Engem személy szerint már az igegesít, ha egy score-ra betétdal kerül, mert inkább hallgatnék még egy-két score-tracket, vagy elégednék meg az instrumentális rész hosszával, mintsem ilyen egyveleggel. Egy olyan szép albumot, mint például a "Lady in the Water" (James Newton Howard személyénél maradva) nem értem mi a fenéért kell betétdalokkal hazavágni. Mindegy, ez csak az én véleményem, amiben igen nagy szerepet játszik az a tény, miszerint én az ilyeneket már alapból meg sem hallgatom - legritkább esetben is csak belepörgetek.
A trackek sorrendiségének mellőzésének sztem több oka is lehet. Az egyik, hogy alapból tojnak rá, vagy a lemezkiadó olyan késői fázisban kapja meg a hanganyagot, hogy már nem lehet rajta változtatni, esetleg az előzetesen benyújtott tracklista-tervezetre előre elkészítik a borítókat, és akkor már nincs visszaút. Vagy még azt is elbírom képzelni, hogy a film kronologikáját inkább a zenei összkép, és annak ívének oltárán áldozzák fel. Mindemellett engem is iszonyatosan idegesíteni szokott ez a dolog.
Nekem egy "nagy" bajom volt a Blood Diamonddal. Mégpedig az hogy a NAS által előadott számot (Shine On 'Em) ami a stáblista elején kezd játszódni nem rakták rá a score-ra. Ezzel szemben a When Da Dawgs Come Out To Play-t amit legjobb indulattal sem neveznék hallgathatónak személy szerint, szerepel a korongon.
A hiányosságot hála az internetnek sikerült pótolnom szóval mostmár teljes a kép:)
Nem tudom melyik pont volt hogy sorrendben legyenek a számok...hát ezzel én is csak egyet tudok érteni időnként a falra tudnék mászni ahogy össze-vissza keverik a számokat a soundtrack-en. Sajnálatosan a Blood Diamondd-al is ez történt. Igazából sosem értettem miért kell kavarni ezen dolgokat ugyanis minimális erőfeszítéssel elkerülhetnék ezeket a dolgokat amik nyilván elsősorban csak a rajongókat idegesítik vagyis minket:)
Azért jó, ha sok ember egyetért valamiben. Közösségi szempontból mindenképpen.
6. ponttal egyetértek, de inkább a végén legyen és a 7. pontot én is feljebb vinném 60percre.
Nagyon örültem a Blood Diamond jól megírt és jóra rtékelt kritikájának. Személy szerint a tavalyi év egyik legerősebb albumát látom benne, és nem utolsó sorban talán a legjobb filmet is. Nagy öröm, hogy külön ki lettek emelve személyes kedvenc track-jeim is a kritikában.
alapvetően egy kritika megírásánál engem egyáltalán nem érdekel, hogy ki hogyan fog viszonyulni az én véleményemhez. jó példa erre a 'the vagrant', ami nálam egyedülálló albumnak számít, de megnézve a többiek értékelését (2-2), nagyjából világos, hogy alapvetően mégis milyen zene is az. ettől még egyikőjükre sem orrolok meg, és nem próbálom véres verejtékkel bizonyítani az igazamat, hogy márpedig ez akkor is különleges album.
ez igaz szinte mindenre. bár a témában jártasak vagyunk, attól még a saját véleményünk a legritkább esetben lehet annyira elrugaszkodott és szubjektív, hogy aztán ölre kelljen mennünk érte. ráadásul az egymás közti munkamegosztás olyan szisztéma szerint alakult ki, hogy egy albumról próbáljon meg az írni, akinek a legjobban tetszett, így ha meg is születik egy-egy negatív vélemény, azzal általában nehéz nem egyetérteni.
Nem fontos az egyetértés sztem sem. Nagyon ritkán egyeznek az értékelések alul a fölsővel az írásinknál is. Engem sem érdekel, hogy ki mit ír egy zenéről, azért még utálhatom/kedvelhetem azt. :)
Babel esetében azért mindenkit felhoztam a saját véleményem alátámasztására. :D
A Verdákat meg sem akartam nézni, de annyian mondták, hogy jó, hogy végül megnéztem, és nagyon bírtam. Most éppen Robinsonék előzetese is rossz, de ennek megnézésére eleve senki nem fog rávenni. :)
Nem értem, miért kavarják össze a számokat. A Phantom Menace eredeti CD-jén össze vissza voltak a számok, nagyjából ment csak időrendben. Kiadták aztán Darth Maulos borítóval a teljes zenét és abban végig minden egyes felvett zene, sorrendben ment, csak 60 felé darabolva.
Egyébként jól írtátok a Home on the Range kritikában, hogy a régi hagyományos rajzfilmek a western filmek sorsára jutottak. Sok filmes műfaj valóban kihalt és mára már kevés van. Ilyenek a háborús, bibliai, valamint a musical filmek.
Filozófiám a fimzenében:
1. Klasszikus alapok, élő zenekar (a szinti és az elektromos hangszerek nagyon ritkán jönnek be, vagy ne legyen belőle túl sok)
2. Film nélkül is élvezhető legyen a zene. (Bár tudom, hogy úgy üt igazán, ha már láttad)
3. Album szempontból a trackek a filmben elhangzottak szerint legyenek sorrendben, és ne legyenek pld. zimmeresen egybekavarva.
