Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és a miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. Péld 18,21.
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
32.  Elküldve: 2006-12-17 21:49:19, Beszélgetés
|
[251.] |
Ruthi nagyon szeretett mindenkit, akit mi engedtünk be és valahogy azt is nagyon jól érzékelte, hogy kik azok, akik fontosak számunkra, de közülük is volt egy különlegesen kitüntetett, Édesapám.
Ritkán járt nálunk, úgy évente 1-2 alkalommal látogatott meg bennünket. (Ruthit eleinte vittük, amikor mentünk hozzá, de pár év után fellázadtam, mert az eb vagy az ölembe feküdt vagy az ölembe ült az úton.   )
Apuval Ruthi teljesen másképp viselkedett, mint bárki mással, olyan hangokat adott, amit soha máskor. Teljesen körberajongta, mindenképpen meg akarta hódítani, pedig Apu nem nagyon foglalkozott vele, sőt sokszor el is zavarta, csakhogy Ruth nem hagyta magát. Amikor Apunak 2002-ben súlyos hasi műtétje volt, utána nálunk lábadozott. Érkezése utáni napon Ruthi ott sertepertélt körülötte, a lábai elé vetette magát, dörgölődzött mint egy macska... mindent elkövetett, hogy Apu foglalkozzon vele. Egy ideig elhajtotta, de egyszerűen lépni sem tudott tőle, Ruthi ott táncikált, bohóckodott, mórikálta magát, mint egy rossz k...
Csendben szemléltem a dolgot és egyfolytában azon törtem a fejem, hogy miért ennyire fontos Ruthinak Apu szeretete. Négyen vagyunk a családban, Ő állandó dédelgetésben nőtt fel, 4 gazdija volt, bár a gyerekeknek nem annyira engedelmeskedett, mint nekünk, de nem volt igazi egy gazdis kutya. Mindenkivel jól megvolt, hiszen mindenki szerette és kényeztette. Abban az idő viszonylag sokszor jöttek hozzánk ismerősök és tőlük is állandóan bezsebelt egy rakás simit, de az Apu volt az egyetlen, akinek a dédelgetésére fájdalmasan áhítozott. Az egész kutyából sütött a csalódottság és a fájdalom, ha nem tudta rávenni, hogy foglalkozzon vele.
Ahogy néztem, hogy mit művel, a szívem facsarodott össze, hogy mennyire szeretné, de nem mertem szólni sem Apunak, hiszen neki vigyáznia kellett magára. Aztán Apu nem bírta tovább, a műtött hasával lehajolt és megdögönyözte a lábai elé vetődött ebet  , Ő pedig hihetetlenül boldog volt.
Apu 2003 július 29.én meghalt, Ruthi pedig 2004. november 9.-én. 
Ruthi halála után nem sokkal eszembe jutott a fenti jelenet és akkor úgy éreztem, sőt ezt a mai napig is úgy érzem, hogy Ruth tudta valahonnan, hogy a családból Apu lesz az, aki már ott várja a mennyben, hogy Ő nem lesz egyedül addig sem amíg még mi itt vagyunk Ő pedig odaát, neki lesz ott valakije, akit ismer, akit szeret.
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| | |
[előzmény: (29) pjuli, 2006-12-07 04:48:08] |
|
Kiváló dolgozó 
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
anshi
Tagság: 2005-01-17 18:06:05
Tagszám: #15228
Hozzászólások: 13403
|
30. Elküldve: 2006-12-11 08:07:52, Beszélgetés
|
[253.] |
|
| | | [válaszok erre: #31] |
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
29. Elküldve: 2006-12-07 04:48:08, Beszélgetés
|
[254.] |
Nehezen jön össze az írás, de most végre elkezdem.
Butch történeténete 10 éve kezdődött egy másik kutya történetével:
Ruth története
10 évvel ezelőtt a gyerekeink 10 és 12 évesek voltak. Már rég szerettek volna egy kutyát, mi a férjemmel nem igazán akartunk. Évekig jó kifogás volt, hogy nem volt kerítésünk, és ugye érző szívű ember nem köt láncra egy kutyát, az állatkínzás. A gyerekeink ezt el is fogadták, így sokáig csend volt kutya ügyben. Aztán eljött az az idő, amikor elkészült a kerítés. A gyerekek nem felejtették el a kutyát. Jött a kérdés:
- Most már van kerítésünk! Ugye most már veszünk kutyát? 
Nem lelkesedtünk továbbra sem az ötletért, kitérő választ adtunk (előzőleg sem ígértük meg). Azonban valami megjelent a gyerekek arcán, ami miatt mégsem rakhattuk félre a kérdést.
Sosem voltak követelődzőek a gyerekeink, nyugodtan elvihettük Őket bárhová, nem kellett tartani attól, hogy kiverik a hisztit, ha valamit nem kaphatnak meg. Kértek, de ha nem tudtuk megvenni, azt is elfogadták, viszont volt pár eset, amikor láttuk, hogy tényleg nagyon szeretnének valamit és elfogadják a nemet, de mélyen sebződnek. Amikor ezt láttuk, akkor semmi más nem volt olyan fontos, minthogy megadjuk, amit kértek. Ezt a mély fájdalmat láttuk megjelenni, amikor a kutyáról volt szó.
Eszembe jutott a gyerekkorom. Én is mindig is nagyon szerettem volna kutyust, de sosem kaptam meg, Anyu mereven elutasította a kérést... és nekem nagyon fájt.
Én már megadtam magam.
Elmeséltem a férjemnek is, mondtam, hogy nem szeretném, ha a gyerekeknek is át kellene ugyanazt élni, amit nekem. Ő is megadta magát. Egy kis kibúvót azért még hagytunk, mondtuk a gyerekeknek, hogy így ősszel pici kutyát elég macerás felnevelni, az udvaron nem lehet kint hagyni, csak lakásban lehet, nehogy megfázzon, sokkal jobb tavasszal. Egyébként is helyet kell neki készíteni stb. Ha még tavasszal is úgy gondolják, hogy kell kutya, akkor jöhet, de a saját zsebpénzükből kell kifizetni az árát. Hát ez sem rettentette vissza Őket.
