Hűűűű :D
Azt hiszem, jó nagyot tévedtem, amikor azt írtam, hogy ez a zene elsősorban nem koncertre készült. Ó, dehogynem! :) És ott leszek az első sorban, ha előadják! :)))
A vadon hívó szaváról már év elején tudtam, hogy az év legjobbja :D Powell-fan vagyok, na :D
Igazából év végére közbeszólt nem kevés zeneszerző, hogy ezt gondoljam át... (mármint nem a rajongást a Powell-zenék iránt :D az megingathatatlan - csak most lettek olyan zenék, amik ugyanennyire, vagy jobban tetszenek)
Viszont most csak az utolsó két hónapról volt szó :)
A vadon hívó szava nekem most nem tűnt töménynek (számomra a 2015-ös Pan az, ami túl sűrű).
Tudom, nagyjából egyedül vagyok azzal, hogy nekem "nem" tetszett Zimmer (első magyarországi) koncertje. Bár ez nem egészen igaz (ezért az idézőjel), mert amiket videón láttam, az mind bejön (a prágai koncertjét felvételről is láttam, meg van az is és a CD is), és remekül szól, de élőben nekem valahogy túltoltnak hangzott (tehát nem a showelemekkel volt bajom, hanem a hangzás valahogy egészen torz volt, lehet, rossz helyen ültem, nem tudom).
Viszont a hangzás minőségétől függetlenül is valahogy lehet érezni (a Sötét Főnixszel nekem pont ez a problémám), hogy koncertre készültek a tételek (vagy csak a koncerten turbózták fel annyira, hogy úgy tűnjön egyes esetekben visszamenőlegesen is, mint pl az általad is említett A&D***). A WW84-en ez valahogy nem érződik (olyan erősen), és pont ettől (is) olyan klassz.
*** Az A&D-ról a 160 BPM nekem örök kedvencem lett kapásból, amikor meghallgattam. És nagyon jó lett a koncertesített változata (azzal a dobszólóval pláne). De ha a filmzenelemezről hallgatjuk (nem a film jelenete közben), akkor is érezni rajta (főleg a filmzenekoncert utólagos megerősítésével), hogy ez "nem" a filmé, hanem a filmzenehallgatóké :) Másképpen nem tudom megfogalmazni :D
szép kis lista. Én még ezeket találtam jónak: 1917, A vadon hívó szava (bár ez nagyon tömény anyag), Hillbilly Elegy (ebből meg jó lett volna 30 pernyi anyag, de ettől még aranyos).
Nekem remek nosztalgiaalbum a WW84, végre leszált Zimmer az elmúlt évek vonatáról. Okés, van benne kis AnyaglokDémonok és Nine Months utalás, de ettől még nagyon bejön :)
Egyrészt (attól függetlenül, hogy ez csak két havi lista) ne hidd, hogy hú de nagy mennyiség ez a teljes kínálatból, másrészt pedig ne hidd, hogy ez, amit felsoroltam, mind többször is meg volt hallgatva.
Az abc sorrendes felsorolásból a 2; 4; 5; 6; 8; 10; 11 csak egyszer ment le (úgyhogy ha ez is számít, amikor engem kérdezel, akkor elsősorban Silvestri, Pemberton, Debney, Giacchino az ajánlott - ha jól tudom Giacchinonak ez a Travelogue az első önálló albuma, nemrég John Powellnek is volt ilyenje, a Hubris).
Illetve a nosztalgia szakaszból a Csillagok között Expanded kiadásának most csak örülni volt időm, hallgatni nem (tehát ennél csak ennyiben volt meg a nosztalgia - meg mondjuk az amúgy sem régi zene :D - egyszerűen csak kellett, és szinte kizárólag a Day One Dark track miatt).
