Igazából én sem szeretem a komolyzenét, nekem túl "nehéz" a legtöbbje. Érdekes, pedig ugyanazok a hangszerek, de nem jönnek be. Egy-kettő talán. Így filmzenében a Restauration, Sense & Sensebility, Emma és társaik körét sem igazán kedvelem, pedig a Rest. még eredetiben is megvolt.
Én speciel a legkisebb mértékben sem szeretem a komolyzenét. Ellenben a filmzenéket imádom és igazi filmzene rajongónak tartom magam.
Brooks, most szombaton ha megyek bulzni, garantáltan kérni fogom Shore-tól a The Black Gate Opens-t! :D
Egyetértek veled Csaba. Gábor, éjszakai levelező társamnak pedig azt javaslom, hogy mind lelki és fizikai-testi épségére is vigyázva, saját érdekében csak otthon hallgasson filmzenét.
Érdekes én a filmzenéből fogok lassan átmenni komolyzenébe.
A múlt héten leszedtem Maurice Ravel-Bolero különböző átdolgozott változatait, és persze az eredetit.
De nem hagyom el magam azt hiszem örökké megmarad a filmzene rajongásom.
Végülis szerintem a filmzene komolyzenei alapokon nyugszik, aki egy kicsit se kedveli a komolyzenét az már nem lesz igazi filmzene rajongó sem.
Hát még a klasszikus komolyzenéhez. Én onnan tértem át ide a filmzenéhez. De nem hiszem, hogy ezen hencegnünk kellene vagy fel kellene rá vágnunk. A lényeg a boldogság. Nem akarom filozófiai síkra terelni a témát mégis megteszem. Míg Chopin-t és Lisztet hallgattam, őszinte leszek, nehezebben éltem meg a mindennapokat. Nem biztos, hogy összefügg, de amióta Thomas Newman, Hans Zimmer, Morricone, na és persze a Gyűrűk Ura pörög a laptopom, azóta könnyebb. Szóval az a felülemelkedés, nem mindig hasznos.
Izgatottan várom régi álmomat,
Újra kinnt a pályán, az a nagy csapat.
A nyitónapban mindig bízhatok,
Az izgalmáért bármit megadok.
A hős visszatértén felragyog a nap,
Gondjaim, bajaim szertefoszlanak.
Szent igék hallatán felzúg a tömeg,
Felidézve bennem szép emlékeket.
Átlag szurkolónál lázasabb vagyok,
Játszottam én régen és ma is tudok.
Elütni a labdát tudtam én nagyon,
Éljenezve vittek le a vállukon.
Lassan a játékkal egyé váltam már,
Apáról fiúra száll az adomány.
A fiam kicsike és ügyetlen még, csak
Idő kell hozzá megtanítom én.
A nagy kitöréshez nagyon közel állok,
Mindent rendbe teszek én is naggyá válok.
Segítek és újra dicső lesz a csapat, olyan
Lesz mint régen és ránk ragyog a nap.
Most a játékosok magukért játszanak,
Ez égő fájdalom itt a bőröm alatt.
A szurkoló fizet, érte van a játék,
ebből a gazdaság a méltó dicsőség.
Végre meghallgatnak elmúlik a közöny,
Nem kell a rejtőzés, a láthatatlan könny.
Elborzaszt ez a mostani kapzsiság,
Elhozlak végre, áhított szabadság.
A filmzenéből kivett darabod talán tényelg az egyetlen lehet amit elfogadnának olyan helyen, de sajnos nem sokan értik meg. Ehhez a műfajhoz fel kell emelkedni!!!!!
Hö-Hö! Vicces!!
Igen, ez az új generációban egyre inkább megfigyelhető, hogy írni tudnak, vezényelni nem. De ugye a mai modernizált világbna a számítógépes programok segítségével már jóformán minimális előképzettséggel is lehet jó zenét írni, ha az embertehetséges (persze ezt némi túlzással írtam).
Mekkora féreg dolog történt ma este velem a discoban! John Powelltől kértem a Goa c. számot (Bourne 2.) és kidobtak mert azt hitték kötekedem. :DDDDDDDDDD
Danny Elfmant még egyszer sem láttam vezényelni, szerintem nem is tud, az imdb-n viszont azt írták a Charelotte's Webhez, hogy "conductor" és az imdb sosem téved. Tudtommal ez azt jelenti...
Ha lesz időm akkor átugrok Londonba arra a koncertre biztos felejthetetlen élmény lenne. A Wembley megnyitója alkalmából is lesznek fasza koncertek Beastie Boys asszem Madonna satöbbi arra már szerintem jegyek sincsenek.
[előzmény: (696) Kulics László, 2007-04-25 19:20:39]
Zsolttal valamilyen szinten egyetértek, már ami a 80as éveket megelőző nótákat illeti, kivéve ha a világ legnagyobb politikai csalásából eredő Morricone no Oscar-t illeti.
Ő volt a legnagyobb.
Elküldve: 2007-04-26 13:45:24, 