Mi kis méretű kutyust szerettünk volna, ami nem sok vizet zavar. A gyerekek először boxert, de csak egy rövid időre, aztán rotit és e mellett ki is tartottak. Egyik tanárnőjük tenyésztett és az osztályát többször elvitte haza és a gyerekeim teljesen beleszerettek a rotikba. Akkor még nem volt annyira ismert, mint mostanság, fogalmunk sem volt, hogy milyen kutya is. Hozzáfogtunk érdeklődni, az első infók után "csináltunk egy hátraszaltót". A téli hónapokban elolvastunk 1-2 könyvet, beszéltünk gazdikkal, tenyésztőkkel. Aztán egy cikk elolvasása után megnyugodtunk kicsit és döntöttünk, jöhet a roti. Télen készült a duplafalú hőszigetelt kutyaház, a pincében a "babaszoba" és 1996. március 22.-én egy ismerős tenyésztőnél megszületett a kiskutyánk. Akkor már nagyon várta az egész család. 3 hetesen nézhettük meg először, akkor már nevet is adtunk neki, amiért előtte imádkoztunk. Ruth lett a neve. (Róla van egy csodálatos történet az Ószövetségben, Őt szoktuk a hűség példaképeként emlegetni. Érdemes elolvasni, elég rövid történet, de szívszorítóan gyönyörű. http://biblia.hit.hu/ Ruth könyve)
Bármennyire is könyörögtünk nem kaptuk meg 8 hetes kora előtt. Azt mondta a srác, hogy még így is csak azért adja oda, mert megbízik bennünk és tudja is figyelni a kicsi fejlődését. Alig tudtuk kivárni, hogy hazavihessük. Persze nem raktuk ki az udvarra, ott csetlett-botlott körülöttünk. 
Ő volt mindnyájunk életének 1. kutyája.
Sosem bántuk meg egy pillanatra sem, hogy rotit vettünk. A jelleme hű lett a nevéhez. Rendkívül ragaszkodó volt, bárhol elengedhettük 20-30 m-nél távolabbra nem ment, de félszemmel akkor is nézett bennünket. Otthon mindig annak a nyomában volt, aki csinált valamit. Sokszor mondtuk is neki, hogy inkább Árnyéknak kellett volna elnevezni. Telve volt szeretettel, kedvességgel, ragaszkodással, humorral, sosem fogyott ki az ötletekből. Okos volt és engedelmes, jól tanítható, egy hozzáértő gazdi sokat kihozhatott volna belőle, de nekünk egyszerűen csak a családtagunk volt és boldog volt így is. Szabadon járkálhatott ki-be, az ajtót ugyanúgy nyitotta mint mi.
Kialakult közöttünk valami különös és csodálatos lelki közösség. Amikor a szemébe néztem, tudtam, éreztem, hogy mit érez, mit akar.
Néha fájt a jobb első lába, de semmi más baja nem volt, egészséges volt, mint a makk. Úgy 3-4 éves kora körül meg kellett műttetni, mert gennyes méhgyulladást kapott egy hormon injekció mellékhatásaként, a doki szerint majdnem ráment, de erős volt, gyorsan gyógyult.
Teltek az évek, néha kicsit sántikált, kapott egy-egy Rymadill kúrát, hónapokig nem volt utána semmi gond a lábával. Aztán 2004 tavaszán a lábfájása visszatért alig a Rymadill után pár hétre. Kapott még egy kúrát, egy ideig semmi. Néha sántított, kapott 1-1 fájdalomcsillapítót és jól volt. Nyár közepén kezdtük sokallni a lábfájást, szóltunk a dokinak, hogy valami nem oké, újra és újra sántít. Megbeszéltük, hogy kap egy újabb kúrát és ha nem javul, akkor meg kell röntgeneztetni. Újra jobban lett, de azt mondta a doki, hogy előbb-utóbb kellene 1 röntgent csináltatni, hátha kiderül, hogy mitől újul ki a lábfájás (a doki szerint elég idős volt a reumatikus fájdalmakra és elég nagy súlyú is). Mi teli voltunk sürgős munkákkal, levegőt alig kaptunk, kérdeztük, hogy várhat-e szeptemberig, azt mondta, hogy persze, nem sürgős a dolog. Nem sántított nagyon, nem is reagált a vizsgálatra, tapintással nem talált a doki semmit. Augusztus végén elmentünk 1 hétre nyaralni, addig a szomszédok etették. Amikor hazajöttünk mondták, hogy nem nagyon akart enni és eléggé szomorú volt. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentősséget, mert a nyári nagy melegben sokszor evett keveset, és ha 2-3 napnál hosszabb időre elmentünk, akkor már szomorkodott. Aztán kiderült, hogy hasmenése is van. Gondoltuk a konzervtől, amit 1 hétig kapott. Egyébként a kedvével semmi gond nem volt, nem sántított. Visszatértünk a tápos, rizs-farháttal kajára, rendbejött. Aztán pár napig újra hasmenés, majd elmúlt... újra sántít. Szóltunk a dokinak, megbeszéltük, hogy visszük röntgenre, keres helyet, visszaszól, hogy mikor fogadják.
Innentől mint a gyorsvonat indultak meg az események.
A doki napokig nem szól. Ruthi el kezd hányni, nem eszik 2-3 napig. Újra szólunk a dokinak, ígéri jön. Majd egy reggel gyomor görcsben feküdve találtam kint a járdán Ruthot. Szombat van, nem érem el a dokit. Körbe telefonálgatok a környékbeli állatorvosok között, sehol senki, igaz még alig múlt 7 óra. Végre találok valakit, aki felveszi, kérdezi be tudjuk-e vinni. Nem. Férjem dolgozik, kocsi nincs, megígéri, hogy kijön. Közben nagy nehezen ráveszem Ruhtit, hogy felálljon, felsegítem a lépcsőn, be a lakásba, lefektetem a helyére, Tomi felébred, jön, nézi mi van. Ruthi tovább görcsöl, rátesszük a kezünket, imádkozunk, egyre ritkábbak a görcsök. 8 után jön a doki, addigra a görcsnek nyoma sincs. Nem tud mit mondani, ad antibigyót és sürgős labort javasol. A saját dokinkat hívjuk megegyezünk másnap jön vért venni. Nem jön, Ruthi hány, hasmenése van, nem eszik. Doki megjön mondja, majd másnap vesz vért, nem jön, nagy nehezen 4-5 nap múlva beküld egy rendelőbe. Leveszik a vért, közben döbbenten hallgatják, hogy semmilyen kezelést nem kapott. Megbeszéljük, hogy elkezdik a náluk megszokott kezelést. Diétát ír elő, a saját dokival egyeztetnek, hogy Ő folytatja... folytatja, ... a hetes kúrát 1 napig,  másnap már nem jön, hiába hívom, keresem, nem tudjuk az eredményt pedig másnapra már ígérték. (Közben Ruthit 2-3 óránként etetgetjük, kezd szépen visszajönni az étvágya, de szinte csak kézből eszik.) Nagy nehezen elérem a dokit, azt mondja, hogy ő nem éri el azt dokit, aki a vért elküldte. Várok másnapig, akkor már egyáltalán nem veszi fel a telefont, hiába hívom. Végre berágok, hívom a dokit, aki levette a vért, érdekes módon azonnal felveszi a telefont. Elmond mindent. Ruth nagyon beteg. Minden laborértéke a sokszorosan túl van a határon. Lehet, hogy rákos, a daganatmarker határértékes. 
