Ja, igen. Szóval (ha jól emlékszem a témára):
Mi nem fogjuk leközölni a dvd-ken lévő interjúk szövegét (sem saját anyagként, sem forrásmegjelöléssel) de nemcsak jogi okok miatt, hanem mert mondjuk nem kérjük meg a Soundtracknetet sem, hogy hadd másoljuk át tőlük a Zimmer-interjút, pedig rendes brigád (valaminél vannak is képeink tőlük), és sztem még talán bele is mennének.
Mindazonáltal arra abszolút nincs befolyásunk, hogy a fórumunkba ki mit írogat, másolgat be... :D
(Az Origó sem nézett még per elébe, mert mondjuk egy fórumozó bemásolt egy részletet az Egri csillagokból.)
A scorereviews.com oldal szerintem egész jó kis, külföldi filmzenés lap, van egy szavazás, ahogy belépsz, kinek kellett volna kapnia az Oscart. A szavazás a következő:
Notes on a scandal:
Babel: 8%
Good German:17%
Notes on a Scandal:7%
The Queen:13%
Pan's Labyrinth: 54%
Mondjuk nem értem miként lehetséges ez, mert ha számításaim nem csalnak ez 99%. Én Notes on a scandalra szavaztam, mert Glassnak úgy érzem járt volna, a Pan's Labyrinth szép volt de nem találtam benne a középpontot :), a Good Germant nem hallottam még, de ahogy elnéztem, Thomas Newmannak is járt volna már. Egyenesen belevagyok szeretve a "The Baudelaire Orphans" című számba, a L.Snicket's-ről. A Babalről nem is beszélek, a The Queen jó volt, de Desplat műveiből hiányolok egy kis tovább csiszolgatást, nekem a Girl with a pearl earring jobban tetszett.
Én már régóta keresem az Angel Eyes Score-ját Marco Beltrami-tól. Az album verziót megvettem de azt is tök véletelenül találtam meg itt a Virgin-ben otthon még azt sem találtam meg.
Vagy valaki másnak esetleg. Őszintén szólva sosem voltam Beltrami rajongó de ez a munkája nagyon bejött.
Hasonló helyzetben vagyok Alex Wurman A veszedelmes elme vallomásai-val. Ezeket a zenéket már évek óta keresem de sehol sem találtam még neten sem. A Heist-et (Theodore Shapiro) is idén találtam meg tök véletlenül a neten valahol, azért elég gáz hogy az ilyen értékes zenéket sehol sem lehet megvenni, pedig CD-n kiadták mert a borítót is le lehet tölteni akkor valaki csak megvette de vajon hogyan?
Ha már szóba került, hogy milyen zsarnok módjára tud viselkedni egy-két rendező/producer a zeneszerzőjével, akkor talán érdemes megemlíteni ennek a témakörnek a legocsmányabb esetét, ami lehet, hogy elég közismert is.
A '80-as évek közepén járuk, hatalmas divat olyan nem filmzenés zeneszerzőket megnyerni score írására, mint Vangelis, Peter Gabriel, Stewart Copland (Police-ból), Mark Knopfler vagy a Tangerine Dream. Sorsát a pályája csúcsán lévő Mike Oldfield se kerülhette el. Roland Joffé rendező őt kérte fel nagyszabású politikai-történelmi drámájának a Killing Fields zenéjének megkomponálására. Oldfield kapva kapott az alkalmon, addig ugyanis hiába írta a zseniális formabontó instrumentális zenéit, a filmzenei felkérés folyamatosan elkerülte. Elképzelhető, hogy mekkor erőfeszítést tett a score megírásába. Kambodzsai népzenét tanulmányozott, különböző újító filmzenei lehetőséget dolgozott ki és megírt több, mint 4 órányi zenét. Megkapott hozzá minden kórust, kiválló nagyzenekart (Bajor Állami Operaház zenekara), hangszereket, stúdiót. Szóval minden megvolt, hogy egy nagy mű szülessen, és így is lett, leszámítva rendező utasítására zenébe erőszakolt katonás pergődobot és hasonló zenei kliséket. Azonban Roland Joffé először a filmjét vágta újra, majd mivel értelemszerűen már nem passzolt a zene, ezért gyorsan hozzányúlt ahhoz is. Felvagdosta és szétpakolászta Oldfiled eredeti zenéjét. Namost aki hallott már életében a szerzőtől zenét, pláne a korai albumokról az tudja, hogy Oldfiled zenéi elindulnak valahonnan és valamin keresztül eljutnak valahová. Szétdarabolva már nem ugyanazt a hatást nyújtják, ezt viszont nem tudta felfogni a direktor és saját szájíze szerint vágta és pakolta a zenét. Ebből aztán lett egy nagy káosz, a szerző elképzeléseiből semmi nem jön át a filmen, sőt inkább lehangoló a film zenéje. A megjelent filmzenealbumon, melynek készítésébe már Oldfiled nem is vett részt, igen gyönyörű tételek is szerepelnek, mint például a Requiem for a City (ez különösen zseniális), a Bad News, a Pans Departure, Good News vagy a félelmetesen kegyetlen képsorokat alátámasztó Pans Escape/The Killing Fileds. Viszont jól érezhető szinte minden számon, hogy se elejük se végük, néha csak úgy elkezdődnek, néha meg egy meseszép komolyzenei tételtbe vagy végére odapiszkítottak valami ambientes zúgást.
