Szerintem is sok a 8 perces jelenet, bőven elég lett volna egy 3-4 perces szekvencia is, ahogy azt néhány remek filmzene már évtizedek óta bizonyítja.
Valószínűleg azért esett erre a hosszabb jelenetre a választás, mert itt többféle történés is zajlik, tehát a versenyzők egyszerre próbálhattak meg akció- feszültségfokozó- és romantikus részlethez is muzsikát komponálni. De fenntartom, hogy rövidebb is elég lett volna; én is több részletre osztva tudtam csak megnézn/hallgatni a produkciókat, és még így is akadt olyan, amibe bele kellett kicsit "lapoznom"...
Ez a kincsemes szerintem kiváló ötlet, felemás megvalósításban. Ebbe az átlagembert nem vonták bele, csak a filmzenei megszállottakra gondoltak. Én nem a TikTok-generáció tagja vagyok, de azért másfél órát, egy teljes film hosszát én is sajnálnék arra áldozni, hogy megnézzem sokszor ugyanazt (amikor ránéztem, vagy 10 verzió volt fent). Ráadásul az akárhányadiknál már másképp áll az ember az egészhez, amikorra már kezd ráunni, mint ahogy a legelsőkhöz állt. A zsűrin, a családtagokon és egy-két filmzenefanatikuson kívül nem biztos, hogy sokan megnézték mindet. Még a háttérben zeneként lepörögve tudom elképzelni, de ott meg ugye a háttérzajok és a dumálások marha idegesítőek lennének. De a zeneszerzők ügyesek voltak, ahogy szúrópróbaszerűen belenéztem, szóval nem illúzióromboló akartam lenni. :)
Multi-award-winning Icelandic composer Hildur Guðnadóttir has received wide recognition – including an Emmy and a Grammy – for her haunting score for HBO’s hit TV series Chernobyl.
Joined by Sam Slater and field recordist Chris Watson, and with an innovative lighting concept by Theresa Baumgartner and spatialisation by Francesco Donadello, Guðnadóttir here creates a captivating live rendition of her brilliant soundtrack, offering a unique experience of an immersive multi-channel work for industrial spaces.
Filmed in a former printworks, this concert performance was presented in accordance with COVID-19 safety guidelines and proved to be a successful experiment in how live music can be presented in the reality of 2020.
Nekem egyszer egy hasonló csomagkövetési mód adott arra alkalmat, hogy jó sokat levelezzek ide-oda. Feladó (ugyancsak SAE) és a posta között felváltva.
- A csomagról tudtam, hogy megérkezett Magyarországra.
- Nagyjából egy hónapig volt a repülőtéren, amikor rákérdeztem, hogy mi lehet a baj.
- A postának nincs információja, érdeklődjek a feladónál.
- A feladó ugyanazt az infót látja, amit én, tehát érdeklődjek a postánál.
- A postát megkerestem újra, menjek a helyi postára érdeklődni.
- Mentem, ott azt mondták, hogy hozzájuk ilyen számmal még nem érkezett csomag, érdeklődjek a "központban".
- Ott újra közölték, hogy ez a szám nyomkövetésre nem alkalmas.
- Ezek után még mindig nem adtam fel, és megírtam, hogy megértettem elsőre is, hogy nem alkalmas nyomkövetésre az adott csomagszám, illetve megértettem, hogy nekik nincs információjuk a csomagról, de éppen ezért teszem hozzá, hogy a feladónak és nekem viszont van, méghozzá az, hogy hazánkban, a repülőtéren van.
- Még azt is megkérdeztem, hogy kinek a feladata/felelőssége, hogy Magyarországon belül eljusson egy csomag a címzetthez. Tudom a választ, de kíváncsi voltam, mit felelnek :)
- Igazából a reakció első fele nyílt és korrekt volt: a postáé... de hozzá volt téve, hogy nekik akkor sincs információjuk a csomagról.
- Persze megírtam sokadszor is, hogy értettem, viszont éppen ezért informálom őket arról, amiről viszont én tudok. Ha leírom nekik, hogy hol van, akkor az már miért nem információ számukra? :)
- Indítsak csomagkerestetést a feladóval... mert a címzettig való megérkezésig az ő tulajdonát képezi.
- Velük már egyeztettem, ők is tudják, hogy hol van :D Mit keressenek rajta?
- Legyek türelmes...
