Szerintem a film erősen (pontosabban már erőltetetten) akart lenni valami nagyon fontos, nagyon kolosszális, de nem sikerült neki. Viszont mivel a szándéka mégiscsak ez volt (szerintem látszott rajta), így már csak emiatt is túlnő bármiféle zenén (nem még ha összejön Nolan terve). Egyszóval ez egy olyan film, mely ha nem menti meg saját magát, akkor semmilyen zene sem mentené meg (még az sem, ha a cselekménynek olyan elkülöníthetetlen összetevőjeként kezelték volna, mint mondjuk az Eredet időlassulása esetében - gondolok itt arra, hogy most pl. egyértelműbben használhattak volna oda-vissza játszott effekteket, sőt, sokkal átfogóbb zenei palindromokat, és mégsem lenne elég ez sem).
A zenéje viszont szerintem külön is jó hallgatnivaló (vagyis pont csak így jó). Ilyet még talán sosem tapasztaltam: a zene teszi helyre a filmnek (ha nem is konkrétan a cselekményét, de) a grandiózus szándékát (mindenképpen). A Csillagok között volt számomra hasonló, de míg ott legalább a filmen is lehetett érezni (és végül így is lett), hogy lassan, de biztosan be fog érni (ráadásul ott épp a zenének volt szüksége magyarázatra), addig a Tenetről semmi ilyet nem érzek, bármilyen is lenne (lett) az aláfestése.
Lényeg, hogy a score mindent elmesél Nolan valódi szándékáról. Hiába van reklámozva a film kémtörténetként is, a zenében ennek nyomát nem találni, ellenben átjárja a Dunkirk "nincs idő, haladni kell" érzése, ötvözve a Csillagok között "minden egyszerre történik" sorsszerűségével. Bár ez utóbbi hasonlatot nem a hangszerelésén, vagy a stílusán lehet tetten érni, hanem a felépítésén (habár ez mondjuk a filmre és annak vágására is igaz - meglehet, hogy ez Nolan védjegyéből adódik, de akkor is).
Még nem volt szerencsém olyan lélegzetelállító muzsikához (talán azért, mert egyáltalán nem nézek horrorfilmeket, így a zenéikből is kevéssel találkozok), mint a Sator track. Egyszerű, de zseniális a fojtogató hatása. Fáj hallgatni, és ez objektíven nézve egy óriási pozitívum.
Kár, hogy a film annyira a szánkba rágja, hogy ezt érezni kell és nem érteni. Hát hol magyaráztak ilyeneket a 80-as évek (máig működőképes) sci-fijeiben? Fantasztikus a Tenet felvetése, de minek kell annyira görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy minden meg legyen magyarázva? Mert éppen ez a dagályosan mindent megmagyarázás teszi érthetetlenné a filmet... Szerencsére itt van nekünk a Tenet felvetését és a szándékát megmentő Ludwig Göransson, csak részéről meg jó lenne határozottabban kibújni Hans Zimmer árnyékából (értelmesebb hasonlat híján a zenéivel együtt ő egyelőre nálam nagyjából olyan, mint Lorne Balfe, azaz tele érdekes zenékkel, csak kevés igazi egyediséggel - ahogy a Tenet is simán betudható egy Dunkirk-től jobb Dunkirk II.-nek)
A film szerintem Nolan - és az idei év - egyik leggyengébbik produkciója; túlbonyolított, elnyújtott, érzelmileg üres, a karakterek épp hogy csak fel vannak skiccelve, és gyakorlatilag a sztori is egy elég nagy bugyutaság.
Nálam talán egyedül egy jófajta Zimmer-muzsika menthette volna meg a filmet, de most még azt sem kaptuk meg. (Az Eredettől is hidegrázást kaptam, de a zenéje remek.) Ennek ellenére Göransson zenéjével nem volt gondom, néha kifejezetten csak arra figyeltem, amikor a filmet magát már piszkosul untam. Kellemes szintetizátoros retro-feelingje volt néha, de azért nem biztos, hogy szeretném otthon hallgatni a filmtől függetlenül.
