pedig jó cikk 
nekem az jött le belőle:
juhásznak lenni nem csak annyi hogy vannak birkáim oszt hajrá 
az életforma, ahol a juhok a legfontosabbak, amit sajnos ma jó egynehány juhász bojtárnak elmenő ember figyelmen kívül hagy. 
| | |
bevallom töredelmesen ,hogy nem olvastam el...csak hát makó ,meg terelés ,de amikor rátaláltam ,akkor már annyira álmos voltam ,hogy nem bírtam elolvasni ,és azóta sem.
Small Swan Shelties & Aussies-úúúújjj ! | | |
Ez a nagyvárosi embernek ( és nem sértődni, nem úgy szánom) valóban különleges szemlélet lehet..Azért is nem találtam én semmi újat a cikkben..Vidéken ez mindennapos dolog. Él az ember ahogy tud..Apáról fiúra a "szakma", vagy hobbi,és a kedvezőtlen körülmények. Ez mindennapos "élmény" a vidéki, vagy a paraszt embereknek..
THE SOUTH'S STAR SHELTIE KENNEL | | |
nagyon jó cikk, valóban vitaindító 
annyira igaz... ismerősünk, aki 10 évig volt juhász, több száz birka mellett, azt mondta, azért adta el a juhait, mert belefáradt az ilyenféle emberekkel való küzdelembe. Inkább eladta a birkáit. Példa: tudta, hogy az egyik anyajuh hajlamos arra, hogy elkórincsáljon a bozótosba, az út szélére. Mondta a munkásának, hogy amikor kimegy a nyájjal, akkor ARRA tegye rá a kolompot, hogy hallja legalább, ha lemarad, vagy elmegy. Mikor haza fele ment az a munkás a juhokkal, no hol volt a kolomp? a munkás NYAKÁBAN  és jól be volt iszákosodva....
másik: sajnos a legtöbb ember, aki hozzá ment dolgozni nem is a juhokat látta már, szinte egész nap csak borosüvegek jártak a fejükben.
ő segít majd nekünk Blondival terelni (azt mondja 2 hét alatt terelne Blondi, csak járnánk vele sűrűbben hozzá  ) és a juhászok a zsbeében vannak a környéken: mert ő tud körmölni, meg sántázni, meg ami kell a juhokkal kapcsolatban sokminden. Meg a jól megcsinált legelőjén etethetnek ingyen (azaz: a földet jó pénzen bevizsgáltatta, összeállítottak egy ideális fű és egyéb növény magkeveréket, azzal szórta be, és úgy csinálta meg a legelőt, hogy a juhoknak minél jobb legyen)
a körmölés egyértelmű mi, amikor a juhok körmeit kiigazítja a juhász. A sántázás már az, amikor a köröm túlnő, és bepállik a juh lába, olyan keményedés alakul ki a juh lábán... és ettől meg is betegedhet, oda is veszhet. Mondta is az az ember, hogy nála ilyet sose kellett, mert amikor a juhok rá voltak bízva, meg a sajátjai is (volt 300 neki) rendszeresen megnézte, lefogta, és ápolta...
hozzátartozik még egy valami: ez az ember most autómosóban dolgozik, autókat mos. Felajánlottak neki egy - nyitott - másik autómosóban egy állást, másfélszer annyi fizetésért. Nem ment át oda, mert nyitott mosóban nem lehet olyan szépen megtisztítani az autókat, inkább maradt itten, ahol kevesebb pénzért, de szebben le tudja mosni az autókat... azért ez sem gyakori mentalitás ma már...
és a végére: azon gondolkoztam, mennyire más a terelőverseny, és a juhász verseny: azaz az előbbinél a hangsúly a kutyán van, ő a fontos. A felvezetője még ha országos bajnok is, nem biztos hogy jó juhász lenne. A juhász tudja ápolni a juhait, és tényleg nagyon fontosak neki az állatai. (sajnos láttam olyan felvezetőt, aki a túlpörgős kutyájával majdhogynem kárt okozott gyakorlás közben a juhokon. Pedig szerintem akármilyen körülmény közt a birkák a legfontosabbak.) | | |
Én a másik terelősről hoztam ,vakkarék rakta fel.
