyon tehetséges és aktív Zoltán, aztán nagyon jó nyelvérzéke van még egy pár embernek, például Lajosnak és Enikőnek. Nagyon szorgalmas még az a két csöndesebb lány, hogy is hívják őket… ja igen, Ancsa és Éva, és itt van Sarolta, aki valahogy nagyon belopta magát a szívembe. Hiába, no, tetszik nekem, bár ezt nem szabad sem kimutatnom, sem hagynom, hogy befolyásoljon, objektíven kell értékelni (még szerencse, hogy osztályoznom nem kell őket!), de bátorítani, lelkesíteni mindenkit egyformán kell. Azért napközben néha elkalandoznak a gondolataim ezen a lányon, erről eszembe jut, hogy terveztem a nyáron, hogy bejelentkezem az Habostortára, de végül is nem lett belőle semmi… Aztán elhessegetem a gondolatokat… Haladunk a könyvben, bár vannak hiányzások, amikor ZH-t írnak, kevesebben jönnek el. Az egyik óra elején bemelegítésképpen állatneveket gyűjtünk, szorgalmasan másolják a tábláról. Medved’, petux, solovej, kit… szép kiejtéssel ismételgetik is utánam. Ekkor Sarolta jelentkezik, és csillogó szemmel felveti, hogy tanuljunk kutyafajtákat! Emlékszem, angol órán már volt ilyen, de oroszórán még sosem gyűjtöttünk kutyafajtákat. Most igen: Ovcsarka, pugyel’, borzaja. A metrón hazafelé melléülök és elkezdünk beszélgetni. Kiderül, hogy nagy kutyarajongó, vannak saját kutyái is, továbbá bérkutyákkal is foglalkozik, imádja a négylábúakat. Érdekes lány, olyan nagyon sokszor nem jelentkezik órán, inkább a gondolataiba mélyed, de amikor néha felteszi a kezét, akkor nagy lelkesedés tükröződik a szemében, majd’ kiesik a padból. Ha meg csak úgy felszólítom, vagy megkérdezem valamiről, akkor meg az látszik rajta, hogy örülne neki, ha békében hagynám. Néha szokott órán rajzolgatni is, de lehet, hogy rosszul látom. Kéne már egy erősebb kontaktlencse! Egyszer óra után, az épületből kilépve meglátom a lányt, még ott van a kapuban, utána eredek..., azaz erednék, de ekkor éppen telefonon hívnak, ráadásul valami nagy hülyeség miatt, hogy mondjam meg a társasház bankszámlaszámát. Nagyon jól emlékszem a számokra, de ezt azért meg kell néznem, amivel elmegy az idő, és Sárinak hűlt helye… Aztán a metróbejáratnál mégis észreveszem! Megdobban a szívem! A mozgólépcsőn lefelé akadozik a beszélgetés, egy kicsit zavarban vagyok, mint oly gyakran, amikor vonzó lányokkal hoz össze a sors. Aztán a metróban lelkesen elmeséli, hogy ötösre sikerült a biokémia ZH-ja. Gratulálok neki, minekutána nagy lélegzetet veszek és megkérdem, eljön-e velem szombaton a Hugó cukrászdába? Erre azt mondja, miközben a szemembe néz, hogy akkor éppen találkozója van. Gondolhattam volna, hogy egy ilyen helyes lánynak van barátja! Majd utána hozzáteszi, hogy a bátyjával találkozik. Közben jól, zökkenőmentesen telik a félév, úgy néz ki, még a könyvet is be tudjuk fejezni december végére, a kései kezdés ellenére. Néhány hét múlva azt mondom Sárinak az óra után, hogy a meghívás még él, ha van ideje. Megbeszéljük a talit. A cappuccinot kortyolgatva megkérdezi tőlem, hogy mióta tanítok. Megmondom neki, majd miután mélyen a szemébe nézek, megkérdezem, hogy ragaszkodik-e hozzá, hogy tanár úrnak szólítson. …nagyon selymes, lágy tapintású, finom keze van. Sári alig-alig láthatóan elmosolyodik. Megemlítem neki, hogy én innen két utcasaroknyira lakom, és azért hívtam ide, mert jól ismerem e kitűnő kávézót, majd rögtön hozzá is teszem, nem akarom, hogy ezt félreértse… Mindketten nagy örömmel járunk be órára, és Sári igazán nagyon megszerette az oroszt, egyszerűen remekel! Nagyon jól halad, pedig a félév elején még nem tartozott a legerősebbek közé. Kristóf, egy kicsit balhés srác, akinek múltkor megjegyeztem, hogy milyen jól vezeti le a feltűnési vágyait azzal, hogy mindig negyven perceket késik, megkérdezi, hogy miért tegezzük egymást. Erre azt válaszolom, ha Sárinak nem tetszik, majd szól, én pedig annak engedem meg, hogy tegezzen, akinek jónak látom. Nagyon emlékezetes marad ez a félév, sosem felejtem el!

