Érdekességek innen-onnan (üzenet: 239, Hobbi) |
|
|
|
kleobaba
Tagság: 2006-01-08 20:16:39
Tagszám: #25545
Hozzászólások: 3373
|
114.  Elküldve: 2007-01-30 12:08:22, Érdekességek innen-onnan
|
[126.] |
  nagyon jó érdekességeket szedtél össze, csak így tovább én szívesen olvasom őket
Kattints ide a képért
beardiesport
       
|
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
113. Elküldve: 2007-01-30 10:37:33, Érdekességek innen-onnan
|
[127.] |
The Westminster Kennel
Club Kiállításra, kutyakiállításra járni - életforma. Szerte a világon megszállott emberek pénzt, időt és fáradságot nem kímélve "ott vannak mindenütt". Szépségkiállítás, amelynek ma már köze nincs a sok száz fajta kutya belső értékeihez, show amit lehet nagyon szeretni és lehet elítélni. Ma Magyarországon három – négyezerre tehető azok száma akik aktívan járják a kiállításokat és sok tízezerre akik szájtátva ámulnak a hangzatos címeken és csodás serlegek tömegén. Gyorsan leszögezem, nincs ezzel semmi probléma. Lehet ez nagyszerű szórakozás és lehet(ne) az állomány bemutatása hozzáértők számára.
Sorozatunk célja nem a mai állapotok taglalása, sokkal inkább a kutyakiállítások történetének összefoglalása. Bemutatni azt a nemes igyekezetet, amely a polgáriasodó világban szervezetté tette a kutyatenyésztést és annak kirakatát a KUTYAKIÁLLÍTÁST.
Sorozatunk elé kedvcsináló gyanánt: Minden idôk két legnagyobbika: a CRUFT'S és a WESTMINSTER
A két példaadó kutyás nagyhatalom, Anglia és Amerika a kiállítások terén is maradandót alkotott: a londoni, később birminghami Cruft's és a New-York-i Westminster szinte legendává vált a vérbeli tenyésztők és kiállítók között.
Az Egyesült Államokban a Kentucky Derby mellett a Westminster Show a legrégebbi, folyamatosan megrendezett sportesemény. Több mint 120 évvel ezelőtt néhány úriember, a sportkutyázás, különösen a szetterek és pointerek lelkes hívei, rendszeresen, minden héten találkoztak a New York-i Westminster Hotelben, hogy egy kellemes vacsora mellett elbeszélgessenek közös szenvedélyükről. Hamarosan úgy döntöttek, hogy a kutyák iránti érdeklődés növelése, és ezáltal a fajták nemesítése érdekében létrehoznak egy klubot, mely kedvenc találkozóhelyükről a Wesminster Kennel Club nevet kapta. 1876-ban, az angliai, illetve egy philadelphiai kiállítás sikerén felbuzdulva, maguk is elhatározták, hogy egy minden évben ismétlődő show-t szerveznek. 1877-ben került sor első kiállításukra, a "First Annual New York Bench Show of Dogs"-ra, Gilmore's Gardenben, május 8. és 10. között. A siker viszont olyan hatalmas volt, hogy a kiállítást azonnal meghosszabbították egy nappal. A korai éveket leszámítva, a Westminster állandó helyszíne a híres Madison Square Garden. 1888-tól május helyett februárra tették át a kiállítás idôpontját.
A Westminster Kennel Club tagjainak első nagyszerű pointere Sensation volt, akiről azt állították, a világ legszebb fejű pointere. Sensation emlékét ma is őrzi a klub logója. Az első Best in Show címet a Club 1907-ben adta ki; a szerencsés győztes egy simaszőrü foxterrier, Ch. Warren Remedy lett, aki azóta is egyedülálló módon, 1908 -ban és 1909-ben is a Westminster Show legszebb kutyája lett. Duplázni eddig hét kutya tudott, legutoljára 1971-ben és 1972-ben egy angol springer spániel, Ch. Chinoe's Adamant James.
Angliában az első szervezett kiállítást, – amelyen nem valami más esemény kapcsán mutatták be a kutyákat – 1859. január 28–29-én tartották, Newcastle-on-Tyne városi csarnokában. R. Brailsford kezdeményezésére Shorthose és Page urak szervezték az eseményt, melyen 60 kutya vett részt, szetterek és pointerek. Ekkor még egyetlen osztályban indult minden fajta és a kutyák az azonosíthatatlanság homályába süllyedtek, kennelnevüket kivéve. Legtöbbször így szerepeltek a korabeli katalógusokban: "Mr. Murrel Spot nevű kutyája". Sajnos a győztes neve nem maradt fenn.
