/ 171

Lista:

Kép:

Smile:

Bibliai versek (Igék) naponta

(üzenet: 4273, Ima kérések)

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2126. Elküldve: 2013-05-25 06:05:53, Bibliai versek (Igék) naponta	[2151.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 24. RÉSZ [Lk. 24.32] Ekkor így szóltak egymáshoz: "Nem éreztük-e magunkban, hogy ég a szívünk, amikor az úton szólott hozzánk, amikor megnyitotta nekünk az írásokat?" [Lk. 24.33] Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták. [Lk. 24.34] Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak. [Lk. 24.35] Ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről. [Lk. 24.36] Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük. [Lk. 24.37] Megrettenve, félelemmel telten úgy vélték, hogy szellemet látnak. [Lk. 24.38] Ő azonban megszólította őket: "Miért vagytok nyugtalanok? Miért szállnak fel fontolgatások szívetekben? [Lk. 24.39] Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy én magam vagyok az. Tapintsatok meg, és ismerjétek fel, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja, [Lk. 24.40] mint ahogy látjátok, hogy nekem van." [Lk. 24.41] Még hitetlenek voltak az örömtől és álmélkodtak, amikor így szólt: "Van-e itt valami ennivalótok?" [Lk. 24.42] Azok egy sült haldarabot adtak oda neki. [Lk. 24.43] Megfogta, és a szemük láttára megette. [Lk. 24.44] Azután így szólt hozzájuk: "Ezekkel a szavakkal mondtam meg nektek, még amikor veletek voltam, hogy be kell teljesedniük mindazoknak, amiket Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban felőlem megírtak." [Lk. 24.45] Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy belássanak az írásokba. [Lk. 24.46] Azt is mondta nekik: "Így van megírva: A Krisztus szenvedni fog, de harmadnapon feltámad a halottak közül, [Lk. 24.47] és nevében Jeruzsálemtől elkezdve az összes nemzetek között hirdetni fogják, hogy a vétkek megbocsátása végett más felismerésre térjenek az emberek. [Lk. 24.48] Ti vagytok ezeknek tanúi. [Lk. 24.49] Én meg elküldöm reátok Atyám ígéretét. Ti várjátok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalomba bele nem öltöztetnek titeket." [Lk. 24.50] Azután kivezette őket Betánia tájékáig, ott rájuk emelte kezét és megáldotta őket. [Lk. 24.51] Azalatt amíg áldotta őket, történt, hogy elszakadt tőlük. [Lk. 24.52] Ők meg nagy örvendezéssel visszatértek Jeruzsálembe, [Lk. 24.53] és az Istent áldva mindenkor a templomban voltak. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2125. Elküldve: 2013-05-24 00:53:42, Bibliai versek (Igék) naponta	[2152.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 24. RÉSZ [Lk. 24.13] Közülük kettő még aznap elindult, s egy Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságban levő faluba ment, melynek neve Emmausz. [Lk. 24.14] Társalgás közben megemlékeztek mindazokról a dolgokról, amely imént történtek velük. [Lk. 24.15] Amíg egymással társalogtak, és együtt vitatták a történteket, maga Jézus ért közelükbe, s kísérte útjukat. [Lk. 24.16] Szemüket azonban valami lefogta úgy, hogy nem ismerték fel őt. [Lk. 24.17] "Micsoda szavak ezek, amelyeket jártatokban egymással váltotok?" - szólította meg őket. Azok sötét arccal megállottak. [Lk. 24.18] Egyik, a Kleopás nevű ezt felelte neki: "Te vagy egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?" [Lk. 24.19] "Ugyan mi?" - kérdezte tőlük, s azok így feleltek neki: "Hát, amik a názáreti Jézussal estek meg, aki tettben is, szóban is hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt, [Lk. 24.20] hogy mint adták át őt főpapjaink és elöljáróink halálos ítéletre és feszítették meg őt, [Lk. 24.21] pedig azt reméltük, hogy ő az, aki Izráelt meg fogja váltani. Ám mindezeknek már harmadik napja, hogy megtörténtek. [Lk. 24.22] Sőt még közülünk is néhány asszony megzavart minket. Ezek kora reggel a sírnál voltak, [Lk. 24.23] és mivel nem találták az ő testét, eljöttek és elbeszélték, hogy angyalokat láttak látomásban, s azok állítólag azt mondották volna, hogy ő él. [Lk. 24.24] Ekkor a velünk levők közül némelyek elmentek a sírhoz és úgy találták a dolgot, ahogy az asszonyok mondták, őt azonban nem látták." [Lk. 24.25] Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Óh, mily értelmetlenek és rest szívűek vagytok mindannak elhívésére, amit a próféták mondottak. [Lk. 24.26] Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak és azután bemennie dicsőségébe?" [Lk. 24.27] Azután elkezdte Mózesnél és az összes többi prófétáknál, és elmagyarázta nekik azt, ami az összes iratokban felőle írva van. [Lk. 24.28] Mikor közel jutottak ahhoz a faluhoz, ahová utaztak, az útitárs úgy tettette, mintha tovább akarna menni. [Lk. 24.29] De erővel kényszerítenék őt." Maradj velünk - mondták. Már este van, bealkonyult." Erre bement, hogy náluk maradjon. [Lk. 24.30] Történt azután, hogy amikor velük együtt asztalhoz dőlt, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte és odaadta nekik. [Lk. 24.31] Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2124. Elküldve: 2013-05-23 18:11:38, Bibliai versek (Igék) naponta	[2153.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 24. RÉSZ [Lk. 24.1] Szombaton ugyan nyugodtak a parancsolat szerint, de a hét első napján, még kora szürkületkor a sírhoz mentek, és elvitték az elkészített illatszereket. [Lk. 24.2] A követ a sírról elhengerítve találták, [Lk. 24.3] majd amikor beléptek, nem lelték az Úrnak, Jézusnak a testét: [Lk. 24.4] Míg ők a dolog miatt megzavarodva álltak, történt, hogy egyszerre villogó ruházatban két férfi állott melléjük. [Lk. 24.5] Mialatt őket félelem tartotta megszállva, s arcukat a földre szegték, amazok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek az élőt a holtak között? [Lk. 24.6] Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek meg, hogyan mondta nektek, mikor még Galileában volt: [Lk. 24.7] Az ember Fiát át kell, hogy adják vétkező emberek kezére, meg kell, hogy feszítsék, de harmadnapon fel kell támadnia." [Lk. 24.8] Vissza is emlékeztek szavaira, [Lk. 24.9] s amikor a sírtól visszatértek, hírül vitték mindezeket a tizenegynek és az összes többieknek. [Lk. 24.10] Magdalai Mária, Johanna, Jakab Máriája és a többi nő, akik velük voltak, elmondták ezeket az apostoloknak. [Lk. 24.11] De azoknak úgy tűntek fel ezek a beszédek, mint üres csacsogás és nem hittek nekik. [Lk. 24.12] Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2123. Elküldve: 2013-05-22 06:00:01, Bibliai versek (Igék) naponta	[2154.