[válaszok erre: #341]

Zöldfülű

probatbikol

Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33

337. Elküldve: 2007-01-30 13:06:22, Szerelem: no comment	[227.]
Kedves LeDa: olvastam a történetedet, szomorú! Az nem derül ki belőle, hogy a féltékenységed indokolt-e, nekem ez egyáltalán nem biztos, sőt, amit írsz, annak alapján bőven lehet, hogy csak Te vagy az egyetlen nő az életében! A kutyás lányokkal való csetelés nem jelent semmit, azaz nem biztos, hogy jelent! Persze Neked az a rossz, hogy a hobbijának él, s nem a feleségének, a családjának, mert a feleség és 3 gyerek azért mégis fontosabb, mint a 3 vagy akárhány kutya.... Kérhetnéd tőle, hogy vonjon Téged jobban bele (bár ha olvasod korábbi hozzászólásaimat, ez nem feltétlenül olyan könnyű), de pl. menjetek közösen kutyás programokra, szóval érdeklődjetek egymás érdeklődési körei felől! meg amit más is javallott, a terápia is meggondolandó! annyira nem tudom, én még nem voltam házas, de lehet ez jobb!! Árpi

[válaszok erre: #340]

Zöldfülű

novalis

Tagság: 2006-03-16 16:12:52
Tagszám: #28484
Hozzászólások: 116

336. Elküldve: 2007-01-30 12:04:03, Szerelem: no comment	[228.]
huuu hát ez tényleg nehéz eset.. Medzsi amit irt az igaz. Én is kutyas vagyok szoval meg tudomérteni a férjed de sztem a kutya akor jön képbe ha vmi potolni akarok mármint ha ilyen erösen kutyázik.. (félreértések elkerülése végett mi kiállitásozunk, terelünk, séták hétvégén stb sok kutyást ismerek kevésnek jok a kapcsolataik a társukkal...) szoval sztem ezen is el lehet gondolkodni. nekem is szétmentek a szüleim sztem elötte vmilyen terápiát is meg lehetne probálni. A gyerekeket biztos nagyon magviseli majd és azért 3 gyerekkel egyedül az sem elhanyagolhato kérdés. nem az ujrakezdésröl bezsélek anyám 46 éves több mint 1 éve van kapcsolata és jol meg vannak bármikor el lehet kezdeni ujra de mi már nagyon voltunk kicsit könnyebb volt és apám is segitett mindanyiunknak kérdés h a férjedtöl ez menyire várhato el. szoval én terápiát javasolnék hátha javithato hisz szeretitek v éegalábbis szerettétek egymást és h aezt ö is megérti h kettön áll a vásár és neki is rész kell venni akapcsolatotokban akkor javulhat... hát én most enyit tudtam hozzászolni

	[előzmény: (327) LeDa, 2007-01-29 17:39:07]

Haladó

Medzsi

Tagság: 2005-05-15 15:33:45
Tagszám: #18822
Hozzászólások: 422

335. Elküldve: 2007-01-30 10:37:46, Szerelem: no comment	[229.]
Jól van, gyermekem... helyesen válaszoltál Először én se tudtam mit mondani Ledanak... de aztán elgondolkodtam, és megszületett a véleményem.

	[előzmény: (334) Noncsoka, 2007-01-30 10:35:25]

Törzstag

Noncsoka

Tagság: 2004-10-10 20:01:44
Tagszám: #13128
Hozzászólások: 1536

334. Elküldve: 2007-01-30 10:35:25, Szerelem: no comment	[230.]
Azért járok oda,hogy a mester nyomdokaiba léphessek Elolvastam Leda esetét.Töprengek,mert így hirtelen nem tudok rá mit reagálni...

[válaszok erre: #335]	[előzmény: (333) Medzsi, 2007-01-30 08:22:40]

Kiváló dolgozó

Medzsi

Tagság: 2005-05-15 15:33:45
Tagszám: #18822
Hozzászólások: 422

333. Elküldve: 2007-01-30 08:22:40, Szerelem: no comment	[231.]
Miaz Nono...? Te is beszállsz a "topic-nyomás"-ba? Szerintem nem baj, hogy itt ólálkodsz, sőt... Legalább te is véleményt tudsz mondani LeDa "esetéről". Fiatal vagy, bohó és lelkes, hátha neked okosabb dolgok jutnak az eszedbe... vagy nem ezért jársz egyetemre?

[válaszok erre: #334]	[előzmény: (332) Noncsoka, 2007-01-29 21:38:16]

Törzstag

Noncsoka

Tagság: 2004-10-10 20:01:44
Tagszám: #13128
Hozzászólások: 1536

332. Elküldve: 2007-01-29 21:38:16, Szerelem: no comment	[232.]
Na megnézem Medzsi mi miatt nyomja le a topicunkat Ugye nem baj,ha én is itt ólálkodom?