A lábam megroggyan, nyelek nagyot, megkérdezem most hogyan tovább. Ultrahangot javasol, immunerősítőket, addig is amíg nincs meg a diagnózis.
Veszett körtelefon, hogy hol tudják fogadni, ismerősöm senki, persze a dokink nem veszi fel a telefont. A Lehel útiak azt mondják, hogy a sürgősségre való tekintettel vigyem be este, rendelés után megnézik. Fuvart szerzek (férjem közben elutazott munkaügyben Németországba 1 hétre), délután felhívom a dokit, akinél a lelet van, hogy elvállalja-e a kezelést. Igen. Este UH, vagy félórát vizsgálja a doki az egész pociját, diagnózis: nagyon csúnya gyomor-bél nyálkahártyagyulladás. Valami fertőzés lehet, mondja a doki, a mája is nagyobb kicsit a kelleténél, de nem vészes, viszont a veséje olyan, mintha évekig szteroidot szedett volna  , mondom soha nem kapott. Nem érti. Kérdezzük, hogy nem rákos? A válasz nem, sehol sincs daganatnak nyoma.  Megnyugszunk, másnap be a rendelőbe az új dokijainkhoz. A dokinő vagy félórát kérdezgeti az előzményeket, felhívja a az idősebb doktor urat, telefonos konzultáció. Annyiban maradnak, hogy a lábával egyenlőre nem foglalkoznak, majd csak 1 jó hét múlva, ha a gyomor-bél problémáját helyre rakták, akkor megröntgeneztetik, de addig ne törjük, fontosabb, hogy pihenjen, épüljön. Naponta kap szurit, egyre jobban van, már szépen eszik, de egyre jobban sántít. A doki csak rázza a fejét végül pár nap után ad a lábára is szurit. Semmit nem használ. Még 1-et, az sem  . Erre azt mondja a doki, hogy ez valahogy nagyon nincs rendben, ne várjunk tovább vigyük el, de valami komolyabb vizsgálatra.
Másnap már mentünk is, nagyon élvezte az utat, az idegen helyen való sétát, 1 percre sem maradt nyugodtan, 3 lábon bicegett, nem győztük mondani, hogy "Ruthi ne rohangálj, lassan... " Aztán nem sokára ott feküdt az izotóp laborban, a vizsgáló asztalon. Tetőtől talpig átvizsgálták. A gyomrunk közben görcsben, jó félóra múlva kijött a doki és közölte:
"Sajnos nagyon rossz hírt kell mondanom, a kutyájuknak szétszórt máj daganata van, és ez valószínűleg már áttét. Biztosat holnap tudok mondani, amikor meglesznek a felvételek, de ez az ernyőn is jól látható. Teljesen szét van esve a mája, gyakorlatilag nem működik."
Egy ideig nem jutottunk szóhoz. Erre nem számítottunk, hiszen az UH szerint nem volt rákos.
Kérdeztük, hogy mik a kilátások. 2-3 hónap kezelés nélkül, kemoval és sugárterápiával 6-9 hónap valszeg.
Másnap a végleges diagnózis szerint az elsődleges daganat a vállizületében lévő csontrák, ami áttéteket képzett gyakorlatilag minden szervére már.
Úgy döntöttünk, hogy nem tesszük ki hosszas, kimerítő kezeléseknek, tortúráknak. Megbeszéltük a saját új dokijainkkal, hogy kap fájdalomcsillapítókat, roborálókat, vitaminokat... és mindent amit szeretne enni, kényeztetjük és addig marad velünk, amíg Ő is akarja, amíg örül, hogy velünk lehet, amíg nem szenved... aztán elengedjük.
Megbeszéltük, hogyha eljön az idő, akkor csak egy telefon és a doki jön.
Amióta beteg volt a közöttünk lévő kapcsolat egyre mélyült, egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Sokszor úgy éreztem, hogy a szívem kiszakad a helyéből, annyira sajnálom. Amikor már nem bírtam tartani magam mellette, akkor elrohantam bőgtem egy sort.
Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Már megéltem szüleim, apósom súlyos betegségeit, halálukat, azt gondoltam, hogy már edzett vagyok, de nem voltam az.
Egyre jobban volt, kapott fájdalomcsillapítót. Továbbra is 2-3 óránként etetgettük. Már kunyerált, bújt, kergette az udvarra betévedő cicát, ugatta a postást... Ősz volt, már hűvösek voltak az esték, ha kiment vittük utána a plédet és betakargattuk, hogy ne fázzon. Egyik este hányt, de másnap már újra evett. Néha úgy nézett ki, hogy nagyon rosszul van, de történt valami és már állt is fel és rohant 3 lábon balhézni. Nem vette tudomásul, hogy jobb lábára nem igazán tud rálépni, sokat esett. Féltünk, hogy egyszer összetöri magát, ezért ha mozdulni hallottuk már szaladtunk, hogy nyugalomra intsük, hogy vigyázzunk rá
Aztán egyik este kihányt újra mindent és nem volt hajlandó sem enni sem inni. Másnap reggel el kellett mennem otthonról, Ő bent maradt az előszobában a helyén. Összeszorult szívvel hagytam ott, de sokszor láttam már ilyen állapotban és a következőben pattant fel és rohant.
Amióta ilyen beteg volt féltem, hogy amikor hazamegyek már nem él. Legszívesebben akkor sem mentem volna el. 2-3 óra múlva rohantam haza. Ott feküdt a helyén, félig lelógva a paplanjáról, a két lábát összenyalta kicsit ragacsos nyállal. Visszafektettem, kínáltam vízzel, de csak elfordította a fejét. Vizes ruhával megtisztogattam, aztán próbáltam újra itatni, végre némi erőltetésre, de ivott. Megnyugodtam.
