/ 12

Lista:

Kép:

Smile:

Beszélgetés

(üzenet: 282, Ima kérések)

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

7. Elküldve: 2006-08-14 13:01:32, Beszélgetés	[276.]
Két kedves ismerősöm/barátom Izraelben van hetek óta, az egyikőjük leveléből hoztam egy részletet - az engedélyével - minden kommentár nélkül teszem át ide (az írásmód miatt elnézést, de angol billentyűzeten kellett írnia): "Hallom, hogy Magyarorszagon milyen szovegek mennek es az EU allaspontjat is megismerhettem. Nagyon szomoru, hogy lepel borul Europa nagy reszenek szemere akkor, amikor mindennel fontosabba kezd valni, hogy lasson es jol lasson! Imadkozom azert, hogy Isten szivevel tudjunk erezni es gondolkodni!!! A beke itt mar nem egy valaszthato lehetoseg! Ha Izrael nem harcol es nem vedi meg magat, akkor meghal, es vege! Ez a tortenet itt most a tulelesrol szol, es ennyi. Nagyon sajnalatos, hogy ha ezt az egesz europai es amerikai sajto es media maskent allitja be,- de az HAZUGSAG! Rengeteg embert ismertem meg ott ahol dolgozunk es ott, ahol hetvegen is vagyunk es egyebkent is,...- es nincs egyetlen csalad sem, akinek mar ne hivtak volna be a fiat vagy a lanyat az elmult hetekben a hadseregbe. Senki nem akarja azt, ami van most! SENKI NEM AKAR HABORUT az itt elok kozul! Csak eppen nem lehet mast tenni, mint harcolni. Ha nem menne be Izrael Libanonba, akkor meg mindig 300-400 lovedek csapodna be Haifan es Galileaban NAPONTA! Most egy kicsit csendesult vegre az allando lovoldozes a terroristak reszerol. Izrael a terror ellen harcol, nem Libanon es az arabok ellen. Es ez nem duma, - EZ AZ IGAZSAG. Van annyi hadereje ennek az orszagnak, Izraelnek, hogy egyetlen nap alatt lerohanhatta volna egesz Libanont. Eppen azert nem teszi, mert nem a polgari lakossag es az arabok elpusztitasa a cel. Minden egyes akcio elott felszolitjak a civil lakossagot arra, hogy hagyja el azt a teruletet, ahol a terrorszervezetek loszerraktarai es kozpontjai vannak! Csakhogy a csaladok, akik maradnak, motivaltak abban, hogy ott maradjanak, felaldozva sajat magukat es gyermekeiket sahid-kent (martirkent) De MIERT??? KIERT teszik ezt??? Itt Izraelben viragoznak a leanderek, a narancsfak roskadasig teremnek, - itt boseg van! - aldott ez a fold es aldottak rajta az emberek. Dolgoznak es szorgalmasan, bekessegesen elnek. Ahol pedig olaj van es gazdagsag, - dollarmilliardok!!!- ott nincs elelem, nincs gazdasag, es az EU es USA bojkottja eseten emberek szazezrei kerulnek kozvetlenul az ehhalal kuszobere, - mert ha nem erkeznek meg a segelyszallitmanyok, akkor nincs mit enni....!!!!!!! Hogy is van ez??????? Isten adta a foldet es annak minden termeset es teremtmenyet arra, hogy uralkodjon felette... Mit jelent uralkodni? A legtobbet kihozni abbol, amink van! Uralkodni= aldotta tenni mindazt, ami a mienk. Aldotta, gyumolcsozove, gyonyoruve!!!! A haboru most es itt, - nehez. Mintha hajszalvekony jegen kellene jarni es biztonsagosan atjutni a tulso partra. Az Izraelieknek, mint mondtam, minden csaladja erintett ma. 70-80% lehet, aki megadassal es turessel, tisztan latja a helyzetet. A fiatalok egy resze, akiknek nincsen bevandorlo-kotodese mar,- az a csoport hajlik egyfajta pacifista iranyba, es le akarna ulni targyalni az irani elnokkel es a Hezbollah-hal is akar. Mindemellett kicsit ellentmondas, hogy koromfekete ruhaban tuntetnek, fekete bekejelvenyeket festve magukra, tetovalva, piercingekkel, punkosan ....( amely movementben mar sehol sincs nyoma a "make love not war!" 60-as evek beli beketuntetesek viraggyermeki tisztasaganak es marihuanas kodbe burkolt lagysaganak...) Eppen most volt itt Tel Avivban a piac mellett egy megmozdulas, ami nagyon megrendito volt. Ezek a bekepartiak nagyon fiatalok es az europai tortenelem nagyon messze van toluk. Egyikuk a fulem hallatara ismerte be, hogy a holocaustot o sem hiszi el teljes egeszeben!!!!!!!! Veluk szemben alltak azok, akik mindent hatrahagyva jottek ebbe az orszagba, mert elhittek Isten igeretet, es itt akarnak elni. Kozottuk is vannak nagyon fiatalok... De az O nagyszuleik meg holocaust tulelok voltak, vagy az Usaban, vagy Europaban... Megprobaltak ervelni es beszelgetni egymassal, a 2 csoport. Mindez annyira megrazo volt szamomra, hogy most nem irom le, mert csak sirni tudnek... " Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