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 23. RÉSZ [Lk. 23.44] Már mintegy hat óra volt, amikor az egész földet a kilencedik óráig tartó sötétség borította el, mert a nap világossága kihagyott. [Lk. 23.45] Majd középen kettéhasadt a templom függönye. [Lk. 23.46] Ekkor Jézus nagy hangon kiáltott: "Atyám a te kezedbe teszem le szellememet." S amikor ezt mondta kilehelte szellemét. [Lk. 23.47] Mikor a százados látta mi történt, dicsőítette az Istent, s azt mondta: "Ez az ember valóban igazságos volt." [Lk. 23.48] A jelenlevő tömeg, melyet a látványosság gyűjtött egybe, amikor látta, ami történt, mind a mellét verve tért meg. [Lk. 23.49] Ott álltak messziről Jézus ismerősei valamennyien, az asszonyok is, akik őt követve Galileából vele jöttek, s látták ezeket. [Lk. 23.50] Egyszer csak egy József nevű ember, ki tanácsos volt, jó és igazságos férfiú, [Lk. 23.51] ki nem értett egyet amazok szándékával és cselekvésével, Arimátiából, a zsidók egyik városából való, aki várta az Isten királyságát, [Lk. 23.52] elment Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét. [Lk. 23.53] Azután levette őt a keresztről, gyolcsba burkolta, és egy sziklába vágott sírba helyezte el, ahol még soha senki sem feküdt. [Lk. 23.54] Az előkészület napja volt: kigyulladtak a szombati csillagok. [Lk. 23.55] Józsefet nyomon követték azok az asszonyok, akik Galileából együtt jöttek fel Jézussal. Ezek megnézték a sírt, azt is, hogy hogyan helyezték el a testét, [Lk. 23.56] majd visszatértek és illatszereket, keneteket készítettek elő. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2122. Elküldve: 2013-05-21 05:35:10, Bibliai versek (Igék) naponta	[2155.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 23. RÉSZ [Lk. 23.26] Amikor elvezették, megfogtak egy bizonyos cirénei Simont, ki a mezőről jött haza, s arra rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. [Lk. 23.27] A nép nagy sokaságban kísérte, asszonyok is, akik mellüket verték és siratták őt. [Lk. 23.28] Jézus azonban hátrafordult hozzájuk és így szólt: "Jeruzsálem leányai, ne sírjatok rajtam. Inkább magatokon sírjatok, s gyermekeiteken. [Lk. 23.29] Mert napok jönnek, melyeken ezt fogják mondani: Boldogok a meddők, a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak. [Lk. 23.30] Azokban a napokban azt mondogatják majd a hegyeknek: Essetek ránk, és a halmoknak: Borítsatok el minket. [Lk. 23.31] Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?" [Lk. 23.32] Kivezettek más elítélteket, két gonosztevőt is, hogy vele együtt megfeszítsék. [Lk. 23.33] Mikor kiértek arra a helyre, melyet Koponyának neveznek, ott megfeszítették őt, a gonosztevőket is, egyiket jobb felől, másikat bal felől. [Lk. 23.34] "Atyám, mondotta Jézus, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek." Azután szétosztották ruháit, és sorsot vetettek rájuk. [Lk. 23.35] A nép pedig ott állott és nézegetett. Az elöljárók gúnyolták őt: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten Felkentje, a kiválasztott." [Lk. 23.36] Gúnyolták őt a katonák is, akik hozzámentek s ecetet vittek neki [Lk. 23.37] és így szóltak: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat." [Lk. 23.38] Felirat is volt felette: "Ő a zsidók királya." [Lk. 23.39] A felfüggesztett gonosztevők közül is az egyik káromolta: "Hát nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is." [Lk. 23.40] De megszólalt a másik, és korholta őt: "Nem féled az Istent? - mondotta neki -, hiszen ugyanaz az ítélet van rajtad? [Lk. 23.41] Mi igazságosan szenvedünk, mert annak méltó büntetését kapjuk, amit tettünk, ő azonban semmi helytelent nem tett." [Lk. 23.42] Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, ha eljössz majd királyságodban." [Lk. 23.43] Jézus ezt felelte rá: "Bizony azt mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2121. Elküldve: 2013-05-21 05:32:56, Bibliai versek (Igék) naponta	[2156.]
Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2120. Elküldve: 2013-05-20 19:42:49, Bibliai versek (Igék) naponta	[2157.]
APOSTOLOK CSELEKEDETEI 2. RÉSZ [Csel. 2.22] Izráeli férfiak! Halljátok meg ezeket a szavakat: A názáreti Jézust, azt a férfit, akit az Isten ti közöttetek hatalmas erőkkel, csodákkal és jelekkel igazolt, melyeket őrajta keresztül tett, amint magatok tudjátok, [Csel. 2.23] miután Isten elhatározott szándékkal és előzetes tudással nektek őt kiadta, ti törvényszegő kézzel keresztre szegeztétek és megöltétek. [Csel. 2.24] Isten azonban a halál fájdalmait feloldotta és feltámasztotta őt, mert nem volt lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa őt. [Csel. 2.25] Dávid ugyanis így szól róla: Mindenkoron (már eleve) magam előtt láttam az Urat, mert jobbomon van ő, hogy meg ne inogjak. [Csel. 2.26] Ezért vigadott a szívem és ujjongott a nyelvem: még a húsom is azzal a reménységgel lakik itt, [Csel. 2.27] hogy nem fogod lelkemet a láthatatlan országban hagyni, sem nem adod oda Jámborodat, hogy rothadást lásson. [Csel. 2.28] Életre vivő utakat ismertettél meg velem. Orcáddal együtt lakva meg fogsz majd tölteni jókedvvel. [Csel. 2.29] Férfiak, Testvéreim! Legyen szabad nekem ősatyánk, Dávid felől nyíltan megmondanom nektek, hogy ő életének végére jutott, el is temették, és sírja a mai napig nálunk van. [Csel. 2.30] Ám miután ő próféta volt és tudta azt, hogy Isten esküvel esküdött neki arra, hogy ágyékának gyümölcséből származó utódot fog ültetni trónjára, [Csel. 2.31] előre látva beszélt a Krisztus feltámadásáról, hogy sem a láthatatlan országban nem marad vissza, sem rothadást nem lát a húsa. [Csel. 2.32] Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, aminek mi mindnyájan tanúi vagyunk. [Csel. 2.33] Miután tehát Isten jobbjára felemelték őt s az Atyától a Szent Szellem ígéretét kapta, kiöntötte a Szent Szellemet, amit ti most láttok is, hallotok is. [Csel. 2.34] Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hisz ő maga mondja: Mondá az Úr az én uramnak: Ülj jobbom felől, [Csel. 2.35] míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem. [Csel. 2.36] Teljes bizonyossággal tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Isten Úrrá s Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek." [Csel. 2.37] Mikor ezt hallották, a szó átszúrta a szívüket s ők így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: "Mit cselekedjünk, testvéreink, férfiak?" [Csel. 2.38] "Térjetek más felismerésre! - mondta nekik erre Péter -, és merítkezzetek be mindannyian a Krisztus Jézusnak nevébe vétkeitek bocsánatára, és majd elnyeritek a Szent Szellem ajándékát. [Csel. 2.39] Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek, valamint mindazoknak, akik messze vannak, akiket az Úr, a mi Istenünk még el fog hívni." [Csel. 2.40] Sok más szóval tett erős bizonyságot és úgy kérlelte őket: "Mentsétek meg magatokat ettől az elferdült nemzedéktől." [Csel. 2.41] Azok már most, akik szavát örömmel fogadták, bemerítkeztek, úgyhogy aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott az eklézsiához. [Csel. 2.42] Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tudományával, a közösséggel, a kenyér megtörésével és az imádkozásokkal. [Csel. 2.43] Minden lélekben félelem támadt. Sok csoda és jel történt az apostolokon át. [Csel. 2.44] Mindazok, akik hittek, mindenüket közösen egy helyen tartották, [Csel. 2.45] szerzeményeiket és vagyonukat eladták, és mindenkivel megosztották, ahogy kinek-kinek szüksége volt rá. [Csel. 2.46] Amellett naponként egy indulattal állandóan a szenthelyen tartózkodtak, házanként kenyeret törtek és egyszerű szívvel részesedtek az eledelben, [Csel. 2.47] magasztalták Istent és kedvesek voltak az egész népnek. Az Úr pedig azon a helyen naponta csatolt az eklézsiához megmenekülőket. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2119. Elküldve: 2013-05-19 21:31:59, Bibliai versek (Igék) naponta	[2158.]