Iszonyú fáradt voltam. Már legalább 2 hónapja kb. 3 óránként etettük. Ha éjszakás voltam nappal akkor is felkeltem megetetni, megitatni. Nem szoktam nappal lefeküdni, csak akkor ha előtte éjjel dolgoztam vagy ha beteg vagyok, de akkor alig álltam a lábamon. Úgy gondoltam lefekszek egy kicsit, 2-3 órát alszok.
Még ma sem tudom, hogy elaludtam-e egyáltalán, de 15-20 perc múlva arra eszméltem, hogy hörgő hangokat ad Ruthi. ( Így szokott jelezni, ha akart valamit, majd halkan vakkantgatni...). Gondoltam ki akar menni pisilni. Szóltam, hogy várjon megyek, nehogy megpróbáljon felugrani és kinyitni az ajtót, de a helyén feküdt. Nagyon szaporán zihált, azt gondoltam, megint begörcsölt. Leguggoltam mellé, simogattam és közben imádkoztam... egyre lassult a légzése... már normálisan légzett... valami még sem volt rendben, tovább lassult a légzése... és a szíve nem éreztem, hogy ver... görcsös rémület fogott el, rádöbbentem mi történik , de nem hittem el... aztán egyszer csak az egész teste görcsberándult.... aztán csend néma csend amit az én sikításom és sírásom tört meg.
Még pár órát ott feküdt, amíg Géza és Tomi hazajöttek. A kertben készítettek neki sírt. Még olyan volt ott, mintha élt volna, csak az eszem tudta, hogy már nincs velünk. Nagyon nehéz volt eltemetni, elfogadni, hogy már nem láthatom, már nem lesz velünk, elment.
Logos Dina Ruth 1996. március 22. - 2004. november 9.
Juli
Képtáram
Közbenjárás
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2012-01-09 03:48:07]
|
| | | [válaszok erre: #32] |
[előzmény: (28) pjuli, 2006-11-29 22:17:11] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
28. Elküldve: 2006-11-29 22:17:11, Beszélgetés
|
[255.] |
Ma 2 éve lett Butch a mi kutyánk, elhatároztam, hogy végre megírom a történetét, hogy hogyan adta nekünk őt az Úr. Remélem pár napon belül sikerül megvalósítanom.
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| | | [válaszok erre: #29] |
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
27. Elküldve: 2006-11-16 22:00:39, Beszélgetés
|
[256.] |
 Erre sem gondoltam még így!
Köszönöm.
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| | |
[előzmény: (26) juhély, 2006-11-16 16:49:11] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
juhély
Tagság: 2004-01-02 11:15:48
Tagszám: #7942
Hozzászólások: 980
|
26. Elküldve: 2006-11-16 16:49:11, Beszélgetés
|
[257.] |
Zsid 11,3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.
1Móz 1,24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
1Kor.15.35. De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
36. Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
37. És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébet.
38. Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
39. Nem minden test azon egy test, hanem más az embernek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
40. És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
***
Magamnak is mondom:
Péld 4,7. A bölcseség kezdete ez: szerezz bölcseséget, és minden keresményedből szerezz értelmet.
|
| | | [válaszok erre: #27] |
[előzmény: (25) pjuli, 2006-11-16 16:09:12] |
|
Törzstag 
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
25. Elküldve: 2006-11-16 16:09:12, Beszélgetés
|
[258.] |
Ez így van sajnos, ők a mi bűneink miatt szenvednek, nem a sajátjaik miatt, mivel az nekik nem is lehet, többek között ezért is gondolom, hogy számukra nyitva áll a menny.
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| | | [válaszok erre: #26] |
[előzmény: (24) juhély, 2006-11-16 11:30:29] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
juhély
Tagság: 2004-01-02 11:15:48
Tagszám: #7942
Hozzászólások: 980
|
24. Elküldve: 2006-11-16 11:30:29, Beszélgetés
|
[259.] |
Ami még eszembe jutott: az Édenkertben a bűneset előtt nem folyt vér, állatok vére sem. Nem volt húsevés, nem voltak ragadozó állatok.
Az első vérontás akkor volt, amikor Isten bőr ruhát készített a bűnbe esett emberpárnak.
Az állatok szenvedésének és halálának az ember bűne az eredendő oka.
1Móz.3.17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
|
| | | [válaszok erre: #25] |
[előzmény: (23) pjuli, 2006-11-15 19:54:40] |
|
| Törzstag
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
23. Elküldve: 2006-11-15 19:54:40, Beszélgetés
|
[260.] |
Hát kb. ennyit látok én is az Igéből, a többi a magánvéleményem az alapján, ahogy Istent eddig megismertem.
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| | | [válaszok erre: #24] |
[előzmény: (22) juhély, 2006-11-14 09:43:38] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
juhély
Tagság: 2004-01-02 11:15:48
Tagszám: #7942
Hozzászólások: 980
|
22. Elküldve: 2006-11-14 09:43:38, Beszélgetés
|
[261.] |
1Móz 2,7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
***
Az embernek van Istentől kapott "Lehellete"(Ruah, Pneuma, Szellem) ami az állatnak nincs, de az állatnak is van pszichéje és élete amit a vére hordoz :
3Móz 17,11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.
***
A fentiek az Ószöv idején Mózes törvényei szerint szabályozva előképei voltak a BÁRÁNY VÉRÉNEK (Isten Báránya=Jézus)
Róm 8,19. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Ézs.11. 6. És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat;
7. A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik;
8. És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:
9. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.
Jel 21,4. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
***
Szerintem Isten minden életnek ismeri az értékét és Hatalma Szavával tartja fenn a Mindenséget és nem pusztít hanem alkot.
***
Péld 4,23. Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.
***
Mát 6,21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
***
Róm 12,3. Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.
***
5Móz 29,29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2006-11-14 09:52:50]
|
| | | [válaszok erre: #23] |
[előzmény: (21) pjuli, 2006-11-13 22:26:43] |
|
| Törzstag
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
21. Elküldve: 2006-11-13 22:26:43, Beszélgetés
|
[262.] |
Nagyon örülök, hogy "eljöttél", viszont az alkalmat is megragadnám, hogy megkérdezzelek a véleményedről, hogy mit gondolsz, az állatokkal mi történik a haláluk után?