- Hm... Még volt egy utolsó (korábbi egyetlen eltűnéses tapasztalatot felelevenítő lemondó) reakcióm, melyet követően pár napra megérkezett a küldemény.
Közben én is új élménnyel gazdagodtam, a LLL elkezdett AU-előtagú csomagokat feladni, ami egész pontosan az országba érkezésig követhető, onnanról sima levélnek számít, nem tudni semmit róla, majd egyszer viszi a postás...
Valószínűleg így a korrekt (épp ezért a SAE-nek ezt már nem fogom szóvá tenni):
Lényeg, hogy ma megérkezett a lemez...
De csak a lemez (végtére csak ezt hiányoltam). Szerencsére bele volt téve egy jó minőségű átlátszó normál vastagságú CD-tokba. De azért egy picit zavar, hogy ez így totál külön van kezelve (kivették valahonnan, beletették ebbe... csinálták, ahogy csinálták, ki tudja...). Nincs neki semmi hibája, és végülis az eredeti tokja már megvan idehaza múltkorról. Így tehát itt a sztori vége.
Még egy csomag érkezőben van tőlük. Utána majd elgondolkodok azon, hogy ekkora távolságból, ilyen procedúrákkal forszírozzam-e tovább a rendeléseket tőlük.
Igazából az van, hogy ők attól még mindig totál lelkiismeretesen és segítőkészen álltak a problémákhoz, mindent orvosoltak, ahogy most is. Szóval a hibát nem tudom bennük látni vagy keresni.
Volt, akinél zavaró volt, hogy a 8 perc alatt szinte szünet nélkül végig szólt a zene, aztán olyan is volt, ahol épp az ellenkezője volt a problémám, az egyik versenyző pedig túlságosan közel járt a Zimmer-féle Batman-muzsikához.
És ez ráadásul nem az első ilyen. Ez nagyon jó. Az ember csak egymás után tudja ezeket megnézni. Én a meglévő sorrendben haladtam végig rajtuk. Ez viszont lélektani szempontból fontos tényező. Lényeg, hogy bár nem a legelső (Darren Sng) a legérzelmesebb (ez inkább a másodikra, David Heymann zenéjére igaz), de összességében ez a legjobb, vagy még Emer Landers-é.
A csókjelenetet Gilad Lazovsky vezeti fel a legszebben, és olyan hangulattal támasztja alá, amely egyszerre fájdalmas és szép... ez szép :) Jerome Yven viszont a lehető legsablonosabb megoldást választotta ugyanide (valahogy nem is illik a csókjelenet alá).
Ennek a versenynek maga az elgondolása tök jó. A zeneszerzők szempontjából mondjuk nem értem, hogy mi értelme van. Máshol, máshogy, sajátosabban is bemutatkozhatnának (lehet, hogy van is saját oldala mindegyikőjüknek, nem néztem utána). Zeneiskolák növendékeinek viszont nagyon tanulságos lehet. Én mondjuk elsősorban a hangulatukat figyeltem, nem a zenekari jelleget, hiszen továbbra is az volt (lehetett) a feladat, hogy alkalmazott művészetként elsősorban a filmet támasszák alá. Nem tudom, hogy színtisztán csak zeneileg megítélve kié lehet a megnyerőbb.
Ha már purple rain szépen megdicsért, hogy mi mindent találsz :) - nincs esetleg információd az első verseny mezőnyéről? Kerestem, de nem találtam csak azt a vidót, ami az oldalon is fent van riportként.
Mindegyiküknek ugyanahhoz a filmjelenethez (Kincsem) kellett írni zenét. (Mivel a jelenet 8 perces, még nem néztem/hallgattam meg mind a 10 alkotást, de már maga az ötlet is tetszik.)
Sajnos nincsenek régről tokjaim, pedig az tényleg segítene... Vagy egy éve felraktam két sorban egy IKEA-s lebegő polcra lemezeket, amíg pakoltam meg takarítottam... Úgy leszakadt mint az állat, csak úgy repültek a tokok lemezek mindenfelé... Még úgy is megfagyott a vér bennem, hogy nem a limitált CD-k estek le :D Szóval kéne vagy 50 tok, de nézek majd akkor a neten...
A Varése szitázásra visszakanyarodva egy percre, elővettem az egylemezes HTTYD CD-t és felröhögtem, hogy a sima kiadásnak mennyivel szebb is a szitázása :D De hát ők tudják...