Egyébként legközelebbre beterveztem Trent Reznor és Atticus Ross Lelki ismeretek (Soul) zenéjét. Ezt vajon ajánlja bárki is? :) 1 óra 4 perc játékidőre jut 42 tétel (ráadásul ezek közül 7 szám kettős track - ez már azért túlzás) :D
Igazából nem hallgatok én olyan sokat, hogy kiderüljön, vajon hány százalékát teszik ki a teljes kínálatnak azok, amelyek szerintem jók :) Tehát ne vegyél arra mérget, hogy a 2020 év vége valóban ennyire lenyűgöző. Lényeg, hogy amiket én hallgattam, ami a zeneszerző vagy a film miatt érdekelt, az mind jól sikerült. Lehet, hogy rányomta a bélyegét erre az érzetre a jelen helyzet okozta kiüresedés, nem tudom, ám ha van is ebben igazság, akkor nemcsak rám vonatkozik az, hogy szomjazva vannak már egy ideje a jó zenék, a jó/egyedi hangulat, hanem magukra a zeneszerzőkre is, mert ha még otthon is kellett maradniuk, a fantáziájukat azért kiengedhették és ki is engedték. Habár valójában az év második felét lenne jó nézni, azaz kicsit visszább kellene tekinteni két hónapnál, de ha csak októberig szabad visszamenni, akkor:
elsősorban igazából a WW84-et ajánlom :D de amik még nálam szóltak és egyáltalán nem csalódtam bennük, sőt, kifejezetten tetszettek (ezek között van olyan is, melyeknek csak néhány része jött be, illetve van még pár olyan kimaradt, amit hallgattam, lekötöttek, de ajánlásként nem igazán állná meg a helyét, vagy ki tudja, gondolok pl Bear McCreary év végi zenéire: Freaky, Ava)
abc sorrendben írom, mert így Alan Silvestri az első helyre kerül, amit igazából nemcsak a névsor, hanem a teljesítménye alapján is megérdemelne :)
Alan Silvestri: The Witches
Brian Tyler: Clouds
Daniel Pemberton: Chicago 7
Hans Zimmer és Lorne Balfe: Rebuilding Paradise
James Newton Howard: News of the World
Johan Söderqvist: The Last Vermeer
John Debney: Come Away
John Debney: Jingle Jangle
Michael Giacchino: Travelogue volume 1. (na ennek egész különös/különleges hangulata van, aki ismeri a 70-es 80-as évek fordulójáról Meco zenéit, az szerintem fog érezni némi párhuzamot azok és Giacchino jelen elképzelései között)
www.youtube.com/watch?v=O9yVSuPpj28 www.youtube.com/watch?v=_HIyLUMz5bQ Rachel Portman: Godmothered
Steven Price: Over the Moon
Thomas Bergersen: Humanity II. (van ennek egy első része is év közepéről) a 3. track, a 13 perces We Are Legends kapcsán jut eszembe: hát hol van már ez a régi 2 max 3 perces trailer zenéktől :) és nemcsak terjedelmes, hanem színvonalas, tartalmas, ötletes, lenyűgöző műfajkavalkád :)
Illetve még jó volt mostanában nosztalgiázni
Hans Zimmer: Csillagok között Expanded (erre végre felkerült a Day One Dark is)
James Horner: Őslények országa Expanded
John Williams: Világok harca Expanded
Sorozatokat egyáltalán nem nézek, és a zenéik nálam sokadik prioritásúak, így pl. a Mandalorian második évadját még nem hallgattam, de mert az első évadot (látni nem láttam, de a zenéjét) végighallgattam, és az bejött, gyanítom, hogy majd ez is tetszeni fog, amikor oda jutok :)
Háááát, én komolyan hittem benne, hogy Zimmernek (mivel a Tenettől távol maradva több ideje is volt) a WW84 jól fog sikerülni...
Ez nem lett jó... mármint nem jó lett...
Ez fergetegesen nagyon szuper jó lett!!! :D
Most nagyon örülök, mert tőle viszonylag rég hallottam úgy jó zenét, hogy az egyúttal színes és magával ragadóan optimista hangvételű legyen. Ebben a muzsikában szinte semmi sötét tónus nincs (vagyis csak épp annyi, amennyi nyilván mindenképpen kellett). Viccet félretéve tényleg nem ilyenre számítottam. Az egy dolog, hogy kellemes meglepetés az, hogy nagyon jó lett, de pluszban még valami olyan is, ami a komorsághoz csak azért van nagyon közel, hogy azt (annak ellentéteként) elűzze :) Nekem legalábbis ez az érzetem.
Garantáltan sokszor lesz hallgatva.
Az év utolsó két hónapjára így már nincsenek is szavak...