APOSTOLOK CSELEKEDETEI 2. RÉSZ 1 Mikor a húsvéttól számított ötvenedik nap, a pünkösd napja betelt s mindannyian ugyanazon a helyen egy indulattal együtt voltak, 2 hirtelen zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek. 3 Majd tüzes nyelvekhez hasonló jelenségek lettek láthatókká rajtuk, melyek szétoszlottak s minden egyesükre ült belőlük. 4 Ezzel mindannyian megteltek Szent Szellemmel és különböző nyelveken kezdtek szólani, amint a Szellem adta nekik, hogy megnyilatkozzanak. 5 Jeruzsálemben akkor az ég alatt lakó összes nemzetekből zsidók, lelkiismeretes férfiak tartózkodtak. 6 Mikor az a zúgás felhangzott, zavart tömegben ömlött össze a sokaság, mert ki-ki a saját nyelvén hallotta őket beszélni. 7 Magukon kívül voltak, csodálkozva mondták: “Hiszen ezek, kik beszélnek, mind galileabeliek: 8 Hogy lehet hát, hogy mindannyian a saját nyelvünkön halljuk őket szólani, amelyben születtünk? 9 Pártusok, médek, elámiták, Mezopotámia, Júdea, Kappadócia, Pontus és Ázsia, 10 Frigia, Pamfilla, Egyiptom, a líbiai s cirénei vidékek lakói, római jövevények, zsidók is, közeledők is, 11 krétaiak és arabok halljuk, hogy a mi nyelvünkön szólják az Isten felséges tetteit!” 12 Mindannyian magukon kívül voltak hát és kétségek között kérdezte egyik a másikat: “Mi akar ez lenni?” 13 Mások gúnyolódva szóltak: “Édes bortól részegedtek meg.” 14 Azonban előállott Péter a tizeneggyel együtt és hangját fölemelve a következő nyilatkozatot tette: “Zsidó férfiak s Jeruzsálemben tartózkodó idegenek! Legyen mindannyiotoknak tudtára és vegyétek fületekbe szavaimat mindannyian, 15 semmiképpen sem részegek ezek, mint ahogy ti vélitek, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van, 16 hanem csak az történt, amit Jóel prófétán át megmondott már: 17 Úgy lesz az utolsó napokban – szól az Isten –, Szellememből öntök ki minden húsra, fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak, 18 sőt Szellememből rabszolgáimra és rabszolgálóimra is ki fogok önteni, és azokban a napokban prófétálni fognak. 19 Azután csodákat rendelek fenn az égre és jeleket alant a földre: vért, tüzet, gomolygó füstöt, 20 a nap sötétségre fordul át, a hold vérré válik, minek előtte az Úrnak nagy és tündöklő napja eljő. 21 Akkor úgy lesz, hogy aki az Úrnak nevét segítségül hívja, meg fog menekülni. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2118. Elküldve: 2013-05-18 21:07:30, Bibliai versek (Igék) naponta	[2159.]
Pünkösd APOSTOLOK CSELEKEDETEI 1. RÉSZ [Csel. 1.1] Első elbeszélésemet mind a felől írtam, óh Teofilosz, amit Jézus kezdetben tett és tanított [Csel. 1.2] addig a napig, amelyen az égbe felvétetett. Ezt megelőzően a Szent Szellemen át parancsot adott az apostoloknak, akiket magának kiválasztott. [Csel. 1.3] Azután hogy szenvedett, sok bizonysággal állott élve az apostolok elé, úgyhogy azok negyven napon át láthatták őt, és ezalatt az Isten királyságáról szólt hozzájuk. [Csel. 1.4] Mialatt együtt volt velük, megparancsolta nekik, hogy Jeruzsálemből ne távozzanak el, hanem várják meg az Atya ígéretét," melyet hallottatok tőlem. [Csel. 1.5] Mert János vízbe merített, ti ellenben nem sok nap múltán Szent Szellemben fogtok bemerülni." [Csel. 1.6] Akik a parancsra egybegyűltek, megkérdezték őt: "Uram, a mai időben állítod-e helyre Izráelnek a királyságot?" [Csel. 1.7] Jézus ezt felelte nekik: "Az időtartamokat és időpontokat, melyeket az Atya saját hatáskörébe helyezett, nem a ti dolgotok tudni, [Csel. 1.8] hanem azáltal, hogy a Szent Szellem rátok száll, hatalmat fogtok kapni s mind Jeruzsálemben, mind Júdeában és Szamáriában el egész a föld széléig tanúim lesztek." [Csel. 1.9] Ahogy ezeket elmondta, szemük láttára felemelkedett, azután felhő vette hátára s elszakította szemüktől. [Csel. 1.10] De mialatt meredten néztek a mennybe távozó után, fehér ruhában hirtelen két angyal állott eléjük [Csel. 1.11] és megszólította őket: "Galileai férfiak, miért álltok itt s néztek a mennybe? Az a Jézus, aki tőletek a mennybe felvétetett, ugyanazon a módon jő majd el, ahogy őt a mennybe menni láttátok." [Csel. 1.12] Ekkor az Olajfák-kertjének nevezett hegyről, mely Jeruzsálemtől szombatnapi járóföldre van, visszatértek Jeruzsálembe. [Csel. 1.13] Amikor beértek, felmentek abba a felsőházba, amelyben szállva voltak, éspedig Péter, János, Jakab, András, Fülöp, és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia és a buzgó Simon, meg Júdás, a Jakab fia. [Csel. 1.14] Ezek mindannyian egy indulattal s állandóan imádkoztak az asszonyokkal, továbbá Máriával, Jézus anyjával és Jézus testvéreivel együtt. [Csel. 1.15] Azokban a napokban a testvérek közepette, mikor körülbelül százhúsz főnyi tömeg volt együtt, felállott Péter és szólni kezdett: [Csel. 1.16] "Férfiak, Testvéreim! Be kellett teljesülnie az írásnak, melyet a Szent Szellem Dávid száján át előre megmondott Júdásról, ki vezetőjük lett azoknak, akik Jézust elfogták, [Csel. 1.17] mert őt közénk számítottuk és sorsjuttatásképpen kapta ezt a szolgálatot, amelyet mi teljesítünk. [Csel. 1.18] Ez a Júdás telket szerzett a hamisság béréből, azután hanyatt-homlok zuhant alá, úgyhogy kettéhasadt és minden bele kiomlott. [Csel. 1.19] A dolog Jeruzsálem összes lakói előtt ismeretessé vált, úgyhogy azt a telket saját nyelvükön Akeldamák-nak nevezték el, mi azt jelenti: vérmező. [Csel. 1.20] Meg van írva ugyanis a Zsoltárok Könyvében: Legyen hajléka pusztává: lakó ne éljen benne! Továbbá: Felügyelői hivatalát (püspökségét) más nyerje el. [Csel. 1.21] Kell tehát, hogy valaki tanúbizonysága legyen az ő feltámadásának azok közül a férfiak közül, akikkel együtt jártunk az egész idő alatt, ameddig Jézus, az Úr ki-, és bejárt közöttünk, [Csel. 1.22] tehát a János bemerítésétől fogva addig a napig, amelyen Jézus felvétetett tőlünk." [Csel. 1.23] Erre előállítottak két férfit: a Barsabásnak nevezett Józsefet, kinek Jusztusz (igazságos) volt a mellékneve és Mátyást, [Csel. 1.24] majd ilyen szavakkal imádkoztak: "Te mindeneknek szívét ismerő Úr, jelöld meg, hogy e kettő közül kit választottál ki, [Csel. 1.25] hogy elnyerje ennek a szolgálatnak és apostolságnak helyét, melyről Júdás félretért, hogy a saját helyére jusson." [Csel. 1.26] Sorsot vetettek rájuk és a sors Mátyásra esett, kit azután a tizenegy apostollal együvé számítottak. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2117. Elküldve: 2013-05-18 21:06:01, Bibliai versek (Igék) naponta	[2160.]
Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2116. Elküldve: 2013-05-17 12:10:59, Bibliai versek (Igék) naponta	[2161.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 23. RÉSZ [Lk. 23.1] Ekkor az egész sokaság felállott és elvezették Pilátushoz. [Lk. 23.2] Ott vádolni kezdték: "Azon kaptuk ezt az embert, hogy egész népünket félreviszi, s tiltja, hogy a császárnak adót fizessenek, amellett azt mondja, hogy ő a Krisztus, Király. [Lk. 23.3] Pilátus megkérdezte őt: "Te a zsidók királya vagy?" "- Te mondod." - felelte neki. [Lk. 23.4] Pilátus ekkor a főpapokhoz és a tömeghez szólott: "Nem találok ebben az emberben semmi okot a vádra." [Lk. 23.5] De azok annál inkább erősítették: "Fellázítja a népet. Egész Júdeát elárasztotta tanításával, Galileán kezdve jött idáig." [Lk. 23.6] Mikor Pilátus Galileát hallotta, megkérdezte, hogy az ember galileai-e, [Lk. 23.7] és amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alól való, felküldötte Heródeshez, ki ezekben a napokban szintén Jeruzsálemben tartózkodott. [Lk. 23.8] Heródes nagyon megörült, amikor Jézust meglátta, mivel hallott róla, már elég idő óta akarta látni őt. Remélte, hogy valami jelt fog látni, melyet Jézus visz véghez. [Lk. 23.9] Sok szóval faggatta őt, de Jézus semmit sem felelt neki. [Lk. 23.10] Ott állottak a főpapok és írástudók és nagy erővel vádolták őt. [Lk. 23.11] Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, gúnyból fényes fehér ruhába öltöztette. Azután visszaküldte Pilátushoz. [Lk. 23.12] Heródes és Pilátus azon a napon lettek egymás barátaivá, előzőleg ugyanis ellenséges viszonyban voltak egymással. [Lk. 23.13] Pilátus ekkor összehívta a főpapokat, az elöljárókat és a népet, [Lk. 23.14] és beszédet intézett hozzájuk: "Ide hoztátok hozzám ezt az embert azzal a váddal, hogy a népet a császártól elfordítja, de én, miután előttetek kikérdeztem a felől, amivel vádoltátok, semmi elítélésre méltó okot ez ember ellen nem találtam. [Lk. 23.15] Sőt még Heródes sem. Hiszen visszaküldte őt hozzánk. De lám semmi halálra méltó dolgot nem cselekedett. [Lk. 23.16] Megfenyítem tehát, és elbocsátom őt." [Lk. 23.17] Minden ünnep alkalmával pedig szabadon kellett nekik bocsátani egy foglyot. [Lk. 23.18] Erre az egész sokaság kiáltozni kezdett: "Veszítsd el! Barabbást bocsásd el nekünk." [Lk. 23.19] Ezt a Barabbást egy a városban keltett lázadásért és gyilkosságért vetették tömlöcbe. [Lk. 23.20] Pilátus újra szólott hozzájuk, mivel Jézust szabadon akarta bocsátani, [Lk. 23.21] de azok így kiáltoztak rá: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!" [Lk. 23.22] Harmadszor is szólott hozzájuk: "De hát mi gonoszt tett? Semmi halálra méltó vádat nem találtam ellene. Meg fogom hát fenyíteni és elbocsátom." [Lk. 23.23] Ám azok nagy hangon követelték, hogy feszíttesse meg. Kiáltozásuk erőt vett a helytartón. [Lk. 23.24] Pilátus ekkor megítélte nekik, amit kívántak: [Lk. 23.25] Elbocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, akit kikértek. Jézust ellenben odaadta akaratuknak. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2115. Elküldve: 2013-05-16 17:00:05, Bibliai versek (Igék) naponta	[2162.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 22. RÉSZ [Lk. 22.55] Mikor az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülülték, Péter is közéjük ült. [Lk. 22.56] De egy fiatal rabszolgáló, amikor a tűznél ülve meglátta őt, reámeresztette szemét és így szólt: "Ez is vele volt." [Lk. 22.57] Ám ő letagadta: "Nem ismerem őt, asszony." [Lk. 22.58] Kevés idő múlva másvalaki, egy férfi, meglátta és megkérdezte: "Te is közülük való vagy?" Péter így felelt: "Ember, nem vagyok." [Lk. 22.59] Körülbelül egy óra multával más valaki erősítette: "Való igaz. Ő is vele volt. Hiszen galileai is." [Lk. 22.60] De Péter ezt felelte: "Ember, nem tudom, mit mondasz." Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas. [Lk. 22.61] Az Úr megfordult és Péterre nézett. Ekkor eszébe jutott Péternek az Úr szava, úgy ahogy mondta neki: "Még mielőtt a kakas szólana, te háromszor tagadsz meg engem." [Lk. 22.62] Kiment, és keserűen sírásra fakadt. [Lk. 22.63] Azok a férfiak, akik Jézust körülfogták, gúnyolták, verték őt, [Lk. 22.64] majd letakarták és kérdezgették: "Prófétáld meg, ki ütött meg." [Lk. 22.65] Káromló szájjal még sok egyebet is szóltak ellene. [Lk. 22.66] Mikor azután kinappalodott, összegyűjtötték a nép véneit, a főpapokat és írástudókat, és a nagytanács elé vezették őt. [Lk. 22.67] Megkérdezték: "Mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus?" "Ha megmondanám nektek - felelte ő nekik -, nem hinnétek. [Lk. 22.68] Ha meg én kérdezek, ti ugyan nem feleltek nekem. [Lk. 22.69] Mostantól fogva az embernek Fia ott fog ülni az Isten hatalmas jobbja felől." [Lk. 22.70] "Hát te vagy az Isten Fia?" - kérdezték mindnyájan, mire így felelt nekik: "Ti mondjátok, hogy az vagyok." [Lk. 22.71] Ekkor így szóltak: "Mi szükségünk van még tanúvallomásra? Magunk hallottuk szájából." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2114. Elküldve: 2013-05-14 23:24:50, Bibliai versek (Igék) naponta	[2163.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 22. RÉSZ [Lk. 22.39] Távozott a városból és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Tanítványai is követték. [Lk. 22.40] Mikor a megszokott helyre értek, megszólította őket: "Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok." [Lk. 22.41] Azután körülbelül egy kőhajításnyira visszahúzódott tőlük, ott letérdelt és így imádkozott: [Lk. 22.42] "Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis, ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg." [Lk. 22.43] Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé. [Lk. 22.44] Halálos küzdelembe került, de csak annál megfeszültebben imádkozott, az izzadsága olyan volt, mintha vércseppek csurogtak volna róla a földre. [Lk. 22.45] Amikor felkelt az imádkozástól, tanítványaihoz ment, de őket a bánattól álomba merülten találta. [Lk. 22.46] "Miért szunnyadtok? - kérdezte tőlük. Keljetek fel, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok." [Lk. 22.47] Még