6. Elküldve: 2006-08-11 23:30:43, Beszélgetés	[277.]
Nagyon szép! Köszi, hogy felraktad! Juli Képtáram Közbenjárás

	[előzmény: (5) anshi, 2006-08-10 22:08:38]

Kiváló dolgozó

anshi

Tagság: 2005-01-17 18:06:05
Tagszám: #15228
Hozzászólások: 13403

Elküldve: 2006-08-10 22:08:38,

Beszélgetés

[278.]

Idézet:

Add tovább

Ha van valami, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép, egy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segitsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább!

Ha tudsz egy kedves tőrténetet,
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát,
Add tovább!

Ha Isten meghallgatta imád,
S a égből áldást küldött le rád,
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább!

[válaszok erre: #6]

[előzmény: (3) pjuli, 2006-07-18 11:02:30]

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

4. Elküldve: 2006-08-06 08:21:15, Beszélgetés	[279.]
Most olvastam az ébredés portálon, nekem nagyon tetszett, bár a filmet nem láttam, de kedvem támadt ezek után megnézni: Egy különleges élmény, különleges történet, különleges igényességgel elkészített filmen. Egy szóval: kihagyhatatlan. Ez a Narnia Krónikája minden mozilátogtó számára. Hogy számomra miért több? Hogy egy keresztyén embeer számára miben több? Nos, engedjétek meg, hogy megosszam veletek életem egyik legkedvesebb történetét, ahogyan hosszú évekkel ezelőtt én megértettem, mi is a Megváltás. Egy különleges élmény, különleges történet, különleges igényességgel elkészített filmen. Egy szóval: kihagyhatatlan. Ez a Narnia Krónikája minden mozilátogtó számára. Hogy számomra miért több? Hogy egy keresztyén embeer számára miben több? Nos, engedjétek meg, hogy megosszam veletek életem egyik legkedvesebb történetét, ahogyan hosszú évekkel ezelőtt én megértettem, mi is a Megváltás. Fiatalemberként ezelőtt talán tizenhét évvel feleségemnél töltöttem egy napot, aki akkor még menyasszonyom sem volt. Édesapja lelkész volt, s a család elutazott rövid időre otthonról, engem megkértek, hogy vigyázzak a házra. Isten dolgairól akkoriban úgy gondoltam sokat tudok már, "felnőtt" fejjel konfirmáltam, tudatosan választva magamnak a református felekezetet, hiszen már akkor évek óta foglalkoztatott a különböző vallások tanításrendszere. Megismerkedtem a buddhizmussal, taoizmussal, sintoizmussal, hinduizmussal, s a keresztyénséggel. Friss keresztyén ismereteim azonban csupán a könyvekből megtanulható tényekre vonatkoztak, de amit a könyvek írtak, akkor még senki sem magyarázta meg igazán. Kicsit szégyelltem is volna kérdezni, lelkész apósjelöltem előtt beismerni, hogy sok alapvető dolog van amit nem értek, vagy hívő barátnőmtől kérdezni, így nem tettem. Azonban mielőtt elutaztak párommal a szülei, úgy bízták rám a lakást, hogy csak nyugodtan nézegessem a videókat, míg megjönnek. Találtam is egy érdekeset: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény volt a címe. Hm, -gondoltam- egy lelkészcsaládban boszorkányos film van a videók között? Ez több mint érdekes, ennek a végére járok, megnézem én magamnak azt a filmet. Kezdetlegesen készített rajzfilm volt, rámondásos szinkronnal, de a történet rögtön megragadott. C.S. Lewis azonos című könyve alapján készült (melyből a jelenleg mozivásznon látható Narnia Krónikája), de a szerző neve akkoriban még semmitmondó volt nekem. A történet: Négy gyermeket a szülei a háború elől egy vidéki házba küldenek egy professzorhoz. A gyerekek a háború borzalmaitól távol viszont változatlanul gyerekek maradnak, hát játszottak. Bújócskát. A legkisebb, Lucy elbújt egy különlegesen szép, régi szekrényben. Ahogy