Miért?

"Miért?"

Kiskorom óta körbevesznek állatok. Az első kutyánkat 8 éves koromban vettük. Családi ház révén, örző-védő blökit szereztünk. Lord egy nagyon önfejű, de imádni való snaci volt. Védte a házat, segített anyunak ásni a kertet, télen húzta a szánkót.
Számtalan kép van rólam és kutyáról, ahol mellém igazodva fegyelmezetten ül, és én boldogan mosolygok, végre kutyám van!
Zánkán üttörőtáborban voltam 3 hétig. Még nem volt vezetékes telefon, így mentek a levelek, kérdések, történetek, mi újság otthon. A leveleim végén mindíg ott volt a kérdés: Lord jól van? Végre letelt a tábori idő, kitüntetett kisdobosként és üttörő rádiósként jöttem haza.
Befordultunk az utcánkba, orrom rátapadt az üvegre, vár e a barátom a kapuban.
Sehol senki. Üres a kutyaház, üres a kert, hívom, kiabálok ,de nem jön.
Beteg lett, és elment. Aznap a kutyaházban aludtam és sírtam. Magamat hibáztattam, mert itt hagytam ilyen hosszú időre. Sokáig kisértett az az álmom, hogy hallom ahogy a kapuban ugat, engedjem be, visszajött.
Talán akkor éreztem elöször, nekem mindíg kutya kell.
A szüleim még azon a héten megleptek egy új kiskutyával. Azóta nincs megállás. Elvesztem, mert belém van programozva, hogy kutya KELL!
Talán 11 évvel ezelőtt, a férjemmel elmentünk egy tenyésztőhöz, akinél éppen kölykök voltak. Igaz csak megnézni mentünk, de döntöttünk.
3 hét múlva, egy dobozzal mentünk érte. Egyből kis isugrott, lábait a kocsiüvegre tette, és úgy nézett kifelé.
Bár a mai napig azt mondom a világ legrosszabb kutyája volt, egylistát összetudnék írni mit rágott szét, tett tönkre. Mégis ő volt az, aki miatt beleszerettem a bullykba, a kiállítások világába, a tenyésztésbe. Hiszen ti tudjátok, miről beszélek! Nektek is bullytok van.
Ez egy életforma. Akiben nem kódolják a gének a "kutyát" sohasem érzi ezt. Nem lehet kicsit, vagy csak néha érezni ezt.

Miért?
Ezért!