beszélt, amikor egyszerre tömeg tűnt fel. Az élükön a tizenkettő közül az egyik jött, az, akit Júdásnak neveznek, és odalépett Jézushoz, hogy megcsókolja. [Lk. 22.48] Jézus azonban rászólt: "Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?" [Lk. 22.49] Amikor a Jézus körül levők látták mi történik, megszólaltak: "Uram, vágjunk-e karddal?" [Lk. 22.50] Közülük az egyik rá is csapott a főpap egyik rabszolgájára és leszelte annak jobb fülét. [Lk. 22.51] Ekkor megszólalt Jézus: "Hagyjátok itt abba!" Azután megérintette annak fülét és meggyógyította. [Lk. 22.52] Majd a hozzáérkező főpapokhoz, a szenthely katonai parancsnokaihoz és a vénekhez fordult Jézus: "Mint egy haramiára, úgy jöttetek ellenem kardokkal és fütykösökkel? [Lk. 22.53] Naponta veletek voltam a szenthelyen, de akkor a kezeteket nem nyújtottátok ki rám. Ám ez a ti órátok. Itt leplezi le magát a sötétség hatalmassága." [Lk. 22.54] Körülfogták őt, elvezették és bevitték a főpap házába. Péter messziről követte őket. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2113. Elküldve: 2013-05-13 23:36:16, Bibliai versek (Igék) naponta	[2164.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 22. RÉSZ [Lk. 22.31] Simon, Simon, lám a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. [Lk. 22.32] Én azonban könyörögtem érted, hogy ki ne hagyjon a hited. Ha majd egyszer megtérsz, támogasd testvéreidet." [Lk. 22.33] "Uram - felelte Péter -, kész vagyok érted börtönbe is, halálba is menni." [Lk. 22.34] De Jézus ezt felelte: "Azt mondom neked, Péter, hogy nem fog ma a kakas szólani addig, amíg te háromszor meg nem tagadsz engem, s azt nem állítod, hogy nem is ismersz engem." [Lk. 22.35] Majd így szólt hozzájuk: "Amikor erszény, tarisznya és saru nélkül elküldöttelek titeket, volt-e hiányotok valamiben?" Azt felelték: "Semmiben." [Lk. 22.36] "Most azonban - szólott hozzájuk -, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen az, akinek tarisznyája van. Akinek nincs, adja el köpenyét, és vásároljon kardot. [Lk. 22.37] Mert azt mondom nektek, hogy ennek az írásnak: Törvénytiprók közé számították - végbe kell mennie rajtam. Mert az én dolgaim már a végükhöz jutottak." [Lk. 22.38] "Uram - szóltak azok -, van itt két kard." "Annyi elég" - felelt nekik. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2112. Elküldve: 2013-05-12 05:17:17, Bibliai versek (Igék) naponta	[2165.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 22. RÉSZ [Lk. 22.14] Amikor eljött az óra, asztalhoz dőlt, az apostolok vele. [Lk. 22.15] Akkor így szólt hozzájuk: "Nagy volt bennem a vágy arra, hogy mielőtt szenvednék, ezt a pászkát elköltsem veletek. [Lk. 22.16] Mert azt mondom nektek, hogy többé nem eszem abból, amíg az az Isten királyságában el nem jut a teljességre." [Lk. 22.17] Azután a poharat fogta meg, és hálát adván így szólt: "Vegyétek ezt és osszátok el egymás között. [Lk. 22.18] Azt mondom ugyanis nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből addig, amíg az Istennek királysága el nem jő." [Lk. 22.19] Ezután megfogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s odaadta nekik ily szóval: "Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek a rólam való megemlékezésül." [Lk. 22.20] Estebéd után éppen úgy fogta a poharat is, és ezt mondta: "Ez a pohár értetek ömlő vérem által az új szövetség. [Lk. 22.21] Egyébként annak keze, aki engemet elárul, velem együtt itt van az asztalon. [Lk. 22.22] Mert az embernek Fia, ahogy elhatározták, elmegy ugyan, de jaj annak az embernek, aki elárulja." [Lk. 22.23] Azok erre egymással arról kezdtek vitatkozni, hogy ugyan ki lesz közülük az, aki ezt meg fogja tenni. [Lk. 22.24] Vitatkozás támadt köztük afelől, hogy közülük ki tekinthető legnagyobbnak. [Lk. 22.25] Jézus ezt mondta nekik: "A nemzeteken királyaik uralkodnak s azok, akiknek hatalmuk van rajtuk, jótevőknek hivatják magukat. [Lk. 22.26] Ti ne így legyetek. Ellenkezőleg. Aki közöttetek legnagyobb, legyen olyan, mint a legkisebb, aki vezet, olyan legyen, mint aki felszolgál. [Lk. 22.27] Ki is a nagyobb, aki asztalhoz dől, vagy aki felszolgál? Ugye, hogy aki asztalhoz dől? Én azonban olyan vagyok közöttetek, mint aki felszolgál. [Lk. 22.28] Ti vagytok azok, akik kísértéseimben végig mellettem maradtatok. [Lk. 22.29] Én meg királyságot adok nektek végrendeletképpen, ahogy azt Atyám nekem elrendelte, [Lk. 22.30] hogy: Királyságomban asztalomnál egyetek és igyatok, és trónon ülve Izráel tizenkét törzsét ítéljétek. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2111. Elküldve: 2013-05-11 18:46:43, Bibliai versek (Igék) naponta	[2166.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 22. RÉSZ [Lk. 22.1] Közel volt már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának neveznek. [Lk. 22.2] A főpapok és írástudók módot kerestek rá, hogy megölhessék, féltek tudniillik a néptől. [Lk. 22.3] A sátán pedig bement az Iskariótnak nevezett Júdásnak a szívébe, kit a tizenkettőhöz számítottak. [Lk. 22.4] Elment és megbeszélte a főpapokkal és katonai parancsnokokkal, hogy miképp adja őt kezükre. [Lk. 22.5] Azok megörültek és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki. [Lk. 22.6] Júdás ráállott, és megfelelő alkalmat keresett arra, hogy a tömeg csoportosulása nélkül kezükbe adhassa őt. [Lk. 22.7] Eljött a kovásztalan kenyerek napja, amelyen le kell ölni a pászkabárányt, [Lk. 22.8] Jézus elküldötte Pétert és Jánost ezzel az utasítással: "Menjetek, készítsétek el nekünk a pászkát, hadd együk meg." [Lk. 22.9] "Hol akarod, hogy elkészítsük?" - kérdezték tőle. [Lk. 22.10] Ezt felelte: "Ahogy bementek a városba, egy emberrel fogtok találkozni, aki korsót visz: Kövessétek azt abba a házba, amelybe bemegy. [Lk. 22.11] Azután mondjátok meg a ház gazdájának: A Tanító kérdezteti tőled: Hol van az a szállás, amelyben a pászkát tanítványaimmal együtt megehetem? [Lk. 22.12] Ő majd mutat nektek egy szőnyegekkel borított nagy felházat, ott készítsétek el." [Lk. 22.13] Elmentek és úgy találták, ahogy mondta nekik. Azután elkészítették a pászkát. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2110. Elküldve: 2013-05-09 06:08:24, Bibliai versek (Igék) naponta	[2167.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 21. RÉSZ [Lk. 21.20] Ha azonban azt látnátok, hogy Jeruzsálemet tábor veszi körül, akkor ismerjétek fel, hogy elpusztulása közel van. [Lk. 21.21] Akkor, majd akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekbe, akik a városban lesznek, távozzanak belőle. Akik a mezőn lesznek, ne menjenek a városba. [Lk. 21.22] Mert az igazságszolgáltatás napjai lesznek azok, amikor minden beteljesedik, amit megírtak. [Lk. 21.23] Jaj lesz azokban a napokban a terhes és szoptatós asszonyoknak. Mert erős kényszer ül akkor a földön, és harag sújtja majd ezt a népet. [Lk. 21.24] Kard éle által hullanak el, és az összes nemzetek közé fogságra viszik őket. Jeruzsálemet a nemzetek fogják tapodni, míg csak a nemzetekre kiszabott időszakok el nem telnek. [Lk. 21.25] Azután jelek fognak támadni a napon, holdon és csillagokon, a földön olyan szorongás ül majd a nemzetekre, mint amilyen a zúgó és hánykódó tengeren érzett bizonytalanság. [Lk. 21.26] Az emberek a lelküket lehelik majd ki attól a félelemtől és annak várásától, ami még a föld lakóira jön. Mert az ég hatalmai meg fognak rendülni. [Lk. 21.27] És akkor meg fogják látni az ember Fiát, amint nagy hatalommal és dicsőséggel felhőben megérkezik. [Lk. 21.28] Amikor azután ezek megkezdődnek, egyenesedjetek ki, és emeljétek fel fejeteket, mivel megváltásotok közel lesz." [Lk. 21.29] Példázatot is mondott nekik: "Nézzétek meg a fügefát, meg az összes fákat. [Lk. 21.30] Ha azt látjátok, hogy leveleket hajtanak, magatoktól felismerhetitek, hogy az aratás már közel. [Lk. 21.31] Ugyanígy, ha látni fogjátok, hogy mindezek megtörténnek, fel fogjátok ismerni, hogy közel az Isten királysága. [Lk. 21.32] Bizony ezt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek. [Lk. 21.33] Az ég és a föld el fognak múlni, de az én beszédeim nem fognak elmúlni. [Lk. 21.34] Ügyeljetek magatokra, hogy szíveteket mámor, részegség és az élet gondjai meg ne terheljék, s kelepceképp váratlanul rátok ne törjön az a nap. [Lk. 21.35] Mert el fog az jönni mindazokra, akik a föld egész kerekségén laknak. [Lk. 21.36] Virrasszatok minden időben, s könyörögjetek, hogy erőtök legyen majd rá, hogy kimenekedhessetek mindabból, aminek meg kell történnie, s hogy egykor az ember Fia előtt megállhassatok." [Lk. 21.37] Azokban a napokban a templomban tanított, az éjjeleket azonban a városból kijárva az Olajfákról elnevezett hegyen a szabadban töltötte. [Lk. 21.38] Az egész nép már korán ott volt nála a szenthelyen, hogy hallgathassa. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2109. Elküldve: 2013-05-08 05:41:28, Bibliai versek (Igék) naponta	[2168.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 21. RÉSZ [Lk. 21.1] Mikor feltekintett, látta, hogy a gazdagok hogyan dobálják adományaikat a perselybe. [Lk. 21.2] Látta, hogy egy szegény özvegy két fillért dobott bele. [Lk. 21.3] "Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindannyinál többet dobott. [Lk. 21.4] Mert azok valamennyien abból dobták adományaikat, amiből feleslegük volt, de ez a maga szegénységéből, ami megélhetésére kellett, mind bevetette." S Mikor egyesek beszélni kezdtek a szenthelyről, hogy mily szép kövek és áldozati ajándékok díszítik, ő így szólt: [Lk. 21.6] "Jönnek napok, amikor ezekből, amiket most szemléltek, kő kövön nem fog maradni, melyet le nem rombolnának." [Lk. 21.7] Kérdést intéztek hozzá: "Tanító, mikor történnek meg ezek? Mi lesz a jele annak az időnek, amikor ezek megtörténnek?" [Lk. 21.8] "Ügyeljetek - szólott -, el ne tévelyedjetek. Mert sokan fognak jönni az én nevemben és ezt mondják: Én vagyok! Továbbá: Az idő közel! Ti ne menjetek utánuk. [Lk. 21.9] Ha pedig háborúkról és felfordulásokról hallanátok, ne rettenjetek meg. Mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem tüstént jő el a vég." [Lk. 21.10] Akkoriban ezt mondta nekik: "Nemzet nemzet ellen fog támadni, királyság királyság ellen, [Lk. 21.11] nagy földrengések is következnek, helyenkint dögvészek és éhínségek lesznek, az égből félelmetes és nagy jelek támadnak. [Lk. 21.12] De mindezeket megelőzően kezüket rátok vetik, üldözni fognak, átadnak titeket, hogy zsinagógák elé állítsanak, tömlöcökbe vessenek, elvezetnek királyok, helytartók elé az én nevemért. [Lk. 21.13] Az lesz a következménye, hogy bizonyságot tehettek. [Lk. 21.14] Tökéljétek el hát szívetekben, hogy védelmetekről nem fogtok előre gondot viselni. [Lk. 21.15] Mert én olyan szájat és bölcsességet adok nektek, amelyeknek egy ellenfeletek sem lesz képes ellene állni, vagy ellene mondani. [Lk. 21.16] Szüleitek, testvéreitek, rokonaitok és barátaitok fognak elárulni titeket, s közületek egyeseket meg fognak ölni. [Lk. 21.17] Mindenki gyűlölni fog titeket az én nevemért. [Lk. 21.18] Fejetekről mégis egy hajszál sem fog elveszni. [Lk. 21.19] Állhatatosságotokkal fogjátok megszerezni lelketeket. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2108. Elküldve: 2013-05-07 19:47:23, Bibliai versek (Igék) naponta	[2169.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 20. RÉSZ 41Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?42Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,43Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.44Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?45És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:46Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;47Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2107. Elküldve: 2013-05-06 21:53:16, Bibliai versek (Igék) naponta	[2170.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 20. RÉSZ 21 A kémek megkérdezték őt: “Tanító, tudjuk, hogy helyesen szólasz és tanítasz, hogy nem nézed senki személyét, hanem az Isten útját az igazság alapján tanítod. 