egyre mélyebbre fúrta magát a kabátok között, egy különleges világban találta magát: a kabátok háta mögött egy hófödte erdőben, hó borította hegyek között. Felfedezővágya által hajtva tovább merészkedett és egy lámpaoszlopnál találta magát: hamarosan egy fura lényt fedezett fel. Megismerkedett Thumnussal, a faunnal. A mókás kis lény elhívta otthonába, ahol el akarta altatni. Ám a lélek nem hagyta békén: felfedte a kislány előtt, hogy terve az volt, hogy elmondja a gonosz boszorkánynak: itt van "Éva lánya", egy ember. A jó lelkiismeret azonban nem engedte ezt a tervet, s a kislányt visszavezette találkozási helyükhöz mielőtt a boszorkány tudomást szerez érkezéséről. A kislány visszatérve a szekrényen át az eredeti régi házba, testvérei közé hiába mesélte furcsa kalandját, senki nem hitt neki. Másodszor is útra kelt, de ezúttal bátyja, Edmund is követte. Ő is átjutott a furcsa világba, de Lucyt elveszve a szeme elől, egy ösvényre vetődött, ahol találkozott egy különös hölggyel. A királynő (magát így nevezte) édességgel akarta rávenni, hogy csalja át testvéreit is, s vigye őket a palotájába, majd visszaküldte értük. Edmundnek hercegi rangot ígért, ha megteszi, s testvéreit szolgaként állította volna mellé. Edmund sötét titkával visszatért testvéreihez a ruhásszekrényen át. Nem kellett sokat várni, bár a testvérek nem hittek továbbra sem Lucynek, Edmund is tagadott, de a házvezető nő elől elrejtőzni hol lehetett jobban, mint a szekrényben? Hát a négy testvér hamarosan a szekrényen át Narniában találta magát, a hófödte birodalomban, s kezdetét vették a kalandok. Hogy miért volt hófödte a birodalom? Mert a gonosz királynő (a boszorkány) uralkodott. Úgy mondta a régi jóslat, hogy aki a boszorkány hatalmába kerül, az kővé fagy. Körülötte minden jég volt. De egyszer majd eljön Aslan az oroszlán és akkor eljön a tavasz, végetér a boszorkány hatalmának ideje. Edmond erről nem sokat tudott. Egy váratlan pillanatban elszökött testvéreitől, hogy némi "csemege" reményében a boszorkánynak elárulja: itt vannak. Ám a boszorkány már nem engedte vissza: leláncoltatta és börtönbe vetette. Edmund megláthatta a boszorkány kastélya körüli kőszobrokon: ez vár arra, akit a boszrkányt elér, s már bánta, hogy testvérei nyomára vezette a királynőt. A testvéreket ezalatt mesebeli lények (egy hódházaspár) a hírek szerint egyre közeledő Aslan elé vezette, ami a boszorkány csapatainak kitartó üldözése miatt izgalmas, veszélyes feladat volt. Ám találkoztak nem sokára Aslan táborában magával, az Oroszlánnal, akit mindenki régóta várt, aki seregébe gyűjtött mindenkit, aki nem akart a boszorkány szolgálatába állni. Edmund kiszabadul a boszorkány fogságából. Csakhogy a boszorkánynak a törvény szerint joga van az árulóhoz. Aslan és a boszorkány hát megegyeznek, és egy éjszaka Aslan elindul a kőasztal felé ahol már várja a boszorkány és vihorászó, borzasztó serege. Ünnepelnek, hiszen Aslan hagyja magát megkötözni, hagyja, hogy megcsúfolják, lenyírják sörényét, s hagyja, hogy megöljék. Edmundért, a bűnös helyett hal meg. A mámoros boszorkányi sereg győzelmet ünnepel Aslan felett. Ám a kőasztal kettéhasad, s hamarosan seregei élén feltűnik maga Aslan soha olyan erős nem volt azelőtt. Edmund, Lucy, Peter és Susan Aslan seregével együtt legyőzi a boszorkányt és Aslan városában a korona, s trón várja mindegyiküket. Azért küldte el Isten a Jóda beli győztes oroszlánt, Jézust, hogy helyettem, bűnös helyett odaadja az életét? Mit kellett szenvednie miattam, helyettem, értem? Micsoda borzasztó magány volt az Jézusnak a dühöngő tömegben... és mekkora kegyelem volt, hogy