korunk wagnere vagy mozartja nyugodtan lehet john williams, és az őiránta érzett maximális tisztelet és elismerés nem csillapítható. komolyzenei szinten a huszadik század második felében nem nagyon volt vetélytársa, értem ezalatt azokat a zeneszerzőket, akiknek a zenéjét képes a közönség befogadni, és nem ijed meg attól, amit hall (lásd kortárs szimfonikus művek). a rengeteg jelölés pedig nem csökkenti williams érdemeit, legyen szó bármely művéről.
és akármi van, igenis tetszik nekem az istenítés, mert végre nem valami mocskos drogos rockert, valami részeg lotyó popdívát vagy épp szétszteroidozott futballsztárt emlegetünk, hanem egy kiváló zeneszerzőt. engedtessék meg őt/őket tényleg ízig-vérig imádni.
amivel én nem értek egyet, az wagner beethoven fölé helyezése :D
Érzem a szenvedélyed és ezért tisztellek téged Okeanos. Mindig adtam a véleményedre, de a Mozart-os résznél egy kicsit engem is elragadott az érzelem, negatív irányba. Ha Wagnert előbbre helyezed Mozart-nál és Beethoven-nél az még belefér, bár ebben sem értünk egyet, dehogy JW! De mindegy, örülök, hogy ennyire szereted JW-t, jó hogy vannak még ilyen emberek, tiszta szívemből mondom. Szeressük a filmzenét, de azért mindent kezeljünk a helyén. Az összehasonlítás esete a körte és az almával. Mindkettő gyümölcs, de aztán jönnek a különbözőségek.
Brooks, vedd elő ha megvan a Schindler és hallgasd végig. Arra gondoltam, beírok pár számot de aztán meggondoltam magam mert az egész úgy jó, ahogy van. Teljesen megérdemelten kapta meg érte ha jól tudom a 4. oscarját. Ő egy élő legenda egy zseni, a valaha élt legnagyobb művész és ezért megkövezhetnek, sokkalta magasabbra helyezem őt Mozartnál vagy Beethovennél, valahova Wagner mellé. Olyan szintre fejlesztette a szimfónikus zenét,amiért már nem Isteníteni, szenté avatni kellene, nem is ember, hanem valami csoda. A nehezen beszerezhető Star Wars III Complette Score-ról csak az Anakin Saves the day-t hallgasd meg totál maxon, az a zene több dimenzióba szól és akinek van füle az megértheti. Én az ő munkásságán nőttem fel és nem győzök csodálkozni azon, hogy milyen leleményesen tudja még ma is megoldani a zenéit, gondoljunk itt a Memories of a geisha-ra, amelyben talán néhány rész hasonlít a seven years in tibetre, de ennyi. John Williams az egyetlen ember, akiről ilyen véleményt alkotok ma, és azért mert a zenéi, a többi hatalmas és általam példaképként tisztelt szerző (elfman, zimmer, horner) ellentétben, williams zenéi mesteri módon hangulattá alakulnak és nem pusztán hangulat teremtő zenei aláfestések. Kis szarosként a Jurassic Parkot hallgattam, aztán ha ma ismét belehallgatok visszaadja azt a világot. Egyszóval azért jelőlik őt minden évben, vagyis eddig, mert eljött a nála jobb szerzők, vagyis a santaollalalalalalák ideje, mert ő mindenkinél jobban tudta, hogyan kell megteremteni a filmek hangulatát. A Star wars esetében is nem azt mondta, hogy összedobok ehhez a valamihez valamit (akkor még nem tudták, hogy nagy siker lesz, egyszerű kis matinés sorozatnak hitték) hanem a maximumot kihozta, témákat és az akciót tekintve és ezért kapott oscart. Ezért lett ő a legjobb mert a legkisebb munkát sem becsülte le és így mind naggyá lettek.
Én csak a főtémáit szeretem....nagyjából...de semmi bajom vele...bár, nemrég hallgattam meg tőle a Minority Reportot és a The Terminalt is és mind2 elejétől végig tetszett.