Megnéztem ma a TENET-et, érdekelne, ki mit szólt a zenéjéhez :) Ha nem tudom ki írta és azt mondják Zimmer, én benyaltam volna.. :D A film alá nagyon durván ment, viszont külön hallgatva azért már nehezebb dió igaz nem annyira mint mondjuk a Dunkirk.. A film amúgy valószínűleg zseniális lesz ha egyszer felfogom miről szólt :D
Persze, nekem is van mit hallgatni és a friss filmek zenéiből se veszek egy évben kettőnél többet szerintem, de azért zavarna ha mondjuk egy Doyle-féle Orient Expressz vagy a két Creed rész zenéje nem lenne a polcon CD-n... Na de közben állítólag mégis jön a CD, úgyhogy meg vagyunk mentve! 😃 De azért az IT Chapter 2. CD-R verziója még fáj...
Engem csak az vigasztal, hogy bőven van már annyi CD-m, hogy hosszú évekig kitartson a hallgatásuk, ráadásul minden évben felfedezek egy-egy olyan zeneszerzőt, akinek aztán elkezdem begyűjteni a korábban kiadott zenéit, úgyhogy egyelőre nem apad el a CD-forrás. :)
Meg aztán azért jelennek meg új kiadványok is CD-n, bár tény, hogy egyre kevesebb. Most annak örülök, hogy - állítólag - Rachel Portman Ask the River c. lemeze szeptemberben kijön CD-n is, pár hónappal a digitális megjelenés után.
Azt olvastam a Tenet zenéje nem jön CD-n csak streamen. Nem tudni milyen lesz de azért ha valóban a stream lesz az egyetlen platform akkor az elég szomorú tendencia...
Tegnap meghallgattam a Stargirl sorozat zenéjét Pinar Topraktól. Van benne egy-két jó tétel, de összességében véve szokásos sorozatzene lett sajnos. 10/6
Az újdonságok közül még Tyler Yellowstone S3-át hallgatom majd meg, a megjelenik (bár az első kettő sem tetszett igazán, de azért megpróbálom), illetve kíváncsi leszek, Göransson mit hozott össze a Tenethez.
Rózsa Miklóstól is elhangzik néhány mű, már csak ezért is érdemes ott lenni. A helyszín (Pécs, Dóm tér, szabadon a csillagok alatt) pedig külön plusz pont. Ja, és ráadásul ingyenes!
Én nem annyira hallgatom Broughton zenéjét (leginkább a filmek minősége és érdektelensége miatt), de azt tudom, hogy nem szabad csak úgy átlépni rajta. Vannak nagyon fasza zenéi, a Szabadnapos baba is isteni illetve az Orville sorozat hozzá kapcsolódó részei.
Hm, hm... valószínűleg hamarosan megkövetem magam... Eddig kétszer hallgattam meg külön a Drágám, a kölyök (marha) nagy lett score-ját. Nincs ezzel semmi probléma :D
Igaz, a film első része zenéstül nagy kedvenc, és annak a nyomába sem ér (valószínűleg a nosztalgia miatt), de attól még egyáltalán nem rossz Broughton műve, csak épp kifejezetten nagy hátrányból indult, főleg, hogy az első felvonás ikonikus dallamaiból még a kötelezőket sem vette (vehette?) át.
Ez a score filmzenei téren nem más mint "2020" megmentése :) ... az idézőjel azért, mert én is csak most ismertem meg, de 2017-es zene.
www.youtube.com/watch?v=jrYWgwiY7iA
John Powell 2:15-től (mert talán volt némi köze ehhez ihlet téren)
www.youtube.com/watch?v=jrYWgwiY7iA#t=2m15s egyszerre lehet büszke magára, illetve irigy az egyre kreatívabb kollégájára. Bear McCreary kezd a negyedik számú fő kedvencem lenni John Williams, John Powell és Daniel Pemberton mellett (pont azért, mert egyre több műfajban alkot sajátosat, felismerhetőt és maradandót).