[válaszok erre: #333]	[előzmény: (331) Medzsi, 2007-01-29 21:21:31]

Kiváló dolgozó

Medzsi

Tagság: 2005-05-15 15:33:45
Tagszám: #18822
Hozzászólások: 422

331. Elküldve: 2007-01-29 21:21:31, Szerelem: no comment	[233.]
Hát akkor szerintem túl fiatal vagy ahhoz, hogy ebbe a helyzetbe/állapotba beletörődj. Meddig fogod még ezt bírni? Mert szerintem nem sokáig. Anyámat hozhatnám fel példának. Ő 35-40 éves korában jött rá, hogy apám máshoz is "jár", de megbocsájtott neki. 50 éves volt, amikor apám itthagyott minket, elment avval a bizonyos nővel. Ez 4 éve volt. Most jött rá, hogy akkor kellett volna változtatnia, mert most már nem tud új életet kezdeni. Én a helyedben mindenképp borítanám a bilit, de előtte magadban kell eldöntened, hogy mit akarsz. A gyerekeket biztos megviselné, ezt is számba kell venned. Ők hány évesek amúgy? Én 21 voltam, mégis nagyon megviselt. Vagyis az a kérdés, hogy TE mit szeretnél? Tovább akarsz maradni ilyen "körülmények" között, vagy vele akarsz maradni, csak más körülmények között... illetve se őt, se a körülményeket nem akarod többet elviselni... Nekem ez a 3 variáció jutott eszembe... de tudom kívülállóként ezt könnyű mondani.

[válaszok erre: #332]	[előzmény: (330) LeDa, 2007-01-29 20:42:45]

Törzstag

LeDa

Tagság: 2007-01-28 08:45:18
Tagszám: #40698
Hozzászólások: 24

330. Elküldve: 2007-01-29 20:42:45, Szerelem: no comment	[234.]
31....

[válaszok erre: #331]	[előzmény: (329) Medzsi, 2007-01-29 17:44:36]

Zöldfülű

Medzsi

Tagság: 2005-05-15 15:33:45
Tagszám: #18822
Hozzászólások: 422

329. Elküldve: 2007-01-29 17:44:36, Szerelem: no comment	[235.]
Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?

[válaszok erre: #330]	[előzmény: (327) LeDa, 2007-01-29 17:39:07]

Törzstag

Medzsi

Tagság: 2005-05-15 15:33:45
Tagszám: #18822
Hozzászólások: 422

328. Elküldve: 2007-01-29 17:42:38, Szerelem: no comment	[236.]
Bakker... ez nem semmi... emésztem... hátha tudok majd valami okosat kérdezni/mondani.

	[előzmény: (327) LeDa, 2007-01-29 17:39:07]

Törzstag

LeDa

Tagság: 2007-01-28 08:45:18
Tagszám: #40698
Hozzászólások: 24

327. Elküldve: 2007-01-29 17:39:07, Szerelem: no comment	[237.]
Hát akkor kezdem..... lassan 17 éve ismerjük egymást, tiniszerelemként indult, most 12 éve vagyunk együtt, és 11,5 éve vagyunk házasok. Az elejébe nem megyek bele, mert akkor reggelig írnám a történetet, a lényeg, nagy szerelemnek indult 2 hónap után megkérte a kezem, én igent mondtam, fél év múlva esküvő, közben sikerült egy gyereket is összehozni. 3 év múlva született a 2. gyerkőc is, voltak kisebb nagyobb gondok, de túlléptünk rajtuk, legalábbis úgy tűnt. Aztán abban a bizonyos 7. évben kezdődtek a gondok..... Anyukámról kiderült, halálos beteg, ő nem állt mellettem úgy, ahogy én szerettem volna, nem beszélgettünk, csak dolgoztunk, főiskolára jártunk, és neveltük a gyerekeinket, plusz én anyumat ápoltam. Rohamosan romlott a kapcsolat, elhatároztam elválok tőle, és új életet kezdek, mégha nehezebb is lesz, de így szeretet nélkül nem akarom leélni az életemet. Akkor voltam 26 éves, ő 27. Barátaink csináltak egy bulit, aminek az lett a következménye, hogy 1. kiborult, hogy ő szeret és nem akar elveszíteni, 2. sikerült csinálni még egy gyereket. Adtam neki akkor 2 hónapot, hogy összekapja magát, és változtassunk az életünkön, ami sikerült is. Közben kiderült, hogy terhes vagyok, én nem akartam sem megmondani, sem megtartani...... aztán győzött a lelkiismeret, elmondtam. Sosem láttam ilyen boldognak...... akarta ezt a gyereket. Lelkére kötöttem, hogy ehhez 2en kellünk, egyedül nem fog menni, nem tartom biztosnak ezt a kapcsolatot még egy gyerek vállalásához. A csillagokat is leígérte az égről, engedtem neki..... Működött minden szépen, közben eladtuk a lakásunkat, elkezdtünk építkezni, költözés hegyek, anyu ápolása, nem unatkoztunk.... Aztán meghalt anyukám , és depis lettem a hirtelen jött sok szabadidő láttán. Hazahozott egy kiskutyát, aki segített kimászni a kátyúból, akit 2 hónap múlva elloptak..... Nem bírtam magammal, rettenetesen hiányzott, nem csak nekem, a gyerekeknek is és Neki is. Olvastunk egy kutyáról akit nem akartak megtartani, mert "rossz"..... hát mi elmentünk érte...... nem kellett volna. Bekerültünk egy kutyás társaságba, és onnantól kezdve csúszunk lefelé a lejtőn. Az ellopott kutya megkerült, lett kettő, azóta van mégegy.... 3 kutya 3 gyerek.... És egy pasi akit semmi nem érdekel csak a kutyák éls a kutyás barátok. Ha beszélgetni próbálunk, veszekedés lesz belőle, lassan már nem is próbálok.... Közben persze dolgozom, iskolába járok, gyereket nevelek, és itt a háztartás, egy 80%os házzal, amit be is kellene fejezni. Szóval nem tudom hova menjek, de ott tartok, hogy elég volt. Nem akarom ezt. Szeretetre vágyom, ölelésre, gyengédségre. És nem arra, hogy este fél 11kor, még a gépébe bújva a kutyás lányokkal chateljen...... Gondolkoztam azon, hogy bepasizom.... no de minek? Lelkiismeretem valószínű nem hagyna békén, és a kapcsolatunk sem változna, max feltöltődnék egy kicsit, nőnek érezném magam.... na de meddig? Lehet elemezni, kérdéseket feltenni, mert ez csak a körvonal, de a lényeg....