Véleményem szerint, egy film adott zenéjét, "Isteníthetünk", de ha ugyanezt egy szerzőről teszik, azt valahogy nem tudom elviselni. Tökéletes munka van, de nincs ilyen ember. Williams az egyik legjobb, de valahogy a többiekkel szemben túlzottnak érzem ezt a sok jelölést. Olyan mintha kiválasztotta volna a zsűri az általuk vélt legjobb négyet és aztán nem tudnának dönteni, majd valaki megszólal, mit is írt (még) ebben az évben Spielberg házi kedvence? Harry Potter gyenge munka, bár a filmhez passzol. A második rész különösen az. A Schindler fő témája gyönyörű, de azon kivül egy dallamra se emlékszem belőle.
s pontosíthatunk nyugodtan: a hummel gets the rocket egy az egyben glennie-smith műve, ezért max zavaró lehet a surroundeddel való hasonlóság, de semmiképp sem lopás zimmertől :)
[előzmény: (805) Kulics László, 2007-05-07 18:06:40]
Túl azon, hogy az ilyen jellegű hibáikat és az egyre nagyobb mérvű terjeszkedéseik hatását is elismerem, továbbra is elvállalnék bármilyen állást az MV-ben :)))))
Most nézem, hogy a Varése adja ki az új Die Hard-film zenéjét június 26-án. Kíváncsi leszek rá, milyen lesz. Éppúgy a Rambora, az AvP2-re és persze az imént említett PotC3-ra.
HEHEHEHEH :D Ez is igaz:) Bár néhol nemhogy arra nem lehet rájönni ki kitől lopott az MV-n belül, hanem még azt is nehéz megállapítani hogy ki írta a scoret:D
Az "ki lop kitől"-höz nem tudok érdemben hozzászólni, mert ma lényeg megíródott már. Sztem is vannak egyértelmű ismétlései JW-nek, de ugyanez megvan Goldsmithnél, Goldenthalnál, Zimmernél és mindenkinél. Senki sem kivétel. A különbség az, hogy kit melyik pártfogója/rajongója védi meg és milyen érvekkel. Ha egy komponista zeneileg kiforr, akkor az esetek nagy részében - persze mindig vannak kivételek - ugyan azon szisztéma szerint dolgozik majd műfajtól, nemzetiségtől függetlenül.
Igen érdekesnek ígérkezik. Kíváncsi leszek, hogy a három lemez együttesen milyen képet fog alkotni, illetve hogy az azokban hallható főbb motívumok miként működnek majd az új tételekkel. Ha egy ember - jelen esetben istálló - kezében van egy trilógia, vagy saga, akkor a végére könnyen ki lehet égni, lévén, hogy igen tetemes játékidővel kell dolgozni. Bár az eddigiek alapján úgy tűnik, most nem ez lesz - szerencsére.
Ez az új Love Theme asszem ELÉG JÓÓÓÓ!!! De egyébként ez a legnagyobb szemétség amit egy filmzene rajongóval művelni lehet, kiteszik az album 20%-át belehallgatásra. Persze amikor először megpillantottam a lehetőséget, akkor a legnagyobb ajándéknak fogtam fel...DE MOSTMÁR KELLENE AZ EGÉSZ!:D
Az biztos, hogy akarva-akaratlanul, mindenki ismétel és másol egy kicsit. Wagner, Max Steiner, Korngold, Rózsa Miklós zenéi nagy hatással voltak Williams-re, tehát nem csoda ha hallunk ismerős motivumokat.
Ettől még nem lesz valaki kisebb zeneszerző, legalábbis az én szememben.
A baj az, ha valaki krónikusan, gyakran csinálja ezt, és nem egy-egy motívumot, hanem komplett zenei tételeket használ fel/másol/lop.
Ilyenkor már megkérdőjelezhető a zeneszerző kreativitása.
A másik pedig, hogy senki sem ismerheti az összes szerző munkásságát, még akkor se ha zeneszerző. Mindenki a hozott anyagból dolgozik. Mindenki szinte ugyanazon a zenei nevelésen, zenei élményeken cseperedik fel. Stephen King azt mondta, (ha nem is szó szerint) csak 3-4 könyv van és mindenki ezekről ír. Én pl. sosem hallottam a Titust. Mondjuk nem átveszem hanem véletlenül 80%-ig hasonlót alkotok, pedig sosem hallottam és williams esetében csak ezt tudom elképzelni. Valami jól hangzik a zongorán, másnak is bejöhet. Van, hogy játszok a zongorán és szólnak ismerősök, ez olyan x, ez olyan y-os, pedig sosem hallottam őket. Ha zeneszerző lennék, ettől tartanék igazán.