Charles Cruft, a híres Cruft's kiállítás névadó alapítója ahelyett, hogy a családi ékszerüzlet vezetésében vett volna részt, munkát vállalt James Spratt új vállalkozásában, mely "kutyakeksz" vagyis korabeli kutyatápok eladásával foglalkozott Londonban. Charles Cruft ambíciózus fiatalember volt, így rövid tanulóidő után, irodai kifutófiúból utazó ügynökké lépett elő. Ennek köszönhetően számtalan nagybirtokossal és még nagyobb kennelekkel került kapcsolatba. Karrierje következő állomása már Európa, azaz a kontinens, ahol 1878-ban francia tenyésztők, Cruftot bízták meg a párizsi világkiállítás kutyás szekciójának megszervezésével. És ekkor Charles még csak két éve hagyta ott az iskolapadot! 1886-ban tért vissza Angliába, ahol egy hatalmas terrier kiállítás, az Allied Terrier Club Show szervezésével bízták meg.
Ebben a korszakban magánemberek is rendezhettek kiállítást, saját hasznukra. Ez a szempont valószínûleg Charles-ra is nagy hatást gyakorolt, így 1891-ben, Islington-ban, a királyi mezőgazdasági csarnokban megrendezte első saját kiállítását, melyet igen tetemes haszonnal zárt. Napjainkban már nincsenek privát kiállítások Angliában, a kiállítás-rendezés engedélyezésének jogát a Kennel Club birtokolja, mely csak non-profit szervezeteknek adhat ilyen jellegű meghatalmazást.
Cruft 1938-ban halt meg, s kiállítását 1939-ben özvegye rendezte. Három évvel késôbb azonban már nagyon megerőltetővé vált számára ez a feladat, és hogy maradandóvá tegye a férje által világhírűvé tett kiállítást, megkereste a Kennel Clubot, hogy vegyék át a rendezést, és eladta nekik a Cruft's show jogát. 1948-ban tartották az első Cruft's kiállítást a Kennel Club égisze alatt. Azóta évről-évre egyre nagyobb méreteket ölt a rendezvény, 1982-tôl háromnapos, 1987-tôl pedig már négynapos a kiállítás. 1991-ben a százéves intézmény Londonból Birmingham-be költözött. Idén a száj- és körömfájás járvány miatt az áprilisi időpontot kénytelenek voltak májusra áttenni
http://www.kutya.hu/read.php?u=belso/../0104/33.htm
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2007-01-30 10:50:19]
|
| |
|
Kiváló dolgozó 
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
111. Elküldve: 2007-01-27 22:03:20, Érdekességek innen-onnan
|
[129.] |
Marco Polo (Velence vagy Curzola, 1254. – Velence, 1324. január 8.) velencei kereskedő, utazó, író, aki újra felfedezte Kínát Európa számára.
A Polo testvérek Keleten
A dalmát–velencei Polo család a 13. században tett szert jelentős vagyonra, ami főleg a Bizánccal folytatott kereskedelemből származott. A generációk óta folyó kereskedés az 1200-as évek közepén sem állt le: a nemes Andrea Polo és gyermekei, Niccolò és Maffeo gyakran utaztak a császárok városába.
1260-ban a kereskedőtestvérek útnak indultak Konstantinápolyba, a Velence által bábállamként fenntartott Latin Császárság (1204–1261) fővárosába. Itt előnyös üzleteket kötöttek, és úgy határoztak, hogy keletnek veszik útjukat. Döntésük bölcs volt: a következő évben Palaiologosz Mihály nikaiai császár visszafoglalta Konstantinápolyt, az ott élő velenceieket megvakíttatta, városnegyedüket pedig felégette.