[válaszok erre: #328 #329 #336]

Zöldfülű

LeDa

Tagság: 2007-01-28 08:45:18
Tagszám: #40698
Hozzászólások: 24

326. Elküldve: 2007-01-29 16:54:36, Szerelem: no comment	[238.]
huuuúúú köszönöm a bizalmat összeszedem magamat és írok, bár lehet kissé kusza leszek, magam sem tudom mit tegyek, szóval homály. probatbikol... kíváncsi lennék a folytatásra. No, este jövök, kis történetemmel...

	[előzmény: (324) probatbikol, 2007-01-29 00:31:19]

Zöldfülű

novalis

Tagság: 2006-03-16 16:12:52
Tagszám: #28484
Hozzászólások: 116

325. Elküldve: 2007-01-29 11:34:08, Szerelem: no comment	[239.]
sajnos de ezennel fel vagy hatalmazva szerintem nem is arrol van szo h vki a párkapcsolatban sikerese v sem mert pl mögöttem van egy 2 éves kapcsolat és nem vagyok hozzá tul öreg h ez kevés legyen persze kisebb időtartalmuak is pontosan 5 kapcs vollt amit már annak nevezek szoval a 22 évemhez sztem ez jo inkább a kapcsolatteremtéssel vannak sztem problémák nekem ez megy nehezen: hol keresek mert szorakozo helyen azé elég nehéz suliban is baráti kört egy párszor kilöttem már szov én erre nem találok választ és apsit is elég nehezen ált ha találok vkit akkor nehezen engedem most igy ennyi...

	[előzmény: (324) probatbikol, 2007-01-29 00:31:19]

Haladó

probatbikol

Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33

324. Elküldve: 2007-01-29 00:31:19, Szerelem: no comment	[240.]
Kedves LeDa! Ezennel érezd magadat felhatalmazva, hogy megoszd velünk magánéleti problémáidat. Bár az az elv, hogy olyanoktól kérjün tanácsot, akik az adott témának komoly szakértői, ezen a fórumon sérül, mert itt , vélhetően, legalábbis egyelőre nem annyira párkapcsolatban sikeres emberek vagyunk, bocsánat és tisztelet a kivételeknek! Örülök, hogy tetszett a történet! Nem gondoltam, hogy folytatom, egy kitalált sztori ez, bár jócskán van valóságalapja. Ha folytatnám, az már sokkal inkább valóság lenne, és az pedig nem annyira rózsás... Jaj, csak nem fogtok engem is felhatalmazni, ugye nem??

[válaszok erre: #325 #326]

Zöldfülű

novalis

Tagság: 2006-03-16 16:12:52
Tagszám: #28484
Hozzászólások: 116

323. Elküldve: 2007-01-28 22:42:50, Szerelem: no comment	[241.]
nos igen a forum elején irtam dolgokat rolunk az ugynaz a fiu.. igen én is vártam a folytatást!! LeDa jo irdd ugyis jobb előre gondolkodni hátha megtudunk egymástol egy smást és más nézőpontban tobb gondolat...