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| | | [válaszok erre: #22] |
[előzmény: (20) juhély, 2006-11-13 15:15:13] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
juhély
Tagság: 2004-01-02 11:15:48
Tagszám: #7942
Hozzászólások: 980
|
20. Elküldve: 2006-11-13 15:15:13, Beszélgetés
|
[263.] |
Péld 12,9. Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
|
| | | [válaszok erre: #21] |
[előzmény: (19) pjuli, 2006-11-05 03:01:31] |
|
| Törzstag
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
19. Elküldve: 2006-11-05 03:01:31, Beszélgetés
|
[264.] |
A Csömöri Állatvédők topicjából másoltam ezt a tanulságos kis mesét:
Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája.
Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám.
Mindhárman meghaltak.
De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal.
Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket...
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak.
Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt.
A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált.
A kapuban egy férfi őrködött.
A vándor odament hozzá, és megszólította:
- Jó napot.
- Jó napot - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott.
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni.
Megköszönte hát az őrnek, és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata.
Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal.
Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak.
Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent.
- Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk.
Ugyanis ott maradnak azok,akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat..."
~ Paulo Coelho - Az ördög és Prym kisasszony / Atheneaum 2000 ~
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| | | [válaszok erre: #20] |
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
18. Elküldve: 2006-10-21 10:29:33, Beszélgetés
|
[265.] |
Találtam mást is:
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket? Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.
Billy Graham leányával készítettek interjút az egyik rádióműsorban, amelyben Jane Clayson riporternő megkérdezte őt az utóbbi idők borzalmas eseményeivel kapcsolatban: Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyenek történjenek?
Anne nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott:
Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történik, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen gentleman, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket békén?
O Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrég találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben.
Azután valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát iskoláinkban: a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd felebarátodat, mint önmagadat. És mi azt mondtuk, rendben. Azután dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenekeljük el a gyermekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megsérül, és lerombolhatjuk önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztosan tudja, miről beszél, és azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnök jobb, ha nem fegyelmezik a gyermekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskola vezetői azt mondták, hogy a tanárok inkább meg se érintsék a diákokat, nehogy ezzel rossz reklámot csináljunk az iskolának, és semmiképpen sem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végezhessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják szüleiknek. És azt mondtuk, rendben.
Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben.
Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít mit tesz valaki (beleértve az elnököt is) a magánéletben, amíg van munkánk és a gazdaság jól működik.
Aztán valaki egyre tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyermekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga ezt lehetővé teszi számukra.
És aztán a szórakoztatóipar azt mondta, csináljunk tv-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, az erkölcstelenséget és a tiltott szexet reklámozzák. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, a kábítószer-fogyasztásra, a gyilkosságra, az öngyilkosságra és a különböző sátáni témákat dolgozzák fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy, csak hadd menjenek.
Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyermekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat? Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van mindennek ahhoz a mondáshoz, hogy amit vet az ember, azt aratja.
"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, egy Érintett Tanuló" És a válasz?
"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten."
Furcsa, milyen egyszerű az embereknek kivetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy a világ a Pokolba.
Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki Hiszek egy Istenben”, miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén hisz az Istenben! Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre, és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük a viccek ezreit és azok bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, obszcén, durva és vulgáris dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolákban és a munkahelyeken. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lángoló vasárnap és láthatatlan keresztény a hétköznapokban.
Furcsa, hogy jobban érdekel, mit mondanak rólam az emberek, mint az, hogy mit mond Isten felőlem! Gondolkozol?
Add tovább az üzenetet, ha úgy gondolod, hogy megéri! Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle. Senki sem fogja megtudni, hogy ezt tetted. Azonban, ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van ez a világ!
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| | |
[előzmény: (17) pjuli, 2006-10-20 09:50:29] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
17. Elküldve: 2006-10-20 09:50:29, Beszélgetés
|
[266.] |
Takarítom a "postaládámat" és ezt találtam:
"Egyetértés kontra engedelmesség
Életem első teljes idejű nyári munkája hetedik után vette kezdetét egy farmon. Elképzelésem a munkáltató és alkalmazott kapcsolatáról meglehetősen egyszerű volt akkoriban: a főnök megmondta mit tegyek, s én
megtettem. Hamarosan a többi alkalmazott "felvilágosított" engem,
megkérdőjelezve egyszerű hozzáállásomat. Amíg egyetértettek a főnökkel, engedelmeskedtek neki. Amikor nem értettek vele egyet, akkor siránkoztak, panaszkodtak és esetenként engedetlenek voltak, nem hajtották végre feladatot.
A mai "Magam-módján-csinálom" világban az "engedelmesség" szó sokak számára negatívnak tűnik. Pedig többnyire az engedelmesség saját magunk védelmét szolgálja és/vagy a "főnök" érdekeit. Egy egészséges kapcsolatban az engedelmesség a bizalom és szeretet meglétének a bizonyítéka.
A Jézus követőjeként zajló utazásomon rájöttem, hogy engedelmeskedni Jézus tanításainak gyakran egészen könnyű - amennyiben egyetértek velük. Az engedelmes reakció/válasz sokkal nehezebb, amikor nem értem miért kellene azt tennem, vagy egyszerűen nem értek azzal egyet. Tényleg hiszem, hogy ez az én javamat szolgálja? Az engedelmességünk foka az Istennel való kapcsolatunk minőségéből fakad és az Iránta érzett szeretetünk motiválja azt. A Vele való kapcsolatunk valódiságának
mérőfoka az az, hogy mi mennyire vagyunk készek megtenni mindazt, amit Ő kér tőlünk.
Az Utolsó Vacsora alatt Jézusnak sok mondanivalója volt az engedelmességről, miközben tanítványit tanította: "Aki befogadja
parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem [.] Ha valaki
szeret engem, az megtartja az én igémet; [.] Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. [.] . Ha parancsolataimat megtartjátok,
megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében." ( János 14,21-24 és
15,10).
Az Istennel való szeretetteljes kapcsolatunk bizonyítéka? Engedelmesség.
Dolgozzunk rajta e héten együtt!"
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| | | [válaszok erre: #18] |
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
16. Elküldve: 2006-10-12 09:36:26, Beszélgetés
|
[267.] |
Amilyennek én megismertem Istent, az Ő fiát Jézust, a világot...