A Polo fivérek pénzüket könnyen szállítható és eladható ékszerekbe fektették. Átkeltek a Fekete-tengeren, és eljutottak a mongol seregben tatároknak nevezett volgai bolgárok fővárosába, Bulgarba, ahol jó viszonyt építettek ki az Arany Hordát uraló Barka kánnal, azonban a hazatérésüket megakadályozta a Barka és unokatestvére, a Közel-Keletet és Perzsiát uraló Hülegü között kitörő háború. Barka javaslatára a fivérek úgy határoztak, hogy keletnek, a Mongol Birodalom központja felé veszik az útjukat. Három évet Bokhara kereskedővárosában töltöttek. Megtanultak mongolul és kínaiul, majd egy Kubilaj nagykánhoz igyekvő követség hívásának eleget téve Szamarkandon és a Góbi-sivatagon át 1265-ben eljutottak a birodalom fővárosába, Pekingbe (korabeli nevén Hambalik vagy Kambaluk). A nagykán kegyesen fogadta őket, és követséget menesztett IV. Kelemen pápához 100 tanult embert – és némi megszentelt olajat – kérve, hogy megismertesse a mongolokkal a kereszténységet és a nyugati tudományokat. Marco Polo közlése szerint még segédkeztek is a nagykán seregének egy ellenálló dél-kínai város bevételében, amikor katapultokat terveztek számára. Utazásuk idejére egy menlevélként szolgáló aranypálcát kaptak Kubilajtól, amely szabad utat biztosított számukra az egész Mongol Birodalomban. A melléjük adott követ út közben megbetegedett, de a levél megmaradt. A fivérek valószínűleg a Selyemúton jutottak el 1269-ben Akkonig.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Marco_Polo
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - |
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
110. Elküldve: 2007-01-27 21:58:16, Érdekességek innen-onnan
|
[130.] |
Kublaj kán
Kublaj kán a nagyapjától, Dzsingisz kántól hatalmas Mongol Birodalmat örökölt, s ezzel együtt a hódítás olthatatlan vágyát is. Amikor 1279-ben befejezte Kína meghódítását, és megalapította a Jüan-dinasztiát, legyőzhetetlennek tűnt.
Kína után kevés meghódítandó terület maradt, és ezek egyike sem kedvezett a lovas hadviselésnek, márpedig a mongol haderő gerincét a lovasság alkotta. Kublajnak északon, nyugaton és délen a Mongol Birodalom három másik kánja állta útját, akik ugyan engedelmességgel tartoztak a Nagy Kánnak, de az az ő irányukba nem terjeszkedhetett.
A kán 1281-ben hatalmas hadiflottát gyűjtött össze Japán rerohanására. Egyes források szerint a sereg négyezer hajóból állt, százezer fős legénységgel a fedélzetén.
A japánoknak egyetlen hadihajójuk sem volt, amely kiállhatott volna a flotta ellen, és látszólag csak a csoda mentette meg a szigetországot a teljes hódoltságtól. Egy hatalmas vihar csapott le a hamarjában összegyűjtött konvojra, és hajók százait küldte a tenger fenekére. Ma a katasztrófa színhelye a világ egyik legfontosabb régészeti lelőhelye.
Kublaj uralma alatt a Mongol Birodalom páratlan méretűre nőtt, területe Koreától Iránig terjedt. Seregei három évszázad óta először egyesítették Kínát közös uralom alatt. A Szung-dinasztia utolsó uralkodója, a 9 éves Si betegségben halt meg, miután éveken át menekült a lankadatlan kán elől.
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - |
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
109. Elküldve: 2007-01-24 15:13:54, Érdekességek innen-onnan
|
[131.] |
A nyájak rettenthetetlen őrei
Jim Corbett egy negyven embert elpusztító leopárd után vadászott Ladakhban. Az alábbi részletben az ő megemlékezését olvashatjuk a tibeti hegyikutyáról (Emberevő leopárd, 1969).
"Az út egyik hajlatánál, száz yardra a tábortól, a leopárd megpillantotta az elkerített helyről kiszökött kecskéket, átkelt az út külső feléről a belsőre, és a hegyoldal növénytakarója alatt kúszva lopózott a legelésző állatokhoz, megölte az acélkék kecskét, és visszatért az útra anélkül, hogy akárcsak a leölt állat véréből fogyasztott volna.
A bekerített helyen rövid, de erős láncokkal fatönkhöz kötött két juhászkutya őrizte a kimúlt kecskét, és a málházó szabályos rendbe rakott csomagjait. A hegyek között málhát cipelő emberek hatalmas, roppant erejű fekete kutyái nem hasonlíthatók az Angliában vagy Európa más részén ismert juhászkutyákhoz. A menetelés alatt a málházók sarkában loholnak, tulajdonképpeni feladatuk, amit tökéletesen teljesítenek, a táborverés után kezdődik. Éjjel őrzik a tábort a vadállatok ellen – kettőt ismertem, amelyek megöltek egy leopárdot –, és nappal, míg a málhások távol vannak, legeltetik a nyájat, és védik a tábort minden betolakodó ellen. Feljegyezték, hogy egyik ilyen kutya megölt egy embert, mert az el akart vinni egy csomagot a táborból.