	[előzmény: (321) probatbikol, 2007-01-28 00:06:58]

Haladó

LeDa

Tagság: 2007-01-28 08:45:18
Tagszám: #40698
Hozzászólások: 24

322. Elküldve: 2007-01-28 08:48:37, Szerelem: no comment	[242.]
Sziasztok...... probatbikol.... szép történet. Folytatás? Tetszik a topic, nem is tudom, nekem is lennének megosztandó gondolataim, főleg egy kapcsolat, házasság ellaposodását illetően..... Még előtte összeszedem magam, csokorba kötöm, és leírom. Háta van egy kis építő kritikátok Léda

	[előzmény: (314) probatbikol, 2007-01-01 20:26:37]

Zöldfülű

probatbikol

Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33

321. Elküldve: 2007-01-28 00:06:58, Szerelem: no comment	[243.]
Szerintem nem érdemelted meg (legalábbis abból, amit írsz, ez nem derül ki, a részletekből meg csak annyit tudni, amennyit elárulsz)! Meg kell látni a másikban az embert is nem csak a nőt/férfit! Elég kevesen értik ezt meg, és tesznek e szerint. Talán menekült előled...

[válaszok erre: #323]	[előzmény: (317) novalis, 2007-01-25 14:29:38]

Zöldfülű

Medzsi

Tagság: 2005-05-15 15:33:45
Tagszám: #18822
Hozzászólások: 422

320. Elküldve: 2007-01-25 20:21:59, Szerelem: no comment	[244.]
Elismerésem (komolyan), én nem tudnék ilyen esetben maradni, pláne beszélni az illetővel. Nagyon kevés az olyan ember, aki foglalkozik annak az érzéseivel, akit utál. Én sem tartozom közéjük... Pláne egy férfi... Jó pár éve felépítettem magam köré egy falat, mert annyian megbántottak (nemtől függetlenül), hogy elegem lett. Lehet, hogy így nem állnak hozzám olyan sokan közel, de legalább nagyobb mértékben vagyok védve.

	[előzmény: (319) novalis, 2007-01-25 16:34:48]

Törzstag

novalis

Tagság: 2006-03-16 16:12:52
Tagszám: #28484
Hozzászólások: 116

319. Elküldve: 2007-01-25 16:34:48, Szerelem: no comment	[245.]
uhm a különbsélg h én szeretem...ő meg nem táplált irántam ilyen érzelmeket.. én maradnék volt már ilyen sőt még beszéltem is azzal a személlyel.

[válaszok erre: #320]	[előzmény: (318) Medzsi, 2007-01-25 14:38:41]

Haladó

Medzsi

Tagság: 2005-05-15 15:33:45
Tagszám: #18822
Hozzászólások: 422

318. Elküldve: 2007-01-25 14:38:41, Szerelem: no comment	[246.]
Fordított esetbe te mit tettél volna? Bemész egy szórakozóhelyre, ott van az 1 éve megutált exed. Odamész hozzá? Nem hiszem... Rosszul érzed magad azon a helyen? Az biztos... Akkor miért maradnál, ha elmehetsz? Akit utálsz, annak nem foglalkozol az érzéseivel, sőt, emberszámba se veszed.

[válaszok erre: #319]	[előzmény: (317) novalis, 2007-01-25 14:29:38]

Törzstag

novalis

Tagság: 2006-03-16 16:12:52
Tagszám: #28484
Hozzászólások: 116

317. Elküldve: 2007-01-25 14:29:38, Szerelem: no comment	[247.]
van egy kédésem! van egy srác nagyon szerted szétmentek történnek rossz dolgok megutál 1 év mulva összefuttok eg y szorakozohelyen a srác meglát és kifordul a helyröl ez normális? v csak én érzem ugy h én is meber vagyok ezt má razé tényleg nem érdemlem meg

[válaszok erre: #318 #321]	[előzmény: (316) novalis, 2007-01-04 22:07:49]

Haladó

novalis

Tagság: 2006-03-16 16:12:52
Tagszám: #28484
Hozzászólások: 116

316. Elküldve: 2007-01-04 22:07:49, Szerelem: no comment	[248.]
jotol kérezed... sajnos erre nicns tanács az bizti h ne ülj otthon magányodban, bulizz mászkálj stb

[válaszok erre: #317]	[előzmény: (315) Kinga14, 2007-01-04 19:14:55]

Haladó

Kinga14

Tagság: 2004-01-08 17:09:48
Tagszám: #8059
Hozzászólások: 6

315. Elküldve: 2007-01-04 19:14:55, Szerelem: no comment	[249.]
Hát, valószínűleg tényleg nem szeretett, mert kidobott...H kell túlélni 1 szakítást???????:'(

[válaszok erre: #316]