Először amit egyszerűen csak elfogadni lehet, amit senki nem ért igazán, de ezt írja a Biblia. Isten 3 személy, az Atya, a Fiú (Jézus Krisztus) és a Szent Szellem(Szent Lélek). Ez a három mégis egy. Annyira azonosak a céljaik, olyan harmóniában vannak, hogy bár mások a tulajdonságaik, képességeik, de mégis tökéletes egységet alkotnak. Mindhárom mindenható, örökkévaló, tökéletes, szent.... isten.
Ezt azért írtam le, mert később lesz szó mindhármukról.
Istennek nincs kezdete és vége, örökkévaló. Nála nincs viszonylagosság, minden abszolút és tökéletes, mert csak így maradhat fenn, így lehet Isten. Ő a szavát, törvényeit sohasem hágja át. (Nem olyan mint pl. a változékony, megbízhatatlan görög istenek.) Nála a változásnak árnyéka sincs.
Nos ez az Isten mivel szerető Isten, ezért teremtett olyan lényeket, akiket szerethet és akik viszont szeretik Őt. De mit ér a szeretet, ha az kötelezően teszik, ha nincs más lehetőség, ugye akkor az csak program? Ezért aztán az Isten úgy teremtett bennünket, hogy dönthessünk mellette vagy ellene. Szabad akaratot kaptunk. Hasonló felépítésűre, működésűre (saját képmására) teremtett bennünket, csak múlandó anyagból és berakott bennünket megszületni az örökkévalóság kis darabjába, amit idő korlátok közé szorított. Ebben a kis idő darabban van lehetőségünk dönteni mellette vagy ellene. Ha ez az idő lejár, akkor visszakerülünk az örökkévalóságba, vagy Istenhez vagy tőle elválasztva, attól függ hogyan döntöttünk.
Amikor megteremtette a földet és a rajta levőket akkor ezt mondta:
1.Mózes1.
26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
Tömören a Földet midenestül jogilag az ember bérletébe adta. Az "uralkodjatok" eredetijében sokkal inkább: viseljetek gondot róla, őrizzétek, törődjetek vele, segítsétek a fejlődésben...
Így kezdödött számunkra az élet. Ekkor tökéletes kapcsolat volt Isten és az ember között, úgy talákoztak egymással mint mi a barátainkkal. Az ember nem ismert mást rajta kívül,... egy ideig.
Istennek vannak más teremtményei is, vannak olyanok, akiket előttünk teremtett. Ezek egy részét nevezzük angyaloknak. Ők nagy hatalmú, erejű, nem anyagi világból származó lények, de ők nem kaptak szabad akaratot, hanem szolgáló lények, az a dolguk, hogy Isten akaratát végrehajtsák. Ezeknek a lényeknek egy része fellázadt Isten ellen, ezzel megbontotta a tökéletes rendet. Hogy a világ ne menjen tönkre miattuk, Isten kénytelen a bukott angyalokat elkülöníteni, így kerültek a Föld bizonyos hatáskörébe, de minden jog nélkül, hiszen az az embereknek volt fennt tartva. Isten megengedte, hogy az emberrel találkozzanak ezek a lények, hogy az ember választani tudjon, kit szolgál. Isten egyetlen dolgot nem engedett meg az embernek, hogy egyen egy bizonyos fáról az éden kertjében. Itt nem az evés vagy nem evés volt a kérdés, hanem ezzel próbálta meg, hogy hisz-e neki, elfogadja-e, amit mond. Egy ideig nem volt gond, ám megjelent egy bukott angyal (a bukottak vezetője: kígyó=ördög=sátán=gonosz) és addig csűrte-csavarta a szót és ámította az embert, míg végül az neki hitt és nem Istennek, és evett, vagyis engedetlenné vált Istennel szemben.
1. Mózes 2.
1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4. És És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
Az ember ezzel urat cserélt maga fölött, Istent elhagyta, a gonoszt választotta, neki hitt, aki természetesen hazudott, mert ez a lételeme. Mivel Isten még a gonosszal szemben is igazságos és jogos ezért a Föld az ember árulása után átkerült a gonosz bérletébe. (Jelenleg is ez a helyzet, hogy ennek a Földnek a jogos ura, de hála Istennek csak a bérlője a sátán, ezért történik ennyi szörnyűség a világban.)
Az ember nem halt meg azonnal, fizikailag, de megszakadt a közössége Istennel (ez pedig szellemi halált jelent), ezáltal elveszítette a kapcsolatát az életforrásával és a halál útjára lépett. Megjelent az öregedés, betegség és testi halál. A világban a romlás, az árulás és mindeféle bűn, ami eddig nem volt.
Ez volt az eredendő bűn és annak azonnali következményei. Ebbe a világba, ezek közé a körülmények közé születik mindenki, eleve elválasztva Istentől.
Isten amikor megteremtette az embert, tudta, hogy milyen kockázattal jár a szabadakarat, ezért gondoskodott előre arról, hogy legyen menekülési lehetőség, hogy minden ember sajátmaga dönthessen a sorsáról.
Isten kimondta, hogy a bűn büntetése a halál. (Ugye egy olyan világ, ahol mindenki kedvére csinálhat bármit, nincs következménye, az anarchiába végül pedig megsemmisülésbe torkollik. Tehát a világrendjét megbontó dolgokat (bűnt), büntetni kell. Na de milyen bűnt csak a nagyon nagyokat, vagy a kisebbeket is. Mi így gondolkodunk, Isten nem. Ami egy kicsit is megbontja a rendet az már a tökéletességet teszi tönkre egy idő után pedig az egész világ tönkre megy, ezért semmilyen bűn nem maradhat, ki kell zárnia a világából (halál: ami nem jelent mást, mint Isten közösségéből=az élet forrássától elzárni. Ez nem jelent megsemmisülést, hanem kizárást mindenből, ami Istené: szeretet, élet, fény, melegség, barátság..., menni abba az elkülönített világba, ahol a gonosz van, vele együtt a hazugság, kín, nyomor, félelem, sötétség...ez a halál).
Viszont Isten csak azt mondta ki, hogy a bűn büntetése a halál, de azt nem mondta, hogy a bűnösnek meg kell halnia, ezért ha valaki, aki nem bűnös, vállalja, hogy meghal a bűnösök helyett, és a bűnös ezt el is fogadja, akkor van megoldás az ember számára.