Ez nem fog segíteni...
De igazából a múlttal kell jó viszonyt ápolni :)
Nekem rengeteg tok régről van meg (azokat sosem dobtam ki), amikor még lemezeken tároltam minden adatot. A hengert, a papírtokokat és a lemeztartó mappákat sosem szerettem (de még a vékony tokokért sem vagyok/voltam oda), így sokszor a CD-ket eleve tokkal vásároltam. Illetve, amikor körülöttem már mindenki elkezdte leselejtezni a lemezállományát, akkor azokból a tokokat kimentettem, elkértem (nem szó szerint, de "kikukáztam" :D) magamnak. Volt aki vagy kétszáz lemezt dobott ki tokkal...
Biztos, hogy tudsz vásárolni tokot még ma is (több lemezhez is), de a minőségük fogalmam sincs, hogy milyen lehet.
Én a limitált CD-ket sorszám szerint tárolom kiadónként, igaz így nem találok semmit se egyből hiszen nem tudom mi a sorszáma :D De ez a logika jött be leginkább. A sima filmzenék meg az előadók lemezei persze ABC-ben vannak nálam is... A tokokról annyit, hogy mostanában nem annyira kaptam horror minőséget, 1-2 olyan album van ami 3-4 lemezes és némelyikből lehetetlenség kiszedni a lemezt, már meghajlik jó erősen, mire kipattan, nézni is rossz konkrétan :)
A Varése dologhoz is pár mondat. A jó öreg VS hát igen, ahhoz képest, hogy mondjuk az egyik legrégebbi kiadó, gykorlatilag egy kalap szar ahogy kinéznek a lemezei... Nem értem, hogy különböző filmeknek miért kéne ugyanúgy kinézniük, gyanítom, hogy sóherek ezért ez a minimalista tróger dizájn :D Én azért pár lemezt vettem tőlük, nem olyan sokat, mert annyira nem az én világom, plusz ugyanannyi szállítási költségért mint az LLL vagy az Intrada, hát tracking nélküli csomag jön, jó szar customer service-el... Townson hiányát egyelőre nem érezni a kiadványaikon szerencsére. A HTTYD duplán én is gondolkodtam, bár nem tudom hiányzik-e nekem bármi az egylemezes kiadásról... De akkor a tokokhoz nem fűzök sok reményt :D Nektek egyébként van valami forrás jó minőségű tokokhoz?
Na, ezt nem is vettem figyelembe. Akár jogos is lehetne, de személy szerint az élre összességében azért nem adok, mert mindenféle kiadótól van lemezem, és a teljes gyűjteményem komponista+abc sorrendben van, nem osztom őket szét semmilyen más kategória szerint.
Ha az oldalél alapján kellene ítélnem, akkor egyébként épp ellenkezőleg gondolom. A Varese jobb, mint az Intrada. Az Intrada is egységes szándékkal helyezi el a címet és a szerzőt ezen a felületen, de vagy rosszul tördeli az egészet, vagy rosszul vágja le az éleket (nem tudom egyébként az előbbire tippelek). Pl. a Jaws és a Jaws 2 (az oldalél tekintetében nálam eltérő beosztású - John Williams neve nem ugyanannyi hellyel rendelkezik, nem ugyanoda van igazítva - micsoda problémák :D - és bár itt csak néhány milliméterről beszélünk, a többivel összevetve tényleg hektikus képet fest az egész). A Varese elrendezése nem ilyen hullámzó, körülbelül csak abban van eltérés, hogy az egyiken fehér az alapszín a másikon meg fekete (pedig még ebben is van rendszer: a CD Clubosak a feketék).
Egyébként a Varesetől sok John Powell van, azok jól mutatnak a polcon sorban, ami az Intradás Jerry Goldsmith-ekről nem mondható el.
Ami engem zavar, az a CD-n lévő kép (ebben jobb az Intrada dizájnja).
Mi abban a pláne, hogy a Varese logója olyan nagyra van véve, hogy rá se férjen a lemezre? :) Ráadásul a számozást leszámítva semmi különbség nincs a kettő között...