Zöldfülű

probatbikol

Tagság: 2006-08-31 18:58:31
Tagszám: #34383
Hozzászólások: 33

314. Elküldve: 2007-01-01 20:26:37, Szerelem: no comment	[250.]
Írtam egy sztorit, itt is van szó partnerkapcslatokról. Nem tudom, fel lehet-e tenni ilyen nagy anyagot ide, de ha látszik, akkor jó szórakozást hozzá, talán nem túl banális. Noémi és Zsófi Noémi nagyon jól érezte magát az irodában, ahonnan minden nap háromnegyed ötkor szabadult el. Magas, hosszú szőke hajú lány volt, aki után a fiúk már gimnazista korában megfordultak. Szüleivel nagyon jó volt a kapcsolata, anyukájával minden komoly problémáját meg tudta beszélni. Amióta apja hazajött hollandiai kiküldetéséből, a család az estéket rendszerint együtt töltötte, de sokszor hívtak meg barátokat, jó ismerősöket is a családi vacsorához. Noémi maga is szeretett főzni, szombatonként édesanyjával elmentek a piacra, ahol anyja jól elmagyarázta neki, mit érdemes venni, és mikor kell azt mondani, hogy ezt nem kérem, mert az olcsó ár silányabb minőséget takar. Alig várta, hogy a gazdagon elkészített vacsora után apja jóízűen megnyalja a szája szélét, mosolyogva megdicsérje, és esetleg még elismerően meg is veregesse vállát. Anyja mindig bátorította, hogy akkor főz, amikor csak kedve van hozzá. A lány szabad idejében sokat járt moziba, szinte falta a filmeket. Másik szenvedélye a biciklizés volt, jó érzéssel töltötte el, amint az út elsuhan a kerekek alatt, és az erős ellenszél hosszú haját fújja. Még nagyobb csodálattal töltötte el, amikor vakmerően száguldó motorosokat látott, és titkon abban reménykedett, egyszer lesz majd lehetősége, hogy kipróbálja a motorozást. Meleg nyári napokon gyakran kapta magát azon, hogy az asztal fölé görnyedve gondolatai elkalandoznak, nem tud a munkájára koncentrálni, mert lélekben a Balaton partján repeszt százhússzal. Egy augusztus végi vasárnap délután Noémi nagyon szerencsésnek érezte magát. Úgy érezte, gyerekkori álma valósul meg. Két középiskolás barátnőjével kirándult, amikor egy nagyon jóképű srác ment arra motorral és megszólította őket. Először a lányok ügyet sem vetettek a fiúra, a tipikus vagány motorosra. Fekete bőrdzsekiben és bakancsban volt, hosszú haja ellenére volt valami keménység az arcában. Noémit persze azonnal meghódította a motorjával, főleg azzal, hogy a lány elképzelte, milyen bátran veszi be a kanyarokat. Szeptember közepén már teljesen magabiztos volt, egy szemernyi félelem sem volt benne, amikor a fiú mögött ült a motoron, egy héttel később pedig tudta, hogy a fiú nem csak a motorozáshoz ért. A lány minden tekintetben maximálisan megbízott Kareszben, mert így hívták a fiút. Karesz viszonylag keveset dolgozott, de így is jól keresett, a számítógépes tanácsadói munkát tudvalevően jól megfizetik. Nem telt el sok idő, amíg Noémi a torkában dobogó szívvel egy komoly kérdéssel szakította félbe az ellaposodó beszélgetést a családi vacsora alatt. Anyja egyből a férjére nézett, akinek a kanál egy pillanatra megállt a kezében. Néhány másodpercnyi időre kínos hallgatás következett, Noémi kezeit tördelte izgalmában. -Hát… Pomáz innen kocsival sincs több fél óránál, bökte ki az apja. Azzal a házzal meg amúgy sem tudtunk volna mit csinálni, albérletbe kiadni nem lehet ilyen állapotban, ha pedig télre fűtés nélkül marad, az árthat a padló kövezetének. Lehet, hogy neje arcán a gondos, alapos külső megfigyelő enyhe megrökönyödést fedezett volna fel, de ilyen ember nem ült az asztalnál. A következő pillanatban viszont már Noémi puszilgatta az apját cuppanós puszikkal, úgy, mint kislány korában, két karjával átölelve az enyhén kopaszodó férfit. –Tudtam, tudtam, tudtam, sírta, hogy nem tesztek keresztbe! Más férfi nem kell, és soha nem is fog kelleni, Karesszel nagyon szeretjük egymást! -az örömtől potyogtak könnyei… A lányt kedvesével együtt a karácsonyi vacsorán szülei izgatottan várták, még nem szokták meg annyira, hogy milyen az élet nélküle, annak ellenére, hogy a lány sűrűn felhívta anyját az irodából. Egy szó mint száz, Noémi életében új korszak kezdődött. Izgatottan figyelte, hogy írja a srác a számítógépes programokat, mennyire ügyes, milyen komoly problémákat old meg egy-két perc alatt. Ennek a jártasságának megvolt az a hátránya, hogy előfordult, hogy a fiúnak este tíz után kellett motorra ülnie, amikor