mindezt vállalta - akkor értettem meg igazán. Annyi, de annyi kérdésem volt a bűnről, s megértettem, a bűn akkor is bűn, ha nem valamiféle erőszakos károkozás, hanem eseetleg éppen csak a hallgatás, "édesség elfogadás" a világ fejedelmétől, akár jószándék de nem a jónak engedelmeskedve... Azt hiszem, nem csak nekem volt akkor hasznos, hanem komoly segítség lehet olyanok számára, akik még nem értik, vagy akik nem akarják megérteni. Nem fogsz szégyenben maradni, ha elviszed erre a filmre gyermekeidet, meseszerű történetben kristálytisztán fogják felfogni a bűn és a megváltás tényét és lényegét. Gyermekeinknek könyvből olvastuk a történetet, s látványos volt a fejlődés, ahogy a Bibliai igazságok felé fordultak, maguk fedezve fel a párhuzamot az Írás és a C.S.Lewis történet között. Filmben pedig mindez különleges élmény a számukra: nem kell, hogy lógjon az orruk, amikor társaik Harry Potter kalandjairól mesélnek hiszen nekik, keresztény gyermekeknek is vannak immár hőseik, akik többek mint egy zavaros fejű írónő kitalálásai: cinkosan összemosolygunk, ha az Aslan név elhangzik, hiszen tudjuk kiről beszélünk igazán. Bizonyságtételi, evangélizálási lehetőség is ez a gyermekeknek, ha társaikat is ráveszik, nézzék meg ők is a filmet. Felnőtteknek mit adhat ez a csodálatos kaland? Mint szülő néztem meg, mint felnőtt és mint lelkész, feleségemmel együtt a filmet a moziban. Bizony, ahogy mondani szoktuk: "teológiailag helyén van" a történet, még ha olyan részletekre menően vizsgálom is, hogy Jézus a kereszthalála után kapcsolatba történt-e halottak újra megjelenése? Igen. Helyén van üzenetét tekintve is a film. Motivál pozitív irányba, hogy merj harcolni Jézussal, merj szembe szállni a gonosz erőivel. Nagyszerűen mutatja a démoni világot is a boszorkány seregében a rendező, s a küzdelem pedig elsöprő, lendületes, kemény, de -talán az egyik legzseniálisabb a történet filmrevitelében, hogy- nem véres horror, levágott kezek, stb látványa, a harc közben vért ha jól emlékszem, nem is láttam, gyermekeknek emiatt is bátran ajánlható a film megnézése. Egy hiányérzetem volt csupán, ha "világi" szemlélő szemén keresztül nézném: legalább egy utalást pár sorban odaírtam volna a film végén a képernyőre: a történetben szereplő személyek bár kitalált figurák, valós személy(ek)ről mintázták őket: köztük az oroszlánt, Aslant, aki Jézus Krisztus. Ez -szerintem- elgondolkodtatott volna sokakat, így viszont sajnos sokan úgy kelnek fel a moziból, hogy "láttunk egy klassz mesét". Ezért is jó, ha nem hívő ismerőseinkkel együtt nézzük a filmet, beszélgetünk róla, tudatosítjuk bennük a történet igazi értelmét, jelentőségét. Talán kicsit mindez a leírás elfogult volt. Szerintem, aki megnézi, ugyanígy a történet kedves lesz a számára s ugyanígy nem tud majd elfogulatlanul írni róla, hiszen megérti, hogy érintett abban, amit a vásznon látott. Megértintetett az által, amit a film üzent. S a film segített talán számára is megérteni néhány apróságot ami nem is olyan apróság. Aztán, amikor ezelőtt sok-sok évvel ennek a történetnek a rajzfilm változatát megnéztem, azon vettem észre magamat, hogy sírok, rám szakadt az, hogy olyan vagyok mint Edmund, akiért Aslan (Jázus) az életét adta. Most felnőttként a moziban is bizony, ott voltak a könnyek a szememben. Hálát adtam Istennek, aki akkor, sok-sok évvel ezelőtt megszólított, hogy mire most újra látom a történetet: gyermekeim vannak, feleségem van, s én és az én házam népe az Úrnak szolgálunk. (P.Szabó Barnabás) " Juli Képtáram Közbenjárás [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2007-02-18 08:25:05]

