Debney SeaQuestje, illetve Faltermeyer Menekülő embere lett a varése két új kiadványa. A brit vonaltól viszont nem vagyok elájulva, mert picit drágább. Ok, vettem már varését drágábban pl az Intradától is, amikor kiadók szempontjából vegyes csomagot raktam össze, de a Varése most két telephelyén ugyanazzal a termékkel eltérő árszabással kezd dolgozni - okés, értem én, hogy bele kell építeni az árba az ottani költségeket. Pozitívum: a posta gyors lesz nagyon és a költsége is olcsóbb, de teszteltem az összárat két cd esetén és egy ezres a különbség az usa javára.
Nem filléreskedni akarok, ne értsetek félre, hiszen nem olcsó a hobbink, csak a véleményemet írtam le :))
A triple threat of happenings coming this Friday. Firstly, a CD Club drop is ready to go, so start your salivating. Secondly, we will be launching our annual Spring Cleaning sale on the same day, featuring dozens of titles down to their very last manufactured copies. Lastly, but most importantly for customers outside of North America, we are very excited to be opening our new International Exclusives e-shop! While it won’t have the depth of catalog or any wide release titles, it will carry all our best-selling CD Club and Limited Edition titles, as well as all new Club and Limited titles moving forward. Shipped out of the U.K., it will provide substantial savings in postage costs and shipping times for European customers. More details to come.
Postázás szempontjából mindenképp előre lépés lesz a dolog
Amíg várom, hogy becsorogjon a CD, sikerült megszereznem egy külföldi ismerősömtől az albumot, úgyhogy egy hónap várakozás után végre meg tudom hallgatni.
[előzmény: (26173) John Williams, 2020-06-01 14:53:34]
A honlapra én írtam meg A dolog kritikáját, de azt újra fogom majd írni. Egyfelől 15 évvel ezelőtt készült, az ilyen régi írások legtöbbjét már töröltük, mert elég gázosak (szebben: szárnypróbálgatások), másfelől meg azóta szélesedett a zenei ízlésem, és kíváncsi vagyok, hogy a film újranézése mellett vajon mennyit szépül előttem ma a score. :)
A Nyolcas az tényleg egyfajta vigaszdíjat kapott csak, nincs a legjobbjai között, messze nincs.
Igen, nagy valószínűséggel a film kultikus státusza is közrejátszik abban, hogy a zene is ikonikussá vált. Én személy szerint azért vettem meg, mert eddig nem volt meg, a filmet imádom, és most, hogy újramasterelték, beszereztem. Nekem sem tartozik a kedvenc Morricone-zenéim közé. Inkább hangulatkeltő, nyomasztó jelleeg van, nem tonális, melodikus, klasszikus értelemben vett filmzene. De ha már itt tartunk, ugyanígy nem tudok mit kezdeni a Hateful Eighttel sem, amiért volt pofája az Akadémiának Oscart adnia Morriconénak. Valószínűleg így akarták jóvátenni a több évtizedes mulasztásukat, amiért soha nem nyert Oscart olyan remekműveiért, mint a Mission, vagy a Volt egyszer egy Vadnyugat.
Nyilván a filmek ismertsége és népszerűsége is meghatározza és befolyásolja egy filmzene utóéletét. Ha nagyon jó egy filmzene, akkor is könnyen elsikkadhat, ha a film,. amihez készült, megbukik. És fordítva: ha a film sikeres, akkor a zenét is sokan fogják ismerni.
Azt viszont nem értem, hogy mit értesz az alatt, hogy "a zeneszerzőnek annyi"? Még nem halt meg.
Valaki világosítson már fel, mi ez a nagy felhajtás a The Thing körül? nekem Morricone az abszolút kedvenc zeneszerzőm, több mint 150 CD-m van tőle, de bármennyire is próbálkozom, a The Thing számomra egy kizárólag a filmmel együtt élvezhető, atonális, helyenként kakofonikus zene. Csak mint zene gyakorlatilag hallgathatatlan.
Ugyanezeket az atonális, nehezen emészthető zenéket Morricone más lemezein is hozza, de azokon legalább rengeteg élvezhető muzsika is akad melléjük. Vagy csak arról van szó, hogy maga a film eléggé ismert, és ezért a nagy rajongás?