Szóval még a különösen kiemelt fontossággal kezelt szerzőket is meg tudja alázni a tehetségtelen vagy éppen beképzelt rendező.
Mike Oldfiledot pedig, és ez a legfájóbb az egészben, annyira kiakasztotta a 4 órányi zenéjének fél órásra csonkítása, és átrendezése, hogy soha többé nem vállalt el egy filmzenei felkérést sem.
Egyébként nálam az album 10 pontos, bár nem kezdő filmzenésnek való és kezdő oldfieldosnak se nagyon. :)
Igazad van Zsolt! Szívemből mondom, hogy sem üzleti, sőt még szerzési motívációm sem volt szándékomban. Sokat kaptam a filmzene oldal által. Megkockáztatom, hogy ez már egy netes baráti társaság. Valahogy viszonozni akartam és zenét bárkinek szívesen bármikor.
A Bunkkán még más filmes kapcsolat is van. Egyrészt a nagyon ütős Ready Steady Go több filmben is szerepelt (pölö Bourne, meg asszem Collateral), másrészt az egyik számban a két tornyos (mármint a filmbeli :DD) Emiliana Torrini énekel.
A Swordfish-lemez anyaga nem egészen egyezik meg a filmbeli zenével, valamiféle ötvözete a score-nak, az elhangzó daloknak és egy inspired by-albumnak, de olyan maximumközeli pontos a maga műfajában. Van olyan track is rajta, amiben a score-ért felelős Christopher Young motívuma keveredik Oakenfold ütemeivel, de az egész nagyon jól sikerült.
Azt hiszem, ez a legjárhatóbb út itt (mármint a privát, mailes formában lebonyolódó) a zenei cserélgetések kapcsán, mert itt nem arról van szó, hogy vki pusztán csak azért néz be ide, hogy pótolhassa a hiányzó zenéit, hanem a már egymást viszonylag ismerő mikroközösség tagjai kezdenek el cserélgetni egymás közt. Az ilyen "Helló, megvan valakinek ez és ez, és ki is írnád?" típusú (amúgy véletlenül mindig törlődő...) egyszeri hozzászólásoknak leginkább olyan kihasználás-szaguk van. Szerintem. Mintha az utcán leszólítana vki, hogy ugyan másoljam már át neki a Gladiátor zenéjét. :)
Oakenfold azért nem egy Tiesto! A Swordfish-filmzenét, meg a Bunkka című albumát például ajánlom. Utóbbin például a RequiemFAD-téma egy olyan variációja van, amit még nem unok, és ez nagy szó. :)
Kiadnak majd egy remix albumot a karib3-ból, Paul Oakenfold nevével "FÉMJELEZVE"! Annyira tudtam hogy a tuc-tuc banda sem fog kimaradni a bizniszből.:) De legalább nem Zimmer albumába piszkítottak most bele.
Hasonlóan gondolom. Az At wit's end gyönyörű és megható, míg az up is down vidám és pőrgős. Egyszerűen fenomenális ez az album, megunhatatlan örök klasszikus lesz. Egyik szám jobb mint a másik! Tökéletesen felépített anyag, bár azt a két perces Jack-es számot én se nagyon értem, ahogy Zimmert ismerem, biztos lesz a filmben olyan két perc, ami megérte volna helyette, vagy ahogy írtátok a What shall we die for-t kellett volna nyújtani, de ez olyan apró tény, hogy nem gátol meg abban, hogy 2007 elején az év zenéjének valljam a 3. Karib tenger kalózait. Decemberben visszatérünk erre!
A What Shall We Die For ha a már említett módon kórusostul meg dallamostul meg lenne variálva és elérné mondjuk a 6-7 perc hosszúságot akkor szerény véleményem szerint jobb lenne mint a Cutthroat Island nyitótrackje, ami éppenséggel nem túl rossz.:) (nem jut eszembe a szám címe, a Morgan szerepel benne azt tom:))
Egyébként nem tudom eldönteni hogy hol van vége a filmnek, a One Day végén, vagy a Drink Up Me Hearties-ban 01:04-nél...Huszon valahanyadikán így is úgy is megtudom, de most ez idegel.:)
Az Ártatlanságra ítélve zenéje ott volt mindig is a fülemben, de nem kötöttem semmihez, most már tudom, honnan volt ilyen ismerős. Lehet, hogy én is JW Fan leszek? :)
Igen méltányos ár egy egész estés hangversenyért. Ha megnézitek, a Morricone jegyárak anno 11-15.000 között voltak (ez a szegedi és bp-i felsőhatár volt), a GYU pedig 50 euró.
Ha lesznek új információink (pl mik csendülnek majd fel, stb...), akkor természetesen közzé tesszük.