[válaszok erre: #219]

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

3. Elküldve: 2006-07-18 11:02:30, Beszélgetés	[280.]
SZÜLETÉS Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fogantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is: - Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk? Az ikrek elkezdték fölfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal és eljuttatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől: - Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét! ... Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek észrevették, mennyire megváltoztak: - Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik. - Ez azt jelenti - felelte a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik. - De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni! - Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik -. Talán van élet a születés után is! - Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első -. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem a születés a vég?! Majd mély bánatba merülve így folytatta: - Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik. - De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik -. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképp életben? - Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első -. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük az életünket. ... Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel. Végül is elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat és kinyílt a szemük. Tele tüdőből felordítottak. Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is. ismeretlen szerző tollából Juli Képtáram Közbenjárás

[válaszok erre: #5 #255]

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2. Elküldve: 2006-07-13 00:58:41, Beszélgetés	[281.]
Hogyan találkoztam Istennel? (Megtérésem története.) 1957-ben születettem és egy kis alföldi faluban nőttem fel. Akkoriban nem volt divat a gyerekek vallásos nevelése, de felénk nem is tiltották. Egy katolikus templom volt a faluban, járhatott aki akart, de nem nagyon akartak az emberek, legfeljebb sátoros ünnepeken. Viszont aki nagy esküvőt akart, az tartott templomit is, és még szokás volt a gyerekeket is megkeresztelni. Engem is megkereszteltek, aztán ennyi volt. Édesanyám valamiért haragudott a papokra úgy általában is, a miénkre meg különösen, már nem is emlékszem miért. Ilyen légkörben nőttem fel. Isten nem érdekelt, nem is hittem, hogy lenne, később ez meggyőződésemmé vált. Mondhatom azt, hogy meggyőződéses ateista lettem. Összesen annyi elképzelésem volt Istenről, hogy Ő valaki fehér szakállú, hajlott hátú, bottal járó valaki, aki fentről figyel és jobbik esetben nem is foglalkozik velem, rosszabbikban a fejemre csap, ha valamit rosszul teszek és ha majd meghalok eldönti, hogy hová rakjon, a pokolba vagy a mennybe. Nekem ilyen Isten nem kellett, jól megvoltam nélküle. Teltek az évek, így visszanézve több helyen is látom, hogy Isten szólongatott, néha meg is