Ez még emberek számára sem ismeretlen, ugye épp most folyik egy ilyen ál rab ellen nálunk is az eljárás. De hallottam pl. egy történetet, hogy egy hadifogoly táborban kiállították a hadifoglyokat és azt mondták, hogy minden 5.-et agyonlövik. Minden 5.-nek kikellett lépni a sorból. Amikor kiléptek, akkor az ottmaradottak közül valaki jelentkezett, hogy Ő szeretne meghalni az egyik társa helyett, mert annak gyerekei, felesége van, Őt pedig senki sem várja. Az őrök elfogadták a cserét és a társa is. Amikor az életben maradt rab később megszabadult és hazament, minden évben kiment az érte meghalt társa sírjához és elmondta ott, hogy igyekszik úgy élni az életét, hogy a méltó legyen arra, hogy valaki érte halt meg.
Vissza a Bibliához.
Mielőtt az Atya megteremtette az embert, megkérdezte, hogy lesz-e valaki, aki hajlandó lesz vállalni a bűnös emberek helyett a halált. Az egyetlen fia Jézus azt mondta:
"Itt vagyok Atyám, küldj el engem!"
És kb. 2000 évvel ezelőtt Jézus ott hagyott a mennyben mindent és emberi testet öltött és eljött, hogy vállalja értünk a halált. Tökéletes és bűntelen volt, amikor eljött és emberként is az maradt. Itt a földön körülvéve bűnnel és kísértéssel végig képes volt az Atya akaratát cselekedni. Nem csak meghalt értünk, de előtte bemutatta az Atya hozzánk való viszonyát, szeretetét, tanított a világról, az életről, halálról, az ember feladatáról...
János evangéliuma 5. fejezet
19.Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.
20. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.
,21. Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, megelevenít.
22. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;
23. Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.
26. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
30. Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
Itt felhívnám valamire a figyelmet:
Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
Nekik önmagukban van az életük, nekünk viszont Tőlük és Bennük van az életünk, önmagunkban nincs. Ez hatalmas különbség!
Jézus képes volt a kereszten magára venni a világ összes bűnét! Az enyémet a Tiédet... mindenkiét! Jog szerint az ár kifizetve, Isten felé rendezve. Kérdés, hogy Te, meg én mit kezdünk ezzel. Ez egy szerződés. Tartoztunk Istennek, Jézus aláírta, hogy fizetve, kérdés, hogy mi ezt benyújtjuk-e az Atyának, elfogadjuk-e? Ha nem fogadjuk el, akkor Jézus fölöslegesen hordozta el a bűneinket. Lehet, hogy úgy gondolod, hogy Neked nincs is. Én nem így gondoltam és elfogadtam Jézus ajánlatát, mert nem akartam az ördög hatalma alatt maradni.
Mi az ár, amit fizetnünk kell?
Semmi!
Ingyen kegyelemből van. Csak el kell fogadni. (ahogy pl. a hadifogoly is tette.)
Urat válthatunk újra. A kapcsolat Istennel helyreállhat. Nem csak helyreáll, hanem ezzel a fogadott gyerek státuszába kerülünk, Jézus testvérei leszünk.
Megérthetjük a szavát, akaratát és minden egyes helyzetben újra és újra dönthetünk, hogy követjük-e a tanácsait. Minden egyes helyzetben dönthetünk nemet.
Aztán ha hagyjuk az Istennel való folyamatos kapcsolat átformálja az egész életünket.
Attól kezdve, hogy elfogadjuk Jézus helyettesítő halálát, Isten fiaivá válunk, szeretett gyermekekké, eddig csak szeretett teremtmények voltunk. Innentől kezdve az Atya úgy foglalkozik velünk, mint saját gyermekeivel.
Ha jó szüleid voltak, akkor nem lesz nehéz megértened, milyen a mennyei Atya. A saját szüleink bármennyire is jót akartak nekünk, tévedtek sokszor, mert nem ismertek minden körülményt, nem igazán tudták mi jó nekünk. Istennél nem így van, Ő még a gondolatainkat is ismeri, sokkal jobban tudja, hogy kik vagyunk, mint mi magunk. Szeret bennünket és azt akarja, hogy egyre inkább növekedjünk, felelősségteljesek, érettek legyünk. A keresztények növekedése is hasonló a gyerekek testi növekedéséhez. Megszületünk (újjászületünk), csecsemők vagyunk, akit táplálni kell, de fokozatosan növekszünk. Némi különbség mégis van. A keresztények növekedése függ a saját hozzáállásunktól, hogy mennyire követjük Istent, mennyire hallgatunk a szavára, mennyire jól tanulunk az Ő iskolájában. Az eltelt idő csak lehetőséget ad a növekedésre, de a mi felelősségünk, hogy hogy élünk vele, és hogy élünk azzal, amit Jézus felkínál minden embernek.
János evangéliuma 3. fejezet
16. Mert Isten annyira szereti a világot, hogy egyetlen Fiát adta oda, hogy senki, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17. Hiszen Isten nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem azért, hogy a világ megmeneküljön általa.
18. Aki hisz benne, nem kerül ítélet alá - aki viszont nem hisz, az már ítélet alá is került, mivel nem hisz az Isten egyetlen Fiának nevében.
Megjegyzés 2018.04.03.:
Idézet:
| Istennek vannak más teremtményei is, vannak olyanok, akiket előttünk teremtett. Ezek egy részét nevezzük angyaloknak. Ők nagy hatalmú, erejű, nem anyagi világból származó lények, de ők nem kaptak szabad akaratot, hanem szolgáló lények, az a dolguk, hogy Isten akaratát végrehajtsák.
| |
Ezt a kérdést ma már másképp látom. Úgy gondolom Isten minden teremtményének szabad akaratot adott. Ugyan szolgálatra teremtette az angyalokat, a mi segítségünkre, de ez nem zárja ki azt, hogy döntési joguk legyen, így jöttek pl. némelyek a Földre és vették feleségül az emberek lányait és nemzettek velük ún. óriásokat. (1.Mózes 6, 1.- 4.)
Juli
Képtáram
Közbenjárás
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2018-04-03 21:07:04]
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
15. Elküldve: 2006-10-07 12:54:13, Beszélgetés
|
[268.] |
Füle Lajos: KRISZTUSBAN
Ha egyszer bűneim
elvonulhatnának előttem
vég nélküli, sötét sorokban,
s kikiabálnának komiszmód:
"Én is tehozzád tartozom!
Meg én is, én is, én is, én is!!"
Ó, hogy pirulnék a haragtól,
hogy nem tudom - beléjük fojtva
a szót - elhallgattatni őket,
s a szégyentől tán - hogy igaz mind -
lángra lobbanna a ruhám is.