Emlékszem, régen Havasi Balázs teljesítménye (mellyel a világ leggyorsabb zongoristája lett) kapcsán valaki szóvá tette, hogy azért nem annyira nagy szám, hogy valaki egy vagy két billentyűt püföl egy percen át :) valamelyest igaz, de azért ebben a "versenyben" nem a zeneiség a lényeg, és azért, ha kell, ezen a téren is meggyőző tud lenni Havasi (mondjuk az ő művei nekem kissé sablonosnak tűnnek).
Van azonban egy másik magyar (Péter Bence - még csak jövőre lesz 30 éves), aki 2012-ben másfélszer több leütéssel múlta felül a "riválisát". Igaz, azóta már az ő Guinness rekordját is megdöntötték :)
Péter Bencéről eddig nem hallottam, pedig a youtub-on egymilliós feliratkozószámmal büszkélkedhet. Testvérem ma mutatott tőle pár videót. A Dance Monkey fergeteges :D
www.youtube.com/watch?v=rcIqTd0svYc Számomra ötletesebbek, mint Havasi művei, bár ha jól látom, többnyire csak feldolgozásokat készít (és valószínű, ezeket könnyebb tovább építeni, fokozni, mintha saját szerzeményeket alkotna - nem tudom). A Dance Monkey-ról nem egészen tudom elhinni, hogy ezt sima loop technikával megoldotta (de ez attól még nem az értékéből von le, csupán elég hihetetlen, nagyon tetszik :D - arra azért bőven számítok, hogy legalább egyvalaki lesz majd, aki rám szól, hogy ez márpedig előadható így egyszemélyes zenekarként).
És, hogy filmzenei vonatkozása is legyen a hozzászólásomnak :) az Eredet Time tételének előadásán nem érzem, hogy ne lehetne hajszálpontosan ugyanígy hallani tőle egy előadásán:
www.youtube.com/watch?v=ETPUGKwwtys
Nem kevés jelenetében igen abszurd és szürreális az "Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története", bár ezeket a poénokat már megszokhattuk Will Ferrelltől. Ezt a filmet viszont el tudnám képzelni ezek nélkül is, bár akkor nyilván még klisésebb lenne, de a történet alapjait (a hozzá kitalált zenékkel az élen) egyszerűen ennél jobban nem is lehetett volna megcsinálni. Látta már valaki? :)
Tavaly mesterséges intelligenciával készíttettek egy eurovíziós dalt:
www.youtube.com/watch?v=4MKAf6YX_7M Nekem már az is bejött, és jól mutatja (klisés megoldások ide vagy oda), hogyan lehet olyan számot kreálni, amilyen beillik a ma megszokott és szeretett hangulatos, dallamos rádiózenék sorába.
Will Ferrell-ék az olyan hangulatot is megidézik (ezeket szeretem :D), amilyet nagy átéléssel jelnyelveltek pár éve (szerintem sokan ismeritek):
www.youtube.com/watch?v=S0OeBrQBPNc
Teljesen rendszertelen nézője vagyok az Eurovíziós Dalfesztiváloknak, így átfogóan nem tudom megítélni, de pl a legjobb 2011-es showzene, amit a svédek adtak elő, még ma is szívesen meg van hallgatva :)
www.youtube.com/watch?v=-04pUETT7oI
Rachel McAdams meg már akkor is remekül játszik, amikor csak néznie kell :)
www.youtube.com/watch?v=5fkSrugbddA [Ezt a hozzászólást újraszerkesztették: 2020-12-16 00:01:47]
Ahhoz képest, hogy nem egy nagy létszámú zenekar, nagyon szépen és autentikusan szól minden.
Azzal nem vagyok csak kibékülve, hogy a szólista minden tételhez szöveget is énekel, még ott is, ahol egyébként az eredetiben Morricone zenéje nem dalként funkcionál.
[előzmény: (26297) Bíró Zsolt, 2020-12-12 10:11:00]
Érdekes lépés olyan cégektől akik kifejezetten a filmzenékre specializálódtak (ok, a Varése foglalkozik mással is), hiszen tudják, hogy alapvetően rétegnek dolgoznak.
Én használom a spotify-t, sok újdonságot ennek köszönhetően ismerek meg, de ha valami tetszik, akkor azt utána meg is veszem. A streameléssel addig nincs bajom, amíg ugyanezek fizikálisan is elérhetőek, mert a cd-vásárlásról nem szeretnék lemondani - ha már nem cigizek és nem iszok, legalább ez a "káros szenvedély" maradjon meg nekem.