Kicsit elszomorító, hogy a zeneszerzőnek annyi, de annyi fantasztikus muzsikája van, csak pechjére sokat ismeretlen olasz TV-filmekhez írt, így nem sokan ismerik őket. Ha viszont ismert a film - lásd a The Thing - akkor akármennyire is nem hallgatóbarát a zene, mégis már a többeduik kiadást éri meg CD-n.
Végre válaszoltak: én izéltem el, mert azt véletlenül sima postai úton rendeltem, míg a Thinget courier-rel. Úgyhogy mire a jelenlegi helyzetben befut - ha egyáltalán -, az 3-6 hét. Pazar.
Igen, az is Quartet, a Mr. Mom.
Tudom, spanyol cég, madridi székhelyű, ráadásul magyar (társ)tulajdonosa van, Hubai Gergely. Tegnap írtam nekik, de még nem válaszoltak, ami meg is lepett. Írok nekik megint.
A május 15-i rendelés is QR? Az akkor érdekes, ők azért fel szoktak mindent adni időben... Írj nekik, ők itt vannak Európában, nyitva vannak ilyenkor szerencsére :D
Remélem... Ma jött meg a Quartettől az új "The Thing", öt nap alatt érkezett meg, május 29-én rendeltem. Ehhez képest a Május 15-én leadott rendelésem még mindig nem jött meg. Ki érti ezt...
Nekem van olyan Intrada rendelésem, ami március közepe óta nem ért ide. La-La Land, Varése Sarabande detto. A San Francisco-i központi elosztóban dekkolnak. Már újat is küldtek, talán azok megérkeznek, de ez a lockdown teljes káoszt okozott az USÁ-ban.
Viszont, ha táncra, bulira akarok asszociálni, akkor nálam mégis Jerry Goldsmith említett főtémája ugrik be elsőként (csak épp hozzátéve, hogy mint lakodalmi muzsika :D), és kifejezetten ebben a változatban, amit a második részhez gondolt tovább.
Egyébként az összes, eredeti lemezen meglévő filmzenéim közül Jerry Golsmith-től a Link volt az, ami a mai napig a legdrágább beruházásom lett. És pont az album Szörnyecskék jellege miatt akartam beszerezni:
https://www.youtube.com/watch?v=sdxLh_FHov4
Ha kicsivel közelebb kellene lépni a bulikhoz, akkor Giorgio Moroder felé kell kacsintgatni (a tavalyi koncertjén be is bizonyította ennek a két "műfajnak" az elegyíthetőségét:
https://www.youtube.com/watch?v=QcADCoV8Bt8
De mit ér ez a nagy tudás, ha táncolni se tudsz rá.
Zseniális kérdés lehet egy filmzenebarát felé is. Mindig, mikor vki egy sziget vagy hasonló élményét meséli, szoktam mondani, hogy én a szépen kiöltözős, ülőhelyes koncertekre járok.
Miközben neked szerkesztettem a válaszomat, lemaradtam a BDZ koncert első fél órájáról, viszont pont emiatt az előadás további részét meg premierben láthattam, mert épp a reagálás miatt néztem fel ide :)
Én a filmeket nézve voltam (de nagyjából még igaz a jelen idő is) ilyen megszállott, ha idézni kellett ebből-abból :)
Időközben sajnos megoldódott, mert elmarad.
De legalább itthon most a másik kedvenc zeneszerzőm dallamait hallgatva koncertezhetek :)
Egész szépen összeszedett gondolatokkal magyarázott Hollerung az első felvonásban, tök jó poénokkal. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen részletesen elemző előadás működőképes lehet koncerten, hiszen a zene azért van, hogy magáért beszéljen, de mégis klassz volt így elemekre szedve ízlelgetni a hangjegyeket :) Voltam már a BDZ pár előadásán és tényleg nagyon frappáns, zenei szempontból (!) pedig informatív szövegekkel szokott fogalmazni a karmester, csak épp első belegondolásként soknak tartottam a tanóra jelleget ... mégsem volt az, úgyhogy gratulálok neki, ügyes volt :D - John Williams meg büszke lehet magára, hiszen a szerzeményeit koncerteken is szó szerint oktatják :)