egy kuncsaftja könyörgött, hogy jöjjön azonnal, mert a diplomamunkáját másnap reggelre ki kell nyomtatnia, de a számítógép meghalt. Az idő múlásával egyre jobban tombolt a szerelem, és Noémi meg volt róla győződve, hogy ismeri a fiú minden rezdülését. Ahogy közeledett a tavasz, egyre jobban kezdett kikristályosodni benne a gondolat, hogy megvalósítja egy régi álmát: megtanul motorozni. Kareszon kívül volt még egy régi barátnője, akinek volt már motorja, de még nem volt meg az „A” kategóriás jogosítványa. Nagyon jó barátnők voltak, és elhatározták, hogy együtt fognak gyakorolni. Nagyon jó hangulatú edzések következtek, sokat nevettek együtt, és Zsófi kis irigységgel hallgatta a barátnőjét, amikor a lány élettársáról mesélt neki. Ugyanakkor örült is annak, hogy legjobb barátnője végre ennyire jóképű és ügyes, okos barátot talált magának. Zsófit leginkább a pénz motiválta, nagyon igyekezett, hogy harminc-harmincöt éves korára mindent meg tudjon venni magának, amit szeretne. Gyerekkorában sokat nélkülözött otthon, és fejébe vette, hogy az nem élet, ahogy szülei élnek, hogy minden fillért be kell osztaniuk. Nagyon ügyesen vezette vállalkozásait, mindenféle kínai árut forgalmazott nagy tételben szupermarketeknek. Jól tudott már motorozni, és most célul tűzte ki, hogy levizsgázik, együtt Noémivel. Egyedül lakott, szüleit két-három havonta látogatta meg, sőt, pénzzel is segített nekik, könnyített a család terhein. A magányos nőkre depresszió néha rá is rátört. (Nem mintha nem lenne jellemző a depresszió minden nőre valamilyen mértékben, de ha valaki egyedülálló, akkor sokkal hajlamosabb rá.) Nemegyszer előfordult, hogy áthívta a házába Noémiéket, hogy ne legyen egyedül. Ilyenkor jókat beszélgettek, vigasztalták, biztosan hamarosan rátalál valaki! A két lány együtt főzőcskézett, együtt alkottak vacsorát. Sok-sok filmet vettek ki a közeli tékából, Zsófi filmek nélkül el se tudta volna képzelni az életét. Egyre többet voltak együtt, és mivel a ház elég nagy volt, elég sok üres szobával, sokszor nála is aludt a pár. Majdnem teljesen otthon érezték már magukat. Aztán Zsófi jobban lett, nem félt már, sokat utazott keletre, Kínába, Indiába, Hong Kongba, ahol az üzleti munkája mellett nagy érdeklődéssel hallgatta a helyi zenét, figyelte az ősi néptáncosokat, és ez mind örömmel töltötte el. Mikor hazajött, megint felvették a kapcsolatot a párral. Most már ők keresték az alkalmat, hogy átmehessenek Zsófihoz. Volt olyan, hogy egy hétvégére fél tucat videofilmet vagy DVD-t vettek ki és néztek meg együtt. Hogy-hogy nem, Noémi beiratkozott egy értékesítői tanfolyamra. A helyszín Pest volt, és ezért sokat kellett utazgatni át a városon. Mindig nagyon várta a találkozást párjával, Karesszel. Mivel Zsófi háza félúton volt Pomáz és a pesti színhely között, eleve adta magát, hogy a magányos lánynál legyenek minél többet. Zsófi természetesen igent mondott, és folytatódtak a közös filmnézések sok-sok kajával. Zsófinak akkoriban sok számlát kellett megírnia és számítógépen elutalnia, hosszú órákat ült a számítógép előtt, nem kímélve szép, világosbarna szemeit. Néha összetalálkozott a fiúval az előtérben vagy a ház teraszán, és mintha valami mélyen ülő, ki nem mondott szomorúságot vélt volna felfedezni barna szemeiben. Mivel nem tudta mire vélni dolgot, nem tulajdonított különösebb jelentőséget neki. Máskor mintha villámok cikáztak volna a fiú szemében. Egy szombat délutáni közös motorozás alkalmával nagyon jól érezte magát mindkét lány. Olyanok voltak, mint két kiskamasz. Karesz valahogy nem vállalta magára a vezető szerepét. Inkább olyan volt, mintha valamelyik lánynak a kisöccse lenne. Az április végi nap kellemesen cirógatta a lányok pofiját. Ha felnéztek az égre, békésen úszkáló bárányfellegeket láttak, alig-alig lehetett észrevenni, hogy mozognak. Mikor párszáz évvel ezelőtt őseink lovon nyargaltak végig a budai hegyvidéken, valószínűleg ugyanezt látták. A fellegeket meg nem nagyon zavarta sem a lovak nyerítése, sem a motorok búgása. Ha az ember hanyatt fekszik, és kezét az arca elé helyezi, és nem lát mást, csak az égboltot, olyan érzés keríti hatalmába, hogy a világtól el tud zárkózni, el, el az örökkévalóságba. A társaság hamarosan tűzgyújtásra adta a fejét. Karesz itt sem volt különösebben szervezője a