Népszabi online-on találtam:
Székelyföldi juhászok a magyar pusztákon
Népszabadság • B. Papp László • 2005. október 11.
Silay Ferenc: A juhászoknak az állatápoláshoz, a betegségekhez és a párosításhoz is érteniük kell
Kép: Deli Mónika
A juhtenyésztők arra panaszkodnak: egyre nehezebb megbízható embert találni, akire nyugodtan rá mernék bízni a nyájat. Bár a meghirdetett állásokat rendszerint hamar betöltik, a bojtárok gyakran hamar odébbállnak - s nem ritkán kárt is okoznak a gazdának.
Legjobb az, ha az ember maga vigyáz az állataira: úgy nyugodtabbak ők is, én is - vallja a Makó melletti tanyáján százhuszonöt cigája juhot tartó Dani János. A középkorú férfi büszke arra, hogy kétszáz évre visszamenőleg minden felmenője juhászember volt. Azt mondja: három fia a garancia arra, hogy a Dani-dinasztiát a jövőben is juhászfamíliaként tiszteljék a környéken. A makói juhász már kora hajnalban talpon van. Bár van fejőgépe, juhait kézzel feji, a tejből a tanyán saját maguk állítanak elő túrót, sajtot, gomolyát. Az iskolás fiait és lányát felesége két évvel ezelőtti halála óta egyedül nevelő férfi azt vallja: a juhászatból azok tudnak megélni, akik vállalják, hogy saját maguk és állataik rabszolgái lesznek.
- A saját kényelme ne legyen fontosabb, mint amit az állatnak tud adni - fogalmazza meg Dani János egy juhászbojtár alkalmazásának legfőbb kritériumát. Az mondja: a környéken sok ismerőse küszködik amiatt, hogy nem tud megbízható embert találni állatai mellé. A munkára leginkább lecsúszott, iszákos emberek kaphatók, rájuk viszont senki sem bízza szívesen - nem ritkán milliós értéket képviselő - állatállományát. Egy nagy nyájban akár több százezer forint kárt is okozhat, ha trehány a juhász: az ellési időszakban sok bárány elhullhat, ha nem figyelnek rájuk szakértelemmel, lelkiismeretesen.
- Érdekelje, amit csinál és szeresse a jószágot - foglalja össze tömören a szalkszentmártoni Ozsváth Zsolt, mit vár el egy juhásztól. A tenyésztő úgy tartja: semmilyen szakképzettségre nincs szükség ahhoz, hogy valakiből jó juhász váljon. Saját példáját felhozva azt mondja: eredetileg maga is szakácsnak tanult, keresztapjától sajátította el a mesterség fortélyait.
Egyetért társaival a Kunszentmiklós határában közel hatszáz anyajuhot tartó Gaján János is. A gazda szerint az állatgondozói szakmák közül a juhászat sem kivétel: egyre nehezebb embert találni, aki becsülettel látná el a munkát. A gazdálkodó azt tapasztalja: lassan csak a határon túl talál olyan embereket, akikre rá meri bízni az állatait. A környéken már-már általános gyakorlatnak mondható, hogy aki nem akar fővárosi aluljáróból érkezett hajléktalant felvenni, az a Székelyföldről vagy a Hargitáról toboroz juhászokat. Ott egyrészt még élnek a természetes állattartás hagyományai, másrészt akkora a szegénység, hogy az emberek szinte bármilyen munkát hajlandók elvállalni.
Ezt a székelyföldi származású, a Csongrád megyei Domaszék mellett gazdálkodó, eredetileg építész végzettségű Silay Ferenc is megerősíti, aki állatszeretetét maga is származásának tulajdonítja. A fehér racka állományával díjat is nyert tenyésztő szerint a magyarországi pusztákon több száz olyan juhnyáj lehet, amelyre erdélyi pásztorok vigyáznak.
- A juhászat nem abból áll, hogy a réten a pulikutya mellett ücsörögve naphosszat pipázik az ember. Alapvető követelmény, hogy a pásztor értsen a betegségekhez, tudjon nyírni, fejni, körmölni, jó szemmel ki tudja választani a párosításhoz megfelelő állatokat - fejti ki véleményét Silay Ferenc, aki szerint mind az állattenyésztői szakmák lenézettsége, mind a szakmunkásképzés hiánya közrejátszik a szakemberínségben.