De bűneim
nem vonulhatnak el előttem,
nem szólhatnak már, mert halottak,
s én - megváltott -
KRISZTUSBAN élek...
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
14. Elküldve: 2006-10-05 14:38:58, Beszélgetés
|
[269.] |
Egyik barátnőm diploma munkájához kellene 1 novella, de még a könyvtáros ismerősünk segítségével sem találják. Nincs esetleg valakinek valami használható ötlete? Esetleg valaki nem rejtegeti otthon a polcon?
"Agnon,Smoel Joszef de írják Smöuél Joszéf-nak is, (1888-1970)1966-ban kapott
irodalmi Nobel-díjat.
Of such and of Such a collection of stories ez egy novelláskötetémek a címe,
úgy tünt ebbe van a keresett novella, melynek címe:Agurot magyarul:Elhagyott
asszonyok ,vagy olvastam így:Magukra maradtak, 1907-ben írta.
Angolul is jó, ha magyarul nem hozzáférhető, az elérhetőséget is megköszönöm,
ha valaki eljutattja."
Ha tudtok valamit írjatok 1 PÜ-t légyszi!
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
13. Elküldve: 2006-09-26 22:31:06, Beszélgetés
|
[270.] |
Keresgéltem a winchimen és közben találtam:
Jom Huledet - Születésnap
Gondolkozol néha azon, miért is születtünk meg?
Vajon mire gondolt Isten, amikor megteremtett minket?!
Úgy tudom, még a világ teremtésekor felőlünk is előre mindent eltervezett
Vajon mit tervezett a Teremtő, amikor mint egy átsuhanó elképzelés megfogalmazódtunk Őbenne?!
Jókedve volt akkor?
Vagy éppen elszomorodott a világ felett, amikor először eszébe jutottunk?!
Mire gondolt? Mi bántotta?
Min töprengett?
Olyan félelmetes és mégis csodálatos ez így! Hát nem?
Hiszen, csak egy sóhajtás, egy gondolat az életünk
Néhány évnyi esetlegesség, gyönyör és kín, remény és szenvedés felváltva.
Örömök és fájdalmak kusza halmaza…-ennyinek tűnik… De nem ennyi, biztosan nem! - Ez csak az a látható, ami éppen a felszínen van!
Hiszen most eszembe jut az is, hogy lehettünk volna 1 tervezet csupán,… vagy egy próbálkozás, amire Ő utólag rálegyint: „ Mégsem!”
Lehetett az Örökkévalónak ilyen tervezete nem is egy !
Olyan ötletek, amelyeket nem tartott elég megfelelőnek, amiket elvetett, - hosszasabb, vagy rövidebb tűnődés után, -
Olyan tervek, amelyeket mégsem valósított meg, mert nem találta eléggé szépnek és jónak őket…
Ránk is mondhatta volna: „ Á, mégsem! Nem ilyet akarok! Másként képzeltem!”
Lehettünk volna így , - Isten elvetett ötlete, - de NEM!
Ő ilyennek akart Téged és engem, amilyenné lettünk,
A testünk súlyát, magasságát, a szemünk és hajunk színét, még a különféle formájú és helyzetű anyajegyeket is rajtunk bárhol – Ő ilyennek akart Téged és engem, így akarta, hogy legyünk!
És gondolta, ahogy a világról, úgy rólunk is: Így lesz jó!
Az Ő kedve szerint, így lesz tökéletes!
„ És látta Isten, hogy ez jó. Igen jó”
Ránk ezzel a szeretettel néz és nézett!
Jókedve volt?
Vagy sírt éppen?
Mostanában sokat gondolkodom ezen…
Hiszen Ő tudta előre, hogy mikor, hová, és hogyan születünk majd meg…
Ő tudta előre ezt a hitehagyottá lett világot, a gyűlöletet, a pusztítást,…a rengeteg kegyetlenséget…
Ő már akkor látta a vajúdás kínjainak kezdetét, : a háborúkat, földrengéseket, éhínségeket,…
Látott mindent, már akkor, amikor a szempillánk utolsó szálát is számba vette,…
Ő tudta hová helyez bennünket.
Tudja létezésünk célját, értelmét, a motivációt, az indítékokat,…hogy miért pont most, pont így és ide akar minket
És tudni vélem most már én is.
Értem, és érzem.
Indítéka Önmaga.
Maga a motiváció testesül meg bennünk.
És igen, tudom: Isten sírt akkor.
Sírt a világ sorsa felett.
A világban pedig most sírnak sokan.
És mi NEKI, és az elveszőknek vigasztalására jöttünk
Hogy Neki dicsőséget és örömet, - a teremtésnek pedig békességet és szeretetet hozzunk
Hogy valami, bármi, MINDEN, - egy kicsit jobbá legyen
Azáltal és azért, hogy megszülettünk
Igen.
Te is és én is, - mi ezért születtünk meg!
Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének gyönyörűségére, Aki a mi Istenünk
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKED!
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
11. Elküldve: 2006-09-10 22:02:08, Beszélgetés
|
[272.] |
Benéztem a következő helyre és megtaláltam az egyik kedvenc dicsőítő énekem (azok kedvéért, akik nem keresztények: ezek olyan dalok, amelyek Isten dicséretéről, felénk áradó szeretetéről, a mi szeretetünkről szól, amiket Istentiszteleteken szoktunk énekelni, kíváncsiságból is érdemes belehallgatni szerintem:
http://www.szabadkeresztyen.hu/downloads.php
Itt vagyok, s várlak
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
10. Elküldve: 2006-08-29 02:39:14, Beszélgetés
|
[273.] |
Pár kép:
3 évvel ezelőtt láttam először képet erről a helyről és már akkor szeretem volna odamenni, de akkor még nem sikerült, de most igen, köszönet érte az Úrnak!
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| | |
[előzmény: (9) pjuli, 2006-08-29 00:39:54] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
pjuli
Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609
|
8. Elküldve: 2006-08-18 12:05:09, Beszélgetés
|
[275.] |
Jövő vasárnapig nem leszek net közelben, addig is ezzel a csodálatos Zsoltárral szeretnék elköszönni az errejáróktól:
Zsoltárok könyve 91. fejezet
1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.
2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!
3. Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől.
4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége.
5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal;
6. A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.
7. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.
8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!
9. Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;
11. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.
12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.
13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.
14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.
16. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.
Juli
Képtáram
Közbenjárás
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
|