Egyébként már kíváncsi vagyok Goldenthal musicaljére, sokkal bizakodóbban várom mint Nicholas Hooper Harry Potterjét, mert ezen szerzőről még nem tudom elképzelni, hogy 3 atom erős Williams munka és egy Patrick Doyle alkotás után, felveszi a kesztyűt. Hiába nézik le sokan a Harry Pottert, azért többről szól, mint amit Chris Colombus aranyosan kihozott belőle és zeneileg pedig magasra teszi a mércét. Bizonyos előmunkásság nélkül sablonos egyszerű zene lehet!
de azért sok sikert nick
John Williams a ma élő legnagyobb zeneszerző. Sokan Morricone-t, vagy Goldsmith emlegetik amikor az öreg nagyágyúk közt kell eldönteni, kié a korona. Én lassan tíz éve figyelem John Williams életművét és önmagában átlátva , jelentettem ki, hogy nem vett át senkitől olyan hangjegy kombinációkat amelyeket Bates-nél hallgattunk. Minden munkáját kilehetne adni expanded, complete score formájában mert jóval több zenét szerez mint ami kikerül. Sokszor a CD-n hallani azt 3 percben ami a filmben 3 másodpercig szól. Precízen és mesterien építi fel a témáit és inkább az ő témáit hallottam másoktól vissza. Horner: Ellenség a kapuknál c. munkájában van egy rész amely nevezhető főtémának is, és talán csak egy vagy két hangban térhet el Williams egyik legdepresszívebb zenéjétől, a schindler listájának ismert dallamától. Ilyeneket hallottam, de williams önmaga az élő legenda és 30 éve folyamatosan, elképesztő kifogyhatatlanságról tanuskodva alkot. Legutóbbi nagy korszaka a Harry Potter és a Star Wars, amelyekre horner lehet, hogy azt mondja kommersz, de azért ebből is kilehet hozni magas szintű munkát. Sőt. Egyszóval a mester egész elképesztő és a mai kor által még fel nem fogott jelentőségű életművét tekintve, róla nem tudom elképzelni, hogy valaha is azt mondta, ez tetszik, átveszem, mert amíg ezt kimondta volna, ez alatt az idő alatt csak odacsap a zongorára és tíz másik oscar díjjas főtéma, rettegve rendeződik!
Az egyetlen megoldás pedig a következő: minden szerző elkészít egy filmzenét, aztán mehet a rákba nyugdíjba. :D
Nah, még egyet a másolós/lopós rovatba: Nick Glennie-Smith - The Man in the Iron Mask: Surrounded egy az egyben Zimmer - The Rock: Hummel Gets the Rockets. :)
Bonyolult kérdés ez, az biztos. Meglehet, hogy Williams nem konkrétan, tudatosan emelte át azokat a bizonyos témákat a régi korok szerzőitől, de az biztos, hogy vele szemben se az ilyen fórumokon, se más filmzenés honlapokon nem szokott felmerüli a kvázi "lopás" gyanúja. Más szerzők mondjuk Horner vagy pl. Tyler esetében pedig szinte a legkisebb hasonlóság után is azonnal önlopás, plágium után szokás kiáltani. Én csak azt mondom, hogy ez a legnagyobbakkal is megtörténik, és általában mindenki hallgat róluk, mert valahogy érinthetettlennek számítanak.
Meglehet, hogy Williamsben megmarad bizonyos zenei emlék, majd egy saját művében nem tudatosan felhasználja, de ez inkább olyan mentegetése a szerzőnek. A Kins's Row/Star Wars egyezés nem véletlen, ahhoz túl bonyolult a téma és a stílus. És, ha feltételezhetően egyszer megtette, akkor többször miért ne tenné?
Az megint más kérdés, hogy egy szerző annélkül, hogy az önismétlés vádja rá vetődne, hányszor használhatja saját zenei stílusának alapmotívumait. TNewman, Elfman sőt némileg Williams esetében, mivel elég jellegzetes egyedi stílusuk van, ez a vád csak nehezen állná meg a helyét. Viszont, az megint más tészta, hogy a Meet the Robinsonsban Elfman egyértelműen használja a Született feleségek, de főleg a Halott menyasszony témáját.