dolgoknak, mintha még szótlanabb lett volna. Zsófi lehajolt egy gallyért, és amikor felegyenesedett, kis szorítást érzett a könyöke fölött. Megijedt, majdnem fel is sikoltott. -Szeretlek- hallotta a lány. -Szeretlek- hasított a magyarban egyetlen szóban összegezhető körülmény, helyzetkép a tudatába. Lehajtotta a fejét, nem szólalt meg egy ideig. Nem nagyon tudta, mi történik most, mintha egy mély álomból ébredt volna hirtelen, és azon járna az elméje egy rövid pillanatig, hogy hol is van most, hogy került ide? Aztán elkezdtek agyában zakatolni a gondolatok. Egyszerre sok mindent megértett, amit addig nem… …hamarosan magasra csaptak a lángok, hallatszott, hogy ropognak az elszáradt ágak a tűzben. A pirosas-sárgás lángnyelvek önzetlenül ontották a meleget, és az arra járók megcsodálták a nagy tüzet. -Mégis hogy képzeled??? Hogy gondoltad?? Nagyon jóképű pasas vagy, de neked nem én vagyok a kedvesed! Képzeld csak magad az én helyembe! – hallotta Karesz. Ezt most, itt felejtsük el, jó? A lány meg a fiú az újonnan vásárolt családi ház tornácán váltotta e szavakat, amit Karesz a spórolt pénzéből vett részletre, miközben Noémi mit sem sejtve járta a környékbeli kisvárosok orvosi rendelőit. Néhány hét múlva Noémi mondani szeretett volna valamit Zsófinak, áthívta őt magukhoz. Persze a lány torkában dobogó szívvel ment át… -Fontos változásra határoztam el magam, de ez már úgyis a levegőben lógott, mondta Noémi titokzatos mosollyal a szája a sarkában. –Otthagyom az állásom, kilépek, egy kenyérkereső úgyis elég, és mire jönnek a babák, teljesen hozzászokom a főállású háziasszonyi szerephez, na ehhez mit szólsz? -Hát, azért, most egyből gondoltad? Mindig azt mondtad, szereted a melót… Figyelj, te így vagy teljes ember, ahogy vagy! Egy szó mint száz, én várnék vele, ha majd babázol, az más lesz! -Te csak ne irigykedj! Picinyem, nem irigykedsz Te véletlenül? Figyelj, Karesznak van egy jó barátja, majd bemutatlak neki… Egy szóval, Zsófi nem tudott a barátnőjére hatni, de ezt nem is nagyon csodálhatjuk, aki így beadta a felmondását. Telt múlt az idő, megint közeledett az ősz, az éjszakák egyre korábban köszöntöttek be. Az egyszerű ember azt gondolná, hogy kevésbé nyomasztó ez azoknak, akiknek van kivel tölteniük az éjszakát… Zsófi egyszer késő éjjel, már éjfél után volt valamivel, arra ébredt, hogy csörög a telefonja. Ingerülten felkapta. -Iszonyúan kivagyok, ezt nem élem túl!- hallotta, majd csak zokogás, hosszú, kétségbeesett zokogás következett. -Te figyelj, a férfiak sosem tudják, hogy mit akarnak, ma ezt mondják, holnap meg azt- mondta Zsófi, és vigyázott, nehogy gépiesnek tűnjön, amit mond. -De ez így a legrosszabb!! Ha elküldene, még az se lenne ennyire szar…! Hogy itt maradhatok, lakhatunk együtt, de nehogy azt higgyem, hogy ő szeret engem…. Zokogások, szipogás következett megint… A következő hetekben Zsófi nagyon igyekezett barátnője kedvében járni, többször volt, hogy egy nagy adag dobozos csoki fagyival állított be hozzá, vagy hívta át magához. Aztán újabb telefonhívás. Ezúttal pont éjfélkor vagy kicsivel előtte: -Gyere ide, gyere, Te annyit segítettél a múltkor is, gyere, nélküled ezt most nem oldjuk meg! –hallotta Noémi hangját, aki a könnyeitől alig tudott beszélni. Nem kellett sok hozzá, Zsófi pár perc múlva már motorján robogott az aszfalton az éj sötétjében. Mikor megérkezett, barátnője szeretettel és nagyon nagy bizalommal ölelte őt át. Úgy is maradt egy kicsit, a zokogása alig csillapodott. Noémi besétált a szép új ház nappalijába. Még nem kellett fűteni, de már érződött, hogy itt van az ősz. Karesz a padlón ült, szótlanul, kicsit gondterheltnek tűnt. -Ez csak valami átmeneti dolog lehet, higgyétek el, minden kapcsolatnak vannak nehezebb szakaszai! … és ezt még elismételte aznap este néhányszor. Két szempár meredt rá. Noémi reménykedve, nagyon várta a biztató folytatást. De Zsófi látta a férfi reménykedő szemeit is. Néha néztek csak rá, lesből, olyanok voltak, mint az éhes kutya sóvárgó szemei… A férfiak gyávák, nagyon gyávák - gondolta Zsófi magában a motorján hazafelé. Októberben Karesz barátnője lelkére kötötte, hogy kerülje el a belvárost, mert veszélyes a környék, huszonharmadikán pedig egyenesen megtiltotta neki még azt is, hogy kimenjen a házból.

[válaszok erre: #322]

Zöldfülű