Nem egy nagy munka. Szerencsére a zenéről ez nem mondható el (és nekünk ez a lényeg) :)
Tegnap amúgy sikerült kiszenvednem a tokjából a két HTTYD CD-t és áttessékelni egy normális tokba. Lefényképezhetem (de azon nem adja úgy vissza), lényeg, hogy ettől még az is megbolondulna, aki nem gyűjti kézzel fogható formában a filmzenéket/zenéket. A lapozható műanyag fül kegyetlenül görbe (külsérelmi nyomok nincsenek a tokon, tehát nem utólag, nem útközben nyomódott össze, és deformálódott el a belső műanyaglap, hanem gondolom az öntéskor, vagy amikor ahogy gyártják). A felső lemez lapjának egy része "hozzáért" (feszült) ehhez a középső tartótálcához (gondolom emiatt van, hogy a korong egy része nem egészen tükörsima, kissé karcos). Egyelőre mást hallgatok, mert ez most elvette a kedvem tőle.
[előzmény: (26272) Bíró Zsolt, 2020-11-21 17:06:45]
Én a Varéséket mindig szétszórom a polcon, hogy kettő véletlenül se essen egymás mellé, annyira gáz ez az egyenruha. Townsontól anno kérdeztünk ebben a témában, direkt a gázos gerinc miatt:
- Kiadványaik többnyire egységes képet mutatnak: ugyanolyan oldalél, belső elrendezés. Régen pedig még a korongok képe is egységes volt. Ezek mennyire tartoznak a cég összképéhez?
- Elégedett vagyok a kiadványaink egységes küllemével. Nyilván számtalan variációt kipróbáltunk már, de általában behatárolt külső megjelenés és sablon szerint. Úgy gondolom, a leginkább kiemelkedő, és ránk jellemző elem a CD címoldalának kialakítása. Amikor az emberek a polcra teszik a CD-t, ezen részét látják a legtöbben. Örülök neki, hogy teljesen egységes Varése-képet sikerült kialakítanunk, melyen általában ugyanazon a helyen van feltüntetve a zeneszerző neve. Egymás mellé helyezve ezeket a lemezeket nagyon kellemes összhatást keltenek. Vannak persze egyéb hasonlóságok is a CD-k között, azon egyszerű oknál fogva, hogy mindegyiket magam tervezem, így a látványbéli azonosság egy idő után elkerülhetetlen.
(purple rain-nek is reagálva)
Én is az "ingyenes" csomagküldést szoktam választani. Tegnapelőtt érkezett meg (de csak most tudtam elmenni érte a postára) egy másik rendelésem tőlük, amit november 2-án küldtek postára. A csomagkövetés (követhetetlenség) egy katasztrófa, de ezt leszámítva (ez talán nem is egészen rajtuk múlik) megbízhatóak (főleg, hogy a hibáikat eddig mindig helyrehozták - ráfizetés nélkül).
Igazából a CD-(tok) iparral mi történt??? Még ami ebben a formában megjelenik, még azokat sem azért készítik, hogy meghallgassuk. A HTTYD Deluxe lemezei egyszerűen kivehetetlenek... Nézegetni persze lehet a korongokat, csak sajnos a Varese minimalizmusa elég igénytelen ahhoz, hogy a látvány örömet okozzon (ezt a műfajt az Intrada szebben műveli).
Időközben belefutottam John Debney legújabb zenéjébe, de még csak az összefoglalóját hallgattam meg:
https://www.youtube.com/watch?v=EjMAgz1NhC8 Ráadásul a Come Away-en kívül is olvastam új címeket, melyek a zeneszerzőjük (Michael Giacchino, Brian Tyler) neve okán ígéretesen hangzik.
Elkezdődött 2020...
Így már értem, honnan az ismeretség. Én mondjuk nagyjából csak két hónap várakozást követően szoktam érdeklődni. Ilyenből meg talán volt 2 vagy 3, általában türelmesen várom a rendelésemet. Más kapcsolatfelvétel csak a hibásan küldött lemezek miatt volt. De pl a lemez vagy a belső borító hiányát nem az ö hibájuknak, de az ő felelősségüknek tudom be. Régen volt már rendelésem tőlük, nem tudom, hogy eddig mindig ő reagált-e a leveleimre, de kicsit rémlik a név.
Egy barátom elég sokat rendelt onnan egy időben és mindig nekem kellett basztatnom őket, hogy mi van a csomaggal... Úgyhogy Katie szinte családtag volt akkoriban :D
Én most visszanéztem, 2012-ben rendeltem utoljára a SAE-től, előtte viszont sokat és jók voltak a tapasztalataim (ok, egyszer a Debney-féle Scorpion Kingből a bővített promót küldték, de ott jól jártam a hivatalos promóval :)))))
Nyolc év kihagyás után, 10.20-án rendeltem tőlük egy lemezt, de nem a gigaösszegű csomagváltozattal, hanem a simával (egy lemezzel mertem kockáztatni). 2 és fél hét után meg is jött a csomag - többet nem fogok reckírozni, de most csak innen tudtam beszerezni bontatlanul a lemezt, máshonnan már elhajtottak, hogy out of print. Szóval összességében jó a véleményem, csak a csomagfeladás nagyon drága náluk, ez tény és való.
Lehet, hogy rosszul fogalmaztam, de már "megoldották" a gondomat (Katie egyből válaszolt).
Küldenek egy másikat (és erre értettem, hogy remélem azt már CD-vel együtt), és amint megérkezik (hiánytalanul), máris kikerülnek az idézőjelek az előző mondatomból.
Két rendelésből így tudod, hogy Katie az, aki válaszolgat? :) Ismered? :D
Hát a SAE-hoz sok sikert... Én gyűlölöm őket. Kedves, aranyos az a Katie nevű hölgy aki válaszolgat, de mióta van náluk a 45 dolláros biztosított rendelés, azóta, ha anélkül kéred lepattintanak mint a sz@r sajnos... A customer service nem jó, a tracking numberjük követhetetlen a magyar posta számára, szóval én életemben 2x rendeltem tőlük, elég volt... Szerencsére semmi olyat nem árulnak ami nagyon kéne és csak ott van... Én azért remélem, hogy neked segítenek és ha lehet oszd meg a sztorit, hogy mi lett a vége!
:D Micsoda véletlen.
A rendelésem négy lemeze közül az Enola Holmes mellett pont a Rise Of Skywalker volt az egyik :)
Egyébként így csak ez az SW és a kétlemezes Világok harca lett meg.
A jelenlegi helyzet miatt már jó ideje nem rendeltem én sem. Tavasz elején valamikor. Most viszont az EH miatt muszáj volt (errefel pont az maradt ki - a másik Pemberton lemez meg hiányzott, azóta kaptam választ tőlük, pótolják, küldik, remélem lesz egy lemezem is a két tokhoz).
Egyébként eddig minden problémás rendelésemet orvosolták. A postaproblémásat is megoldották volna, ha fizettem volna a többletköltséget már eleve a rendelésnél. Ezt sosem szoktam, így meglehet, hogy a szerencsén múlt, hogy eddig csak egy rendelésem került valaki máshoz (de akkor is drága úgy). A Screen Archives-tól megszokásból rendelek, azt szoktam meg és megbízható.
Viszont a tippedet köszi, egyáltalán nem ismertem, de ezt tuti, hogy megnézem, mert minden szempontból ígéretes az alapján, amit írsz róla.
A Screen Archives-tól érkezett a lemez nélküli tok? Régen minden ilyen problémát orvosoltak, viszont mióta ilyen drága lett a postázás az USA-ból, nem rendeltem tőlük semmit - azaz kb. 3-4 éve - szóval nem tudom, mostanság hogy állnak az ilyen ügyekhez.
Egyébként ha olcsóbban szeretnél rendelni, vagy csak 1-1 lemezt, én általában a dodax-ot használom. Annak is a brit ágát. A postázás ingyenes, általában egy héten belül itt a lemez, és ha sűrűn figyeled a honlapjukat, elég jó árakat lehet kifogni, mert valamiért állandóan változtatják az árakat - de inkább lefelé, mint felfelé! Év elején így sikerült nem egészen 6 fontért hozzájutnom a Star Wars: The Rise of Skywalker-hez. Ja, és az Enola Holmes-t is tőlük vásároltam! :)
Ezzel így azt hiszem kimaxoltam az összes hibalehetőséget.
- 1db elveszett csomag (nem pótolták)
- 1db rendeléstől eltérő kipostázás (pótolták, és a hibásan küldöttet pedig megtarthattam)
- 1db melléklet (füzet) hiány (pótolták)
- 1db (most) lemezhiány (kíváncsi vagyok, hogy ennek mi lesz a sorsa)
Elküldve: 2020-12-02 10:17:14, 