Ez a linkelt főtéma most eszembe juttatta a Drágám, a kölykök összementek aláfestését. De lehet, hogy csak azért, mert a napokban volt megnézve (a második része is) a család aprajával :)
A második részt újra látva (ez már régen volt nézve) egyre jobban haragszom az alkotókra, hogy az alapkoncepció lehetőségeihez képest mennyire félresikerült folytatást (na, ez így nem egészen igaz - inkább csak egyre kevésbé állja ki az idő próbáját) hoztak össze (a filmzene terén is). Bruce Broughton zenéit nem különösebben kedvelem (bár nem is igazán ismerem - mivel is próbálkozzak, javaslat?). Bár az Ifjú Sherlock kötelező kivétellé vált, amikor pár éve megismertem, de a Drágám, a kölyök (marha) nagy lett aláfestése kb. egy semmi. Olyan fajta jelenetkísérő zene, mely a jelenetek közben is zavaró, mivel eltúlzottan rajzfilmes hatást kelt.
De, hogy ne a rosszról beszéljek többet, ez az Animal Crackers számomra (főleg a hegedűszólamaival) elég okosan és változatosan "építkezik"a szerzőtől általam korábban hallott művéből, a Professor and the Madman-ből (vagyis inkább alapozza meg azt). A hangulat teljesen más a kettőben, de közben egyértelműen egymás testvérei (és ez a szülő érdeme - két ennyire különböző külsővel megáldott gyermek egyformán szerethető, ugyanazon belső tulajdonságaik miatt) :)
Zsoltival a héten beszéltük, hogy amint ez az egész őrület levonul, kapkodhatjuk majd a fejünket a sok újdonság miatt. Szinte hetente lesznek majd fontosabb megjelenések
A héten a kevés újdonság közül McCreary Animal Crackers score-ját hallgattam meg. Jó kis rajzfilmzene, kellően laza. Ügyes a srác ezen a téren is :)
A régi zenékkel kapcsolatos megjelenések közül pedig a Dracula 2000-nek örültem
Nekem filmzenekoncertek terén mentette a nyarat és az év második felét a tegnapi élmény. Mivel a Fellini filmek aláfestéseit talán kivétel nélkül mind Nino Rota szerezte, így igazából egy Nino Rota koncerttel gazdagodott aki tegnap a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra kilátogatott. Marcello Rota személye pedig egy igazi fűszert adott az eseménynek. Ő Nino Rota unokatestvére és ő vezényelte tegnap az Óbudai Danubia Zenekart. A tematikából adódóan érthető, mégis picit fura érzés, hogy a talán Rota legismertebb művei nem hangozhattak el tegnap, gondolok itt a Keresztapára ill. Rómeó és Júliára. Az ismert dallamok mellett (Országúton, Amacord, 8 és fél, Édes élet) sikerült felfedeznem pár számomra eddig nem ismert gyöngyszemet is. Pl. Cabiria éjszakái, Casanova.
Koncert nem nagyon van, új filmek sincsenek, így új filmzenék sem, így a téma is kevés.
Én a magam részéről pár korábbi zeneszerzőt fedezek fel ilyenkor: az elmúlt pár hónapban épp Taro Iwashiro került sorra. Elképesztő muzsikákat komponál a figura, bőven van mit bepótolnom!
Egyébként milyen ez a Magyar Virtuózok? Vissza tudják vajon adni Morricone sajátos hangzásvilágát? A Dohnányi zenekarban megbízom, ha filmzenékről van szó, ők már többször is bizonyítottak, de kicsit mindig bizalmatlan vagyok azokkal a zenekarokkal szemben, akiket még nem ismerek, és akiket - sajnos - nem vezényelhet maga a zeneszerző.
Elküldve: 2020-09-12 17:16:40, 