Követtem a leopárd csapáját onnan, ahol a kecske megölése után visszatért az útra; végig Golabrain és még egy mérfölddel tovább, ahol egy szakadék keresztezi az utat. Itt a ragadozónak nyoma veszett. A leopárd körülbelül nyolc mérföldet tett meg a mangófától a szakadékig. Ezt a hosszú és látszatra céltalan utat, amely messzire vezetett az elejtett zsákmánytól, semmilyen körülmények között sem tette volna meg egyetlen közönséges leopárd sem, de az ilyen nem is öli meg a kecskét, ha nem éhes.
Negyed mérfölddel túl a szakadékon, az útmenti sziklán gyapjút font az öreg málházó, és vigyázta a nyílt hegyoldalon legelésző nyáját. Amikor cigarettával kínáltam, fonópálcikát és a gyapjút, takaróból készült öltözékének nagy térfogatú zsebébe süllyesztette; rágyújtott és megkérdezte, idejövet láttam-e a táborát. Amikor azt feleltem, hogy láttam, s azt is tudom, mit művelt ott a gonosz szellem, s megjegyeztem, hogy tanácsos lenne eladni a kutyáit a tevehajcsároknak, ha legközelebb Hardwarba látogat, mert nyilvánvalóan inukba szállt a bátorság, az öreg bólogatott, mint aki egyetért azzal, amit hallott. Aztán megszólalt:
-Sahib, még mi, öreg csontok is elkövetünk hibákat, és meg is szenvedünk értük, ahogy én is szenvedtem az éjszaka a legjobb kecském elvesztése miatt. A kutyáim bátrak, mint a tigrisek, a legjobbak Garhwal összes kutyái közül, és sértés azt mondani rájuk: csupán arra valók, hogy eladjam őket a tevehajcsároknak. Valószínűleg észrevette, hogy táborhelyem közvetlenül az út mellett van, és attól tartottam, ha valaki éjjel arra közlekedik, a kutyáim megharaphatják. Ezért ahelyett, hogy szokásomhoz híven szabadjára engedtem volna, láncra vertem őket a tüskés kerítésen túlra. Ennek a következményét látta. Nem lehet tehát a kutyákat hibáztatni, annál inkább sem, mert a nagy erőlködésben, hogy megvédjék a kecskéimet, a nyakörvük belevágott a húsukba, és jó néhány napig eltart, míg meggyógyulnak. "
"Megkötve tartott kutya"
" A Tibeti Hegyikutyák a világ legagresszívabb kutyái. Méretük hatalmas, súlyuk több mint hetven kilogramm, hosszuk mintegy százhúsz centiméter, s több mint hatvan centiméter magasak. Nagyon élesen látnak és a hallásuk is kitűnő. A mellső lábaikon öt-öt, s a hátsókon viszont négy-négy jól fejlett karmot viselnek. Fogaik pedig nagyon élesek. A tibeti hegyikutya az egyetlen kutyafajta, amelynek magányos egyede is eredményesen képes megküzdeni olyan hatalmas ellenfelekkel, mint egy hópárduc vagy akár három farkas. Mivel még ilyen küzdelemből is képesek győztesen kikerülni, nem csodálkozhatunk azon, hogy hazájukban Kutyaistenségeknek tartják őket. Ezek a kutyák gazdáik legtökéletesebb testőrei a fennsíkon, ezért a tibetiek nagyon szeretik és tisztelik is őket. Sohsem fordul elő, hogy bántalmaznák a vad kutyáikat… Tibet hegyikutyái az idegenekre viszont veszélyesek, ezért ha valaki találkozik velük Tibetben, ne érintse meg őket gazdáik vigyázó tekintete nélkül!"
Ezekkel a túlzásoktól sem mentes sorokkal jellemezték még az idén is a kínai tudományos expedíciók résztvevői napjaink tibeti hegyikutyáit, és bizony ez a leírás kísértetiesen hasonlít arra a régről ismert képre, amelyet évszázadok óta festenek az odalátogató idegenek a Tibetben, Nepálban és Bhutánban csak do khy-nak, azaz "megkötözve tartott eb"-nek nevezett fajtának az egyedeiről. Hazájukban háromféle változatuk ismeretes: a fekete, helyi nevén bara-bergali, a fekete-cser, azaz bharmouris és az oroszlánszínű lahauli. Különösen kedveltek a "négyszemű" egyedek, amelyeknek izzó színű szemöldökfoltjai "sohasem alszanak", így a kutya azt a benyomást kelti, hogy éberen őrködik még akkor is, amikor éppenséggel szuszogva alszik. Természetesen oroszlánszerű testalkattal is kell rendelkezniük, ezzel is kimutatva, hogy gazdáik a hegyek igazi urai, olyan nagy hatalmú urak, akiket ráadásul oroszlánkutyák testőrgárdája véd…
A család tökéletes őre
A do khy-t már jó ideje ismerte a kinológia a veszélyes expedíciókból hazatért utazók leírásaiból, valamint az ókori szerzők tollából származó haditudósításokból és híradásokból. A fenséges kapuőrző ebet azonban alaposan félreismerték: kezdetben minden dogok és masztiffok ősét, magát a megtestesült „ősfenevadat” látták benne, pedig valójában a tibeti fennsík zord körülményeihez messzemenően alkalmazkodott, magashegyi őrző pásztorebként teljesítette feladatát. Tartásának elsődleges célja a család, a nyáj és egyáltalán az egész otthon védelme még napjainkban is. Hihetetlenül fejlett őrzőhajlammal rendelkezik, amelyet a hegyvidéki gazdáik tovább fokoznak a vadítással és funkciós láncontartással. Sokan vért itatnak velük, hogy még "gonoszabbá" tegyék őket.
Amíg a falu lakói közül a férfiak legeltették a nyájat, vagy karavánt szervezve málhás jakjaikkal, málhás kutyáikkal elmentek sóért, legjobb őrkutyáikat otthon hagyták az asszonyok, a gyermekek és az idős emberek védelmére. Bizony ha idegen vetődött a falu közelébe, nem volt egyszerű dolga: száz méterről, vagy még annál is nagyobb távolságból oda kellett kiabálnia jövetele célját a falusiaknak, akik, ha be akarták engedni a sátrak vagy házak közé, megkötötték, láncra verték kutyáikat; sokszor egy-egy asszonynak még rá is kellett ülnie a kutyája fejére, hogy az nyugton maradjon! Az idegeneknek pedig, ha be is engedték őket a menedékjog és a hegyvidéki vendégszeretet jogán, fürgén le kellett szállniuk lovaik hátáról, hogy a kistermetű tibeti pónik tehessék a dolguk: hátsó lábaikkal ki-kirugdosva távoltartva lovasaiktól is az acsargó házőrzőket. A legvadabb, leghatalmasabb kutyákat el is zárták ilyenkor az idegenek szeme elől, őket általában is csak éjszakára engedték szabadon… Biztos módszere ez egy zárkózott világban a fölösleges kíváncsiskodás elkerülésének
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2007-01-27 20:29:17]
|
| | | [válaszok erre: #114] |
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
108. Elküldve: 2007-01-23 22:08:47, Érdekességek innen-onnan
|
[132.] |
Én is!
Aranyi László: Atlantisz - az Elfeledtetett civilizáció
(1990)
1. Előszó
Atlantisz. A szó - kimondva - mindenkiben valamiféle érzést kelt. Nem tudunk hallatán közömbösek maradni. Vannak akik csodálattal és sajnálattal adóznak e letűnt, fantasztikusan hatalmas és gazdag birodalomnak, míg mások a puszta létezését is tagadják. A viták olykor rendkívül hevesek és indulatosak. Vajon miért van szükség arra, hogy valakik ennyire elszántan tagadjanak valamit, ami szerintük nem is létezett, és - a másik oldalt nézve -, mért szükséges körömszakadtáig védeni olyan igazságot, melynek nyilvánvalósága Napnál fényesebb. Sajnos ez a jelenség más tudományos területeken is jelentkezik, az érvek helyét gyakran veszi óta puszta tagadás, majd később a személyeskedés.
Atlantiszról legalább tízezer könyv íródott, pro és kontra, valamint megszámlálhatatlanul sok tudományos vagy kevésbé tudományos tanulmány. Ezen művek nagy része az utóbbi ötven év alatt készült. Mégsem látszik egyértelműen az, hogy a kérdésben olyan válasz született volna, mely a hívők és tagadók álláspontját közelítené.
Szeretném, ha jelen könyvem nemcsak egy lenne ebben a hatalmas sorozatban, hanem az, amely komplexebb kutatások elindítására sarkallhat, s amik aztán végre mindenki számára megnyugtató feleletet adhatnak. Az általam elérhető dokumentumok meggyőztek Atlantisz létezéséről, és szeretném, ha a könyv elolvasása után Önök is erre az álláspontra helyezkednének, hogy aztán együtt adózhassunk e nagyszerű birodalom emlékének - s együtt tanulhatnánk a hibáiból, melyek közvetve a pusztulását eredményezték. Egy fejlett civilizációnak valamilyen formában túl kellett élnie a katasztrófát, ha mégoly retteneteset is. Talán egy egész népcsoport is képes volt erre, olyan népcsoport mely ma is létezik, csak esetleg sejtelme sincs valódi eredetéről.
2. Így (is) történhetett
A Nap családja gyarapodott. A távoli világűrből előbukkanó vörös törpecsillag állt körülötte hosszan elnyúló ellipszispályára a maga öt bolygójával, mintegy 26 millió éves keringési periódussal. Ez az égitest később - nagyon találóan - a Nemezis nevet kapta. Égi mozgása során metszette az Oort-féle felhőt, gravitációs terével pedig megbolygatta az abban keringő üstökösöket és kisebb meteorokat, tömegesen zúdítva őket a Naprendszer belső térségei felé, kozmikus katasztrófák sorozatát váltva ki a múltban. Egy tekintélyes üstökössé dagadt hajdan volt kozmikus parány is erre a sorsra jutott - néhány kisebb társával együtt mind sebesebben haladt a Nap irányába.
A Naprendszer fejlődése során az égitestekké össze nem állt, vagy ezek elporladásából keletkezett anyag a Nap körül három nagy övezetbe, gyűrűbe összpontosult. A legkülső mintegy 100 milliárd kilométeres távolságban fonta körül a sárga törpecsillagot. Porszemekre fagyott gáz, valamint különböző molekulák alkották, melyek szikrázva hirdették a Nap tüzének erősödését. Mint fénylő glória tündökölt e parányi részecskék összessége - szüntelenül lüktetve és sziporkázva.
Ahogy egyre jobban közeledett a belső térségek felé, egyik üstökösszerű bolygó pályáját a másik után metszette. Ezek az égitestek a tulajdonságaik és a viselkedésük alapján kapták ezt a megjelölést: mozgásuk a földpálya síkjával nagy szöget zárt be, napközel- és naptávol pontjuk között hatalmas különbség volt. Légkörük is ennek megfelelően hol szinte teljesen kifagyott, míg máskor hosszú uszályként nyúlt el a planéta Nappal átellenes oldalán.
10 milliárd kilométerre a Naptól, még a Plútó és a Neptun pályájának elérése előtt újabb gyűrű következett, ez azonban már korántsem volt olyan szabályos mint az előző, ugyanis a gázóriások zavartkeltő hatása miatt folyamatossága felszakadozott, s ráadásul a bolygórendszer síkjából kiemelkedően foszlányok is töredeztek le róla. Itt már nagyobb darabok is fellelhetők voltak, egészen a néhány méteres nagyságig.
A Jupiter térségében, a gázóriás hatalmas gravitációs terében, megváltozott mozgásának irányítottsága: ekkor vált végérvényesen a belső térségek foglyává. Ezzel szinte egy időben felszíne bizseregni kezdett, gázok szublimáltak el róla. Ez a tevékenység erősödött, később már szabályos kitörésekre is sor került. A kitörések heves robbanásokig fokozódtak. Légköre született. A napszél sugárnyomása a felszabaduló anyagot csóvába rendezte, mely a négy belső bolygó pályáján átnyúlva az égbolt legpazarabb látványosságát hozta létre.
Ez a jelenség több százszor megismétlődött, a napközelségtől függően hol hevesebben, hol lanyhábban. Az újra és újra lejátszódó légkörfejlődés miatt az üstökös anyaga rendre fogyatkozott, miközben egymás után vesztette el azokat a porhéjakat, amelyek még az Oort-féle felhőben rakódtak rá. Kisebb darabok is, leváltak róla, ezek egy darabig hozzá közel haladtak, majd elenyésztek. Felszíne csontkeményre égett az idők folyamán, most már csak mint egy amorf, fekete, hatalmas sziklatömb rótta a köreit.
http://aranylaci.freeweb.hu/atlantis/atlantis.htm
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - |
| | |
[előzmény: (107) he.za, 2007-01-23 21:55:54] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
he.za
Tagság: 2004-04-24 20:55:35
Tagszám: #10181
Hozzászólások: 3077
|
107. Elküldve: 2007-01-23 21:55:54, Érdekességek innen-onnan
|
[133.] |
Peruba elmennék!
Ica
|
| | | [válaszok erre: #108] |
[előzmény: (106) ákosvári, 2007-01-23 21:51:43] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
106. Elküldve: 2007-01-23 21:51:43, Érdekességek innen-onnan
|
[134.] |
Ha nem, hát nem!
A lényeg úgyis ki van másolva!
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - |
| | | [válaszok erre: #107] |
[előzmény: (105) he.za, 2007-01-23 15:53:24] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
he.za
Tagság: 2004-04-24 20:55:35
Tagszám: #10181
Hozzászólások: 3077
|
105. Elküldve: 2007-01-23 15:53:24, Érdekességek innen-onnan
|
[135.] |
Fránya egy oldal, nem adja meg magát!  
Ica
|
| | | [válaszok erre: #106] |
[előzmény: (102) ákosvári, 2007-01-23 13:03:37] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
103. Elküldve: 2007-01-23 13:06:30, Érdekességek innen-onnan
|
[137.] |
http://www.mummytombs.com/mummylocator/group/chachapoya.htm
Lost Tombs of Peru
Photograph by Gordon Wiltsie
Crowing the top of a 9,800-foot (2,987 meters) ridge on the eastern slopes of Peru’s Andes, the Lost Tombs of Peru rises anther 65 feet (20 meters), its walls pierced by entrances so narrow only one person can pass at a time. First documented in 1843, Cuelap is still the most famous Chachapoya site. Like most remnants of this pre-Inca civilization, which flourished between 800 and 1470 A.D., much of it remains unexcavated.
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - |
| | | [válaszok erre: #104] |
[előzmény: (97) he.za, 2007-01-23 11:00:57] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
102. Elküldve: 2007-01-23 13:03:37, Érdekességek innen-onnan
|
[138.] |
hát ez nem megy valamiért!
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - |
| | | [válaszok erre: #105] |
[előzmény: (101) segítőszándékú, 2007-01-23 12:36:11] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
segítőszándékú
|
|
|
|
|
segítőszándékú
|
100. Elküldve: 2007-01-23 12:28:24, Érdekességek innen-onnan
|
[140.] |
a ;-t szedd ki
|
| | | [válaszok erre: #101] |
[előzmény: (98) ákosvári, 2007-01-23 11:40:53] |
|
|
|
|
he.za
Tagság: 2004-04-24 20:55:35
Tagszám: #10181
Hozzászólások: 3077
|
99. Elküldve: 2007-01-23 12:21:34, Érdekességek innen-onnan
|
[141.] |
Nem tudom behozni azt az oldalt, nem adja meg magát!
Javítottam, az első cikket akartam!! 
Csak így jön be!
Ica
|
| | |
[előzmény: (98) ákosvári, 2007-01-23 11:40:53] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
he.za
Tagság: 2004-04-24 20:55:35
Tagszám: #10181
Hozzászólások: 3077
|
97. Elküldve: 2007-01-23 11:00:57, Érdekességek innen-onnan
|
[143.] |
http://geographic.hu/
Ica
[Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2007-01-23 12:19:25]
|
| | | [válaszok erre: #98 #103] |
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
96. Elküldve: 2007-01-22 21:52:57, Érdekességek innen-onnan
|
[144.] |
Viktória, az egyetlen unoka
1901. január 22-én az évtizedekkel korábban nyári rezidenciaként épített osborne-i kastélyban 82 éves korában, egyik unokája karjai között meghalt Viktória királynő. Elődeivel ellentétben azonban nem a windsori palota St. George's kápolnájának kriptájában helyezték végső nyugalomra, hanem a frogmore-i mauzóleumban.
1819 májusában a londoni Kensington palotában született III. György egyetlen unokája, Alexandrina Viktória, akit tízévesen Nagy-Britannia törvényes trónörököséül jelöltek. Viktória gyermekkorát a teljes elszigetelődés jellemezte: „Erős egyéniségre vall, hogy ezt az elzárt gyermekkort egészséges lélekkel élte túl”- jegyezte meg Frank Tibor történész.
A német származású anyjának és nevelőnőjének köszönhetően Viktória sziklaszilárd kötelességtudattal és széleskörű műveltséggel rendelkezett, amikor 1838 nyarán, 19 éves korában Anglia királynőjévé koronázták. Az ifjú lányra hatalmas feladatok vártak, hiszen nem csupán a brit birodalmat kellett irányítania, hanem kötelessége volt az elődjeinek botrányai miatt megcsorbult királyi tekintélyt is visszaállítani.
Uralkodása két alapvető korszakra osztható: az 1861 előtti és az azutáni évekre. Viktória 1840-ben szerelmi házasságot kötött német származású unokatestvérével, Albert, Szász-Coburg-i herceggel, aki 1861-ben bekövetkezett haláláig ténylegesen kormányozta az országot. Míg Viktória a háttérbe vonulva gyermekszülésekkel volt elfoglalva (9 gyermeknek adott életet), addig Albert az uralkodói teendőket látta el.
1861. december 14-én azonban meghalt Albert, és ezzel lezárult Viktória életének legboldogabb szakasza. A tragédiát követően a királynő 3 évig teljes visszavonultságban élt, fájdalmát nem tudta feldolgozni. Még uralkodói kötelezettségeinek sem tett eleget. Noha három év után lassan visszatért az életbe, imádott férjét halála napjáig gyászolta.
Viktória 1864 után vette át ténylegesen az irányítást. Munkabírása és a politikában tanúsított fegyelmezett magatartása példaértékű volt. Nemcsak munkájával, hanem életmódjával, ízlésvilágával is stílust teremtett, amelyet elsősorban az angol középosztály követett. A konzervatív politikát és értékeket valló királynő a történelem leghosszabb ideig uralkodó királyai között foglal helyett.
Viktória királynő 1901. január 22-én az évtizedekkel korábban nyári rezidenciaként épített osborne-i kastélyban, egyik unokája karjai között hunyt el. Elődeivel ellentétben nem a windsori palota St. George's kápolnájának kriptájában helyezték végső nyugalomra, hanem a frogmore-i mauzóleumban.
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&;rov=5&id=8653
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2007-01-23 11:38:07]
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
95. Elküldve: 2007-01-20 17:31:35, Érdekességek innen-onnan
|
[145.] |
Hihetetlenül ügyes a lány, mintha a lábai külön életet élnének, függetlenül tőle!
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - |
| | |
[előzmény: (94) doris85, 2007-01-20 16:02:38] |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
doris85
Tagság: 2003-10-09 21:18:09
Tagszám: #6900
Hozzászólások: 375
|
|
Törzstag 
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
93. Elküldve: 2007-01-18 15:19:49, Érdekességek innen-onnan
|
[147.] |
Holland AntillákTörténete
A szigeteket Hollandia 1632 és 1648 között gyarmatosította. Curaçao a karib térség legfontosabb rabszolga-kereskedelmi központja volt. A szigetcsoport 1954-ben vált az anyaország teljes szuverenitással rendelkező területévé (csak a külügyek és a hadügyek terén kötödik Hollandiához. A Holland Antillák 2007. június 30-án megszűnik.
Földrajza
A Holland Antillák két szigetcsoportból áll:
a "Szélcsendes-szigetek" (Benedenwindse Eilanden) közel Venezuelához:
Bonaire és Klein Bonaire ("Kis Bonaire")
Curaçao és Klein Curaçao ("Kis Curaçao")
a "Szélfelöli-szigetek" (Bovenwindse Eilanden) Puerto Rico-tól és a Virgin-szigetektől keletre:
Saba
Sint Eustatius
Sint Maarten, a Saint Martin sziget déli része (a sziget északi része Guadeloupe-hoz tartozik).
http://web.mit.edu/dimitrib/www/Curacao_Photos/c_home_photos.html
JOMO&HONGCHA
TM PORTÁL - |
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
|
| Kiváló dolgozó
|
|
ákosvári
Tagság: 2006-05-19 10:27:38
Tagszám: #30721
Hozzászólások: 19394
|
90. Elküldve: 2007-01-16 10:23:21, Érdekességek innen-onnan
|
[150.] |
Bújócska
Az ostorcsattogás egy bantu vályogkunyhóba kergetett két mbuti lányt, mivel megpróbálják elkerülni a nkumbi azon részét, amikor a fiúk bemennek egy faluba, és ostorral – gyengéden – megcsapkodják a párjuknak kiszemelt lányokat. A lányok is elszenvedik saját felnőtté válási rítusukat, amelybe beletartozik, hogy speciális kunyhóba különítik el őket az első menstruációjuk idején. A nkumbi idején a fiúk iránti együttérzésüket úgy mutatják ki, hogy fehér agyaggal festik be saját testüket.
http://www.geographic.hu/ngm/0509/index.php?m=200509&;s=2
|
| |
|
| Kiváló dolgozó
|
|
Érdekességek innen-onnan (üzenet: 239, Hobbi) |
|
|
|
|
' class='slink'> #115</a>]</font></td>
<td align=right id=t nowrap><font face='Arial,Helvetica' size=-2>[<a href='javascript:vref(4096303)' class='slink'>előzmény</a>: (109) ákosvári, 2007-01-24 15:13:54]</font></td></tr>
</TABLE></TD></tr>
<TR class=sor1>
<TD class=sor1 nowrap><FONT face=sans-serif size=1>Kiváló dolgozó <img src=/images/stars5.gif border=0>
</TD>
<TD width=100% height=28>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=100% border=0>
<TR>
<TD noWrap>
<a href=)