A gyomaendrődi Bethlen Gábor Szakképző Iskolában mintegy negyedszázadon keresztül folyt juhászképzés, ám nyolc-tíz éve már nem indítanak ilyen osztályokat. Gubucz József igazgató azt mondja: a nagy állami gazdaságok felbomlásával a magángazdák már nem várnak el képzettséget alkalmazottaiktól, a szakképzett munkaerőt nem is tudják megfizetni. A gyomaendrődi iskolában a juhok ismerete az általános tenyésztőképzés része. Néhány diákot mindig felkészítenek a juhászversenyekre, de ezt már csak a hagyományőrzés és a nosztalgiázás miatt teszik.
- A magyarországi juhállomány évről évre növekszik, ezért egyre nagyobb igény lesz a szakemberekre, nem lesz elég a szülői háznál elsajátított tudás - vetíti előre a következő évek vélt tendenciáját Mucsi Imre, a Szegedi Tudományegyetem hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskolai Karának főigazgatója, majd magyarázatként hozzáteszi: az ifjabb juhásznemzedék tagjainak jártasnak kell lennie az adminisztrációban, a könyvelésben, a pályázatírásban is. A főiskola tanüzemében 1990 óta minden évben megrendezik a juhászversenyt, amelyen az ügyesség mellett gyapjúismeretet, életkor-meghatározást, állat-egészségügyi ismereteket is számon kérnek az indulóktól.
Tisztában van az új idők követelményeivel Toldi Tamás, a Devecser mellett négyszázötven anyajuhból álló nyájat tartó gazdálkodó is. A törzstenyészet tulajdonosa tervei szerint szintén a Hargitáról hoz majd segítséget magának a juhaihoz, ám fiának már nemcsak saját tapasztalatait adta át, hanem főiskolára is beíratta, hogy jártas legyen az új lehetőségek terén. A fiatalember jó eredménnyel szerzett gazdasági agrármérnök diplomát Mosonmagyaróváron. Most a Budapest Banknál dolgozik.
Small Swan Shelties & Aussies-úúúújjj ! | | |
ha azt nézzük ,minden kutya tud obidience-t ,ill.tudhat ,de terelni ugye ,az már fajta kérdése. A border edetében a munka vonalat így szoktuk érteni...tehát a terelést értjük alatta.
Small Swan Shelties & Aussies-úúúújjj ! | | |
a kutya szempontjából ...
az ember részéről: azért az is elég nagy munka, amíg megtanítom a kutyát hogy precízen jöjjön láb mellett, holott az "csak" láb mellett menés...
| | |
az is munka vagy az csak sport 
(ez a kérdés komolyan felmerül bennem, hogy pl a terelés és az agility ugyanolyan munka e? az én szememben munka a terelés, vadászat, terápiás kutya, mozgássérült segítő, vakvezető, rendőrkutya, hadi eb, de pl agility, de még az IPO is sport...  vagy nem jól látom...)
| | |
| most szombaton országos terelő döntő szelevényen. képességvizsga+munkavizsga. |
volt a helyi szervező lacinak a luna nevű kutyája. egy édi pofa. és nagyon ügyes volt. de hát már 16 hetesen tanították terelni.
[email protected]
Tár.hu/képek/nagylajosm | | |
a blue border Dev sokgenerációs munkaborder valahogy nem csoda ha profin működik olyan de olyan jó munka kennelből van
innen:
http://www.ofmarannshome.be/gvk/
ilyen volt kiskorában
a Blessed Borders kennelé 
| | |
köszi a képeket  érdekes lehetett sheltiekről tudsz vmit?  | | |
szelevény
ő egy 10 hónapos kuty. amatőrben indult, de a profokat megalázta.
sajnos kevés kutya volt és csak bordik. ill. volt egy-két sheltie. azt már nem tudtuk megvárni.
[email protected]
Tár.hu/képek/nagylajosm | | |
| na ugye hogy ugye?
| | |
ok pü megy 
| | |
|
