Csak a filmet láttam, de azt se nagyon értettem. Elég gáz de kétszer is neki futottam. Érdekes gondolatok voltak benne, de nem tudtam eldönteni, földönkívüli a faszi vagy csak skizofrén.
Egyébként pont ezért hallgattam meg a napokban a Braveheart-ot. Abból a normál és a "more music"-so változat is remek. A More- oson a son of schotland, azt hiszem ez a címe, über alkotás, a csata alatt volt a filmben és közben Gibson Wallace közli velünk a lelkesítő igazságot:
"AZ ÉLETÜNKET ELVEHETIK, DE A SZABADSÁGUNKAT, SOHA!!!!"
A sokat járatott zenéken is sokszor észre veszek új dolgokat. Ám most leginkább a kört hallgatom. Beleestem Zimmer zenei kútjába a wellnél... azt hiszem semmi sem véletlen! :)
Az effektek, különböző ideborzoló hanghatások sok esetben el vannak túlozva. Hallhatunk az általam nagyra becsült Da Vinci kódban is, valamint a Batman Beginsben is, és szerintem ezesetben túlzóan. Van egy olyan rész a batman beginsben, amelynél szó szerint meglehet süketülni. De van amikor jól beleillik a zenébe, ez a ritkább. A Kör utolsó 3-4 száma annyira nem borzalmas, de a leginkább én is azzal jellemezném, nem illik a végére, feltétlen. A párbeszédek, szövegek nekem bejönnek, persze ha "more music"-ról van szó. A Braveheartos, Titanicos és még sorolhatnám, engem nem zavar, de csak azért mert a zene létezik ezek nélkül is. Vagyis az eredeti verzió szöveg nélkülisége miatt nem zavar a ráadás anyag szöveges mivolta.
A kommerszségről még annyit, hogy én sosem értettem miért jelent olyan súlyos terhet. A Wikipédia Horneres írásában az áll, hogy Horner kommersznek tartotta a Gyűrűk Urát, a Harry Pottert és inkább a Beautiful Mind mellett döntött. Nem értek egyet azzal a látásmóddal, hogy a sikerfilmek, a populárisnak látszó közönség filmek, a stúdiók üzletpolitikája által formálódott alkotások, ne jelenthetnének többet az olcsóbb alkotásoknál, melyeket szeretnek művésznek bélyegezni. Nagyon örültem a király visszatér oscar sikerének, mert végre megmutatta, a kommerszség elhamarkodott vélemény. Megértem, hogy a Braveheart, a Titanic és a Last of the Mohicans már agyonjáratott zenék, én is emlékszem, hogy akkoriban öt percenként leadták a My heart will go on-t, a Titanic főtémája beleégett az agyakba, de én személy szerint is ha meghallgatom, elvonatkoztatok az agyonjátszástól, a kommerszségtől. Valahogy engem sosem lökött el a grandiózitás, a nagy számokkal mért alkotások. A Titanic is olyan művész film, mint a művésznek nevezett filmek, csak több pénzből készült és több ember látta. Nem hiszem, hogy pusztán nézettség és anyagi okokból határozható meg a művészet. Ahol lakok, ott az észak-amerikai indián ruhákba öltözött dél-amerikai indiánok minden szombat reggel pánsípokkal vagy mit tudom én mikkel, az utolsó mohikánt játszák. Persze mindenki úgy ítéli meg az alkotásokat és azt, hogy miként mikor hallgatja őket, ahogy akarja, én ennek ellenére is ha hallom a mohikán zenéjét, a régi érzések jönnek vissza. Valami miatt nálam működik. Amikor a Star Wars 3.-nál 6.-szorra hallottam az erő témáját, ismét kirázott a hideg, mert 10.000.-szerre is gyönyörű, pedig a Star Wars eléggé...most inkább nem használom a kommersz szót, mert rajongója vagyok a saga-nak!
Azért ha éppen a Braveheart menne a tv-ben, utána 100% benyomnád a lejátszóba ha csak egy 15 percre is.
Okeanos, a Merlint már elég régen láttam és nem is nagyon emlékszem rá, de most hogy hallottam a zenéjét hűdenagyon megnézném megint.:) Nah, akkor működik ez fordítva is.:)
Egyébként 1 napja ugyanaz a 2 track megy nálam Zimmertől az M:I 2-ből....pöppet megkedveltem.
Basszus hol van még 22-e, akkor jelenik meg a pirates 3, és ki tudja nálunk mikor. Nem fogom kibírni hogy ne töltsem le.
Teljesen értelek. BH és LM nekem is már hallgathatatlanok. Tudom, hogy nagyon jók, de akkor is képtelen vagyok. Talán azért, mert már nem hordoznak semmi újat, amire felfigyelnék. Agyonhallgattam.
A The Mighty meg az egyik legszebb filmzenei témával rendelkezik, ez a nyolcperces My Noble Knight. A teljes album is maxpontszámos nálam.
A Mohicanst viszont én valószínűleg akkor hallgatom meg legközelebb, amikor a Braveheartot vagy a Titanicot - soha. Mivel ezekkel indított a filmzenerajongói pályafutásom, teljesen másképp tekintek rájuk, és már nem bírnám őket végighallgatni. De persze mindegyik remekmű.
A Let the dead get in (#10) sztem egy kiváló és visszafogott elektronikus zene, a Helyszínelők zenéinek stílusában, és ha már zenei adaptáció, sokkalta inkább egy ilyen, mint egy Tiesto. A záró raimmsteines verzió viszont eléggé brutál lehet a gyanútlanok számára. :D
Azt elismerem, hogy egyik sem illik a lemezre.
Na, ha még legaláb egybegyűjtik a borzalmakat a végére. Vagy az elejére. De az Apollo 13-at úgy kellett kihalásznom a kukából. Pedig igazán nem oda való.
nanáhogy, hiszen a "the well" foglalja össze a teljes első rész anyagát, ami ugye csak ilyen harmincperc körüli promo formájában jelent meg anno - ezt vadászom egyébként vadul, mert ráadásul annak a dizájnja is jobban tetszett :)
Most hallgatom a Kör zenéjét már nem tudom hanyadszorra. Félelmetesen szép, ahogy a film is. Zimmer zenéjének sötét oldala nagyon bejön. A The Well egyszerűen zenei tökéletesség. Egyébként az amerikai kör valóban jobb volt mint a Japán, mert sokkal világosabban beszéli el a történetet, és képileg, zeneileg, amely egyként adja a hangulati hatást, magasan a Japán film felett áll. Van Zimmernek néhány zenéje amit még nem hallottam, de tényleg csak elvétve. A Kör is ilyen volt. Most végre meg van és szerintem ez a zene most jó darabig akkor is megy majd a fejemben ha éppen nem hallgatom! :)
Elküldve: 2007-05-10 00:59:54, 
Tiesto 