éreztem belőle valamit, de nem a megfelelő következtetéseket vontam le. Sokat olvastam sci-fit, érdekeltek a para dolgok és mindig is biztos voltam benne, hogy van egy láthatatlan világ, számunkra láthatatlan lényekkel, akik hatással vannak az életünkre. Ezek megnyilvánulásait tapasztaltam is időnként. Volt két nagyon különleges megtapasztalásom, amikre éveken át kerestem a választ, hogy honnan származnak, mi történt. Foglalkoztam agykontrollal is egy ideig. Második gyerekem születése után 2 évvel visszamentem dolgozni. Azon a helyen csak 1 évet dolgoztam és volt egy kollégám, akivel azelőtt valahogy nem igen beszélgettem. Most elkezdtünk beszélgetni. Ő hitt Istenben, én nem. Tiszteletben tartottuk egymás álláspontját, de mindenki elmondta a saját érvét. Hónapokig beszélgettünk, 1-2 könyvét elolvastam. Valahogy teljesen másnak tűnt Isten így, mint ahogy én eddig képzeltem. Aztán végig gondoltam, hogy elhiszem, ha csodákról olvasok az agykontrollnál, ha természetfölötti jelenségeket hallok innen-onnan, de visszautasítom, ha valaki Istenről állít ilyet. Mérlegeltem és megállapítottam, hogy részrehajló vagyok, esélyt sem adok Istennek, foglalkozni sem vagyok vele hajlandó, élből visszautasítom a létét. Aztán döntöttem. Rendben. A világ nem olyan, amilyennek én akarom, én csak egy jelentéktelen porszem vagyok benne. A legjobb amit tehetek, hogy megpróbálom a lehető legjobban megtudni, milyen is valójában ez a világ, és ha tényleg van Isten, akkor fölösleges tagadnom, hiszen ez által nem változik meg a dolog, akkor meg kell tudnom mit akar tőlem, mi az én szerepem. Mindig is realista, két lábbal a földön álló emberke voltam, a feladat adott volt: Megtudni, van-e Isten. Hogy ezt előttem már valszeg több milliárdan akarták tudni? Na és! Ez engem cseppet sem riasztott vissza. A beszélgetéseink a kollégámmal folytatódtak, de ebből nem jöttem rá, hogy miért állítja, hogy van Isten, az indokai számomra nem voltak meggyőzőek, tudtam rá más megközelítést. Aztán egy nap elhangzott számomra a kulcs mondat. Azt mondta, hogy "Istent meg lehet ismerni, kapcsolatot lehet vele létesíteni!" Tessék Úgy gondoltam, hogy ilyet csak az mond, aki tudja mit beszél, hiszen ellenőrizni lehet. Na jó, akkor most ezt meg lehet fogni. Kérdeztem rögtön, hogy hogyan. Ő azt mondta, hogy hit által. Mondtam, hogy itt bukott is meg a dolog, hiszen nem hiszek egyáltalán. Erre Ő azt mondta, hogy ez nem gond, Isten látja azt, hogy mennyire elszántan keresem az igazságot és ha felkiáltok hozzá válaszolni fog. Jól van, gondoltam, próbáljuk meg. Majd jól megismerem ezt az Istent, aztán ráérek eldönteni, hogy kell-e nekem. Megtettem. Felkiáltottam! "Istenem, ha vagy, tudni akarom, meg akarlak ismerni!" Kérdeztem a kollégámtól, hogy hogyan válaszol Isten. Adott egy Bibliát és azt mondta, hogy kezdjem el olvasni és meg fogom érteni. (Ő 1-2 héttel később kilépett és majd 2 évvel később találkoztunk újra.) Egyszer már olvastam Máté evangéliumát, megfogott Jézus személyisége, de csak ennyi, semmi több. Most