22 Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem?” 23 Jézus észrevette ravaszkodásukat, és ezt mondta nekik: 24 “Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?” “A császáré” – felelték azok, 25 mire ezt mondta nekik: “Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené.” 26 Nem volt rá erejük, hogy a nép előtt valamely szaván megfogják, ellenkezőleg, a felelete csodálatba ejtette és elhallgattatta őket. 27 Néhány szadduceus is ment hozzá, kik tagadják, hogy volna feltámadás. Ezek is kérdést intéztek hozzá. 28 “Tanító – szóltak –, Mózes megírta nekünk, hogy amikor meghal egy testvér, kinek felesége van, ha gyermek nélkül maradt, a testvére vegye el a feleségét, és ő támasszon magot a testvérének. 29 Heten voltak testvérek. Az első feleséget vett, és gyermektelenül meghalt. 30 A másik is, 31 a harmadik is elvette az asszonyt, hasonlóképpen mind a hét, s anélkül, hogy gyermeket hagytak volna, meghaltak. 32 Utoljára az asszony is meghalt. 33 A feltámadáskor most már kié lesz az asszony, hiszen mind a hété volt?” 34 Jézus ezt felelte nekik: “E kornak fiai házasodnak és férjhez mennek, 35 de akiket méltóknak ítélnek arra, hogy eljussanak ama következő korba, s a halottak közül való feltámadásra, azok nem fognak sem házasodni, sem férjhez menni, 36 többé már meg sem halhatnak, mert az angyalokkal egyenlők, és mivel a feltámadásnak fiai, Istennek is fiai. 37 Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes utalt a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondotta. 38 Isten pedig nem halottaké, hanem élőké. Általa ugyanis mindannyian élnek.” 39 Erre az írástudók közül némelyek megszólaltak: “Tanító! Helyesen szólottál.” 40 Többet azután nem is merték őt semmi felől megkérdezni. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2106. Elküldve: 2013-05-05 06:24:05, Bibliai versek (Igék) naponta	[2171.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 20. RÉSZ [Lk. 20.1] Egyik napon, amelyen a szenthelyen a népet tanította, s az örömhírt hirdette, történt, hogy hozzáléptek a főpapok és írástudók a vének társaságában [Lk. 20.2] és megkérdezték őt: "Mondd meg nekünk, miféle felhatalmazással cselekszed ezeket. Ki az, aki ezt a felhatalmazást adta?" [Lk. 20.3] "Én is kérdek valamit tőletek - felelte nekik Jézus. Mondjátok meg nekem, [Lk. 20.4] János bemerítése az égből volt-e, vagy emberektől való?" [Lk. 20.5] Azok maguk közt így fontolgattak: "Ha azt mondjuk, mennyből való, ezt fogja rá mondani: Miért nem adtatok hát hitelt neki? [Lk. 20.6] Ha meg azt mondjuk: Emberektől, az egész nép megkövez bennünket. Hisz meg vannak győződve afelől, hogy János próféta." [Lk. 20.7] Azt felelték hát, hogy nem tudják, honnan való. [Lk. 20.8] "Akkor én sem mondom meg nektek, hogy micsoda felhatalmazással cselekszem e dolgokat" - mondotta nekik Jézus. [Lk. 20.9] Azután a néphez kezdett beszélni, s a következő példázatot mondotta el: "Egy ember szőlőt ültetett és azt szőlőmíveseknek adta ki, azután hosszabb időre külföldre utazott. [Lk. 20.10] Mikor eljött az ideje, egy rabszolgát küldött a szőlőmívesekhez, hogy adjanak a szőlő gyümölcséből. De a szőlőmívesek megverték, és üresen küldötték vissza. [Lk. 20.11] Akkor másik rabszolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üresen bocsátották el. [Lk. 20.12] Folytatta, és egy harmadikat küldött, de azok azt is megsebesítették és kidobták. [Lk. 20.13] Mit tegyek? - kérdezte ekkor a szőlőnek ura. - Elküldöm szeretett fiamat. Vele szemben majd csak megváltozik viselkedésük. [Lk. 20.14] Mikor azonban a szőlőmívesek meglátták a fiút, ezt fontolgatták egymás között: Ő az örökös. Öljük meg, hogy mienk legyen az örökrésze. [Lk. 20.15] Kivetették hát őt a szőlőből és megölték. Vajon mit fog tenni velük a szőlőnek ura? [Lk. 20.16] Meg fog jönni, s el fogja veszteni ezeket a szőlőmíveseket, a szőlőt pedig másoknak adja ki." Mikor azok ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla." [Lk. 20.17] De ő rájuk tekintett és így szólt: "Mi van efelől megírva? Amely követ az építők a próbán elvetettek, az lett a szegletnek fejévé. [Lk. 20.18] Össze fog zúzódni mindenki, aki arra a kőre esik, azt pedig, akire az esik rá, szét fogja morzsolni." [Lk. 20.19] Az írástudók és főpapok abban az időben lehetőséget kerestek, hogy kezüket rávessék, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy ezt a példázatot róluk mondotta. [Lk. 20.20] Szemmel tartották hát őt, és kémeket küldöttek mellé, kik magukat igazságosaknak tettették, hogy azok valamely szaván megfogják őt, hogy azután átadhassák a felsőbbségnek és a helytartó hatóságának. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2105. Elküldve: 2013-05-04 01:28:36, Bibliai versek (Igék) naponta	[2172.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 19. RÉSZ [Lk. 19.28] Miután ezeket elmondta, tovább folytatta előre útját Jeruzsálembe menve fel. [Lk. 19.29] Történt, hogy amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához, azon a hegyen, amelyet az Olajfákról neveztek el, elküldte két tanítványát [Lk. 19.30] ezzel az utasítással: "Menjetek el a szemben levő faluba, találtok ott egy megkötözött szamárcsikót, amelyen ember még sohasem ült, azt oldjátok el és hozzátok ide. [Lk. 19.31] Ha valaki azt kérdené tőletek: Miért oldjátok el? Így feleljetek: Mert az Úrnak szüksége van rá." [Lk. 19.32] Mikor a küldöttek elmentek, úgy találák, ahogy mondotta nekik. [Lk. 19.33] Ahogy a szamárcsikót eloldották, a gazdái megkérdezték tőlük: "Miért oldjátok el a csikót?" [Lk. 19.34] Erre ők ezt felelték: "Mert az Úrnak szüksége van rá." [Lk. 19.35] Ezután Jézushoz vezették a csikót, rádobták köpenyeiket és felültették Jézust. [Lk. 19.36] Mialatt ment, köpenyeiket az útra terítették. [Lk. 19.37] Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejárójához, a tanítványok egész sokasága örvendezve nagy hangon kezdte magasztalni Istent mindazokért a hatalmas tettekért, amelyeket láttak. [Lk. 19.38] "Áldott, aki jő, az Úr nevében érkező király - szólottak. A mennyben békesség és a magasságban dicsőség." [Lk. 19.39] Ekkor a tömegből néhány farizeus megszólította Jézust: "Tanító! Korhold meg tanítványaidat!" [Lk. 19.40] "Azt mondom nektek - felelte ő -, hogy ha ezek hallgatnak, a kövek kezdenek kiáltani." [Lk. 19.41] Mikor közel érkezett és meglátta a várost, sírva fakadt rajta [Lk. 19.42] és ezt mondotta: "Óh, ha a mai napon te is megismerted volna, hogy mi válik békességedre. Most azonban el van rejtve szemed elől. [Lk. 19.43] Mert napok jönnek rád, amelyekben ostromfalat építenek ellened ellenségeid, körülvesznek, és mindenünnen szorongatnak majd, [Lk. 19.44] azután a földre tipornak téged és benned lakó gyermekeidet, követ kövön nem fognak hagyni benned azért, mert nem ismerted fel meglátogatásodnak idejét." [Lk. 19.45] Azután bement a szenthelyre, s hozzáfogott az árusok kiűzéséhez. [Lk. 19.46] "Meg van írva - mondotta nekik - Az én házam imádkozásnak háza lesz. Ti azonban azt rablók barlangjává tettétek." [Lk. 19.47] Naponta tanított a szenthelyen. A főpapok, írástudók, meg a nép főemberei igyekeztek elveszíteni őt, de nem találták meg a módját, miként vigyék véghez. Mert az egész nép rajta csüngött, s úgy hallgatták őt. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2104. Elküldve: 2013-05-03 11:45:24, Bibliai versek (Igék) naponta	[2173.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 19. RÉSZ [Lk. 19.11] Míg azok ezeket hallgatták, ő még egy példázatot csatolt az elmondottakhoz azért, mert közel volt Jeruzsálemhez, és mert azok úgy vélekedtek, hogy azonnal meg kell jelennie az Isten királyságának. [Lk. 19.12] "Egy nemes ember messze országba utazott el - szólott -, hogy ott királyságot kapjon, és azután visszatérjen. [Lk. 19.13] Magához hívatta hát tíz rabszolgáját és azoknak tíz minát adott. - Kereskedjetek - mondta nekik -, amíg visszajövök. [Lk. 19.14] Polgárai azonban gyűlölték őt, és követséget küldöttek utána ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy ő legyen a király rajtunk. [Lk. 19.15] Miután a királyságot elnyerte és visszatért, történt hogy magához hívatta rabszolgáit, akiknek pénzt adott, hogy megtudja, hogy kereskedésével ki mit szerzett. [Lk. 19.16] Megjött az első és így szólt: Uram, minád még tízet szerzett. [Lk. 19.17] Mire ő így felelt: Jól van, derék rabszolgám, minthogy a legcsekélyebben hű voltál, tíz városon legyen fennhatóságod. [Lk. 19.18] Megjött a második és ezt mondta: Uram, minád öt minát szerzett. [Lk. 19.19] - Légy öt város felett - mondta ennek is. [Lk. 19.20] Azután eljött megint más s ezt mondta: Uram, itt van a minád. Keszkenőmben félretéve tartottam. [Lk. 19.21] Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy, elveszed, amit nem te tettél el, és aratsz ott, ahol nem vetettél. [Lk. 19.22] Szájadból ítéllek meg, te rossz rabszolga - mondotta neki a király -, mert tudtad, hogy szigorú ember vagyok, elveszem, amit nem én tettem el, és azt aratom, amit nem én vetettem. [Lk. 19.23] Miért nem adtad pénzemet a bankasztalra? Mikor megjöttem, nyereséggel szerezhettem volna vissza. [Lk. 19.24] Azután így szólt a mellette állókhoz: Vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van. [Lk. 19.25] Uram, tíz minája van - szólottak azok. [Lk. 19.26] Azt mondom nektek, hogy mindenkinek adni fognak, akinek van, de attól, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. [Lk. 19.27] Azon kívül ezeket az én ellenségeimet, akik nem akarták, hogy én legyek királlyá rajtuk, vezessétek ide, és öljétek le őket előttem." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2103. Elküldve: 2013-05-02 12:40:02, Bibliai versek (Igék) naponta	[2174.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 19. RÉSZ [Lk. 19.1] Bevonult Jerikóba és keresztülment a városon. [Lk. 19.2] Egy Zakeus nevű férfi, aki fővámszedő volt és gazdag ember, [Lk. 19.3] látni igyekezett Jézust, hogy ki s miféle lehet: A tömeg miatt azonban nem tehette, mert alacsony termetű volt. [Lk. 19.4] Előre futott hát és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt. Arra kellett ugyanis elmennie. [Lk. 19.5] Mikor Jézus arra a helyre ért, feltekintett és megszólította: "Zakeus, siess, szállj alá, mert a te házadban kell ma megszállnom." [Lk. 19.6] Zakeus sietve leszállott és örömmel fogadta be. [Lk. 19.7] Akik ezt látták, mindnyájan nagyon zúgolódtak. Vétkező emberhez ment be megpihenni szállásra - szóltak. [Lk. 19.8] Zakeus azonban előállott és így szólt az Úrhoz: "Nézd, Uram, vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és négyszerest fizetek vissza annak, akitől valamit hamis ürüggyel elvettem." [Lk. 19.9] Jézus erre ezt mondta neki: "Ma jött el a menekülés napja ennek a háznak, amennyiben ő is Ábrahám fia. [Lk. 19.10] Hiszen az embernek Fia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet." Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó

pjuli

Tagság: 2004-11-28 10:33:39
Tagszám: #14217
Hozzászólások: 10609

2102. Elküldve: 2013-04-30 06:02:51, Bibliai versek (Igék) naponta	[2175.]
AZ ÖRÖMHÍR LUKÁCS SZERINT 18. RÉSZ [Lk. 18.31] Magához vette a tizenkettőt, s így szólt hozzájuk: "Lássátok, most felmegyünk Jeruzsálembe, és ott befejezésre jut minden, amit az embernek Fia felől a próféták által megírtak. [Lk. 18.32] Mert át fogják adni a nemzeteknek, megcsúfolják, bántalmazzák, leköpdösik, [Lk. 18.33] megostorozzák és megölik majd, de a harmadik napon fel fog támadni." [Lk. 18.34] Ám ők semmit sem láttak át ezekből, a beszéd értelme el volt rejtve előlük és nem ismerték fel a mondottakat. [Lk. 18.35] Történt, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak az útfélen ült és kéregetett. [Lk. 18.36] Mikor hallotta, hogy tömeg vonul arra el, tudakozódott, hogy mi az. [Lk. 18.37] Tudtára adták, hogy a názáreti Jézus megy el arra. [Lk. 18.38] Erre kiáltani kezdett: "Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!" [Lk. 18.39] Akik elől mentek, korholták, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: "Dávid fia, könyörülj rajtam!" [Lk. 18.40] Jézus erre megállott és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Mikor közelébe ért, megkérdezte tőle: [Lk. 18.41] "Mit akarsz, mit cselekedjem veled?" "Uram, hogy megjöjjön a szemem világa" - felelte az, [Lk. 18.42] mire Jézus így szólt hozzá: "Láss! Hited megmentett." [Lk. 18.43] És azonnal látott, majd Istent dicsőítve követte őt. Erre az egész nép, mely a történetet látta, magasztalta ott az Istent. Juli Képtáram Közbenjárás

Kiváló dolgozó