4. A vezérmotívum ne legyen agyonismételve, bármilyen fantasztikus is. Tehát legyen több hangsúlyos dallam.
5. Ja és ne hívják a zeneszerző Santa.. kinek is? :))
Gondolkodtam azon, hogy mennyire fontos, ha mások is egyetértenek valamiben veled. Már ha ízlésről beszélünk. De semmi értelme ezzel törödni. A kritikáitok leginkább akkor érdekelnek, ha nem hallottam még a munkát, és sokszor miattatok döntök, 1-1 album beszerzéséről.
De ha már valami nagyon bejön, akkor nincs az a kritika, ami eltérítene. Ekkor már inkább csak a kíváncsiságom lép elő. Továbbá, aki járatosabbnak hiszi magát az átlagnál egy adott területen, az nagyon ad a saját véleményére és egy kicsit szakértőnek is hiszi magát, mint a minőség azonnali felismerőjét.
Más az igény, tény és való, de a régi rajzfilmek nekem is jobban tetszenek a mostaniaknál. Egy "Aladdin", egy "Szépség és a szörny", és egy "Oroszlánkirály" nálam mindent visz képileg éppúgy, mint zeneileg.
Persze a Pixar is csinált már aranyos filmeket, és még mindig fejlődnek, ergo ezen véleményem is változhat.
más az igény. annak idején az volt a divat, hogy egy ilyen animációs film szinte olyan zenével rendelkezzen, mint valami musical. volt hat-hét betétdal. most már nem erre fektetnek hangsúlyt, hanem az ábrázolás tökéletességébe és a humorba. utóbbi mindig jól jön, előbbi viszont hajlamos elmismásolni a történet hiányosságait - ezzel együtt pedig a zene hiányát is. megmondom őszíntén (ahogy írtam is a kritikában), nekem az ifjabb newman pixar-beli kirándulása jelentette az igazi muzsikát (közvetlenül giacchino 'the incredibles'-ével), s igazából semmi különöset nem látok randy newman műveiben.
alapból a disney-filmek is elvesztették varázsukat, de nem csupán azért, mert imidzsváltáson estek keresztül, vagy mert a pixar (egyébként egyáltalán nem lebecsülendő) fejlődésének rabjává váltak. egyszerűen arról van szó, hogy nincsenek klasszikus mesék, amelyeket jól át lehetne ültetni animációs filmbe. általánosságban igaz, hogy megszűntek az erkölcsi mondanivalóktól hemzsegő, izgalmas mesék, s a helyüket inkább rövid és átmeneti sikerre éhes kalandok minél részletesebb bemutatása vette át a szerepet - a technika lelőtte az estimesét. egyáltalán az csoda, hogy szimfonikus zenék születnek még ezen rajzfilmek alá, s nem valami négyhangos fekaszutyok vagy dallammentes tuctuc.
Vagy a Pocahontas, esetleg a Notre-damei toronyőr. Aki teheti, hallgassa meg Notre-dame-iról a Sanctuary-t, de maximumon, hogy a falakról lerántsa a vakolatot. A művei felejthetetlenek, és mégegyszer el kell mondanom, sajnálom, hogy kivették Alan Menken, Stephen Schwartz és Howard Ashman kezéből a Disney alkotások megzenésítését, pontosabban, sajnálom, hogy a Pixar átvette a Disney munkáját...
Mondjuk az élet lényege a változás, mert csak ez örök. Talán ennek is meg volt a kora, lehet, hogy ma már furcsán néznének a gyerekek egy éneklő Pocahontasra. Valamiért még mindig emlékszem arra, amikor elsőre felvillant a Notre-dame képe, ezek a disney alkotások tele voltak érzelemmel, tanítással és grandiózitással. Nem akarok senkit megsérteni a véleményemmel, de én ezek után a régi rajzfilmek után a verdákat pl. olyannak látom mint John Williams művei után Santaolalla sikerét.
menkent annak ellenére meg kell védenem, hogy a disney agresszív marketingpolitikája révén valóban lehet valami a 'bármit csinál, jelöljük'-módszerben. ettől függetlenül azonban olyan színes filmzenét ritkán hallani, mint az 'aladdin' vagy a 'the little mermaid'.
én leszek a 'black dahlia'-felelős, de addig nem kezdek semmi komolyabb munkába, amíg a parfümöt be nem fejezem...
kár, hogy a film hasal, ishamnek nagyon kellene már valami erősebb munkalehetőség, hogy minél többen felfigyeljenek rá. a dahlia olyan muzsika, amilyenre a mostani komponisták közül egy sem lenne képes.
Nah, James Newton Howard is elkezdett pengetni az új albumán (The Lookout). Mondjuk "pöppet" jobb, mint Santaléoléoléoléoléolá-é, de ebből azért nem kellene rendszert csinálni az elkövetkezendőkben!
Sztem a 300 zenéjéhez kétféle gitárt használt volna, hogy a csapatokat ezzel is elkülönítse egymástól. Vagy lehet, hogy nagyszabású score-t írt volna 300 gitárra :)))))
Nem baj, hogy a kritika hosszú volt, azt hiszem példátlan a zenei díjjazások történetében. Ez azért valahol egy komoly probléma, a szakmát tekintve. Ideje lenne végre a filmzenét filmzenének venni. Kíváncsi lennék ha Gustavot pl. a 300-hoz kérték volna fel, abban is pengette volna a gitárt?
Menkenről egyébként van valami hír? Min dolgozik éppen, ha dolgozik?
Elküldve: 2007-04-02 19:37:41, 
