Hétköznapjaink

lenkécske 2012-02-21 21:35:08

Szia!

Írtam egy pár sort Lenke két évéről ezzel már adós voltam a fajtamentésnek. Kiraknád a fórumra a többi közé? Nekem nincs jogosultságom :-)

Köszi
Ricsi


Sziasztok!

Úgy érzem van egy kis adósságom a fajtamentés felé, így leírom Nektek a mi ki csövesünk( Lenke) elmúlt 2 évét amit az örökbefogadása óta velünk töltött el.
Az egész úgy kezdődött, hogy találtunk egy kutyust Gödöllőn ( Csokit). Mivel éppen akkor voltuk költöző félben új házunkba, így nem tudtuk még magunkhoz venni, ezért panzióztattuk addig, amíg be nem tudtunk költözni kis házunkba. Ez a panzió gondolom mondanom sem kell, Andiéké volt, így nem kellett sok idő ahhoz, hogy megjelenjen Náluk egy kis csöves bully aki egy tanyára tévedt be és kisajátított magának egy ólat. Persze jött is a telefon hogy lenne egy társ Csoki mellé egy nagyon aranyos bully kislány személyében. Ez volt Lenke! Természetesen azonnal mély gondolkodásba estünk, hogy mit is tegyünk. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem nagyon ismertük ennek a fajtának a jellemzőit, tulajdonságait, viselkedését így azért voltak fenntartásaink vele szemben. De azért nézzük meg, gondoltuk mit veszthetünk úgy is akartunk Csoki mellé egy társat max nem kutyát kap, hanem egy bullyt :-) Odamentünk, megnéztük és döntöttünk. De nem ám azért mert annyira kedves volt velünk, hanem azért ahogy Csokihoz ragaszkodott és Csoki is hozzá :-) Rólunk konkrétan tudomást sem vett, ránk nézett egyszer aztán rohant játszani Csokival :-)
Aztán eljött a nap, haza kerültek mind a ketten a két kis csöves akik imádták egymást, játszottak éjjel-nappal és élvezték, hogy normális környezetbe csöppentek, ahol törődnek velük és szeretik őket. De mint minden álom, sajnos ennek az idillnek is vége szakadt másfél év után, mert Csoki beteg lett. Autoimmun betegségét nem tudták kikezelni, habár egyszer még sikerült megmenteni de másodszor már feladta a szervezete és itt hagyta nekünk Lenkét árván :-( Nagy trauma volt ez nekünk is és Lenkét is láthatóan megviselte az eset. Az addig mindig vidám és játékos bully szomorú és zárkózott lett. Tudtuk jól, hogy kutyaharapást szőrével, így gőzerővel elkezdtünk keresni Neki egy másik társat akti végül is egy Bobtail( Cerry) személyében találtunk meg. Egycsapásra megváltozott Lenke kedve is és nagy szeretettel fogadta az új jövevényi is. Egyből befogadta Őt az egyszemélyes falkájába :-) Mondjuk némiképp megváltoztak az erőviszonyok, mert Csoki mellett ő volt a főnök most azért a „nagy maci” sokszor elnyomja őt, de Lenkét ez nem zavarja hagyja érvényesülni a „nagy szőrös izét”. Egy dolog van amiben nem ismer kegyelmet az pedig a labdája. Az a szent egyszerűen istenként ragaszkodik hozzá és nem adja senkinek ha egyszer megszerzi. Nekünk is közelharcot kell vívni Vele, ha el szeretnénk tőle venni a labdáját. De gondolom ez a bullysok körében nem meglepő, szerintem a 99%-a labda-őrült.
Szóval így éldegélünk mostanság vidáman és játékosan. Vannak némi hátráltató körülmények is, mert Lenkének egy eléggé akkut allergiája van és a két első lába 2x akkora mint egy normális bully láb, de folyamatos kezelésre járunk és reménykedünk, hogy szépen meg fogunk gyógyulni.
Természetesen mi is sokat tanultunk Lenkéből és általa a Bullterrierekről, hiszen olyan dolgot tud adni az embernek amit azt hiszem csak egy bully képes. Ez számomra egy életforma, egy új jelenség, amiről csak áradozni tudok, mert a ragaszkodása, szeretete, odaadása és persze a makacssága határtalan :-) De pont ettől bully egy bully és amennyire fenntartásaim voltak a fajtával kapcsolatban, ez a kutya a legerőteljesebben cáfolt rá a velük szembeni előítéletekre. Sőt ha őszinte akarok lenni hát első látásra nem a Bullterrier a világ legszebb kutyája és pont ebből fakadnak a rossz előítéletek, de a Lenkével eltöltött 2 év számomra igen is a világ legszebb kutyájává tette a Bullykat! És Tőle tanultam meg azt a leckét is, hogy „soha ne mond hogy soha”!! Nekem mindig eszembe jut egy régi reklám is, aki idősebb biztos emlékszik rá egy Chokitó reklám volt és az volt a szlogenje, hogy „ soha ne ítélj elsőre” na ez tökéletesen illik a Bullykra is :-)
Most már zárom soraimat azzal a köszönettel, hogy hálás vagyok Andiéknak azért, hogy „ránk erőltették” Lenkét. Nagyon sokat vesztettünk volna ha akkor nemet mondunk :-)
KÖSZÖNJÜK !!