elkezdtem olvasni a Bibliát, akkori szokásomnak megfelelően a végétől, mondván ha a vége jó, akkor érdemes az elejétől olvasnom. Olvastam és értettem, világos volt a lényeg. Azóta 16 év telt el és azóta is csodálkozok, hogy milyen világos volt ott akkor minden. Már tudtam, hogy valóban van Isten. Később elölről kezdve megtudtam azt is, hogy kicsoda Jézus, miért jött el ebbe a világba, mi a mi helyünk, szerepünk... faltam az oldalakat, nagyon rövid időn belül elolvastam az Újszövetséget és minden lényeges dolgot megértettem, egyszerű, világos és logikus volt. Hogyne lett volna az, hiszen úgy íródott, hogy a gyerekek is megértsék, csak a fátyolnak kell lehullnia a szemünk elől. Már tudtam, hogy mit jelent a János evangélium következő két Igéje: Mert Isten annyira szereti a világot, hogy egyetlen Fiát adta oda, hogy senki, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Hiszen Isten nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem azért, hogy a világ megmeneküljön általa. Döntöttem újra: hiszek Jézusban, hiszem, hogy meghalt az én bűneimért és elfogadom Tőle ezt az ajándékot, akarok Isten fogadott gyermeke lenni. Amit először tapasztaltam, az olyan békesség volt, amit soha addig nem ismertem. Hónapokon át szólt bennem valami halk zene és mindent elöntött a nyugalom. Eltűntek a félelmek, az aggodalmak, szorongások, valami sosem ismert örömteli várakozás töltött be. Elkezdődött egy új élet, ami azóta is tart és csak azt sajnálom, hogy annyi évet elvesztegettem Nélküle, hogy annyi rossz döntést hoztam a saját kútfejemből, hogy annyi bánatot zúdítottam magamra és másokra is... Azóta járom az én Uram iskoláját, hol jobb hol rosszabb eredménnyel, de tudom, hogy mindennek ami velem történik célja és értelme van. Már sokféle módot megtanultam, ahogy szól hozzám Isten, de még most is van, hogy elvétem a hangját, de tudom, hogy ezért nem verés jár, hanem ha engedem akkor mint a vakot visszavezet a helyes irányba. Tudom, hogy szeretett gyermeke vagyok és ezt a szeretetet senki és semmi nem változtathatja meg!Tudom, hogyha lejár a földi időm, akkor kiköltözök ebből a testből és elmegyek abba a világba, ahol színről-színre láthatom Őt! Tudom!!!Ez a tudás biztosabb, mit a 2x2=4. Nem csalóka képzelet, nem foszladozó reménység, hanem biztos tudás! Erről a Biblia az mondja: A ki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. 1.Ján.5,10. és ez a tudás mindörökre megváltoztatja az ember életét. Juli Képtáram Közbenjárás [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2011-12-22 01:48:35]

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

1. Elküldve: 2006-07-05 23:21:52, Beszélgetés	[282.]
Szívesen látok bárkit, aki hittel vagy akár mással kapcsolatban is beszélgetni szeretne. Egyetlen kérésem van, hogy mindez kultúrált formában zajlódjék le. Köszöntök Mindenkit, aki idelátogat és kívánom, hogy Isten áldása legyen rajtad! Juli Képtáram Közbenjárás

	(TÉMANYITÓ)

Kiváló dolgozó

Beszélgetés

(üzenet: 282, Ima kérések)

/ 12

Lista:

Kép:

Smile: