"The sale of passes will take place only between December 6 and 12, 2019, which means that from December 13 only individual tickets can be bought. Admissions will not have to be exchanged after the publication of all the titles"
1. Lorne Balfe 2015-ös, John Powell stílusára emlékeztető, szintén animációs meséhez szerzett aláfestése (Home) a komponista saját(?) weboldalán teljes egészében meghallgatható, így aligha fog ez rendes megjelenést kapni. Szerintem jópofa, élvezetes muzsika:
http://lornebalfe.com/projects/home/
2. John Powellnek lesz koncertje Krakkóban ez év május 31-én. Lehet erre valahogy külön jegyet kapni (és csak én bénázok vele), vagy még nincs megnyitva a vásárlás lehetősége? Tudja valaki esetleg?
3. Megnéztem az Oscaral díjazott Élősködők filmet. A rendező egy filmjét sem láttam eddig, a Snowpiercer-ről "látatlanban" is lerí, hogy metaforikus elemekből áll össze, de az Élősködők kapcsán utána kellett olvasnom, hogy megtudjam, hogy szinte külön (vagy inkább kategorizálhatatlan) műfajba tartoznak a Dél-Koreai filmek. Ezzel még nem is lenne semmi bajom, ha legalább az arányosság szintján is megállná a helyét. De nem. Ennek a filmnek az első fele (legyen 50%) teljesen más, mint a közepétől nagyjából 5 percenként minden más. Egyszerűen "nem értem" (legalábbis ebben a formátlan formában nem) a metaforáit (ha egyáltalán tudatosan van benne ilyen). Kiigazítást nem kérek (olvasgattam itt-ott erről), de jólesne egy kicsivel több megnyugtatás, hogy nem velem van a probléma :D
Aki még nem ismeri Daniel Pemberton egyetlen művét sem, az nyugodtan kezdheti Joker szerelmesével, azzal a bizonyos Harley Quinn-nel. A zenéje nem olyan felszabadítóan könnyed, mint a Steve Jobs történetéhez komponált tételek, illetve nincs is annyira csodasztikus, mint a Desperate Romantics sorozathoz készült dallamok, ellenben kiválóan működik reprezentatív összefoglalóként. Tehát a Ragadozó madarakból akit (ha csupán egy-egy pillanat is, de) meggyőz Pembeton tehetségéről, az utána majd nyugodtan lapozzon vissza a komponista korábbi műveihez, mert biztos, hogy fog köztük olyat találni, melyben a neki tetsző rész stílusa gyakrabban és felépítettebben is jelen van. Lényegében Pemberton már megint magának és a hallgatóságnak szerezte a zenét, "nem" a filmnek (bár még nem láttam a filmet, így ezt csak látatlanban előlegeztem meg, de csak idézőjelesen).
Támpontnak annyit, hogy leginkább az Arthur király, az Ocean's 8 és az általam elsőre nem igazán kedvelt Pókverzum aláfestésének a keveréke. A hasonlóságok kereséshez és a munkássággal való ismerkedéshez kellemes kutatást kívánok! :)
Menő??? Az milyen menő már, hogy pár nap alatt mindenféle zenei előképzettség nélkül megtanultam kotta nélkül az egészet! :D
Kívülről fújom, belülről szívom, és már a kisujjamban lenne, csak épp a könyökömön jön ki.
Úgy tudom, a vastapsot szinte egyedül hazánkban használják tudatosan (azaz nemcsak spontán kialakuló jelenségként). Kíváncsi vagyok arra, ha ezt a produkciót nálunk is előadnák, hogy mire késztetné utána, netán közben a közönség tenyerét, mint ahogy egyes zenék vége felé (bár ez szimfonikus koncerteken szerencsére rendkívül ritka) az emberek a tapsukkal felveszik a fellépők által diktált ütemet.
Én ennek örülök. Zeneileg nyilván lett volna jobb helye is a szobornak, de itt abszolút elhiszem, hogy a filmzene, mint alkalmazott műfaj lett jutalmazva, s nem pedig vigaszdíjként gondoltak rá az odaítélésénél, netán arra, hogy női zeneszerzőről beszélünk.
Engem is zavar, hogy mindig levegőt vesz az előadó, arról nem is beszélve, hogy az egyik előadó (a linkeltek közül) nem tudja tartani az ütemet anélkül, hogy bele ne csipogna a stopperórájával.
Itt a nagyzenekari átirata (kissé vontatott) :D
www.youtube.com/watch?v=Oh-o3udImy8
Így megvan, köszi. És bár az elmúlt tíz évre kérdeztem rá (eszerint is válaszoltál), csak valahogy a közelmúltra (és közelebbi helyszínre) asszociáltam mégis :D
A Joker a várnak megfelelően behúzta a zenei díjat is. Phoenix alakítása mellett csak a score-nak adtak szobrot. Betétdal vonatkozásában a Rocketman nyert, így e két díj tekintetében a Golden Globe eseménye ismétlődött meg.
Ennyi felsorolt muzsika után kell egy kis "csend" is (többszörösen összetett jelentésű idézőjelben).
A napokban nem zenei, hanem filozófiai témák között kutakodva bukkantam rá az alábbi "szerzeményre": 4'33'' (megint csak többszörösen összetett jelentésű idézőjelben).
Az ugye megvan, hogy az abszolút 0 fok Celsiusban mérve -273, ami a Kelvin skálán kezdőértékként 0? Erre többek között azért is volt szükség (úgy tudom), mert értelmezhetetlen volt (a Celsius skálán) az, hogy miként lehet például a 0 foknál kétszer nagyobb hőmérsékletet elérni, hisz 0*2=0. A Kelvin skálán viszont könnyebben összeegyeztethető a matematika és a fizika. Lényeg, hogy -273C foknál hidegebb nincs, mert itt már az atomok mozgása leáll. Foteltudós szinten fogalmazva: az állásnál lassabb mozgás meg már nincs :)
A mi szempontunkból a lényeg, hogy az abszolút nulla fok ihletéből John Cage komponált egy 273 másodperces (4 perc 33 másodperc - innen a darab címe) zongorára írt (de szerintem bármin előadható) "frappáns" művet. Az elgondolást frappánsnak tartom minimum mém lehetőségek szempontjából :), mert egyes youtube felvételek alatt olyan hozzászólások jönnek hozzá, mint például:
- Egyszer kihívta rám a rendőrséget a szomszéd, mert túl hangosan hallgattam.
- Zongorám nincs, de ez volt az első zongoramű, amit megtanultam.
- Egyszer 5 percig csendben voltam, és ez a koma feljelentett a szerzői jogok megsértése miatt. XD
www.youtube.com/watch?v=rDgHUj8sJaQ www.youtube.com/watch?v=JTEFKFiXSx4 A fentiek közül az első szerintem jobb :D valamelyiknél írja is valaki, hogy a teljes élmény érdekében érdemes inkább lenémítani a videót, amiből amúgy készült 10 órás verzió is, de nem merem belinkelni.
A stúdiófelvétel ráadásul könnyen remixelhető is bármelyik általunk kedvelt filmzenével :D
Engem csak egyetlen dolog foglalkoztat. Ugye ez az abszolút 0 a zenében is. Ha én leütök egyetlen egy billentyűt is a zongorán, akkor már nemhogy kétszer olyan ügyes vagyok, mint ez a fickó, hanem matematikailag értelmezhetetlenül "többszörösen" ügyesebb :D Vagy szerintem minimum énekesnek állok, és ezzel a darabbal fogom körbeturnézni a világot.
Az eredeti persze jobb (írja is az egyik hozzászóló), mindenesetre van belőle dubstep remix is, ha valakinek esetleg magasabban van az ingerküszöbe:
www.youtube.com/watch?v=v0OD0EEkJdQ [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2020-02-09 13:32:24]
Huh, nagyon szép listákat tettetek össze. Csak néhány, ami nekem eszembe jutott:
Cloverfield Lane 10: Bear McCreary
Alan Silvestri: The Walk
Michael Giacchino: War for the Planet of the Apes
Marco Beltrami: The Giver, A Good Day to Die Hard
Brian Tyler: Thor - The Dark World, The Expendables 2
Hans Zimmer: Rush
John Debney: Jobs
Mark Isham: Warrior
Christopher Young - Creation, The Monkey King
Ramin Djawadi: Mountain Between Us
John Williams: The Post
Gyűjtemények tekintetében a Lethal Weapon Soundtrack Collection volt az, aminek kifejezetten örültem, illetve az A Nightmare On Elm Street - 8 CD Box Set - persze, a pénztárcám már kevésbé tartotta szívmelengetőnek ezeket Kisebb léptékű válogatásalbumok tekintetében pedig a Hans Zimmer - Live In Prague és a The World of Hans Zimmer – A Symphonic Celebration lemezek voltak olyanok, melyeknek kifejezetten örültem. Koncert vonatkozásában pedig Zimmer és Tyler fellépése volt a legmeghatározóbb.
Na, igazából annyira megjött a kedvem hozzá, hogy félre is dobtam mindent :D Szóval az előző lista, kiegészítve, szigorúan "érkezési" sorrendbe, tehát ahogy eszembe jutottak...
Creed 1-2
Man of Steel
Murder on Orient Express
Maleficent
Cinderella
Hobbitok
Dark Knight Rises
Nocturnal Animals
Oblivion
The Expendables 1-2
The Theory of Everything
Interstellar
The Imitation Game
Inside Out
La-La Land
First Man
Fantastic Beasts
Huntsman: Winter's War
Azért ha ezt így megnézem, azért meg kell mondjam, hogy filmzene téren talán mégse lehetett annyira panaszunk, mint amennyire éreztem valójában... De talán az elmúlt 1-2 év kicsit hanyatlásnak indult tényleg :) Viszont ha egy évben van 2-3 igazán jó zene, azért az meg tudja menteni az évet...
Ez a három név, akiket az évtizednek köszönhetően jobban megismertem, legnagyobb örömömre :D
Pemberton
Desplat
Doyle
És a végére egy sajátos tétel. Pavlics kolléga minden évben értékeli a kiadványokat, így teszek most én is. Számomra az évtized kiadványa, abszolút megingathatatlanul a La-La Land Records Harry Potter doboza, Williams (boldog születésnapot neki!) zenéi. Bár a filmek értékelhetetlen szennyek számomra (az első kettő még szo-szo de a többi...) viszont zeneileg valami elképesztő amit alkotott az öreg (a harmadik rész zenéje már mondjuk itt se annyira tetszik, de nem szedném külön a másik kettőtől :D).
Elküldve: 2020-02-20 13:54:17, 
